Tolna Megyei Népújság, 1989. január (39. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-09 / 7. szám

1989. január 9. (TOLN*'\ 4 i^ÉPÜJSÁG ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Miért kell duplán fizetnie? Kiss Gyula gyulaji olvasónk írta, hogy megépült községükben a vezeté­kes vízhálózat, melynek ráeső költsé­gét - ami lakásonként 9 ezer forint volt - vállalta. Míg a Magyar u. 46-ban la­kott, szabályosan fizette a megállapí­tott évi 1200 forintot A házat azonban eladta és a Rákóczi u. 23-ba költözött és most ez után fizette a kirótt össze­get, ami összesen 9 ezer forint volt „Két házam sose volt, és mégis a Kurdi Közös Tanács 4100 forintot letiltatott a nyugdíjamból. Az eladott ház, és a vett ház adásvételi szerződéseiben határo­zottan dokumentálva van, hogy a köz­teher a vevőt terheli. (A tanács szerint a víztársulási díj nem közteher.) Ma­gyar utcán nem közteher, a Rákóczi ut­cában igen?” Dr. Deák Konrád válaszolt: Tanácskérő leveléből ugyan nem tű­nik ki, de minden bizonnyal Gyulajon is vízgazdálkodási társulat - nyilván je­lentős tanácsi támogatással - létesítet­te a vezetékes vízhálózatot. Már itt meg­jegyezzük, hogyha a társulat a jogsza­bályoknak megfelelően megalakult, közfeladataiban a tagként be nem lé­pett, területileg érintett kisebbség is a jogszabály erejénél fogva érdekeltté válik. A víziközmü társulat érdekeltségi területe ivóvízellátás esetén „az a terü­let, amelyen a társulat által megvalósí­tandó ivóvízmű az ivóvíz-szolgáltatás ellátására műszakilag alkalmas és a szolgáltatás igénybevételét (az ingatlan bekötését) lehetővé teszi.” Kimondja a jogszabály azt is, hogy „az érdekelt a tár­sulat közcélú feladatainak megvalósítá­sához érdekeltsége arányában köteles hozzájárulni (érdekeltségi hozzájárulás). Gyulajon nyilván a Magyar u. 46. szám alatti és a Rákóczi u. 23. szám alatti ház is a víziközmű társulat érde­keltségi területén van, ezeknek az in­gatlanoknak a tulajdonosa (az ingatlant bármilyen egyéb címen használó) ér­dekelt és köteles érdekeltségi hozzájá­rulást fizetni. Az érdekeltségi hozzájá­rulás fizetésének a kötelezettsége tehát az érdekeltségi területen lévő ingatlan után áll fenn, a tanács tehát jogszabály- sértés nélkül járt el, amikor a Rákóczi u. 23. szám alatti ingatlan után is hozzájá­rulási kötelezettséget irt elő, holott a Magyar u. 46. szám alatti ingatlan után Ön ilyen befizetést már teljesített. Nem követett el a tanácsi szakigaz­gatási szerv jogszabálysértést akkor sem, amikor ennek az érdekeltségi hozzájárulásnak a nemfizetése miatt le­tiltás iránt intézkedett, hiszen - és ezt ugyancsak a vonatkozó jogszabály mondja ki - „az érdekeltségi hozzájáru­lás köztartozás jellegű”, tehát adók módjára behajtható. Nem ismerjük a ta­nácskérő levelében írt két ház adás-vé­telével kapcsolatos szerződéseket, az ezekben foglaltakkal kapcsolatban le­het vita az eladók és vevők között, mely vita eldöntése bírósági hatáskörbe tar­tozik, a tanácsi intézkedés azonban jogszabályt nem sért. Égnek-e a közvilágítási lámpák? Főgleinné Sz. Mária szekszárdi olva­sónk sok gyermek és felnőtt buszozó, illetve gyalogos nevében ragadott tol­lat és írt a szerkesztőségünknek. Leve­lében arra kért választ, hogy a Csatári utcában, a négyszintes házakat el­hagyva, ahol TÁÉV-építkezés folyik, miért nem égnek a közvilágítási lám­pák? Ezen a szakaszon az építkezés és gázvezetés miatt a járdákat nem hoz­ták helyre, így a gyalogosok az úttestre szorulnak. Közben van egy útkereszte­ződés a Béri Balogh fa felől és közvet­len utána a buszmegálló. Olyan sötét van itt, hogy meggondolandó sötéte­dés után álldogálni, arról nem is be­szélve, hogy nem lehet elolvasni a még meglévő menetrendet A levelet továbbítottuk a Dél-dunán­túli Áramszolgáltató Vállalat Üzemigaz­gatóságához, ahonnét Kovács László kirendeltségvezető-helyettes az aláb­biakat válaszolta:- A Csatári utcában a TÁÉV-építke­zés környékén a közvilágítást ellenőriz­tük. Megállapítottuk, hogy a felszerelt közvilágítási lámpatestek üzemeltek. Az út beláthatóságának növelésére újabb fényforrások felszerelése csak tanácsi megrendeléssel lehetséges. Telefonszámunk: 16-211 Ml VÁLASZOLUNK „Az általános forgalmiadó­rendszer hatékonyabb mű­ködtetésének biztosítása ér­dekében, a bevezetés óta eltelt rövid idő tapasztalatai alapján, különösen az adójogszabá­lyok összhangjának biztosítása, az admi­nisztráció egyszerűsítése, a lakásépítés, valamint az egyéb lakossági beruházások fokozott támogatása érdekében” módosít­ja az 1988. évi VII. törvény az általános forgalmi adóról szóló jogszabályt, kihang­súlyozva, hogy a módosítás nem átfogó, mert ilyenre csak hosszabb időszak ta­pasztalatai alapján kerülhet sor. Az 1988. évi Vili. törvény A magánsze­mélyek jövedelemadójáról szóló jogsza­bályt módosítja, s e törvény indokolása szerint „számos olyan gyakorlati probléma merült fel, amelynek megoldása, korrigálá­sa elengedhetetlenné vált”, a társasági tör­vény megalkotása, az egységes vállalko­zási nyereségadó tervezett bevezetése és egyéb körülmények is szükségessé tették a személyi jövedelemadózás egyes szabá­lyainak kiigazítását. E módosító rendelkezéseket a törvény egészéből kiragadva részletesen ismertet­ni nem tartjuk indokoltnak. A vállalkozási nyereségadóról szól az 1988. évi IX. törvény, amelynek megalkotá­sára „a vállalkozási tevékenység egységes feltételeinek megteremtése, a vagyongya­rapítás és a tőkeáramlás elősegítése, vala­mint az állami feladatok ellátásához szük­séges bevételek biztosítása érdekében” került sor. A törvény meghatározza az adó alapját, előírja ennek kiszámítási módját, megszab­ja az adó mértékét, rendelkezik az adóked­vezményekről, külön fejezetben foglalkozik az adózott eredménnyel, az adóalany va­gyonával, ezen belül az alapító, a működés során felhalmozott és a tartalékvagyonnal, az ezeket növelő és csökkentő tényezők­kel, az eljárási szabályok körében pedig ki­mondja, hogy az adóalany az adót maga köteles megállapítani és bevallani, valamint befizetni. Az említett jogszabályok mindegyike a Magyar Közlöny 1988. évi 61. számában jelent meg és 1989. évi január hó 1. napján hatályba lépett. Ugyanitt olvashatók a fenti jogszabályok végrehajtására kiadott mi­nisztertanácsi rendeletek is. Az anyagi érdekeltségi rendszer egyes kérdéseiről szól a Minisztertanács 84/ 1988. (XII. 15.) MT számú rendelete, amely a vezető dolgozók érdekeltségi rendszere körében kimondja többi között, hogy a pré­miumfeladatot és a hozzá kapcsolódó pré­mium mértékét a tárgyév március 31-ig - évközi kinevezés, megválasztás esetén az azt követő 30 napon belül - írásban előre kell közölni a vezető dolgozóval. „Kitűzés hiányában prémium nem fizethető. ” A dol­gozók anyagi ösztönzésére vonatkozó ren­delkezések közül pedig kiemelendőnek tartjuk, hogy a dolgozóval a prémium (juta­lom) kifizetésekor írásban közölni kell, ha az nem képezi az év végi részesedés alap­ját s hogy a keresőképtelenség első har­minc napját - ha erre az időre a dolgozó táppénzben részesült - az év végi részese­désre való jogosultság szempontjából úgy kell tekinteni, mintha a dolgozó ez idő alatt is munkát végzett volna. A Minisztertanács 85/1988. (XII. 15.) MT számú rendelete a gyógyszerek fogyasz­tói árának társadalombiztosítási támoga­tásáról szól s a rendelet szerint nem jár tár­sadalombiztosítási támogatás a gyógysze­rek fogyasztói árához: a) a vény nélkül ki­szolgáltatott gyógyszerek esetében, b) egy - külön meghatározott - vényköteles gyógyszerek esetében és c) a külföldi ál­lampolgárok részére rendelt gyógyszerek­nél, kivéve ha nemzetközi egyezmény (szerződés) vagy jogszabály másként ren­delkezik. Ez utóbbi jogszabályok is 1989. január hó 1. napján léptek hatályba, de a Magyar Közlöny 1988. évi 62. számában olvasha­tók. DR. DEÁK KONRÁD Visszhang! Munkásportrék a nyugdíj küszöbén Fiatalosan, lendületesen A Népújság „Kinek a készüléké­ben van a hiba?" című cikke kap­csán most már feltétlenül szólnom kell. Annál is inkább, mert az „Orvo­solták” című válasz előbb jelent meg, mint az én - feltétlen közlést kérő - válaszom, melyet megírni egész egyszerűen nem volt időm. A tények a következők: A cikkben említett Bejing tévé a gyári specifi­kációnak maradéktalanul megfelel, ezt műszeres ellenőrzés és mérés is igazolja. A Skála Áruház jóvoltá­ból találomra kiválasztott 4 darab televízió tökéletesen azonosan vi­selkedett a panaszos készülékével, mégpedig: a műholdas adások hangja zúg, zajos, rossz. A köl­tői kérdésre; „Kinek a készüléké­ben van a hiba?”, ha a szomszéd­ban sem volt jó a tévé, a válasz rop­pant egyszerű: senkiében. Az an­tenna a rossz. (Ezen állításom ter­mészetesen bizonyítható!) Hogyan lehetett mégis megjavíta­(TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Lengyeli Mezőgazdasági Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet tanulóif­júsága diákújság megjelentetését határozta el. Az újság negyedévenként jelenik meg az intézet KISZ-szervezete kiadásában, „Lengyeli Diák” cím­mel. Karácsonyra készült el az 1988. évi I. évfolyam 4. száma. Iskolai éle­tünk című rovatában az alábbiakról olvashatunk: „Megújul-e a KISZ? KISZ-rendezvények az iskolában, Kezdeti nehézségeink, Könyvtári híradó, Vetélkedünk”. Helyet kaptak benne a kollégiumi élettel kapcsolatos tudnivalók is. Szülőföldünk című rovatban részlet jelent meg a Lengyel község törté­nete című dolgozatból. mint a kedves ügyfél, vagy az olva­só képzelné. Szakmai rébuszok helyett kérem fogadják el azt a tényt miszerint egy műszaki feladat is többféleképpen oldható meg. Jelen esetben: kizárólag csak azért, mert az ügyfél végtelen kor­rekt, nem vádaskodó, név, szerviz említése nélküli, elkeseredett kér­dést tett fel, és mert a problémát tö­kéletesen átláttam, reménytelen­nek tartottam gyors antennakor­rekciót, s mindenképpen meg akartamn oldani a gondot. Saját költségemre gyökeresen átalakí­tottam a készülék egész hangfoko­zatát, (Zahner qasi para-ton, ára 109 DM!) így olyan drága és igé­nyes megoldás született, amelyre „normális” esetben ilyen kategóriá­jú készüléknél nincs szükség. Végezetül talán még annyit: az „Orvosolták” szerint: „a tv tehát jó...” igazul így hangzik: a tv tehát jobb, de nem is volt rossz. A garanciavi­selő: ASZÓDY JÓZSEF a videó-szerviz vezetője „Öregdiákok írják" rovatban a ré­gi diákéletről kap ízelítőt az olvasó. „Téli jeles napok” címmel hat kér­désből álló rejtvény volt feladva a téli szünetre. A megfejtéseket február 1 -jéig kell beküldeni. A helyes megfejtők könyvjutalom­ban részesülnek. Az újságban helyet kapott a diák­humor is. Végül felhívásokról, értesítésekről olvashatnak a lapban. A diákújság jelenleg még korláto­zott számban jelenik meg, de az igény alapján a példányszám növel­hető. Az újság megjelentetésében, szerkesztésében úttörő szerepet vállalt Faludi Béla tanár. Bai József (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Régi hagyomá­nya van a nyugdíjba vonulók búcsúzta­tásának a Hőgyészi Állami Gazdaság­ban. A gazdaság központjából és összes kerületeiből az adott évben nyugdíjba vonulókat hívják meg a közös ünnep­ségre az év végén, immár 16 éve. 1988-ban negyvenöt főt köszöntött a gazdaság vezetése nevében Kovács József igazgató, megköszönve a gaz­daság eredményessége érdekében vállalt hosszú munkájukat, hisz többen már az alapítás óta a gazdaság dolgo­zói. Többeknek ez az első, és egyben az utolsó munkahelye is. Az emlékplakett, az iskolások színes műsora mellett a közös beszélgetés, az eltelt időkre való visszaemlékezés is emlékezetessé teszi majd munkájuk éveit. Hogyan is kezdődött hát annak ide­jén? Milyen is volt a pusztai, tanyasi élet? Mi tartotta az embereket egész életükre a gazdaságnál? Hogy élnek, mit csinálnak most, ami­kor nem kell megjelenni naponta a munkahelyen? - Ezekről beszélgettünk három olyan nyugdíjassal, akik a gaz­daság megalakulásától ott dolgoztak, sőt már előtte a terület dolgozói voltak. Neszter Márton a juhéi, Hosnyánszki János a nagytormási kerületből, Békési Márton a központból vonult nyugdíjba.- 1949. május 1-jén a Juhé Pusztai Nemzeti Vállalatnál fél kettőkor vettem fel először a munkát - emlékezik vissza Neszter Márton. - Pontosabban éjjel fél kettőkor. A tehenészetben kezdtem, és május 1-jén mentünk felvonulni Dorog­ra. Mire indultunk, a jószágokat el kel­lett lánti. 1952-ig dolgoztam itt, majd az idők folyamán mentem mindig oda, ahol szükség volt rám, ahová hívtak a vezetőim. Voltam csoportvezető az üszőtele­pen, növénytermesztési brigádvezető, majd 1981-től Juhéban baromfitelep­vezető lettem, innen mentem nyugdíjba. Szerettem itt dolgozni. Az eltelt idő alatt megismertem a területet, életem a mezőgazdaságban éltem le, volt, hogy olyan tanyán laktunk, hogy vizünk se volt, a közlekedésről nem is beszélve. Nehéz volt, de mégis szép. Hogy mi­vel foglalkozom ezután? Vettünk egy házat Tevelen a faluban, a lányomék építkeznek, van tenniva­lónk, szőlőt is akarok a ház körül telepí­teni.- Bizony nehéz idők voltak, amikor mi kezdtük a munkát - mondja Hos­nyánszki János. - Még az előd, a Nagy­tormási Állami Gazdaság alsópatlani üzemegységénél kezdtem 1952-ben mint fogatos. Alig volt akkor még gép. Mindent lóval végeztünk. Adtak a pusz­tán lakást, de a földes, kéthelyiséges épületben öten laktunk. Legtöbbször vásárolni is gyalog jöttünk a faluba. Ré­gen iskola is volt a pusztán. Lassan azonban elfogyott onnan a nép. Ma már csak kevés ház van. Mi is azon voltunk, hogy a gyerekeknek ne a pusztáról kelljen iskolába járni. Sokat dolgoz­tunk, állatot tartottunk, hogy vehessünk magunknak saját házat. A 36 ledolgo­zott évben csináltam mindent, amit kel­lett. Voltam futókocsis, én hordtam hin- tóval a területen az állatorvost, állatte­nyésztésben is dolgoztam, mint nö­vénytermesztési gyalogmunkás értem meg a nyugdíjt. Ügy néz ki, a tavasszal már visszame­gyek, a télen meg fonom a vesszökosa- rakat. Még 1954-ben telepítettük a fűzt, hogy legyen kosárnakvaló, a borjúne­velőben a vesszőkosár nélkülözhetet­len, de sajnos nincs, akinek a mester­séget átadjam.- Minden kornak megvan a maga szépsége, így a nyugdíjasnak is, csak meg kell találni az új életük módját - kezdi fiatalos temperamentummal, nyugdíjast meghazudtoló lendülettel Békési Márton, a gazdaság örökös pénzügyese, volt pénzügyi osztályve­zető. - 1955. november 11-én, névna­pomon nyertem felvételt. Érettségivel, először gyalogmunkás, majd traktoros lettem, 1956-tól már mint pénzügyes tevékenykedtem, előbb Nagytormáson majd Juhéban, és végül a központban. Most is minden héten átjövök egyszer Zombáról. Igyekszem tapasztalataimat, hosszú gyakorlaton alapuló ismeretei­met átadni, hadd hasznosítsák a fiata­lok. Ha nem vagyok bent, otthon terve­zem meg az időmet. Hobbim a terep­asztalos villanyvasút-építés. Fiammal közösen csináljuk, már lassan akkora, mint a szoba. De szívesen fúrok, fara­gok, festek, mázolok. Mesterembert ke­vésszer kell hozzánk hívni. Van egy 315 darabból álló szappangyüjteményem, katalógust vezetek róluk, de gyűjtöttem én miniüvegeket, sajnos azokat már nem gyártják. Télen füstölöm a család és a barátok saját készítésű szalámiját, nem unatkozom. Mindhárom nyugdíjas munkáját több ízben ismerték el kitüntetéssel. Rászol­gáltak. BÁRDOS LÁSZLÓNÉ Fotó: MÁRTONFAI DÉNESNÉ ni? Korántsem olyan egyszerűen, Diákújság Lengyelen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents