Tolna Megyei Népújság, 1989. január (39. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-04 / 3. szám

1989. január 4. Képújság 3 Mi a beszédtéma? Téeszvezetők - egymás közt Új agrárpolitika kellene f Elszakad a köldökzsinór Új otthonok, új telkek az Iskola utcában (Folytatás az 1. oldalról) A politikai, és szövetkezetpolitikai té­májú beszélgetés is éppen elég izgalmas kérdést vetett fel. Manapság mindenki­nek több kérdése van, mint válasza. Az ott felvetett témákra adott válaszok vi­szont nemcsak a szövetkezeti mozga­lom, de a szocializmus jövőbeli arcát is befolyásolják, a kisebb magyar falvak­ét pedig meghatározzák. Nem volt panasznap, mert minden problémára megoldási variációkat is mondtak a téeszvezetők, zömükben el­nökök. Az első és legfontosabb ügy - ilyenkor zárszámadás előtt - a gazdálko­dás eredményessége és a nyereség. A kettő messze nem azonos, mint ahogyan a mai zárszámadások sem nagyon ha­sonlítanak a régiekre - sok okból. Itt most a legfontosabb: „Nyereség nincs, de ne is legyen I” - lehetett volna jelszó az utób­bi években, tavaly meg különösen. A nyereségadó ellentmond ugyanis annak, hogy sok részesedést hagyjanak az év végére. Más kérdés, hogy a szövetkeze­tek egy részénél nem is lett volna mit, mert a nyereség eltűnt az agrárolló szárai között. A fő ok, mondják, hogy nincsen szektorsemleges, vagyis minden gazdál- * kodóra azonosan érvényes piaci és ár- szabályozás. Mindaddig, amíg ez nem lesz, addig a gazdaságok egy része tönkremegy, a többiek pedig év közben igyekeznek „eltüntetni" a nyereséget, és annak a tagságra eső részét kiosztani más formákban. Végül is a szövetkezetek vezetőit a csoportérdek gazdálkodási és egyéb képviseletére választották. Még saját érdekeik árán is érvényesítik ezt, amit ugyan nem mondtak a Teszöv-el- nökségi ülésen, de tény: a nyereségből ugyanis az átlagtagéhoz képest jelentő­sebb összeget kapnának a vezetők. Meddig várható el tőlük, hogy erről le­mondjanak? Tulajdonosból bérmunkás Ez már végpontja annak a folyamat­nak, amelyben 1985 után a tag, mint a föld és a szövetkezet tulajdonosa fokoza­tosan bérmunkássá degradálódott. Nosztalgiával emlegették az elnökök azokat az időket, amikor a traktoros sírva fakadt, ha az ő hibájából romlott el a gép, mert ettől kevesebb lett a munkaegység értéke. A vagyon ugyanis közös volt, a föld egy része pedig a tagé maradt a kö­zösben is. Most tisztázandó kérdés, hogy kié is a föld és mi legyen a közös vagyon­nal. Fel lehessen-e osztani, és ha igen, akkor milyenek lehetnek az igazságos arányok, amelyek megtestesíthetik az egyéni, a csoport- és a közérdeket is? A j tagság személyi tulajdonában ma már csak kisebb mennyiségű föld van, hiszen a nem téesztag örökösök tulajdonát fillé­rekért váltották meg. Számoljuk fel a ter­melőszövetkezeteket? - tették fel a kér­dést, de erre nagyon határozott volt a vá­lasz is, amelyben minden jelenlévő egyetértett. Ez az, ami nem jöhet szóba, mert ez senki érdekeit nem szolgálná, ar­ról nem is szólva, hogy egy sertéstelepet viszonylag nehéz lenne felosztani úgy, hogy annak értelme is legyen. A kenyér­re, húsra, ugyanis szükség van, azt elő kell teremteni! Biztosan senkinek se jut­na ma eszébe, hogy megpróbáljon 10 holdon eredményesen és nyereségesen gabonát termelni. A tulajdonos megvan a tagság személyében, de vissza kell he­lyezni javaiba és jogaiba. De, nem úgy, ahogyan ezt egyesek elképzelik. Szó esett például részjegyekről, amelyek név szerint és anyagilag is dokumentálják a tulajdonos részesedési arányát a közös vagyonból. E mellett valóban oszthatóvá kell tenni a jelenleg oszthatatlan közös meghatározott részét, de nem azért, hogy azt elkótyavetyéljék, hanem, hogy ered­ményesebben lehessen gazdálkodni a tőkévé mobilizálható vagyonnal. Társulások pedig mindig is voltak... A társulási törvényről szólt a vita, ami nem is vonatkozik a szövetkezetekre, de a mozgalomban, és „kifelé” mindig is voltak társulások. Nemcsak a demokrati­kus formákat, de az ezzel szorosan ösz- szefüggő társulási lehetőségeket is a szövetkezetek ismerték fel és gyakorol­ták először. Ezt ma sem akadályozza senki, csak bizonytalanság van arra néz­ve, hogy mi is lesz a jövő útja. Van ahol szakcsoportokat kell működtetni, mert ez a forma a jó. Másutt meg a sokféle egyéb tulajdon és gazdálkodási forma össze­kapcsolása lehet a megoldás a mező- gazdaság számára is. „Csak nehogy Ci- gánd sorsára jussunk” - hangzott el a fi­gyelmeztetés. Ott ugyanis nincs a közel­ben munkalehetőség, de feloszlatták a termelőszövetkezetet. Volt aki jól járt, de a többiek gazdálkodási tapasztalatok hí­ján és a gazdálkodási környezet miatt - mindig azt nem lehet kapni, ami kellene - ott állnak százezres adósságokkal. Fizet­ni kellene, de gazdálkodni sincs mivel és miből. Hazardírozásra egyetlen Tolna megyei termelőszövetkezeti vezető sem hajlandó. Valószínűsíthető, hogy a tagsá­guk sem. Fel kell hagyni a szégyenlős érdekvédelemmel Sok szó esett a beszélgetésben az ér­dekvédelemről, konkrétabban a TOT-ról is. Ennek Tolna megyei alelnöke ismer­tette is az elképzeléseket. Több variáció­ban kidolgozták az agrárágazat idei és hosszabb távú elképzeléseit. Szűnjön meg a mezőgazdaság kizsákmányolása, hiszen minden fejlett országban inkább támogatják a termelőt, mint hogy elvon­nának tőle. Már szó volt a szektorsemle­ges ár- és piaci viszonyokról, a tulajdo­nos rendelkezési jogáról. A TOT-nak fel kell hagynia a szégyenlős és kormány- párti érdekvédelemmel, és eltökélt szán­déka, hogy ezt meg is teszi. Hogy miként alakuljon a magyar mezőgazdaság jövő­re, azt pedig az országos értekezlet, vég­ső soron pedig egy termelőszövetkezeti kongresszus tudja majd jog és köteles­ség szerint meghatározni. Szükség van új magyar agrárpolitikára, amire hosz- szabb távon építeni lehet. A téeszek most még óvatosak, ami nem csoda, hiszen le­hetőség van, de jogi szabályozás vagy nincsen, vagy elavult. Kell átalakulási tör­vény, új szövetkezeti, és felújított földtör­vény, aminek - szerintük - a legfonto­sabb célja, hogy adja vissza a föld való­ságos értékét. A szövetkezeti mozgalom - Tolna megyében ezt aligha kell valaki­nek is elmagyarázni - nem csupán tulaj- . dón- és gazdálkodási forma. Sokkal több annál. Falvaink egy részének az egyetlen meg- és összetartó ereje. Munkát, ke­nyeret, szociális biztonságot, település­fejlődést, egyáltalán emberhez méltó éle­tet jelent a szövetkezeti mozgalom az ott élőknek. IHÁROSI IBOLYA Éppen idén lenne húsz éve annak, hogy Győré és Izmény - felsőbb döntés­re - közös irányítás alá került. A kénysze­rű együttélés számos eredményt hozott, közös a vízmű, az iskola és az orvosi ellátás, az izményiek mégis úgy szavaz­tak nemrég, hogy elszakad a székhely­községtől. Az Elnöki Tanács határozata alapján január elseje óta a falu újra önál­ló. A múlt hét közepén megtartotta ünnepi alakuló ülését a tanács. A társadalmi ta­nácselnök Nemes László, az általános is­kola korábbi igazgatója lett. Helyettese Értékes Bálint, a vb-titkári funkciót - pá­lyázat útján - Guzorán Gáspár volt bony­hádi városgazda nyerte el. A gazdálko­dási és adóügyi feladatok ellátására két fiatal, helybéli munkatársat vettek fel, s foglalkoztatnak egy egész műszakos hi­vatalsegédet is. A maroknyi apparátus a kultúrházban, az eddigi elöljárósági helyiségekben dol­gozik majd, melynek berendezéséhez néhány bútorral a megyei tanács járult hozzá.- Őszintén szólva pontosan még nem is tudom, mi a dolgom - mondja Nemes Tájépítészeti, szobrászati pályázat Március 31-ig hosszabbítják meg an­nak a pályázatnak a jelentkezési határ­idejét, amelyet a Váci Városi Tanács és a Villányi Nemzetközi Szobrász Szimpo- zion hirdetett meg a váci Duna-part ren­dezésére. Az újszerű pályázat célja, hogy a jelentkező művészek ötleteiket, a váci Duna-parti sétány területére vonatkozó komplex tájépítészeti és szobrászati ter­veket közös alkotói szimpozion kereté­ben dolgozzák ki. A munka első szaka­szaként a művészeket a város vendégül látja: itt megismerkedhetnek a helyi adottságokkal. László, akit a jövő feladatairól kérdez­tünk. - A költségvetési előtárgyalások november végén megtörténtek, de hogy mennyi pénzből gazdálkodhatunk, az még ezután derül ki. Nem lesz sok, az biztos, rengeteg társadalmi munkát kell majd szervezni. De most itt a lehetőség, hogy megmutassuk, mire vagyunk képe­sek.- Melyek a legsürgetőbb teendők?- Felmérjük a járdák állapotát, s ha lesz rá fedezet, az új utcában szilárd utat is szeretnénk. Szorgalmazzuk ugyanis a tizennégy házhely beépítését is. Csapat­munka, közös akarat, s természetesen a Győrével való békés együttélés hozhat csak eredményt. Persze, nem azonnal, legalább egy-két évnek el kell telnie a látható változásokig - teszi hozzá. Valóban. Hiszen a különválásról szóló jogszabály csupán lehetőséget nyújt a saját lábon állásra, terveket, ötleteket, s a megvalósításhoz szükséges anyagi fe­dezetet már az új vezetésnek, és az őket támogató közösségnek kell előteremte­nie. Világra jött a második magyar lombik­bébi. A nevezetes újszülött hétfőn dél­után sírt fel először a pécsi Orvostudo­mányi Egyetem szülészeti klinikáján. A Ferenc nevű egészséges kisfiú valósá­gos óriás: 4000 grammal született. A pé­csi fiatalasszony kilenc éven át élt meddő házasságban. Tavaly tavasszal történt meg a petesejt-visszaültetés, s már az első beavatkozás sikeresnek bizonyult. Zavartalanul ment végbe a terhesség és komplikáció nélkül zajlott le a szülés. Dr. Csaba Imre professzor, a szülészeti klinika igazgatója a továbbiakban el­mondta az MTI munkatársának, hogy újabb három lombikbébi „van útban”: - két komlói fiatalasszony tavasszal fog szülni, egy szombathelyi kismama pedig nyárra várja az első kicsinyét. A klinikán eddig tíz mesterségesen létrehozott ter­hességet regisztráltak - ötvenszázalé­kos eredménnyel. Az egyik oldalon két egészséges újszülött és három problé­mamentes terhesség áll, a másik oldalon négy vetélés és egy méhen kívüli terhes­ség. Pécsett 1986-ban kezdődött meg az önálló kísérleti program mesterségesen létrehozott terhességek céljából. Másfél éven át folytak az állatkísérletek, ez idő alatt több mint ezer egérnél végezték el a pete megtermkékenyítését, illetve visz- szaültetését. Ennek során sok tapaszta­latra, óriási gyakorlatra tett szert a dr. Csaba Imre professzor vezette munka- csoport, amely 1987 decemberében ­A tábla még a régi Ahhoz pedig összefogás, nyugalom, türelem kell. hazánkban elsőként - sikeres beavatko­zást hajtott végre egy tíz év óta meddő házasságban élt fiatalasszonynál és 1988. augusztus 24-én megszületett az első magyar lombikbébi. A paksi anya és kislánya jó egészségnek örvend. A pécsi szülészeti klinikán az úgyneve­zett Gift-módszert alkalmazzák (ez az el­járás angol betűrövidítése) mesterséges terhesség létrehozására. A világ első ily módon fogant csecsemője 1985-ben lát­ta meg a napvilágot az Egyesült Államok­ban. Az eljárás lényege az, hogy az érett petesejtet kiemelik a méhtüszőből és - mikroszkóp alatt - különféle módon ke­zelik, „edzik”, egyidejűleg a férfi spermiu­mát is előkészítik, szükség esetén „dúsít­ják”, fokozzák megtermékenyítő képes­ségét. A petesejtet és a spermiumot ez­után egyesítik, s azonnal visszahelyezik a méhkürtbe. A megtermékenyülés tehát az' anya testében, természetes körülmények kö­zött megy végbe. S ha az ivarsejt megta­pad, beágyazódik a méhfalba, megkez­dődik a sejtosztódás - elindul egy új kis élet. Ma már rutinműveletnek számít a Gift a pécsi klinikán: hetente öt ilyen beavatko­zás történik, egyelőre azonban még ke­vés esetet koronáz teljes siker. Eddig összesen 314 petesejtet kí­séreltek meg termékennyé tenni és 76-ot helyeztek vissza a méhbe. Közülük öt beavatkozás bizonyult teljesen eredmé­nyesnek. Mit ígér a kormány? Nesze semmi, fogd meg jól Marosán kormányszóvivő tájékoztatója az áremelésekről nem hatott az újdonság erejével, hiszen már hetek óta szóbe­széd tárgya az élelmiszerek árának emelése, a víz és csator­nadíjak és a tüzelő... Szóval tudtuk. Mint amennyire nem volt újdonság a bejelentés, annyira örömteli sem. Egy mondata vi­szont felháborító volt. Gondolom, honfitársaim közül soknak megütötte a fülét az a kitétel, amikor azt mondta a szóvivő, a kormány ígéretet tesz arra, hogy ebben az évben már nem hoz inflációfokozó árintézkedéseket, hacsak valamilyen egyéb körülmény nem indokolja azt. Hát ez az, amire azt szoktuk mondani: nesze semmi, fogd meg jól. Ebben az ígé­retben benne van az állítás ellenkezője is, de a teljes bizony­talanság is, hiszen a kormány kinyilvánítja azt, hogy nem látja a dolgok alakulásának menetét. Ezt még valahogy el is ismer­né az ember, hiszen már megszoktuk az elmúlt évtizedek alatt, úgy hoznak intézkedéseket, hogy azoknak a végkifejle­tét a rendelkezők nem látták előre, csak akkor eszméltek, amikor már meg volt a baj. Az évtizedek során azt is megszok­hattuk, hogy a leírt, vagy kimondott szó nem azt jelentette, ami a hagyományos értelme. Be kellett látni, hogy ez se vezetett és vezet jóra. Ezért várnánk nyílt és egyenes beszédet, mindenkitől, aki sorsunkat alakítja. Keményen és férfiasán viseljük - a jobb jö­vő reményében - a sűrűsödő és nehezedő gazdasági csapá­sokat. Elvárjuk, hogy férfiasán, felnőtthöz méltóan hozzák tud­tunkra a ránk váró nehézségeket és ne eufém nyelven, olyan ígéret formájában, amiben már annak megszegése is benne van. Mennyivel jobban hangzott volna, ha nyíltan megmondja a szóvivő, a helyzet alakulásától függően az év során még vár­hatók áremelések. Ha aztán úgy alakulnának, dolgaink, hogy mégsem kellene árintézkedéseket tenni, akkor az év végén örömmel nyugtázhatnánk, hogy kedvező irányban megindult valami. czakó CSER ILDIKÓ Fotó: GOTTVALD KÁROLY Újabb lombikbébi született Pécsett

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents