Tolna Megyei Népújság, 1989. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-11 / 9. szám
1989. január 11. NÉPÚJSÁG 3 A lakóterületi pártbizottság életéből Politikai klub alakul Szekszárdion Húskonzerv a hűtőházban A Starkinggal kezdték a metszést Bogyiszlón Rügyvizsgálat - Hosszúhegyen Gazdaság- és társadalompolitikai tájékozódás a politikai eszmecsere alakításához, gazdagításához, igazodás a változó élet követelményeihez, kezdeményezés alsó szinten, a megújulást elősegítő politikai klub létrehozása - mindezen időszerű témák megbeszélésére került sor az MSZMP Szekszárdi lakóterületi Pártbizottságának január 9-i, titkárokkal kibővített ülésén. Megjelent az ülésen, és részt vett a vitában is Becze Ferenc, az MSZMP KB tagja. A tanácskozáson az előző ülés óta végzett politikai munkáról adott részletes pb-titkári tájékoztatás után Nagy Ferenc, a megyei pártbizottság osztályvezetője tartott előadást az időszerű gazdaságpolitikai kérdésekről, a gondokról és a tennivalókról. Az országos és a megyei helyzetet reálisan, a társadalompolitikával szoros összefüggésben vizsgáló előadás élénk eszmecserére, sőt, eltérő nézetek kifejezésére is alkalmat adtak. így többen indokoltnak tartották a gazdasági romlásért a központi pártfegyelmi felelősségre vonásokat. Ugyancsak többen kritikusan szóltak az úgynevezett visszarendeződés veszélyeiről és aggályaiknak adtak hangot a gazdaságtalan termelés leépítését, a piac lassú kiépítését kísérő fogyatékosságok miatt. „Kifelé” fordul munkájában a területi pártbizottság, de nem téveszti szem elől az ésszerű belső átépítést sem. Nagy munkába kezdett a társadalmi testület, amikor az egész várost átfogó alapszervezetek új körzethatárainak kijelöléséhez, az indokolt decentralizálásához, az eddigi 8 helyett 14-15 alapszervezet kialakításához látott hozzá, hogy a félezernél több párttag jobban tudjon igazodni a megváltozott körülményekhez. A jelenleginél elevenebbnek és hatékonyabbnak tekinti a testület a körzetek lakosságával szorosabb mindennapi kapcsolatra képes, kisebb létszámú, 40-50 főnyi alapszervezeteket. Tisztázták: a pontosan kijelölendő új körzethatárok nem jelentik azt, hogy a jövőben minden párttag számára mereven kötelező lenne a lakóhelye szerinti körzethez tartozás. Tekintettel lesznek azokra a párttagokra, akik az eddig megszokott és megkedvelt kollektívához, jó ismerősökhöz, barátokhoz ragaszkodva kérik, hogy továbbra is köztük maradhassanak. A pontos felmérést és a tagsággal való megvitatást követően fogja a testület ismét napirendre tűzni és lebonyolítani a gyakorlati átalakítást. Újszerű, a pártmunka tartalmi korszerűsítését és megújítását is célzó, az alaposabb, folyamatosabb tájékozódást elősegítő vállalkozásként döntött a testület arról, hogy létrehozza Szekszárdon a lakóterületi politikai klubot. Ezzel lehetőséget kívánnak adni arra, hogy az élénk politizáláshoz, az ebbéli igények kielégítéséhez, a közvetlen eszmecseréhez a párton belül juthassanak hozzá, náluk kérhessenek és kapjanak választ Szekszárdon az érdeklődők. A tervek között van a pártszóvivők, és más, neves előadók meghívása, a múlt- jelen-jövő politikájának, s az országos programoknak, részletesebb megismertetése. Mindezeket mindig konzultáció, kétoldalúan hasznos politikai beszélgetések formájában kívánják megszervezni. Mindezzel mozgalmi központokká igyekeznek válni Szekszárdon a területi pártszervezetek. * Metszőolló, hosszú póznára szerelt fűrész, létra, - ezek a legfontosabb szerszámok, eszközök, amelyekkel az almáskertben dolgoznak mostanában a kertészeti brigádok. Bogyiszlón, a Dunagyöngye Téeszben január második napján kezdték az 'egyik legfontosabb kertészeti munkát, a metszést. A 15 aszszony a Starking fákat vette először „kezelésbe", mégpedig azért, mert a hosszú, forró nyár után nem hullott le a lomb, s ősszel ismét beindult a vegetáció. A fa tehát nem készült fel a téli nyugalmi időszakra, s ez kihathat mind a rügydifferenciálódásra, mind pedig az idei termésre. A szövetkezet a rügymintákat már elküldte a hosz- szúhegyi szőlő- és gyümölcstermelési rendszernek - itt állapítják meg azt, hogy mennyi a termőrügy, milyen termésre lehet számítani. A metszést eddig 5 hektáron végezték el, s legkésőbb április közepéig be is kell fejezni, hiszen ekkorra levelesedni kezdenek a fák. A kertészeti üzemág tervei most készülnek. Idén 150 vagon termésre számítanak - 7-7,50 forintos átlagárral. Bogyiszlóról a szedés után azonnal elviszik a termést, hiába épült az alma tárolására 15 vagonos, hatkamrás hütöház. Ennek az az oka, hogy a Zöldért télen is kötött áron veszi meg a gyümölcsöt - s így nem térülnek meg a tárolás költségei. A hűtőházat tehát bérbe adták a Húsipari Vállalatnak, illetve a Tolnai Selyemgyárnak. Itt kapnak munkát a kertészetben dolgozó asszonyok akkor, amikor a hőmérő higanyszála -5 Celsius-fok alá süllyed. A hűtőházban ilyenkor - húskonzerveket címkéznek. dvm-bj * Az almafa metszését addig lehet végezni, míg -5 Celsius- fok alá nem süllyed a hőmérő higanyszála Olasz festőgép A Fémmunkás Vállalat székes- fehérvári gyárában a színes nyílászárók színválasztékának bővítésére korszerű festő gépsort helyeztek üzembe. Az olasz MUNARI cég által gyártott berendezés műanyagport szór és éget rá az alumínium nyílászárókra. Az így színezett nyílászárók jobban értékesíthetők a tőkés piacokon. Az új gépsor évente 200 ezer négyzetméter felület színezésére képes. Levél a kormánynak a hévízi tó érdekében A Hévízi Nagyközségi KözösTanács Végrehajtó Bizottsága levelet írt a Minisztertanácsnak. A testület - a tanácstörvényben biztosított jogkörében eljárva, felelősségének teljes tudatában - azzal a kérelemmel fordult a kormányhoz, hogy a hévízi tó megmentése érdekében sürgős és határozott intézkedéseket hozzon. A kérés indoklásaként - egyebek mellett - az alábbiak olvashatók a levélben: „Megengedhetetlennek és felelőtlennek tartjuk azt a halogató magatartást, melyet ebben az ügyben döntésre jogosult hatóságok tanúsítanak. Felemeljük szavunkat Hévíz nagyközség lakossága és a környező településekről itt munkát találó emberek ezreinek érdekében, tudva, hogy a hévízi tó sorsa nem a mi ügyünk csupán. A meleg vizű gyógytó egész Európában egyedülálló természeti ritkaság, olyan nemzeti kincsünk, amelynek óvása, védelme minden józanul gondolkodó, az ország jövőjéért felelősséget érző és vállaló honfitársunk kötelessége. Felháborít bennünket, hogy önző vállalati érdekek vagy kétes értékű pillanatnyi gazdasági előnyök alapján döntsenek sorsunkról. Településünk és a tó léte egyet jelent. Nem rémképektől félünk, a tatai tó, a tapolcai tavasbarlang pusztulása intő példaként áll előttünk. A hévízi tó vízhozama nyolc egymást követő hónap alatt a kritikus 300 liter/secundum alatt maradt, és tudjuk, hogy Nyirádon ma már 21 Celsius-fokos karsztvizet hoznak felszínre a szivattyúk, bizonyítva, hogy a meleg ág szívása is megkezdődött. Szorító gazdasági gondjaink között is lát- nrkell, hogy sokmilliárdos érték van közvetlen veszélyben. Nincs tehát tovább idő a döntések halasztására...” A levél hangsúlyozza, hogy a tó természeti adottságaira épült gyógyászati, gyógy-ide- genforgalmi létesítmények működése, a nyirá- di bánya produktumát ma is meghaladó valutatermelés válhat semmivé, ha továbbra is csupán eredménytelen szócsatákkal telnek a hónapok, évek. Befejezésül a vb arra kéri a kormányt, hogy - idézzük - érdemi, és a hévízi tó megmaradását biztositó, határozott döntéssel zárja le végre a hévíz-bauxit vitát, és segítse a nemzetközi gyógyturizmus dinamikus fejlesztését. A százéves fák és az anyós Vegyes érzelmekkel olvastam a Tolna Megyei Népújság válaszát a kivágott fák ügyében január 2-án. A kilenc darab vegyes állományú fának lehet, hogy meg kellett halnia, de ebben nem hiszek, mert ez csak így utólag hangzik természetesnek. A pályaudvar terveibe - ki tudja, miért? - már eleve elfelejtették berajzolni az akkor még létező fákat, de fotók igazolják, hogy a kivágott 9 közül 5 nem esett (volna) az útba, egy pedig csupán 20 centimétert vett volna el. Természetesen az emlegetett fákon kívül még jó néhány áldozatul esett a „műnek”, ami annál is érdekesebb, mert a terveken a kivágott fák helyén facsoport szerepelt. Már csak ezért is üdvözlöm a földlabdás fák tervét. Nem kételkedem a Volán szándékaiban a jövendőt illetően, de abban igen, hogy tapasztalata lenne százéves nyugati ostorfákkal. A szomorú tapasztalat talán arra a néhány satnya növényre vonatkozik, amely a régi buszváró körül vegetál. Arra pedig, hogy miként viselte volna a hat ép törzsű ostorfa a félméteres(l) feltöltést, így utólag köny- nyü tippelni. Magam is megteszem, amikor eszembe jut egy vicc: „Találkozik két vő. - Hogy vagy? - Kösz jól, csak szegény anyósom halt meg... - Ne beszélj! Hiszen egészséges negyvenes volt! Persze, persze, de a múltkor halat fogtam, megkértem, tisztítsa meg, el is kezdte, de megvágta a kezét. Én meg lelőttem szegényt, hogy ne szenvedjen...” Sajnos, abban is egyezik százéves fa és az anyós ügye, hogy bizony mindkettő pótolhatatlan. Dr. Töttös Gábor * A szekszárdi pártértekezleten a Szek- szárd-Ért klub tagjaként vettem részt és szóltam hozzá, közvetítve egy kisebb közösség véleményét, a magam szakmai felkészültségével és szuverenitásával. A pártértekezlet hozzászólásom alapján, valamint a küldöttek reagálásának eredményeként úgy döntött, hogy a várospolitika újra értékelendő és emberközelib- bé alakítandó. Úgy gondolom, hogy egy kisebb - esetleg nagyobb - közösség is osztja véleményem, ezért bátorkodom még egyszer leírni, elmondani mindazt, amit e témában fontosnak tartok. A Népújság január 2-i száma ugyanis „válaszolt” a felvetésekre, ezeket a válaszokat azonban „hatósági” stílusban és egyáltalán nem a ma követelményei szerint adta Valaki. Azt állítottam, hogy a várost drámai méretekben pusztítja valami megfoghatatlan hatalom, „városrendezés” cimén. A lakosság érdekét egyáltalán, vagy csak alig veszik figyelembe. A lakossági fórumok elvesztették hitelüket, Így nem működnek. Visszhang Előbb egyes házak (160 lakás területén), majd utcák (Mikes utca, Arany János utca), sőt városrész (Alsóváros) lett a pusztítás színtere. Emberek százai, ezrei kerültek olyan helyzetbe, hogy otthonukat, jó és rossz állapotú házaikat voltak kénytelenek elveszteni, közösségek robbantak szét. Embere válogatta, hogy ebbe ki, mennyire rokkant bele. Ma kivágunk értelmetlenül egy 100 éves fát, el- dózerolunk egy 100-200 éves otthont vagy egy utcát, megrövidítjük magunkat, utódainkat és azok utódait, Magyarországot, hazánkat - egész Európát. (Ez nemcsak Romániára igaz!!!) Fel kell érte emelni szavunkat! Nem egy fáért, egy házért, egy utcáért - ÉRTÜNK SZÓL A HARANG! Lehetne erről szakmai vitát is provokálni, állok bárki elé, és ha egyedül kevés vagyok, komoly szaktekintélyeket tudok magam mellé állítani, de egyszer már túl kellene lépni azon, hogy mindenki egy Pestről kapott uniformisban legyen kénytelen járni. Nem fogadom el a Népújságban közölt válaszokat, mert azok egy, ma már nem létező apparátusi diktatúra megnyilvánulásaiként íródtak. Egy demokratikus város- politika párbeszédekkel alakítandó, a választott testületek népképviseleti alapokon való megközelítésével. RÁCZ ZOLTÁN építész A Népújság január 2-i számában (3. oldal) véletlenül lettem figyelmes a „A szekszárdi pártértekezleten kérdezték: Sportcsarnok, városrendezés, fakivágás” c. cikkükre, melynek első kérdésére (sportcsarnok) Illetékes Elvtárs válaszát olvashattam. Sajnálatos (de lehet, nem véletlen), hogy újságíró (Anonymus) nem tette közzé, kitől hallhattuk az értékes válaszokat. Tekintettel arra, hogy a pártértekezleten meghívott pártonkívüliként én tettem fel az említett kérdést, örömmel értesültem róla, miszerint nem igaz a hír, hogy a közel 3 éve (még) nem létező sportcsarnok igazgatója, igazgatóhelyettese és mint azóta megtudtam, valószínűleg gazdasági igazgatója és tanácsadója is, tulajdonképpen egy (még) nem létező intézmény alkalmazottjai, hanem a megalakult Városi Szabadidő Központ dolgozói. Miután ismerőseim, illetve a postai tudakozó sem tudott az egészről, felhívtam a megyei tanács ifjúsági és sportosztályát, ahol szintén nem tudtak határozott választ adni, de készségesen megadták a sportcsarnok igazgatóságának telefonszámát (12-922/11-12), ahol azt a felvilágosítást kaptam, hogy a Városi Szabadidő Központ 1988 közepén létesült azáltal, hogy (miként az újságban is olvasható) a régi Dózsa-pálya (1 db sport- létesítmény?) a városi sportcsarnok igazgatóságához került. így most már végképp nem tudom, hogy ezt megelőzően az említett apparátus kinek az alkalmazásában állott, valószínűleg a beruházás megkezdése óta, illetve mennyiben szokásos eljárás még ebben a szakaszban ilyen funkciókat betölteni. Illetékes Elvtárs válaszait megdöbbenve olvasva meg kell kérdeznem, hogyan lehet egy fontos és feltétlenül szükséges létesítményt úgy elkezdeni, hogy majd csak úgy épül-épülget, attól függően, mennyi pénzt tudunk rá kiszorítani, bár, ha jól emlékszem, a szekszárdi tehóból befolyt összegeket erre akarták fordítani, de lehet, hogy az jelenti a cikkben említett tanácsi erőforrásokat. Továbbá nem értem, hogy mihez képest minősíti „olcsóbbnak” a sportcsarnok megvalósítását a kötvénykibocsátásokat követően, hacsak az nem lehetséges, hogy mondjuk egy több mint 3 évig tartó építkezés (az említett négy tisztség- viselő hatékony közreműködésével) mégiscsak olcsóbb, mintha ugyanez 8 év alatt valósul meg, mert az állítás szerint a feltehetően ez év májusára!?) előrehozott határidő arra enged következtetni, hogy tulajdonképpen még épülgethetett volna egy darabig aszerint, hogyan van rá pénzecskénk. Még örülhetünk is, hogy csak több, mint 3 évig tartott az egész. Végezetül őszintén remélem, az a rosszindulatú pletyka sem igaz, hogy a fenti állások mesterségesen létesültek jóval a sport- csarnok elkészülte előtt, mert ahogy a közmondás tartja, káder nem vész el, csak átalakul, és bizonyára nincs igaza azoknak sem, akik a válaszadásból az adó- és a te- hofizető polgárok jóhiszeműségével, türelmével visszaélő porhintésre gondolnának. DR. TERNÁK GÁBOR
