Tolna Megyei Népújság, 1988. december (38. évfolyam, 286-310. szám)

1988-12-06 / 290. szám

1988. december 6. Képújság 3 Igazgatóválasztás Túlestem ra^a ^e9va'asztotta^ A velem egy időben pályázó környékbeli ____________kollégáim közül szinte a legnagyobb arányban kaptam támogató s zavazatokat a testületemben. Több, mint kilencven százalékot. Erre nem is szá­mítottam. Igaz, hogy régóta vezetem az intézményt, de hogy ilyen egyöntetűen elfogadnak újabb öt évre, az váratlanul ért. A középkorú igazgató egy pillanatra el­mereng. Talán az okokon tűnődik. Szabályos pályamunkát készített, munkatársai ezt megismerve, emberi tulajdonságait, módszereit is szem előtt tartva határoz­tak úgy, hogy maradjon a főnökük. Programját, személyét is megfelelőnek ítélik, szívesen dolgoznak az irányítása mellett. Valószínűleg. Talán ezért nem is pályázott más a helyére. Megyei vagy akár egy-egy város, körzet viszonylatában vizsgálva azonban az igazgatók pályázati rendszerének tapasztalatait, egyéb okok is kirajzolódnak. Bonyhád térségében például 1987. óta 12 esetben kellett meghirdetni pályáza­tot, a funkcióban lévő vezetők megbízásának lejárta miatt. A kiírásokat közzétet­ték, az érintett állásokra mégis nagyrészt egyetlen személy, a korábbi vezető je­lentkezett. Kivétel a Petőfi Gimnázium és az izményi általános iskola volt. Az előbbiben az első nekifutásra egyáltalán nem volt pályázó, s a megismételt kiírása végül az ak­kori igazgatóhelyettes válaszolt. Izményben először ketten is adtak be pálya­munkát, de a volt vezető kinevezését a tantestület, a másik jelöltét - egy helybeli tanárét - az illetékes tanácstestület nem hagyta jóvá. Az újbóli eljárás során aztán egyedül az imént említett pedagógus jelentkezett és „nyert”. A többi oktatási intéz­ményben a régi vezető mandátumát újították meg. Nem kétségbevonva alkalmasságukat, azért felmerül a kérdés: Vajon miért nem váltotta be eddig az új oktatási törvény adta lehetőség a hozzá fűzött remé­nyeket? Miért nem szolgálja kellően a tehetséges szakemberek mobilitását? Mi riasztja vissza az oktató-nevelő munkában kiemelkedő teljesítményt nyújtó, elis­mert pedagógusokat a próbálkozástól? Az érintettek véleményét hallgatva számos magyarázat is van erre. Főleg a ko­rosabb, régóta működő igazgatók félnek a megmérettetéstől, idegenkednek attól, hogy eddig kifogástalannak ítélt (hitt?) tevékenységükről kimondhatják: túlhala­dott, nem jó. Az sem mindegy, ki „ítélkezzék” ilyen sorsdöntő kérdésekben. Töb­ben úgy érzik, egy zöldfülű, friss diplomás például nem hivatott arra, hogy minősít­se egy nála jóval tapasztaltabb, nagyobb gyakorlattal rendelkező munkáját. Az „újoncok” viszont éppen ellenkező motívumok alapján ódzkodnak a dologtól. Az illetékes felügyeleti, politikai szervek bizalmát élvező korábbi vezetőkkel szemben nem mernek nekirugaszkodni a „versenynek”. Igen ritka az is, hogy egy pedagó­gus, bármennyire ambiciózus is, idegen iskolában kopogtasson. Legtöbbször hátrányban marad a helybéli indulóval szemben, nem tud igazán megismerkedni az adott iskolával, s ő is nehezen tudja elfogadtatni magát. A testületek többsége még akkor is saját pályázóját választja, ha a külső ember kedvezőbb, izgalma­sabb tervekkel érkezik. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy az oktatásügy közismerten mostohagyerek volta, anyagi, erkölcsi megbecsülésének hiánya nem teszi túl vonzóvá ezeket a pozíciókat. Egy befogadott külső munkatársat nem tudnak pél­dául mindenütt lakással várni. A pályázati eljárást lebonyolító szervek talán jobban ösztönözhetnék is azokat, akiket alkalmasnak gondolnak. De mi van akkor, ha biztatásukra valaki indul, majd vereséget szenved? kulcsa valószínűleg az előkészítő szakaszban keresendő. Az illetékes pártszervek az eljárás során a szóba jöhető je­löltekről minél több ismeretet szereznének, ajánlásukat alapos körültekintés után, széles körű információkra építve alakítanák ki. Segítenék, sőt, felkutatnák azokat a jó képességű, vezetői munkakör ellátására alkalmas pedagógusokat is, akik a káderutánpótlási tervekből netán ki is maradtak. A tanári szobákban pedig jó lenne egészséges, nyílt légkörben beszélgetni azokról, azokkal, akik vállalkoz­nak egy ilyenfajta erőpróbára. Személyes torzsalkodásokat, esetleges antipátiát félretéve úgy kiválasztani a következő ötéves periódusra az igazgatót, hogy an­nak a testület, az oktatásügy, s főleg az iskolába járó gyerekek csak hasznát lás­sák. -csi­A megoldás A tanács mellett árnyéktestületként működhetne Mit ér a póttanácstagság jog nélkül? Okok és következmények egy joghézag apropóján- Nézze, én tizenhárom és fél évig vol­tam tanácstag, azután választottak pótta­nácstagnak. Nem a titulus ellen van kifo­gásom, hanem ennek következményei­vel. Végigülöm a tanácsüléseket, el­mondhatom a véleményem, a körzetem gondjait, de szavazati jogom nincs. Ugyanezt megtehetném egyszerű állam­polgárként is. Nagyon jó a kapcsolatom a tanácstagunkkal, segítem, amiben csak tudom, de ezt tenném akkor is, ha senki nem szavazott volna rám. Kinek jó ez a póttanácstagság...? - teszi fel a nagyon jogos kérdést Sütkei Mihályné Madocsá- ról. Józan belátás és személyes sérelem Hát, igen. A magyar jogalkotás újabb hézaga tátong előttünk, aminek ezúttal a népképviseleti szervek, végeredmény­ben a lakosság issza meg a levét. Arról van szó ugyanis, hogy az 1983. évi Ili­as törvény rendelkezik a póttanácstag megválasztásáról, ezen túlmenően azon­ban jogkörére, jogállására semmiféle szabályozás nem lépett életbe. A tör­vény kimondja, hogy „Az a jelölt, aki a vá­lasztókerületben megválasztott or­szággyűlési képviselő, tanácstag mellett megkapta az összes érvényes szavazat­nak legalább egynegyedét, pótképvise­lő, illetőleg póttanácstag.” Hogy mindez mit von maga után, arról a jogász tanácselnököt kérdeztük meg, aki a gyakorlatban is tapasztalja a szabá­lyozás hiányosságának hátrányait, tart­hatatlanságát. Dr. Simon János így kezdi:- Madocsán 18 tanácstagi körzetből 13-ban van póttanácstag. A jelenléti ívek szerint ebben a ciklusban a mai napig a póttanácstagok közül négyen egyetlen alkalommal sem jelentek meg és mind­össze hárman voltak, akik tízszer, vagy tizenkétszer vettek részt tanácsülésen. Összesen egyébként 14 alkalommal lett volna lehetőség véleményt nyilváníta­niuk. Az érdektelenség nyilván annak szól, hogy sokan értelmetlennek tartják a részvételt az érdemi beleszólásból, a döntéshozatalból való kirekesztés miatt. És a józan belátáson túl el nem ítélhető módon a sérelmek is mozgatják, inspirál­ják a másodikként bizalmat kapott embe­reket. A tanácselnök konkrét példákat hoz arról, hogy ott, ahol két, megközelí­tően egyforma aktivitású, képességű, rá­termettjelölt indult, a „lemaradó” teljesen visszahúzódik, nem hajlandó szerepelni a közéletben. Nem ritka az sem, hogy az évek során kiderül, a póttanácstag tehet­ségesebb, agilisabb, szavazati, döntési joga azonban nincsen. De előfordul az is, hogy a többséget kapott közösségi kép­viselők betegség, életkor vagy munkahe­lyi elfoglaltság miatt nem érnek rá kellő­képpen képviselni választóikat, de be­csületből azért „végigviszik” a választási ciklust. Ilyenkor nagy szükség lenne az aktív póttanácstagra, ugyanúgy, mint azokban az esetekben, amikor közked­velt, népszerű, de kevésbé felkészült em­berek kerülnek a tanácstestületbe. Döntsön, ha felkészültebb...- El kell törölni a kötelező kettős jelö­lést és jogokat kell adni a póttanácsta­goknak - így összegzi dr. Simon János a megoldás lehetséges módját. - Ha a pót- tanácstagságot jól szabályozzák, akkor lehetővé válik és kedvező kilátásokat je­lent, ha két értelmes ember indul egy kör­zetben. Ellenkező esetben, a mai gyakorlat szerint megközelítően hasonló felké­szültségű, népszerűségű jelöltek indulá­sakor óhatatlanul szubjektív, az utolsó időszakban tapasztalt, túlzott jelentősé­get kapó benyomások mozgatják a vá­lasztókat. Markánsan eltérő programo­kat érthetően senkitől nem lehet elvárni... Hogy miként kaphatna valódi, hasznos feladatkört ez a ma még inkább nyűgként viselt tisztség, arról ésszerű és megfon­tolásra méltó javaslatot hallottunk:- Előfordul, hogy olyan komoly szak­mai kérdést tárgyal a tanácsülés, ami né- hányak számára kevéssé érhető, úgy ér­zik, nem tudnak érdemben szólni, sza­vazni. Ilyenkor el sem jönnek a döntésho­zatalkor. Pedig lehetséges, hogy a pótta­nácstag felelősen részt tudna venni, vé­leményezni, voksolni a témakörben... Ezért feltétlenül meg kellene teremteni a helyettesítés lehetőségét, azt, hogy egyes kérdésekben mintegy munka- megosztással a póttanácstag szavaz­hasson. Ez pedig, tegyük hozzá, külön értelmet nyer akkor, ha időközben derül ki: a pót­tanácstag rátermettebb, mint az aki mö­gé rangsorolták. A túlszabályozás az oka A személyes jogokon túl izgalmas kér­dés a póttanácstagoknak, mint közös­ségnek a jogosítványa. A demokratiz­mus, a megfontolt és nyilvános döntés­előkészítés szellemében egyfajta szűrő módjára működhetne, vétójoggal rendel­kezhetne ez az árnyéktestület. A ta­nácselnök úgy fogalmaz, ha ezt a küszö­böt nem lépi át, itt nem fogadják el vala­melyik javaslatot, akkor újra kell tárgyal­ni, módosítani az előterjesztést. Ez a sza­bályozottságot és nem utolsósorban kontrollt jelenthet a tanács munkájában. Igaz, ma még eretnek gondolatnak szá­mit mindez a közigazgatásban, de lehet­séges továbblépést, a fejlődés irányát jól mutatja ez a fajta gondolkodás. Ami te­gyük hozzá, nem mindig kényelmes az apparátus tagjainak, de még a választott képviselőknek sem, de ami egyetlen szempont lehet: a többség, a lakosság érdekét jobban szolgálja. Felvetődik azonban a kérdés, hogy le­hetséges, hogy ennyi ideig nem került szóba, nem kifogásolta senki ezt a joghé­zagot, egyáltalán miként fordulhatnak elő ilyen jogi hibák a közigazgatásban, és mint az utóbbi időben napvilágra kerül, az élet más területén is.- A túlszabályozás az oka. A miniszté­riumi elvárásokat, irányelveket szinte tör­vényként kezeljük, kitűnő példa erre a helyi tanácsok szervezeti és működési szabályzata. Központilag készített minta alapján írják mindenütt, hogy egy majda­ni felülvizsgálat esetén ne legyen kifogá­solható. Vagy elgondolkodtató az is, hogy időközi tanácsválasztások kiírása az Elnöki Tanács jogköre, miért ne bíz­hatnák a helyi tanácsra annak eldönté­sét, hogy valamelyik utca, körzet meg­üresedett tanácstagi helyére mikor vá­lasszanak, mikor töltsék be. Miért ne le­hetne az élet diktálta tempóban haladni, különösen, ha így kisebb protokollba, kevesebb pénzbe kerül a tanácsnak? * Kérdések sora, ami a póttanácstagok és a hasonló gondokkal küzdő or­szággyűlési pótképviselők problémáján túlmutat. A választ remélhetőleg minél előbb megadja a módosításra kerülő tanács- törvény, a korrekt jogi szabályozás. TAKÁCS ZSUZSA Ülésezett a Dombóvári Városi Tanács Vita az egészségügyi szakközépiskola sorsáról Nemzetiszín és vörös lobogókkal fo­gadta a napokban a városba érkezőket Dombóvár. Ünnepi díszével felszabadu­lásának negyvennegyedik évfordulójára emlékezett. A városi tanács november utolsó napján megtartott évi záróülését is ennek jegyében nyitotta meg Vidóczy László tanácselnök. A tanácskozáson - amelyen többek közt Lép Ferenc országgyűlési képvise­lő, Brunner Vince, a városi pártbizottság titkára, valamint Hegedűs János a me­gyei tanács végrehajtó bizottságának tit­kára is részt vett - erősen megosztotta a véleményeket az állami lakások felújítási és karbantartási munkáit összegző be­számoló. A Költségvetési Üzem elhúzódó munkáit és a költségvetési tényezők ala­kulását bíráló - esetenként laikus - ész­revételekre Szabotin Károly, a vállalat igazgatója válaszolt. Elmondta, hogy a bírálatot jogosnak érzi ugyan, de az országban ma egyetlen, hasonló feladatot ellátó költségvetési szervvel sem lehet elégedett a lakosság, éppen a vállalat finanszírozási helyzeté­ből adódóan. Nem is szólva arról - s eb­ben több hozzászóló véleményében megerősítette -, hogy a költségek növe­kedése és bizonyos munkák késedel­messége az építőipar általános problé­máiból következik. Estébe nyúló vita követte Máté Lász­lónak, a városi tanács művelődési osztá­lya vezetőjének bejelentését a város kö­zépfokú oktatási intézményeinek küszö­bön álló profilváltásáról. A MÁV Pécsi Igazgatósága a vasút munkaerőigényé­nek kielégítésére - az illetékes miniszté­riumi tárcákkal egyetértésben - újabb két vasútgépész technikumi osztályt kí­ván indítani az Apáczai Csere János Szakközépiskolában a meglévő vasút­üzemi és postaforgalmi profil fenntartá­sával. Az intézményből áttelepülő egész­ségügyi tagozatot a vitára bocsátott vál­tozatok szerint vagy a Gőgös Ignác Gim­názium veszi át, ahol erre a feltételek adottak, vagy munkaerő-gazdálkodási megfontolásból jövőre már nem indíta­nak újabb egészségügyi osztályt. A gimnázium rangját féltők és az egészségügyi tagozat fenntartása mellett voksolók polémiájából végül egy harma­dik változat került ki egyelőre győztesen. Eszerint a helyiek állásfoglalása az, hogy a MÁV jövőre csak egy gépészosztályt indítson a tervezett kettő helyett, így az idén már ajánlott és pályaválasztási lehe­tőségként meghirdetett iskolatípusba is beadhatják felvételi igényüket a nyolca­dikos lányok. B. R. Csigatenyésztés - mesterségesen Csupán Franciaországban évente csaknem egymilliárd csigát fogyaszta­nak el, s ez más országokban is kedvelt csemege. Az ellenőrizetlen csigagyűjtés Nyugat-Európában, sőt még a gasztro­nómiai ínyencség legfontosabb szállítói­ban, a Balkán országaiban is erősen megcsappanthatja az étkezésre alkal­mas csigafajok állományát. Tajvan szige­tén trópusi csigafajokat ma már farmo­kon szaporítanak, de a fogyasztók ezeket nem kedvelik annyira, mint az európai csigákat. A jeruzsálemi egyetem egyik kutatójának most sikerült az észak-izrae­li Hermon-csúcsról elnevezett Hermon- csigát üvegházban tenyésztenie. Ez min­den szempontból - méreteiben, színé­ben és ízében - egyenlő értékű a kedvelt európaiakkal. Míg természetes környe­zetükben több évig eltart, amíg e csigák felnőnek, a laboratóriumban létrehozott megfelelő páratartalmon és hőmérsékle­ten, bőséges tápanyaggal már hat hónap alatt elérhetik végleges nagyságukat. A Lakásbérlők Egyesületének állásfoglalása A lakásgazdálkodás rövid távú kon­cepciójával foglalkozó kormány-előter­jesztésről az Országos Tervhivatal felké­résére állást foglalt a Lakásbérlők Egye­sületének elnöksége. Az állásfoglalás rögzíti: az egyesület kívánatosnak tartja, hogy a közép- és hosszú távú koncepciók és jogszabály­módosító tervek a döntés előtt kerüljenek a nyilvánosság elé. Mivel a lakosság megélhetési körülményei egyre nehe­zebbek, a szervezet különösen fontos­nak ítéli, hogy a lakosság egyetértésével fogalmazzák meg az igényeknek és lehe­tőségeknek megfelelő lakásgazdálkodá­si célokat. Fontosnak tartja továbbá a la­kások és lakóházak felújításának teljes társadalmi ellenőrzését; megítélése sze­rint a jelenlegi ingatlankezelési rendszer fenntartása mellett sem a lakáshelyzet­nek, sem a lakások műszaki állapotának javulása nem érhető el. A lakás- és lakó­házfenntartási költségeket csökkenthe­tőnek tartja az egyesület a nagymértékű pazarlás megszüntetésével, valamint a nagy létszámú, bürokratikus IKV-k fel­számolásával, illetve kivitelezőként mű­ködtetésével. Az egyesület megítélése szerint az ál­lami lakások üzemeltetéséhez és fenn­tartásához nem szükséges dotáció, ugyanis - a rossz hatásfokú ingatlanke­zelés ellenére - a jelenlegi lakbérek és díjak fedezik, s eddig is fedezték az üze­meltetési költségeket. A víz- és csatorna­díjak áthárítását a lakosságra indokolat­lannak, sőt: jogellenesnek tartja, mivel ez a szolgáltatás már korábban is a lakbér része volt. Fontosnak tekinti a szervezet azt, hogy az állami bérlakásban lakók kö­zül a rászorulók ne a lakbérben kapjanak szociális támogatást, hanem attól függet­lenül, személyre szólóan. Egyetért az egyesület a tervezet azon részével, amely szerint a bérlőknek le­gyen választási joga a lakáshasználatot illetően. Ehhez kapcsolódóan javasolja: a készülő rendeletben rögzítsék azt is, hogy az ingatlanhoz tartozó szolgálati la­kások és helyiségek szintén a ház tarto­zékai. Javasolja továbbá, a tanácsi lakás­elosztás rendszerét váltsa fel valamilyen más - esetleg a piaci - mechanizmus. A Lakásbérlők Egyesületének elnök­sége végezetül rendkívül fontosnak tart­ja, hogy a meghozandó minisztertanácsi rendeletet céljában és értelmében sem­milyen utasítás vagy alacsonyabb szintű jogszabály ne változtathassa meg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents