Tolna Megyei Népújság, 1988. december (38. évfolyam, 286-310. szám)

1988-12-24 / 306. szám

2 - TOLNATÁJ

1988. december 24.

A professzor úr már meglehetősen régóta a Pécsi Orvostudományi Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának az igazgatója. Neve, tudományos munkássága nemcsak a Dél-Dunántúlon, nemcsak itthon, hanem világszerte ismert. Különösen azóta emlegetik nagy- nagy tisztelettel, hálás szeretettel a honi „kisemberek”, amióta megszületett az első magyar lombikbébi az önök klinikáján. Mielőtt azonban erről beszélgetnénk kérem, mondjon néhány szót az indulásról, esetleg gyermekkoráról.- A gyermekkorról beszélgetni mindig nagyon jó. Engem az az időszak Tolna nagyközséghez fűz. Szekszárdra akkor kerültem, amikor szüleim beírattak a gimnáziumba. Igazán szép esztendők voltak azok is, bár a háború sok keserűséget okozott. Ugyanis 1945-ben érettségiztem. Azóta sokan meghaltak a fiúk közül, akikkel együtt végeztem. Mindössze tizenhármán vagyunk meg az évfolyamból. Kicsit szétszakadt „társaság” voltunk... Többen később végeztek csak, 1946-47-ben. Szétszórt bennünket a háború.

I - De a találkozókra...?- Ök is eljönnek, természetesen. Meg tartjuk is egymással a kapcsolatot a szekszárdi találkozókon kívül is. Szívesen megyek Szekszárdra, a gimnáziumba, a volt alma materbe, de öröm fölbandukolni a Babits-házba, ahol diákalbérlőként laktam is... Szívesen emlékezem volt tanáraimra, így Besenyei „Zénóra", a hajdani tornatanárra, akit „Zénóként” ismert mindenki, s akitől megtanultuk, hogy milyen fontos az emberi szervezet számára a mozgás, a rendszeres mozgás.

I- Az érettségi után került Pécsre, az egyetemre.- Igen, ahol 1951-ben avattak orvosdoktorrá. Közben a szekszárdi kórházban, 1948-tól, mint famulus dolgoztam, bejártam nyári szünetben és Tóth főorvosnál a szülészeti osztályon kezdtem meg a ténykedésemet.

I- Tehát a szülészettel, nőgyógyászattal kapcsolatos első és meghatározó élményei Szekszárdról származnak.- így igaz... Végzés után nyomban ide kerültem a klinikára, sőt, a szigorló évemet is itt töltöttem és már akkor bekapcsolódtam a tudományos munkába. Azóta tulajdonképpen megszakítás nélkül vagyok itt, illetve két és fél évet aspiránsként töltöttem a Szovjetunióban, ott védtem meg kandidátusi disszertációmat. Ezen kívül fél évig voltam Bécsben, a női klinikán, Collégicum Hungaricum-i ösztöndíjas tanulmányúton.

Í- Ezek alapján tovább épültek a nemzetközi kapcsolatai.- Persze... Rendszeresen részt veszek a tudományos kongresszusokon. A kollégák látogatják intézetünket, ahogyan mi az övéket. Több intézettel egészen komoly kapcsolatot tartunk; így például a Szovjetunióban az 1 -es és a 2-es moszkvai egyetemmel.

I Meglehetősen sok területen tevékenykednek együtt nyugati kutatókkal, teamekkel.- Bécsi tartózkodásom során sok kollégával ismerkedtem meg, s alakult ki közöttünk barátság vagy figyelemre méltó munkakapcsolat. Vannak olyan területek, melyeket a rendszeres együttműködés jellemez: ilyen a magzatok méhen belüli megfigyelése, monitorozása, az ikerterhességek megtartásának kérdése. Kollaborációs tevékenységünkben igen fontos például a terhességek alatt kialakult fehérjeváltozások nyomon követésének vizsgálata. A munkacsoport nemzetközi rendezvényeken számol be az eredményekről, illetve közösen publikálunk. Ugyanebben a munkacsoportban szovjet és magdeburgi kolléga is dolgozik. A témakörben a finn Sepela professzorral tartunk fönn nagyon szoros kontaktust, de szélesek a keletnémet kapcsolataink is.

I- Változott-e a klinika rangja a nemzetközi elismerés tekintetében azóta, hogy itt született meg nem is olyan régen az első magyar lombikbébi?- Tulajdonképpen nemzetközi értelemben bennünket nem erről az „oldalunkról” ismernek, nem ez emelte és emeli az intézet tudományos rangját, bár a gyerekszületésekkel kapcsolatos eredményeket pozitívan értékelték. A siker inkább belföldi, mert szenzációként hatott... Megjegyzem, hogy hazai és külföldi kooperáció nélkül nem lehetett volna elérni ezt az eredményt.

I- Amiről két egészséges csecsemő tanúskodik. Az igazi lombikbébi és a „félig” lombikbébi. A paksi kismama babája született meg korábban...- Ebben az esetben a megfogantatás nem lombikban történt, de minden ugyanolyan módszerrel folytatódott, mint a lombikbébié. Tehát az anyából kivettük a petesejtet, amit kint hoztunk össze a dúsított spermiumokkal, s így tettük vissza közvetlenül a méhkürtbe, mert megvolt a lehetőség, hogy a megtermé- kenyülés ott következzék be.

I- És a valódi lombikbébi hol kezdi valóságos életét, s hol és milyen körülmények között folytatja?- A petesejtet üvegben, azaz lombikban hozzuk össze a hím ivarsejttel - bizonyos feltételeket biztosítva. Amikor már osztódik, azaz a megtermékenyült petesejtet, az embriót helyezzük vissza - bizonyos sejtszám mellett - a méh üregébe. Ezeknek az eredményessége kedvezőtlenebb, mint a kürtbe visszahelyezet- teké, tehát mint a GIFT-módszerrel fogantaké.

I - Honnan ered ez az angol rövidítés?- Egy fiatal, Áss nevű kutató adta ezt a nevet: Gameta intra Fallopian transfer (a pete a kürtbe visszahelyezve). Ő próbálkozott először e módszerrel olyan betegeknél, akiknél minden addigi kísérlet eredménytelennek bizonyult, bár a „megbetegedésnek” nem volt semmi anatómiai oka a meddőségben. Tehát a fiatal amerikai kutató módszerének a lényege az, hogy a petesejtet és a spermiumot is összegyűjti egy pipettába, s befecskendezi - illetve már mi is befecskendezzük - a megtermékenyítés helyére. Ezzel fantasztikus sikereket ért el már a kezdetben is, úgyhogy azóta már több ezer ilyen újszülött és kisgyermek él a világon.

I- Tanár úr, személyesen is ismeri Ass- t?- Hogyne. Amikor legutóbb találkoztunk, arról számolt be, hogy még újabb módszerrel is próbálkoznak: visszahelyezik a méhkürtbe azt az „anyagot”, amelynek egészséges fejlődése oly gok kilátástalannak tűnő házasságot tehet boldoggá. Tehát nem laparaskópia, azaz hastükrözés útján helyezik vissza, hanem az uteroszkóp segítségével a méh- üregen keresztül keresik fel a kürtöt, s helyezik be az egyesülés előtt álló sejteket... Éppen a napokban kaptunk egy külföldi cégtől egyéves kipróbálásra egy ilyen készüléket.

I- Tehát akkor - legalábbis átmenetileg - ezt az igen korszerű módszert is alkalmazzák. Nemcsak ezzel, hanem a többi módszerrel kapcsolatban is kérdezem: okoznak-e fájdalmat a kismamának ezek a beavatkozások?- Gyakorlatilag egyik sem fájdalmas, mindegyiknél narkózisban van a kismama.

I- Hány napot kell kórházban, illetve a klinikán töltenie a beavatkozásra váró asszonynak, s hányat a férjnek?- Attól függ... Mert a beavatkozás ambulanter végezhető. Meglehetősen hosszadalmas - két hetes - hormonális előkezelés szükséges, amit monitorizálni kell: mégpedig részben ultrahang vizsgálattal „nézzük” a tüszők nagyságát, másrészt pedig tudnunk kell, mikorra várható az optimális tüszőnagyság. Ettől függ, hogy mikor végezhető el a beavatkozás. Az említett vizsgálatokra a pécsiek bejárnak, de a vidékieket a kilencedik napon felvesszük, a férjet pedig az adott egy napra hívjuk be intézetünkbe. A beavatkozást követően a „GIFT-módszeresek” szonnal mehetnek haza, mert további tennivaló nincs. Amennyiben valódi lombikbébiről van szó, akkor az anyának meg kell várnia a megtermékenyü- lést és a visszahelyezést, ami 48-72 órán belül történik.

I- És másképpen mennyi ideig kell várnia egy nőnek az ilyen beavatkozás elvégzésére? Például hány évi meddő házasság után lehet jelentkezni a klinikán?- Nem a házasságban eltöltött évek számától függ, hanem attól, hogy milyen betegségben szenved a gyermeket akaró nő, milyenek a kivizsgálás eredményei, s mi az oka a meddőségnek.

I- Mikor beszélünk meddő házasságról?- Tulajdonképpen akkor, ha a nő két évig nem esik teherbe... Bár ma egy korszerű orvos egy év, mi több fél esztendő után már elkezdi a vizsgálatok sorát, ami természetesen a férjre is vonatkozik. Egyébként a házasságok ötven százalékában a férfinál van a probléma! Amenynyiben a férfi rendellenességén nem tudunk korrigálni, akkor ajánljuk fel a jogilag szigorúan és precízen szabályozott idegen spermiummal való megtermékenyítést.

Í- Hogy érintette önt, illetve önöket a paksi kismama szülése?- Mi kezdettől fogva úgy kezeltük - és a terhes is úgy viselkedett -, mint egy normális lefolyású terhességet... És mégis! Nagyobb örömöt, nagyobb eseményt jelentett számunkra is az a szülés, mint egy bármilyen „normális”. S nem azért, mert az az első beavatkozást követő szülés volt, hanem mert azt is, ahogyan a többit is, hosszú várakozás előzte meg... Részünkről pedig sok-sok hittel végzett munka. Egyébként? Egy új emberke világrajövetele az csodálatos dolog, s ennyi év után sem mondhatom, hogy engem nem érint a mindenkori első babasírás.- Lévén szó ünnepi beszélgetésről, nem szeretnék ünneprontó lenni, de megkérdezem..., illetve kimondom, műszerezettségünk nem mondható jónak, pénzünk is alig van, s vannak olyan apróbb „szerkentyűk”, amiket szinte úgy barkácsolnak...- Pénzért kuncsorgunk, kellene egy ultrahang készülék is mihamarabb, de ennek az ára a feketepiacon ötmillió forint. Gondoltunk a társadalmi összefogásra is... A nyugati országok igen nagy előnyben vannak velünk szemben. Ott gyárak álltak rá a „lombikbébivel kapcsolatos programok” kiszolgálására... Mi például nem tudunk hozzájutni azokhoz a finom, precíz műszerekhez, eszközökhöz: kanülökhöz, pipettákhoz, fecskendőkhöz, melyek speciálisan erre a célra készülnek. Legfeljebb, ha szerzünk pár darabot, s azokat ismételten felhasználjuk. Vagy bizonyos tűket mi magunk alakítunk át más célra készült tűkből, vagy a pipetták vagy az ajándékba kapott oldatok... De jgy is naponta nyolc-tíz lombikbébire váró fekszik intézetünkben, s naponta két-három beavatkozást végzünk el. Egyszerre négy műtőben dolgozunk, egy kórteremből laparascopiás termet alakítottunk ki.

I- Az önök klinikáján a férj is bemehet a szülőszobába, „részt vehet” a szülésben. Ön, amikor gyermekei unokái születtek, milyen „funkciójában” volt jelen?- Az első mondatára azt válaszolom, hogy a férjekre rendkívüli hatást gyakorol az, hogy végig bent lehetnek a szülőszobában, amikor feleségük szül. Leegyszerűsítve: a család kapcsolata ezután egészen másként alakul. Azt is hozzáteszem, bár ezért többen orrainak rám, hogy a kispapák szinte fegyelmezik a szülést vezető orvost... Kérdésére pedig az a válaszom, hogy a család szülésein mindkét tisztemben vettem részt. Természetesen. Két gyermekem van. A fiam az idősebb, s náluk hétéves a leány-, a fiú unokám pedig öt. Kisíányomnak pedig ötesztendős kisfia van.

I- Mindannyioknak szép karácsonyt kívánok - természetesen beleértve azokat a reménykedő asszonyokat is, akiknek igazi boldogságukat itt indítják útjára.

Karácsonyok a MADISZ-tól (1945

Talán az egyetlen minden időkben bensőséges, meleg és békés ünnepünk a karácsony. Ünnepe a családnak, a társadalomnak, mindenkinek, aki örömet szeretne szerezni, s persze kapni is. Az ünnep megtartása bennünk és a körülményekben egyaránt gyökerezik, ezért érezzük jellemzőnek, hogy ünnepeltek a felszabadulást követő években, s miként tükröződik ez a korabeli Tolna megyei lapokban. Bevallva, vagy bevallatlanul is rádöbbenünk utólag, hogy egy apró képben, jellegzetes mondatban mennyire benne rejlik mindaz, amit ezekben az évtizedekben átéltünk, amire talán büszkék is voltunk, de ma már csak megmosolyogjuk. Lehet, hogy egy következő nemzedék már-már alig érti a „lódenkabát” kifejezést, vagy az elkészült bekötőút jelentőségét, de ebben - szerencsére - a mostani karácsonyok hangulata a legfőbb részes.

Itt következő összeállításunkkal, amelyet a Tisztelt Olvasó karácsonyi olvasmányai közé ajánlunk, szeretném emlékeztetni, elgondolkodtatni mindenkit a múlton, jelenen, jövendőn.

Mindenki karácsonyfája a MADISZ- ban. A MADISZ szekszárdi szervezete december 23-án, vasárnap délután 5 órakor a MADISZ nagytermében rendezte meg karácsonyi ünnepélyét. A ragyogóan feldíszített karácsonyfa alatt csakhamar meleg hangulat alakult ki. Karácsonyi énekek, két népi eredetű köszöntő és szavalatok után került sor az ajándékok kiosztására. A helybeli árvaház kis lakói - akik' különben a műsort is gazdagították énekükkel és egy kis bet- lehemes játékkal - kapták a játékokból, szaloncukorból, könyvekből álló ajándékcsomagokat... Külön meg kell emlékeznünk Pettrits Ferenc adományáról, aki szaloncukorral látta el a kis árváknak szánt csomagokat, Szabó Lajosról, aki a játékszerek zömét készítette ízléses kivitelben..." (Tolnamegyei Néplap 1945. dec. 29.)

„Békesség (a) földön az embereknek.

(...) Te európai édesapa, ki ma Le Havre- ban, Bolognában, Navrikban, Ljubjaná- ban vagy akár Szekszárdon templomba vezeted kislányodat, kisfiádat, Jézuskáról és a szeretetről, a békéről beszélve neki, ne feledkezz meg róla egy percre sem, hogy az a háború, ami éppen csak elmúlt és amit az aranyz9ákok ördögei újra feltámasztani szeretnének, tízmillió európai családot szórt szét, irtott ki, fosztott meg vezetőjétől. Ha a kirakatban apró gyermekcipőt látsz, gondolj rá, ilyen üres kis gyerekcipők ördögien rendberakva álltak raktáron Lublin és Majdanek raktáraiban, míg a kis cipők gazdáit a krematórium tüze tüntette el „a keresztény nemzeti Új-Európa” földjéről...” (T.N. 1946. dec 21.)

„Mindenki karácsonyfája Szekszárdon. A két munkáspárt - ezúttal először a városban - felállítja a Garay téren a »Mindenki Karácsonyfáját«.” (T. N. 1947. dec. 24.).

„Uj emberek új karácsonya. Röppennek a tréfás szavak Bonyhád község egyik üzletében, ahova betért vásárolni K. A. a grábóci Alkotmány Tsz. brigádvezetője. (...) Pár perc múlva már egy 850 forintos lódenkabátban feszít és sugárzó arccal forog a nagy tükör előtt...” (Tolnai Napló 1953. dec. 25.)

„Farkas Lajosnak, a bátaszéki erdészet egyik legjobb dolgozójának különös ünnepet jelent az idei karácsony: a kettős ünnepre ikrei születtek feleségének, s a két újszülöttel tizennégy gyermekük van. Az újszülött kisfiút és kislányt Adómnak és Évának keresztelik.” (Tolnai Napló 1954. dec. 29.)

„Karácsonyfa ünnep a Megyei Tanácsnál. (...) Vége a mesének, a Télapó (!) meggyújtja a karácsonyfán a csillagszórókat. - Most álljatok szépen sorba gyerekek, mindenki mutassa meg a meghívóját és megkapja az ajándékot. - Bizony, nem könnyű rendet teremteni a száznál több ajándékra váró gyermek közt. Az ajándékok kiosztásával végetér az ünnepség. Kifelé menet egy pirosszalagos kislány odafordul a mamájához: Anyukám, ha holnap este eljövünk, megint kapunk ajándékot a Télapótól?.” (Tolnai Napló 1955. dec. 25.)

„Karácsonyi könyvvásár. Hamis lenne a kép, ha csak arról írnánk, hogy az óra- és ékszerboltokban, ruházati divatcikk üzletekben mennyivel nőtt a forgalom... A mostani forgalom mintegy háromszorosa az előző hónapok forgalmának. (...) Nem volt ritka az olyan vásárló, aki 150-200 forint értékű könyvet is vásárolt, és ami szintén a kultúraigények fokozódását

a helikopterig -1968)

mutatja, még a drágább könyveket is szívesen vásárolták.” (Tolna megyei Népújság 1957. dec. 25.)

„600 000 forintos karácsonyi ajándék. (...) Csak a felszabadulás után változott meg a helyzet Ózsákon. A telepes rádiók eljuttatták hozzájuk a világ híreit, közelebb kerültek Szekszárdhoz is, a kese- lyűsi autóbuszjárattal, de eddig ahhoz is feneketlen sáron keresztül jutottak el. A hétfői nappal a puszta lakói előtt ledőltek a sáremelte korlátok is. Átadták rendeltetésének *az 1200 méternyi makadámu- tat... Ennél értékesebb ajándékot nem is remélhettek a puszta lakói, hiszen többe került az út 600000 forintnál.” (TMN 1958. dec. 24.)

„Karácsonyi gondolatok. (...) Szeretheti-e az az embert, aki embertelen robotra, szükölködésre, megalázottságra és megbetegedésre, tüdővészre kárhoztatja, azt az embert, aki miatt szenvednie kell? Szeretheti-e az élősdit az, akinek kiszipolyozza a vérét? A kapitalizmusban lehetetlen az általános szeretet és megértés légkörét kialakítani. Az általános szeretet és megértés légköre csak az osztálynélküli társadalomban, a szocializmusban (!) alakulhat ki, ahol nem tátong ember és ember között átléphetet- len szakadék..." (TMN 1959. dec. 25.)

„Idegenben. (...) Keleten vörösen pir- kad az ég. A nagyváros házai felett úgy tűnt a derengés, mint egy nagy, félelmetes távoli tűz.

Haza, haza, haza-haza - zakatolt az agyában a szó, amely most minden idegszálával foglalkoztatta. A karácsony elsöpört benne minden gátlást, minden félelmet, minden szégyent, amely visszatartotta.

Odabotorkált a sarkon álló rendőrhöz és megkérdezte tőle, merre van a magyar konzulátus. A rendőr, kövérre hízott, malacarcú ember, dühösen nézett rá, mintha megsértette volna s aztán magyarázni kezdte a legközelebbi utat.” (TMN 1960. dec. 25.)

„Karácsonyi abroszj...) Hagyomány volt Sióagárdon, hogy a karácsonyt minden háznál ilyen díszes, csak erre az alkalomra szőtt abrosszal letakart asztallal várták és ülték meg. Vízkeresztig aztán le sem került a főhelyről. De ekkor le kellett venni, s tisztán újra elrakni a következő karácsonyig... Nézzük, gyönyörködjünk benne. A szekfűs, mintás abrosz egy kis darab a sióagárdi népművész asszonyok művészetéből. Büszkék lehetnek rá.

Ezt csak növeli, hogy bár a divatja itt helyben kissé megkopott, de a háziipari szövetkezet jóvoltából máshol, szerte az országban és még külföldön is annálin- kább kezd divatba jönni a sióagárdi szőttes, hímzés.

Nevet, megbecsülést, s nem utolsó sorban mellékjövedelmet biztosítva az ezzel foglalkozó asszonyoknak...” (TMN 1962. dec. 24.)

„Szülei: a gyár. (...) Az üzem dolgozói azt tették, amit a szivük diktált. Az üzemi tanácsülést soron kívül hívták egybe. Elindult valami, Icu elhalt szülei örökébe egy gyári közösség, a Paksi Konzervgyár dolgozói léptek... A csillagszóró és gyertyák fényében tündöklő karácsonyfa alatt mindent megtalált, amit kért, amit szeretett volna kapni karácsonyra, ajándékait szerető gondoskodással készítették, válogatták össze. A nagyszülőktől megkapta az alvós hajasbabát. A sok ajándék között ott van az óvónéni ajándéka és az őt örökbe fogadó üzemi munkások ajándéka, a karácsonyi csomag, sok-sok cukorral és csokoládéval.” (TMN 1964. dec. 25.)

„Ki mit dug? A Ki mit dug? játékot otthon, családommal karácsony előtt egy hónappal kezdjük el játszani. (...) Feleségem csak az ágyneműtartóba dug. Ezért én aztán esténként csukott szemmel húzom ki az ágyneműt és akaratlanul is kirántom az ajándék alsónadrágokat, amit aztán a feleségem gyorsan az ágy alá rúg és reggel hasonfekve piszkálja ki. Anyósom a konyhakredencbe rejti az árut. Ezt onnan tudom, hogy a házikabátomnak tavaly és az ingemnek tavaly előtt még újév után is marhapörkölt szaga volt. (...) Jelenleg már mindent beszereztünk és mindent eldugtunk. Mindenki úgy csinál, mintha nem tudna semmit, és karácsony este majd a meglepetéstől döbbenten esünk egymás nyakába...” (TMN 1965. dec. 25.)

„Milyen lesz a karácsony 2000-ben Szekszárdon? (Boda Ferenc közvéleménykutatása) T. J. jogász: Telefonon szeretnék boldog ünnepeket kívánni ismerőseimnek, s remélem addigra megjavítják a többnyire üzemképtelen készüléket. S. J. fogorvos: Szerintem akkor már nem lesz ajándékvásárlási gondunk, mert a pénz kimegy a divatból. Természetesen nem főzünk, mert az automaták minden jóval ellátnak bennünket. Karácsonyfa sem lesz külön a családoknak, hanem a Garay téren felállítják mindany- nyiónk karácsonyfáját. A vendégek helikopteren érkeznek hozzánk... (TMN 1968. dec. 24.)

Összeállította: Dr. T. G.

Dr. Csaba Imre és V. Horváth Mária a gyermekáldásról