Tolna Megyei Népújság, 1988. december (38. évfolyam, 286-310. szám)
1988-12-24 / 306. szám
1988. december 24. TOLNATÁJ - 7 Csete Ildikó textiljei előtt Csillaglábú fenyők Karácsonyt idéző hangulatban nyitották meg Csete Ildikó textiltervező iparművész kiállítását Szekszárdon a Babits Mihály művelődési központban, ahol Patkó Sándor építész mondott köszöntőt, Budai Ilona és az óbudai zeneiskola Vi- kár Béla népdalkörének műsora után. Először a kaporvirág Csete Ildikóval a Magyar Televízió 2. programjában is találkozhatnak az érdeklődők. Az ott látottak hallottak megerősítéseként szolgál a szekszárdi bemutatkozása. Ünnepteremtő gondolatok születnek már a kiállítási terembe lépés pillanatában. Nehéz eldönteni, a kézimunkával díszített fenyőfánál vagy az életvörös tulipánokat hordozó függönynél időzzön, pihenjen a tekintet, mielőtt Csete Ildikó világában sétálna percekig, órákig. Talán mégis a bejárat mellett jobb oldalon elhelyezett kaporvirágok nyújtóznak bemutatkozó kézfogáshoz. Skandináviai utazás vezette, juttatta Csete Ildikót olyan közel a természethez, hogy szemlélete, fogalmazása átfordítódott. így az évtizedes - gyárban végzett - tervezői munkát felváltotta, a kétkezi, a szitanyomás technikát alkalmazó kifejezésmód. A növények, mint naturális motívumok jelentek meg textiljein. Elsőként talán a kaporvirág kínálkozott. A tanulmányrajzok geometrikus szerkezetig egyszerűsített mintái indították az iparművész gondolkodását. Egy pillanatra kell csupán megállni az ipar szót hangsúlyozva, mert Csete Ildikó esetében szinte eggyé olvad a praktikum, a gyakorlati alkalmazhatóság és a művészi vallomás, üzenet. Ezekhez olyan növényeket választ, hiv segítőként, melyeknek szimbolikus jelentésük sokak számára érthető, mondhatni: egyértelmű. Amikor búzakalászokat helyez fejmagasság fölé egy-egy függönyszárnyon, akkor abban ott van a gyerekkorban megélt élmény emléke. No és kinek nem az élet, a mindennapi kenyér jut eszébe, ha aranyló búzaszálat lenget a szél? Csete Ildikó két gyermek édesanyja. Ez a szerep is természetesen jelentkezik művészetében. Éppen a tulipánjai tanúskodnak az anyaság, a születés ősiségét tisztelő emberi-művészi magatartásról. Ha a kaprosmintát tekintjük, ha a tulipánost szemléljük, ott érezhetjük mögötte azt a néprajzi kutató, gyűjtőmunkát, ami A szekszárdi kiállítás rendezése közben tápláló forrásként hatott Csete Ildikóra. Kreativitását mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy a tulipánost - amelyben az imént még magzatát hordó terhét viselő nőalakot láthattunk - egy fél mozdulattal elfordítva repülő madárrá, újabb szimbólummá válik. A színek is ilyen jelentéstartalommal élnek a természetes alapanyagú textiljein, így követhetjük nyomon a földi lét vöröseinek átváltozását a narancsokon, sárgákon keresztül egy kézzel foghatatlan, más világba a fehérnek ábrázolt lélekmezőkre. Mi lesz veled életfa? Csete Ildikó alkalmazkodó és megőrző művész. Mindig a kapott feladathoz igazodik és ezen belül őrzi, élteti tovább a régi paraszti vászonkendők, a kazettás templomok mennyezetének virágait. így került kapcsolatba a Tolna megyei Sárköz főkötő hímzéseivel is, amikor 1978-ban felkérték a TÁÉV fadd-dombori üdülője textiljeinek megtervezésére. Idomult a tájhoz, az épülethez, a tervezők gondolkodásához, a bútorokhoz, a formákhoz. Ez nem jelent számára korlátokat, hanem az azonos hullámhosszon rezdülők munkálkodását. Aki egyszer a népművészettel szerelembe esett tekintse életfogytig tartó kísértésnek. El nem eresztő érzésként uralkodik. Az alkotó elmének újabb és újabb ötleteket adva. A mángorlók, suly- kolók díszei, emberalakjai, életfái önálló formaként jelentkeznek Csete Ildikónál. Tenyérnyi furnérlemezekből subás férfi és - ugyancsak népi viseletét érzékeltető - női alakot vágott ki gyermekjáték céljára. A figurákon meghatározott helyeken - amint a népviseletben is hangsúlyos helyre kezűitek a díszek - lyukakat fúrt. Ezeken keresztül színes fonalakat hímezhetik ki, öltöztethetik fel a gyerekeket saját ízlésük szerint a kézbe vett bábukat, vagy életfát. Csete Ildikó világnézetének alapját jelenti a férfi és a nő, a kettőjük kapcsolatából születendő életfa. Ezek a gyermekjátékok sokszorosításra alkalmasak. Készségfejlesztők lévén akár taneszközök is lehetnének, ha volna vállalkozó iparos vagy kisszövetkezet aki, vagy akik a gyártást segítenék, sőt a forgalmazás hasznát is magukénak mondhatnák. Mivel ilyen jelentkező nem akadt, így a kérdés marad: mi lesz veled életfa? A művész ötlete nagyobb léptekben is megfogalmazódott és játszóterek homokjába állítva megjelenhetett volna, ha akad kivitelezője. Az alkotó fantázia mindig új területeket hódít magának, ezért úgy tetszik, elhalt gyermekjátékok hevernek Csete Ildikó poggyászában, mellyel kiállításról, kiállításra vándorol. * Szállodában, étteremben, üdülőben, templomban találhatók Csete Ildikó textiljei. Mindenütt betöltik hivatásukat, megteremtik az otthon érzésének csöndjét, békéjét. A már említett motívumokon kívül segítik ezt a szabályos alakzatra komponált csillaglábú fenyők is. DECSI KISS JÁNOS Baka István Gyóntató fehérség Hóhullás némasága, te gyóntató fehérség, függönyöd előtt állva vallók — feloldozol még? Meggyónom gyávaságom, magányom, rettegésem, gyónom meleg kabátom, kiszikkadt ölelésem. Tudom, hazám is méltán nem fogadott fiának, bár cinkosa lehettem, mint folyondár a rácsnak. Vérem — piros didergés, ereim jégvirága, hasztalan dermed Isten sötétlő ablakára. Forster Jakab: Bélapátfalva Najiri Zárján örmény költő verse Várlak Grigássy Éva fordítása Hiszem és vallom, hogy te vagy, csak várlak-várlak én, vágyom rád, bármi messze vagy, csak várlak-várlak én. Hitettél hajdan, hajnalom derengő, kék ölén. A rámköszöntő alkonyon csak várlak-várlak én. A tegnap elszállt. Szép szavad ma már hiú remény. S ha a holnap is elszalad? Csak várlak-várlak én. A sok levél már ott pihen kopár tölgyfám tövén, s hogy egyszer eljössz, még hiszem, csak várlak-várlak én. Szemem szitálja már a köd, egy perc - s kihuny a fény. Boldogság! álmod mindörök, s csak várlak-várlak én. Decsi Kiss János: Ádvent az Ararát alatt 1988. december havában (Najiri Zarjannak) Ha a hetedik angyal is eljő Ha füst száll fel a kutakból Ha tüzek tava megnő Ha Bárány motoz az utakról Ha repülőket fal az örökzöld Ha az otthon bárka-koporsó Ha a vasmunkás arca zománc-föld Ha hárfát ráz a hajnal-orsó Ha recseg tranzisztoros égi szózat Ha a szövetség szivárványa is szakad Ha vérözönt jelez a holnap csak várj! az Ararát alatt Balipap Ferenc meleg fény (Aumale-i barátainknak) Az út. Az utca. A kerteken át. A kolostorfalon a repkény. A magas dombon bölcs öregember, S egy kicsi ház. - Körül: meleg fény. Fű közt zuhogást játszó kis patak. Ágak. Szőlőfürt. Zúgó darázs.-- Hátrál a kép, de most már megmarad: Aumale-ban magyarok, franciák, Állunk egymás körül. A délután Őszi és ünnepi - emelkedett. Összeér benne az óceán És a Dunántúl-dúdolású est. Babits Mihály Emlékezés gyermeteg telekre Telek jutnak eszembe, telek, régi, kemény, csillagos telek, murijáró szép falusi utcák, deres bajszok s nagy piros fülek. Parasztszagú éjféli misék, mennyi süllyedt, jámbor semmiség, nagykendöbe bagyulált cselédek, cukorbundás házak, tejes ég. Bocsmód, még mint egész csöpp gyerek, Pesten is átbújtam egy telet. Csillagok és lámpák kavarodtak, félelmes volt a sok emelet. Nappal kezdődtek az éjszakák, csilingelt és búgott a világ, cicázott az ablakok visszfénye: Mikulás ment a hátsó gangon át. Később, kisvárosi zsúrokon, mikor összejött a sok rokon, lányokat kellett hazakísérni s én hallgattam az egész úton. De másnap, mint röpülö-cipős Merkúr, versre lengtem a csípős ködben a magányos jégen - mit ma nemcsak lábam, de szívem se győz. Ó teleim, gyermeteg telek! mily bolondul elfedtelek. Úgy megfakultatok, mint a gyöngy ha nem ringatja eleven meleg. Némelyik már egy szertehullt láncnak a szeme, halkan elgurult... Pedig amint fogy-fogy a jövendő, egyre-egyre drágább lesz a múlt.
