Tolna Megyei Népújság, 1989. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-21 / 18. szám
6 - TOLNATÁJ 1989. január 21. Velence után Mit mond a kormánybiztos? A btennáié: lehetőség Néray Katalin a Műcsarnok igazgatója, a Velencei Nemzetközi Beinnálé magyar pavilonjának kormánybiztosa. Vele beszélgetünk a XLIII. biennálé kapcsán szerzett tapasztalatokról:- Közel száz éve lesz, hogy megrendezik Velencében a művészetek nagy seregszemléjét - kezdi Néray Katalin. Magyarország mindig jelen volt. Az egyik legszebb pavilon a magyar, amit Maróti Géza tervezett. Az épületei közül - mert nagyon sok világkiállításon emelkedett csarnok az elképzelései szerint - jószerivel ez maradt meg. A többi elpusztult, lebontották. A velencei magyar pavilon bejárata a jáki templom bélletes kapuzatára emlékeztet. Zsolnay-csempék borították korábban is. Három kiállítási tér van, ez egy átriumos nyitott udvart vesz körül.- Az épület karbantartását - például - ki végzi?- Minden nemzet saját feladata. Rómában van egy magyar akadémia, annak a költségvetésében szerepel ennek a pavilonunknak a fenntartásához szükséges összeg is. Rendszeresen figyelemmel kell kísérni az épület körüli teendőket. Egy velencei építész segít ebben.- Ha már szóba jött a költségvetés, mennyibe kerül egy-egy biennálén való részvétel?- Több tényező befolyásolja. Varga Imre hatalmas szobrainak szállítása megnövelte a költségeket. Az ő esetében hárommillió forint volt a kiadás. A tavalyi biennálén - ahol Samu Géza, Bukta Imre és Pincehelyi Sándor állított ki - másfél millió forint kellett. Ezt a Művelődési Minisztérium adja.- Milyen szempontok alapján történik a művészek kiválasztása?- Érdekes dolog, hogy Magyarországtól mindig valamilyen sajátosan magyart várnak. Nem tudják pontosan meghatározni, hogy mit! Nem valamilyen turista romantikát, de várnak karaktert.- Ez az elvárás nyilván jelzi azt is, hogy a magyar művészetnek meghatározott helye, szerepe van a világban. Bocsásson meg, azt hiszem, félbeszakítottam a gondolatát...- A hely, amit említett, az Európa, vagy pontosabban Közép-Európa. Ilyen színvonalat várnak. Magam választottam ki a. már említett három művészt. Elfogadták minden szinten a javaslatomat, ök hárman talán nem hasonlítanak egymásra semmiben, de mégis mind a hárman ugyanarról a dologról beszélnek, egy nemzeti identitásproblémáról egy regionális, közép-európai életérzésről.- Jellemezné egy-egy gondolattal a három művészt?- Buktáról azt írták le, hogy „mezőgazdasági művészetet” csinál. Azt jelenti, hogy a művész olyan tényeket vet vászonra, formál meg térben, ami a magyar vidéknek az átalakulását, átmeneti állapotát mutatja amikor a régi tradíció elvész és megjelenik egy ismeretlen új. Ironikusan, szeretetteljesen teszi mindezt. Samu Géza más karakterű, sokkal közelebb áll a népmeséhez, az egyetemes mítoszhoz. Humora nem csalafinta. Líraian ábrázol. Pincehelyi Sándor sajátos városi folklórt honosított meg. Merészen játszik a politikai szimbólumokkal, amelyek között élünk. Ez a külföldieket is meglepte.- Milyen a fogadtatása, vagy most már úgy kell fogalmazni, mivel következményei vannak a velencei biennálénak?- Az ott kiállító művészeknek általában megnő a keresettsége, ázsiója. Több kiállítási meghívást kapnak. Azt azért el A biennálé emblémája kell mondani, hogy a sajtóvisszhang várat magára. Az 1988. évi biennálén fordult elő, hogy a magyar pavilont a jók között említették. Ez nagy dolog. Mi ugyanis nem jelentetünk meg reklámot, nem fizetünk le újságírót, amint azt a nyugati propagandisták, menedzserek teszik a világlapokban.- Két biennálé között mi a kormánybiztos feladata?- Említettem már az épület karbantartási gondjait. Aztán már most készülünk a következő biennáléra. Februárban lesz egy találkozás, ahol a nemzeti biztosokkal tárgyalnak a rendezők.- Ide már konkrét tervekkel, elképzelésekkel kell menni?- Még nem. Gondoltam ugyan egy-két művészre. Meg kell várni, érezni, hogy mi van a levegőben, mi iránt érdeklődnek a világban. Az előzetes értekezleteken lehet tájékozódnia kollégáktól. Általában, de ez nem jellemző, van egy központi kiállítás, meghatározott témával, amihez érdemes igazodni a nemzeti pavilonoknak. Ilyen volt a „művészet és tudomány”, vagy a „környezet és művészet". Számos hasonló téma volt az elmúlt években. Most még ilyenről nem tudunk. DECSI KISS JÁNOS Egyesület a magyar zenekultúráért A vidék zenei életének fejlesztéséért „A magyar zenei élet krónikus és fenyegető válságban van, ami csak részben vezethető vissza a gazdasági bajokra, az okok jelentős része etikai, szakmapolitikai és társadalmi. Ez utóbbiak hatását - első lépésként - a zenei értékek magas színvonalú, koncepciózus, tenniakaró hordozóinak összefogása révén nagy mértékben ellensúlyozni lehet...” A veszélyt jelző és arra orvoslást kereső fenti mondatok a Magyar Zeneművészeti Társaság októberben kiadott felhívásának bevezetőjében olvashatók. A felhívás a továbbiakban „felkéri a magyar társadalom minden zeneszerető tagját, hogy lépjen a társaság pártoló tagjainak sorába”. A neves magyar zeneszerzők és előadóművészek kezdeményezésére 1987-ben megalakult egyesülés tagjai között ma félszáz muzsikus található. A Durkó Zsolt zeneszerző elnöki vezetésével működő társaság az elmúlt év novemberében alapszabályzatban fogalmazta meg céljait. Ennek értelmében feladatuk „a magyar zenekultúra sokszínű fejlődésének előmozdítása, a zenei előadóművészek, karmesterek, zeneszerzők eredményeinek, értékeinek, érdekeinek védelme, az ifjúság - különösen a zenei nevelésből eddig kimaradt rétegei - zenei ízlésének hatékony fejlesztése, a múlt és a jelen magyar zenekultúrája méltatlanul elhanyagolt értékeinek gondozása és eljuttatása a közönséghez”.- Tevékenységünk sok részfeladatból áll - jegyezte meg a 22 pontból álló alapszabályzathoz fűzött gondolatai között Durkó Zsolt. - Fontosnak tartjuk például a vidék zenei Durkó Zsolt portréja életének fejlesztését, a zenei élet gondjainak megoldására vonatkozó javaslatok megfogalmazását az állami kulturális vezetés számára, a zenei intézmények munkájának figyelemmel kísérését, önálló koncertek szervezését, stb. Gondoskodni szeretnénk egyebek közt arról is, hogy előadóművészeink rajgjukhoz méltón legyenek foglalkoztatva. Utalok ezzel például azoknak a művészeknek a helyzetére, akiket két évvel ezelőtt az Országos Filharmónia elbocsátott szólistáinak soraiból. Széles, minden területre kiterjedő pártfogást szeretnénk tehát nyújtani a zenei élet - különösen a zenei nevelés és közművelődés - különböző posztjain munkálkodó művészeknek, szakembereknek, s ehhez keresünk pártoló tagokat. A Magyar Zeneművészeti Társaság máris gazdag koncertporgramot kínál az évad hátralévő részére a működése iránt érdeklődőknek. Az egyesülés budapesti nyitóhangversenyére november 22-én került sor a Zeneakadémián a Ligeti András vezényletével pódiumra lépő Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, illetve Kovács Dénes hegedűművész közreműködésével. A továbbiakban egyebek közt Händel Messiás című oratóriumának előadását, Lajtha László zeneakadémiai szerzői estjét, erdélyi magyar szerzők műveiből összeállított koncertet terveznek, továbbá hangversenyeket Nyíregyházán, Szolnokon, Sopronban, Szombathelyen a fiataloknak és a felnőtteknek. A valóban komoly válsághelyzettel küzdő hazai zenekultúra segítségére siető társaság működésének gyakorlati feltételei ma még talán nem eléggé határozottan körvonalazottak. Ám a kezdeményezés mindenképp tiszteletet érdemel. És támogatást azok részéről, akik szívesen vállalják a funkcióját tekintve egyébként ugyancsak tisztázatlan „pártoló tag” szerepét. Az említett alapszabály szerint pártoló tag lehet „minden olyan személy”, aki elfogadja az egyesület alapszabályát, s aki eljuttatja belépési nyilatkozatát a társaság irodájához (1051 Budapest, Vörösmarty tér 1.1. em. 114.), és „ezzel morálisan állást foglal a krízisbe jutott hazai zenekultúra felkarolásának fontossága és sürgőssége mellett, ekként erősítvén a Társaság fellépését a magyar zenei, művelődéspolitikai és szükség szerint egyéb fórumokon...” SZOMORY GYÖRGY Villányi László: Köztes Itt lép lábam a bal, egy másik földön a jobb; mindent érint egyszerre kezem, már semmit nő körmöm; szám formál ismeretlen szavakat, eljövendő hangokat hall fülem, szemem lát ember előttieket; testemben gyűl minden test melege. Balipap Ferenc: Aumale-ban magyarul (Egy öreg úrnak Aumale-ba) Ha par exemple monsieur Maupassant jött volna szembe éppen kalappal, paraplettel kezében Etretatban, vagy Dinanban, Eu-ben, .abban a kegyelmes pillanatban szólhattunk volna egymással is hisz Aumale-ban az a kedves (ám sajnos elfelejtett nevű) úr akkor szintúgy tudott magyarul amikor ajkához emelte a piros-fehér-zöld színű szalagot amit- kiváló házigazdaként - az imént tőlem kapott... I RODftOm Fertőrákosi kőfejtő Forster Jakab grafikája
