Tolna Megyei Népújság, 1989. január (39. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-10 / 8. szám

1989. január 10. NÉPÚJSÁG 5 Érdekvédelem - tíz liter bor árán Dombóvár gazdálkodása 1988-ban Növekvő export - nehezedő pénzügyi feltételek (Folytatás az 1. oldalról) A kistermelők érdekeit korábban a hegyközségek, borértékesítő szövetke­zetek, majd szakcsoportok védték, ezek megszűntével az érdekvédelem egysze­rűen nem létezett. A mezőgazdasági szö­vetkezetek érdekvédelmi szervezete a TOT, a Teszöv, az állami gazdaságoké, mezőgazdasági kombinátoké pedig az Állami Gazdaságok Egyesülete. Egyedül a kistermelők azok, akiknek semmiféle érdekvédelmi szervezetük nem volt ed­dig. Most, hogy hazánkban egyre szapo­rodnak az egyesületek ez a kérdés is megoldódik. Tolna megye kistermelői­nek zöme szőlőtermesztéssel, borkészí­téssel foglalkozik, éppen ezért kézenfek­vőnek látszik, hogy ők alakítsanak elő­ször egyesületet. Ma Magyarországon három helyen: Mátraalján, Sopronban, és az Észak-Ba- latonon működik a bortermelők egyesü­lete, több borvidéken, jó bortermő helyen most van alakulóban - így Tolna megyé­ben, Szekszárdon is. A cél igen világos: a szőlő és bortermelés szervezése, úgy, hogy a termelők önkéntes szövetséget alkossanak. Lehetőségük nyílna a kister­melőknek arra, hogy beleszóljanak az országos, és a térségi koncepciókba, a támogatási és adózási rendszerek kidol­gozásába. Segítséget nyújtanának a kistermelők­nek a minőségi szaporítóanyag beszer­zésében, védeni kívánják a térségben termelt borokat, s létrehoznának olyan tanácsot, ahol kötelező bejelenteni, ha bárki az országban szekszárdi néven bort kíván forgalmazni. Segítik majd a termelőket a gazdaságos termékelőállí­tásban, abban, hogy lehetőleg minél ala­csonyabb költséggel állítsák elő a minő­ségi bort. Szakmai képzés, a termelők gyors informálása, szakmai kapcsolatok megteremtése és ápolása, borversenyek szervezése, jogi, szakmai és adótanács, Pangó borpiac - alakuló egyesület termelési célú és más hitelek szervezése lenne a megalakulandó egyesület célja - melynek természetesen egy-egy köz­ségben helyi csoportjai is lennének. Az elmúlt évben igen nagy gond volt a szőlő-, a borértékesítéssel, s most is igen sok eladatlan bor áll a pincékben. Az egyesület az árak kialakításában még a végleges döntés előtt egyezkedhetne a felvásárló szervekkel. Lehetőség nyílna arra, hogy a gazdálkodáshoz szükséges szaporítóanyagokat, gépeket, borászati eszközöket kedvezményesen, olcsób­ban megvásárolják. Szakértők laborató­riumban vizsgálnák a bor összetételét, fagykár esetén a rügy metszetéből meg­állapítanák a kár mértékét. Az egyesület az alakulóülésen jóváha­gyott alapszabály szerint működik, köz­gyűlés dönt a legfontosabb dolgokról, elnökséget és felügyelőbizottságot vá­lasztanak. Mindezt természetesen fizetés nélkül társadalmi munkában végzik. Tag­sági díj, mint minden egyesületben itt is lesz: kistermelőknek a terület nagyságá­tól függetlenül évi 500 forint, téeszeknek, állami gazdaságoknak hektáronként 100 forint évente, a borforgalmazásban résztvevő vállalatok pedig egy liter bor után egy forintot fizetnek. A közgyűlésen legyen szó akár kistermelőről, akár nagyüzemről, minden képviselő egyetlen szavazattal rendelkezik. Az egyesülés szervezése javában fo­lyik: mindazok, akik a szándéknyilatko­zatot aláírták újabb 2-3 nyomtatványt kapnak még, hogy ezeket eljuttassák környezetükben az érdeklődőknél. Belé­pési nyilatkozatot a Hazafias Népfront­nál, valamint a kertbarátkörök vezetőinél is kérhetnek mindazok, akik tagjai kíván­nak lenni a márciusban megalakuló Tol­na Megyei Szőlő és Bortermelők Egye­sületének. D. Varga Márta Dombóvár és környéke gazdasági helyzetének, 1988. évi teljesítményének áttekintésére az MSZMP városi bizottsá­ga január eleji végrehajtó bizottsági ülé­sén került sor. A beszámoló, amit Harnal Ferenc, a vá­rosi pártbizottság politikai munkatársa készített el, összességében vegyes be­nyomást ad a város gazdálkodásáról. Az erősen iparosodott Dombóvárról meglehetősen ellentmondásos ez a kép, annak ellenére, hogy ipari üzemeink kül­piaci tevékenysége igen kedvezően ala­kult az elmúlt évben. Ha összevonva vizs­gáljuk, az állami és szövetkezeti szektor­ban 43 százalékkal nőtt az export 1987 esztendőhöz viszonyítva, ezen belül népgazdasági érdekeknek megfelelően a konvertibilis értékesítés duplájára, azaz 266 millió forintra emelkedett, míg a szocialista export 87 százaléka a tavalyi­nak. Például a kesztyűgyár 72, a MOKÖT 33 százalékkal növelte a tőkés exportját, de a termelők exportérdekeltsége - igen ellentmondásos - állapítja meg a beszá­moló. A Pátria Nyomdát csupán a bérfej­lesztési érdekeltség ösztönözte tőkés exportjának intenzív növelésére, a Gyu- laji Erdő- és Vadgazdaság Csibráki Fa- feldolgozó és Fűrészüzeme viszont azért csökkentette a nyugati országokba irá­nyuló kivitelét, mert az akác és tölgy fű­részárut nagyobb nyereséggel tudja eladni itthon. A vállalatokra általában jel­lemző, hogy a korábbi éveknél szeré­nyebb mértékű termelésnövekedésről számolhattak be, de többségük a gazda­sági körülményekhez képest sikeresen alkalmazkodott a megváltozott feltételek­hez. A különböző termelőegységek az egyenlő versenyhelyzet hiányát, a pénz­ügyi fékek és a közgazdasági szabályo­zás ellentmondásait panaszolták fel a leggyakrabban. így például a kesztűgyárat, amely ugyan jelentősen növelte a tőkésexport­ját, a személyi jövedelemadó teljesít­mény-visszatartó hatása érintette érzé­kenyen, de a Csavaripari Vállalattól is 25 nagy gyakorlattal rendelkező fizikai dol­gozó távozott jóval nagyobb bért vagy akár kedvezőbb munkafeltételeket kíná­ló magánkisiparoshoz, kisszövetkezet­hez. Szerényebb tervek - szerényebb fejlesztés Mindenesetre a megváltozott közgaz­dasági körülmények szerényebb éves tervekben tükröződtek már évkezdetkor is például a Láng Gépgyár dombóvári gyára vagy a Pátria Nyomda esetében, de még a tervezettnél is mérsékeltebb termelési eredmények születtek a Csa­varipari Vállalatnál, a kesztyűgyárban vagy a nyomdánál. A Csavaripari Vállalatnál két új termék gyártását kezdték meg, és itt egy új rak­tárbázis is épül, valamint új karbantartó és feldolgozó csarnokkal bővült a csibrá­ki fafeldolgozó. Összességében jelentő­sebb termékszerkezet-váltás, vagy más, egyéb, nagyobb fejlesztési célú beruhá­zás nem volt jellemző az elmúlt esztendő­re. A gazdálkodó szervezetek jó részé­nek véleménye szerint „nem érdemes fejlesztésre, beruházásra költeni, mert a betételhelyezésre biztosított kamatot a temékeikből adódó tiszta nyereség nem múlja felül.” A szövetkezeti iparban gazdálkodók jelentősebb termelésnövekedést értek el, a folyó'áron számított termelési érték 14 százalékkal haladta meg az előző évit. A Color Ipari Szövetkezetben 5,7 szá­zalékkal nőtt a termelés, tőkésexportját 2,5 millióról 18 millió forintra növelte. A Dombcalor termelési értéke 12 százalék­kal, nyeresége pedig 46 százalékkal ha­ladja meg az előző évit, de jelentős telje­sítmény- és eredményfelfutással büsz­kélkedhet az Építő Szerelőipari Kisszö­vetkezet is. Figyelemreméltó, hogy pél­dául az „Elektroco” Kisszövetkezet je­lentős létszámfejlesztéssel párhuzamo­san növelte a termelési értéken túl a nye­reségét is. Néhány helyen profilváltás (Start Kisszövetkezet) a piaci egyezkedés el­húzódása (Dombfa) vagy személyi prob­lémák (Vasszerkezetgyártók) okoznak kisebb vagy nagyobb gondokat a gaz­dálkodásban. * A tanácsi felügyeletű üzemek - Költsé- getési Üzem, Elektromos Karbantartó Kisvállalat, Tolna Megyei Vjz- és Csator­namű Vállalat Dombóvári Üzemmérnök­sége, Autójavító árbevétele csökkent az elmúlt évben. A kereskedelmi ágazat for­galmában ugyancsak az általános ten­denciáknak megfelelően a lakosság fize­tőképességének csökkenése figyelhető meg. Ez vonatkozik a Dombóvári Afész, a Tolna Megyei Népbolt Vállalat helyi bolt­jainak vagy a Kapós-Skála Gazdasági Társaság árbevételére is, amely nem éri el a bázisév színvonalát. További szigorítást már nem bír el a mezőgazdaság Végezetül - természetesen nem utol­sósorban - néhány összefoglaló szót Dombóvár és környéke mezőgazdasá­gáról is. E területen is - az általános ten­denciákra is jellemzően - a mezőgazda- sági üzemek nyereségcsökkenésre szá­mítottak az 1988-as esztendőben - és igen szerény, 1-3 százalékos termelési értéknövekedést terveztek. Mint aho­gyan az különösen a növénytermesztési ágazatban várható volt, az aszálykár és nyomában a rendkívül alacsony kukori­ca-átlagtermés miatt a csökkenés be is következett, de mint a beszámoló hang­súlyozza, a nyereség közgazdasági tar­talma - a bértételek változásából is adó­dóan - nem hasonlítható össze az elmúlt évivel. A növénytermesztésben a hozamokat tekintve köztudottan szélsőséges ered­mények születtek. Az eddigi legnagyobb termést takarították be kalászos gaboná­ból a dombóvári régióban, megfelelő ho­zamú volt a borsó, míg a napraforgó, a szója, a cukorrépa és természetesen a már emlegetett kukorica mennyiség­ben és minőségben is elmaradt a várttól. Sajnos a szarvasmarhatartás feltéte­leinek további nehezedését az idén is 6 százalékos állománycsökkenés jelezte a térségben, az attalai termelőszövetkezet szarvasmarha-ágazatát fel is számolta, a tejértékesitési kedv is lanyhult, csak Dalmandon haladta meg 4,3 százalékkal az előző évit. Növekedett viszont a serté­sek száma, közel 92 ezer hízósertést ér­tékesítettek, 7 százalékkal többet, mint 1987-ben. A háztáji és kisegítő gazdasá­gokban viszont apadóban a tenyésztési- tartási kedv, itt 15 százalékkal kevesebb sertést hizlaltak eladásra. Összességében megállapítható, hogy a mezőgazdasági üzemek pénzügyi helyzete - a szabályozókból és az idén az aszálykárból is következően - igen sokat romlott, amit a fejlesztési lehetősé­gek rohamos csökkenése, a csökkenő tartási kedv is kifejez. A szakemberek egyöntetű véleménye szerint további szigorítást nem tud elvi­selni az ágazat csaknem visszafordítha­tatlan, tartós károsodások nélkül. B. R. Mennyi lesz a tagsági díj? Perkupán december 22-én elkészült az új díszítőkő- és őrlöüzem. Az üzemet a Borsodi Ércelőkészítő Mű az egykori anhidrit- bánya perkupái külszíni területén létesítette. A mónosbéli diabázból, a tornanádasi és rakacai márványból, a recski és tarcali andezitből, a királyréti mészkőből évente 50 ezer négyzetméer díszítőkövet készítenek. A darabolással, csiszolással készülő kövek sokoldalúan felhasználhatók a különböző burkolatok készítésénél, újabban a bútorgyártásban is. Szabados Szabolcs a nagy tömbökben érkező ásványokat darabolja. Uj díszítőkő-üzem Perkupán Meddig fél a nyilvánosság? Győrffy Árpád történetemtanámak is Nincs hagyománya lapunkban a kü­lönböző nézetek vita formájában való megjelenítésének. Az utóbbi időben egy­re több olvasói levél érkezik, nyilvános­ságot kérve. Hangvételük néha vitára in­gerlő. Többen várták reagálásomat Győrffy Árpád történelemtanár: Kinek akar hasz­nálni Decsi Kiss János? című (a Népúj­ságban 1988. december 27-én megje­lent) írására. A magam részéről ezt nem tartottam indokoltnak, fontosnak, mert Győrffy Árpád olyan című írásra hivatko­zik, ami az én toliamból sosem került napvilágra. Ö azt állítja, hogy „egyre többször találkozhatunk olyan megnyil­vánulásokkal, melyek nyíltan vagy bur­koltan az ellenállást hirdetik az alternati­vokkal, de a pártból induló változásokkal szemben is. Én ide sorolom Decsi Kiss János „Hasznos-e...” című írását is, mely a Népújság december 16-i mellékleté­ben jelent meg.” Nos, ilyen címmel senki, semmit nem olvashatott az idézett lapszámban. Publi­cisztikám címe: „Használnak-e...?” Apró­ság, tudom! Engem mégis ez a pontat­lanság, figyelmetlenség lepett meg és emiatt hallgattam eddig. Arra gondoltam, ha írásomat Győrffy Árpád történelemta­nár ilyen pontatlanul, figyelmetlenül ol­vasta, értelmezte, azért születhetett ilyen reakció. Ezért nem nyugtat meg hogy: „szeren­csére végső véleményünk megegye­zik...” Tehát nem Győrffy Árpád írása miatt ragadtam tollat, hanem az - azóta is érke­ző - levelek és telefonálók indítottak erre. Természetesen megoszlanak a vélemé­nyek az újságíró igaza mellett és ellen. Ami a jelentkezésekben közös: kérik ne­vük mögött a titoktartást, félnek a nyilvá­nosságtól! Hangsúlyozom, félnek! Ma 1989. ja­nuárjában az a félelem támadt fel az em­berekben, ami három évtizeddel ezelőtt uralkodott egy fekete személygépkocsi, egy aktatáska, egy lódenkabát láttán. Megdöbbentő ez! Anyák aggódnak a két éve orvosi pályára lépett lányuk miatt, mi lesz velük, ha anyjuk írása megjelenik a Népújság hasábjain. Apák óvják fiaikat, ne hangoztassák véleményüket - ráadá­sul nyomtatásban - mert az egész csa­ládnak árthatnak! Többen éltetik azt az újságban nyilatkozót, aki sokak vélemé­nyét kimondva nevét is adja, ám ez az él­jenzés csak titokban, a műhelyek sarkai­ban zajlik: „mert én azért nem szólhatok, tudod, van három gyerekem és egy be­teg feleségem, hova menjek a faluból?” „Köszönöm öregem, igazad van, neked nem árthatnak, te maszek vagy, de én itt dolgozom és a gyerekeim, tudod... szóval azért ne köpj szemközt, mert párttag va­gyok és hallgatok!” Félnek? Félnek! A bosszúálló, a más véleményét meg sem hallgató, nem tűrő vezetőktől, akiknek a demokrácia a saját igazukig terjed. Ők azok - a félemlítők - akik párttag­könyvvel a zsebükben ily módon állnak szemben „a pártból induló változások­kal” és nem a párton kívüli (de az MSZMP megyei bizottságának lapjánál munkát kapó) újságíró, aki - nem csupán ösztönösen - nem piszkít abba a tányér­ba, amelyikből eszik. Állásfoglalásomként ezt ajánlom Győrffy Árpád történelemta­nár figyelmébe, amikor megköszönöm, hogy nevét is adta határozott véleményé­hez. DECSI KISS JÁNOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents