Tolna Megyei Népújság, 1989. február (39. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-20 / 43. szám
4 KÉPÚJSÁG 1989. február 20. Dombóváron így csinálják Kapós Alapítvány A Kapos Alapítvány elnevezésű okiratot a Dombóvári Városi Tanács V. B. igazgatási osztálya - mint felügyelő szerv - II. 697/1988. számú, 1988. április 1-jén jogerőssé vált határozatával jóváhagyta. A dombóvári városi művelődési központ művészeti együtteseit megyénkben, hazánkban és a határokon túli érdeklődők Kapos néven ismerték meg. Leginkább a népi tánchagyományokat őrző és feldolgozó táncegyüttes, a zenekar, valamint a kórus munkája vált népszerűvé. E tevékenység jövőbeli anyagi feltételeinek bővítésére, biztosítására született az „alapítvány” ötlete. Mindjárt az elején kell néven nevezni az alapítvány tagjait: Platán Faipari Kisszövetkezet, a Dombóvár és Vidéke Áfész, a Color Ipari Szövetkezet, a takarékszövetkezet Döbröközről, Építő- és Szerelőipari Vállalat, a Pátria Nyomda dombóvári részlege. Az iménti sorrend semmit nem jelent. Az alapító összeg a tagok lehetőségeinek megfelelően 10 ezer forinttól 100 ezer forintig terjed. Közös, induló vagyonuk 350 ezer forint. Céljuk természetesen, ennek gyarapítása. Az alapítványt a legnagyobb támogatást nyújtó, öt tagból álló kuratórium irányítja a tagok képviseletében. A legmagasabb összeggel jelentkező tag látja el az elnöki teendőket. A kuratórium dönt az éves felhasználásról, a költségvetésről. Az alapítványt a Dombóvár Városi Művelődési Központ és Könyvtár kezeli, mint az említett együttesek fenntartója, működésükhöz 99 ezer forinttal járul hozzá. A kuratórium felügyeli, ellenőrzi a kezelőnek és a Kapos együttesnek az alapítvány felhasználásával kapcsolatos tevékenységét. Évente legalább kétszer üléseznek, ahol a döntéseket szavazattöbbséggel hozzák. Az alapítási okirat tartalmazza a kezelő legfontosabb feladatait is. így például, hogy ”az alapítványi vagyont a jogszabályok és a kuratórium által meghatározott keretek között célszerűen, külön bankszámlán, az intézmény pénzeszközeitől elkülönítve” tartja nyilván, illetve használja fel. Az alapítvány nyitott. Tehát magánszemély vagy magánszemélyek társulása, jogi személy és ezek társulása, akik az alapítvány céljával egyetértenek, nyilatkozattal csatlakozhatnak, megjelölve a támogatás módját. Az alapítványi tagság létrejöttétől a kezelő az alapító okirat másolati példányával értesíti az érintetteket. Nem titkoltan, a követendő példa célzatával szóltunk a Kapos Alapítványról, hiszen művelődési intézményeink igazgatói - ha eddig még nem tették, de elkerülhetetlennek látszik, hogy - megfogalmazzák, kimondják: „inkasszóra állították az intézmény fűtését” - például. Ennek jelentését nem kell magyarázni az érintett szakembereknek. Az egyre nehezebbé váló gazdasági helyzet arra kényszerítheti a közművelődés kisközösségeinek vezetőit, hogy csoportjait megszüntesse. Ezt elkerülhetővé teszi a fennmaradás érdekében születendő olyan okirat, amit a dombóváriak művészeti együtteseikért keltettek életre. Ezzel természetes jogot formáltak, hogy produkcióikat - az együttesek közreműködését - a szövetkezet, vállalat saját rendezvényén - előzetes egyeztetések után - igényelhessék. Az alig egyesztendős alapítvány tapasztalatai jónak értékelendők, éppen ezért ünneprontás a megszűnésének jogi feltételeiről szólni. Annyit jegyzünk meg, hogy az alapítási okirat erre is kitér. D. K. J. Tv-napló Az ember mindig megtud valamit A meglepetések időszakát éljük, az ember mindig megtud valamit Az Új Világ című, ezután rendszeresen jelentkező adásból például azt, hogy milyen kiképzést kapnak az amerikai tengerész- gyalogosok, s bár ez aligha tartozik az általános műveltséghez, lehet ámulni, hogy mit bírnak ki ezek az izomkolosszusok. A műsorvezető sem tudja, hogy szeretni kell-e őketvagy jobb, ha az ember inkább a klasszikusokat olvassa, bár a világirodalom is bővelkedik háborúkban és egyéb rémségekben. Esetleges rokonérzésünk elbizonytalanodik, ugyanis a részvétel nem kötelező, ide önként kell jelentkezni s aki úgy érzi, nem bírja, bármikor ki is léphet Az egyik mama még büszke is a fiára; ízlés dolga, de erkölcsi kérdést nem vet fel, mindenki szabadon választhat. Miként azok a hölgyek is, akika messze Távol-Keletről indulnak a svájci Párádisóba, ami a térképen nem található, s nyilván a gazdagok kedvtelésének kielégítésére építették. A távol-keleti hölgyek határozott céllal érkeznek a svájci luxushelyre, tehát indokolatlan, ha arra panaszkodnak, hogy nem filozófiaprofesszorként alkalmazzák őket Zürichben, hanem prostituáltként Paradisóban, ami természetes is, mert ez az egyetlen, amihez értenek. Az ember tehát bepillanthat a svájci gazdagok életébe, következésképp megismerheti ezeket a bizonyos hölgyeket, de amikor a magyar televízióban panaszkodni kezdenek, hogy kihasználják őket, mégiscsak zavarba jövünk, mert nyilván akkor élnének vissza hajlamukkal és képességeikkel, ha tanítaniuk kellene az egyetemen. Nem minden erkölcsi kérdés, ami annak látszik, viszont, ami valóban az, azt érdemes komolyan venni. A Napzártára gondolok, ami nem jó cím, bár a szerkesztők a minap szemérmesen elmondták, hogy ki találta ki, s mennyire tetszik nekik. A közepes minőségű szójáték mögött azonban rendszerint komoly kérdések merülnek fel, amelyekre avatott szakemberek adnak választ. Mint legutóbb is, amikor a beszélgetés az úgynevezett bulvársajtóval kezdődött. Jelenleg körülbelül kétezer lap jelenik meg Magyarországon, ami örvendetesen nagyszám, s feltehetően növekedni is fog. Az idősebbek még emlékezhetnek arra, amikor a Szabad Népben a cím alatt olvasható volt a műfaji megjelölés is: riport, elbeszélés, hogy az olvasó legalább azt tudja, minek szánták azt, amit olvas. A kérdés azonban nem műfaji, inkább erkölcsi, mert az olvasónak nemcsak az információhoz van joga, hanem az igazsághoz is. A Reform-botrány fölajzta a kedélyeket, az újságírószövetség is megszólalt, rendjén is van, még az üzlet érdekében se forgassa ki senki az igazságot, bár én erkölcsi vétségek közé sorolnám a pongyola fogalmazást, a mesterségbeli fogyatékosságot vagy éppen a tudatlanságot is. Az éjszakai beszélgetésben Hankiss Elemér és dr. Ruttner György egyre mélyebbre merült az. erkölcsi kérdésekbe, s egyszer csak azt vettük észre, már nem is a bulvárlapok szenzációiról van szó. Szenzáció ugyanis, sajnos, van s egyelőre lesz is, hűtlen kezelés, hivatali hatalommal való visszaélés, sportbotrányok váltják egymást, az ember csak kapkodja a fejét. A két szakértő azonban azt mondja, csak bizonyos eseteket észlelünk, amelyek felszínre kerülnek, a bajok gyökeréig kell hatolni, hogy megszűnjék a kivételezettség, mert jelenleg olyan titkos utasítások is vannak, amelyek védettséget biztosítanak egyeseknek Ez pedig azt jelenti, hogy még mindig nem valósult mega törvény előtti egyenlőség, ám vannak olyanok is, akik szerint az a baj, hogy az emberek sokat jártatjáka szájukat, belebeszélnek olyasmibe is, amihezsemmi közük Állítólag az is elhangzott, hogy csak 10-15 okvetetlenkedő írót kellene lelőni s rögtön rend lenne. Mit mondjunk? - ez is vélekedés, bár aligha van sok híve, de az ember végül miért csodálkoznék, amikor számban többmillió dolláros vérdijat tűztek ki egy angol író fejére. Tömörségében is elegáns, sokat sejtető válaszokat adott a két jeles kutató, Hankiss Elemérés dr. Ruttner György, érdemes lenne folytatni, kár, hogy késő este volt, egy kicsit műsoron kívül, a rádió és tévéújságban ugyanis csak annyi állt, hogy „napzárta”, miként a következő napon is, amikor egy határainkon túl megjelenő magyar nyelvű szamizdatról volt szó. Nem oly régen ez is elképzelhetetlen volt, de változnak az idők, mi pedig reménykedünk, hogy minden nappal többet tudunk. CSÁNYI LÁSZLÓ Nyelvművelő Honnét kaptunk szókölcsönt? írásunkat kicsit nyelvművelésnek, kicsit ismeretterjesztésnek szántuk, nem pedig egy nyelvészeti dolgozatnak. E szándékunkból fakad az is - kérve az olvasó szíves elnézését -, hogy egyes szavak (nevek) helyes kiejtését alkalmanként zárójelbe tettük. Ilyen gondolatokat kívánunk vázlatosan körüljárni, hogy: Milyen eredetűek a magyar szavak? Honnan kaptunk szókölcsönt? Milyen magyar szókkal viszonoztuk más nyelvek ajándékait? Hogyan viselkednek nyelvünkben az idegen (vendég) szók? Milyen gondunk van az idegen szavak ejtésével? Lőrincze Lajos szerint (is) miért kell jól ismerni anyanyelvűnket? Nem ritka eset az sem, hogy családi nevek vagy keresztnevek válnak közszókká, de társadalmi hírességek vagy hírhedt alakok is nyomot hagytak a köznyelvben. A fukar szavunk is ilyen. Ez ugyanis nem egyéb, mint egy több mint 400 évvel ezelőtti híres bankárcsaládnak, a Fugge- reknek a neve. A viganó szónak sincs semmi köze a víg (vigadni) szóhoz, hanem Vigano asszonynak, egy híres bécsi táncosnőnek a családi neve, aki először járt ilyen ruhában. Ha már az öltözékeknél tartunk, nem feledkezhetünk meg Pepita de Ortega spanyol táncosnőről sem, aki 1853-ban Pesten is fellépett. Nyakán, derekán fekete-fehér aprókockás kendőt viselt, s innen ered az ilyen mintájú szövet neve, a pepita. Pantalóne volt az olasz komédia állandó alakja, aki - az akkori térdnadrágos világtól eltérően - hosszú nadrágot, pantallót hordott. Madam Récamier, a híres francia szépség csináltatott magának először egy támlás fekvőszéket, amelynek a neve ma rekamié (sőt, tudálékosan és helytelenül rökamiél). Több mint 200 évvel ezelőtt élt egy angol gróf: Sandwich (olv. szendvics), aki nagy kártyás volt, még enni is restellt felkelni játékasztalától. A szakács tálalta fel neki a két kenyé'rszelet közé tett húst, a szendvicset. Boycott írországi földesúr oly embertelenül bánt a munkásokkal, hogy azok összefogtak ellene, bojkottálták. A XVII. században élt egy virginiai farmer, aki önhatalmú magántörvényszéket állított fel. Úgy hívták: Lynch (olv.: lines). Az ő nevéhez fűződik a meglincselés. Az aggastyán szónak is kevés köze van az agg szóhoz. Az Ágoston keresztnévből származik, ami érthető, mert az Ágoston-rendi remeték többnyire agg, nagy szakállú emberek voltak. Az is érdekes, hogy fruska szavunk a Fruzsina keresztnévből származik. Ma a zserbó hallatán a süteményre gondolunk és nem arra a Gerbeaud (olv.: zserbó) nevű cukrászra, aki a süteményt gyártotta. A kugler szavunk sem Kugler Henrik cukrászt juttatja eszünkbe. A Charents (olv.: sáran) megyei Cognac (olv.: konyák) vidékéről származó ital (pálinka) a konyak. A kávé Koffa abesszíniái tartományból származik. Vagyis (mint láthattuk) tulajdonnevek váltak köznévvé. De még sorolhatunk ennek igazolására további példákat is. A ma már kihalóban lévő fiákért Szent Fiacriusról nevezték el. A párizsi Saint Martin (olv.: szén marten) utcában ennek a szentnek a képe volt azon a házon, ahol először lehetett bérkocsit fogadni a XVII. században. A császár nem más, mint Julius Caesar nevének msodik fele. Az első fele meg a július hónap nevét adta. Az oszmán népnév a török birodalom alapítójának, Oszmánnak a nevét őrzi. Az atilla-kabát eredetét meg sem kell magyaráznunk. A történelmi hírességek után nézzünk megint más példákat is. A makadámút feltalálója egy Mac Adom nevű skót mérnök. Rabitz építőmester találmánya a ra- bicfal, Mansard (olv. manszár) építészé a manzárdszoba. A Röntgen tulajdonnév szintén köznévvé vált. A priznic (hidegvizes borogatás) állítólag Priessnitz osztrák-sziléziai földműves nevéhez fűződik. Ö alkalmazta először. A Panamacsatorna építésénél elkövetett csalásokról közéleti csalásokat is neveznek panamának. Mitológiai nevek is váltak köznévvé. Elsődlegesen a görög-római vallási regék alakjainak neve. A fülemülét a latinból vettük át, az meg a görögből. Philomela a monda szerint athéni királylány volt, akit az istenek madárrá változtattak. Egy vidék növényvilágát flórának, állatvilágát faunának nevezi a tudomány. Flóra a régi rómaiaknál a virágok istennője volt, Fauna pedig Faunusnak, a baromtenyésztés istenének a felesége. A tűzhányót vulkánnak Vulcanusról, a tűz istenéről nevezték el, mert a közhit szerint az Etna tűzhányó volt Vulcanus kovácsműhelye. A tulajdonnevek köznevesítéséhez, illetve köznyelvesitéséhez a Bibila is bőséges forrásanyagul szolgál. Erről már Lőrincze Lajos is szólt az Édes anyanyelvűnk c. rádióműsorában. Elmondta, hogy a kaján szavunk a bibliai első emberpár elsőszülött fiának, a testvérgyilkos Káinnak a nevéből ered. Eredetéhez képes ma már egy kissé szelídült a hangulata, s ma már ezt inkább a kárörvendő emberre mondjuk. A társaság legfiatalabb tagjára szokás mondani, hogy ő a jelenlévők Benjáminja. Ezzel a bibliai Jákob legfiatalabb sarjadékára, Benjáminra utalnak. Azt a gyereket, aki mindig árulkodott a tanítónak, Júdásnak mondták. Ebből ered a júdáspénz. A kételkedő embert Tamásnak (tamáskodónak) is mondják. Régebben, gyakran használtuk közszóként a Kánaán földrajzi nevet is (mint a bőség, gazdagság jelképét, de napjainkban nálunk sokat veszített aktualitásából.) Ma már egyre gyakrabban hallani helyette egy másik bibliai eredetű szót, amit a szegény elesett, szerencsétlenül járt emberekre szokás mondani: szegény Lázár. Ezek a tulajdonnevek (mint éreztük) átvitt értelemben közszókká váltak. DR. NAGY ANDOR Fekete-fehér gyász BARANYAI LACINAK- Gyerek! Most te következel! - hívtál telefonon a múlt héten és emlékeztettél feladatomra, megírandó élettörténetedre. Te tudtad pontosan, miért most kell tollat ragadnom. Figyelmeztettél a megváltozott politikai légkörre, azokra a kimondott, leírt szavakra, a megjelent közleményekre, melyek 1956 eseményeit oly módon értékelik, miként te tetted 1960. május 24-én Csurgópusztán, ahol Berkesi András: Októberi vihar című könyvét kellett könyvtárosként ismertetned!- Gyerek! Ha megírod, engem is rehabilitálnak! Érted? Amikor tudsz, gyere! A szőlőben mindig megtalálsz! - mondtad a vonal másik végén. Megegyeztünk, hogy előtte megnézem a pártarchívumban meglévő, a fegyelmi tárgyalásaidhoz kapcsolódó iratokat. Pénteken - 1989. február 17-én reggel beszéltünk arról, hogy aznap megyek az archívumba és amint tudok, Kölesdre.- Jól van gyerek! Várlak, isten áldjon! Az archívum vezetője készséggel fogadott, bár jobban szerette volna, ha személyesen Te kéred az iratokat és nem egy újságíró. Vele abban maradtunk, hogy hozok tőled egy írásos meghatalmazást, hiszen délután találkozunk Közben a keresett dosszié már az ideológiai titkárnál volt és hamarosan az első titkár is belelapozott. Érthető módon jobb, ha ők is véleményüket adják, a tőled kapott megbízásomhoz - gondolta az archívum vezetője. Délután azt az üzenetet adták át tőlük, hogy várnom kell még, mert nem tudták a teljes anyagot átolvasni. így nem indultam Kölesdre. Pénteken este a faludbéli gyógyszerésznő azt mondta Szekszárdon a Babits művelődési központban, hogy:- ...Baranyai... a szőlőben... ma... Szombat reggel indultam hozzád. Harc előtt a Kölesdet jelző táblánál hirtelen szorítást éreztem a torkomban és hiába törölgettem a szemüvegemet, tudtam, igaz a hír! A kölesdi tanácsházán lengedező fekete zászlót is homályosan láttam és arra gondoltam, milyen jót röhögünk a halálhíreden, amikor ajtót nyitsz nekem. Sutyi, a feleséged ott ült a szobádban... Eszter lányod kockázott Mártival a konyhában... Judit... és Ernő bácsi..., meg a tanácselnök..., a Látás brigád és a szobrászok, festők, textilesek, a mai magyar képzőművészeti életünk jeles alakjai... ott sorakoztak, szorongtak, ki-ki ahol hely jutott. Mindenki ott volt, akinek fontos lett, hogy részt vállaljon a kölesdi kísérletből, amit te indítottál megállíthatatlanul útnak. Olyan példát teremtettél, rangot szerezve a megyének, ami elfed minden fegyelmi vétséget. Igazoltad hovatartozásod! Mindezt el is ismerték miniszteri dicséretekkel, a Szocialista Kultúráért (többszöri) és a béketanács kitüntetéseivel. Neked ez mégsem volt elég. Egyetlen szóra vársz, vártál, azoktól, akik bántottak. A szőlőben találtak rád - mesélik a történetedhez. Az avart égetted... a kezedben volt egy lapát... hirtelen ért a... Hányszor égetted meg magadat, Laci, amikor tüzet gyújtottál, hogy mások melegedhessenek és a lángok fénye világítson is? Most az elszáradt avart, a tegnapok leveleit égetted és megperzselődtél te is. Laci, ez nem szimbólum, hanem a valóság! Ehhez tartozik, hogy a hagyományosnak tekinthető tengelici művésztelep ez évi időpontját kitűztétek már, a márciusi színházi előadást megszervezted és valóság az is, hogy a félig kész tanyád falai közé benéz az ég... Nem bőgök Laci, csak eszembe jutottak a népművelők: Krassay Gyu- szi, Kiss Pista, Paksi Bandi és most Te is... A feladataim sorrendjében most első helyet kér magának, hogy szerte e hazában tudassam mindazokkal, akik tisztelték és szerették Baranyai László kölesdi népművelőt, tanítót, hogy életének 51. évében tragikus hirtelenséggel elhunyt. Laci! Ha úgy gondoltad, hogy történeted csak most kezdődik, akkor az első bekezdést megírtam. Ne haragudj, hogy pénteken hiába vártál... Ha hiszed, ha nem, fáj most leírni, hogy utolsó üdvözlettel: Decsi Kiss János Takács Béla rajza
