Tolna Megyei Népújság, 1989. január (39. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-27 / 23. szám

1989. január 27. rtEPÜJSÄG 3 Milyen a menedzserképzés belülről Beszélgetés egy leendő menedzserrel A vezetőképzés az egyik legjobb befektetés Paál Tibor, a DDGÄZ Tolna Megyei Üzemigazgatóságának műszaki osztályvezetője menedzserképző tanfolyamra jár. Egyik beszélgetésünk alkalmával szóba kerültek tanulmányai. Érdekelt a téma, így kérdésekkel halmoztam el:- Tudjuk, a menedzserképzés ma nagyon divatos, sok cég hirdeti ilyenek szervezését. Ugyanakkor keveset tudunk arról, hogy is néz ki „belülről" egy ilyen tanfolyam. Hogyan csöppent bele?- Hogy az elején kezdjem, vállalatunk komoly és alapos mun­kával, külső szakértők bevonásával stratégiai tervet dolgozott ki, hogy a lehető legrövidebb idő alatt javítsunk a gazdálkodás hatékonyságán, és mind nagyobb nyereséget tudjunk elérni. Ennek a tervnek igen lényeges része a vállalat mostani és jö­vendő vezetőinek kiválasztása és magas szintű képzése. A tan­folyam szervezésével és lebonyolításával megbízott Econorg Számítástechnikai Közös Vállalat rendelkezik olyan korszerű módszerekkel, ismeretekkel, amelyek szükségesek a jövő új, nyugati stílusú, hatékonyan dolgozó menedzsereinek képzésé­hez. Első lépés a kiválasztás volt, mert nyilvánvaló, hogy jó veze­tőket csak megfelelő adottságokkal rendelkező emberekből le­het képezni. A vállalat központjában több mint száz felső- és középvezetőből választottak ki 36-ot a szakemberek, intelli­gencia- és pszichológiai tesztek, valamint egyéb személyiség- vizsgálatok alapján.- Mikor kezdődött és mennyi ideig tart?- Tavaly októberben indultunk, és idén novemberben vég­zünk.- Tehát több mint egy év. És milyen a képzés formája?- Meglehetősen bonyolult. Háromszor egy hét intenzív kép­zéssel kezdődik a tanfolyam az alapok elsajátításával. Ezután féléves irányított önképzés és gyakorlati tapasztalatszerzés kö­vetkezik egy gyakorlott, eredményes vezető segítségével, vala­mint nyelvtanulás távoktatással. Ősszel lesz majd egy 40 órás intenzív nyelvtanfolyam, ahol angol vagy német választható. Közben még szakdolgozatot is kell készíteni, mégpedig úgy, hogy a vállalat számára hasznos, illetve a közeljövőben haszno­sítható legyen, és amely bizonyltja majd, hogy képességeink, tudásunk, gondolkodásmódunk alkalmassá tesz bennünket menedzseri tevékenység ellátására. A tanfolyam a szakdolgo­zat védésével ér véget.- Milyenek az eddigi tapasztalatai?- Egy profi módon megszervezett, maximális hatékonyságra törekvő új képzési modelltt ismertünk meg. Azonkívül, hogy hasznos, érdekes is, bár meglehetősen fárasztó a napi 10-12 órás agytréning.- Lehet még figyelni, tanulni valamit a tizenkettedik órá­ban?- Igen, mert a szervezők annyira változatosan, izgalmasan ál­lították össze a tananyagot, hogy az ember észre sem veszi az idő múlását, de a szellemi fáradtság ellen rendszeres sport- programok is vannak.- Azt hiszem, itt nem egyszerűen tanulásról van szó...- Az információk, a tudás megszerzése fontos, de nem ele­gendő. Olyan képzés ez, ahol elsajátíthatjuk és gyakorolhatjuk személyiségünk mind teljesebb megismerésének és fejleszté­sének módszereit, a vezetői hitvallás kialakítását, a vezetői élet­út tudatos tervezését, javíthatjuk konfliktuskezelő képességün­ket, döntési készségünket, megtanulhatjuk, hogyan kell alkotó munkahelyi légkört teremteni, munkatársi kapcsolatokat alakí­tani, emberek előtt szerepelni, az információs rendszereket, számítógépeket hatékonyan alkalmazni, és még sorolhatnám. A módszerek igen változatosak. Csak egy-két példát mondok. Beszédet kellett írni valamilyen vállalati ünnepségre, majd előadni videokamera előtt. A produkciókat ezután megnéztük, és elemeztük. Esetjátékokat is rendeztünk. Például, hogy adott egy munkahely, ahol 5 ember dolgozik különböző adottságok­kal és szorgalommal, anyagi és családi háttérrel. Átszervezés miatt kettőt el kell bocsátani. Érdekes volt megfigyelni és ele­mezni, hogy ki melyik kettőt és milyen indokok alapján válasz­totta. Voltak még diplomáciai és kommunikációs készséget fejlesz­tő esetjátékok, számítógépes döntési játékok, önismereti tesz­tek tömege, beszédkészséget fejlesztő gyakorlatok, de nem akarom az egész tanfolyam anyagát elmondani, mert az órákig tartana.- Ez mind nagyon szép és érdekes, de a legfontosabb kérdés az, hogy a jelenlegi népgazdasági és vállalati környezetben mennyit lehet ebből hasznosítani, milyen gyakorlati előnyöket várhat a vállalat abból, hogy ilyen képzett vezető szakemberei tesznek?- Mindezek, amelyeket elsoroltam eddig - a tanfolyam tartal­ma és módszertana - nem öncélú. A cél egyetlen szóban összefoglalható: hatékonyság. Ajó menedzserszemléletű veze­tő legfontosabb feladata elérni, hogy vállalata mind hatéko­nyabban működjön, és ehhez bizony szükséges az a tudás, készség, tapasztalat, amit egy ilyen tanfolyam nyújthat. Vállala­tom vezetői szerencsére azt az elvet vallják, hogy az oktatás egyfajta beruházás, a legjobb befektetések egyike. Igaz, a még­oly képzett vezető kezét is sok minden köti ma még Magyaror­szágon. De biztos vagyok benne, hogy ezek a kötöttségek lazul­nak, és mi, a közeljövő vezetői teljes mértékben kifejthetjük majd tudásunkat, képességeinket a hatékonyabb gazdálkodás érdekében. Árki A. Kft. alakult a szakszerű vagyonvédelemre Megalakult a TÜVATI Kft. - Tűz- és Va­gyonvédelmi Tanácsadó Vállalkozó Iro­da -, amely családi otthonok, termelő­üzemek védelmére ajánlja szolgáltatá­sait. A vállalkozás tagjai a Magyar Hitel Bank, s olyan nyugállományú rendőr- és tűzoltótisztek, akik széles körű szakmai ismereteiket a különböző értékek meg­óvására hasznosítják. A társaság minde­nekelőtt összeállította azoknak a kisvál­lalkozóknak, szövetkezeteknek a listáját, amelyek a vagyonbiztonság területén dolgoznak, illetve állítanak el termékeket, így a többi között zárakat, rácsokat, riasztóberendezéseket, tűzoltókészülé­keket, s egy-egy megbízás elvállalásánál közülük választja ki az adott feladatra a legalkalmasabbat. Lényegében versenyt teremt közöttük, ami rendszerint kedve­zőbb árakban és a garantáltan jó minő­ségben kamatozhat. Mivel a tűzesetek, betörések száma az utóbbi időben meg­szaporodott, máris nagy az érdeklődés a kft. szolgáltatásai iránt, elsősorban közü­letek, vállalatok raktári készleteit óvják meg a TÜVATI közreműködésével. Éppen az élénk keresletre tekintettel a kft. Biztonság címmel hamarosan saját folyóiratot is megjelentet, amelyből a vál­lalati rendészek, tűzvédelmi megbízottak, illetve más érdeklődők informálódhatnak a legújabb technikai berendezésekről. A negyedévenként megjelenő lap többi kö­zött a számítás techcnikai adatok biztos megőrzésének a lehetőségeivel is foglal­kozik. Munka nélkül marad-e a sajtüzem? Nyugatra exportálják a fölösleget Hisszük is, meg nem is, hogy a draszti­kus áremelés után az általunk elfo- gyassztott tej árának 15, a vajénak 41, a sajténak 5, a túróénak 34 százalékát még mindig valaki más - nevezetesen támo­gatás formájában a költségvetés - fizeti meg helyettünk a termelőnek. S ha mi hisszük is, pénztárcánk fittyet hányva a józan belátásnak egyre ha­marabb kiürül, ezért a múlt évi és az idei áremelkedés együttes hatásaként csak­nem kétszeresére emelkedett tej- és tej­termékárakkal szemben kénytelenk va­gyunk némi ellenállást kifejteni. Keve­sebbet vásárolunk mindenekelőtt sajtból - az áremelkedés ott volt a legnagyobb mértékű -, de vajbl, kefirből, krémtúróból is. Ezt mindenki megkérdezi most tőlem - mosolyog elnézően Bucsi Elek, a Tolna Megyei Tejipari Vállalat igazgatója, ami­kor afelől érdeklődöm, hogy vajon jól jár- e a vállalat az áremelésekkel. Persze, hogy nem, hiszen a magasabb fogyasz­tói ár mellé magasabb fölvásárlási ár is társul - az alapanyag, azaz a tej literje 2,92 forinttal, összességében 37 száza­lékkal kerül tölpbe, mint korábban - nőtt a vegyszerek és csomagolóanyagok ára, csökkent a fogyasztói árkiegészítés - amit a vállalat igényelhet a költsévetésből a tej értékesítése után -, az átlagnál job­ban nőttek a társadalombiztosítási költ­ségek... A vállalat pozíciója tehát ebben az év­ben az igazgató megítélése szerint leg­följebb a múlt évihez hasonló lehet. S a tavalyinak megfelelő lesz-e a szek­szárdi sajttermelő kapacitás kihasznált­sága? Munka nélkül maradnak-e és föl- vásárolatlan marad-e az eladhatatlanná drágult tej? - vetődött föl bennem a kér­dés. Az üzemet évi 6900 tonna úgynevezett félkemény sajt gyártására „hitelesítet­ték”, de 1987-ben például meghaladta termelésük a 8,5 ezer tonnát. Ebben a sajtkategóriában - Trappista és Edámi - az ország termelésének több, mint 20 százalékát készítik a szekszárdi üzem­ben, a vállalaton belüli nagyságrendre pedig jellemző adat, hogy a fölvásárolt tejnek 60-65 százalékát dolgozzák föl sajttá. Megtudtam, hogy aggodalmam fölös­leges volt, az üzem a belföldi kereslet csökkenése ellenére sem marad munka nélkül, olyannyira, hogy erre az évre is 8 ezer tonnányi termék gyártását tervezik. „Magasabb szempontok” miatt - pél­dául a biztonságos belfőli ellátás vagy a minden fázisában támogatott ágazat ex­portorientációjának elkerülése érdeké­ben - csak az itthon fölöslegesnek bizo­nyuló mennyiséget szabad exportálni. A múlt évi áremelkedés nyomában járó belföldi keresletcsökkenés azt eredmé­nyezte, hogy ez a fölösleg megnőtt, a Tol­na Megyei Tejipari Vállalat sajtexportját a megelőző időszakhoz képest meghá­romszorozta. Ezt a mennyiséget tervezik idén továb­bi 2,5-szeresére megemelni, ami azt je­lenti, hogy a termelésnek több mint 50 százaléka kerül ebben az évben külföl­dön a fogyasztók asztalára. Az export növelése persze nem egyér­telmű öröm a vállalatnak, hiszen az elér­hető ár esetenként kedvezőtlenebb, mint belföldi értékesítés esetén. A másik, na­gyobb gondot pedig az jelenti, hogy az exportra kerülő áru ellenértékéhez a föl­vásárlási ár kifizetése után sokszor csak 5-6 hónappal jutnak hozzá, ami határo­zottan fizetési nehézségek árnyékát vetíti előre. Elhárítja ugyanakkor az exportle­hetőség azt a veszélyt, hogy a termelők a tejtermelés visszaszorításával foglalkoz­zanak. A vállalat 1-1,5 százalékkal növel­ni szeretné ebben az évben is a fölvásá­rolt tejmennyiséget, még akkor is, ha át­menetileg nem ez az igazi érdekük. Bíz­nak benne, hogy néhány éven belül - akár a korszerű táplálkozás jegyében - visszaáll a tejfogyasztásnak minimum egy korábbi szintje, ezért nem szabad hagyni, hogy a termelés, a szarvasmar­ha-állomány addigra lecsökkenjen. Tud­valevő, hogy azt helyreállítani legalábbis meglehetősen lassú és nehézkes folya­mat.- ri - gk ­Automatizált sajttermelés a szekszárdi üzemben Hurok a kötélen- Búsul a paraszt - lép be vidáman a szobába Sára, Bodor felesé­ge. Egy pillanat alatt megtelik élettel a szoba. Sára kedvesen odaha­jol az emberéhez és megcsókolja, felém huncutkásan int. Aztán sü- rög-forog és évődik velünk.- Urak! - mondja kacagva. - Itt olyan sűrű bölényszag van, hogy az ember azt gondolja, ti még mosakodni is elfeledtek. Szó, mi szó, igaza van az asszonynak. A két heverőn az ágynemű ugyanúgy maradt, mint ahogy azt reggel hagytuk, az asztalon étel­maradékok, mi meg borostásak vagyunk. Az este, miután hazajöt­tünk Ferencz Jóskától, nem volt érkezésünk a borotválkozáshoz, reggel meg kisebb gondunk is nagyobb volt annál, hogy tisztálkod­junk. Azóta elszívtunk legalább egy-egy doboz cigarettát is, a szel­lőztetés meg elmaradt. Kell azasszonyi melegség, állapítjuk meg mindketten, hiszen Sára pillanatok alatt rendet varázsol, mi is elfelejtjük gondjainkat.- Na vén medve! Vissza mersz jönni a civilizációba másfél napra - simítja meg barátom őszülő haját Sára. - Vagy maradsz itt kint a szép magyar rónán hét végére is. Ha nem vettétek volna észre, akkor szombat van és délután három óra.- így elszaladt az idő? - nézek az asszonyra. - Otthon azt mond­tam, hogy délre hazaérek.- Mondta ezt már más is, mégis nekem kell érte jönnöm. , Sándor csak sunnyog a bajsza alatt. Úgy csinál, mintha örülne is, meg nem is, hogy a felesége eljött értünk.- Már indulni akartunk - mormogja Sándor, de az asszony kacé- ran rákacsint.- Tán csak nincs új menyecske? - sertepertél továbbra is az ura körül. - Aztán nem akaródzik a családi ágyba bújni! A kijelentés már célzásnak is felfogható. Mi azonnal eláruljuk suta­ságunkat és úgy teszünk, mintha nem is hallottunk volna semmit. Nem tudom mire vélni a két ember viselkedését. Sára kacag, röp­köd a szobában, a férfihoz dörgölődzködik, mint egy álmos macska. Sándor pedig morc medvét játszik. Pedig biztos, hogy az asszonyt viseli meg jobban ez az önkéntes száműzetés. Csak hát az asszo­nyok több áldozatra képesek. Ha szenvednek is, titkolják. Takargat­ják az utolsó pillanatig. Ugyanakkor nincs egyetlen pillanatuk sem, ami ne aggódással telne. Főleg most, amikor a világ kereke kicsit ki­billent a helyéből. S még lehet a dologból széna is, szalma is. Képe­sek még akkor is adni egy kis szeretetmorzsát, ha már teljesen két­ségbeestek. Talán egy kicsit ezért válnak az anyánkká, és nem elég­szenek meg a feleség szereppel. Ez nekünk jólesik, szükségünk is van rá, de titkoljuk: csak meg ne látsszon, hogy rájuk szorultunk, hogy ők azok, akik képesek a legreménytelenebb helyzetben is ta­nácsot adni, feloldozást a hibáinkra, erőt a továbbéléshez. Azon kapom magam, hogy szentimentálissá vált ez a röpke esz­mefuttatás. Azonnali mehetnékem támad. Ahogy nem tudnék hazát cserélni, úgy nem tudnék hosszabb időt eltölteni a családom nélkül sem. Még azt sem tenném meg, hogy húsz kilométerre vállaljak mun­kát a lakásomtól és ne aludjak minden este a saját ágyamban. Ettől a pillanattól kezdve szembe tűnik, hogy milyen rút ez a szoba is, ahol vagyunk. Két kivénhedt heverő a fal mellett, fehérre mázolt konyhaasztal az egyik sarokban, mellette négy szék. Rozoga szek­rény, öreg Gold Star fekete-fehér televízió és egy Sokol rádió. Ez az összes berendezés. Előbb is észrevehettem volna, hiszen azt is je­lenti: Sándor az ittlétet időlegesnek tartja, még mindig nem döntötték el, hogy életük hátralévő részét a faluban töltik. Akkor az sem igaz, hogy a városi lakás marad a gyereknek. Ha Sára költözni akar­na, akkor már régen berendezi ezt a három szobát. Otthont varázsolt volna. Nem tette ezt, akkor egyszerűen csak arról van szó, hogy az én barátom számot akar vetni magával. Ehhez lehet, hogy egy év, le­het, hogy kettő szükséges. Addig meg - tipikus férfi megoldás - csak történik valami.- Nincs szennyese az Úrnak? - kérdezi a fürdőszobából kijövet Sára.- De van - derül jobb kedvre Bodor. - A lelkem.- Az már olyan sötét, hogy tisztítani lehetetlen - évődik az asszony.- Ha csak sötét lenne - sóhajt Sándor.- Hát akkor mi van vele.- Összetört.- Kutyagumit - vált hangsúlyt az asszony. A homlokán megjelenik egy kis ránc, a szemét apróra húzza össze. - A hülyeség nem ragá­lyos? - fordul felém. - Nem szeretném, ha otthon te is ilyen marhasá­got mondogatnál. Szabadkozni nincs időm, Bodort védeni sem, mert az asszony kiadja a parancsot, hogy azonnal indulunk a városba. Azt is elndönti, hogy ő vezet, mert mi déltől háromig csak-csak fröccsöztünk.- Nem akarom, hogy bekerüljetek a Szondába - mondja és máris indítja az öreg Zsigulit. Pár percig csendben utazunk Sárosd felé, amikor ismét Sára szó­lal meg.- Ha nem tudná az úr, ma van a 23. házassági évfordulónk. Egy pillanatra Sándorra néz, de visszakapja a tekintetét az útra, mert egy Trabant erőlködik mellettünk, előzni akar. Sándornak ez az idő elégséges arra, hogy rámnézzen kétségbeesve: „Az istenit, ezt megint elfelejtettem” arckifejezéssel.- Egyébként is - folytatja az asszony -, nem erről suttog a falu és a város. A közlés úgy ér bennünket, mint derült égből a villámcsapás. Szorultságunkból megint az asszony ment ki bennünket.- Egy szegedi kollégád Suttog a város címmel irt könyvet az ottani korrupciós ügyekről. A könyvet még senki sem látta, de máris szál­lóige lett: „Tudod, hogy miről suttog a falu és a város?” Folytatjuk HAZAR JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents