Tolna Megyei Népújság, 1989. január (39. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-28 / 24. szám

1989. január 28. NÉPÚJSÁG 5 Egyedi mint Tamási sportjának fénypontja Egy bringás fiú, aki Halászék nyomdokába szeretne lépni Hívta a Csepel, de marad Tamásiban Élek a gyanúperrel, hogy a napokban közzétett, egyébként sok meglepetést egyáltalán nem tartalmazó felnőtt or­szágúti kerékpáros válogatott névsora nem csupán azért kezdődött Egyedi Zol­tánnal, a Tamási Spartacus kerékpáro­zójával, mert az ábácáben megelőzi csa­pattársait, hanem a felsorolás egyfajta erősorrendet is tükröz. Ha hajszálponto­sak akarunk lenni, akkor azt írjuk, hogy a tavalyi olimpiát megelőző néhány hét erősorrendjét, amikor a szövetségben - látva Egyedi kitűnő formáját - azon tana­kodtak, hogy egyéni indulóként - mint ahogy a pályásoknál Somogyi volt - kivi- gyék-e az olimpiára. Noha az olimpiai részvétel az országúti szakág számára már teljesen kilátástalan dolog volt, hi­szen az NDK-beli Forstban nem futották meg a számukra előirt kettő óra négy percet a 100 kilométeres csapatverse­nyen. így csak elhúzták azt a bizonyos mézesmadzagot Egyedi orra előtt. Újabb tolnai bringás a Béke versenyen? Hogy miért említettük a már lassan egy fél évvel ezelőtti állapotokat, miért nem a mait, annak az a sajnálatos oka, hogy a tehetsége és képessége alapján az első számú magyar országúti kerékpáros (miután a szekszárdi felnőttek kifutottak, eltűntek a reflektorfényből, jó érzés tudo­másul venni, hogy ennek ellenére a szak­ágat mégiscsak egy Tolna megyei brin­gás vezeti - a szerk.) a junior OB-n utol­érte a biciklis balsors: a pályás Eisen- krammer társaságában elütötte őt egy, a kerékpárversenyről vajmi keveset tudó Lada, így előbb az egri, majd a Sportkór­ház lakója lett. A diagnózis részleges combizomszakadás és orrcsonttörés volt. (A balesetből egyébként ő került ki épebben, hiszen Eisenkrammer további sportpályafutására jobban kiható sérü­lést (nyílt sípcsonttörést) szenvedett. Bár a sérülésekből neki is kijutott jócskán, még elevenen él emlékezetében, amikor 1986-ban Nagykónyinál bukott és a kö­vetkezmény: csonthártyagyulladás - térdmütét. Szóval ilyen előzmények után nem mernék fogadni arra, hogy Egyedi az idénynyitó versenyeken, április elején - mondjuk a Tolna országútjain zajló Hungária GP-n - oroszlánkörmeit kimu­tatva maga mögé utasítja a mezőnyt, de április végére már a régi, a tavalyi Egyedi kell, hogy nyeregbe pattanjon, mert...- Mert májusban ott akarok lenni a Bé­ke versenyen, az amatőr kerékpársport legnagyobbnak számító európai esemé­nyén - fejezi be a mondatot a 21 éves, egy híján tíz éve kerékpározó fiatalem­ber. Persze, emellett szeretne ott lenni több Gemenci Nagydíj szintű nemzetközi ver­senyen, amelyeken többnyire ott van az európai élmezőny. A tamásiak üdvöskéje meg akar igazándiból méretni. Nincs eb­ben semmi rendkívüli dolog, hiszen ta­valy Szíriában a körversenyen, a kitűnő NDK-sokat is felvonultató mezőnyben a negyedik tudott lenni az összetettben, Arccal az országút és az ellenfelek felé. Egyedi versenyzés közben. egy szakaszon pedig diadalmaskodott. A jugoszláv körversenyen is egy szaka­szon elért harmadik helye jóvoltából be­fért az első tízbe a magyarok közül. Lát­szólag ez nem nagy dolog, de ha figye­lembe vesszük a magyar országútiak és az élvonal között meglévő eléggé mély szakadékot, akkor mégis az. A példa so­kak által ismert lesz: a tavalyi Gemenci Nagydíjon az egyéni összetettben az első tizenöt között nem volt magyar versnyző. (Reméljük, hogy az idén a magyarok kö­zül éppen ő lesz az, vagy azok között lesz, akik a színvonalas mezőnyben megmen­tik a hazai országúti szakág mundérját.) Tamási vonzásában Érlelődött ez a kiugrás már évekkel ezelőtt. Ugyanis azon kevesek közé tar­tozott a biciklisták között, akiknél még maradt erő egy-egy nagyobb verseny harmadik-negyedik szakaszára, s ami­kor már a mezőny nagy része elalélt, ö akkor tudott újítani, sprintet nyerni. Ha pedig valami oknál fogva leszakadt (vé­gignézhettem ilyen esetet többször is az autóból), úgy tudott küzdeni, mint egy oroszlán. Ha pedig hegyre kellett menni, oly elnyűhetetlenné tudott válni, mint egy finn favágó. De az átütő sikerek mégis ta­valyig várattak magukra. Mert vagy de­fekt, vagy sérülés, vagy éppen figyelmet­lenségből adódó eltaktikázás, vagy vala­mi más mindig közbejött. De talán mi va­gyunk ebben a kérdésben a türelmetle­nek, hiszen a testben és lélekben is meg- emberesedő riportalanyunk - annak el­lenére, hogy kilenc éve biciklizik - még csak huszonegy éves. Nem akarom el­kiabálni a dolgot, de éppen a következő olimpia előtt kell, hgoy kihozza majd ma­gából a maximumot. Mostani berobbba- násával szinte egy időben vetődik fel a kérdés, hogy megmarad-e így reflektor- fényben is a tamásiak számára. Egy pillanatra az őt felfedező és sike­reit megalapozó edzőjére, Gábor István­ra néz, aki az idők folyamán a hiányzó apa szerepét is betöltötte, mert nem csu­pán' egy formális versenyző-edző kontaktus alakult ki közöttük. „Mondjam vagy mondja Pista bá?" - olvasható le ar­cáról. Gábor István edző: - Persze, hogy hív­ta a Csepel. A fővárosiak ajánlata is csá­bító volt, hiszen csaknem a dupláját ígér­ték nettóban, annak a hatezer forintnak, amit nálunk keres. IBUSZ-lakásban he­lyezték volna el, de mégis maradt.- Tamási akkor nagyon sokat jelent számára - fordulok a versenyzőhöz.- Igen, a megszokás szabta meg lépé­semet. Itt van az anyukám, itt az edzőm, itt van megannyi ismerős arc, megannyi jó dolog. Úgy gondoltam, hogy mindezeket az az öt-hatezer forintos többletjövede­lem és a prémiumok sem pótolhatják. Ha meg továbbra is jönnek az eredmé­nyek, akkor ezt Tamásiban is a súlyuk­nak megfelelően fogják anyagilag érté­kelni. Egyébként a bázisszervnek, a Ta- Luxnak többek között azt is köszönhe­tem, hogy a szakmunkás-bizonyítvá­nyom mellett még van egy szakmásított jogosítványom is. Délelőtt 11 óra van. Ilyenkor már javá­ban Tolna országútjain tapossa a pedá­lokat Egyedi. November, december táján - kímélve a sérülését - csak 30-40 kilo­métert hajtott naponta, mire e sorok meg­jelennek, már 100 kilométer fölött teljesít egy-egy nap alatt, amit a tavasz bekö­szöntőre már meg akar duplázni.- Mi lesz a délelőtti penzum? - kérde­zem a fiút.- Elmegyek Duzsig és onnét a Hőgyé- szig vezető emelkedőn fölkapaszkodók ötször-tízszer, vagy ki tudja hányszor. Ma már arra törekszem, hogy teljesen fáradt állapotban is még egyszer megcsináljam ezt a szakaszt. Azt, hogy egy Trabant általában csak a második sebességű fokozatban tud föl­menni... Hja kérem, aki a Béke versenyen végig akar menni, annak gyakorta kell önmagát legyőznie. Úgy, ahogy az egyik NDK-s kiválóság néhány évvel ezelőtt a szekszárdi edzőtáborozáskor tette: Tho­mas Bart mínusz 12 fokban is lekerekez­te a 198 kilométert. BÁLINT GY. Újra nyílik a pofonláda Ma öt órakor: Paksi SE-Kecskemét A hét végén folytatódik az ökölvívó NB I. küzdelemsorozata. A bajnok Paksi SE a Kecskeméttel kezd. A csapat háza táján még a hét elején kisebbfajta aggodalom lett úrrá, mert a fiúk az elvégzett három­hetes alapozó jellegű kemény munka után kissé fásuknak, enerváltnak érezték magukat, ami cseppet sem volt jó jel. Elillant-e a fáradság? - kérdeztük a péntek délelőtti edzés kezdetekor Bal- zsai Károly vezető edzőt.- Már megkönnyebülten mondhatom, hogy igen. Nagyon jót tett ebből a szem­pontból a Kaposvári Dózsával idehaza ví­vott edzőmérkőzés - minden rendben van, esélyeshez illő önbizalommal várjuk a CSB folytatását.- Lesz-e valami meglepetés a népes szurkolótábor számára az idénynyitón?- Igen. Ismét nálunk „csébézik” Váradi Jancsi.- No csak, a mostani sorsdöntő talál­kozókra a bajnoki cím szempontjából kell a debreceni versenyző rutinja, tudása...- úgy indult az idei év, hogy „vendég- munkás” nélkül próbáljuk megvédeni bajnoki címűnket, amihez megvan az erőnk. De az a helyzet, hogy ha mi nem hívjuk Váradit, akkor hívni fogják a riváli­sok. Akkora előnyt például nem adha­tunk - mondjuk - a Borsodi Bányásznak, hogy Hranek mellett még Váradi is náluk bokszoljon...- Az ifiknél milyen változás várható?- Kiment a korosztályból a dombóvári jól ismert trió: Petrovics, Szanyadi, For­gács. Helyükbe egy paksi trió lép, de Lampert Gabinál nincs „filmszakadás”, a negyedik fiú dombóvári lesz.- Mit szólna, ha kecskeméti színekben megjelenne egykori tanítványa, Csikós Ábel.- Szinte kizárt. Ugyanis legjobb tudá­som szerint paksi távozása után eltűnt, s ha titokban jelentkezett volna, akkor sem léphet ringbe, hiszen még a mi verseny­zőnk.- bégyé ­Belodedics menedékjogot kapott A jugoszláv kormány csütörtö­kön hivatalosan bejelentette, hogy Miodrag Belodedicsnek, a Steaua Bukarest és a román labdarúgó-vá­logatott élvonalbeli játékosának menedékjogot adott. A szerb nem­zetiségű sportoló édesanyjával és húgával együtt hagyta el Romániát, s a játékos pályafutását a belgrádi Crvena Zvezda színeiben szeretné folytatni. Ehhez azonban a jugo­szláv csapatnak meg kellene álla­podnia Belodedics volt együttesé­vel, amire a jelenlegi helyzetben ke­vés a remény. Amennyiben nem si­kerül a kluboknak megegyezniük, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) szabályainak értelmében a játékos egy évig nem léphet pályá­ra. Amikor a zsűri „nehéz helyzetben van” Sporttal ünnepelték az aerobicot Immár öt éve annak, hogy az aerobic tért hódított hazánkban. Ennek alkalmából rendkívüli foglalkozást tartott a Szekszárdi Egészségvédő SE tornacsoportja, amelyen az éves tagdíj fel nem használt részéből valamennyién, szám szerint 45- en ajándékot kaptak. Természetesen tenniük is kellett ezért valamit: a lányok, asszonyok, gyerekek közel egyórás bemutatót tartottak, amit a megyei és városi sportvezetők kísértek figyelemmel és bíráltak el. A zsűri - amelyben csak férfiak foglaltak helyet - több leg-leg címet is kiosztott, többek között a legdinamikusabb, a legerősebb lábizmú, a legkitartóbb hölgyet is díjazták. A látványos bemutató Szeibert hazatér- Bőd át kirabolták Utoljára az MTK-VM bajnok labdarúgócsapata színeiben játszott együtt Boda Imre - Később a Vasashoz szerződött és Szeibert György. Később mindketten görög földön, az Olympiakosz Volosz együttesében pró­báltak szerencsét, változó sikerrel: a jól fejelő, gólerős csatár, Boda ugyanis rendszeresen a kezdő csapat tagja, míg társa mindmáig nem léphetett pályára bajnoki mérkőzésen. Mint pénteken kiderült, a Hungária körúti közönség volt kedvence, Szeibert megelégelte a mellőzést, s úgy döntött, visszatér Magyarországra. Boda Imre, bár a pályán szerencsésebb volt középpályás társánál, szintén nem a legjobb hangulatban éb­redt péntek reggel:- Kénytelen vagyok újra ügyvédhez menni, mivel december 22-én, egy nappal karácsonyi hazautazásom előtt kiraboltak - mondta Boda. - Egyszerűen eltűnt a fiókomból 20 000 nyugatnémet márka, s a rendőrség semmiféle nyomot nem fedezezett fel. Valószínű, hogy valaki kinyitotta az ajtót, s így jutott a lakásba. Az ügy most további intézkedést igényel, többek közt az ÁISH felé is jelezni kell a történteket az adófizetés miatt. \Alyilt levél az adójizelöv^antpolqávhoz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents