Tolna Megyei Népújság, 1988. december (38. évfolyam, 286-310. szám)

1988-12-29 / 309. szám

1988. december 29. i\fEPÜJSÄG 3 Rövidesen befejeződnek a szerelési munkák a székesfehérvári postahivatal új telefonközpontjában. Az Austria Telekommunication szakemberei és a Magyar Posta műszaki dolgozói úgynevezett tárolt programvezérlésű elektronikus ve­zérlésű központot szerelnek itt Az új központtal -1989 első felétől - jelentős há­lózatbővítést lehet majd végrehajtani a városban, a megye déli részén pedig 22 új, kisebb központ üzembe helyezésével közvetlenül hívható lesz a Velencei-tó környéke és a megye egy része is. (MTI) Szabadegyetemi tervek Jövőre: társadalomtudományi és néprajzi tagozat Az év végéhez közeledve megtartotta értékelő és a jövő évet előkészítő ülését a Babits Mihály művelődési központban a szabadegyetemi tanács. Az elmúlt év so­rozatairól szólva elhangzott, hogy a bér­leteket általában kevesebben vásárolták, nagyobb volt az érdeklődés az egyszeri belépők iránt, a legtöbben válogattak, a nekik tetsző témákra, előadásokra ültek csak be. A földrajzi tagozat keretén belül indított Teleki Sámuel nyomában „járó” kurzuson zömében általános és közép­iskolai diákok vettek részt, élénk vita ala­kult ki egy-egy előadást követően. A legnagyobb sikere kétségkívül a törté­nelmi szabadegyetemen belül indított Er­dély múltjával foglalkozó sorozatnak volt, átlagosan 120-130 ember hallgatott vé­gig egy-egy neves szaktekintélyt, és ké­ső estébe nyúlott a kérdezz-felelek, a vé­leménycsere. A szervezők ezt minden­képpen folytatni szeretnék, így az eddig nem érintett korszakokat és témákat ve­szik sorra a következő évben. Az előadá­sok közül felsorolásszerűen csak néhá­nyat kiemelve: Erdély a 20-as években, Vasgárda története, a felszabadulást kö­vető időszak, erdélyi helikon, az ott élő fiatalok... Ezzel összefüggésben izgalmasnak ígérkezik az a székelység történetét fel­dolgozó sorozat, amit nem Szekszárdon, hanem - ez még nem eldöntött - Bony- hádon, vagy Kakasdon szerveznek meg. Itt a székelység eredetét és a székely művelődéstörténetet dolgozzák fel, te­kintik végig. A legkorábban induló sza­badegyetem, a földrajzi tagozat lesz, ja­nuár 9-től kéthetente várják az érdeklő­dőket dr. Juhász Árpád előadásaira. Idén bevált, jövőre folytatják a biológiai kurzus után egészségnevelési tagozat indul ’89 őszén, az ember és a természeti környe­zet kapcsolatát, az autogén tréninget, re­formtáplálkozást, gyógynövényeket, gyógyvizeket, a komplex testkultúrát és a tűgyógyítást bemutató sorozat. Szakem­bereknek, pedagógusoknak, diákoknak és laikus érdeklődőknek is érdekesnek ígérkezik. Egészen új kezdeményezésként szer­vezik meg a társadalomtudományi tago­zatot a jövő évben. Az aktuális témák, neves előadók minden bizonnyal soka­kat vonzanak majd. Ezen belül szó lesz a népesség alakulásáról, a társadalom ré­tegszerkezetéről, a párt és állam viszo­nyáról, a hátrányos helyzetű, leszakadó rétegekről, a politikai pluralizmusról, a le­szakadó rétegek érdekérvényesítési le­hetőségeiről, a kompenzálás módjáról, a szociálpolitikáról. Napjaink feszítő kér­dései, amelyekre mindenki választ vár. A szabadegyetemi tanács ülésén fel­vetésként hangzott el, de kedvező fogad­tatásra talált egy néprajzi, annak is a szellemi irányzatát képviselő tagozat életrehivása. Itt helyet kaphat a babona, mágia, számmisztika, de a boszorkánype­rek orvosi, eszmetörténeti vonatkozása is. A részletes program kidolgozása most fo­lyik, így jövőre minden bizonnyal még több ismeretszerzési lehetőséget nyújtanak a szabadegyetemi sorozatok. - tzs ­A decsi változások elé Három j elölt eg] / székre (Folytatás az 1. oldalról.) (levél) Hazafias Népfront Nagyközségi Bizottsága Decs Nagyközségi Pártbizottság titkára részére Decs Tisztelt Vida elvtárs! Népfrontbizottságunk október 31-én tartott ülésén határoza­tot hozott, hogy a megválasztásra kerülő tanácselnöki tisztség­re a következőket jelöli: 1. Dr. Záborszky Judit 2. Berlingerné dr. Somogyi Éva 3. Papp József A bizottság a felsorolás sorrendjében tartja szükségesnek az elbeszélgetést, mert ez egyben az alkalmassági sorrend meg­ítélését is jelenti. (pecsét, aláírás) Decs, 1988. november 2. Bognár Józsefné HNF-titkár Őket mint tanácselnök-jelölteket javasoltuk a községi pártbi­zottságnak... * Kovács Tamásné tanító, népfrontbizottsági tag szerint: - Olyan felelősségteljes állás ez, hogy meg kell gondolni, kit vá­lasztunk. Azt hiszem, nehezen vállalnak ma ilyen vezető beosz­tást az emberek. Mindenki elmondta javaslatát az elnök szemé­lyére. Az a huszonkét név jelzi azt is, hogy nagyon széles kör­ben mozogtak a tanácstagok. Több fiatal személy neve is el­hangzott. Ez jó dolog, de a munka, ami az elnökre vár, sok-sok tapasztalatot igényel. Családomban van példa az államigazga­tásban dolgozók munkájára. Sokat beszélgetünk erről. Olyanok a követelmények, hogy a jogi végzettség, a szakmai jártasság szinte elengedhetetlen. Teljesen laikus emberre nem szabad bízni ezt a funkciót. Testileg, lelkileg tönkretehetünk egy embert, ha nem felel meg a feladatnak... Tapasztalt, rátermett vezetőre van szükség. Olyanra, amilyent a bizottság javasolt a tanácsta­goknak. Ilyen a három jelölt között is van... * * A levél aláírójával, Bognár Józsefnével, Decs nagyközség Ha­zafias Népfront Bizottsága titkárával beszélgetünk.- Hol tart az elnökválasztási munka?- Kissé lelassulnak tűnik minden - kezdi Bognár Józsefné -, sokkal lendületesebben indult az elnökválasztás. Mint nép­fronttitkár, nem vagyok jelen minden tanácsülésen, csak ame­lyikre hívnak. A nem régen megtartott országos tanácskozásun­kon éppen ezt szorgalmazták, hogy a népfrontmozgalom képvi­selői vegyenek részt a tanácsok ülésein. Ne legyen olyan, mint­ha ott valami szigorúan bizalmas dolgok történnének. Miért nem teszik közzé, hogy mikor van tanácsülés, hogy oda bárki elmehessen. Attól nem kell tartani, hogy tolonganának az em­berek, mert eléggé közömbösek a közélet iránt. Bár ennek el­lentmond a legutóbbi népfrontbizottsági ülésünk. Ezen a szo­kottnál sokkal többen voltak. Olyanok is eljöttek, akik máskor nem mozdulnak szinte semmire.- Mi volt az érdeklődés mozgatója?- Csak annyit írtunk a meghívóba, hogy tanácselnök-válasz­tásról lesz szó! Tényleg meglepődtünk az aktivitáson. Azt lehe­tett érezni, hogy valami megpezsdült a közéletben. Hallatják hangjukat az emberek és néha nyersen is megmondják véle­ményüket. A népfrontbizottság úgy tervezte az elnökváltást, hogy döntsön a falu. A tanácstagok így huszonkét nevet hoz­tak az októberi ülésünkre. Valamennyien ismert emberek, így aztán az alkalmasságukról kellett csupán dönteni. A vélemé­nyek elhangzása után leszűkült ez a névsor három emberre. Pópa Tivadar kisiparos, tanácstag és a népfrontbizottság­nak is tagja. íme az ő véleménye az elnökválasztásról: - Nekem nagyon tetszik a demokrácia. Éljen! Tényleg nagyon örültem, amikor kiderült, hogy újabb tanácstagi feladat vár rám. Állítom, hogy ennek nyolcvan százalékában eleget is tettem. Elvégeztem. A maradék húsz százalékban a közömbös emberek vannak. A nép­frontbizottsági ülésünkön parázs vita volt. Igaz, nem is szerepelt más a napirenden, csak az elnökválasztás. Amióta tanácstag va­gyok, másként látom a dolgokat Azt tapasztalom, hogy a tanács munkájáról az emberek nem tájékozottak. Egészen pontosan, ata- nácstagok nem viszik ki a nyilvánosságra az üléseken hallottakat. Nem titok ott semmi! A községre tartozik. Nem értem! Most az el­nökjelölésnél is kiderült ez. Sokan semmiről nem tudnak. Végigjár­tam a körzetemet én is. Elmondtam, miért jöttem. Azonnal vissza­kérdeztek, hogy nekem mi a a véleményem, és kit javasolok. Fur­csának találják, hogy beleszóljanak a közéletbe. Amikor meg­mondtam, hogy szerintem ki lenne alkalmas, elfogadták. Nem tud­nak mit kezdeni a demokráciával. A többség, sajnos, azt mondta, hogy, hogy mit papolunk mi itt, úgy sem az lesz, amit mi akarunk. Biztattam őket, hogy az a világ elmúlt... Csak...- Csak?- Megingott a hitem. A faluban elterjedt egy újabb hír. Azért nem adok rá, mert az utcán beszélik. Tőlem is sokan kérdezik, hogy igaz-e hogy X. Y. lesz az elnök. Nem zörög a haraszt, tu­dom. Ha mégis valóság lesz, ami most pletyka, akkor a mód­szert nagyon piszkosnak tartom és ellentmond a népfront de­mokratikus törekvéseinek. Olyan emberről van ugyanis szó, aki nem szerepel a három jelölt között, de még a huszonkettőben sem volt a neve... -dkj­Hokicipők Hajdúböszörményből * A Hajdúböszörményi Flott Cipőipari Kis­szövetkezet az idén 100 ezer pár cipőt és 170 ezer pár cipőfelsőrészt gyártott. A szö­vetkezet egyik speciális terméke a hokicipő, amelyből a téli szezonban 10 ezer párt ké­szítenek. Ordas Iván: Az aradi tizenhárom Egy történelmi szociográfia, avagy a mártírok is emberek Hiányos történelmi ismereteink el­lenére is, fogadni mernék, hogy nem­igen akad magyar ember, aki ne tud­na 1848-49-ről és az azt követő vé­res megtorlásról, a mártírokról. Arra viszont nem mernék tenni, hogy ez a felszínes történettudat a mélyebb ré­teget is érinti, az események kro­nológiájával, ok-okozati összefüggé­seivel, következményeivel is tisztá­ban lennének oly sokan. Azt pedig biztosan állítom, hogy a legalaposabb felkészültséget feltéte­lező alulnézetből, a hétköznapok tör­ténetiségéből, dokumentumából me­rítő vizsgálódásra kevesen mernének vállalkozni. Nem laikusok, hanem tör­ténelemtanárok, a tudomány ismerői. Ezt tette a tőle megszokott humor­ral, a részletek, látszólag jelentékte­len adalékok gondos egymásmellé il­lesztésével, ijesztően tárgyilagos és hiteles, már-már rémregénybe illő életre keltésével - egy „nem szakma­béli”. Ordas Iván: Az aradi tizenhárom című regényében emberközelbe, ha úgy tetszik, testközelbe hozta a tör­ténelem felmagasztalt szereplőit, egyéni arcukat, eltérő erényeiket és hibáikat bemutatva, egyszóval élethű képet festve róluk. Levette a képze­letbeli babérkoszorút, ami a távoltar­tással, a tudatlansággal, lelkiismere­tünk megnyugtatásaként egyformán kijárt a vértanúknak és helyette a tisztelet sokkal igazabb módját aján­lotta fel: a megismerést. Beszédesen vall erről az egyik fejezet címe is, „A tábornok is ember". És minél inkább ember, annál na­gyobb elismerést érdemel bátorsága, a pillanatnyi gyengeségen való felül­emelkedése, tartása az utolsó órá­ban, a hóhérok előtt is. A történet itt kezdődik, a végén, amikor is elsőként a hóhért ismerhet­jük meg. Szellemes megoldással, ráadásul sokunknak teljesen új infor­máció erejével lép elénk Franz Bott. Brünn városának egykori hóhéra a jobb megélhetés reményében csatla­kozott a hadsereghez, de idővel csa­lódnia kellett, így hát „illő tisztelettel bár, de felmondott az ármádiának". Már kéthetes felmondási idejét töltöt­te, amikor felgyorsultak az esemé­nyek. Az utókor méltó ellenszenvét kivívott férfiú német precizitással vé­gezte munkáját, végiglátogatta, meg­szemlélte az elítélteket: nem volt lé­nyegtelen, mekkorára méretezik a bi­tófákat. A szemmérték, sajnos, tévedett, ami Leiningen Westerburg Károlynak és Damjanich Jánosnak kegyetlen, hosszú szenvedést okozott. Nem kis izgalmat jelentett továbbá, hogy a hó­hér sosem akasztott egyetlen napon féltucat elítéltet, arisztokratákat még kevésbé. Nem a felmentés szándékával, de a korrekt ítélet jogán jóval később esik szó csak az igazi gyilkosokról, Julius Freiherr von Haynauról, s I. Ferenc József császárról és magyar király­ról. Ebben a gyászos keretben kere­kedik ki az élethű kép az egykori csá­szári hadseregről, ami később a hon­véd tisztek és tábornokok többségét adta és a nem kis katonai teljesít­ményként szervezett, ütőképes had­erővé érlelt honvédseregről, a sem­miből teremtett tüzérségről. A dicső­ség hónapjairól kötetrevaló tanul­mány, szakmai és szépirodalmi mű született, itt egyetlen fejezetet szán az alig félesztendős ragyogó győzelem­sorozatnak a szerző. Leiningen Ká­roly cibakházi fogságáról és kiszaba­dításáról, mint a kevéssé ismert és méltatlanul elfeledett cselekedetek egyikéről számol be és miközben el­ringatózik az olvasó a pergő esemé­nyek, szavak folyamában, állandóan felrázza, megszúrja elejtett megjegy­zéseivel. Méltán, hiszen rádöbben az átlag­olvasó: mennyire kevés és sematikus ismerete van a kivégzettekről, Mé­száros Lázárról, a tudós hadmérnök­ről, Nagysándor Józsefről, a demok­ratáról, Láhner Györgyről, a fegyver- gyártás megteremtőjéről, Kiss Ernő­ről, a multimilliomosról, vagy éppen Damjanich Jánosról, a „vad rácról”, aki után tűzbe, pokolba mentek volna katonái... És aki az irodalom leglíraibb hang­ját idézve, ámulatba ejtő szépséggel írta meg búcsúlevelét hitveséhez és hazájához, Magyarországhoz. Korrekt tárgyilagosság és érzel­gősségtől mentes, finom emberi áb­rázolás, a kettő furcsa együtteséből született meg az a munka, amiről ma­ga a szerző személyes ajánlásában ezt írta e sorok írójának „Azt hiszem, ez történelmi szociográfia, bár ami­kor írtam, még nem tudtam”. Ennek pedig egyik fontos ismérve a hiteles­ség: a kötet végén oldalakon keresz­tül olvasható a felhasznált forrásmun­kák sora, külön is végigtekintve az aradi tizenháromról létező irodalmat. A Móra Kiadó gondozásában megje­lent szép kivitelű könyvet korabeli fel­vételek illusztrálják. TAKÁCS ZSUZSA Új telefonközpont Székesfehérvárott

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents