Tolna Megyei Népújság, 1989. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-14 / 12. szám
4 - TOLNATÄJ 1989. január 14. Az öröm gyerekei Próbán és a szünetben Előrelépés, szoknyafogás, néha pörgés A hatalmas színháztermet betölti a zene, a ritmus. Két gitár, egy mandolin és egy csörgő kíséri a dalt: „Csináld, csináld, jól csináld, Veszek neked pálinkát...” A hangszer nélküli énekesek is igyekeznek jól csinálni... amit persze, talán csak az idegen néző gondol igy. Ezzel részben arra utalok, hogy a bonyhádi művelődési központban próbáló, nem régen alakult cigányegyüttes - a nevük Vojake save, azaz az Öröm gyerekei - próbáin mindig sok a néző, van hogy százötvenen ülnek a nézőtéren. Az egyik zenész ezt úgy mondja:- Eljön az egész pereputty - amire a hátsó sorokból föláll egy férfi és egy nő, hozzánk lépnek, megerősítik a „farmerszerkós” fiatalember szavait és elismeréssel szólnak az itt látható produkcióról. Az előbb arra is utaltam volna, hogy ezeknek a fiataloknak az igyekezet szinte csak a hangok, a lépések finomítására, s nem pedig a ritmusosságra vonatkozik. Szerintük a ritmus, a dallam és a tánclépések is velük együtt születnek és kitörölhetetlenül a vérükben vannak. Folytatódik a próba. A zenekar és az énekesek - hol cigányul, hogy magyarul szól a daluk - fölvezették, megalapozták a hangulatot. Pöttöm lány pördül a színpadra. Hosszú piros szoknyáját fogja egyik kezével, a másikkal feje mellett jelzi a ritmust. Lábát hol előre teszi, hol visszalép alig láthatóan, felső teste pedig az oly sokszor látott és megcsodált ritmusban mozog. Miklós András, bonyhádi kiskereskedő, az együttes patrónusa - amúgy ő is énekel a csapatban - most bennünket tudósit halkan. A piros ruhás Sütő Mónikát igen tehetségesnek és fáradhatatlannak mondja, majd a fiúk érkeztekor csak annyit szól: „Most figyeljenek!” Először Miklós Norbert, majd Miklós Miklós cifrázását csodálhatjuk meg. Valami fantasztikus. A tíz év körüli fiúk szinte nincsenek is a földön, már-már a levegőben röpködnek. Mónika pedig járja... az „előrelépést, a szoknyafogást, a pörgést, ahogy a cigány nők szokták.”- Nem tanított erre senki - az anyukámtól láttam.- Én meg az apukámtól.- Az adta az együttes megalakításának az ötletét, hogy egyszer hallottam kazettáról egy fiú énekét, Sárközi Józsefét - mondja az együttes vezetője.- Ha volt szabadidőm, otthon énekeltem, gitároztam - mondja Sárközi József, aki büszke, hogy náluk a családban szinte mindenki zenész. - Amikor jól mentek a nóták, fölvettem őket. A barátaim meg átmásolták és szertehordták... Énekelni, zenélni nagyon jó! Miklós András édesapja - aki a próba egész ideje alatt a színpadon állt és csupán tekintetével adott utasításokat a táncosoknak - a tíz évvel ezelőtti időket idézi. Akkor Bonyhádon színjátszó csoportjuk volt a cigányoknak.- Egyik darabban én voltam az öreg ciMónika éppen szólózik gány - nevet huncutul. - Akkoriban elég sok mindent vásároltunk. Ruhákat, díszletet, színfalakat... Úgy dobtuk össze a pénzt. Azóta elköltözött Hidasra a vezetőnk, s a holmik nála vannak. Nem akartuk akkor szétosztani. Gondoltuk, talán eljön még az idejük. S el is jött. Most kellenének a ruhák, cipők. Elmegyünk értük... A még kis csapat most éppen 21 -éré, a cigánybálra készül műsorral. Hetenként kétszer próbálnak - reménykedve a sikerben és az együttmaradásban.- Azonkívül, hogy a zene és a tánc mindegyikünknek örömére szolgál, bizonyítani is akarunk - mondja határozottan Miklós András. - Reméljük, hogy sikerül magunk mellé állítani a közvéleményt. Azokat az embereket, akik eddig mutogattak ránk... Egyébként az együttesben a tagok valamennyien tanulnak vagy dolgoznak.- Én úgy gondolom - kapcsolódik a beszélgetésbe Vaszari Tibor, a Hazafias Népfront Bonyhád városi titkára -, hogy ezek az emberek képesek valami szépet alkotni, s valamit maguktól elérni. Egyébként azt csinálják, amit mi is szerettünk volna tőlük látni... Természetesen támogatjuk őket, s ügyükben felkeressük az Országos Cigánytanács kulturális bizottságát is.- És az is jó, hogy itt a művelődési központ is támogat minket - mondja Lakatos Ferenc, amire a többiek rábólintanak. Valaki pedig hozzáteszi: - Nem néznek ki minket se! Folytatják ismét a próbát. Szinte lüktet a terem. Mónika is ropja a táncot, de most még arra is ügyel, hogy csakis kecses mozdulatait örökítse meg a fényképezőgép által kollégám. . V. Horváth Mária Fotó: S. M. Emlékezés egy matuzsálemre Harminc éve készült el az első magyar számítógép Harminc év, alig egy emberöltő, történelmi méretekben gondolkodva nem túl nagy idő. De e három évtized alatt a számítástechnikában olyan fejlődés ment végbe, ami semmi máshoz nem hasonlítható. 30 éve készült el az első magyar elektronikus számítógép, és hol tartunk ma! Akkor, az a lelkes fiatalokból álló kis csoport, a Magyar Tudományos Akadémia Kibernetikai Kutatócsoportja úttörő munkát végzett Varga Sándor vezetésével. 1957-ben kapták meg a terveket a Szovjetunióból, és láttak hozzá a magyar adaptáció fejlesztéséhez, 1959 januárjára elkészült az M-3 névre keresztelt nagy mű, majd lefutottak az első programok az új magyar számítógépen. Másodpercenként ötven műveletes sebességgel... Akkor hihetetlen csodának tűnő, ma mosolyogni való teljesítmény, akárcsak a többi: az elektroncsöves áramkörökből felépített monstrum nagy mágnesdob-me- móriájában egy kilobájtnyi adatot és utasítást tudott tárolni. Az üzembe helyezést követően új, addig ismeretlen munkakörök alakultak: néhány matematikus már programozónak nevezte magát, megkezdték munkájukat az operátorok és a karbantartó csoport is. Mert az állandó karbantartásra bizony szükség volt, hogy az áramkörök megbízható működését biztosítsák, és a gépet folyamatosan továbbfejlesszék. A mai szemmel nézve igencsak szerény képességű masinával hatalmas feladatokat oldottak meg, a különböző táblázatok és népgazdasági modellek számításától kezdve Tóth Árpád és Ady Endre műveinek nyelvstatisztikai vizsgálatán keresztül az új Erzsébet-híd terhelési eredményeinek feldolgozásáig. Az M-3 számítógép 1965-ig üzemelt az Akadémián, majd 1968-ig Szegeden, a József Attila Tudományegyetem kibernetikai laboratóriumában. Sajnos, mára csak néhány részegysége maradt meg emlékeztetőül. Az akkori konstruktőrök, akik ebben a hőskornak nevezhető időszakban elindították a számítástechnika fejlődését Magyarországon, aligha gondolhatták, hogy hol tartunk majd harminc év múltán. A mai számítógépek a mikroelektronika új eszközeivel már több tízmillió műveletet képesek másodpercenként elvégezni, és milliószortöbb adatot tudnak tárolni, mint hajdan az első példányok. Olyan fejlődés ez, amilyent egyetlen más iparág sem tud felmutatni. A napjainkban zajló számítástechnikai forradalmat nem lehet túlértékelni. Modern civilizációnk alapjait a könyvnyomtatás megjelenése biztosította. A számítógépek elterjedése és ennek sokrétű hatása hasonlóan nagy horderejű fejlemény. Ez ma még talán nem mindenki számára nyilvánvaló, mert itt Magyarországon viszonylag kevesen és elszigetelten használják ezeket az eszközöket. De világos és egyértelmű a tendencia, hogy a jövőben a számítógépek túlnyomó többsége valamilyen hálózatba kapcsoltan fog működni. Ez az alapja a gyors és pontos információáramlásnak, amely viszont egyre inkább alapja minden jól működő gazdaságnak. A folyamatok, a változások egyre gyorsulnak. A hálózaton alapuló dinamikus információs közeg az ezredfordulóra a mindennapok valósága lesz, nem csak a vállalatoknál, intézményeknél, hanem a háztartásokban is. És reméljük, hogy nemcsak Nyugaton. Hogy harminc év múltán visszatekintve megállapíthatjuk majd: abban a régmúlt hőskorban, a 80-as évek végén valami új indult el Magyarországon, egy újfajta szemlélet, gondolkodásmód, amely lehetővé tette, hogy az élet minden területére bevonuló számítógépek segítségével felzárkózzunk a világ élvonalához. ÁRKI A. . „Ne haragudjanak, h<- Önöket, de nem találok* dást. A faluban, a Petőfi kom, és ami fölháborító: van borkimérés, decizés, sok család fizetéskor mec beszélve a részeg apa h< ről, és utána a család za szomszéd nyugalmáról. W esetben, ha a nevem tito mert nagy botrány lenne, nák, ki irta a levelet.” Névtelen levélnek pap, helye, ezt azonban nen Megpróbáljuk inkább kidéi dolga, hogy felügyeletet tai mérések felett, bezárassa, sa bögrecsárdákat és a t sokat. A Vám- és Pénzügyőrsé nak: nem, a zugkimérés n tozik. Tulajdonképpen még tázott, hogy mit takar az ein jón elítélhető-e az az idős n hogy a kis nyugdíját kiégés És egyáltalán: hogyan leht azt, hogy valaki pénzért és I a pálinkát, a csinált bort? Hí ténetesen rákérdez az em a következő: a szomszédot rősömet hívtam meg eg] Márpedig ahhoz, hogy b jegyzőkönyvvel kell bizonyt tott italárusítás történt. Jog galmazva tetten kell érni a: vevőt. Eljárást különben is í kezdeményezhet, üzérked Ságot szabhat ki. Ezek után megkérdeztüi tanácsot: tudnak-e a zugi s bírságoltak-e már meg et A válasz minden esetben volt: igen tudnak arról, hí ilyenek, de egyszerűen ne A kapni a decizőket, letag pénzért mérik az italokat. Egyértelmű: ma a zugkit hez sem tartozik, nincs olyí intézmény, amely egyszer korra betiltaná ezeket. I ZUGKIMÉRŐ NEM FIZET A amikor mindnyájunkat elé< megadóztatnak mindenért. Kezemben egy kimutatí csárdás szomszédjának e zugkimérés tulajdonosa i mellette még az egyik vállal ként dolgozik. „Nyugdíj 2600 forint, évii fizetés 3400 forint, évi40 zenöt hektoliter bor eladás 40 forint, évi t Összesen 14 Megjegyzés: Az illető ser nem fizetett, három éven í sem. Ha legálisan fizette volm pálinka után az adót, akkor na akadálya a borkimérésn szédom azonban még a sző szí, egy általam megnevezz Csináld, csináld, jól csináld... Pillanatot
