Tolna Megyei Népújság, 1988. november (38. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-09 / 267. szám
4 Képújság Moziban Golyó ütötte Ha csak azt maradt volna. A szerelmi románc. Egy talpraesett, derék nyomozó és egy nem kevésbé talpraesett és nem kevésbé derék, hutterita özvegy szerelme. A szép fiatal özvegyasszony kisfia véletlen tanúja egy rendörgyilkosságnak a philadelphiai pályaudvar mellékhelyiségében, és mivel a szálak egyenesen a nyomozó feletteseihez - kollégájához és főnökéhez - vezetnek, derék hősünk és a nagykalapos hutterita kisfiú élete is veszélybe kerül. Peter Weir filmje, „A kis szemtanú” ezzel az alapötlettel már csaknem minden puskaporát ellövi, pedig egy kis szolid lövöldözés marad a végére is. De maradjunk még egyelőre az itt-ott meglehetősen vontatott amerikai film elején. A nyomozónak is egyelőre magától értetődő menedéknek, a zavartalan gyógyulás alkalmának kínálkozik az elzártan élű hut- teriták vallási szektája, ahol a hangadó idősek jóváhagyásával természetesen a fiatal özvegy borogatja lenmagliszttel a nyomozó ugyancsak fiatal derekát. Ennek azután érthető, és kölcsönös vonzódás lesz a vége. Hősünk itt biztonságban érzi magát a további fejleményekig, megismerkedhet a hutteriták idillikusán békés és dolgos életével, amit a petróleumlámpák fénye is Rádió Az emberi tartás és méltóság megtestesítője... Még a kezdők kezdőjeként figyelt meg egy apró momentumot, ami egész életében legfőbb útjelzője, munkájának alaptörvénye lett. Azok a színészek, akik rosszul tűrték a rendezői instrukciót, kritikát, valami miatt soha nem tetszettek az ifjú növendéknek, ám akiket csodálatosnak, utánozhatatlannak tartott, boldogok voltak, szinte lubickoltak a segítő szóban, legapróbb észrevételben... Évtizedek múltán aztán így tett Sulyok Mária is. A legszebben beszélő magyar színésznőnek tartották, aki nemcsak arra figyelt, hogy ékes tiszta magyarsággal formálja a szavakat, hanem arra is, mit mond. Tisztelői, tanítványai, barátai szólaltak meg a vasárnap délelőtti műsorban az életében is nagyra becsült, lenyűgöző színészegyéniségről, aki nem a távoltartással nőtt naggyá a kortársak szemében. Közelébe vágytak a fiatalok, hiszen, mint vallotta egyikük, más volt a levegő ott, ahol Sulyok dolgozott. Valami módon összekapta magát mindenki, úgy érezték, nem tehetnek másként. Templom volt arra az időre a színház, a művészet temploma, és nem lehetett abban senki tiszteletlen. Ez a tartás jellemezte nemcsak a munkában, de a kollégákkal, egyáltalán minden emberrel szemben. Nem tűrte az emberi méltóságot sértő ironizálást, a cinikus megjegyzéseket. Jó néhányan nem szerették ezért, és az a vonalmérceként állított meggyőződése sem aratott osztatlan örömöt a színésztársadalomban, ami röviden így szólt: ha nem tiszteled a közönséget, nem vagy színész, avagy előadást dobni nem lehet! Azt hiszem, valamennyiünkhöz szóló intelem ez, aminek súlyát éppen megfogalmazójának személye adta. Nem nehezen és nyögve viselt kényszerként élve meg, hanem természetes, maga által támasztott követelményként igazodott ehhez a belső útmutatáshoz. Mert nem tehetett másként. Úgy mondják, hogy a saját igazságába vetett abszolút hit megrendíthetetlen volt, kívülről senki és semmi nem ingathatta meg, csak belső változás alakíthatott rajta. Nevezhetjük konokságnak, önfejűségnek, nehéz természetnek, de leginkább emberi tartásnak. Veszendőben lévő, leértékelődött értékre hívta fel Dimény Judit szerkesztő-riporter egy órában a figyelmünket. A humánum mértékegységére, ami legalább annyira örök érvényű, mint Sulyok Mária Vargánéja a Macskajátékban...-takács1988. november 9. románc Kis szemtanú - nagy kalapban tökéletesen beragyog. Betű szerint ragaszkodnak a tízparancsolat szelleméhez, tartózkodnak a civilizáció e századi hív- ságaitól, a mozitól, az elektromos áramtól, Rachel és a nyomozó szerelme is főként ennek az át- szellemültségnek köszönhetően marad plátói, szép és beteljesületlen. És már át is adnánk magunkat annak az újszerű atmoszférának, amit egy világias viselkedésű „püfölő” - a nyomozó becézi így magát -, és egy szűziesen tiszta, vallásával együtt is bájosan megragadó özvegy szerelme, és a világszemléletükből adódó feszültségek egymás kapcsolatában ígérhetnének. De mire efféle drámai lehetőségek kiteljesedhetnének, mire a hutteriták közt dolgossá váló hősünk megtanulna tökéletesen tehenet fejni, egyszeriben ismét betör ebbe az őskommunista idillbe a ká- bítószerszagú valóság. A rendőrgyilkossággal egy 22 millió dolláros kábítószeres üzletet leplező főnök és cinkosai természetesen nem mondtak le arról, hogy hősünket a föld alól is előkerítsék. Ez annál is könnyebb, mert a hutterita szekta szokásaival teljességgel soha nem azonosuló nyomozó hírét könnyen kapja szárnyra a szóbeszéd, s így, mint jeleztem, a végére is marad egy kis lélekemelő lövöldözés. A film jóérzésű szerzői mintha hajlanának arra, hogy valami többet nyújtsanak a szokványosnál, és mi is szívesen belemennénk effajta játékba. Garancia lehetne erre a Rachelt alakító K. McGillis is, főként neki köszönhető, hogy a történetnek maradtak emlékezetes, a romantikus szokványokon túllendítő pillanatai is. BÓKA RÓBERT Apokalipszis és Dürer Albrecht Dürer 1498-ban jelentette meg először a bibliai Jelenések Könyvéhez, az Apokalipszishez készített fametszetsorozatát. Művét a német grafika egyik csúcsteljesítményeként értékeli a művészettörténet. Az ábrázolást a valóságlátás és drámai szenvedélyű előadásmód jellemzi. Az Apokalipszis a világ végére vonatkozó jövendöléseit jelenti, melyekből János apostolé az egyetlen törvényesített - az Újszövetségbe felvett - irat. A keresztény egyház legvitatottabb szent iratai közé tartozik, szövege az értelmezések számos változatára nyújt lehetőséget. Több szellemi áramlat használta fel céljai elérésére. A hivatalos felfogás a Jelenéseket elvontabban, az Egyház és a Sátán harcának tüntette fel, a közfelfogásban mégis konkrét, belátható időn belüli események várását jelentette. Főleg kerek évfordulók küszöbén, pl. az 1500-at megelőző évek elején szaporodtak a jövendölések. Korábban Dürer vállalkozása igen sikeres volt. Több kiadást is megért. Az ő művének volt köszönhető, hogy az Apokalipszis a reformáció hivatkozási alapjává, harci felhívásává változott. Példája művészi tekintetben is hatott. Lucas Cranach és Georg Lemberger Apokalipszisillusztrációi is Dürer nyomán születtek. Hatása hamarosan német területeken túl is érződött, elsőként Franciaországban, Itáliában és Oroszországban. A műből jelenleg alig néhány teljes sorozat található a világ múzeumaiban. A mi Szépművészeti Múzeumunk sorozata az 1498-as és az 1511-es kiadás lapjaiból állt össze teljessé. E nagy hatású művet eddig csak szakemberek lapozhatták. A művészeti könyvek és forráskiadványok kedvelői - a Képzőművészeti Kiadó jóvoltából maradandó értékű, jól használható képzőművészeti kiadványt kapnak a kezükbe. A mű eredeti célja szerint a szöveg és a kép tökéletes egységét alkotta. A műalkotások mai szemlélete azt kívánta, hogy a metszetek szövegkörnyezetükkel együtt teljes terjedelmükben jelenjenek meg. A 15 nagyméretű fametszetből, ugyanannyi szövegoldalból és a két Dürer korabeli kiadás címlapjából álló mű eredeti méretében kerüljön bemutatásra. A kiadvány megformálása mégsem a teljes hasonmás kiadás elvét követi, éppen a szemléletesebb bemutatás érdekében. így a szövegoldalak nem a képek hátoldalára kerültek, hanem külön lapra, szemben a vele összefüggő ábrázolással. A kiadvány bevezetőjét dr. Zentai Lo- ránd, a Szépművészeti Múzeum munkatársa írta. Az egyes lapokhoz fűződő leírás mellett alapos áttekintést ad a düreri mű előkép-típusairól és elhelyezi azt a korban, egybevetve a 15. századi német és németalföldi hagyományokkal, érzékeltetve a velencei, itáliai tanulságokat is. Utal történelmi hatására, s megvilágítja a művészi felfogás újszerűségét, a realisztikus hatásra törekvő erőteljes drámaisá- got, melynek élménye a mai szemlélőt is magával ragadja. Az igényes kiadvány szövegénél - helyesen - Heltai Gáspár 1562-ben megjelent Újtestamentumára esett a választás, mely esztétikailag leginkább illeszthető a düreri mű szomszédságába. Tömör, teleoldalas szedését méretváltoztatás nélkül adaptálták két- hasábos gótikus szöveg tükrébe. A Hel- tai-féle szövegrész külön is örömére szolgálhat a művelődéstörténet, vagy a kuriózumok iránt érdeklődőknek, mivel e szépen formált reneszánsz nyomtatványunk mind ez ideig nem kapott újabb nyilvánoságot. A mappa szép felvételei Gyarmathy László fotóművészt, az igényes szerkesztés pedig Horváth Terézt dicséri. GERÖLY TIBOR A Múzsák Közművelődési Kiadó Vállalat gondozásában a napokban több újdonság jelent meg. Cserbák András a magyar kalendáriumok történetével ismerteti meg az olvasókat, 1945-ig vizsgálva a kiadvány szerepét a művelődésben, a paraszti kultúrában. A Kalendárium-típusok a Néprajzi Múzeum gyűjteményében című kötetben a korabeli kalendáriumokból is olvashatók részletek. A kiadó a 80 éve született Aszlányi Károly emlékére közreadta A rejtélyes konflis című kötetét, amely minden korosztály számára szórakoztató olvasmány. A reprint kötet egy kamasz fiú naplója kalandos kisvárosi nyaralásának eseményeiről. Baló Júlia Sztárinterjúk forgatás közben című könyvében világsztárok, hazai nagyságok - színészek, sportolók, írók, rendezők - beszélnek életükről, pályájukról, hangulataikról. Néhány interjúalany: Richard Burton, Tony Curtis, Anthony Perkins, Michelangelo Antonioni, Arnold Schwarzenegger, Hanna Schygulla, Milos Forman, illetve Garas Dezső, Latinovits Zoltán, Darvas Iván, Hernádi Gyula, Huszárik Zoltán. A Múzsák megkezdte a Mozgó világ sorozatban közölt - a mai magyar társadalmat és kulturális életet jellemző - írások gyűjteményes kiadását. Elsőként Baló'György: Kilenc beszélgetés a ’80-as évekből címmel jelent meg egy kötet, amit A helyzet - merre menjünk? követett. Ez utóbbi a Mozgó világ idei nyitószámának kibővített változata, amely a legfontosabb társadalmi gondokat szemléző sajtóösszeállítást is tartalmazza. E sorozatban jövőre Pünkösti Árpád Vasalt ruha mángorolva - meghúzom magam és Barta András Hat rendező a magyar színházról című írása jelenik meg. A kiadó közreadta az 1807-ben megjelent Magyar Füvész Könyv című kiadvány hasonmását. A kötet - Fazekas Mihálynak, a Lúdas Matyi szerzőjének és sógorának, Diószegi Sámuelnek közös munkája - az első magyar növényrendszertani mű. A jövő héten kerül az üzletekbe A honfoglaló magyar nép élete című kötet reprint kiadása, László Gyula professzor 1944-ben megjelent tanulmánya. Tévénapló Károlyi Mihály emléke Történelmünkben megannyi a kérdőjel, bár nemcsak mi vagyunk így. A legenda minden tavaszon elhangzik, a szónokok Petőfit idézik, aki a Nemzeti Múzeum lépcsőjén szavalja lelkesen a Talpra magyar-t, holott Petőfi szájából ezen a helyen soha sem hangzott el a költemény. Azt pedig nemrég hallhattuk a Magyar évszázadok elnevezésű szép sorozatban, hogy Verbőczy nevezetes Tripartitumában eredetileg nem szerepelt a parasztokra vonatkozó törvénycikk, ami pedig évszázadok óta egybeforrt nevével. Verbőczy egyébként nem is volt jogalkotó, csak összefoglalta az addig hozott és gyakran nehezen hozzáférhető törvényeket, még pedig a kor színvonalán, a gyakran elátkozott XV. és XVI. titulust tőle függetlenül csatolták hozzá, az 1632-ben Bártfán megjelent magyar fordításban már így szerepel, de az egész ügyben Verbőczy ártatlan. S mennyi a kérdőjel újabb kori történelmünkben, hányszor hamisították meg például Károlyi Mihály emlékét. Arisztokrata környezete hóbortos grófot látott benne, pedig csak őszintén hitt azokban a nagy eszmékben, amiket a francia forradalom fogalmazott meg először, a szabadság, egyenlőség, testvériség gondolatában. Amikor 1947-ban, 27 évi száműzetés után hazatért, némi bizonytalanság kísérte, s bár nagy idők feddhetetlen résztvevőjét látták benne, kérdés volt, milyen szerepet kaphat a felszabadult Magyarországon. Végül párizsi nagykövet lett, s ebben a tisztében járt el, ameddig tudott. Mert a Rajk-per hálóján rögtön átlátott, s miután hiába igyekezett megakadályozni a végzetes lépést, ismét az emigrációt választotta. Kétrészes dokumentumfilmben emlékezett rá a riporter-rendező Kovács András, Károlyi sorsának és életművének jeles ismerője. A tanúk száma egyre fogy, annak idején Illyés Gyulának is volt szava - szemtanúként és résztvevőként - a Károlyi-kérdésben, de azok is, akik most megszólaltak, új adatokkal tudtak szolgálni, jelezve azt is, hogy Károlyi Mihály körül még mindig van feladata a kutatásnak. 1946 utáni korszakának legizgalmasabb része az, amit a Rajk-per idején tett, s most erről vallottak a szemtanúk, Mód Péter, Havas Endréné és Fejtő Ferenc. Munkatársai voltak, közelről látták, ismerték szokásait, felfogását. Fejtő Ferenc szerint, aki egyébként József Attila meghitt barátja volt, Károlyi Rajkban a kommunista ember prototípusát látta, s figyelemre méltó az is, amit Károlyi és Tito kapcsolatáról hallottunk. Károlyi nem szűnt meg soha szocialistának lenni, mondotta Fejtő, Mód Péter pedig, aki a párizsi követségen dolgozott, más, alig ismert emlékeiről beszélt. Arról például, hogy gyanútlanul érkezett haza a párizsi követségről, de a repülőtéren Péter Gábor várta, - a többit nem kell kitalálni. Károlyi az ő érdekében is tett lépéseket, bár senki nem tudta, mi történt vele, s az ő és Havas Endre sorsa Is hozzájárult ahhoz, hogy Károlynak újra az emigrációt kellett választani. Szép, emelkedett hangvételű, történelmi tényekben gazdag filmet készített Kovács András, történelmi ismereteinket is gazdagította. Ságvári Endre Most lenne 75 éves s már több mint negyven éve halott. Amikor kegyetlen sorsa 1944 nyarán végzett vele, megállt felette az idő, s ma is az a kedves, szemüveges fiatalember él emlékezetünkben, akiről az egykori barátok csak azt mondják, hogy szeretetre méltó volt, a feleség szemében egyenesen csodálatos, gyengéd, s nagyon okos. Gellért Kis Gábor és Fazekas Lajos Ságvári Endrét idéző filmjében az a szép, hogy emberi, mentes minden pátosztól. íme, egy ember, mondja a film, akit minden cselekedetében az igazság vezérelt, a rend szép gondolata, ahogyan József Attila is megfogalmazta. Világos elme, aki szüntelenül képezi magát, az egyetemet dicsérettel végezte el, a doktori címet is megszerezte, de épp jövőbe látó okossága vezeti el biztos polgári környezetéből, előmenetelt ígérő állásból a politikába, az ellenállási mozgalomba, s elszántan, életét is kockáztatva harcol, végül a szó igazi értelmében is. Ott van amikor megtámadják a Tompa utcai nyilasházat, s amikor rátörnek a pribékek, fegyverrel száll szembe velük. Az országban nagyon sok utca, intézmény viseli nevét, helye a nemzet hősei között van, s így van rendjén. Ez a szép film mégis gazdagítani tudta a róla kialakult közkeletű képet, amikor az egyszerű, szeretetre méltó embert hozta közelebb, akinek mindennapjai vezetnek el a tragikus véghez. Intim részleteket hallhattunk szüleiről, nősüléséről, házaséletéről, de mindezt átjárta az önként, meggyőződésből vállalt történelmi feladat, amiben hű társa volt felesége is, aki megható közvetlenséggel beszélt életükről. A film alkotói hajdani iskolatársára is rátaláltak, Kazamawa Józsefnek hívják, misz- szionárius pap. Diákkorukról beszélt, hivalkodás nélkül, a szemtanú hitelességével. Útjaik később elváltak, tragikus sorsáról ő már csak hallomásból értesült. Rezignál- tan megjegyezte: „Nem tudom, később nem lettek volna-e összeütközései?” Az egykorú híradóból még láttuk az ellenállási mozgalom hősének kijáró temetést, amelyen Rajk László mondott beszédet, de a film ezzel a fájdalmas függőkérdéssel zárult, amire ma már senki nem tud felelni. Cs. L. Hangverseny Zenés utazás Itáliába Vannak akik vitatják a diákkoncertek létjogosultságát. Magam is ismerek néhány tetszetősnek tűnő érvet, ami ezek ellen a rendezvények ellen szól. Ám a Művészetek Házában hat év óta folyó - általános és szakközépiskolások részére szervezett - bérleti sorozat előadásai meggyőzően bizonyítják, hogy igenis van értelme az ilyen formában történő zenei nevelésnek. Legutóbb „Zenés utazások Itáliában” címmel került sor három hangversenyre, melyen három korosztály képviselői, ösz- szesen 750-en hallgathatták e földrész szülötteinek szebbnél szebb alkotásait. A műsort ezúttal is a Szekszárdra már szinte hazalátogató lelkes és hozzáértő zenepedagógus, Varga Károly vezette. Az itáliai városállamokban tett képzeletbeli zenés utazás első állomásán Veraci- ni: Largo-ját meleg színekkel, sok érzelemmel játszotta Gyarmati Vera hegedű- művész, zongorán Wolmann Mira kísérte. Tovább „utazva” Paganini: 13. Capricio c. szerzeménye jelentett élményt. Vivaldi: g-moll fuvolaversenyére figyelve Velencébe is eljutott a sok csillogó szemű fiatal hallgató. A rövid lassú és gyors táncos tételt Kovács Imre mutatta be fuvolán. Előadásmódját könnyedség, változatosság jellemezte. Örömet okozott a szépséges Itália tájain barangolóknak Scarlatti: Szonáta és Vivaldi: Négy évszakból a Tél meghallgatása. Az általános iskolás korúak koncertjén - akiket Varga Károly folyamatosan bevont és aktivizált az amúgy illusztrált ének-zeneórának is beillő hangversenyen - feladat volt kibontani a zenei eszközökkel kifejezett gondolati tartalmat. A helyes választ adók rendre egy-egy csokoládé-, bonbonjutalomban részesültek. Örömmel láttuk, hogy a műsorvezető kérdésfeltevéseinél általában sok-sok kéz emelkedett a magasba. A Tél csodálatosan szép dallamait a gyerekek el is dúdolhatták. Bazzini: A manók tánca következett ezután. Ebben Kovács Imre fuvolajátéka csupa virtuozitás, ritmikai sziporkázás volt. Élvezte a közönség Respighi: Prelude-jét. Paganini e-moll szonátjának ll-lll. tételét Gyarmati Vera nagyszerű előadása tette emlékezetessé. Legközelebb Franciaországba tesznek zenés utazást a diákkoncertek bérletesei és minden kedves érdeklődő. LEMLE ZOLTÁN A Múzsák újdonságai
