Tolna Megyei Népújság, 1988. december (38. évfolyam, 286-310. szám)
1988-12-20 / 302. szám
1988. december 20. KÉPÚJSÁG 3 Az ismétlés a tudás szülőanyja Először volt rendkívüli tanácsülés Dombóváron A nyerőállás csak a függőjátszma után alakult ki Egynémely kártyajátékban azt mondják ilyenkor: passz. Jöjjön elő az igazival valaki más. Nincs mód ilyen halogatásra a sakkban. Ott akkor is lépni kell, ha az elemzés szerint a legkedvezőbb változat is legfeljebb a patthelyzet kialakulását ígéri. Mintha valami hasonló zajlott volna Dombóváron a városi tanács évzáró ülésén. A dolog egy meglehetősen ártatlannak tetsző bejelentéssel kezdődött, majd hosszas vita után döntés született. Sakkbéli hasonlatnál maradva: olyan döntés, ami nem vette észre, hogy a nyerő lépés is a napnál világosabban kínálja magát. Miből adódott ez a „sakkvakság”? A bejelentésben megfogalmazódott elképzelés tulajdonképpen ott lógott a levegőben: a kilencvenes évek elején már apadásnak induló, most tetőző „demográfiai csúcs”, a nagylétszámú középiskolás korosztály helyi iskoláztatásának módjára, formáira tett javaslatot. Javaslatot arra, hogy három új középfokú tanuló- csoporttal több induljon a városban jövőre. „Néhány évig, vagy tartósan”. A példaadó hagyományokkal rendelkező kisváros egyébként sincs különösebben nehéz helyzetben. Erre a nagymúltú Gőgös Ignác Gimnázium, a vasút számára kiváló szakembereket adó Apáczai Csere János Szakközépiskola és az 516. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet is garanciát jelenthet. Mecénásokért sem kell kilincselni. A MÁV Pécsi Igazgatósága a vasút szakemberigényének kielégítésére két vasútgépészet! osztályt kíván indítani az Apáczaiban, a meglévő profilok fenntartásával, illetve vasútgépész technikumi tagozat kialakításával, amelyhez két gépészosztály indítása szükséges. A feltételek megteremtése szükségszerűen jár együtt azzal, hogy az ebben az iskolában honos egészségügyi tagozat búcsút mondjon az intézmény falainak. Még csak az sem tűnik gondnak, hogy hova költözzön. A vitára bocsátott két lehetőség közül az egyik szerint az egészségügyi tagozatot a csak „félházzal” működő gimnázium venné át. Ahol tehát hely is van, a feltételek is megteremthetők. Mi hát akkor a probléma? Talán az, hogy a másik lehetőség - a B változat - szerint akár meg is szüntethető az egészségügyi tagozat, ha úgy ítélik meg? Ha úgy ítélik meg „munkaerőpiaci” megfontolásból? Kétségtelen, hogy ez az érv is nagyon logikusnak tetszik, de ennél is hatékonyabb, hatásosabb volt az a tiltakozás, amellyel néhány egyébként kitűnő tanár a nagy tekintélyű gimnázium autonómiáját, tradícióit védte a „betolakodótól”. A színvonalcsökkenéstől. Hogyne szavazott volna a kevésbé tájékozott tanácstagok többsége egy olyan változatra, amelyben megnyugodhatnak a küzdő felek? Hogyne vált volna népszerűvé egy soha meg nem valósítható C változat, amely azt javasolja, hogy egy évig még maradjon a helyén az egészségügyi tagozat - ez a gimnáziumot sem bolygatja, az egészségügyi tagozat megszüntetésén sem kell törniük a fejüket -, aztán egy év múlva majd meglátjuk! A város vezetőinek többsége és a megyei tanács jelenlévő képviselői természetesen azonnak tudták, hogy ez a döntés nem több látványos zsákutcánál. Azonnal tudták, ha a város ragaszkodik ehhez a döntéshez, akkor a MÁV azonmód visszakozót fúj, és pénzét - amellyel közvetve a dombóvári új iskola építéséhez, az ottani bontásokhoz is hozzájárul - kivonja Dombóvárról. A jövőféltés, a város érdekei sürgették, hogy rendkívüli tanácsülés összehívását kezdeményezzék a tanácstagok. A gyermekeik, az unokáik jövője érdekében - még ha ez így kimondva patetikusan hangzik is. Bűnbakot, bűnbakokat ne keressünk, hogy mik voltak a tanácstagok korábbi „alulinformáltságának”, tájékozatlanságának okai. Hiszen a város életében először összehívott rendkívüli tanácsülésen abban már nem volt vita, hogy mi az az egyedüli döntés, amely érdekeiket szolgálja. Homály borult arra is, hogy vajon a korábbi előterjesztésben miért hangzott el úgy, hogy a gimnázium tanárainak nagyobbik része ódzkodik a „társbérleti” formától, amikor ez ellen már a tanácsülés apellált volna az igazgató, ha alaposabban kifejthette volna a véleményét. Ne firtassuk, miért került ez a kérdés a tanácsülés elé már akkor, mondhatni kapuzárás után, és csak bejelentésként, amikor a megyei tanács illetékes szervei, a MÁV és az érdekelt minisztériumi tárcák elvi-tartalmi érdek- egyeztetése ebben az ügyben már régen megtörtént. A végül is hasznos tanulságokkal, az információ felértékelődésével záruló kétlépcsős döntés hepienddel végződött. A rendkívüli ülés alatt egy kis üzenetet csúsztattak hozzám egy papírfecnin: „egy miniszteri értekezlet anyagából tudom, hogy az egészségügyi tagozatot ugyanígy bővíteni, fejleszteni fogják". No lám. A B változat szerint az első tanácsülésen dönthettek volna még úgyis, hogy egyáltalán nincs szükség rá... BÓKA RÓBERT A köz megelégedésére... Pályázat a tanácsi munka megújítására Üli Innen nemfeftef lekérni - most is várják az új ötleteket „Gyorsan - egyszerűen, eredményesen - a köz megelégedésére" akció- programot hirdettek a tanácsi dolgozók számára. A cím találó és sokat mondó, laikus állampolgárként is megsejt az ember valamennyit a lényegéből. Az állam- igazgatás, ezen belül a hivatali szervezetben folyó ügyintézői munka korszerűsítését célozta a pályázat, mégpedig alulról induló kezdeményezések, a tanácsi dolgozók javaslatai, észrevételei alapján. A meghirdetők részéről, a Közalkalmazottak Szakszervezete Tolna Megyei Titkársága és a Tolna Megyei Tanács egy tizenegy tagú akcióbizottságot szervezett és részletes ajánlást dolgozott ki a pályázat technikai és szakmai kérdéseire vonatkozóan. A 22-ből 16 Paksról A szeptember 30-i határidő régen lejárt és a közelmúltban értékelték a beküldött pályamunkákat. Nem érdektelen áttekinteni az itt szerzett tapasztalatokat, hiszen egy effajta összegzés a szakmai mérlegelés mellett a közigazgatásban dolgozók érdeklődését, véleményét, esetleg kritikáját is tükrözi, és egy kicsit elhivatottságukról vall. Nos, a statisztikát szemlélve nem lehet panasz, huszonkét dolgozat készült, amire maguk a szervezők sem gondoltak. A dolog szépséghibája csupán az, hogy a munkák többsége, összesen 16 darab Paksról érkezett, és ezzel együtt vannak térségek, amelyek teljesen kimaradtak. így a szekszárdi, a tamási, a bonyhádi városi tanácsoktól és a nagyközségek jó részéről - Báta- szék kivételével - nem pályáztak, a változtatás szándékát, az újszerű gondolkodást jelzi viszont az őcsényi és a zombai tanács részvétele. Hasonlóan kevés érdeklődést tapasztaltak a megyei tanács dolgozói részéről, pedig az ötleteket, a nagyszámú általánosított, összegzett tapasztalatok összevetését, a megoldáskeresést erről a középszintről is méltán várhatták el a pályázat kiírói. Félreértés ne essék, nem önmaguk, egy akció sikere miatt, hanem a hosszú távú lehetőség, a tanácsi munka megreformálásának, korszerűsítésének egyik lehetséges adalékaként. Hiszen használhatójavaslatok, gondolatcsírában, ötletszintjén élő vagy már kidolgozott koncepciók szép számmal akadtak. Amíg az irat beveszi az „irodaszagot” A témák széles kört érintettek, az átfogó, leíró jellegű elképzelésektől a konkrét ügyintézési tennivakó leírásáig, a napi munka részletezéséig terjedtek. Az egyes szakterületekhez külön-külön felkért zsűripáros különösen jónak ítélte meg azt a pályázatot, amely a városfejlesztést vizsgálta a nehezebb körülmények között, a fokozódó lakossági összefogás oldaláról. Készítője, Jákli Péter, a Paksi Városi Tanács elnöke ezenkívül több témával jelentkezett, többek között egy nagyobb garanciával megvalósuló telekalakítás koncepcióját, a településtervezés problémáját, az új tanácsi szerkezet, a testületi tevékenység korszerűsítésének kérdéseit, lehetséges megoldási módjait vázolta fel. Érdekes és megvalósítható elképzeléseket tartalmazott a tanácstagok testületi tevékenységét, informáltságuk javítását, a lakossággal való kapcsolattartás gondjait, megoldásait felvázoló munka, hasonlóan a team- rendszerű munkaszervezés kidolgozása, amelyeket a paksi tanács dolgozói küldtek be. Kiváló értékelést kapott a nyugdíjas dr. Lencsés Gyula, volt megyei igazgatási osztályvezető pályázata, aki az ideális tanácsi ügyintézésről írta le gondolatait, külön figyelembe véve az eljárásokban szabályozott határidők betartását. Ez a valamennyiünket nap mint nap érintő és olykor bosszantó témakör annál is inkább aktuális, mert elsősorban szemléletbeli, munkamódszerbeli változtatást követel a közigazgatásban dolgozóktól. Az a máig élő berögződést cáfolja, miszerint az ügyiratnak be kell vennie az „irodaszagot”, csak egy idő elteltével intézhető el. Az újszerű, jól hasznosítható dolgozat tehát anyagi befektetés nélkül, azonnal megvalósítható. A legjobbak között minősítették az őcsényi Szalma Gáborné tanácselnök és Berlingerné dr. Somogyi Éva vb-titkár közös munkáját, amelyben alulnézetben, egy kis község perspektívájában válaszolták meg a kétszintű igazgatásra való áttérés alapkérdéseit. Nem véletlen, hogy szintén egy községben, nevezetesen Zombán kezdtek el gondolkodni a társulások továbbfejlesztésének lehetőségein, hiszen meglehet, közbenső megoldás, de a kistelepülések esetében szinte kizárólagos módot jelenti a korszerű, igényes hatósági munkára. Csak felsorolásszerűen megemlíthetjük a számítógépre kidolgozott különböző programokat a felhasználás jövőjét, a helyi érvényességű közművelődési rendszer kialakításának lehetőségeit kidolgozó pályamunkákat, de akadtak, akik az ellátási kérdésekkel, a felnőttvédelemmel, szociális gondokodás témájával foglalkoztak. A hatósági munka háttérben? A széles palettáról úgy tűnik kimaradt, háttérbe szorult a hatósági munka korszerűsítésének, fejlesztésének problémája, amit a szakember azzal magyaráz, hogy a korábbi években túl sokszor kértek javaslatot a tanácsi dolgozóktól, miközben nem változott semmi... Ez lehet az oka a kétségtelenül izgalmas, aktuális problémával szemben tapasztalható immunitásnak. A múlt tehát figyelmeztet, az alapos bírálatok, a kiosztott 55 ezer forint pályadíj csak akkor érheti el célját, ha a papírra vetett új gondolatok megfelelő teret kapnak, eljutnak oda, ahova szánták őket. Ennek szellemében tervezi a megyei tanács egy belső kiadvány összeállítását, a legjobb és leghasználhatóbb pályázatok közlését, amit eljuttatnak majd minden helyi tanácshoz. Azt már csak remélhetjük, hogy kézbe is kerülnek, a gyakorlatban is megvalósulnak ezek az „álmok”. Félő, hogy azokon a helyeken, ahol nem érdeklődtek a pályázat iránt, nem éltek a kreatív gondolkodás lehetőségével, kevésbé alkalmazzák a készen kapottat. Vagy mégis? Jó mércét jelentett ez a pályázat, amiről tegyük hozzá, senki nem késett le, hiszen legnagyobb erénye, hogy a díjkiosztás után rögtön várják a következő pályamunkákat. Mert Így ér valamit... TAKÁCS ZSUZSA Baromfitelepek Kínába Az Agrokomplex velencei üzemében kínai megrendelésre baromfitelepek előregyártott elemeit készítik. Az üzemben most kezdték meg annak a 18 millió svájci frank értékű megrendelésnek a kiszállítását, amelyből Kína hét tartományában összesen 163 épület készíthető el. (MTI-fotó) Ülést tartott a Hazafias Népfront Tolna Megyei Elnöksége Uj módszerek a népfrontnál A népfront gazdasági, társadalmi kibontakozást segítő feladatterve végrehajtásának tapasztalatairól tanácskozott Szekszárdon a Hazafias Népfront Tolna Megyei Elnöksége. Mint Varjas János megyei titkár elmondta, korábbi módszereik egy részét túlhaladta a gyakorlat, néhány területen lépéshátrányba kerültek. Ezzel párhuzamosan nőtt a lakosság érdeklődése a helyi dolgok iránt, erre utal a falugyűlések, tanácstagi beszámolók résztvevőinek, hozzászólóinak aktivitása. A népfront tartalmi munkájának és szervezeti felépítésének korszerűsítése érdekében tovább folytatja az új irányítási rendszerből adódó tennivalóinak a megfogalmazását. A népfrontmunka tervezésébe, szervezésébe bevonták a megyei irányítású nagyközségi népfrontbizottságok titkárait, a tiszteletdíjas aktívákat és a munkabizottságok vezetőinek egy részét. Ezután a megyei honismereti munkáról hangzott el szóbeli előterjesztés, majd az 1989. évi Szekszárdon megrendezésre kerülő XVII. országos honismereti konferencia előkészületi munkáiról esett szó. Élelmiszergazdasági és Falusi Ifjúság Szövetsége alakul Élelmiszergazdasági és Falusi Ifjúság Szövetsége elnevezéssel új, a KISZ-ben belüli ifjúsági tömegszervezet életre hívását határozta el legutóbbi ülésén a KISZ KB Élelmiszergazdaságban Dolgozó Fiatalok Tanácsa. Az új rétegszervezet megalakítását a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban, az erdőgazdaságban, a vízgazdálkodásban, a szövetkezeti kereskedelemben dolgozó, valamint a falun élő, a KISZ megújításáért tenni akaró fiatalok határozták el. Az Élelmiszergazdasági és Falusi Ifjúság Szövetsége (ÉFISZ) a föderatív alapon újjászerveződő KISZ egyik tagszervezeteként kíván működni. Az ÉFISZ szervezői programként javasolják egy agrárpolitika kialakítását, illetve e munkában az ÉFISZ részvételét, szorgalmazzák a falu hátrányainak csökkentését, természetvédelmi törvény kidolgozását, a termőföld és a viz fokozottabb védelmét, a modern falusi életmód és kultúra elterjesztését. Az ÉFISZ céljai elérése érdekében már megkezdte szervező munkáját. Terveik szerint egyebek között Ki mit tud-ot rendeznek a falusi hagyományok ápolásáról, Falusi Ifjúsági Alapot hoznak létre, és már kezdeményezték olyan egyesületek életre hívását is, mint a Falusi Fiatal Értelmiségiek Egyesülete, vagy a Kisáruter- melő Fiatalok Egyesülete. Az ÉFISZ minden csatlakozni kívánó, érdeklődő fiatal jelentkezését (1133 Budapest, Kun Béla rakpart 37—38.) várja.
