Tolna Megyei Népújság, 1989. február (39. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-03 / 29. szám

1989. február 3. “Képújság 3 A megyei pártbizottság ülése nyomán Szavahihetőség és világos útmutatás Ahogy az SZMT vezető titkára látja Nem félnek a jövőtől Dunaföldváron Kisszövetkezet nagy tervekkel Félmillió pár gumicsizma Péti Imre, a Szakszervezetek Tolna Megyei Tanácsának vezető titkára szólt a pb-ülésen a romló közhangulatról, a jó­részt jogos elégedetlenség megnyilvá­nulási formáiról, és forrásairól: a gazda­sági gondokról, a politikai intézmény- rendszer zavarairól, a kedvezőtlen társa­dalmi jelenségekről.- Hogyan érintik bajaink önt, mint az SZMT funkcionáriusát és a megyei párt- bizottság tagját?- Én is elbizonytalanodtam, mert az 1988-as reálbérek az 1975-össel egyez­nek, mert szűkül a fogyasztás, nőnek az árak, lakásgondok vannak. Megyénkben 50 ezer idős ember él, s 41 ezer nyugdí­jasunkból mintegy 17 ezernek a 3 ezer forintot sem éri el a nyugdíja. Elbizonyta­lanodtam, mert mást olvastam az 1989- re tervezett áremelkedésekről, mint amit a kormányszóvivőtől, s mint amit az Árhi­vatal képviselőjétől hallottam... Bár min­denki mást mond, azt az elhangzása után már két héttel is tudtuk, hogy az ez évre bejelentett 12 százalékos áremelkedés nem lesz tartható - hogy mást ne mond­jak, ismételt forintleértékelésről lehet hal­lani, aminek 10 százalékos mértéke ön­magában 4 százalékos inflációt gerjeszt, igy mondta legalábbis a miniszterelnök­helyettes a néhány héttel ezelőtti szek­szárdi előadásán. A kompenzáció per­sze 12 százalékos inflációra készült...- Ezzel el is értünk az ön által egyik kulcsszónak tartott kifejezéshez, a sza­vahihetőséghez.- Nagyon fontosnak tartanám, hogy szavahihetőek legyenek a kormányzati törekvések, amelyeket a Központi Bizott­ság világos, egyértelmű útmutatása, programja alapján vázolnak föl. Deklarál­tuk, hogy a párt a kibontakozás élére áll, a gyakorlatban mégis azt tapasztal­juk, hogy követő. Föladta pozícióit. Ma­gával van elfoglalva, nem érződik hatása a gazdaságpolitikai folyamatokra, a pro­pagandamunkára. Befelé fordulunk, egy­mást marcangoljuk ahelyett, hogy minden szinten előremutató programot, határozott útbaigazítást adnánk, mert csak emellé le­hetne fölsorakoztatni a tagságot.- A központi pártirányításnak ön ilyen­formán kulcsszerepet szánna, ugyanak­kor az ellenpóluson álló vállalatok hatás­körébe utalna olyan feladatokat, amelye­ket nem ott szoktunk meg.- Nézzük például a béreket! Mindenki úgy érzi, hogy az ő bére túl alacsony és ez többnyire igaz is. Jogos lenne egy, legalább 30 százalékos általános bér­emelés. Mivel azonban erre nincs mód, el kell dönteni, hogy kinek emelhetünk. A KPVDSZ például sérelmezi, hogy 22 éve nem volt központi bérintézkedés a keres­kedelemben. Ez igaz. Én, mint szakszer­vezeti alkalmazott és mint vásárló, még­sem javasolnám ezt napirendre tűzni, mert például egy áfészközpont, egy nagykereskedelmi vállalat vagy például az Amfora dolgozói - akik szintén keres­kedelmi dolgozók - esetenként egyálta­lán nem keresnek rosszul. Ugyanakkor nagyon sokan vannak, akik nehéz fizikai munkát végezve nem kapnak 3 ezer fo­rintot. Nem a kereskedelmi dolgozók bé­rét kell tehát megemelni, hanem például a gerjeni vagy a kisvejkei boltosét. És ez munkahelyi feladat! S nem a 70 éven fö­lüllek nyugdiját kellene megemelni - mert köztük is vannak, akik viszonylag magas nyugdíjat kapnak -, hanem pél­dául a 3 ezer forinton aluli nyugdijakat. Differenciáltan, a konkrét esetet vizsgál­va! Ebben segíthetnénk mi, a területi poli­tikai és érdekvédelmi szervezetek, akik a legfontosabb két szélső pólus - a köz­ponti irányítás és a vállalatok - között he: lyezkedünk el. -ri­A Földvár Gumiipari Kisszövetkezet egyedül gyárt az országban gumicsiz­mákat. Széles választékban kínálják a különböző munkavédelmi és utcai válto­zatokat, körülbelül évi félmillió párat. Nyugatra is szállítanak, igaz, nem szá­mottevő mennyiséget, évi ötezer pár - a bányászatban használt - acélkaplis gu­micsizmát. A belföldi kereslet lassan, de folyamatosan csökken. Persze nem „egy lábon áll” a kisszövetkezet, sok más terméket is gyártatlak. Gumitalpú, textil felsőrészű otthoni cipőkből, papucsok­ból évi negyedmilliót. Tavaly tornacipő­ket is készítettek, idén ezek helyett utcai cipők gyártását tervezik. Szintén idei terv a könnyű műszaki gu­miáruk, például különböző tömítések, autóalkatrészek, kiegészítők előállítása, bár pontosan még nem tudják, hogy mi­ből mennyit, mert nagyon nehéz felmérni előre az igényt. Csehszlovák kooperációban bérmun­kában bőr- és műbőr cipőfelsőrészek tűzését végeztetik tsz-melléküzemágak- kal, évi másfél millió rubel értékben. Ezért cserébe gépeket, szerszámokat, alap­anyagokat kapnak Csehszlovákiából. Munka tehát van, foglalkoztatási problé­mák nincsenek. A jövőben viszont lehetnek, ha nem si­kerül megvetni a lábukat a tőkés piacon, a hazai ugyanis telített, és szocialista ex­portra sincs lehetőség. Próbálkozások voltak már nyugati üzletek létrehozására, de konkrét megállapodásokat eddig nem sikerült elérni árproblémák miatt. Túlsá­gosan magasak az alapanyagárak és a rezsiköltségek. Tavaly 220 milliós bevétel mellett 11 millió nyereséget értek el, és igen szép béremelés után, most 98 ezer forint az át­lagjövedelem. Talán ez az egyik oka an­nak, hogy kicsi a fluktuáció, stabil dolgo­zógárda alakult ki. A napjainkra jellemző gazdaságpolitikai tendenciáktól, a piaci viszonyok erősödésétől nem félnek a kisszövetkezet vezetői, bíznak benne, hogy megállják a helyüket a versenyben.- áa ­Lajstromba veszik a szervezeteket Ösztöndíj leendő szakembereknek Az egyesülési jogról szóló, 1989. évi II. törvény hatálybalépése óta eltelt egy hét alatt nyolc társadalmi szervezet fordult a Fővárosi Bírósághoz, s kérte nyilvántar­tásba vételét. Az alapszabály, valamint az alakuló gyűlés jegyzőkönyvének beér­kezése után a polgári ügyszakos bírák soron kívül, általában 4-5 nap alatt hatá­roznak, az úgynevezett nem peres eljá­rásban - tájékoztatta dr. Szabó Sándor, a Fővárosi Bíróság elnökhelyettese az MTI munkatársát.- Az egyesülési jog alapján a magán- személyek, a jogi személyek, valamint ezek jogi személyiséggel nem rendel­kező szervezetei politikai pártot, szak­szervezetet, tömegmozgalmat, érdek- képviseleti szervezetet, egyesületet, vagy más szervezetet hozhatnak létre és mű­ködtethetnek. Ezeket együttvéve társa­dalmi szervezetnek nevezi a törvény. (A politikai pártokról külön törvény rendel­kezik majd.) E jogszabály szerint a társa­dalmi szervezetek megalapításához az szükséges, hogy legalább tíz tag ki­mondja annak létrehozását, megállapít­sa alapszabályát, s megválassza ügyin­téző és képviseleti szerveit. Ezt követően kell kérni a szervezet bírósági nyilvántar­tásba vételét. Ellentétben például a gaz­dasági társaságokról szóló törvénnyel - amely szerint az adott társaság a cégbe­jegyzéssel jön létre - az egyesületek, a szakszervezetek, a tömegmozgalmak (stb.), már az első ülésükön megalakul­nak, ám a jogi személyiséget csak a nyil­vántartásba vétellel szerzik meg. Ezt kö­vetően nyílik lehetőségük arra, hogy jo­gokat és kötelezettségeket szerezzenek, vagyis a polgári jog értelmében jogalany- nyá váljanak.- A bíróság a társadalmi szervezet nyilvántartásba vételét csak akkor ta­gadhatja meg, ha az alapítók nem tettek eleget az egyesülési jogról szóló tör­vényben előirt feltételeknek. így az alap­szabályban meg kell határozni az elneve­zést, a célt, a székhelyet és a szervezetet. Az elnevezésnek például különböznie kell a korábban bejegyzett hasonló mű­ködési körű szervezetek nevétől. Mivel az egyesülési törvény értelmében társadal­mi szervezet elsődleges célja gazdasági­vállalkozási tevékenység nem lehet, ezért ezt is gondosan megvizsgálja a bí­róság.- A Fővárosi Bíróság, illetve a megyei bíróságok veszik nyilvántartásba az új szervezeteken kívül a már működő, és a tanácsok, vagy a különböző országos hatáskörű szervek nyilvántartásában szereplő társadalmi szervezeteket is. Ugyancsak fel kell keresniük a bíróságot azon társadalmi szervezeteknek, ame­lyeket ez idáig nem kellett nyilvántartás­ba venni. Azokat a szervezeteket azonban, ame­lyek december 31-ig ezt elmulasztják, megszűntnek kell tekinteni. A nyilvántar­tásba vétellel kapcsolatos bírósági nem peres eljárás illetékmentes - mondotta dr. Szabó Sándor. Évente öt, felsőfokú tanulmányokat folytató társadalmi ösztöndíjast támogat ősztől az Erdei Ferenc nevét viselő szö­vetkezeti alapítvány. Azok a fiatalok pá­lyázhatnak a személyenként havi két-há- romezer forintos ösztöndíjra, akik egye­temi, illetve főiskolai tanulmányaik befe­jezése után ipari, fogyasztási, mezőgaz­dasági szövetkezetben vállalnak munkát - erről is döntött az alapítvány kuratóriu­ma. Az Erdei Ferenc Szövetkezeti Alapít­ványt a Marx Károly Közgazdaságtudo­mányi Egyetemen működő Economix Közgazdász Egyetemi Kisszövetkezet és a szigetszentmiklósi Ferrokomplex Ipari Kisszövetkezet 200 ezer forinttal hozta létre. A nyílt alapítványhoz azóta 29 újabb adományozó csatlakozott, és így a va­gyona eléri az 1 millió 135 ezer forintot. Az alapítvány célja a hazai szövetkezeti szakemberképzés, elsősorban a köz­gazdászképzés elősegítése és a szövet­kezetelméleti kutató munka támogatása. A kuratórium határozott arról is, hogy ha­marosan díjat alapítanak a szövetkezeti mozgalomról írt könyvek, tanulmányok elkészítőinek, és évente két kiemelkedő színvonalú tudományos iákköri munkát is elismerésben részesu jnek. Az alapít­ványból a szövetkézé elméletének kér­déseire választ adó legjobb tanulmányok készítőit is jutalmazzák. Az alap kuratóriuma együttműködik majd a különféle nemzetközi szerveze­tekkel, valamint a szövetkezeti mozgalom kérdéseivel foglalkozó egyetemekkel és egyetemi fakultásokkal. Tapasztalatokat szereznek a szövetkezetelméleti kérdé­sek külföldi szaktekintélyeitől és intéz­ményeitől, cserébe a hazai tapasztalato­kat adják át. Elsőnek a hamburgi köz­pontú Német Fogyasztási Szövetkezetek Ellenőrző Szövetségével, és a Német Szövetkezetek Akadémiájával vették fel a kapcsolatot. Hurok a kötélen Hosszú ideig csak ülünk egymással szemben. Dorogi Lajos meg­kövültén ül a fotelban, erősen gondolkodik, az arcán összefutnak a ráncok, a keze remeg, ahogy a cigarettáért nyúl.- A Kaszást említettem - próbálom újra elkezdeni. A név hallatán felkapja a fejét, a szemembe néz és szomorúan csak annyit mond:- A Kaszást ne említsd. Olyan határozott a hangja, mint órákkal ezelőtt, amikor feltette a kérdést: „Fiam, a nép ellensége vagyok én?” Választ arra sem ka­pott, pedig nyugodtan mondhatnám neki, hogy a Dorogi Lajosok so­ha nem váltak és válhattak a nép ellenségeivé. Egyszerűen, azért, mert mindig emberek tudtak maradni. Náluk a hit volt fontos, ami nem alakult át vakhitté. A gondolkodó ember típusa ez, iskolázott­ságtól független. Egyszerűen alapintelligencia, ami már a génjeink­ben van vagy nincs. És ez létezhet a legegyszerűbb emberben is, s hiányozhat akadémikusnál is.- Csak hát voltak Kaszások is - jelentem ki. - S az emberek rájuk is emlékeznek. Kitörölhetetlenül beivódott minden pólusukba a tőlük való félelem. S ha felemlegetik, akkor azt tudomásul kell venni, szá­molni kell vele.- Voltak és mindig lesznek túlbuzgó emberek - szakítja meg gon­dolataimat Dorogi. - Remélem, hogy azért ők voltak kevesebben.- Mi a kevés és a sok? - kérdezem. - Ha a kisebbség uralma érvé­nyesül, akkor a kevés is sok.- Ezt ma úgy mondják, hogy kisajátították a hatalmat - villanyozó- dik fel az öreg.- Úgy is mondjuk. Sőt, ma már tisztán látjuk, hogy a hetvenes évek végén a hatalom csúcsán lévők... - be sem fejezhetem a mondatot és máris mondja:- Okét pedig negyven éve is, most is kiszolgálják a Kaszások. Igy működik a hatalom.- Vagyis mégis van értelme elemezni az egyes ember viselkedé­sét is - mondom ki a végső szót.- Igen - adja fel Dorogi Lajos. Az olvasónak adósak vagyunk még Kaszás István egykori párttit­kár 1952-es cselekedetének ismertetésével, aki maga mesélte el, természetesen saját szemszögéből, az akkori történéseket. Kint álltunk a gangon, mert a felesége kivert bennünket a konyhá­ból. A kis Sztálint ez egyáltalán nem zavarta, csak mondta a magáét. Engem majd megvett az isten hidege, később azonban rámizzadt az ing. Némán hallgattam, kommentár nélkül adom tovább.- Tehetetlenek voltak a tanács vezetői - kezdett a történetbe nagy hangon. - Éhezett a városban a nép, a csepeli munkásoknak alig ju­tott kenyér, s az itteniek nem tudták teljesíteni a beszolgáltatást. Csak száz százalékra. Engem hivattak be a megyei pártbizottságra: „Kaszás elvtárs, mi van maguknál, szabotálnak?” Nem tudtam, hogy mit is mondjak - emlékezett vissza az öreg.- A falu teljesítette a tervet - hebegte a megyei titkár íróasztala előtt Kaszás.- Egy ilyen gazdag faluban - dörögte a titkár -, csak ennyit? - emelte fel az előtte heverő iratcsomót. Méhes párttitkára erre sem tudott mit mondani, gyűrögette a sil- des sapkát, a lába remegett és már azt várta, hogy letartóztatják. Annyira félt, hogy megjött a bátorsága és kijelentette:- Két hetet kérek a titkár elvtárstól. Csak két hetet. Az engedélyt megkapta, lóhalálában ment vissza Méhesre. A ta­nácselnököt már ő fenyegette meg:- Elvitetlek! - harsogta. - Az elvtársak behívattak és azt mondták, hogy mindannyian börtönbe kerülünk. Hát én nem. Ha ti szabotáltok, akkor a nép ellenségei vagyok. És én ezt nem tűröm, nem tűrhetem. Hiába hebegett-habogott a tanácselnök, aki szerencsétlenségére került ebbe a szorult helyzetbe. A falu bízott benne, s ő megpróbált tisztességes maradni.- Nincs ezeknek az embereknek már semmijük - méltatlankodott.- A titkár elvtárs is tudhatja, hogy szárazság volt, örülnünk kell, ha maradt nekik vetőmag.- Még te véded őket? Akkor majd a vetőmagot adják be - harsogta Kaszás. - A falunak teljesítenie kell a tervet, értjük egymást!- Azt már teljesítettük - védekezett a tanácselnök.- Új terv van, a kutyaúristenit!- Én nem, ebben nem veszek részt - motyogta a tanácselnök.- Akkor szedje a sátorfáját és menjen vissza túrni a földet, de majd teszek róla, hogy nem ússza meg. Maga is kulákbérenc - kia­bálta Kaszás és kiviharzott a szobából. Dúlt-fúlt a méregtől, estig keresztül-kasul járta a falut. Az emberek azt hitték, hogy meghibbant. Motyogott magában, és trappolt az ut­cán. A keze úgy járt, mint egy motolla. Ördögi terv motoszkált az agyában. „Minden padlást, kamrát és csűrt meg kell néznem”, mon­dogatta. Csak a hogyanná) nem volt még tisztában. Másnap reggel a felesége hiába mondta neki, hogy pénz kellene, mert se tüzelő nincs télire, se lisztjük, amiből kenyeret süthetne. Nem figyelt az asszonyra. Beutazott a városba. Harmadnap kéményseprők jelentek meg a faluban, hogy elvégez­zék a kotrást. Kalauzuk Kaszás István párttitkár volt. Minden házat megvizsgáltak, a kéménykotrás nem is volt fontos. Csak felírták, hogy hol láttak szabálytalanságot, utasítást adtak némely füstölő átépítésére. Kaszás végig ott volt a nyomukban. Mindent, amit látott, megjegyzett. Semmi nem kerülte el a figyelmét. S másnap megjelent a tanácson.- Itt van ez a lista - csapta az elnök elé az asztalra a kockás irkát.- Tessék ez alapján újra kivetni a beszolgáltatást. A meghökkent elnök lehajtotta fejét, amikor olvasta a neveket. Folytatjuk. HAZAFI JÓZSEF Gumicsizmák összeállítása vulkanizálás előtt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents