Tolna Megyei Népújság, 1989. január (39. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-19 / 16. szám

4 “nÉPÜJSÁG 1989. január 19. e---------------------------------------------------­---------------------------------------------------------------\ M ŰVELŐDÉS s._________________________________________________________________­Kulturális pellengér? (Folytatás az 1. oldalról.) Közelebbről nézve az egyes társadalmi osztályokat, csoportokat nagy eltérések fe­dezhetők fel, az összképet és a tendenciát figyelve azonban elkeseritő és a nemzet jö­vőjét féltők számára egyelőre kilátástalan a kép. A statisztikák szerint az értelmiségiek valamivel több, mint fele rendszeresen, azaz minden hónapban egy könyvet olvas. A hátramaradó részük negyedévenként egyszer veszi kézbe a szellemi táplálékot. A meglehetősen tagolatlan, ám az arányokat jól tükröző következő kategória szerint, a munkások fele ritkán, harminc százaléka soha nem él Gutenberg örökségével, míg a parasztság majd hatvan százaléka az, amelyik egyáltalán nem olvas könyvet A néhány adat érthetően nem lehet pusztán a közművelődés gondja, gyökerei és hatása ennél jóval szélesebb szférát érint a gazdaságot politikát közéletet egyaránt behálózza, megköti. Nem időzünk tehát annál a kérdésnél, vajon rendszeres­nek tekinthető-e, ha valaki harminc nap alatt egy könyvön „átrágja” magát, nem vizsgáljuk azt a minőségi mutatót, hogy az elolvasott művek mekkora hányadát teszi ki a szépirodalom, miért jut az értelmiség nagy részének szinte már kizárólag a szak­könyvem kézbevételére ideje. Nem „okve- tetlenkedünk” amiatt, hogy azokat a honfi­társainkat miért nevezik még értelmiségi­nek akik egyáltalán nem olvasnak és meg­közelítően sem vállalkozunk jóslásra: mi lesz a mezőgazdasági munkások nagyob­bikfelének és a munkásság jelentős részé­nek jövője, a következő generációk örök­sége, amit a könyvet nem ismerőktől kap­nak.. Az okokat kutatni nem kell, közismertek és legfeljebb a csoportosításuk adhat munkát. A gazdasági kényszer, a szabad­idő csökkenése, eltűnése, a megélhetés drágulása, miközben egyre kevesebbet le­het kultúrára, művelődésre költe'ni, az okta­tás hiányossága, az általános műveltség devalválódása, az általános iskolát nem végzettek nagyszámú újratermelődése, a funkcionális analfabéták növekvő száma... Hosszan folytatható a sor, de itt abbahagy­juk Irritál mindenkit: az állampolgárt, amiért kulturális pellengérre állítják, a művelődés napszámosát, aki a korábbihoz hasonló nagyságú, de jóval kevesebbet érő ősz- szegből próbál valamit nyújtani és melles­leg saját maga is megélhetési gondokkal küzd; a kormányzatot, állami szerveket azért, mert lépten-nyomon deklarálják, hogy kiemelt feladatként kezelik, fontosnak tartják a művelődésre, oktatásra fordítható pénz gyarapítását Mert a legésszerűbb és hosszú távon gazdagon megtérülő tőke az emberi tudás, a legjobb befektetés tehát csak a humánszféra támogatása lehet. Ez szépen hangzik Az egyetlen szépséghibá­ja az, hogy túl sokszor és túl régen halljuk az ígéretet miközben a legnagyobb segítő- készség mellett is fuldokol a terület intéz­ményeivel, dolgozóival egyetemben. A legtöbb helyen a túlélés taktikáját vá­lasztották, természetesen ott, ahol volt mi­ből leépíteni, az egykori falusi művelődési házak, klubkönyvtárak sorsa nem kétsé­ges, csak a halál módja lehet különböző. Hirtelen, drasztikus, vagy lassú leépülés, kimúlás. Egy, az országnál gyorsabban fejlődő kis város példáját idézve, évek óta 260 ezer forintot költhetnek a városi könyvtárban könyvek, dokumentumok beszerzésére, a növekvő árak mellett a lehetetlennek tűnő matematikai feladványt úgy oldják meg, hogy minden megjelenő kötetből keveseb­bet rendelnek. Ezzel a mai igényeket szol­gálják, bár tudják, a jövőt kockáztatják. Évti­zedek múltán a kevesebb példányszámból - rossz minőségről, kivitelről nem szólva - kevesebb, vagy egyáltalán nem marad meg. Még mutatóban sem. így éli fel az a társadalom is a lehetősé­geit, amelyik szerkezetváltást, csúcstech­nológiát akar műveletlen emberekkel, pezsgő politikai közéletről álmodik, de­mokráciáról szónokol miközben idézeteit szöveggyűjteményből, újságból ollózza össze, kultúórát keres ott, ahol lassan elfe­lejtenek olvasni az emberek. Persze, könyvek nélkül lehet élni. De mondják, hogyan...? TAKÁCS ZS. Péntek 13 és a többiek Valljuk be, sokan vagyunk, akik örülünk, ha négylevelű lóherét találunk, vagy elveszí­tett lópatkót dobhatunk a hátunk mögé. (Ez utóbbit urbanizált korunkban egyre ritkáb­ban.) Bosszankodunk, ha átfut előttünk egy fekete macska, vagy ha valamiért vissza kell fordulnunk a kapuból, mert ez balszerencsét hoz. Akad, aki tizenharmadikán - főleg ha pénteki napra esik, mint nemrégiben - nem szívesen fog jelentős dologba. Luca napján nem varrunk, szúró-vágó eszközt nem ajándékozunk, mert viszályt szíthat, s a közkeletű babonákon kívül vannak „csoportbabonák”, amelyeket kisebb közösségek alakítottak ki. Csak egy példa: oktatási intézmény előtt álló szobor bizonyos testrészének megérintése szerencsét hoz. (Mielőtt valaki háborogni kezd, sietek megnyugtatni, az alak jókora orrá­ról van szó.) Nos és egyéni babonáink közül is néhány: munkába (iskolába) menet egy bizonyos kőre rálépni, fontos esemény során a dolgokat ugyanabban a sorrendben csinálni, vagy egy már „bevált” ruhadarabot viselni, stb. A sort sokáig lehetne folytatni. Ártatlan hétköznapi babonáink gyökereit kutatni, létre­jöttüket, fennmaradásukat magyarázni pszichológusok, viselkedéskutatók, történészek feladatai. Valódi, keletkezésükkor hordott tartalmukat ma már alig ismerjük, hiszen ki tudja, miért éppen a lópatkót és a négylevelű lóherét „ tüntetjük ki”, s miért éppen a feke­te macskára „ormiunk”. Vélemények szerint napjaink ártatlan babonáiban inkább az emberek élénk fantáziája, játékos kedve érhető tetten, mint régi korok sötét, mágikus világának ártó szelleme. wm Legyen január 22-e minden évben a magyar kultúra napja! Ezen a napon, 1823. január huszonkettedikén írta Kölcsey Ferenc szatmárcsekei magányában azt a költeményét, ame­lyet nem törvény, hanem a nemzet közakarata emelt a maga imádságává, Himnusszá. Szivszorító és fölemelő ez a költe­mény, önvizsgálatra és a jövőépítő szent elhatározásra egy­aránt késztető. A Hazafias Népfront - a nemzet jövője és a magyar művelő­dés, műveltség eleven léte iránti felelősségét tudva és érezve - arra kéri a magyar kultúra valamennyi barátját és művelőjét, éljen bár a határokon innen, vagy túl, vesse tekintetét ezeré­ves kultúránkra. Nyújtson hát kezet e napon lélekben és elhatározásban köztünk élő s az emlékezetben élő egyaránt, itthon és minde­nütt a világban, különféleképpen gondolkodók, eltérő korúak, nyújtson kezet a nemzeti kultúra elismerésében, támogatásá­ban és abban, hogy erejét, tudását az egész emberiség érde­kében fejthesse ki. Kultúránk megbecsülése önvizsgálatra és önbecsülésre nevel, segít számba venni jót és rosszat, mérlegelni múltat és jelent. Gondokkal és feladatokkal teli ma az ország, ám nem titkolhatjuk: a nemzeti sorskérdésekkel felelősen vívódva ok­kal aggódhatunk a magyar művelődés és műveltség, művé­szet és tudomány egyre nehezedő gondjai miatt. Meggyőződésünk és történelmi tapasztalatunk, hogy jobb jövendő csak kiművelt emberek cselekvésével lehetséges. Hisszük és valljuk, hogy erre építésre készen a kövünk; tesz- szük ezt abban a reményben, mi több: tudatban, hogy a nem­zeti műveltség hazai és másutt élő művelői készek az össze­fogásra és együttműködésre, de számítanak arra, hogy a sú­lyosbodó körülmények között munkájuk nem nehezedik, ha­nem az értékek megtartásában és újabb értékek teremtésé­ben könnyebbé válik. A magyar kultúra napjának megünnep­lése segít bennünket egy erkölcsileg megújult Magyarország építésében HAZAFIAS NÉPFRONT Ha tetőz a hullám... A középfokú oktatás gondjai Bonyhádon A középfokú oktatási intézményekbe érkező nagy létszámú korosztályok fogadásáról a szak­munkásképzés feltételeiről, valamint a foglalkoz­tatási lehetőségek alakulásáról tárgyalt legutób­bi ülésén a Bonyhádi Városi Tanács. Az utóbbi két évben országszerte csökkent a gimnáziumi továbbtanulás iránti igény, nőtt a szakmunkásképzőbe és szakközépiskolákba jelentkezők száma. A szakképzetlen munkaerő iránti kereslet ugyanekkor csökkent, a munkálta­tók előrelátása bizonytalanná vált a szakképzett munkaerőigény megítélésében. A gazdasági helyzet romlása feladat átcsoportosítást tett szükségessé Bonyhád iskolahálózatának továb­bi fejlesztésében is. A gimnáziumot kevesen választják Az általános iskolák korszerűbbek, kevesebb az üres álláshely, képesítés nélkülieket már csak néhány esetben kell alkalmazni, akkor is csak helyettesítésre. A Petőfi Sándor Gimnázium az 1988/89-es ta­névben jelentkezők hiányában egy első osztál­lyal kevesebbet tudott indítani, s a kollégium ki­használtsága 40 szakmunkásképzős felvétele mellett is csak 80 százalékos. Vizesblokkját fel­újították, a konyhát modernizálták. Az iskola szakmai program keretében lehető­séget kapott tehetséggondozásra, azonban hiá­ba volt ez eredményes, az intézmény vonzereje nem nőtt. A végzős nyolcadikosok inkább a szakközépiskolába adták be felvételi lapjukat. A helyzet megváltoztatására a jól bevált számító- gépes fakultáció mellett 1989-től természettu­dományi tagozatos osztály indítását tervezik. A Perczel Mór Közgazdasági Szakközépisko­la az elhelyezkedési gondok ellenére is vonzó maradt, az 1988-as beiskolázás tapasztalatai alapján várható, hogy egy tanulócsoporttal több­re lesz szükség jövőre. A kollégiumban 12 szak­munkásképzőst is el tudtak helyezni, a férőhe­lyek 96 százaléka foglalt. Az 504. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet létszáma a vártnál dinamikusabban emelkedett, a csoportfejlesztésnek azonban gátat szab a tanterem- és pedagógushiány. Az intézmény 6 általános iskolai osztálytermet és 2 könyvtári he­lyiséget is használ. A testnevelésórákat a városi sportcsarnokban tartják. A tanműhelyek fejlesz­tése lehetősége igen csekély, gépek beszerzé­sére nincs pénz. A végzősök fele tud helyben elhelyezkedni Az utóbbi két évben az egészségügyi szak­mákban és a gimnáziumokban végzettek kaptak nehezebben állást a Bonyhád környéki fiatalok közül is. Az egészségügyben első ízben munká­ba lépő 44 lány közül 26-ot csak helyettesitőként alkalmaztak, s hasonló a helyzet a gépiparban is. A 468 négy, illetve három éve általános iskolát végzett tanulónak csak fele kapott munkát hely­ben vagy a környező településeken. Itt jelentkez­nek azonban első munkavállalóként mindazok az itt lakók is, akik Tolna vagy a szomszédos me­gyék más szakközépiskoláiban érettségiztek. Számuk növekedése várható, hiszen lassan mindenütt a telítettség lesz jellemző. Afeszültség feloldását abban látják a testület tagjai, ha minél magasabb iskolai végzettség megszerzésére a keresett szakmák elsajátításához versenyké­pessé teszik az iskolák a növendékeiket. Termé­szetesen elengedhetetlen a termelő és szolgál­tató vállalatok, üzemek fejlődése is. Új termeket kap a szakmunkásképző A tanácsülésen határozat született arról, hogy a Perczel Mór utca 48. szám alatti általá­nos iskolai oktatásra használt épületet teljes egészében a szakmunkásképző használja 1989. január 1-től. A közgazdasági szakközépiskolában a jövő tanévben egy helyett két pénzügyi osztály in­dul, a szakmunkásképző intézetben 204 he­gesztő, 303-3 marós és 901-2 épületasztalos szakmák oktatását kell megkezdeni. Ehhez két új osztálytermet biztosít a tanács. A középfokú oktatási intézmények tárgyi feltételeinek javítására felhasználja az ága­zattól kapott pénzeszközöket, s 1989-ben megkezdi a gimnázium több lépcsőben törté­nő felújítását. CS. I. Megszűnik a könyvcsekk A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat szekszárdi Ba­bits könyvesboltjában érdeklődtünk: valóban megszű­nik-e a közkedvelt vásárlási forma, a könyvcsekk? Ti­zenkét éven keresztül bevált, akkor miért foglalkoznak ezzel a gondolattal, kérdeztük Zörényi Zoltánné boltve­zetőt.- A vállalat számára az ötszázalékos kezelési költség felszámítása sem fedezte az ezzel járó befektetést, költ­ségeit. A tartozások nyilvántartása, az adminisztráció jóval nagyobb volt, mint az ebből származó bevétel. Ezért döntöttek a megszüntetése mellett.- Hány embert, törzsvásárlót érintett ez az önök üzle­tében?- őszintén szólva igen keveset. Induláskor úgy öt­száz könyvcsekkesünk volt, ma körülbelül százhatva- nat tartunk nyilván. Ők a visszatérők, a törzsgárda. Ha­vonta megközelítően százezer forint forgalmat jelentett a könyvcsekk útján történő vásárlás, az utóbbi időben a közismert okok, áremelések hatásaként negyven- ezerre csökkent ez az összeg.- Milyen határidővel kell elszámolniuk az érintettek­nek?- Decemberben a karácsonyi vásárlásokra tekintet­tel még mindenkinek megadtuk a lehetőséget e ked­vezményes forma igénybevételére. Mint arról minden tulajdonost értesítettünk, a tartozások törlesztését már­cius 31-ig kell befejezni.- Nem túl sok embert érint ugyan, de éppen azok esnek el egy kedvező vásárlási formától, akik nem tartoznak a legnagyobb keresetűek közé, könyvvásárlásaikat eddig is más rovására tudták csak „kiszorítani". Mi lesz velük?- A pedagógusoknak, diákoknak nyújtott Alma Ma­ter-kedvezmény ezután sem szűnik meg és talán töb­ben fordulnak majd a munkahelyi könyvterjesztés felé. Az már a mi gondunk lesz, hogy az új adórendszerben sokan visszamondják ezt a pluszfeladatot. De a lényeg, hogy továbbra is sok helyütt vásárolhatnak részletre, mégpedig kamat nélkül, könyvet a kisfizetésűek is.- tzs ­Ország-világjárók baráti köre Ismeretlen tájak, hasznos tudnivalók, olcsó utazások Ország-világjárók baráti körét alakítják meg Szekszárdon, a Babits Mihály művelő­dési központban. Az intézmény az IBUSZ, a COOPTOURIST és TIT támogatásával vál­lalkozott erre a kezdeményezésre. Milyen céllal, kérdeztük Bucher Flóriánt, a művelő­dési központ osztályvezetőjét:- Előadásokkal, videofilmek vetítésével szeretnénk a belföldi és külföldi utazások látnivalóit egyes tájak, országok neveze­tességeit, érdekességeit bemutatni az ér­deklődőknek. Tehát az utazásra próbálunk inspirációt adni, természetesen úgy, hogy amikor állandó közösséggé szerveződik a baráti kör, a tagoknak kirándulásokat, uta­kat is szervezünk. Ennek egyébként volt már egy előzménye, a Fiatal utazók klubja, ott azonban más utazási iroda volt a part- nér, és persze más réteget, az ifjúságot cé­lozta meg elsősorban.- Nem időszerűtlen ma utazásra buzdí­tani az embereket, amikor más, napi gond­jaik vannak?- Éppen ez lenne az egyik cél, hogy a könnyebben elérhető, de ismeretlen, vagy kevéssé ismert magyar tájakat bemutas­suk. Másrészt a közeli és távoli vidékek be­mutatása mellett hasznos tudnivalókat is igyekszünk nyújtani, így például a második előadás témája az új pénzügyi és vámsza­bályozás lesz. Ezenkívül utazások, kirán­dulások szervezésével kedvezményt is nyújtunk a partnereinkkel közösen. Itt nem egy nagy árengedményre kell gondolni, de egy család számára néhány száz forint személyenkénti árdifferencia már azt hi­szem, nem kevés.- Kiket várnak?- Rendszeres utazókat és minden más érdeklődőt- Milyen programot kínálnak?- Az első előadásra ma, csütörtökön dél­után fél hatkor kerül sor, Törökország ide­genforgalmi nevezetességeiről dr. Tollár Tiborné országjárás-vezető beszél majd vi­deofilm-vetítéssel egybekötve. A kezdeti néhány alkalommal a külföldi utak felé for­dulunk, a már említett szabályozás mellett Burgenlandot ismerhetik meg a baráti kör tagjai. Majd a hazai vidékek következnek, Szatmár, Bereg, az Alföld... Májusig havon­ta két alkalommal, a nyári szünet után pe­dig havonta egyszer szervezünk összejö­veteleket a művelődési központ társalgójá­ban.-tzs­Melyik utat válasszuk?

Next

/
Thumbnails
Contents