Tolna Megyei Népújság, 1989. február (39. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-18 / 42. szám

1989. február 18. tsíÉPÜJSÁG 5 Atlétika Hat szekszárdi a válogatottkeretekben Ötezer néző egy iráni súlyemelőversenyen Győzni ment - „csak” ezüsttel érkezett „Tabrízban a koksz még jelen volf A Magyar Atlétikai Szövetség közzétette a felnőtt- és az utánpót­lás-válogatott csapatok kerettag­jainak névsorát, melyre a szakfel­ügyelők tettek javaslatot. A jegyzé­kek elkészítésével kapcsolatos körültekintő munka során figye­lembe vették az érintettek 1987- 88. évi eredményeinek abszolút értékét, azok változási tendenciá­ját, valamint a felkészülésüket be­folyásoló alanyi és tárgyi feltétel- rendszer milyenségét. Megyénk­ből áz Atlétikai Club Szekszárd hat saját nevelésű versenyzője kapott előlegezett bizalmat. Versenyszámuk és legjobb eredményük: Felnőttkeret, közép­távfutás: Sárközi Gyula 1500 m: 3:42,42. Utánpótláskeret, vágtafu­Rákóczi FC-Szekszárdi Dózsa 3-1 (1-0). Kaposvár, 150 néző. V: Jusics. Rákóczi FC: Sándorfi (Udva- rácz) - Göbölös, Kraft, Riczu (Pruck- ner), Itvás, (Barna) - Csrepka, Szajcz (Balogh), Hanusz, Adorján - Kádár, Neubauer (Gyurics). Edző: Monos­tori Tivadar. Szekszárd: Flujber (Bar- tal) - Nagyfalusi (Varga F.), Kasza, Kalmár, Varga L. (Lauer) - Pilisi (Hor­váth J.), Kvanduk (Jelusics), Gracza, Horváth Cs. - Márkovics, Iski (Fó- rizs). Edző: Teszler Vendel. A 34. percben Adorján középen kiugratta Kádárt, aki a kivetődő Hujber mellett tás: Rick Gábor 100 m: 10,94. Középtávfutás: Hilbert József 1500 m: 3:54,55. Távfutás: Kófiás László 10 000 m: 31:37,74. Ugrások. Hor­váth Gyula távolugrás: 740 cm, Boldis István hármasugrás: 15,52 m. A névsorban szerepel a Dom­bóvárról az Újpesti Dózsa SC-be igazolt Banai Róbert is. * < Budapest felnőtt fedett pályás bajnokságát az Olimpiai Csarnok­ban rendezték, melyen megyénk­ből az AC Szekszárd indított egy versenyzőt. Rick Gábor a hatvan­méteres síkfutás előfutamából 7,07 másodperces időeredmény­nyel a „B” döntőbe verekedte ma­gát, ahol 7,11-gyei harmadik lett. elhúzta a labdát és 10 méterről az üres kapuba helyezte. 1-0. A 63. percben a védőkről lepattanó labdá­ra Adorján csapott le, több jó csel után az ötösről a hálóba helyezett. 2- 0. A 75. percben Göbölös buktatta Márkovicsot a 16-oson belül, a meg­ítélt 11 -est a sértett értékesítette. 2-1. A 90. percben Kádár a félpályától ugrott ki, Kaszával versenyt futva a kimozduló Bartalt is megelőzve 16 méterről a bal sarokba lőtt. 3-1. A jó iramú mérkőzésen a kapos­váriak több helyzetet dolgoztak ki és megérdemelt győzelmet arattak. Kis Ferencet, a Szekszárdi Hús­ipari SE egyik felnőtt magyar baj­nokát már a teheráni elutazás előtt amolyan bizsergetö érzés kerítette hatalmába. Mert igencsak felgyor­sultak a vele kapcsolatos esemé­nyek. Tavaly ilyenkor az átigazolási hercehurca miatt még az sem volt kizárt, hogy a versenyévad csupán reménykedő várakozással telik el számára, Szerencsére akkor nyá­ron, már a Húsos Kupán bemutat­kozott; ami - éppen az előzmé­nyekből adódóan is - roppant szo- lidra sikeredett. Az „Almaország” fővárosából, Nyíregyházáról érke­ző fiatalember egyesekben még kételyeket is ébresztett leigazolása szükségszerűségét illetően. De bí­zott saját magában, bízott edzőjé­ben. Nem sokáig váratott magára a bizonyítás: a magyar bajnokságon a 75 kg-osok között az esélytelen­ség homályából előbukkanva - győzött. A felnőtt magyar bajnoki cím jó ajánlólevél volt az új összetételű, bő válogatott keretbe. Hanzlik Já­nos szövetségi kapitány az új fiuk­nak minél több bizonyítási lehető­séget kíván adni, igy például Kis Ferenc Iránba utazhatott, a forra­dalom tiszteletére minden évben megrendezendő hagyományos sportünnepélyre, amelyen a küz­dősportoknak kiemelkedő szere­pük van.- Nagyon meglepődtem, amikor a tabrizi sportpalotában öt-hatezer ember jött össze a súlyemelő-ver­senyekre. Ennyi ember egy súlyemelőver­senyen? - nem akartam hinni a szememnek - emlékezett vissza a szekszárdi versenyző.- A váltósúlyban nyolc ember mérte össze a tudását és az előke­lő második helyen végzett. Mégis, mi ez a nagy elégedetlenség a sze­repléssel kapcsolatosan a szak­osztály háza táján?- Az, hogy nem tudtam össze­tettben még a három mázsát sem megcsinálni, vagyis januári ke­mény alapozó munka ide, vagy oda, messze elmaradtam az egyé­ni legjobbamtól. Mentségemre szól, hogy eléggé viszontagságos körülmények között érkeztünk meg Tabrizba. Párizsban, az Orly repülőtéren egy bombariadó miatt több mint öt órát vesztegeltünk, majd úgy utaztunk Teheránig, és onnét helyi járattal a színhelyre. Mindent egybevetve, 24 órás volt az út, mire a négytagú küldöttség­ünk (ketten vQltunk versenyzők) a helyszínre érkezett, ment a ver­seny és másnap már dobogóra kellett lépnem.- A győztes hazai iráni fiú 337,5 kilós összteljesítménye a mostani doppingellenes harc idején felet­tébb gyanús...- Bármibe fogadni mernék, hogy ezt nem „koksz” nélkül csinálta, ugyanis itt semmilyen ellenőrzés sem volt a verseny előtt. De nekem ezen a 10 nemzet versenyén gya­núsak voltak még a hazaiakon kí­vül a törökök, a csehek, lengyelek és a románok is. De a pakisztániak, az algériaiak tisztasága miatt sem merném tűzbe tenni a kezem.- A magyarok viszont...- Kizárt volt minden manipulá­ció. Tíz nappal a verseny előtt a szövetségben vizeletet adtunk, hárman voltunk és közülünk egy fennakadt a rostán, magyarán nem ürült ki még teljesen. Abszolút esélyegyenlőtlenség, remélem a komolyabb nemzetközi viadalokon kiszűrik majd a doppingolókat.- Kis Ferenc, a magyar bajnok­ság után is tiszta maradt. Ha a győ­zelem után egy megközelítőleg szöuli színvonalú laboratóriumban vizsgálják a leadott anyagot, akkor sem akad fenn a rostán? Nem lepi meg a kérdés, nem ke­rüli ki a választ.-... Melegebb pillanatokat éltem volna át biztosan. De nagy valószí­nűséggel megúsztam volna, hi­szen amit találtak volna, azt is oly kis mennyiségben, ami nem minő­sül doppingolásnak, vagy ha még­is igen, akkor erre szokták monda­ni: határeset.- A 330-as összteljesítményt ná­lunk, a „kokszmentes övezetben” meg tudja-e csinálni az idén?- Aligha. Szeretnék 320-at csi­nálni az idén. Egyébként a magyar szövetség már levitte a 330 kilós nemzetközi szintet 317-re. Az MSSZ prognózisa szerint vi­lágszerte vissza fognak esni a tel­jesítmények... BÁLINT GY. Fotó: ÖTÖS RÉKA Labdarúgás Előkészületi mérkőzés Tyson a ringben felejti csalódásait? Mike Tyson amerikai nehézsúlyú profi ököl­vívó világbajnok már csak a brit Frank Bruno el­leni vb-döntő összecsapással foglalkozik. Ellenfelei és barátai egyaránt azt latolgatják, képes lesz-e a 22 éves bokszoló kiheverni az elmúlt fél év gondjait. Úgy tűnik, Tyson túltette magát mindenen, már sem válásával, sem edzőcseréjével nem törődik, s a fogadóirodák és közvélemény-ku­tatások alapján ő a február 25-i összecsapás nagy esélyese.- Ez a lehető legjobb alkalom, hogy megver­jem a világbajnokot - jelentette ki ellenfele, Frank Bruno. - Tyson nem tudja kiheverni azt a sok csapást, ami az utóbbi időben érte.- Kész vagyok a csatára - ígyTyson. - Sok új tapasztalattal gazdagodtam, s ez mindennél fontosabb. Ami az edzőmet illeti, már mindent tudok az ökölvívásról, ezért csak lelki támaszra van szükségem. Egyébként nagyon jól érzem rrjagam mostanában, várom február 25-ét, a mérkőzés napját... Az amerikai öklöző decemberben vált meg edzőjétől. Kevin Rooney nem keveset tett érte, vele jutott sikerei csúcsára, de Tyson nem tűrte, hogy mestere véleményt nyilvánított az öklöző viharos házasságáról. Most Aaron Snowell és Jay Bright került Rooney helyére. Az edződuó egy eredményt máris elért: a pi­henője alatt meglehetősen elhízott Tyson lefo­gyott, már a 100 kilót sem éri el a testsúlya. Bright szerint nem szabad hagyni, hogy elbízza magát Tyson.- Még nincs csúcsformában. Ezt minden­képpen meg kell értetni vele. Ö azzal emelkedik ki az átlagból, hogy mindig képes önmagát fe­lülmúlni - jelentette ki Bright. Kapáslövés Még tavaly jelen voltam a Honvédelmi Minisztériumban azon a sajtó- tájékoztatón, amikor a sportolók bevonultatási rendjéről, az anomáliák megszüntetéséről volt szó. Tiszta sor, a kedvezmények azokat illessék meg, akik a nemzetközi küzdőtéren öregbítették a magyar sport hírnevét. Emellett még a válogatottak, az NB l-es labdarúgók privilégizált helyzete létezik, a sportágnak a színvonala ellenére is a legtöbb ember érdeklődé­sét kiváltó monopolhelyzete miatt. A labdajátékok többségében viszont nem szűnt meg a honvédcsapatok kiváltságos helyzete. Vegyük csak elő az egyik legnépszerűbbet, a kosárlabdát. A kecskeméti férficsapat a gyengére sikeredett felső házi szereplés után arra készült, hogy a most induló rájátszáson kiköszörüli majd a csorbát, kivívja a bentmaradást. Er­re három nappal a play off előtt a honvédség elvezényli a csapat kulcsemberét, az irányító Horváthot. A sóvárgó tekintetű kecskemétiek kíváncsiak, hogy vajon a Bp. Hon- védban vagy pedig az NB l-et áhító Kaposvári Honvéd Táncsicsban fog felbukkanni újfent. A bennfentesek ez utóbbira tippelnek, ami nagy való­színűséggel be is jön. De a fair play szellemén mégis egy csúnya folt ke­letkezik, esélyegyenlőtlenség alakul ki... Akkor is, amikor a nyári játékos­piacon zajlik az élet, röpködnek a hatszámjegyű átigazolási pénzek és ér­kezik a Bp. Honvéd, s az alkotmányos kötelezettség jegyében bevonul­tat... Ezek után nem csoda, hogy egyes sportegyesületek, egyes szakosztá­lyai olyan egyenruhás embereket is igyekszenek megnyerni a szakosz­tályelnökségi tagságra, akik tűzközeliségüknél fogva már eleve ismerik a kiskapukat. Ha kell nyitják, ha kell zárják őket. Mit adjon a sporttörvény? A sportvezetők többsége titokban valami olyasmit is vár a még az idén megalakuló sporttörvénytől, hogy a többcsatornás finanszírozási rendszernek a vezetés, az irányítás gyakorlatában jelentkező anomálián is enyhíteni fog. Magyarán, arról van szó, amit már más alkalommal mi is szóvá tettünk, hogy egy adott terület „sportgazdája "ne legyen teljesen kiszolgáltatva a bázisszerv kényének, kedvének. Legyen meg az eszkö­ze, ha úgy tetszik, hatalma arra, hogy befolyást gyakorolhasson egy-egy település sportéletére, az egyesület működésére, eredményességére. Ez pedig csak a szponzoroktól származó, országos szinten mintegy húszmilliárd valamiféle kötelezően előírt központosításával, illetve annak, újraelosztásával lenne lehetséges. A kérdés felettébb bonyolult: elő le­het-e írni ma Magyarországon a gazdálkodóknak, intézményeknek, hogy mennyit kötelesek adni a sportra ? Ha igen, akkor mi lenne a rendező elv, mi alapján állapítanák meg a különböző összegeket? Létezik még több mint ezer vállalat, amely nem ad semmit, de tőlük az állami akarat érvényesítése révén behajtott összeg kompenzálná-e azt, amennyivel az eddig is támogató cégek legálisan kevesebbet juttatnának, mint mostan­ság - a láthatatlan csatornák igénybevételével? Valószínűleg nem. Ez pedig az élsport visszaesését jelentené, márpedig ezt senki sem akarja - köszön vissza a válasz. De vajon ennyire leegyszerűsíthető-e a kérdés? Azért léteznek olyan vélekedések is, hogy ebből a pénzből, ami ilyen vagy olyan úton beáram- lik a sportba, jóval jobban kellene, hogy menjenek a dolgok. Mert nagyon sok millió, milliárd nem oda áramlik, ahol valóban munkateljesítmény van. Az ebbéli feltételezést támasztotta alá az ÁlSH-nak az az intézkedé­se, hogy a remek létesítményekkel, módszertani osztállyal, függetlenített sportvezetőkkel, szakemberekkel ellátott, régebben kiemelt nagyegye­sületektől megvonta a csak úgy adott nagy összegű támogatás 50 száza­lékát, mert a produktum nem állt arányban ezzel a privilégizált helyzettel. Ha tovább példálózunk, akkor bebizonyosodhat, hogy a kevesebből, az ugyanannyiból is lehetne jobbat produkálni. Éppen a labdarúgás erre a jó példa. Ha a sportágba beáramló össze­gekből áramoltatni lehetne a jövőt jelentő utánpótláshoz megjelennének a legalsóbb szinten is a kvalifikált szakemberek, és máris nem lenne any- nyira borongós a jövőkép. Ha mégis a sporttörvény több hatalmat tudna adni a különböző szintű sportvezetőknek, a többsége tudna élni vele? Ez is elkerülhetetlen kér­dés. Ugyanis az elmúlt évtizedekben a sportmozgalom áldozatává vált egy kontraszelekciós folyamatnak, a legbefogadóképesebb káderteme­tők egyike lett. Az eddigi, már a sportadminisztrációtól is önelégült, bólogatójánosok élni tudnának-e a nagyobb lehetőségekkel? És úgy egyáltalán: sportbeli jártasságuk, ismeretük, tapasztalatuk elég-e ahhoz, hogy kialakítsanak egy sportpolitikai koncepciót, közös nevezőre hoz­zák az érdekeket? Az alulról építkező, új szövetségmodell örvendetes módon azt célozza, hogy maga a mikróközeg, maga a szakma válasszon elnököt, főtitkárt, szövetségi kapitányt. De a vezetés alsóbb szintjein ettől még automatikusan semmi sem változik. BÁLINT GY Nyilatkozott Johnson orvosa A Toronto Star című kanadai na­pilap megszólaltatta a szöuli olim­pián doppingvétségen ért kanadai Ben Johnson orvosát, dr. Jamie Astaphant, aki beismerte, hogy pá­ciense tavaly májusban valóban szedett sztanozololt. A 100 méteres síkfutás világbaj­noka és világcsúcstartója, mint is­meretes, Szöulban is megnyerte a 100 méteres döntőt, de a dopping- ellenőrzés anabolikus szteroid, stanozolol nyomait mutatta ki a vágtázó vizsgálati anyagában, s ezért elvették tőle a bajnoki címet. Johnson és környezete azóta is tagadta, hogy doppingszert sze­dett volna. A vizsgálati körülmé­nyek helytelenségével indokolták a kapott, elmarasztaló eredményt. A Toronto Star telefoninterjújá­ban dr. Astaphan elmondta, hogy Johnson négy hónappal az olimpia előtt combizomsérüléssel bajló­dott. Attól való félelmében nyúlt a meg nem engedett eszközhöz, hogy nem tudja majd legyőzni Szöulban örök riválisát, az ameri­kai Carl Lewist.- Hogy ő vette a sztanozololt, vagy valaki más adta neki, azt nem tudom - mondta az orvos. - Az vi­szont bizonyos, hogy amint el­kezdte szedni a pirulákat, heves ízomgörcsöktől szenvedett. Ez­után hozták hozzám, és kezelé­seim révén újra jó fizikai állapotba került. Astaphan szerint Johnson nem szedett doppingszert, amikor Szöulban győzött.- Bár természetesen nem lehet állandó ellenőrzés alatt tartani egy versenyzőt, bizonyos vagyok ben­ne, hogy a májusi görcsök után Ben nem kockáztatott - hangoztat­ta az orvos. Az igazság ilyen esetekben ne­hezen kideríthető. Tény viszont, hogy a döntő utáni vizsgálat terhe­lő volt Johnsonra nézve, és ezért két évre eltiltották a versenyzéstől. Astaphan doktor nyilatkozatáig mindenesetre teljesen elhatárolták magukat Johnsonék a doppingvá­daktól. Ez az első eset, hogy egyál­talán beismerték: Johnson „hallott már” a doppingról. Népes mezőny a Malév Kupán A legifjabb vívószakág, a női párbajtőr öles léptekkel igyekszik behozni lemaradását, amit az új versenyek szaporodó száma is je­lez. Művelői közül a fiatalabb évjá- ratúak vasárnap Budapesten mu­tatkoznak be, az először kiírt Malév Kupán, amely egyben a Budapest- bajnokságért is zajlik. A juniorok első nemzetközi via­dalán több, mint száz fegyverfor­gató lép pástra a Nemzeti Sport­csarnokban, illetve az állva maradt legjobbak az esti döntőnek otthont adó színhelyen, a Hotel Expo E- pavilonjában, amely a BNV terüle­tén található. Miként a szervezőbizottság ve­zetője, Ispán Lászlóné pénteken délben elmondta, eddig nyolc or­szág részvétele biztos, de ez a szám még tovább nőhet. Az indulók egyharmada külföldi, s velük együtt harcba száll a minél jobb helyezésekért a női párbajtőr szinte valamennyi korosztályos magyar képviselője. A honi színekben csatasorba ál­ló 70-80 fiatal között ott lesz a tel­jes női öttusa-válogatott keret, s olyan, már ismert nevek szerepel­nek a nevezési listán, mint például Eőry Diana (MTK-VM), a csepeli Temesi Krisztina, vagy a Vasas szí­neit viselő Nagy Tímea és Mayer Tünde. Irán után újra munkában Kis Ferenc Az első beismerés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents