Tolna Megyei Népújság, 1988. december (38. évfolyam, 286-310. szám)
1988-12-20 / 302. szám
1988. december 20. ^PÜJSÄG 5 Sci-fi-szegény időkben kezdte az írást Csernai Zoltán, a hazai fantasztikum korelnöke Légből kapott Celsiusok avagy ki mit fűt, úgy fizet? A 30-as években a Friss Újság sza- lagcimeinek segítségével tanult meg olvasni, 1944-ben leventeként megyénkbe is elvetö- dött, az 50-es évek elején Rákosi-képe- ket festett, később végképp elkötelezte magát élethivatása, az írás mellett. íme, néhány kiragadott állomás a szekszárdi Fantasztikus Klub legutóbbi vendége, Csernai Zoltán pályafutásából. Az ismert sci-fi-szerző a mai magyar tudományos- fantasztikus irodalom képviselőinek legkorábbi nemzedékéhez tartozik: 1925- ben született Békéscsabán, abban a városban, mely a mostaninál jóval erőteljesebben magán viselte a szlovákság betelepüléséből adódó jegyeket. Csernai Zoltán kisgyermek korában beszélte is valamelyest ezt a szláv nyelvet, mára azonban ez irányú tudása csak néhány kifejezésre terjed. Az olvasás öröme hamar a hatalmába kerítette: az iskolában a pad alatt olvasta az akkori idők népszerű kiadványát, a Sicc úrfi kalandjait. Később áttért a komolyabb mondanivalót hordozó könyvekre, s hosszú ideig ható - talán sorsát is alapvetően befolyásoló - élményként tartja számon a híres kultúrtör- ténész, Ráth-Végh István fantasztikus regényét, az Ércmadár című könyvet. A gyermekkor egyébként nem könnyű éveit két önéletrajzi munkájában, a Csukák, harcsák és rosszcsontok, illetve a Farkaskölykök és vizipókok elnevezésű müvekben örökítette meg. Sokat számított tehát, hogy a felsőkereskedelmi iskolát ösztöndíjjal végezhette. 1943-ban érettségizett, s annyi sok kortársához hasonlóan nem kerülte el a háború okozta megpróbáltatásokat, bár e tekintetben szerencsésnek bizonyult: mindössze leventeként kényszerült rövid ideig tartó magyarországi vándorlásra, ekkor került Simontornyára munkára. A felszabadulás után 1947-ig bankban volt alkalmazott, ezt követően elvállalta a sarkadi cukorgyár anyagkönyvelői állását. Mellékesen vezette az üzemi könyvtárat, könyvéhsége - s örök hobbija, a régészet - ekkor kapott tápot igazán. Közben rajzolási tehetségét is kibontakoztatta, a cukorgyár lepárlóira az akkori idők szellemének megfelelően hatalmas Rá- kosi-portrékat festett. Flogy ez mennyire segítette a termelést, nem tudni. Határkő- nek tekinthető életében, amikor Verne műveinek hatására Paradicsomi álmok szigete címmel elkészítette első zsengéjét, ami műfaját tekintve robinzonádnak nevezhető - ezt a fiatalkori irományt, mint megjegyezte, szerencsére nem adták ki. Más jellegű munkáit - karcolatait, krokijait, jegyzeteit - viszont egyre-másra közölte a megyei napilap. 1957-ben valahol olvasott a rejtélyes hegyi emberről, a ye- tiről. Ez adta az ötletet, melynek kiteljesedéseként megszületett első fantasztikus regénye, a Titok a világ tetején: ez több éves várakozás után, 1961 -ben hagyta el a nyomdát. A könyv azonnal feltűnést keltett a sci-fi-szegény időszakban, ám a bírálatok sem maradtak el. Kulin Gyögry, a neves csillagász ellenezte a mű kiadását, hivatkozva annak kevésbé tudományos, sokkal inkább fantasztikus jellegére. Mennyit változott a világ azóta, gondolhatnánk, de ez nem vigasztalta a 60- as években Csernai Zoltánt. A regény folytatása, Az özönvíz balladája mindenesetre 1964-ben megjelent, majd következett az előzőekhez szervesen kapcsolódó Atleontisz, és a Tollas Kígyó utolsó visszatérése. Az időközben Budapestre költöző és meglehetős népszerűségre szert tevő szerző a tetralógiát a közeljövőben egy újabb - s úgy tűnik, befejező - résszel kívánja kiegészíteni: a Fantasztikus Klub résztvevőinek fel is olvasta készülő művének szinopszisát, azaz rövid kivonatát. Flogy miről lesz szó ebben a könyvben, azt természetesen nem áruljuk el: annyi bizonyos, hogy Csernai Zoltán vernei hagyományokon nyugvó stílusa és régészet iránti vonzalma ezúttal is számos sci-fi-olvasót örvendeztet meg. -szeriAz elmúlt hetekben egy nem különösebben terjedelmes újságcikkben számoltunk be a dombóvári művelődési ház tetőbeázási gondjairól, égbeszökő fűtési költségeiről. A pereskedésbe torkolló ügyek-bajok kapcsán keresett bennünket és adott tájékoztatást a Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat távfűtési díjszabást érintő törekvéseiről Balogh János, a vállalat műszaki igazgatóhelyettese.- A művelődési ház fűtési díjai valóban igen magasak - mondta a szakember - és az sem vitatható, hogy a ház hőfogyasztása további vizsgálatra szorul. A vállalat törekvése is az, hogy a kalkulált díjtételek megfeleljenek a leadott tényleges hőmennyiségnek.- Amikor a városgazdálkodási vállalat átvette a helyi költségvetési üzemtől a dombóvári távfűtőrendszer üzemeltetését, a művelődési ház fűtési díjai ugrásszerűen megemelkedtek. Annyira, hogy azzal a ház költségvetése sem tudott lépést tartani.- Azt hiszem, most nincs hely és idő arra, hogy a költségvetési üzem korábbi számlázási gondjait részletezzem, de tény az, hogy az üzemeltetésben jogelőd vállalat komoly veszteséggel működött. A régi mérőóra vízmennyiséget mért, a fűtési díjat a befolyt víz és a mért hőmérséklet alapján számolták ki, így tulajdonképpen csak hődíjat fizettek, teljesítménydíjat nem. Még 1983-ban adott a megyei tanács egy új kalkulációt a költségvetési üzemnek, amely hődíj mellett az alapdíjat is tartalmazza, majd 1984 októberére elkészült egy légköbméter szerinti, átalánydíjas árkonstrukció is.- Az így fizetendő összegeket viszont magasnak találták a művelődési ház vezetői, és ezt az elszámolási módot nem írták alá. Majd rövidesen a dombóvári távfűtőrendszer is a szekszárdi vállalat kezelésébe került.- 1985 őszétől vettük át a veszteséges üzemtől a fűtést, és elsősorban a távfűtést érintő szakszerűtlen gazdálkodásuk, a szabálytalan elszámolás miatt. Évről évre jelentkező többmilliós veszteségüket 1986 közepéig dotálta a Pénzügyminisztérium.- A művelődési házat természetesen ez nem vigasztalja. A 16 800 légköbméterért, úgy tűnik, súlyos árat fizet.- Kétségtelen, hogy a légköbméter szerinti elszámolás nem minden esetben reális elszámolási mód, dehát ebben az esetben Dombóváron ezt örököltük. Az is igaz, hogy mechanikus alkalmazásával van aki jól jár, van aki nem: például mást jelentene a nagy légköbméterrel rendelkező, de jó hőszigetelő, vastag falú szekszárdi Otthon Áruház, és mást a rossz hőszigetelésű, üveg falú, viszonylag kis légköbméterrel rendelkező Korzó Áruház számára. Az előbbi kevés radiátorral is jól fölfűthető, a másik sokkal is csak nehezen. Természetesen a városgazdálkodási vállalat is egy igazságos, korszerű mérési konstrukciót igyekszik kialakítani, ami a leadott, tényleges teljesítményen alapul, teljesítménydíjas elszámolással. Szekszárdon és Bonyhádon is alkalmazzuk már a hőmennyiségmérést, ahol a szükséges mérőeszközök beépítésében az illető közületek partnerek voltak, de az eljárás még nem tekinthető általánosnak.- Mit jelent a teljesítményelvü hőmennyiségmérés? Mi határozza meg ennek alapján, hogy ki mennyit fizet?- Az anyagi terhek csúcshőigényará- nyos szétosztását írja elő a rendelet. Ez azt jelenti, hogy a beépített fűtőeszközök, radiátorok teljesítményétől függően kell szétosztani az állandó költségeket, a fizetendő hődíjat pedig a ténylegesen fogyasztott hőenergia alapján számolnánk ki.- A hőenergia nagyon sokféleképpen „elszökhet”, hogyan ellenőrizhető egyáltalán az, hogy ki fűti az utcát, illetve, hogy mennyi a ténylegesen juttatott hőmennyiség?- A kiinduló hőt tudjuk mérni, de a me- gérkezőt nem mindenhol. Szekszárdon, a Kölcsey lakótelep egyik épületében kísérletileg egy olyan berendezést szerelünk föl a közeljövőben, ami a lakások hőmérsékletét is tudja mérni. A cél az lenne, hogy ki-ki a saját igényei alapján fogyasszon hőt, és ennek alapján lehessen számlázni is. Az Ipari Minisztérium által támogatott elképzeléseinket a Budapesti Műszaki Egyetem szakembereivel közösen dolgoztuk ki - a lakókat írásban tájékoztattuk és lakógyűlésen is megbeszéltük az országosan is újszerű kísérlet próbaképpeni alkalmazását. Hangsúlyozzuk, hogy ez nem jelent többletfizetési terheket senkinek sem. Minden lakásban hőmérő van, ami egy számítógéppel van összekapcsolva: ennek alapján mérjük, hogy kit mennyi hő terhel.- Közismert, mennyivel több hőenergia kell például a panellakások fűtéséhez, mint más, jobban szigetelő falakhoz, mit jelenthet a lakások tájolása, az épülettömbön belüli elhelyezkedése. A különböző feltételek bizonyára vitára adnak majd okot a későbbiekben is, hiszen nagyon nehéz lenne a hőleadás - vagy nevezzük úgy: hőveszteség - minden objektív és szubjektív paraméterét, összetevőjét meghatározni. Mi az, ami a fűtési díjakat a fűtőanyag szempontjából határozza meg?- A fűtési díjak emelkedését kétségtelen, hogy döntően befolyásolta az olajárak emelkedése, így a légköbméterre előirt díjak is emelkedtek. Amíg 1985- ben 118 forint fűtési díjat számláztunk légköbméterenként egy fűtési szezonra, addig 1988-ban már 141 forint volt ez az összeg. Mindamellett - hogy a kiinduló példánál maradjunk - a vállalat is kritikusnak tartja a dombóvári művelődési ház höveszteségét, ezért adtunk a műszaki egyetemnek megbízást elsőként a dombóvári távfűtőüzem távvezetékének megvizsgálására. Vajon ott mennyi a hőveszteség, s ha ezt meghatároztuk, itt a művelődési házban is szeretnénk áttérni a beépített teljesítmény szerinti díjtételekre. * Egyébként a vállalat korrekt szándékát jelzi - pereskedés ide vagy oda -, hogy február 15-ig visszamenőleg az akkor felszerelt mérőórák szerinti számlázást most utólagosan elfogadták a városgazdálkodási vállalat szakemberei. Ezen a pereskedéssel záruló, átmeneti megoldáson persze nincs sok csodálkoznivaló, hiszen ezeket a műszereket éppen ebből a célból szerelték-szereltet- ték fel -, csak épp a számlázás folyt a régi módon. A vállalat szerint a gondot az okozta, és ez vezetett a pereskedéshez, hogy csak a kiadott hőt tudták mérni, a fogyasztóhoz megérkezőt már nem. így nem tudták azt sem meghatározni pontosan, hogy mi terheli a fogyasztót. Ez az utólagos döntés, mint mondják, csaknem egymilliós költségtől kíméli meg a reményét eddig csak kereső intézményt, amely azt is reméli, hogy a jövőben már nem lesznek „légből kapottak” a Celsiusok. B. R. Köszönteni jöttünk... A szekszárdi múzeumban az idén is bemutatták az izményi hagyományőrző együttes tagjai az and- rásfalvi székely betlehemes játékot. A Jézus születését elmesélő és köszöntő, a kemény pogányságot sem nélkülöző misztériumjáték nagy tetszést aratott, de érzésem szerint nem lett volna haszontalan dolog, ha valami tájékoztatóval is megajándékozzák a rendezők az egybegyűlteket. Keletkezett bennem ugyanis egy olyan érzés, hogy sokakban olyasmi „képzett meg”, mintha egy egzotikus, vad keleti törzsi játékot látnának, amiben Szent József lehetne Üngübür Ügrü, a rettenthetetlen törzsfönők, Szűz Mária meg az elrabolt hercegkisasszony és így tovább. A ma gyermeke, embere, aki ritkán kap vallásos nevelést, nehezen értheti a biblikus alapokon nyugvó népi játékot. Mindenesetre köszönet illeti az izményieket, aki ily módon is segítettek a dolgok értelmének megkeresésében. CZAKÓ
