Tolna Megyei Népújság, 1988. december (38. évfolyam, 286-310. szám)

1988-12-22 / 304. szám

1988. december 22. AZ OLVASÓKÉ A SZÓ MOUUÓi rtÉPÜJSAG 5 Megjegyzés a „Párthelyiségek többoldalú kihasználásáról” című cikksorozathoz A szekszárdi újvárosi pártszervezet 1984 szeptemberében kapott otthont - egy több, mint 150 éves épületben. A XIII. kongresszus után látva a pártmunka mozgalmi jellegének, a tömegkapcsolat fejlesztésének szükségességét, arra tö­rekedtünk, hogy a párt helyiségeit minél jobban kihasználjuk a hét minden nap­ján. Ezért a nyitás politikáját igyekeztünk a gyakorlatban megvalósítani. Csütörtöki napokon pártnapokat, taggyűléseket, pártvezetőségi üléseket, vitaköröket, fo­gadónapokat tartottunk. Helyet adtunk a Hazafias Népfront körzeti bizottságának, tanácsi rendezvényeknek, lakógyűlé­seknek, különböző fórumoknak, ezek hétfői napokon vannak. Helyet adtunk az ifjúsági klubnak, melynek 34 tagja van, de kétszer ennyien látogatják. Program­jaik délután 5-10 óráig, pénteken, szom­bat, vasárnap reggel 8-tól éjfélig tarta­nak. A helyiségeket pingpong-, rex-, sakkversenyekre, tv-nézésre, videózás­ra, diszkóra, kulturális, politikai rendez­vényekre használják. Szombat és vasárnap délutánokon 14 és 19 óra között a nyugdíjasok is birto­kukba veszik. Négyéves tapasztalatunk, hogy a párthelyiség kezd kicsinek bizo­nyulni, ami főleg az ifjúsági klub rendez­vényein érezhető. RÉV ANDRÁS Vb-ülés Dombóváron (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Dombóvári Városi Tanács V. B. leg­utóbbi ülésén a Dombóvári Építő- és Szerelőipari Szövetkezet beruházási te­vékenységéről tartott tájékoztatót Topa Imre, a szövetkezet elnöke. Egy másik napirend keretében dr. Keszler Gábor vb-titkár beszámolója alapján a végrehajtó bizottság megálla­pította, hogy a városi népi ellenőrző bi­zottság a lakásépítési és -vásárlási tá­mogatások vizsgálatával elősegítette a felsőbb jogszabályokban, irányelvekben rögzített előírások, elvek fokozott érvé­Megy a tv vándorútra... Bakó Ferenc leveléből idézünk: Ez év júniusában elromlott a televí­ziónk. Hívtam az Elgép szakembereit, akik állítólag a gyorsaságukról és pon­tosságukról híresek. De, sajnos, téved­tem. A készüléket elvitték azzal, hogy a következő pénteken megjavítva vissza­hozzák, de, sajnos, ez nem történt. Több­szöri érdeklődésemre hol azt mondták, hogy kihozták a készüléket, csak nem tartózkodott otthon senki, hol újabb hibá­ra hivatkoztak. Pedig a szüleim, akik nyugdíjasok, állandóan otthon vannak. Úgy másfél hónappal ezelőtt végre haza­került a készülék, de csak mutatóba, mert továbbra is üzemképtelen volt. így újra visszakerült a javítóműhelybe. Ezzel kezdődött az egész elölről. Gondoltam, most már várok, amíg csak kell. Mivel bosszantott a dolog, újra felhívtam őket telefonon. A válasz az volt, hogy ha az üt­és a látási viszonyok olyanok lesznek, napokon belül kiszállítják. Közben eltelt az újabb határidő, de a készülékkel nem jelentkeztek. Hívtam őket újra. Újabb vá­lasz: Még van vele egy kis hiba, ezért nem hozták. Ezekután már elfogyott a türel­mem, és kértem őket, hogy a készüléket szállítsák vissza úgy, ahogy elvitték. Az­óta sem történt semmi. Meddig várjak? A készülék maradt, én pedig bosszanko­dom. Kérem, segítsenek ha tudnak! nyesülését, mert feltárta a hibákat, hiá­nyosságokat. Ráirányította a figyelmet ezen ügyek társadalmi hatására és an­nak felismerésére, hogy nagyobb nyilvá­nosságot kell biztosítani intézkedésükre. A jelenleg érvényes tanácsrendelet rész­letesen tartalmazza mindazokat a fel­tételeket, amelyek fennállása esetén tá­mogatás adható, azért annak módosítá­sát a testület nem tartja indokoltnak. A vb több intézkedést hozott a lakástámoga­tások odaítélésének társadalmi nyilvá­nosságára. MAGYARSZÉKI ENDRE Ismét a pótszabadságról E heti ön kérdez, mi válaszolunk rova­tunk első jogesetéhez - ami „Kérheti-e a nyugdijának újbóli megállapítását” cím­mel jelent meg - tett észrevételt Bonfig Tamás szekszárdi olvasónk. Megköszönve kiegészítését - az egyébként helyes válaszhoz - közzé- tesszük az MTV 50. paragrafusa 2. be­kezdésében foglaltakat: „Továbbdolgozási pótszabadság cí­mén annak a dolgozónak, aki öregségi nyugdíjra jogosultságának megszerzése után fizikai munkával, teljes munkaidő­ben tovább dolgozik, az első naptári év­ben három, a második év minden további naptári évben öt munkanap pótszabad­ság jár (MTV. 50. § (2) bek.). E pótsza­badság alapvető feltétele, hogy a dolgo­zó az öregségi nyugdíjjogosultság felté­teleivel (korhatár, szolgálati idő) rendel­kezzen. Az közömbös, hogy e meglevő feltételek alapján állapítottak-e meg a dolgozó részére öregségi nyugdíjat vagy sem, illetve, hogy folyósítják-e azt vagy sem; mindkét esetben jár a pótszabad­ság. További feltétel, hogy a dolgozó fizi­kai munkát teljes munkaidőben végez­zen. Nem jár tehát az öregségi nyugdíjra jogosító feltételekkel rendelkező azon dolgozónak a pótszabadság, aki nem fi­zikai munkát vagy fizikai munkát ugyan, de nem teljes munkaidőben végez.” Az év legszebb ajándéka (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Az erősen megfogyatkozott lélekszá­mú kistelepülésen igen szorgalmas em­berek, földet szerető nyugdíjasok, vala­mint szakmát tanult, tisztelettudó fiatalok élnek. Belecska valamikor a Kapos menti kis­települések egyik gyöngyszeme volt. Többszörösen megérdemelte a róla való gondoskodást. Lakói faluszerető polgá­rok. A kistelepülések továbbélését támo­gató politika felénk is kinyújtotta segítő jobbját. A lakosság kérésére, az elöljáró­ság kezdeményezésére, a Pincehelyi Nagyközségi Közös Tanács megépítette - a lakosság nagy megelégedésére - a vasútállomás felé vezető utat. A falu ke­reskedelmi egységei új köntösbe öltöz­tek. Korszerűbbek lettek. Kulturáltabb ke­reskedelmi kínálattal találkozhatnak nap mint nap az emberek. Az épület jelenleg a falu legszebb objektuma. A korszerűsítés közel egymillió forintba került. Az egysé­gek előtti tér betonozási munkáit a falu­ban élő generációk társadalmi összefo­Tereprendezés a bolt körül gással, állami, tanácsi, intézményi és sával - közel 100 ezer forint értékben - szövetkezeti szervek anyagi támogatá- végezték el. Cikkekre reagáltak Egy „hölgy” a mozdonyok között... A Csöpi indulásra készen (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Emlékeim között kutatva - tehetem, hisz idestova 30 éve foglalkozom velük - mondhatom, hogy az 1950-es években nyugalomba vonult Kata, valódi nevén 326-os gőzmozdony óta nincs sok női nevű tagja a mozdonyok népes családjá­nak. (Egyébként közülük egy Bátaszé- ken, az állomáson kiállítva emlékezik azokra a szép időkre, amikor még a vas­pályán büszkén pöfögött.) Van Zetor, Szergej, Csörgő, Szili, Gigant, Púpos és még sorolhatnám a beceneveket, de női név nem sok. Majd jött a Piroska, de ez in­kább a színének szólt. A legújabb vendég hozzánk egyene­sen a Ganz gyárból érkezett. A kereszte­lőt ő sem úszta meg, és ma már a Csöpi névre hallgat a mozdonyosok jóvoltából. A villamos mozdony karcsú, légies és elegáns megjelenésű - igaz, ilyennek lát­ni őt azért kell egy kis adag mozdonysze­retet - és női mivoltát meghazudtoló hő­vel - 800 kW-al - rendelkezik. Könnye­dén mozgatja azokat a szerelvényeket - igaz csak kis sebességgel, lévén direkt tolató mozdony -, melyet erősebb társai hoznak a pályaudvarra. Négy érkezett a dombóvári vontatási főnökségre és a pé­csi igazgatóság területén - elsősorban rendező pályaudvarokon - teljesítenek tolató szolgálatot. Üzemben tartásuk lényegesen gazda­ságosabb, mint a dízelmotoros társaié. Az igaz, hogy „drót” nélkül egy lépést sem tesznek. BELES LAJOS Fotó: RAJZCZI KÁLMÁN Kaszás Károlyné paksi olvasónk la­punkban olvasta Szeleczky József duna- földvári tudósítónk „Fogódzók egy szen­zációs lelet eredetéhez” című cikkét. Gyerekkori szép emlékeit idézte fel, ami­kor olvasta. Ezeket leírta, s elküldte szer­kesztőségünknek, melyet most mi közzé- teszünk, bizva abban, hogy más is szíve­sen emlékezik vissza egy-egy régi, ked­ves történetre. „Mikor gyermek voltam, rengeteget fü­rödtünk a várrom körül, nagyon jó strand volt azon a részen. Akkor még nem volt a „senki sziget”, és a Duna-partot is finom kavics borította. Abban az időben a várnak - mi így hívtuk - a kupolája még kiemelkedett a vízből és arról ugrál­tunk fejest a „habokba”. Azt is lehetett hallani, hogy kolostor volt. Még annyit szeretnék megírni róla, hogy az én há­zam alapja abból a kövekből van, amit az előző tulajdonos hordatott onnét, mikor a házat építette... Arról is írok, hogy mikor a Sánc-hegy tövénél csinálták az árkot, nagyon sok olyan kocka alakú követ lát­tam, amelyek egy régi római országút kö­vei lehettek. Mondtam is a munkásoknak, hogy szóljanak valakinek, nézze meg, de nem érdekelte őket. Elhordták a földdel együtt valahova, pedig jó lett volna meg­menteni.” * Hargitai Sándor Bátaszékről küldött levelében reagált lapunk december 8-i számában megjelent, „Ambrus-nap” cí­mű írására. A cikk utolsó részében a szerző megemlíti, hogy megyénkben az Ambrus családnév kihalt. Hargitai Sán­dor tudatja olvasóinkkal és a szerzővel, hogy Bátaszéken, a Babits utcában is él egy Ambrus György családjával. Ki volt Butyka Károly? Dunaföldváron a HNF kertbarátok klubja felveszi a Butyka Károly nevet. Jogos tehát a kérdés: Ki volt ő? Mi indo­kolja a kertbarátok elhatározását? Butyka Károly 1876-ban, Erdélyben, Kovásznán született. A mezőgazdasági szaktanítói képesítés megszerzése után Dunaföldvárra költözött, s hozzáfogott az Ismétlő gazdasági iskola megszervezé­séhez. Később az intézet igazgatója lett. Vezetése alatt országos hírűvé fejlődött iskolája. Az 1905-ös évben, a pancsovai orszá­gos mezőgazdasági kiállításon, a Ply­mouth fajtával keresztezett magyar tyú­kokért díszoklevelet nyert. Ebben az esztendőben, a Vallás-és Közoktatási Minisztérium kitüntette - ko­rabeli forrás szerint - mert „sikeres me­zőgazdasági gépbemutató-versenyt rendezett”. Az intézetről Dunaföldvár monográfu- sa egyebek között ezt írta: „Az iskolában 130-140 fiú nyert ingyenes oktatást el­méletileg és gyakorlatilag, a mezőgazda­ság, a gyümölcsfatenyésztés, a kerté­szet, a szőlőtermesztés, az állattenyész­tés, a kertészet, a méhészet és a gazda­sági háztartástanból. Téli időben háziipa­ri tanfolyamon a kosárfonást, a seprű- és kefekötést sajátítják el.” Érdemes még le­jegyezni a korabeli krónikás egyéb köz­lését is: „A tanító ezenkívül szakszerű fel­világosítást ad a felnőtteknek, akik ma már előszeretettel keresik fel e célból.” Továbbá: „Az intézet mai szervezeté­ben jellegzetes mintaképe a tökéletes kis mezőgazdaságnak, leköti a kisgazdát a rögnek teljes kihasználására, s ezért mintaképe lesz hasonalkotásoknak or­szágszerte.” Az intézet a mai Alkotmány Téesz köz­ponti majorja helyén működik. Mind­össze 28 kh földet művel, holdanként 48,7 korona haszonnal. Butyka Károly élete és munkássága után kutatva felleltünk egy írott leletet, amelyen ez áll: „Gazdasági szaktanítók memoranduma”. „Butyka Károly Duna­földvár”. A kézzel „gyöngybetükkel” írt bead­vány 21 oldal, oldalanként 36 sor terje­delmű munka. Feltehetően másolat, mert - valószínűen - az eredetit eljuttatták a miniszterhez. Az írás lírai hangú bevezetőjének egyik reális gondolata: „Hisszük, hogy... a ta­pasztalati igazságok reá fognak mutatni munkánk hátráltató akadályaira”, s 10 pontba gyűjtve megfogalmazza a szük­séges tennivalókat. Megnevezi mely ren­deletet kellene hatályon kívül helyezni... milyen intézkedések szükségesek: „A népoktatási intézmények keretében, az eredményesebb működtetés,... a szaba­dabb szervezet,... anyagi támogatást,... rendtartási szabályokat,... célravezetőbb tanítási tervezetet” követel. Szól a tankötelezettség, a tanszerek, kézikönyvek fontosságáról, a tanítók számára fizetési fokozatok, előlépteté­sek, szabadságok és a nyugdíjjogosult­ság megállapításáról. Javasolja a népta­nítók egyesületének megalakítását. A memorandum megállapításokat is tartalmaz. íme példának egy: „Azagrikul- tur államiságunk nagyságának kiépíté­sére egyedüli mód nemzetünk földműve­léssel foglalkozó zömét hivatására oly módon alkalmasabbá, képessé tenni, hogy népoktatásunk nemcsak állami, nemzeti, közművelődési, de egyszers­mind közgazdasági feladatokat is tűzzön maga elé.” Hisszük, hogy Butyka Károly „század eleji meglátásain” ma is érdemes elgon­dolkodni! S neve méltó a megbecsülésre. Sírját a kertbarátok felkutatták. A nép­tanító az úgynevezett Földvégi temető északi részében nyugszik. Azt tervezik, hogy a nagy előd földi ma­radványait díszhelyre, Beszédes József reformkori vízimérnök mellé helyezik örök nyugalomra. SZELECZKY JÓZSEF Kinek a készülékében van a hiba? Dobos Ágnes szekszárdi olvasón­kat laikusok számára egyértelműen -, de talán szakemberek részére is furcsa jelenség ihlette kérdezésre. El­mondta, hogy 1987 decemberében vásárolt egy kínai Beijing típusú tele­víziót. Lakótelepünkön - az Alisca ut­cában - minden lakásban és készü­léken vehetők a műholdas adások, kivéve az övét. Először arra gondolt, hogy a lakásában levő csatlakozó le­het a hibás, de amikor a tv-antenna- szerelőkkel készülékét a szomszéd lakásba vitték és ott sem jött be tisz­tán, jó minőséggel az adás, egyértel­műnek tűnt, hogy ez már a készü­lék hibája. Ezért elvitte a garanciális szervizbe, ahöl készülékét megvizs­gálták és a szerelő megállapította, al­kalmas a műholdas vételre, a készü­lék hibátlan. Olvasónk ezekután arra kíváncsi - tekintettel a garanciális idő végének közeledtére is -, hogy vajon kinek a készülékében van a hiba.

Next

/
Thumbnails
Contents