Tolna Megyei Népújság, 1989. február (39. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-15 / 39. szám

1989. február 15. rtÉPÜJSÁG 3 Semmiség vagy tragédia? Foglalkoztatási gondok Iregszemcsén - 1989. február 7-e, Ta-Lux Villamosipari Kisszövetkezet iregszemcsei részlege „Hát ez az a híres gazdasági reform?” MDF - tanács - Hazafias Népfront Szekszárdi vélemények a várospolitikáról Milyen ember legyen a tanácselnök-helyettes? Levelet kaptunk a Magyar Demokrata Fórum Szekszárd Városi Szer­vezetétől. A levél tulajdonképpen nem szerkesztőségünkhöz, hanem Szekszárd polgáraihoz szól. Bevezetőjében arról tudósít, hogy az MDF városi szervezete tagjai sorából 11 munkabizottságot hívott életre, ezek feladata a szakterületüket érintő, a városban felmerülő kérdésekkel tör­ténő foglalkozás, kiértékelés. Ennek jegyében vitatták meg a városi ta­nácselnök-helyettes közelmúltban történt lemondását. Az ügyben, mi­vel a pontos tényeket nem isrherik, nem foglalnak állást, de az utódlás kérdésében kialakították álláspontjukat. Eszerint égetően szükség van a tanácsok, mint államhatalmi-népképviseleti szervek tekintélyének helyreállítására. A lakosság hitét csak az növelhetné, ha az utód emberi tisztességéhez, személyi és szakmai rátermettségéhez kétség nem fér­het. A választhatók köréből zárjanak ki minden olyan személyt, aki ko­rábban szabálytalanságot követett el, vagy etikátlan magatartást tanú­sított, vagy környezetében ilyent tapasztalnia kellett, de arról hallgatott vagy leplezte. A levél írói végezetül hangot adnak annak a kívánságuk­nak, hogy kapjon a lakosság előzetes tájékoztatást a jelölésről tanács­tagjai és a sajtó révén. Vegyük elejét egy botránysorozatnak, amely már járványszerűen fenyegeti településeinket. (Folytatás az 1. oldalról.) Akadozva indul a beszélgetés, talán az újságíró, talán a közeli városban levő központból jött főnök - Kis József mű­szaki vezető - jelenléte miatt. Nem hagy­ják abba a munkát, csak pillanatokra pi­hen meg a kezük, amíg rám néznek, és félénken, majd egyre bátrabban sorolják gondjaikat.- Nagyon rossz ez a bizonytalanság. Az ember nem tudhatja, meddig dolgoz­hat még itt, meddig lesz munka.- Tavaly még harmincán voltunk, most tizenketten. És csak kilencnek tud a köz­pont munkát biztosítani.- Azoknak is ki tudja meddig.- És hová mehetnénk mi asszonyok itt a községben? Nincs máshol munka.- Egy cipőüzem van, de az is halódik. Meg idénymunkára elmehetnénk kapál­ni...- Miért nem törődik velünk a központ, miért nem szerez nekünk munkát?- De asszonyok, értsék meg, hogy nem rajtunk múlik - szólal meg mellettem Kis József. - Mi mindent elkövetünk. De egyszerűen nincs olyan munka, ami az it­teni körülményeknek megfelelne. Bent a központi telepen szükség lenne maguk­ra. Mi felajánlottuk azoknak, akiknek itt már nem tudtunk munkát biztosítani, hogy járjanak át, hiszen mindössze tizen­három kilométer. De csak hárman vállal­ták.- És a gyerekeinket hova tegyük? Nem vihetjük őket reggel hatkor se a bölcsö­débe, se az óvodába, se az iskolába.- Hajnalban kelhetnénk, és késő este érnénk haza. És mindezt három-négy­ezer forintért.- Huszonegy éve dolgozom itt. Jóban- rosszban kitartottam. És lehet, hogy hol­nap meg az utcára kerülök. Én ezt nem tudom megérteni. Nekem érthetetlen, hogy most miért bánnak így velünk.- Sajnos, nem játszhatjuk a jó tündér szerepét - mondja Kis József. - Most ne­héz helyzetben vagyunk. Nem vállalha­tunk veszteséges termékeket, mert abba tönkremenne az egész szövetkezet. Ma­guk szakképzetlenek. Mostanában már csak olyan munkát tudunk szerezni, ami szakértelmet igényel. Szakembert pedig hiába akartunk felvenni, nem jön ide sen­ki. A megrendelők egyre inkább kisszé­riás vagy egyedi termékeket akarnak, ehhez pedig rugalmas, szakképzett em­berek kellenek.- Egy-két éve még azt ígérték, hogy minden rendben lesz, tudnak munkát ad­ni. De mindig csak Ígérgetnek.- Hát ez az a hires gazdasági reform? Hogy az embernek egyszerűen azt mondhatják, hogy nincs szükség a mun­kájára?- Lassan már a tejet meg a kenyeret sem tudjuk megvenni, olyan drága. Mi lesz velünk, ha még ettől a kis fizetéstől is elesünk?- Higgyék el asszonyok, nagyon saj­nálom. De itt feketén-fehéren arról van szó, hogy a piac nem ismeri el az ezekbe a termékekbe fektetett munkát. Drágáb­ban állítjuk elő, mint amennyiért hajlan­dóak megvenni tőlünk. Ráadásul az elvo­nások is egyre nőnek. Most is például egyik napról a másikra huszonöt száza­lékkal megemelték az adónkat. Nehéz idők járnak. Kemények a feltételek, ne­künk is annak kell lennünk, ha talpon akarunk maradni.- De talán, ha jobban odafigyelnének, ha egy kicsit rámenősebben próbálnák, tud­nának nekünk megfelelő munkát szerezni. Állok az asztal mellett és hallgatom őket, ahogy próbálják az igazukat védeni a talán nem is nagyon értett gazdasági szabályozók és piaci mechanizmusok kérlelhetetlen törvényeivel szemben. Rossz érzés kerít hatalmába. Megint egy olyan probléma, amire nincs jó megol­dás. Ha a borsodi foglalkoztatási gon­dokhoz hasonlítom, talán semmiség. De ezeknek az asszonyoknak tragédia. Ma még keveseknek jut osztályrészül. De holnap, vagy jövőre? Felemás refor­munkban manapság egyszerre nyögjük a régi rossz gazdasági szabályozók nö­vekvő elvonását, adóterheit és a lassan megjelenő piaci mechanizmusok olykor kegyetlen hatásait. És közben nem tehe­tünk mást, mint bízunk abban, hogy né­hány szűk esztendő után majd jobb lesz. ÁRKI A. Eddig a levél. Az utolsó előtti mondat­nál maradva a magunk nevében kijelent­hetjük, hogy készek vagyunk erről és más kérdésekről is tájékoztatni olvasóin­kat. Éppen ezért fordultunk a városi ta­nács elnökéhez és a Hazafias Népfront városi bizottságának titkárához, arra kér­ve őket, fejtsék ki véleményüket. Kovács János, Szekszárd Város Taná­csának elnöke:- Füredi Ferenc ellátta a műszaki ta­nácselnök-helyettesi teendőket és a mű­szaki osztály vezetését. Az elnökhelyet­tesi funkciót nem kívánjuk betölteni. A műszaki osztályvezetői helyre pályázatot írtunk ki, a pályázók közül várhatóan a II. negyedévi tanácsülés nevezi ki azt, akit a legalkalmasabbnak tart. A tanács veze­tése azt szeretné, ha magasépítész nyer­né a pályázatot, akinek eddigi tevékeny­sége garantálná, hogy megfelelően irá­nyítani tudja a városépítést, városfejlesz­tést.- Miért nem kívánják betölteni az elnök- helyettesi funkciót?- Mert az a véleményünk, hogy nem a tisztségviselők számát kell növelni. Ha az osztályok élén megfelelő emberek áll­nak, kevesebb tisztségviselővel is meg­felelően lehet irányítani a tanácsi mun­kát. Azt kell biztosítani, hogy az osztály­vezetők részterületük legjobb ismerői, a legjobban felkészült szakemberek le­gyenek, ők szerepeljenek a tanácstestü­let előtt, a társszerveknél, a lakossági fó­rumokon, első kézből kapják az informá­ciókat, ismerjék meg az igényeket, és ők adhassák a legautentikusabb válaszo­kat.- Ez a koncepció része lenne valami­lyen új modellnek?- A már többnyire ismert paksi modell szellemében szeretnénk úgynevezett munkacsapatokat létrehozni. Ezekben képviseltetnék magukat a társszervek, szervezetek, a különböző lakossági fóru­mok, szervezetek és a tanács a tanács­tagjai meg az osztályvezető révén. Az az elképzelésünk, hogy a munkacsapatok­ban az illetékes osztályvezetőnek nem annyira elnöki, mint inkább titkári teen­dőket kellene ellátnia. Véleményem sze­rint így sokkal jobban be lehet kap­csolni a tanácsi tevékenységbe a lakos­ságot - a közvéleményt -, kevesebb fó­rumot jár meg egy-egy javaslat, hiszen ezeknek a fórumoknak, szerveknek, szervezeteknek a képviselői már az elő­készítés szakaszában is érvényesíthetik véleményüket, befolyásukat. Szóval fe­leslegessé válik néhány áttétel.- Végleges vagy időleges az elképzelé­sük a műszaki elnökhelyettesi poszt be nem töltésére?- Ha az előbb vázolt struktúra, mód­szer beválik, akkor a tanácsválasztások utáni időszakban is tovább élhet.- A levél utal a lakosság tájékoztatásá­ra, és ebben a tanácstagok szerepére.- A februári tanácsülés foglal állást, hogy minden tanácstag külön-külön szá­moljon-e be választóinak, vagy egyszer­re több tanácstag találkozzon a választó- polgárokkal.- Milyen választ adhatnak, ha fölvetődik Füredi Ferenc lemondása?- Ha szóba kerül, azt tudjuk mondani, ami akkor a tanácsülésen elhangzott. Egyébként, mint tanácsi vezető, köszö­nöm, hogy az MDF foglalkozik ezzel. A ta­nácsi tisztségre megválasztandó szemé­lyeknek valóban meg kell felelniük az MDF levelében leirt követelményeknek. Én még hozzáteszem, olyan tanácsi ve­zetőkre van szükség, akik a tanácsi mun­kát szolgálatnak tekintik. Kiss Istvánná, a Hazafias Népfront Szekszárd Városi Bizottságának titkára:- Természetesen egyetértek azzal, hogy az MDF városi szervezete által meg­fogalmazott követelményeknek meg kell felelnie a leendő tanácselnök-helyettes­nek. Ugyanakkorajelenlegi tanácstestü­letből nem tudok olyan személyt javasol­ni e tisztségre, aki a szakmai kritériumok­nak is megfelel, és vállalná is.- És ha szélesebb körből választaná­nak, például úgy, hogy előbb tanácstag- majd elnökhelyettes-választásra kerülpe sor?- Nincs üres tanácstagi hely. A ko­rábban megüresedett posztokra novem­berben megválasztották a tanácstago­kat. Azt hiszem, a döntést el lehetne halasztani a tanácsválasztásokig, ame­lyekre egyébként már megkezdtük a fel­készülést, és amelyekre valószínűleg a közeljövőben kerül sor.- Tehát az elnökhelyettesi tisztség be­töltése ön szerint most nem aktuális. Más kérdések viszont igen.- Úgy gondolom, hogy lakókörzeten­ként, a tanácstagok, népfrontbizottságok és más közösségek közreműködésével kell sort keríteni az esedékes tanácstagi beszámolókra. Ezeken számot kell adni az elmúlt időszak gondjairól, eredmé­nyeiről, tájékozódni kell és a jövő felada­tait ezek figyelembevételével meghatá­rozni. Ez a forma segíthetné elő igazán a sokat emlegetett lakóterületi politizálást. Hurok a kötélen Az asztal körül ülök helyet szorítanak Sándornak és nekem, két üveg sör is kerül elénk. Ferencz Jóska csak biccent, aztán szónokol tovább.- Ebben az országban mindig fejeket követelt a nép. Felakasztani, felnégyelni, kerékbe húzni, keresztre feszíteni, csak ezt tudják el­képzelni. - A közönség tagjai bólogatnak rendületlenül, aligha hi­szem, hogy sokat értenek a kocsmáros szavaiból, aki nagyon nem is várja el ezt. Meghallgatják és ez kielégíti. - Olvastam az újságban, hogy milyen leveleket írtak: váltsák le a Pozsgayt, a vérmesebbje a Grósz ellen fordult, ők már talán csak névtelenül merték ezt megten­ni. Arra már nem is gondol senki, mit jelentene a szakadás a vezetés­ben, hogy békés élet kellene végre már az országnak. - Az utóbbi mondat felvillanyozza a többieket is, de csak Galambos Ferenc szól közbe. - Hagyják az embert, és az nekem ölég. - Ahogy azt a Móric­ka elképzeli - csattan föl Ferencz Jóska. - Hát mi köll még - kockáz­tatja meg ismét Galambos. A kocsmáros erre pulykavörös lesz, de csak legyint. - Az ilyen emberekkel, mint te is, azt csináltak mindig, amit akartak, meg ezután is az történik vele, amit mások akarnak. Hát ezért nem mindegy - szelídül meg a hangja. -Azt’ tehetek én mást - méltatlankodik Galambos. - Nekem mindig parancsoltak, az apám­nak is, meg talán az ő apjának is. Nem lesz ez soha másképp.- Nem úgy van az! - kiált közbe az ifjabb Seregi. - Nekem ugyan ne parancsolja meg senki, hogy mit tegyek. Elég a munkahely, ahol azt csinálom, amit a főnök mond.- Na látod, Galambos, a gyereknek van igaza - veszi át ismét a szót Ferencz Jóska.- Bolond lukból, bolond szél fú - konstatálja az előbbieket a férfi. - Hiába akarok én mást, csak azt tehetem, amit engednek.- A hátadon fát is hasogathatnak! - állapítja meg Seregi.- Azt azért nem, de megtanultam, hogy széllel szemben nem pisá­tok. A vita hiábavaló, süketek párbeszédéhez hasonlatos. Látom, hogy Sándor szívesen szólna közbe, nem teszi, inkább felemeli az üveget, nagyot kortyol a sörből. Nem értem magam se, miről folyik a vita. A kocsmáros mindunta­lan a péntek-szombati KB-ülésre akarja terelni a figyelmet, az ivó­cimborák pedig nem értik ezt. Valószínűleg fogalmuk sincs, mi tör­ténik az országban, azonkívül, hogy tudják: egyre többet kell dolgoz­ni, a pénzük pedig egyre kevesebbet ér.- Na szóval, ott hagytam abba - próbálja feleleveníteni az előbbie­ket Ferencz Jóska -, hogy mi mindig korán lelkesedünk, ami hamar le is lohad. Ezért nem győzött még egyetlen forradalmunk sem... - nem tudja befejezni a mondatot, mert a többiek fellázadnak.- Hagyj minket a forradalommal, abból csak baj lehet - Gujás Gé­za szól közbe, a többiek meg azonnal helyeselnek.- Uraim! - méltatlankodik Ferencz Jóska. - Maguk azt érdemlik csak, hogy legyen mindig sör a poharukba - ezzel tölteni kezd -, le­gyen annyi munkájuk, hogy beleszakadjanak. így aztán az agyukat eltompítja a szesz, az izmaikat pedig az értelmetlenül elhasznált energia zsigereli ki. Este tompa aggyal hazamennek, levetik magu­kat az ágyra, még azt sem hallják meg, hogy az asszony ott sóhajto­zik maguk mellett, mert már egy hónapja is elmúlt, hogy férfinak mu­tatkoztak volna. A hirtelen magázódáson meglepődöm, de Sándor int, és azt súgja:- Ehhez ők már régen hozzászoktak. A Ferencz Jóska már csak ilyen. Nem tud megmaradni a valagán, mondják is sokan a faluban, azért mindig van elég hallgatósága, hogy elmondhassa eretnek gon­dolatait. Amikor bepörög, magázódni kezd, a többiek ilyenkor kiürítik poharaikat, s pár perc múlva elhagyják a szentélyt. A kocsmáros ezután még órákig morog magában, elmondja őket mindenféle sü­ket parasztnak, amit már csak a falak hallanak. Hamarosan meggyőződhetem arról, hogy tényleg így van, mert hármasban maradunk a falusi kocsmák minden jellegzetességével rendelkező italmérésben. Csak hát mi nemcsak Sára elől menekültünk, hanem szomjasak lévén, meg a híreket hallva, szerettük volna megkérdezni: mi is tör­tént itt pénteken. Valószínű, hogy erre várnunk kell, mert még meg kell hallgatnunk a politizáló kocsmáros téziseit, amit sem megérteni nem akartak a többiek, sem végighallgatni. így aztán Ferencz Jóska prédáivá vá­lunk pillanatok alatt.- Ezek a süket parasztok nem látnak tovább az orruk hegyénél - kezdi beszédét. Sándor próbálja megakasztani a szófolyamot, amikor is közbe szúrja, hogy „hát nem is várhatjuk el tőlük”, ez azonban olaj a tűzre, mert Ferencz Jóska ezen éktelenül begerjed.- A buta parasztnál nincs rosszabb! - nagyobb nyomatékot adva a dolognak, Sándor mellé telepszik. - Mert a buta paraszt csak a má­nak él, nem vet, mert soká lesz az aratás.- Most mondd meg igaz lelkedre: - szegzi a kocsmárosnak a kérdést Sándor - Mi közük 1956-hoz, meg a többpártrendszerhez a méhesieknek?- Hát? - lombozódik le Ferencz Jóska.- Ha pedig nincs hozzá közük, akkor nem is érdekli őket. Te sze­mináriumot tarthatsz nekik a mai belpolitikai helyzetről, azt akkor sem fogják érteni. A magyar paraszt még soha közelébe sem kerül­hetett a politikának. Ugyanakkor a politika már számtalanszor fel­használta őket. Ne várd el tőlük, hogy ott üljenek a tévé előtt és vélet­lenül se mulasszák el meghallgatni a főtitkár nyilatkozatát. Már csak azért sem, mert hét órakor még a jószágokat etették, tíz órakor pedig már az igazak álmát aludták. Az újságban legfeljebb azt olvasták: hány üszőt kínálnak eladásra a megyében. Folytatjuk. HAZAFI JÓZSEF

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents