Tolna Megyei Népújság, 1988. december (38. évfolyam, 286-310. szám)

1988-12-02 / 287. szám

TOLNA MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek ;; is Z MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmM MA CSALÁD 1988. december 2. OTTHON PÉNTEK XXXVIII. évfolyam, 287. szám SZABADIDŐ ÁRA: 1,80 Ft I _______ ( 4-5. oldal) v Fejlesztés a dombóvári nyomdában Ügyviteli nyomtatványok hagyományos használathoz és számítógépekhez alkalmazva, blokkok, önátírósak minden kivitelben... Az egészségügy részére, de a Ramovillnak is készül termék a dombóvári Pátria Nyomdában. NSZK-ba, Angliába, Franciaországba exportálnak gyártmányaikból. 1988-ban a termelési érték 25 millió forint. Januártól új termék kerül ki a nyomdából. Bélyegnyomá­sos borítékokat eddig a Szovjetunióból importált a Magyar Posta. Szerződés alapján a jövőben Dombóvár gyártja a le­velezéshez nélkülözhetetlen borítékok. Az első évben 35 millió normálméretü boríték hagyja majd el a nyomdát. Eh­hez természetesen megfelelő gépekre van szükség: az NSZK-ból hoznak borítékgyártó gépet. Mindehhez azon­ban belső átalakításokat is el kell végezni. A fejlesztéshez szükséges beruházás költsége 20 millió forint. Ülést tartott a Minisztertanács Még tartott a Minisztertanács csütörtö­ki ülése, amikor Marosán György, a kor­mány szóvivője tájékoztatta a sajtó képvi­selőit az ülésen elhangzottakról. Beveze­tő nyilatkozatában elmondotta: a Minisz­tertanács most tartotta első ülését Németh Miklós vezetésével. A váltás zök­kenőmentesen zajlott le, aminek az sem mondott ellent, hogy a tervezett tíz napi­rendi téma közül mindössze kettőről tár­gyalt a kormány a szóvivői tájékoztató kezdetéig. Ennek magyarázata az, hogy újra kellett tárgyalni az 1989-es költség- vetési tervet, mivel az Országgyűlés a legutóbbi ülésén nem fogadta el a kor­mány javaslatát a vállalkozói nyereség­adó 55 százalékos mértékéről. A korábbi költségvetési terv finoman kiegyensúlyo­zott volt, s most felborult, és számos pontját újra kellett gondolni. A Miniszter- tanács több lehetőséget mérlegelt. Az egyik az, hogy további bevételekkel kell pótolni a kieső adót. A másik lehetőség az, hogy a korábbiaknál nagyobb támo­gatáscsökkentési tervet javasol a Minisz­tertanács. Ennek is megvizsgálták a kü­lönféle alternatíváit. Végleges döntést nem hozott a kormány, mert további egyeztetésekre van szükség. Ezt követően a Minisztertanács az 1989. évi bérmechanizmus korszerűsíté­séről tárgyalt. Erről Halmos Csaba állam­titkár, az Állami Bér- és Munkaügyi Hiva­tal elnöke adott tájékoztatót. Elöljáróban utalt arra, hogy az elmúlt 20 évben a bér- mechanizmust nagyon sok kritika érte. Az elmarasztalások fontos eleme volt a túlszabályozottság. A jövő évtől ezek a kritikák minden bizonnyal megszűnnek majd, mert a Minisztertanács mostani döntésével hatályon kívül helyezett 17 minisztertanácsi, illetve az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal által kiadott rendele­tet. A jövő évi bérmechanizmus egyetlen minisztertanácsi rendeletben fog megje­lenni. Ennek terjedelme csupán hét és fél oldal, s a mellékletek sem terjengősek - mondotta az államtitkár. Ezután arról szólt, hogy bérreform el­ső, nagyon fontos lépése valósul meg 1989-ben, amikor minden korábbi bér­szabályozásnál és a kormány minden eddigi szándékánál liberálisabb bér- mechanizmust vezetnek be. Ezzel kap­csolatban kifejtette: a kormány lemon­dott arról az elhatározásáról, hogy ameny- nyiben az Országos Érdekegyeztető Ta­nácsban a bérek szabályozását érintően valamiféle felső korlátban állapodnak meg, akkor ehhez szankciót rendel. A kormány nem vesz részt sem a minimális bérfejlesztésben, sem egy ilyen felső korlátnak a kialakításában, ezt a szak- szervezetekre és a Kamarára bízza. Ha a szakszervezet és a Kamara megállapo­dik egy felső korlátban - ezt egyébként ajánlani fogja a kormány -, akkor ehhez semminemű szankciót nem rendel a Mi­nisztertanács. A vezetői érdekeltségi rendszert felül­vizsgálva a kormány úgy döntött, hogy teljes liberalizálást hajt végre ezen a té­ren, aminek lényege: a jövőben a vezetők érdekeltségét, prémiumát a munkáltató fogja meghatározni. További lehetősége­ket kapott az anyagi ösztönzés azáltal is, hogy az adózott eredményből - a koráb­biaktól eltérően - prémium, jutalom is ki­fizethető. Az ülésen döntöttek arról is, hogy a kormány képviselője az Országos Érdekegyeztető Tanácsnak a jövő hét elején megtartandó ülésén milyen állás­pontot képviseljen a kivételek kérdésé­ben. A kivételek között nagyon kevés olyan kérdés szerepel, amely sértené a jövő évi bérmechanizmusnak azt a ren­dező elvét, amelyet úgy fogalmazott meg a kormány, hogy a szabályozás egysé­ges és versenysemleges legyen. A Minisztertanács megerősítette állás­pontjában azokat a preferenciákat, ame­lyek a külföldi részvétellel működő ve­gyesvállalatokat érintik, továbbá két olyan területen, amelyek elmaradása rendkívül súlyos, ezek a mezőgazdaság és az élelmiszerkiskereskedelem. A dön­tés ezekben a kérdésekben az Országos Érdekegyeztető Tanács jövő heti ülésén születik meg. Ezt követően az újságírók kérdéseire válaszolt a kormány szóvivője és az ÁBMH elnöke. Szűrös Mátyás Antbénban Szerdán éjjel megérkezett Athénba az MSZMP küldöttsége, amely részt vesz a Görög Kommunista Párt megalakulásának 70. évfordulója alkalmából rendezendő ün­nepségen. A küldöttséget Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkára vezeti. A delegá­ció csütörtökön délelőtt a GKP székházá­ban eszmecserét folytatott Harilaosz Flora- kisszal, a GKP KB főtitkárával. Grósz Károly iráni vendégeket fogadott Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára csütörtökön fogad­ta Mohammad Reza Ajatollahi iráni bá­nyászati és kohászati minisztert, aki átadta Mir Hosszéin Muszavi Hamenei miniszterelnök üzenetét. A megbeszélésen az MSZMP főtitkára hangsúlyozta, hogy hazánk a magyar­iráni kapcsolatok hosszú távú, kiegyen­súlyozott fejlesztésére törekszik. Kölcsö­nösen kiemelték, hogy az októberi mi­niszterelnöki találkozón elért megállapo­dások megbízható alapul szolgálnak az együttműködés bővítéséhez. Méltatták a bővülő politikai és szakértői látogatások jelentőségét. Egyetértettek abban, hogy a miniszter- elnöki megállapodások szellemében to­vábbi intézkedésekre van szükség a gaz­dasági kapcsolatok fejlesztése érdeké­ben. Grósz Károly a Magyar Népköztársa­ság támogatásáról biztosította Irán erőfe­szítéseit a Perzsa-öböl békéjének és biz­tonságának megteremtésére. A találkozón részt vett Berecz Frigyes ipari miniszter. Jelen volt Keyvan Imani Irán magyarországi nagykövete. Módosították a szovjet alkotmányt A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa csütörtökön szavazattöbbséggel módo­sította a szovjet alkotmányt és elfogadta az új választási törvényt. Törvényerőre emelte a törvényekhez kapcsolódó el­nökségi rendeleteket is, befejezve ezzel háromnapos munkáját. Csütörtökön Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, az LT Elnökségének elnöke záróbeszédében hangsúlyozta, hogy a két törvény „új szakaszt nyit a szovjet államiságnak a demokrácián és az önkormányzaton alapuló fejlődésé­ben”. Gorbacsov beszédében részletesen foglalkozott a nemzetiségi kapcsolatok problémakörével, s megállapította: a kül­döttek - a kifejtett nézetkülönbségek el­lenére - egységesek abban, hogy a Szovjetunió valamennyi népének érde­keit szolgálja a „szilárd szövetség = erős központ és erős köztársaságok" jelszó. Meg kell szabadulni a gyanakvástól, el kell mélyíteni a köztársaság és a központ közötti, valamint a különböző köztársa­ságokban élő emberek közötti bizalmat - mondta. Georgij Razumovszkij, az SZKP KP PB póttagjának, a KB titkárának (aki a szö­vetségi és a nemzetiségi tanács törvény- előkészítő bizottságainak közös munká­ját irányította) a tájékoztatása szerint több olyan cikkelyt megváltoztattak az al­kotmány tervezetében, amely a szövet­séges köztársaságok jogaival kapcsola­tos. Meghallgatásra talált többek javasla­ta: rögzítsék a szövetséges köztársasá­goknak azt a jogát, amelynek értelmében az alkotmányfelügyelö bizottsághoz for­dulhatnak, ha egyes főhatóságok tevé­kenysége ellentétes érdekeikkel. Dzsumber Patiasvilinek, a Grúz KP KB első titkárának javaslatára elfogadták azt a módosítást, amelynek értelmében a Szovjetunó Legfelsőbb Tanácsának El­nöksége csak azután hirdethet ki rendkí­vüli állapotot egy térségben, hogy az adott kérdést megvitatta az érintett szö­vetséges köztársaság legfelsőbb taná­csának elnökségével. E módosítás azért fontos, mert éppen ez az egyik olyan kér­dés, amelyben az Észt Legfelsőbb Ta­nács - alkotmányellenesség miatt ké­sőbb hatálytalanított - döntést hozott. A tallinni törvényozás azt nehezményezte, hogy a központi hatalomnak a rendkívüli állapot kihirdetésére vonatkozó joga sér­ti a szövetséges köztársaságok szuvere­nitását. A grúz törvényhozás is bírálta a tervezet eredeti megfogalmazását. Arnold Rüjtel, az Észt Legfelsőbb Ta­nács Elnökségének elnöke indítványoz­ta: döntsön minden szövetséges köztár­saság önállóan arról, hogy az újonnan létrehozandó népképviseleti kongresz- szus vagy pedig a folyamatosan működő legfelsőbb tanács lesz-e a legfelsőbb ál­lamhatalmi testület a köztársaságban. Ezek után a két ház tagjai külön-külön szavaztak az alkotmány módosításáról: 1344 küldött szavazott mellette, öt ellene, 27 pedig tartózkodott. Egyhangúlag elfo­gadták a választói törvényről szóló elő­terjesztést. Folyamatosság - ha belegebedünk is? A kontinuitás vagy diszkontinuitás dilemmát csak egy­féleképpen szabad eldönteni. Az utóbbi évtizedek alatt annyit tévedtünk, tévedéseinkért - és mások tévedé­seiért-olyan nagy árat kell fizetnünk, hogy abból már fel­tétlenül tanulnunk kell. Csak a diszkontinuitás mellett te­hetjük le a voksunkat. Nagyjából ezeket mondta a fölszó­laló, majd elhangzott az a bizonyos félmondat, amelyre nem lehetett nem odafigyelni. A múltat egyszerűen meg kell tagadni. Majd a nyoma­ték kedvéért, s hogy kétsége se lehessen senkinek afelől, vajon jól hallott-e, még egyszer: a múltat meg kell tagadni. Ami ezután következett, számomra megdöbbentő volt. Részben azért, mert súlyos tévedésemre kellett rájön­nöm. Naiv módon azt hittem, hogy ez a dilemma már el­döntetett Úgy éreztem, hogy annyian beszéltek már erről okos emberek is, nagy nyilvánosság előtt is, a latban va­lamit nyomó fórumokon is, hogy senkinek nem lehet két­sége afelől, hogy MÁST és MÁSKÉPPEN kell csinálnunk, mint korábban. Úgy éreztem, hogy mindenki tudja: nem mondhatjuk tovább a folyamatosság - a kontinuitás -je­gyében fejünket a homokba dugva, hogy alapjaiban jók voltak az elgondolásaink, alapjaiban jó dolgokat csinál­tunk az utóbbi évtizedekben, ezt kell folytatni mindig a ré­gire építkezve, csak még - egy kicsit - jobban. Nem, nem tudja - vagy inkább nem érzi, nem hiszi el, nem akarja elhinni - mindenki, hogy ezt nem mondhatjuk tovább. A fölszólalás után egyik régi párttag hozzászólása a másikét követte, mind ugyanazt fejtegette. Hogy az ala­pok igenis jók voltak... hogy hibák ugyan előfordultak, de akkor is... hogy ők akkor szíwel-lélekkel... hogy a legjobb tudásuk szerint., hogy könnyű utólag okosnak lenni... hogy abban a helyzetben... hogy Ml AZ, HOGY MEGTA­GADNI A MÚLTAT? Az első megdöbbenés emiatt volt. Ha ott, akkor szava­zás dönthetett volna, az a fórum is a folytonosság mellett voksolt volna. A második megdöbbenés sem volt kevés­bé megrázó. A sok hozzászóló között alig akadt aki ész­revette: a felszólalásban nemcsak ez a félmondat hang­zott el. Világosan és közérthetően - bár az időkorlát miatt természetesen csak érintőlegesen - szólt az előadó gaz­daságunk válságának okairól. Elmondta, hogy vélemé­nye szerint a legvégsőkig feszült türőképiességünk „rob­banószerkezeten ülünk” - hogy a perifériára csúszás ve­szélye szinte elkerülhetetlen... Ha csak... És jöttek a vázla­tosan fölsorolt lehetőségek arról, hogy hogyan menthet­nénk meg, ami még menthető. Milyen arányban kellene forrást biztosítani az alapanyagipar és a feldolgozóipar számára, miként lehetne a bányászattámogatására most elfolyó összegeket hasznosabban elkölteni, a kieső energiát mással pótolni... Mindez mintha el sem hangzott volna. Sőt, az egyik hozzászóló kifejezetten hiányolta az előremutató ötlete­ket, a „hogyan lábaljunk ki a bajból” kérdésre adott vá­laszt. És újra és újra: Ml AZ, HOGY MEG KELL TAGAD­NUNK A MÚLTAT? Naivitásom odáig terjedt, hogy sokáig nem értettem miért nem csináljuk másként, mint eddig? Kinek áll érde­kében, hogy ne tanuljunk saját hibáinkból és mások eré­nyeiből? Annyira lassanként kinyílt a szemem, hogy lát­tam: akinek van íróasztala kényelmes - esetleg bársony - székkel, hozzá magas fizetése, az nem mondja azt ön­ként - ha tízmillióan kérik is -, hogy erre az ágazatra, erre a gyárra, erre a hivatalra, erre a székre nincs szükség, er­re ne költsünk tovább vagy legalábbis kevesebbet költ- sünk rá. Hogy is mondaná, amikor - s ama bizonyos fél­mondat által kavart vihar döbbentett rá erre is - a „kollek­tív belátásra” sincs remény? Minden tőlünk telhetőt.. Szíwel-lélekkel... Valószínűleg nemcsak a pokolba, de a perifériára ve­zető út is jószándékkal van kikövezve. (rostás) Üvegezik a helyiséget, ahol majd a borítékokat gyártják j Ügyviteli nyomtatványok készülnek a régi üzemrészben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents