Tolna Megyei Népújság, 1989. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-05 / 4. szám
4 Képújság 1989. január 5. A téesztagságnak közel a fele nyugdíjas A megyében ma mintegy 52 ezer nyugdíjas él. Köztük a tsz-nyugdíjasok, járadékosok száma meghaladja a 14 ezret, ami 27 százalék. Más az arány, ha tagsághoz viszonyítjuk a nyugdíjasokat. Például 1987-ben 15 677 volt a tartós állományban lévő termelőszövetkezeti tagok száma, 13 945 a nyugdíjasoké és járadékosoké. Az arány változó, 1980-ban például minden 100 tsz-tagból 45,6, 1987-ben már 47 volt a nyugdíjas és járadékos. A nyugellátás rendszerében meghatározó fordulatot hozott az 1980-as év, ettől kezdődően a mezőgazdasági szövetkezeti tagok öregségi nyugdíjkorhatára azonosan a más ágazatokban dolgozókéval, 60 illetve a nőknél 55 év lett. Itt azonban csak egy olyan tényező szűnt meg, ami hátrányosan érintette a termelőszövetkezeti tagságot, a nyugdíjak ősz- szege elmarad az országos átlagtól, benne az ipari dolgozókétól. Egyrészt a nyugdíj alapjául szolgáló jövedelem alacsonyabb, másrészt, a tsz-tagság szolgálati ideje is kevesebb, mivel csak az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején ment végbe a mezőgazdaság szocialista átszervezése és kevés az olyan nyugállományba vonuló szövetkezeti tag, aki korábbi társadalombiztosításköteles munkaviszonyt tud igazolni. 1987-ban 60Q forinttal volt alacsonyabb a termelőszövetkezeti átlagnyugdíj az iparinál. A különbség egyébként évről évre mérséklődik, mivel a tsz-nyugdíja- sok szolgálati ideje növekedik, a tagok jövedelme emelkedik. A folyamatos javulás ellenére súlyos helyzetben van a termelőszövetkezeti nyugdíjasok jelentős része. Enyhíti ezt a háztájiból szerzett jövedelem, a háztájit - akár földterületekben, akár terményben - a dolgozó tagokkal azonos mértékben megkapja nyugdíjas, sőt, a jogszabályok a pénzbeni megváltást is lehetővé teszik. Jár a nyugdíjasnak a bevitt földje után földjáradék. A szövetkezetek általában - önköltségtéritéses - gépi munkával, a termény, tüzelő hazaszállításával is segítik a nyugdíjasokat, a legnehezebb körülmények közt élők több helyütt - nem rendszeresen - segélyt is kapnak. Itt azonban gondot okozott - és ez éveken keresztül téma volt a termelőszövetkezeti mozgalomban, felvetődött a termelőszövetkezetek 1986. decemberi kongresszusán is - az, hogy az adózatlan nyereségből „fejkvóta” szerint képezhető szociális-kulturális alap csak a dolgozó tagság után járt. Ezt a korlátozást egy 1987 végén született jogszabály oldotta fel. Ez évben megváltozik a helyzet, ám közismert a mezőgazdaság nehéz helyzete, a csökkenő nyereség, ami egyre kevésbé teszi lehetővé a nyugdíjasok segélyezését. A segítségnek intézményesített formája a kivételes ellátás, amire - téesznyug- díjasok esetében - 1983 óta van lehetőség. A TOT és a Teszöv kezdeményezésére évről évre nő azoknak a nyugdíjasoknak a száma, akiknak - benyújtott kérelmük egyéni elbírálás folytán - emelik járandóságát. Az elbírálásnál több körülményt vesznek figyelembe, az egyik, hogy 3500 (1988-tól 4000) forint alatt legyen a nyugdíj. Van a Társadalombiztosítónak megyei kerete, ahhez jön a TOT külön kerete. Kezdetben ezt a lehetőséget nem nagyon ismerték, ez a magyarázata annak, hogy 1985-ben a megyei keretnek csak egytizedét kapták a téesznyugdíjasok. Ma azonban már - főleg a megyei szövetség kezdeményezésére - egyre több a benyújtott és kedvezően elbírált kérelem, míg 1985-ben 53-an részesültek kivételes emelésben, 1987-ben már 319 nyugdíjasnak emelték havi 300-500 forinttal a járandóságát. J. J. Klubdélután Pincehelyen (Tudósítónktól) Már hetekkel előtte nagy izgalom és készülődés volt a pincehelyi nyugdíjasok körében. Vendéget vártak december 10- én délután, klubdélutánt tartottak a könyvtárban, ahol egyébként kéthetente gyűlnek össze. December 10. azért volt különösen nagy esemény a klub életében, mert személyesen találkozhattak Knoll István filmrendezővel, aki a Hazafias Népfront Országos Elnökségének égisze alatt működő nyugdíjasklubok országos baráti körének vezetője. Nagyszékelyből is jöttek nyugdíjasok a klubdélutánra, amelyen Horváth Anna, a pincehelyi nyugdíjasklub vezetője köszöntötte a megjelenteket: „Ó, ha elmondhatnám mindenkinek: Hogy bennetek van a zengő liget, Hogy minden fénynek ti vagyok a napja, Színét a virág belőletek kapja, Hogyha ti sírtok, minden elsötétül S minden felragyog lelketek tüzétül." Az ünnepi köszöntő után kedves műsort adtak a „jövendő nyugdíjasok”. Elhangzott többek között Képes Géza Öregek című verse, majd egy köszöntő az ifjúság nevében. A gondosan elkészített műsor-összeállítást a nagyszékelyi, majd a pincehelyi nyugdíjasklub beszámolója követte. Knoll István meleg szavakkal köszönte meg a meghívást és tájékoztatót adott az országban működő nyugdíjasklubokról. Beszélt a nyugdíjasok és az ifjúság kapcsolatáról is. „Nem szívességből, hanem szeretetből kell az idősekkel foglalkozni” - mondotta. A tájékoztató utáni kötetlen beszélgetésben a vendég elmondta még, hogy sehol nem látott annyi férfit részt venni a nyugdíjasklub rendezvényén, mint itt, Pincehelyen. A klubdélután énekkel, zenével családias légkörben folytatódott. Asztalra kerültek azok a finomságok, amiket az asz- szonyok a délelőtt folyamán készítettek, a férfiak pedig a saját termésű boraikból hoztak kóstolót. JANKÓ MARIA Fortuna, tekints reá! Nyugdíjasköszöntő Zombán (Tudósítónktól) Decemberben a hagyományoknak megfelelően köszöntötte a község lakossága Zombán a nyugdíjasokat. A zombai Vöröskereszt által tervezett ünnepségen Kőszegi László, a Hőgyészi Állami Gazdaság nagytormási kerületének igazgatója üdvözölte az alkalomra meghívott 155 idős embert. Kiemelte a köszöntő, hogy minden társadalmi berendezkedésnek alapvető és egyetemes emberi értékként kell kezelnie az idős emberek megbecsülését. A bensőséges hangulatú ünnepségen egy rövid, de emlékezetes időszakra elfelejtődött magány és az egyedülmaradottság bánata és ez volt a cél, hiszen ők azok az öregek, akik szenvedő részesei voltak századunk nagy sorsfordulóinak, akik kezük munkájával a mai életkörülményeket megteremtették és akik ennek előnyeit mégis a legkevésbé érzik. Az idős emberek hálásan fogadták a község részéről megnyilvánuló törődést és gondoskodást. Ez tükröződött Marsai József nyugdíjas múltat idéző, de a jövőnek is szóló megható szavaiban. Az ünnepeiteknek a mórágyi néptáncegyüttes, a helyi KISZ- bizottság és a helyi úttörőcsapat színes műsora szerzett emlékezetes perceket. Az idősek napját a közös vacsora után a késő esti órákba nyúló emlékezések, beszélgetések zárták. FÁBIÁN LÁSZLÓ Egészségünkért Tanácsok új nyugdíjasoknak Amikor köszöntjük az 1989-es év új nyugdíjasait, hadd szolgáljunk néhány hasznosnak ígérkező tanáccsal, melyek segíthetnek megőrizni a test rugalmasságát, a szellem frissességét. Mindkettő megőrzése nagyon fontos dolog. Fontos azért, mert naptári életkorunkat megváltoztatni több ráérő idő mellett se vagyunk képesek, de egészsége érdekében azért kinek-kinek meg kell tennie a magáét. Ma már köztudott, hogy a nyugdíjazás okozta lelki válság főleg azokat az embereket sújtja, akik szorongással, félelemmel tekintenek a jövő elé, akik nem tudják új életüket átprogramozni. Egyesek a nyugdíjazást az öregséggel azonosítják, szorongásuk pedig az öregségtől való félelmet tükrözi. Mások megváltozott társadalmi helyzetük hátrányosabb anyagi körülményei miatt kerülnek szembe önmagukkal. A védekezés? Ne adják át magukat se a félelemnek, se a szorongásnak, kezdjenek el úgy törődni magukkal, ahogyan eddig nem voltak képesek döntően az időhiány miatt! Szinte elsőként szükséges fölismerni, hogy a nyugdíjas embernek orvosi vizsgálatra akkor is szüksége van, ha nem érzi magát betegnek. Gyakran egy-egy orvosi tanács, javaslat elegendő ahhoz, hogy esetleg évek óta tartó panaszok megszűnjenek. Betegség esetében pedig a tünetek korai felismerése és az időben elkezdett gyógykezelés döntően befolyásolhatja a nyugdíjas további életét. Általános kimondható szabály az is, hogy a nyugdíjazás után senki se vonuljon visz- sza a teljes tétlenségbe, hanem korának, egészségi állapotának megfelelően keressen a maga számára elfoglaltságot. Lehetőleg olyan munkát, amit szívesen végez, amiben örömét leli, hiszen a jól végzett munka örömére, a hasznosság tudatára minden életkorban szüksége van az embernek. Legyen a nyugdíjas tisztában saját értékeivel, mert az egy élet során megszerzett tudás, tapasztalatbeli kincs akkor is nagy érték, ha valaki úgy érzi, hogy az új ismeretek megszerzésére vállalkozni már nem tud. Különleges kategóriát, gyakran a munka és szórakozás összekapcsolását képzik a hobbik. Néhány évtizeddel ezelőtt még fura, bohókás kicsengése volt ennek a kifejezésnek, ma új, megváltozott tartalommal használjuk ezt a szót. Napjainkban a hobbi, szenvedéllyel űzött tevékenységet, kedvtelést, örömet, vigaszt jelent, mesterséges örömforrást, amiből bármikor meríteni lehet. Tessék csak megfigyelni! Akinek van valamilyen hobbija általában derűsebb, kiegyensúlyozottabb, mint az, akinek erre még nem sikerült rátalálnia. Mit ajánlunk még? Rendszeres mozgást, a fölösleges kilók elkerülését, az egészséges táplálkozást. A napi tevékenység, önmagunk ellátása, környezetünk rendben tartása is része a kívánatos fizikai aktivitásnak. Ennyivel azonban nem érhetjük be, mert a példák azt mutatják, hogy a sokat sétálók, a turisztikát kedvelők, a természetet szerető emberek őrzik meg legtovább egészségüket. A friss levegő, a fokozott oxigénellátáson keresztül javítja a szervek munkáját, frissíti, élénkíti szervezetünk működését. Valamiről azért soha se feledkezzünk meg: a túlzott fizikai igénybevétel a mértéken felüli mozgás árthat is. Alapvetőként fogadjuk el azt a szabályt, hogy a mindenkori terhelés soha ne haladja meg az egyén teljesítőképességének határait. Végül, hadd irányítsuk még a figyelmet a szellemi frissesség, a lelki egyensúly megőrzésének lehetőségeire is, hiszen ahogy a testi frissesség fenntartásához mozgás, tevékenység kell, a szellemi képességek is csak rendszeres tréninggel őrizhetőek meg. Szellemi tréning az olvasás, a beszélgetés, rádióhallgatás, mozi, vagy tévénézés, lényegében mindaz, ami gondolkodásra, véleményalkotásra késztet, függetlenül attól, hogy véleményünk megegyezik, vagy eltér másokétól. Ébren kell tartani érdeklődésüket, mert ez teremti meg és tartja fenn a kapcsolatot a világgal, szűkebb és tágabb környezetünkkel. Az érdeklődés teszi képesség az embert a lelki egyensúly megőrzéséhez feltétlenül szükséges kapcsolatok megteremtésére és folytonos megújítására is.- óa Maximálisan és minimálisan Lehetséges lépésnek nevezte dr. Cse- hák Judit miniszter asszony az országgyűlés legutóbbi ülésén a társadalombiztosítási alap megalkotását. Ma már látjuk, hogy a lépést szükség diktálta azon az úton, amelyen végighaladva néhány éven belül megteremthetjük az önálló társadalombiztosítást, ami államilag képes garantálni az értékálló, biztonságos szolgáltatást. Sokan emlékeznek arra, hogy 1945 előtt nyugdíjat kapni, vagy arra esélyesnek lenni fölért egy tisztes hozománnyal. Érték volt a nyugdíjas állás, mint a biztos megélhetés, a gondtalan öregkor szinonimája, akárcsak a nótabeli havi kétszáz pengős fix. Igen ám, de hazánkban akkor mindössze kétszázezren élvezték a nyugdijat és nem volt kérdés, hogy az mennyi, az volt a lényeg, hogy van. Törvényszerű, hogy hozzányúltunk a felszabadulást követően a nyugdíjrendszerhez is, de ma már világos, hogy a megfelelő gazdasági alapok nélkül széles körűvé tett, demokratikus nyugdíjrendszer nyomban hozzálátott saját rangjának felemésztéséhez is. 1952-ben viszont, amikor világraszólóan irigyeltettük magunkat új nyugdíjtörvényünkkel, tele voltunk még kincstári optimizmussal. Tehettük, hiszen 1950-ben mindössze 540 ezer nyugdíjasunk volt, s a nyugdíjköltség sem volt több évi 900 millió forintnál. A nyugdíjasok számának megduplázódásáig először tizennégy év telt el, i újabban már csak nyolc év kellett a megháromszorozódáshoz és még tíz esztendő ahhoz, hogy mára négyszer annyi nyugdíjasunk legyen, mint a kezdet kezdetén volt. Hazánkban a nyugdíjköltség kilenc- venszeres növekedéssel járt együtt és már 1986-ban elérte a 98 milliárdot. Az összes ijesztően nagy és elosztva ugyancsak ijesztően kicsi, s eltart még egy darabig, hogy a kormány évi ellentételezéseinek forintjai nem kompenzálják megfelelő módon az áremeléseket, a pénzromlást. Tehát nehéz időszak előtt állunk, de az önállósuló, önálló gazdálkodásra, erős társadalmi szolidaritásra épülő új társadalombiztosítás, melynek megteremtése most kapott zöld utat, azt ígéri, hogy ellátásai néhány és múlva már nem adományként jutnak jogosultjaihoz... Jubileum Tamásiban Nemrég felejthetetlen ünnepség színhelye volt a tamási úttörőház aulája. Idős asszonyok és férfiak kis szatyrokkal, batyukkal érkeztek egy jeles eseményt megülni: ezelőtt 15 évvel alakult meg a tamási nyugdíjasklub. Német Mária klubvezető köszöntötte a megjelenteket, majd Béres János igazgató emlékezett azokra az alapító tagokra is, akik már nincsenek közöttünk. Az alapító tagok oklevelet kaptak 15 éves közös munkájuk elismeréseképpen. Ezután az általános iskola tanulói szavalattal, az énekkar pedig népdalok előadásával kedveskedett. A műsor meglepetése volt az ozorai citerások fellépése. Mindezek - után kezdődött meg a tarsolyokba hozott szendvicsek, sütemények traktája, miközben az asztalföre helyezett hatalmas tortába szúrt 15 szál gyertya világított. Közben a citerások zenéjére, majd a diszkózenére tánccal folytatódott a jubileumi ünnepség, aminek programjából nem hiányzott a tombola sem. DR. KOPPÁN JÓZSEF Fotó: CZAKÓ SÁNDOR Akár elmegy a hó... ...akár marad, télen is jó egy kis te- refere Fotó: CZ. S.
