Tolna Megyei Népújság, 1989. január (39. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-07 / 6. szám

1989. január 7. 6 NÉPÚJSÁG Emlékezés barátommal Ahogy múlnak az évek, úgy jönnek vissza a gyer­mekkor különböző eseményei, történetei, az iskolás korszak, a fiatal ifjú évek. Emlékszel milyen nagy igyekezettel ismerkedtünk minden újjal, a rendkívüli dolgokkal, sokszor az iskolai olvasmányok rovására. A gimista nyaraink jórészt munkával teltek el, elsze­gődtünk az építőiparba és gyerekfejjel voltunk csép­lőellenőrök. Megismertünk egy más világot, azt a vilá­got, amiben éltünk. Az igazi első öltönyünk az így kere­sett pénzből készült. Sokszor elém képzelem magun­kat - az öt barátot - amint az egyforma kávébarna ru­hában sétálunk, beszélgetünk, vitatkozunk. Mindegyi­künknek volt valami kedvtelése és egyik-egyik ölelke­zett a másik érdeklődési körével. így a könyvek, nyelvek, rádiótechnika, vegyészet, sport és a mindennapos téma a szerelem. A rádió ab­ban az időben nagy dolog volt. Nagy élményt jelentett, amikor megépítettem az első komoly rádiót elsős gi­mista koromban és a nagy családunk hallgathatta. Milyen boldog, szép idők is voltak ezek az évek, pe­dig zsebpénz nélkül róttukaz utcákat ésábrándoztunk. A világ zajlott körülöttünk, de kevéssé érintett bennün­ket, mindegyikünknek komoly tervei, elképzelései vol­tak a jövőt illetően. Aztán megbolydult egyszerre minden. 1956 októbe­rére és a közvetlenül utána következő időszakra gon­dolok. Emlékszel csak néztünk mi történik az utcán. Felet­tünk vadászgépek húztak el fenyegetően nagy robajjal. Nem akartunk hinni a szemünknek, mi lesz itt, mondtuk egymásnak és ekkor kezdtünk elmélyülni bizonyos kérdésekben. Már november volt, hallottuk naponta, hogy ismerő­seink közül ki hagyta el a várost és indult a határ felé el­hagyni az országot. Egyik szombat estén együtt szórakoztunk, hallgattuk a zenét, s az asztalunkhoz jöttek ismerős fiúk, valami­kori osztálytársak és nekünk szegezték a kérdést: Ti nem jöttök! Mi holnap indulunk! Nem kellett többet mondani, tudtuk miről van szó. Tétovázásunkra egyikük így szólt; gyáva nyulak vagytok, és megvetően viliódzó szemekkel otthagyott bennünket. Mi csak hallgattunk jó ideig, az abroszt, a cigarettát, a gyufásdobozt babrálva és nem is néztünk egymásra. Bizonyára mindegyikünkben felvetődött, mi még erre nem is gondoltunk. Vagy igen? Egyszer még­is valamelyikünk megszólalt. Tényleg, mi mért nem me­gyünk? Felemeltük fejünket, egymásra néztünk és pró­báltunk kérdés nélkül kérdezni szemeinkkel, egymás szemébe nézve mint valami kis lámpás, mely bevilágít egy ismeretlen üregbe. Most itt ebben a helyzetben ismeretlenek lettünk egymásnak, nem tudtuk melyikünk miként vélekedik. Ki kezdje el, mit mondjon - ezt gondoltuk. Aztán amikor elköszöntünk egymástól jó éjszakát kí­vánva, ki erre ki arra menve, egyszercsak visszanéz­tünk, kerestük egymást. Igen, mert motoszkált ben­nünk valami. Ezen az éjszakán nem aludtam, hánykolódtam tépe- lődtem. Végül úgy döntöttem, majd meglátom atöbbiek mit mondanak, de egymást nem hagyjuk el. Azt hiszem mindegyikünk így gondolkodott, mégis mikor színt kel­lett vallani, mindnyájan igent mondtunk. Nem akartuk, hogy a másik gyávának tartson. Tulajdonképpen ez volt a fő indok. Jó megyünk, mondtuk egymás után gé­piesen. Nem is gondoltuk át komolyan, alaposan, de nagyok akartunk lenni. Megmutatni érettek vagyunkaz ilyen döntésekben, elvégre felnőtteksoraiba tartozunk. Megbeszéltük, ekkor és ekkor megyünk és csak a legszükségesebbet visszük magunkkal. Az a pár nap a tépelődés borzasztó időszaka volt. Megmondjame-e otthon tervünket, vagy sem. Úgy ha­tároztam, az utolsó napon este mondom el szándéko­mat, aztán úgyis hajnalban indulunk. Többféle variációt gondoltam ki, mindent Anyám miatt. így: Anyám, szegény Anyám itt hagy a te fiad, bibliai kép elevenedett meg előttem. Egy másik. Anya egy ki­csit elmegyünk, aztán meglátjuk. Könnyedén fogom mondani, mintha a szomszédba mennék. Akkor meg ez gyötört, becsapom Anyámat. Vagy: Édesanyám el­megyek szétnézni a világba, igyekszem és hajói kere­sek küldök pénzt, csomagot. így ki tudja tudok-e segí­teni. Ezt meg komolytalannak tartottam. És (gy tovább sok-sok elképzelés, mi lesz, ha búcsúzni kell. Végül is arra gondoltam, reggel szólok, mikor indulunk, így nem lesz sok idő a válásra. Elérkezett az idő. Virradt. A szoba homályában gyor­san összeszedtem holmijaimat és kimentem a konyhá­ba készülődni. Pakolgattam. Anyám nyit rám. Hát te mit csinálsz fiam, kérdezte halkan. Anya - mondtam - el­megyünk nyugatra mindjárt itt lesz a Gyuri értem. Gyu­rival megbeszéltem, feltétlen jöjjön el hozzánk. Anyám, mint egy szobor, keze a hajánál, sápadt so­vány arcán a csontok mintha megnagyobbodnának. Ijedten nézett rám. Odaléptem hozzá, átfogtam, fejemet fejéheztéve, egyszerre csak megrándult keskeny válla. Sírt, fájón, szomorúan. Apró szúrások szivembe mar­tak. Zokogtam. Anyám réveteg tekintettel nézett, kes­keny arca meg beesettebb lett. Kicsit felengedve kérdi, miért, miért mész el, hiszen jó helyed van itthon. Az itt- honban benne volt minden az otthon, a testvérek, ő, Apám, Nagyanyám, a házunk, az utca, a munkahely, a város. E kicsi kis hazám. Bensőm remegett, hideg és meleg egyszerre futko­sot bőrömön át csontjaimba. Éppen csak a fogam nem vacogott, nem sok hiányzott, valami megmagyarázha­tatlan, vagy igenis megmagyrázható belső láz sokkolt, bénított. Röpke idő alatt átvillant a gyermekkor, s egy-egy gondolatszilánk, mikor beteg voltam és gyengéden ápolt, virrasztott Sokszor ez volt az igazi gyógyszer és nem az aszpirin. Istenem, most búcsúzom, ki tudja lá­tom-e még, pörgettyűként repült bennem a múlt. Csengő berregő hangja tépte szét az érzéseket, itt a Gyuri - mondtam, majd az ajtóhoz rohantam és Gyuri jelent meg egy kis táskával kezében.- Csókolom, - szervusz - köszönt és mindjárt kér­dezte készen vagyok-e. A csengetésre felébredt két húgom is, álmos sze­mekkel, meglepődten néztek. Gyorsan egy mondat­ban tudtukra hoztam elhatározásomat. Feri, Ferikém, bújtak hozzám szipegve két oldalról. Egyik-egyik ke­zemmel átölelve nyugtattam őket. Nem lesz semmi bajom, vigyázok magamra. Ök pe­dig könyörögtek ne menjek el. Ilyen helyzetben Gyurka határozottan közbeszólt: Gyere Feri mert várnak a többiek. Az előszobából, a keskeny úton, mely a kapuig veze­tett szinte szédelegve, fejzúgással jutottam ki az utcára. Elindultunk, gyors léptekkel, vissza-vissza nézve a ka­pu előtt állókra, az utcasarkon elfordulva utolsót intve szeretteimnek. Mind az öten együtt voltunk a megbe­szélt helyen és időpontban. Szótlanul, lehangoltan ta­lálkoztunk. Máskor viccelődtünk, élcelödtünk. Most a hideg hajnal, hideg gondolatokkal fejünkben megfa­gyasztotta köröttünk a teret, a tájat, melyen utaztunk. Gondolatainkban burkolódzva magunkkal törődtünk. Bennem végigjátszódtak a búcsúzás pillanatai igyis, úgyis, de fájón martak belém. Anyám szomorú arcát láttam és rémképeket. Fekete csend ült szívemen, szá­mon. Varjak károgása riogatott, kíséretük balsejtelme­ket ébresztett. Megérkeztünk. Temetőn át vezetett az út a másik or­szágba. Ez is lehangoló, a kopár sírok között Vörös­marty Szózatának sorai pendültek meg bennem: Itt él­ned, halnod kell. Arra gondoltam: Itt döntened kell. Beszéljük meg a dolgokat kezdte Pista, és úgy indul­junk. Leültünk egy kőre és én megszólaltam. Most mi legyen? Választ nem várva - folytattam, részemről gon­dolkodom. Ne viccelj - válaszolt Pista. Nincs mit gondolkodni, már döntöttünk mikor elindultunk, nem? - mondta in­gerülten. Lajos is megszólalt, - Igaza van Ferinek, még megfontolhatjuk. Nem a boltba megyünk válaszolt gu­nyorosan. Nem kellett több, csatlakoztak a többiek is. Pillanatok alatt döntöttem, igen is kimondom, én nem megyek. Felálltam és szikla szilárdan kijelentettem: - Aki akar menjen, én maradok. Többiek is egymás után - Pista kivételével - úgy döntöttek, maradunk, visszamegyünk. Négy az egy ellenében. Elköszöntünk Pistától és elindultunk vissza, haza. Teljesen megváltoztunk, fel­szabadultan el-el mosolyodva a helyzeten. A nyo­masztó érzés megszűnt, frissek, boldogok lettünk. Fu­tottunk, futottunk vissza egy darabig. Messzebb, messzebb a határtól, közelebb, - közelebb az otthon­hoz, így éreztem a futásban. Elfáradtunk, lihegve kiad­tuk magunkból a több napig tartó feszültséget. Egy he­lyen letáboroztunk, előszedtük az útra szánt ennivalót és jót falatoztunk. Újra felidéződtek az emlékek, a múlt. A gondolatok most már jólesően törtek elő az idő ködéből, homályá­ból. Múltamban a gyermekkort is így képzelem el, tán még egyszer visszatérhetek. Jó lenne. Mindig ragasz­kodtam a megszokott tájhoz, emberekhez. így megje­lenik a Balaton, Berénynél, Somló, Somlóvásárhelynél egy-egy Nagyanyámnál és Zala szépséges tájaival. Nincs is szebb táj képzeletemben. Itt vannak gyöke­reim, szüleim, testvéreim, barátaim. Akik hozzám tar­toztak, a holtak a temetőben, ahol örökre elpihennek azok, akik karjukban tartottak, kik egykor egy-egy jó szót szóltak hozzám. Mindenem itt van. Ezt pótolni nem lehet. Megvásárolni nem lehet. A kenyér - amit eszem magyar kenyér és finom. Nem felejthetem a háborús idők kenyerét, mely olyan volt mint a csiriz és Apám egyszer mérgében a falhoz csap­ta, mert ehetetlen volt. Tette után az asztalra borult, sírt. Éhesen maradtunk. Ezért dolgozom én - panaszolta. A kenyér szentsége nagy volt akkoriban. Alázattal nyúl­tak a kenyérhez. Pihenésünk után alig vártam, hogy elinduljunk, az ut­cába, a házhoz érjek, Anyámat átöleljem. Öröme már most rám süt kilométereken át. Ilyen az ember. Bátor­ság kell mindenhez, nemcsak a tettekhez, akkor is ha érzéseinket, gondolatainkat szóvá tesszük és nem en­gedünk különböző külső szólamoknak. Az idők múltával még jobban tisztázódtak érzéseim, gondolataim. Egyszer-egyszer eljutván külhoni tájra - pedig csak néhány napra sikerült, - jelentkezett a hon­vágy. Mindenben párhuzamot kerestem. A táj szép­szép, de idegen, mintha hideget sugározna még me­legben is. Emberekkel kézzel-lábbal magyarázkodva sem jutok dűlőre. A kenyér közel sem olyan mint otthon. Nálunk is kapható minden és így tovább. Hazafelé jövet a táj is elmosódott. Már nem is nagyon érdekelt és a ha­táron átlépve jó érzés volt tudni magyar földön járok. Baráti beszélgetésekben sokszor megállapítottuk: Magyarnak lenni itt kell e hazában, itt lehet tenni érte, ha a szándék és akarat egy igaz nemes cél; jobbá, szebbé tenni a létet, melyben azemberteremtö, alkotó munká­jával boldogul. DARVAS FERENC A Borsodi Vegyi Kombinát Szekszárdi Gyáregysége felvételt hirdet titkárságvezetői munkakör betöltésére, kapcsoltan a biztonságtechnikai feladatokat is el kell látni. Férfi dolgozók jelentkezését várjuk. Jelentkezni személyesen Szekszárd, Palánki u. 6. szám alatt lehet. (4,) A Szekszárdi Húsipari Vállalat FLEVESZ legalább mérlegképes könyvelői végzettséggel és gyakorlattal rendelkező pénzügyi csoportvezetőt, közgazdasági szakközépiskolai végzettséggel, adóügyekben jártas pénzügyi előadót, középiskolai végzettséggel számlázol Jelentkezés: a vállalat személyzeti és oktatási osztályán, Szekszárd, Keselyűsi u. 24. ,3; A Sióvölgye Mg. Termelőszövetkezet, Sióagárd felvételt hirdet gép- és alkatrész anyagismerettel rendelkezők részére anyaggazdálkodási részlegvezetői munkakör betöltésére, középfokú végzettséggel. Jelentkezni 1989. február 1- ig írásban vagy telefonon lehet. Telefon: 74/37-055. Béke Mgtsz, Bükkábrány Paksi Építő Ágazata FELVESZ villanyszerelő és festő-mázoló szakmunkásokat Jelentkezni lehet: Paks, Kodály Zoltán u. 7. Telefon 75/18-961. (5/19) „A” kategóriás termelőszövetkezet TERMELÉSI FŐMÉRNÖK (elnökhelyettes) beosztásra pályázatot hirdet. Jelentkezés írásban, határidő: 1989. február 20. Feltételek: felsőfokú végzettség, 10 éves vezetői gyakorlat, mezőgazdasági ismeretek mellett ipari tevékenység szervezésében való jártasság, önálló vezetői készségek. Fizetés megegyezés szerint, összkomfortos lakás beköltözhetően biztosítva, gépkocsihasznalat-térítés. Cím: Béke Mg. Termelőszövetkezet, 8660 Tab, Kossuth u. 31. «I A Tolnai Gép- és Műszeripari Szövetkezet FELVESZ:- lakatos szakmunkásokat,- férfi és nődolgozókat betanított munkára. JELENTKEZÉS: személyzeti vezetőnél. Tolna, Ságvári u. 1. A Tolna Megyei Tejipari Vállalat FELVESZ- belső ellenőrt (szakirányú felsőfokú végzettséggel és legalább 5 éves gyakorlattal)- hidrotechnológust (szakirányú felsőfokú végzettséggel) Jelentkezés: a vállalat személyzeti osztályán, Szekszárd, Keselyűsi u. 9. (1( A Dombóvári Városi Tanács Kórház-Rendelőintézet pályázatot hirdet gazdasági igazgatói állás betöltésére. A pályázat feltétele: közgazdasági egyetemi végzettség. A pályázatot a kórház igazgatójához kell benyújtani. (30) A DDGÁZ Tolna Megyei Üzemigazgatósága felvételt hirdet építési üzemvezetői munkakörbe. Alkalmazási feltétel: felsőfokú iskolai végzettség (mélyépítő, vagy épületgépész). Jelentkezni személyesen lehet, Szekszárd, Széchenyi u. 41. ______________________Ili Az AGRAM Gépipari Vállalat FELVÉTELRE KERES:- nehézgépkezelői vizsgával rendelkező targoncavezetőket,- férfi és női betanított munkásokat gépkezelői munkakörbe,- hegesztőt,- autóvillamossági szerelőt,- autószerelőt,- személygépkocsi-vezetőt,- raktári anyagkiadót,- maróst,- szerszámkészítőket,- fűtőket,- lakatosokat. Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezni a vállalat munkaügyi csoportjánál lehet. Szekszárd, Keselyűsi út 20. Telefon: 11-611/56. I A Tamási Kop-Ka Áfész a 20. sz. tamási cukrászüzemébe cukrászt felvesz. Jelentkezni lehet: Kop-Ka Áfész Tamási, felvásárlási osztály. 7090 Tamási, Vörös Hadsereg u. 2. Telefon: 714/12-33. (42) A Bátaszék és Vidéke Áfész 17. sz. várdombi vegyesboltjába bolt­vezetőt és helyettest felvesz. Jelent­kezés: áfészközpont, Bátaszék, Szabadság u. 13. (36) A Pannónia Sörgyár Palackozó Üzeme azonnali felvételre keres:- élelmiszeripari üzemmérnököt vagy technikust vagy vegyészt,- kontírozó könyvelőt,- lakatost, - villanyszerelőt,- kompresszorkezelőt,- árukiadókat,- férfi betanított és segédmunká­sokat Jelentkezni az üzem központjá­ban, Szekszárd, Keselyűsi u. 7. (24) DÉLVIÉP felvesz villanyszerelőt és vasbetonszerelőt változó mun­kahelyre. Jelentkezés Szekszárd, Aranytó u. (29)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents