Tolna Megyei Népújság, 1989. február (39. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-17 / 41. szám

1989. február 17. ctRÉPŰJSÁG 3 t \ A megyei pártbizottság ülése nyomán Menedzsermunka a tudománypolitikáért „Nincs egységes iparpolitikai koncepció” „Nálunk az a sajátságos helyzet, hogy pontosan akkor alakítanak ki az egyik he­lyen trösztöt, amikor a másik helyen éppen megszüntetik. Pedig a trösztök akadályoz­zák a vállalatok szabadabb mozgásterét, azt, hogy üzleti vállalkozásba kezdjenek" - mondja Varga Ferenc, a Pécsi Fonó- és Szövőipari Vállalat Dunaföldvári Rost- és Bútorlapgyárának vezetője.- Önnek az a véleménye, hogy ma Ma­gyarországon nincs egységes iparpoliti­kai koncepció? Milyen hatással van ez a vállalati gazdálkodásra, illetve milyen kö­vetkezményei lehetnek a hazai ipari tér- • melésre?- Nincs, valóban nincs egységes ipar- politikai koncepció. Éppen emiatt képte­lenek vagyunk továbblépni, hiába be­szélünk róla évek óta, még mindig nem számolják fel a veszteséges ágazatokat. Pedig az évi bruttó nemzeti érték egyne­gyedét ezek a vállalatok viszik el, 250 milliárdot költünk a veszteséges vállala­tok finanszírozására. Fia lenne egységes iparpolitikai koncepció, legelőször is ezt kellene rendbe rakni. Emellett például nálunk akkor alakítanak trösztöket, ami­kor másutt megszűnnek, s ez akadályoz­za a vállalat szabad mozgásterét. De be­szélünk a bérreformról is, ami csak átfo­gó gazdasági reform keretében, illetve annak részeként képzelhető el. A bérre­form megvalósulása szempontjából meghatározó jelentőségű a gazdasági környezet alakulása, az, hogy a piac köz­ponti helyre kerüljön, létrejöjjön a reális tulajdon és vagyoni érdekeltség, kiala­kuljon a hatékony tőkepiac és munka­erőpiac, de újra kellene gondolni például a gazdasági szabályozást, vagy az ér­dekképviseletek szerepét is.- Azzal, hogy trösztök alakultak, az önök szervezeti felépítésére gondolt, a szegedi központ néhány éve alakult meg. Miért?- Tőlem ne várjon választ erre. Annyit tudok mondani, hogy a dunaföldvári gyárnak évi 2,8 millió forintjába kerül a tröszt fenntartása.- Ezért önök mit kapnak?- Nagyon szépen és diplomatikusan fogalmazva: olyan irányítást amely bizo­nyos gazdasági tevékenységet össze­hangol, ezt az igazgatótanács végzi. Sze­geden, a tröszt központjában fölveszik a rendelést a bútorlapokra, a megrendelőt elküldik nekünk - a többi a mi dolgunk.- Mit mondjak erre? Ezt a munkát a du­naföldvári gyár bármelyik adminisztrátora el tudná végezni...- Igen, az egész konstrukciót mi önál­lóan is meg tudnánk oldani, de ehhez pénz kellene -, mégpedig indulásnak 52 millió forint. Ha ennyi pénzünk lenne, hozzáfoghatnánk a műszaki fejlesztés­hez, és megváltoztatnánk a termékeink összetételét.- Van-e valamiféle remény arra, hogy megkapják ezt az összeget?- Ha más szervezeti formában, például kft-ben dolgoznánk, akkor meglenne az 52 millió. Jelenleg teljesen kilátástalan, hogy ezt a pénzt valahonnan előteremt­sük. Viszont tisztában kell lennünk azzal is, hogy ha igy maradunk, ahogy va­gyunk, és nem tudunk fejleszteni, lema­radunk és más erők kerülnek ki győzte­sen. Pedig ennek a gyárnak a termelését meg lehetne duplázni; nem nagy beruhá­zás kell ahhoz, hogy hőszigetelő lapokat, válaszfal-elemeket gyártsunk. A feltéte­lek ^adottak: a mostani technológiára még egy gyártósor épülhetne fel.- Teljesen lehetetlen, kilátástalan, hogy a gyár valaha is önálló legyen?- Mi önállóak akarunk lenni, viszont ha a trösztben ezt megtudják, a fejemet ve­szik. De változatlanul ez a véleményem, s ezt több helyütt hangoztatom is.- A jelenlegi ipari gyakorlatban megle­hetősen furcsa dolgokkal találkozni, s gyakorta tapasztalni következetlensége­ket is.- Következetlenségek sorozatával ta­lálkozunk nap mint nap. Itt mindenki eladni, fölszámolni akar, pénzt csinálni minél hamarabb. Finánctőkét akarunk, ugyanakkor a műszaki fejlesztésre nem gondolunk. Pedig a világgazdaságban is érdemes lenne széttekinteni, hogy né­mi tanulságra jussunk. Ford például ak­kor fejlesztett, amikor mélyponton volt a gazdaság - ekkor kerültek a forgalomba a Chevrolet és a Buick autók. A műszaki fejlesztés tehát alapkérdés, hibás az iparpolitikai koncepció, és emiatt vesztés­ben van az ország. Ha kell, be kell csukni gz üzemeket, ha kell, akkor hát szakosodjunk. Ma, sajnos, az a helyzet, hogy KGST agyaglábú gólem, s ez meghatározó, a ma­gyar gazdaságot alapvetően befolyásolja. Ezt a dolgot meg lehet kerülni, lehet róla so­kat beszélni, politizálni - arról viszont nem­igen hallani, hogy változtatnak a KGST je­lenlegi rendszerén.- Pedig előbb-utóbb be kell látni, hogy piac és pénzgazdálkodás nélkül jó gazda­ságpolitikai stratégia nem alakítható ki. Ami azt illeti, pénzgazdálkodás bizony már van. Egymás után épülnek fel a ban­kok, csupa üveg, rézveretes palotái...- Hiába lesznek pedig bankjaink, ha egyszer elfogy a pénz forrása. Persze, le­het öt, tíz, meg százezer forintos bankje­gyeket gyártani, de ez nem megoldás, ez az út nem járható.- S az vajon jó dolog, hogy akkor von­nak össze minisztériumokat, amikor a vál­lalati mozgásteret bővíteni kellene?- Abszolút semmi értelmét nem látom annak, hogy minisztériumokat vonjanak össze, tudniillik csak az íróasztalokat tolják el egyik helyről a másikra. Nem tudom, vé­giggondolta-e már valaki, hogy miért olyan gyakori ma az országban az átszervezés, és mit akarunk ezzel elérni. Pedig ez igen lényeges kérdés, amit sajnos igyekszünk kikerülni. D. VARGA MÁRTA A MTESZ ma és holnap Különleges műszaki feladatokra is vállalkoznak Baranyai Kálmánnal, a MTESZ Tolna Megyei Szervezetének titkárával a szer­vezet jelenéről és jövőjéről beszélget­tünk:- Talán azt kellene legelőször tisztázni, hogy mi is az a MTESZ, mert sokan nem tudják, még a reálértelmiség körében sem.- Sajnos, valóban igy van. A rövidítés egyébként a Műszaki és Természettudo­mányi Egyesületek Szövetsége nevet ta­karja. Mint a névből is kitűnik, tudomá­nyos egyesületek szövetsége, amelyben 33 tagegyesület tömörül, mintegy 200 ezer fővel. Olyan egyesületek, mint pél­dául a Gépipari Tudományos Egyesület, a Neumann János Számitógéptudomá- nyi Társaság, a Híradástechnikai Tudo­mányos Egyesület, vagy a Szervezés- és Vezetéstudományi Társaság. Tolna megyében 18 tagegyesület működik, több mint 3 ezer fős tagsággal. Ezekben a tudományos egyesületekben, társasá­gokban a' műszaki és agrárértelmiség legjobbjai tömörülnek, és ez óriási szel­lemi potenciát jelent.- És mire használják ezt a potenciát, mi a szervezet célja?- A célokat nehéz röviden összefoglal- ' ni, mert elég szerteágazó a tevékenysé­günk. Egyik legfontosabb ezek közül a tudománypolitikai munka, amely önma­gában is nagyon sokrétű. Feladatunk ezen belül a szakmai továbbképzés, fej­lődés elősegítése, friss tudományos­technikai információk gyors eljuttatása a reálértelmiséghez, új technológiák is­mertetése, terjesztése, tanulmányutak, szakmai és nyelvtanfolyamok szervezé­se, kiállítások, műszaki és tudományos hetek, konferenciák rendezése, a sokré­tű nemzetközi kapcsolatok ápolása. Munkánk másik fontos területe az ér­dekképviselet. De nem a szakszervezeti értelemben, hanem elsősorban szakmai, etikai érdekképviseletről van szó, hogy például a mérnökök gyakorolhassák a szakmájukat, hogy a legjobbak részesül­jenek nagyobb megbecsülésben, hogy ők kapják a felelősségteljesebb és érté­kesebb munkákat, ne pedig baráti vagy viszonossági alapon bízzanak meg ki­sebb tudású és képességű embereket. A közvetlen minisztertanácsi felügyelet alá tartozó MTESZ az egész reálértelmi­ség érdekeit képviseli olyan ügyekben, mint például a műszaki felsőoktatás és továbbképzés fejlesztése, a pályakezdő mérnökök első munkahelyének és meg­felelő fizetésének garantálása, az alkotó műszaki értelmiségnek a mainál lénye­gesen nagyobb megbecsülése. Tevékenységünk harmadik lényeges részét talán menedzsertevékenységnek lehetne nevezni. Ezen belül foglalkozunk műszaki szakértői tevékenységgel, épí­tészeti tervezéssel, környezetvédelmi fel­mérésekkel, oktatófilmek, számítógépes szoftverek készíttetésével, találmányok menedzselésével, külföldi cégek itthoni, és hazai cégek külföldi bemutatóinak szervezésével, hogy csak néhány példát említsek.- Valóban sokrétű a tevékenységük... Mennyi támogatást kap az egész MTESZ és ebből mennyit a Tolna megyei szerve­zet?- Az országos szervezet a többi nagy társadalmi szervezethez képest is, és a saját költségvetéséhez is elenyésző álla­mi támogatást kap, mintegy 30 millió fo­rintot. A MTESZTolna Megyei Szervezete viszont teljesen önellátó, vagyis támoga­tás nélkül tartja fenn magát. A mene­dzsertevékenységből tavaly 5 millió forint volt a bevételünk, ebből finanszíroztuk a tudománypolitikái munkánkat, valamint tartottuk fenn az apparátust. Ebből a pénzből fejlesztésekre is futotta, és 300 ezer forint nyereségünk is maradt.- Az általános megújulási láz közepet­te önök is terveznek valamilyen szerve­zeti vagy apparátusbeli változtatást?- Itt a megyében nem, hiszen ez az ap­parátus mindössze három főből áll, tehát itt átszervezés vagy leépítés nem jöhet szóba, nincs is rá szükség. Az egyesületi tagok természetesen társadalmi Tnunká- ban tevékenykednek. Célunk a munka további racionalizálása, a menedzseriro­da jelleg erősítése. A nagy MTESZ-re is jellemző a megújulási törekvés. Elképzel­hető a központi apparátus csökkentése, a felülvizsgálat legalábbis folyik. A meg­újulás annál is inkább időszerű, mert megjelent a porondon a konkurencia: a most megalakult mérnökkamara. Hogy a két szervezet között milyen lesz az együttműködés, vagy munkamegosztás, illetve ennek milyen hatásai lesznek a MTESZ-re, ezt ma még nehéz lenne megjósolni.- A sokat emlegetett menedzseri tevé­kenység tulajdonképpen mit takar és ho­gyan jutnak ebből bevételhez?- Általában a vállalatok keresnek meg bennünket, ha olyan műszaki problémá­juk támad, amit saját szakembergárdá­jukkal nem tudnak megoldani, mert spe­ciális szakismereteket igényel. Például különleges épületek tervezése, környe­zetvédelmi felmérések, anyagmegmun­káló szerszámok tervezése. A MTESZ ezután megszervezi az adott feladat vég­rehajtását. Általában a tagegyesületek szakértői névjegyzéke alapján felkéri a megfelelő szakembereket a munka el­végzésére. Ez nemcsak a megyén belül lehetséges, hiszen az országos szakértői névjegyzék is rendelkezésre áll, ha olyan speciális szakképesítést igényel a fel­adat, amellyel a megyében senki sem rendelkezik. A munka elvégzése után a vállalat ter­mészetesen fizet a szolgáltatásért, amelyből részesülünk mi is, és a felada­tot végrehajtó szakemberek is. Ezzel elő­segítjük a magasan képzett műszaki ér­telmiség jobb megbecsülését, hiszen plusz jövedelemhez juttatjuk őket. Még­pedig kedvező feltételekkel, ugyanis a MTESZ-nek sikerült kiharcolni, hogy mó­dosítsák a személyi jövedelemadóról szóló jogszabályt úgy, hogy a szakértői díjaknak 200 ezer forintig csak a 35 szá­zalékát kell az adóalapba beszámítani.- Milyen tervekkel, reményekkel néz­nek az idei év elé?- Szeretnénk tovább növelni bevéte­leinket, hogy színvonalasabban végez­hessük munkánkat. Bár tudom, hogy né­hány tagegyesületünk a kilépést fontol­gatja, de bízom abban, hogy belátják: egy nagy szövetségbe tömörülve, amely közvetlen párbeszédre képes a kormány­nyal, eredményesebben védhetjük a sa­ját és az egész mérnöktársadalom érde­keit, és folytathatjuk tudománypolitikai munkánkat. - áa ­A vetőburgonya egészséges Mint az utóbbi napokban kiderült; az élelmezésre szánt burgonya egy része megromlott. Ezzel kapcsolatban felme­rült a kérdés: nem érte-e kár a tavasszal ültetendő vetőgumókat. Mint Csiszér Já­nos, a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat vezérigazgatója elmondotta: az általuk készletezett és forgalmazott vető- burgonya egészséges, az egész télen át tartó vizsgálatok, s a legújabb ellenőr­zések is ezt mutatják. A vetőburgonyát ugyanis - bármilyen nagy tételben raktá­rozzák is el - különleges módon tárolják. A vállalat a tavaszi ültetésig várhatón mintegy 13 ezer tonna burgonyát értéke­sít. A nagyüzemeknek és a kistermelők­nek a tavalyinál több, összesen 7 fájtát ajánl, ezek közül idén újdonságnak szá­mit a Hollandiában nemesített Kondor, Resy és Romano fajta, amelyekből idén a tavalyinál többet használhatnak fel. A Ro­mano bőtermő, fehér húsú burgonya, amely az elterjedt Desirenél sokkal in­kább ellenáll a burgonya egyik betegsé­gének, a sugárgombás varasodásnak. Ez a fajta, a Kondorral együtt, az elmúlt években legnagyobb területen termelt Desire legjelentősebb vetélytársa le­het. Hurok a kötélen | 24. Sándor kijelentésén őszintén megbotránkozunk mindketten. Le­egyszerűsítése a dolgoknak. Nem vesz figyelembe olyan történelmi tényeket, ami alapján megítélni kellene a parasztságot. Parasztsá­got? Azt hiszem, Ferencz Jóska agyában is ehhez hasonló gondola­tok motoznak, mert ő határozottan szembeszáll Bodorral.- Igazságtalan vagy Sándor - kezdi csendesen -, elfogadom tő­led, hogy most nem érdekli a falusi embereket a politika, de hogy eny- nyire közönyösek lennének az nem igaz.- Hetedik hónapja vagyok Méhesen - próbálkozik az újabb érvvel Sándor -, és sajnos, azt tapasztalom, amit te is mondtál az előbb a többieknek. Még csak fel sem háborodtak, pedig én úgy fordítottam le a szavaidat: „Emberek, állat módjára éltek.”- Félreértettél - mentegetődzik a kocsmáros.- Nem kellett hozzá nagy ész, hogy ezt gondoljam. Már megint egy vita, méltatlankodom. Miért kell gyötörnünk egy­mást? Végletekben gondolkodva? Vájkálni egymás lelkében? A falun élő ember is olyan, mint a társadalom. Szabad-e szemre­hányást tenni? Akár nekik, akár magunknak. Olyan korszakban él­tünk, amikor szalonpolitizálásra kényszerültünk. Soha nem a fontos dolgokról beszélve, inkább egymásra acsarkodva. Azon kapom magam, hogy már régen nem figyelek a két férfira. Ök mondják a magukét. Az ember azt hinné, hogy tényleg vitáznak, pe­dig csak felváltva beszélnek. A másik érvei elsuhannak a fül mellett. Egyébként is. Sándortól nem szabad elfogadni, ahogy látja a falut. Hiszen nem jószántából jött ide. Megcsömörlött a városi élettől, a hivataltól, talán önmaga tehetetlenségétől is. Hát akkor hogyan mondhat ítéletet Méhes lakóiról. Képtelen megérteni, hogy ezek az emberek mi mindenen estek át. Hiába ragaszkodtak a téeszük- höz, mégis megszavaztatták velük, hogy egyesüljenek a szomszéd faluval. Azt már senki nem mondta el nekik: üzemegységgé züllenek. Tudták azt is, hogy a gyerekeiknek az ingázás gyötrelmet okoz, még­is megszavazták az iskolák körzetesítését. Mondogatták ők egymás között, hogy milyen nagy bűn elszakítani a családtól őket, hivatalos helyen mégis csendben maradtak. Akkor, amikor a tanácsot "vitték”, már nem is szóltak; elhitték, hogy jobb lesz ha a városban intézik az ügyeiket. Beletörődtek, hiszen az orvoshoz, a patikába és a boltba már úgy is Sárosdra kellett menniük. Vérükbe ivódott, amit találóan jegyzett meg a téeszszervezéskor egy parasztember: „írjunk alá emberek, mert amit ezek elhatároztak, az úgy lesz.” Máshol határoztak a téeszegyesítésről, az iskoláról, a faluról, és úgy lett. Akkor most mit vethetünk a szemükre, amikor mosolyognak, mikor meghallják: parasztpárt van alakulóban. Csend feszül közénk. A kocsmáros és Sándor kimerülve kortyolja a sört. Nem haladtak előre egy tapodtat sem. Másként látják a falut. Ferencz Jóska itt él születésétől fogva. Igaz, nem maradt paraszt, vendéglátós lett, olyan ember, aki minden rezdülését ismeri a közös­ségnek. Bölcs ítélőképességgel sokszor segít az eligazodásban, de azért mégis van gátja ennek is: a falu rosszabbik felét ismeri. A lum­pokat, a gyenge akaratúakat, az alulképzetteket. Az ítélete pedig ki­vetül az egész falura. Nem látja a fától az erdőt, mondhatnánk, de ez mégsem ilyen egyszerűr Abban igaza van, hogy nem szabadott vol­na ilyen könnyen megadniuk magukat. Tehettek-e mást? A gyere­keik elidegenedtek tőlük. Már semmi közük a paraszti gazdálkodáshoz. Kora reggel elmen­nek az iskolába, késő délután érkeznek. A családról szinte semmit sem tudva. Aztán ha befejezték az általános iskolát: szakmunkásta­nulók, vagy gimnazisták lesznek, hogy soha többet ne kerüljenek vissza Méhesre. Aki meg alkalmatlan a továbbtanulásra, marad a téeszben, ahol egyre nehezebben kap munkát, mert a több milliós gépekhez értelmes emberek kellenének. Egyszóval, a kontraszelek­ció - csak más formában - itt is érvényes. Es nincs más út: az ital, az igénytelen emberi lét. Ferencz Jóska mindezeket fel tudta és tudja mérni, de ő mégis­csak kocsmáros, aki ebből él, neki az a jó, ha minél többen költik itt el a fizetésüket. A zsebe is, az esze is mást mond, végül a pénz dönt, igy a kocsmáros megmarad hőbölgő prófétának, aki rosszabb a megváltó pózában tetszelgőknél. Bodor Sándor más helyzetben van. A hatvanas évek elején végér­vényesen elkerült Méhesről. Érzelmei legföljebb a gyerekkori emlé­kekhez és a szüleihez kötik. Barátaival már régen nem tartja a kapcsolatot, a falu szemében ő a nadrágos ember, a mérnök úr, akit meg kell kalapolni. Ezért nem is tudnak hozzá őszinték lenni, ő pedig képtelen érzelmi kapcsolatot teremteni velük. Itt él közöttük a hét öt napján, munkáját pár óra alatt képes ellátni; aztán behúzódik a háromszobás szolgálati lakásába, vagy elmegy néha Ferencz Jóska kocsmájába, de ott is többnyire hallgat. Az apja tanácsait szeretné megfogadni, érzi, az öregnek szinte mindenben igaza van, de mégsincs ereje arra, hogy ne önmagával, hanem a faluval foglalkozzon. Megdöbbentette az utóbbi években kialakult új értékrend, némely családok hihetetlenül gyors előretöré­se, szavuk a faluban. Szinte önkívületi állapotba esett, amikor meg­tudta, hogy Verebes felakasztotta magát, és ezt a falu a Tóthok számlájára irta. Márcsak azért sem érthette meg, mert az öreg Kaszást szinte min­denki megveti, ugyanakkor elfogadják az öreg negyvenéves szemel­lenzőségét. Persze az is lehet, hogy némi számítás is vegyül ebbe az elfogadásba: ők képtelenek szembe szállni az újgazdagokkal, s tud­ják, hogy az öregben törhetetlen a hit. Ebben sem tud eligazodni Sándor. Most, hogy megérkezett Sára, talán könnyebb lesz neki a döntés: végérvényesen itt marad, vagy visszatalál Sárosdra. Folytatjuk. HAZAFI JÓZSEF t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents