Tolna Megyei Népújság, 1989. február (39. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-16 / 40. szám
4 NÉPÚJSÁG 1989. február 16. Kedves Szülők! Levelüket, melyet „a szekszárdi 5. Számú Általános Iskola szülői munka- közössége” feladóval küldtek, a napokban kaptuk meg. Mivel név szerint senki sem írta alá, s a benne felvetett probléma mások számára is tanulságos lehet, én is levélben válaszolok. Soraikban azt kérdezik, hogy az iskolában használatos témazáró munkafüzetekhez hol lehet hozzájutni. A gyerekek ugyanis ezeket nem vihetik haza, mégis van olyan tanuló, aki betéve tudja a rajtuk szereplő kérdéseket, s szülő is akadt, aki „fogadóórán” a folyosón flegmán megjegyezte, hogy nekik bizony az összes megvan, és felmérés előtt megtanultatja a gyerekkel. Mint írják, „a mi gyerekeinknek is jól jönne egy-egy jó jegy a felmérésekből, amelyek igen nehezek”. Kedves Anyukák, Apukák! A témazáró munkafüzet, mint a neve is mutatja, egy-egy témakör összefoglalására, annak felmérésére szolgál, hogy az adott anyagból mennyit értettek, tanultak meg a gyerekek. Megíratására több órai gyakorlás után kerül sor, feladatai nem tartalmaznak újat, mást, mint amit a tanárok megtanítottak, a diákoknak pedig meg kellett (volna) tanulniuk. Legfeljebb más összefüggésben, kicsit gondolkodtatva. Tulajdonképpen írásbeli számonkérése az ismereteknek. Az iskolában bármelyik szülő megnézheti, ha kíváncsi rá, gyermeke miért olyan jegyet kapott, amilyent. Hazavinni azért nem lehet, hogy ne lehessen rá előre betanulni a megoldást. Persze vannak szülők, akik mellékutakon mégis beszerzik, de-bár ezt kérték tőlünk - nem írom ide, hogy hol tehetik, mert nem tanácsolom. S bízom benne, hogy egyet fognak érteni velem. Hiszen gondolják meg: segítenének gyermeküknek, ha bemagoltatnák vele előre a válaszokat? Lehet, hogy pillanatnyilag begyűjtene így egy-egy jó osztályzatot, de vajon két hét vagy egy év múlva tudna-e felelni az adott kérdésekre? Mi fontosabb? Hogy az ismeretei legyenek jók, vagy hogy a jegyei? A manőverrel kit csapna be jobban ? A nevelőjét vagy saját magát? Nem hiszem, hogy a válasz kétséges. Mindenki magának tanul. A sebésznek nem egyetlen ember vakbelét kell tudnia kivenni, azzal kell tisztában lennie, mit kell tenni általában egy ilyen műtét során. A repülőgép-pilóta hogyan keresné a kenyerét, ha egyetlen reptér kifutóján gyakorolná csak be a leszállást? Ugye nem is kell folytatnom? Nem csalással, alapos felkészültséggel, szorgalmas tanulással kell tehát készülni a témazárókra. Ebben próbáljanak inkább segíteni, kedves szülők. Ha tudnak, magyarázattal is, ha nem, azzal, hogy gyakoroltatják, esetleg kikérdezik a gyerekeket a leckéből. Higgyék el, jobban fognak örülni a sikeres dolgozatnak, ha tudják, fiuk, lányuk valós tudását tükrözi az ötös. Üdvözlettel: CSER ILDIKÓ Szakcsi villanások ...és olvasó is kerestetik A Szakcsi Általános Művelődési Központban járva benéztünk a tizenkétezer kötetes könyvtárba. Itt Gáspárné Takács Magdától, aki 1972 óta bőven szerzett tapasztalatot magyar-könyvtár szakosként a könyvtárvezetésben, megtudtuk, hogy bár minden délután négy órán keresztül biztosított a kölcsönzés, s bár ők szerzik be a könyveket a naki, várongi, lá- pafői klubkönyvtáraknak is, a forgalom elég kiegyenlítetlen. Főleg a gyerekek érdeklődnek olvasnivaló iránt, ha van táncpróba, ötvenen is „begyűlnek” lapozgatni, melegedni, más napokon azonban kevesen nyitják a könyvtárosra az ajtót. Arra a kérdésre, hogy mire volna leginkább szükségük, egyértelmű volt a válasz: olvasókra. Megyei segítséggel biztosították a felszereltséget, a technikai eszközöket. Csak a megfelelő szintű érdeklődés várat magára... Beszélgetés közben már jönnek is a gyerekek. A könyv - a könyvek - a kezükben.- Hoztad vagy viszed? - kérdi sorra őket Gáspárné Takács Magda, majd bejegyzi az olvasók, a könyvek adatait. *- Mit olvastok? - kérdem Tapasztó Andrea VI. osztályos tanulót.- Leginkább regényeket, az iskolában előirt kötelező olvasmányokat. Én a történelmi regényeket kedvelem. Olvasgatni is be szoktam nézni, olyankor, amikor táncóra van és várni kell. Rankasz Rolf szintén hatodikos.- Hol szeretsz inkább olvasni? Itt vagy otthon?- Hát... inkább hazaviszem az olvasnivalót.- Mennyi idő alatt olvasol ki általában egy könyvet?- Egy regény egy hónap... De inkább ilyen technikás könyveket szeretek olvasni. - Mutatja a sci-fi-kötetet. Rolf a könyvtárnak köszönheti, hogy megtarthatja a névnapját. Ugyanis a könyvtáros segítségével sikerült kideríteni, hogy azon a vidéken, ahol született, november 7-én köszöntik fel e szokatlan keresztnév viselőit.- Most már megmondhatom az anyunak, hogy nekem is van névnapom - mondta boldogan a kisfiú, s vitte haza nagy örömmel a könyvtár különös „ajándékát"... Összesen hét gyereket számolunk ösz- sze, meg egyikük édesanyját, aki szigorúan rászól a könyvzsákmányt szorongató, némán kifelé induló csemetére:- Köszönni! * A Szakcs Község Közös Tanácsának középtávú közművelődési tervéről beszélgetünk Gungl Ferenccel, az Általános Művelődési Központ igazgatójával. Az előadások, tájékoztatók a személyi jövedelemadóval, állattenyésztéssel, egészségügyi követelményekkel, házinyúl, szarvasmarha és sertés értékesítésével, szőlő- és gyümölcstermesztéssel, vegyszerek, műtrágyák alkalmazásával foglalkoznak. Szerepel a tervben körzeti borverseny is. Gondot fordítanak a társadalmi és politikai ünnepek színvonalas szervezésére. Alkalmi politikai vitákat, oktatást szerveznek. Nem hiányoznak a TIT-előadások, az ezekkel járó vetítések, a testedzési lehetőségek (kispályás labdarúgás, asztalitenisz, kosárlabda, röplabda, lábtenisz sportágakban) ősztől tavaszig a művelődési ház tornatermének felhasználásával. Van kondicionáló testedzésre lehetőség mindkét nem számára. Szakoson, Nakon, Lápafőn videomozi működik hétfőnként, Várongon szombatonként mozgófilmet nézhetnek. A szakcsi általános iskolásoknak kéthetenként, az óvodásoknak alkalmanként vetítenek filmet. Szerepel a tervben kiállítás, kirándulások, Szakoson előadóművész- és képzőmüvészszakkör, Nakon rajzszakkör, bábszakkör működik. Három könyvkiállítás, egy vetélkedő, egy író-olvasó találkozó. Koós János műsorának már tapsoltak a szakcsiak, de más előadások, műsoros estek is várhatók. Ez az a pont, ahol felmerül a nosztalgia.- Mikor a legnagyobb volt a művelődésre az igény, pedig nem is kerestek annyit az emberek, mint ma, a hatvanas évek elején sokkal többen voltak az előadásokon - mondja Gungl Ferenc. - Akkoriban a Déryné Színház produkcióira szerveztem. Utána a Népszínház, majd a Csiky Gergely Színház előadásaira, de ők megfizethetetlenek...- Mi az oka részint az érdeklődés csökkenésének, részint a színházak „megfizethetetlenségének”?- Az előbbinek talán a talpon maradás, az, hogy az emberek kettős munkaidőben dolgoznak, egy műszakot a munkahelyen, egyet a háztájiban. A szakcsi parasztemberek „selejtidőben”, „selejthe- lyeken” termelik mindazt, ami a pluszt jelenti. Az utóbbinak: az állami támogatás megvonása. Ma már évente legfeljebb három színházi előadást bírunk megfizetni... Sok a gond. Mire volna szükség leggyorsabban? - kérdezzük.- Nyugalomra. Meg pénzre. A nosztalgia eleven. A terv gazdag. Vajon ami megvalósul belőle, nem lesz szegényebb? DOMOKOS ESZTER Ilyennek álmodhatták A veszprémi színház belülről Nem tudom, kik lehettek a tagjai Veszprémben a szinházpártoló egyesületnek, de a lelkesedésük felöl nincs kétségem. 1905-ben alakultak meg, 1907- ben kérték föl a kor újításokra kész építészét, Medgyaszay Istvánt, és már 1908. szeptember 17-én meg is volt a szinház- avató. Ez az egy esztendő igen rövidnek tűnik, ha figyelembe vesszük mindazokat a kikötéseket, amelyekkel Medgyaszay- nak már a tervezés során számolnia kellett: például, hogy a színházépület legyen egyéb célra is alkalmas, bálok, gyűlések megszervezésére; ezen kívül kapcsolatban kellett állnia a mellette lévő szállodával, s meghatározott területre kellett a kijáratokat terveznie. Medgyaszay Istvánt nem riasztották meg e követelmények. Előző évben kapott éppen aranyérmet Milánóban, a világkiállításon a magyar pavilon megtervezéséért; jó kihívás volt számára a színház sok kötöttsége. A nézőteret ami egyben a nagyterem, síkpallóval tervezte meg, amelyre ferde dobogózás került, ha színházi előadás folyt. Medgyaszay sokat foglalkozott ekkortájt a vasbeton-építészettel, s elsőként Magyarországon itt alkalmazott vasbeton födémeket, előregyártóit vasbeton ablakokat, szellőzőrácsokat, s ugyanebből (!) a csatlakozó teraszokon, pergolákon pedig erdélyi motívumokat. Bizonyos, hogy hajtotta az idő; bizonyos, hogy a színházpártolóknak nagyobb volt a lelkesedése, mint az anyagi lehetősége. A veszprémi színház átépítése idején készült felmérés arról tanúskodik, hogy „a szegényes eredeti anyagok” vizsgálata kimutatta: a tervezői elképzelések nem mindenütt, s nem úgy valósultak meg... Így maradtak fehéren a falak a ruhatárban, a színházteremben. Amikor Szendrő Péter építésszel együtt Szenes István belsőépítész megkapta a feladatot, hogy hozzák létre az eredeti színházat, ismét csak rengeteg kötöttséggel kellett számolniok: megóvni Medgyaszay eredeti elképzeléseit; korszerű, kiszolgáló épületekkel ellátott színházat, és egyben eredeti hangulatot adó épületet létrehozni. A szecessziós épület szerencsére sok szabadságot ad a fantáziának. A tervezők kitalálták az üveg- illetve tükörbetétes, fekete kazettás ajtókat, ezekhez simul ma már a büfé, a ruhatár minden berendezési tárgya. A mattfekete mellett világit a fehér, a sok opálos üvegbúra, amely Horváth Márton és Simái Lajos tervezői fantáziáját dicséri. A fehér fal is bevonatot kapott - hogy festés miatt soha ne álljon le a színház - kerámiából. A fekete és a fehér (opál) mellé a mályvaszín, az orchidealila dominál a berendezésben: Szekeres Károly akusztikus kerámiát tervezett a nézőtérre e színben - a pécsi Zsolnay gyárban készült el -, amely nemcsak nemesen szép bevonat, de hangelnyelő is. Formáját az eredeti beton mellvéd Medgyaszay-féle motívuma inspirálta. A társalgóba, s a színházterembe textil falibevonatok is készültek. Gönczi András és Szenes Zsuzsa munkáinak technikáját úgy lehetne nevezni: gépesített nemezelés. Mert a hártyavékonyra kihúzott és megformázott alapanyagot gép préselte az előkészített, élőmunkáit felületre, így a textilkép finomsága, lágysága az -akvarellfestészethez hasonlítható. A padlóburkolat fekete szegélybe helyezett kubai orchidealila márvány, a nézőtéri padlóborítás pedig ugyanilyen színű padlókárpit. A Zeneakadémia számára zsöllyékből tervezett egy sorozatot annak idején a Debreceni Hajlitottbútorgyár, ennek egy változata, a „magyar Thonet” került a nézőtérre. Még egy szín - még egy anyag - kap szót a berendezésben, és ez a réz. Köztük is legszebb a főlépcsőt díszítő rézkandeláberek kettőse, amely Albert András ötvös munkája. A mai színházpártolóknak már csak az a feladatuk, hogy vegyék birtokba ezt a régen megálmodott, ma újból és igazabban megvalósított ragyogó színházépületet! Torday Aliz Könyv Szakadát monográfiája Ahhoz, hogy a mai - közel sem egyszerű - társadalmi-politikai helyzetben eligazodhassunk, hogy a nemzetközi eseményeket helyesen értelmezzük, hogy tudjuk a világban hol a helyünk, tudnunk kell hogy kik vagyunk és hon- 'nan jöttünk. Ismernünk kell a múltat, népünk, népcsoportunk múltját. Az elmúlt évtizedek oktatáspolitikája nem élesztette a nemzetiségi öntudatot, sőt sokszor nacionalistának bélyegezte az egészséges identitástudatot. Talán ezért van az, hogy az elmúlt pár évben így fellendült az érdeklődés, a történelmi, a néprajzi tárgyú művek iránt. Glósz József és V. Kápolnás Mária, a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum történész muzeológusainak nemrég megjelentetett monográfiája a Magyarországra betelepített németség sorsát követi nyomon Szakadát község vonatkozásában 1723-1949-ig. A szerzők az első német telepesek Szakadátra érkezését követő 226 évet vették nagyító alá. A monográfiában nyomon kísérhetjük ebben a zárt közösségben a mezőgazdaság fejlődését, a társadalmi viszonyokat, a községi közigazgatás kialakulását, az oktatást, a művelődési szokások változását. Érdekes megfigyelni a könyvet lapozgatva, hogy a világpolitika eseményei - az urbárium, a jobbágyfelszabadítás, az 1848-as forradalom, a gazdasági válság, a világháború - milyen hatással vannak erre a zárt etnikumú településre, melynek közössége csak az első világháború alatt vált végérvényesen nyitottá. Olvashatunk még a magyarországi szokásokkal, a joggal ellentétes, csak itt honos öröklési rendről éppúgy, mint a századforduló táján működő népkönyvtárról, egyletekről, munkás- és gazdakörökről csakúgy, mint ahogy tanulmányozhatjuk a családfákat. A témában elmélyedni vágyóknak érdekes olvasmánya lehetne Glósz József és V. Kápolnás Mária munkája, ha a monográfia nemcsak különnyomatként, a Béri Balogh Ádám Múzeum XIV. évkönyveként jelent volna meg, hanem az érdeklődők az állami könyvesboltokban is megvásárolhatnák.- fké A színház előtere A felújított színház homlokzata
