Tolna Megyei Népújság, 1989. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-02 / 1. szám
1989. január 2. , TOLNA \ 2 NÉPÚJSÁG ...és akkor megszületett Osztva háromszázhatvanöttel Tudatiam magammal az 1988. esztendő utolsó 24 órájában, hogy a szememből nem azért csorog forró nedvesség, a torkomat nem azért szűkíti valami, a fülemben nem azért sajog fájón a csönd, az orrom nem azért nőtt másfélszer nagyobbra az eredeti méreténél, mert influenzajárvány örvényébe jutottam... Nem! Szó sincs erről, hiszen az illetékesek kitartóan bizonygatják az ellenkezőjét. Nem, nem és nem! Azért mégis úgy éreztem, jobb ha az egész napot ágyban, párnák között töltöm, népszerű gyógymóddal izzasztva, kúrálva magam. így történt! Az alvás és ébrenlét határán „jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat”. Szilveszter lévén, elősoroltam az év összes eseményét, ami kis életem szűkre szabott köreit tágitgatni igyekezett. Bajok, örömök, bánatok, gyönyörök várták megszólításukat. Egyikből több, a másikból kevesebb. Panaszra is nyitottam volna számat, de akkor egy gondolat végig vezetett a kórházak zárt osztályain fekvők között, és elszégyelltem magam... Sonkás tekercs franciasalátával, friss kenyér, forró tea, aztán sós aprósütemények, gesztenyemasszával töltött csokoládés alagút, tejszínhabbal, fagylaltkrémmel díszített gyümölcskehely, no és természetesen az elmaradhatatlan pezsgő került a szilveszteri asztalunkra, családom körében. Mindezek feladata az lett volna - gondolom -, hogy koronaként jussanak az esztendő leltározott holmijaira, de nem volt kedvem a koronázáshoz. Pezsgő helyett pár korty gyömbérszörpöt ittam, és valami kimondhatatlan súlyt éreztem magamon, magamban. Rájöttem, hogy ezt egy „t” betű okozza, ami a múlt időt jelzi. Riasztott, hogy ami 1988-ban történt, az mára múltat jelentő történelem. Tiltakozni akartam, hogy most kezdődött az egész, hallom, még a telefonhívást, amelyben arra kértek, hogy készítsem el a... Újra átélem meleg élményként a végzett munka, a vállalkozás minden izgalmát... Nem lehet, hogy ez most megszűnik, nincs tovább! Új arcok, ismerősök bukkantak fel és bújtak „tegnapfátyolok" alá! Vége, vége, vége! Nincs tovább! Az ilyen utolsónak számító pillanatoktól mindig is féltem. Az elköszönés, búcsúzás mélyen hatott rám. Itt van most ez az 1988. év is. A NAGY esztendőként jelzi majd a történelemkönyv, ha a politikai eseményeket időrendben is átadják az utókornak. Mennyi változás, mennyi új és új ötlet? Semmi? Munka, szabadság, szerelem, minden a múlté? Hirtelen lett éjfél! Úgy elfoglaltam magam, szinte megrándított a Himnusz dallama... és akkor megszületett: a remény! Újra tisztábban láttam, hangokat érthetőbben hallottam és a magamé is erősebb lett. ízeket éreztem és a melegség már nem a láz volt, hanem a lehetőség feszítő erejének tüze, hogy egy évre megadatott ismét a reménység. Ezt osztani kell háromszázhatvanöt napra! Nagyon jól kell vele élni, mert rajta kívül nem sok minden van útravalónak. Kérdéseket hozott magával az új esztendő első órája. Aggodalmaskodó, szomorúságot osztó, feleletet váró gondolatok törtek elő, de az újszülöttnek sikerült visszaverni a támadásaikat. Most még könnyű dolga volt, mert az asztalon ott csillogott a fejre való ékszer, az óév maradéka. DECSI KISS JANOS Palme-gyilkosság- meghosszabbítás A stockholmi városi bíróság szombaton újabb fél hónappal meghosszabbította annak a svéd férfinek az őrizetben tartását, akit Olof Palme egykori miniszterelnök meggyilkolásával vádolnak. A 41 éves Christer Petterssont december közepén tartóztatták le a svéd hatóságok, s bár ő tagadja bűnösségét, a meggyilkolt politikus özvegye és fia állítólag felismerték benne a merénylőt. Mindenesetre a 10 perces, zárt ajtók mögötti mostani tanácskozáson a bíróság úgy döntött, hogy az ügyészség január 13-ig haladékot kap a hivatalos vádemelésre, s addig Pettersson továbbra előzetes letartóztatásban marad. Amerikai hadihajók a Földközi-tengeren Pénteken egy 13 hadihajóból álló kötelék futott ki a virginiai Norfolk kikötőjéből, fedélzetükön 12 ezer tengerésszel. A hadihajók úticélja a Földközi-tenger, küldetésük hat hónapra szól. A Pentagon a kötelék felvonultatását a Földközi-tengeren állomásozó amerikai 6. flottával kapcsolatos rutinszerű műveletnek nevezte. Mel Sundin szóvivő hangsúlyozta, hogy a hadihajók már korábban eltervezett átirányításának semmi köze sincs a Pan Am amerikai légitársaság Boeing-747 típusú utasszállító repülőgépe ellen elkövetett pokolgépes merénylethez, vagy pedig a Líbiát egy ve- gyifegyver-üzem építésével vádoló amerikai figyelmeztetésekhez. Béke és össznépi egyetértés PANORÁMA MOSZKVA-WASHINGTON - Az elmúlt év igen gazdag volt rendkívüli jelentőségű eseményekben - egyebek mellett ezt hangsúlyozta Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, államfő, az amerikai néphez intézett újévi üzenetében. A szovjet vezető emlékeztetett arra, hogy 1988- ban kedvező változások jellemezték a két nemzet, a két állam viszonyát. A kétoldalú kapcsolatok mára a korábbinál sokkal dinamikusabbá, emberibbé váltak - hangsúlyozta Gorbacsov. Ronald Reagan, az Egyesült Államok leköszönő elnöke a szovjet néphez intézett újévi üzenetében kifejezte reményét, hogy az új esztendőben - a két állam között meglévő nézetkülönbségek ellenére is - folytatódnak az 1988-ban megkezdődött kedvező folyamatok. NEW YORK - Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára újévi üzenetében aggodalmának adott hangot az afganisztáni békefolyamat lassú előrehaladása miatt, s felszólította a szemben álló afgán feleket: tegyenek meg mindent a párbeszéd megteremtése, egy szélesebb alapokon nyugvó kormány létrehozása érdekében. MADRID - Kétezer ülést tart az elkövetkező hat hónapban az európai közösségek 273 munkabizottsága a miniszteri és magasabb szintű találkozók előkészítésére, s ily módon rendkívüli feladat megoldása vár a miniszteri tanács soros elnöki tisztségét januártól viselő Spanyolországra. Ami az EGK legtöbb tagországában immár rutin, az a spanyolok számára újdonság, hiszen Hispánia éppen három esztendeje lett tagja a közösségnek. (Folytatás az 1. oldalról.) ségek jogainak tiszteletben tartására, a nemzeti kulturális értékek és örökségek megőrzésére szólítja fel az emberiséget, aztishangsú- lyozva, hogy e jogok biztosítása az államok feladata, az államok felelőssége. Mi, magyarok, különösen érezzük a nemzeti-etnikai kisebbségek gondjainak súlyát hiszen a magyarság egyharmada hazánk határain kívül él, olykor a kisebbségi jogok hiányában. Államunk felelősséget érez minden magyar iránt és nemzeti kulturális értékünk minden darabja iránt legyenek bárhol is a Földön. Ugyanakkor a Magyarországon élő nem- zetiségek-etnikumok jogait szavatolva egyre jobban támogatni akarjuk nyelvük, kulturális értékeik őrzését fejlesztését, az anyanemzetekkel szövődő kapcsolataik erősödését. Számunkra további bátorítást ad ehhez, hogy a világ közvéleménye egyetért törekvéseinkkel. Hazánk nemzetközi tekintélyének növekedéséhez azonban -ésegyben nemzeti önbecsülésünkhöz - valós alapot csakis a teljesítmény adhat Az értéketteremtő, azértékettermelő emberi munka. Ebben az országban mindig voltak olyan egyének, akiknek szellemi teljesítménye, és olyan milliók, akiknek a mindennapi, céltudatos munkája a történelem legnagyobb viharainak közepette is fenntartotta ezt a népet megőrizve államisé- géttöbb mint ezer éven át itta Kárpát-medencében. Ez a nemzet sokat köszönhet végvári katonáinak, kézműveseinek, városai polgárainak, legtöbbet talán falusi parasztságának - egykoron legszámosabb rétegének -, akik nemcsak földjüket művelték bölcsen, hanem ők őrizték meg az anyanyelvet is, nemzeti létünk és tudatunk legfontosabb forrásaként Ha ma - a válságok és változások újabb történelmi szakaszában - erre a számában megcsappant de jelentőségében változatlan rétegre tekintünk, csak tisztelettel beszélhetünk róla. Nekik, az új esztendőre nemcsak azt kívánom, hogy leljenek több örömre és haszonra munkájukban, hanem örökítsék át azt a munkaerkölcsöt is, melyet eleik hagyományoztak rájuk. Hazánk munkásemberei, a gyárakban, üzemekben, bányákban dolgozók és a szolgáltatásokban tevékenykedők talán minden más rétegnél jobban érzik gazdasági-társadalmi váltásunk súlyát jelen munkalehetőségük elvesztésének veszélyét az új képzettség és az új munkahely megszerzésének kínjait Nem rajtuk múlt és mégis ők viselik elsősorban aterhetazinkább vesződséggel, mintha- szonnal járó elavuló technológiáknak, a rossz anyag- és munkaellátásnak. Számukra azt kívánom ebben az új évben, hogy a hagyományos munkásöntudattal tudják elvégezni a változások teremtette feladatokat önmaguk javával együtt hazánk felemelkedését is szolgálva. Tisztelt Honfitársaim! A legtöbb, amit kívánhatok mindannyiunknak, hazánk minden polgárának, az a béke, a belső béke, az össznépi egyetértés értelmében is. Hiszem és vallom, hogy népünk nemcsak a gazdaság, a termelés ezernyi gondjá- val-bajával, az átállás tömérdek feladatával képes megbirkózni, hanem éretti elviselni a demokratizálódás, a politikai többszinüség, a legkülönfélébb érdekek világos megfogalmazásának alkalmait is. Úgy képes gazdasági, politikai és szociális feszültségekkel terhes korszakunkban szabadon gondolkodni, cselekedni, hogy közben nem téveszt utat: nem az anarchiát véli demokráciának, a szabadosságot szabadságnak. És közben azokat az értékeket sem tagadja meg, melyeket szocializmuskeresésünk közben eddig teremtettünk. Ugyanakkor bízom abban is, hogy az új esztendőben a kölcsönös türelem és a tenni vágyás vezérel bennünket Ezeknek reményében kívánok honfitársaimnak, külföldön élő magyar testvéreinknek, hazánk valamennyi barátnak békés, közös és személyes sikerekben gazdag - emberséget boldogságot hozó - új esztendőt! (MTI) Nulla óra 20 perckor született... * A gyermek születése akkor is öröm, ha nem kíséri forintot kamatozó szerencse. Tolna megyei kórházakban is különös figyelemmel kísérték a szilveszteri kisbabák érkezését. Nem akadt, aki éjfélkor jegyeztette volna magát, olyan viszont igen, aki nulla óra 20 perckor jött a világra. Neve: Berek Zsuzsanna. Születési súlya: 2880 gramm. Az édesanya neve: Berek Mihályné Gábris Zsuzsanna, Bölcske, Lenin utca 3. szám alatti lakos. Dr. Winkler László vezette a szülést Lukács Mária szülésznő segédletével. Az újszülött és az édesanyja jól vannak. Fotó: sörös * Mai remény, holnapi valóság Szólítgatjuk a recski erdőt A csehszlovák külügyi szóvivő nyilatkozata A csehszlovák külügyminisztérium szóvivője pénteken „nem bizonyítottnak" nevezte brit és más sajtószerveknek azokat a feltételezéseit, hogy esetleg csehszlovák gyártmányú, Semtex márkajelzésű ipari robbanóanyagot használtak volna a PanAm légitársaság repülőgépe elleni merénylethez. Ivan Kulhanek kijelentette: Csehszlovákia ismételten hangsúlyozza, hogy kategórikusan elítéli a terrorizmus minden formáját és módszerét, s következetesen teljesíti ezzel kapcsolatos nemzetközi kötelezettségeit. Csehszlovákia sohasen szállított és nem szállít robbanóanyagokat a terrorista szervezeteknek. A szóvivő közölte, Csehszlovákia kész bármikor szakértőket küldeni, hogy elősegítse a robbanóanyag azonosítását. Emlékezetes, hogy a brit sajtó már korábban azt állította, hogy terroristák - így az ír köztársasági hadsereg ideiglenes szárnya - csehszlovák eredetű robbanóanyagokat használnak akcióikhoz. A csehszlovák külügyminisztérium a mostanit megelőzően szeptember 3-án utasított vissza ilyen híreszteléseket. O A hatvankét éves férfi, akit meglátogattam, már eszmecserénk elején közölte, hogy a nevét nem adja, mert nem kíván szerepelni a nyilvánosság előtt. Sejtettem, hogy így lesz. Ő már sokadik volt ugyanis azok között, akiket segítséget remélve kerestem föl. Addigra több mint másfél hónapon át kutattam olyan Tolna megyeiek után, akik újkori történelmünk máig legsötétebb időszakában -1948 és 1953 között - valamelyik kényszermunkatáborban - ezek között is a Heves megyei Recsken - volt kénytelen a fogva tartók szándéka ellenére életben maradni. Augusztus végére kiderült, hogy hivatalos forrásra nem számíthatok, majd pedig az, hogy akiknek elbeszélnivalójuk lenne, nagyon kevés kivétellel még ma is a félelem malomköve alatt élnek. Miért? Fájdalmasan egyszerű a felelet. Azt, amin keresztülmentek „legjobb lenne tökéletesen elfelejteni”, ha ez csupán akarat kérdése lenne. A felejtés azonban nem megy, s ennek két oka van. Először a szabadításkor, az 1953 második felében kapott „útravaló”, másodszor az, hogy a kényszermunkatáborosok túlnyomó többsége máig nem kapta meg a jog szerint őt megillető rehabilitációt. Nem ért tehát véget az 1953-as szabadi- tást követően az ártatlanok meghurcolá- sa megkülönböztetése. Sokak mai véleménye szerint „ezért volt még két évvel ezelőtt is tabu téma Kistarcsa, Kazincbarcika, Tiszalök és Recsk” - hogy csak a leghirhedtebb kényszermunkatáborokat említsük. Most azonban, úgy látszik, történni készül valami az eddig elmaradt lépések pótlására. 1988 májusában az MSZMP országos pártértekezletén határozat született a múlt feltárására is. Létrejött és munkához látott Pozsgay Imre államminiszter vezetésével az a bizottság, mely nagy hozzáértéssel és körültekintéssel vizsgálja közelmúlt történelmünk negyven esztendejét, hogy az eddig elmaradt, de jogos igazságtétel megszülethessék. Nagy kérdés, hogy sikerül-e százszázalékosan föloldani a görcsöt azokban, akik előtt úgy nyitották meg annak idején a kényszermunkatáborok kapuját a parancsra is fanyalogva, ímmel-ámmal sza- badítók, hogy bocsánatot kértek ugyan a Magyar Népköztársaság nevében az elszenvedett igazságtalanságért, jogtalanságért, méltánytalanságokért, de... közölték, hogy a szabadulok rendőri felügyelet alá fognak tartozni ezután, és ha nem tartják a szájukat, nyolc-tíz év fegyházbüntetésre is számíthatnak. Véssék tehát jól az eszükbe, hogy most „véget érő raboskodásuk okairól, körülményeiről, helyéről dobra verniök semmit sem szabad.” Ám... jó pontot szerezhetnek, ha följelentik mindazokat, akik érdeklődnek a büntetőtáborban töltött éveik felől.- És a család? A szülők, a feleség, a gyerekek? Ök csak megtudhatják mi volt a helyzet? - vetették föl.- Nem! Ök sem! Nekik mondják azt, hogy tanulmányúton voltak a Szovjetunióban - hangzott a cinikus, egyben elmés felelet, amit vehetünk úgy is, mint célzást arra, honnan ered a büntetőtáborok modellje, a táborok megtöltésének, működtetésének szisztémája. Ma már, ha mindent nem is, de azt tudjuk - s főleg a folytatásból -, hogy a „sza- badítók" nem hittek, nem akartak hinni 1953-ban a büntetőtáborok fölszámolásának véglegességében. A kétkedőket igazolta, hogy a belügyi és igazságügyi apparátusból is csak jóval később, 1956 novemberét követően távolították el azokat, akiknek meghatározó szerepük volt a törvénysértésekben, mindabban ami népünk számára máig hatóan félelmetessé, gyűlöltté tette a közvetlenül Rákosi, Gerő Ernő és Farkas Mihály irányítása alá tartozó Államvédelmi Fiatóságot. A bevezetőben idézett beszélgetésben - és azt követőekben - erről is szó esett, és nagy műveltségű, tájékozott ismerősöm úgy vélte, hogy a nyolcvanas évek végén szerinte már „fölösleges begyógyult sebeket fölszaggatni”. Ebben nem érthettünk egyet, hiszen újkori történelmünk teljes valóságában alig ismert - 1948-1953 közötti - szakasza tüske és nem is „csak” a köröm alatt, hanem mélyen a lelkekben. Meg kell végre szólalnia a történettudománynak, politikának és jognak ahhoz, hogy a személyesen megéltek a családtörténetekben összeren- dezetten, az egész nemzet okulásra alkalmasan éljenek tovább. Elnéző mosoly volt érvelésemre a válasz, majd az következett, hogy szerinte ugyanolyan „véletlenül" bárkit elüthet ma is egy autó, akárcsak az ötvenes években... Végül allegó- rikus fordulat következett arról, hogy nem biztos ő egy napig sem „ama bizonyos légió” végleges elbocsátásában... Ez az ember tényleges katonai szolgálatának éveit Recsk közelében töltötte, így ismeretei az átlag állapolgár ismereteinél pontosabbak. Mi az, ami mégis megköti? Rossz értelemben vett szemérem, netán lelkiismeret-furdalás ami so- i kakra jellemző azok közül akik felnőttként élték meg az ötvenes éveket? Ezt is meg kellene már tudnunk. (Folytatjuk) LÁSZLÓ IBOLYA
