Tolna Megyei Népújság, 1988. november (38. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-30 / 285. szám

1988. november 30. NÉPÚJSÁG 3 Gazdasági társaságokról - magánszemélyeknek A közkereseti és a betéti társaság A kisvállalkozások, családi vállalkozá­sok igényeinek kielégítésére alkalmas, legegyszerűbb gazdasági társasági for­ma a régies elnevezésű közkereseti tár­saság. Ebben a formában a tagok arra vállalnak kötelezettséget, hogy korlátlan és egyetemleges felelősségük mellett közös gazdasági tevékenységet folytat­nak, s az ehhez szükséges vagyont a tár­saság rendelkezésére bocsátják. A korlátlan és egyetemleges felelős­ség azt jelenti, hogy a társaság hitelezői - amennyiben a társaság vagyona a hitele­zők kielégítésére nem elégséges - bár­mely társasági tag ellen a teljes tartozá­sért perelhetnek. Másként fogalmazva; e társasági formánál nincs felelősségkor­látozás. A tagok felelőssége korlátlan és a hite­lezők biztonsága érdekében bármely tagtól a társaság tartozásának teljes ösz- szegét lehet követelni. Ha a közkereseti társaság kizárólag magánszemélyekből áll, úgy a megszo­kott kifejezést fönntartva gazdasági mun­kaközösségről - gmk - beszélünk, ez a forma tehát nem szűnik meg. A vállalati gazdasági munkaközösség utódja vi­szont a jogi személy felelősségével mű­ködő gazdasági munkaközösség lesz. A névváltozást indokolja, hogy nemcsak vállalatok, illetve gazdálkodó szerveze­tek, hanem szinte minden jogi személy is létrehozhat ilyen munkaközösséget. Az elnevezésen kívül tartalmi változásokat is hoz a törvény, a jelenlegi vgmk-k a jövő­ben három társasági és egy nem társa­sági forma közül választhatnak:- A vállalat dolgozói gmk-t alapíthat­nak.- A vállalat saját dolgozóival közösen közkereseti társaságot alapíthat, ez eset­ben nem gmk jön létre, mert a vállalat jogi személy.- Ha a dolgozói közösség kifelé a pia­con nem jelenik meg, hanem csak annak a jogi személynek végez munkát, amely- lyel a tagok munkaviszonyban állnak - a jelenlegi gyakorlat többnyire ez a vgmk- nál -, akkor ezt a dolgozói közösséget az új szabályozás nem tekinti társaságnak.- Kizárólag ugyanannak a jogi sze­mélynek a dolgozóiból álló sajátos társa­ság képződhet, ekkor van tulajdonkép­pen szó a jogi személyiség felelősség- vállalásával működő gmk-ról. A közkereseti társaságból vált önálló formává a betéti társaság. Ezt legalább két tagnak kell alapítania úgy, hogy az egyik tag felelőssége korlátlan, a másik tag felelőssége viszont vagyoni betétjére korlátozott. Előbbi tagot, bel-, míg utóbbit kültagnak nevezzük. A társaság hitele­zőivel szemben csak a társaság, illetve végső soron a beltag felel, teljes vagyo­nával. A kültag a hitelezőkkel szemben nem felel, kizárólag a vagyoni betétjének a társaság részére való szolgáltatására köteles. A társaság tevékenységében személyes közreműködésre csak a bel- tag(ok) köteles(ek). A kültag lényegében „csendestárs”. Dollárt termelő élelmiszerüzem A gyöngyösi Gyöngyszöv Áfész legeredményesebb üzemága napjainkban az a sós rudat, pe­recet és édes süteményt készí­tő üzem, amelynek termékeit Európa több országába és Kö­zel-Keletre is exportálják. Az egyre növekvő kivitel titka, hogy a megrendelők igényeihez na­pok alatt képesek alkalmazkod­ni. (Telefoto) Bankszövetség alakul Egy várható pereskedés margójára Hely a tetőn - a víznek? Még az idén megalakul a bankszö­vetség, erről döntöttek közösen a ha­zai üzleti bankok és pénzintézetek vezetői és képviselői. A bankszövet­ség első elnöke - a döntés szerint Lenk Géza, az Országos Kereske­delmi és Hitelbank elnök vezérigaz­gatója. A szövetség decemberben tartja meg közgyűlését. A bankszövetség célja, hogy folya­matosan tájékoztassa a társadalmat, a jogalkotó és kormányzati szerveket a bankok működési feltételeinek ala­kulásáról, s képviselje a bankszféra érdekeit. A szövetség alapítói bíznak abban, hogy véleményüket, javaslataikat a gazdaság működési körülményeit Pedig ezeket az ágazatokat mindenütt így kezelik. Úgy látszik, ránk nem vonatkoznak a világ törvényei. Általában összekeverjük a csúcstechnika és a csúcságazat, az ága­zati szintű struktúraváltás és a vállalati szin­tű termékszerkezet-váltás, a gazdasági nö­vekedés és a fejlődés fogalmait. Az ipari termelés kicsit megélénkült az elmúlt há­romnegyed évben és ipari miniszterünk már nyilatkozik: „...az ipar visszatalált né­hány évvel korábbi önmagához.” (Kedves Berecz Frigyes elvtárs, ezt most dicséret­nek vagy korholásnak szánta?) Ilyen helyzetben persze a bérreformról folyó vita is erősen „akadémikus" jellegű. Toldozgatni-foldozgatni a struktúrát lehet még, csak nem 8-10 évig, ahogy Berecz Frigyes gondolja. Egyszerűen azért, mert „létezik” az időtényező. 8-10 év múlva mi ezzel a gazdaságpolitikával már a 3. világ része leszünk, valahol a periférián, a „futot­tak még” országok csoportjában. Aligha­nem egy új fogalmat kell majd ránk és még néhány hasonló utat járó országra alkal­mazni: az újonnan alulfejlett országok cso­portja. Az már bizonyos, hogy egy XIX. szá­zadi gazdaságszerkezettel fogunk átkul­logni a XXI. századba. Ebben a helyzetben persze huszadran­gú kérdés lesz, hogy milyen legyen a bér- szabályozás, illetve az akkor tervezés alatt álló (ki tudja hányadik) bérreform. Mi javasolható? Először is a döntési mechanizmus radi­kális reformjára van szükség, hogy senki ne hozhasson újabb, meg újabb „fontos in­tézkedéseket” különböző fellegvárak és szent tehenek „talpraállítására” (amely je­lenség úgy látszik a mi szocializmusunk törvényszerű és permanens kísérőjelensé­ge), a gazdasági szerkezet konzerválására. Törvényes garanciákra van szükség, hogy ezt a vég nélküli folyamatot végre megállít­hassuk. Végre kell hajtani 5-6 év alatt (nincs több időnk!) a radikális ágazati szin­tű szerkezetváltást, leépítve a konzervatív ágazatokat és fejlődésnek indítva a csúcs- és húzóágazatokat, a szolgáltatásokat és az infrastruktúrát. A hazai acél- és vasko­hászatot a jelenlegi szint egyharmadára (kb. egymillió tonnára) vissza kell fejleszte­ni, a legperspektivikusabb dunaújvárosi érintő jogszabályok előkészítése so­rán a jogalkotók figyelembe veszik. A bankszövetség ebben a munkában segítséget nyújt a bankszakma kü­lönleges ismereteit felhasználva. A szövetség a gazdaság működte­tésében és a reformfolyamat tovább­vitelében - képviselve a bankszféra érdekeit - partneri kapcsolatot kíván kialakítani a kormányzati szervekkel, továbbá a jegybankkal, valamint a gazdálkodó szervezetek képvisele­teivel. A szövetség a pénzügyi kultúra terjesztésével, az oktató és ismeret- terjesztő munka támogatásával is elő kívánja segíteni a gazdaság hatéko­nyabb működési feltételeinek kiala­kítását. üzemekre koncentrálva a megmaradó ka­pacitást. A hazai szén- és lignitbányászatot le kellene építeni 15 millió tonnára a jelen­legi 22-23 millió tonnáról, és az így fölsza­baduló tőkéből ki lehetne fejleszteni 10 mil­lió tonna mezőgazdasági mellékterméket feldolgozó kapacitást. A dunántúli szén- és bauxitbányászatot teljes egészében alá kellene rendelni a környezetvédelmi-víz­gazdálkodási szempontoknak, jelentősen lelassítva, elnyújtva a kitermelés ütemét Emellett rövid idő alatt föl kellene szá­molni a termelési támogatásokat (maxi­mum 5 év alatt, több idő nincs); és a felsza­baduló erőforrásokat, munkaerőt az in­frastruktúra, a szolgáltatások és a csúcs­ágazatok szférájába kellene átirányítani. Nagyon komolyan kell vennünk végre a nyersanyag- és energiafaló, valamint a nyersanyag- és energiahordozó kitermelő ágazatok visszafejlesztését; a csúcsága­zatok, a brain-igényes tevékenységek fel­futtatása mellett. Ahelyett hogy a hályogko­vács magabiztosságával gyártanánk az ideológiákat a konzervatív ágazatok szük­ségességéről, inkább a telefonhelyzet, az úthálózat és a hiedelmeinkkel ellentétben igenis létező csúcs- és húzóágazatok fej­lesztésére kell az ország erőforrásait fordí­tani. Csak ez fordíthatja meg a tudás, a szürkeállomány leértékelődésének már tragikussá váló folyamatát. Mindezt egybe kell kötni a világpiac felé való szintén gyors (5 év alatti) radikális nyi­tással. Központosított devizagazdálkodással, özönvíz előtti módszerekkel nem lehet a vi­lággazdaságba bekapcsolódni. Egy, a világpiacra nyitott, a veszteséges tevékenységek támogatásának fojtogató koloncát nem cipelő, fejlődő infrastruktúrá­val, szolgáltatásokkal és csúcságazatokkal rendelkező szocialista piacgazdaságban végképp megszűnik majd mindenfajta bér- és egyéb „szabályozásnak” nevezett anak­ronizmus szükségessége. A másik alternatíva: haladunk tovább a mostani úton és 7-8 évalatt lecsúszunka 3. világba, a perifériára. Természetesen bér- és egyéb „szabályozással"; és az ezekről folytatott vég nélküli vitákkal együtt... GAZDAG LÁSZLÓ A mi életünkbe is betört a gazdasági racionalitás - jegyezte meg a művelődési ház igazgatója egy beszélgetésünk al­kalmával. Eladják a kultúrházat, hogy „ki­fizetődőbb” célokat szolgáljon? Nem számítana párját ritkító példának manap­ság. Nem, nem adják el. Az országos ran­got, nevet szerzett intézményt enélkül is megveheti az ördög. Szépen, részle­tekben. A tiz évvel ezelőtt elkészült és átadott épület egyszerűen csak beázik. A lapostető, mióta csak tető, toldozgatása- foldozgatása ellenére beázik újra és újra. A „gazdasági racionalitás” - Balipap Ferencnek, a Dombóvári Művelődési Ház igazgatójának némileg maliciózus meg­jegyzése - ebben az esetben arra a kényszerű körülményre vonatkozik, hogy rövidesen elég gyakran kell majd a bíróságra járkálni az égi áldás ügyében. A felújítási munkák lebonyolításával megbízott Tolnaber a további huzavo­nák, ál- és félmegoldások megelőzése érdekében javasolta a kultúrházat fenn­tartó városi tanácsnak, hogy forduljon végre bírósághoz. Döntsön paragrafus abban, hogy tervezőt és kivitelezőt mi­lyen arányban terheli a felelősség, mi­lyen arányban terhelnek költségek és új­ra elvégzendő feladatok az évről évre nö­vekvő károk felszámolásában és a to­vábbiak megelőzésében. A történet persze - más példákból - is­merős, a kérdés eléggé szónoki: Ki lehet- e deríteni, hogyan áztak el milliók egy év­tized alatt? Az igazgató a tanú rá, a neoa- cid-borítás már a ház átadásakor sem fe­lelt meg annak a célnak, amelynek ren­deltetett. Ez első megközelítésben annyit jelent, hogy a Tolna Megyei Állami Építő­ipari Vállalat munkája műszaki szem­pontból kifogásolható. A fáma szerint nem alkalmaztak bizonyos, már koráb­ban életbe lépett és előírt műszaki meg­oldást a tetőfedés során. Csakhogy már a tervek sem követték a legfrissebb előírásokat, úgyhogy a múló évek, a sikertelen próbálkozások és nem utolsósorban az Építésügyi Minőségel­lenőrzési Intézet szaporodó szakvélemé­A jövő év februárjában több agrár- tudományi egyetemen szakmérnök­képzés indul. A Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztériumhoz tartozó oktatá­si intézményekben, levelező rend­szerű oktatásban, a tanulmányi idő: két év. A Gödöllői Agrártudományi Egye­temen, többéves megszakítás után, újra megindítják a mezőgazdasági vízügyi szakmérnökök oktatását, ezenkívül az intézmény mezőgazda­nyei mind a Dél-dunántúli Tervező Válla­latot, mind a Tolna Megyei Állami Építő­ipari Vállalatot hibái elismerésére ösztö­nözték. A hol békés megoldást kereső, hol hevesebb dialógus természetesen folytatódott. A kivitelezők legsúlyosabb gondja, hogy a nagy belső tereket áthidaló födém önsúlyánál, statikai okoknál fogva sem terhelhető. De a véleményük szerint a szavatossági felelősségüket vitató és elodázó tervezőktől hiába kérnek terv­szintű javaslatot a legcélszerűbb és egyáltalán lehetséges műszaki megol­dásra. A jelenleg is folyó(!) tetőjavítási munkák így továbbra is csak a statikailag megbízható felületekre szorítkozhatnak. A saját felelősségét az ügyben elismerő TÁÉV-nek részben ez szolgálhat ment­ségül azért is, mert bizonyos szigetelő réteget a födémból kényszerűen(?) ki­spórolt. Végezetül az ügy szomorú pikantériá­jához tartozik az, amit Csaba Gyula, a pé­csi tervező vállalat képviselője említett a neoacid látványos tündökléséről és bu­kásáról. Tudniillik annak idején még az ÉVM-szabványok szerint tervezett, költ­ségtakarékosnak számító lapostetőfe­dési mód általánosan elfogadott volt... Ma már a kivitelezők lejtés nélküli tetőn nem is alkalmazhatnák az annak idején előírt burkolóanyagokat. A neoacid sérülékenysége, alkalmat­lansága nem először bizonyosodik be, már a hetvenes években kabarétréfák célpontja volt, gyártásával csaknem tel­jesen leálltak, mert csak ott van ma már szükség rá, ahol a tetőt a régi módon le­het kijavítani. Mint ahogyan ez várhatóan ebben az esetben is bekövetkezik. Csak­hogy fölmerül ismét a kérdés - ki viselje a költségeit, hiszen annak idején talán föl sem vetődhetett annak a lehetősége, hogy bizonyos, életképtelen központi előírásokat, szabványokat a kárvallottak perbe fogjanak. * A baj, úgy tűnik, ezúttal sem jár egye­dül. A művelődési ház, mintha jobb dolga nem lenne, újabban a Szekszárdi Város­ságtudományi karán talajerögazdal- kodási és szarvasmarhatenyésztési szakmérnökök képzése kezdődik el. Az egyetem társadalomtudományi karán vállalatgazdálkodási szak in­dul. A Keszthelyi Agrártudományi Egyetem keszthelyi és mosonma­gyaróvári mezőgazdaság-tudomá­nyi karán egyaránt indítanak évfo­lyamot a vállalatgazdálkodás téma­körében; ezen felül az egyetemi köz­pontban a dombvidéki meliorációs gazdálkodási Vállalattal is pereskedik. Még 1979-ben műszert - mérőórát sze­reltek fel a hőenergia fogyasztásának mérésére, ami azt jelentette, hogy 1979- től 1984-ig havi 73 ezer forintot fizettek a helyi üzemeltető és szolgáltató költség- vetési üzemnek. Amióta azonban a Dom­bóvári Költségvetési Üzemtől átvette a fű­tésszolgáltatást a Szekszárdi VGV, az új gazdák nem fogadták el az elfogyasztott kalóriák effajta mérését. Döntően arra hi­vatkoztak, hogy hálózatukban ez a mé­rőeszköz egyedi, másfelől a „kimenő” ol­dalon is szükség lenne egy műszerre, hogy a hőveszteség alapján objektívebb paraméterek alapján kalkulálhassák az árat. Anélkül, hogy szakmai kérdések körüli vitába bonyolódnék, időközben a fűtő­anyagok ára is felszökött és az 1985 óta átalánydíjat fizető művelődési ház egyre lehetetlenebb helyzetbe került. A16 ezer 800 légköbméter után átalánydíjat fizető intézmény havi számlája már 1985 őszén 73 ezer forintról egyszeriben 225 ezerre ugrott(!) és ma már, részben az időköz­beni áremelkedések, díjtétel-módosítá­sok hatására havi 435 ezer forint fűtési díj kifizetésénél tartanak. A városgazdálko­dási vállalat a befizetési metódusnak megfelelően inkasszóval söpri be a las­san a csillagos eget ostromló átalánydí­jat, következésképpen ma már 1 -1,5 mil­lió forintos költségvetési hiányt okoz a fű­tés éves rezsije... * A nem különösebben szívderítő törté­nethez tartozik egy talán nem lényegte­len intermezzo. A vállalat szorgalmazá­sára és kivitelezésében 1988 februárjá­ban új, korszerű mérőórákat szereltek fel, de alkalmazásukat - elvben - csak most fogadta el a városgazdálkodási vál­lalat. Gyakorlati elfogadására majd akkor kerülhet sor, ha az általa javasolt teljes mérési rendszer kiépül - ez határozza meg a költségvetési konstrukciót is. Ad­dig is van ok pereskedésre, mert úgy tű­nik, hogy jó néhány Celsiussal jó néhány forint is a légbe szállhatott. BÓKA RÓBERT munkákkal foglalkozó szakmérnö­köket és sertéstenyésztő szakmér­nököket képeznek. Az egyetem mosonmagyaróvári karán - a környékbeli vállalatok és szövetkezetek igényeihez alkal­mazkodva - húsipari szakmérnöki tagozatot is indítanak és megkezdő­dik a talajerő-gazdálkodási, valamint mezőgazdasági innovációs és iparjogvédelmi szakemberek oktatá­sa. A Soproni Erdészeti és Faipari Egyetemen fahasználati és anyag- mozgatási szakmérnökjelöltek ta­nulhatnak. Szakmérnökképzés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents