Tolna Megyei Népújság, 1988. november (38. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-28 / 283. szám

MA 1988. november 28. HÉTFŐ Sport XXXVIII. évfolyam, 283. szám (5-6. oldal) ÁRA: 1,80 Ft Pártértekezlet Szekszárdon Vitában formálódott politikai akarat \ A városi pártbizottság első titkára Csáki Béla, titkára Király Jőzsefné Szombaton reggel kilenc órakor kezdte meg munkáját a szekszárdi városi pártértekezlet a Ba­bits Mihály művelődési központ színháztermében. Csáki Béla, a városi pártbizottság első titkára szó­beli kiegészítését követően harmincán szólaltak fel, hozzájuk „egypercessel” kilencvenketten kapcso­lódtak. A zárt ülést és a szavazást követően az „eredményhirdetésre” városi kábeltelevízió első, egész napos adásának végén, este kilenc óra után került sor. A pártértekezlet munkájában részt vett Marjai Jó­zsef, nyugalmazott miniszterelnök-helyettes, az MSZMP Központi Bizottságának tagja és Péter Szigfrid, a megyei pártbizottság első titkára. 1 Befejezte munkáját az Országgyűlés novemberi ülésszaka Csáki Béla, első titkár szóbeli kiegészítő­jében - többek között ezt mondta:- Sorsfordító időket, politikai korszakvál­tást, egy korszerű demokratikusan építkező szocialista Magyarország megteremtésének időszakát éljük. A párttagság által kiküzdött országos pártértekezlet társadalmunk mély­reható megújulása mellett foglalt állást. Szekszárd város és városkörnyék párttag­ságának kezdeményezésére - egy folyamat fontos állomásaként - hívtuk össze pártérte­kezletünket, nem célként, hanem eszközként egy közös gondolkodásra, alkotó érdemi munkára, azért, hogy a demokratikusan vá­lasztott politikai fórum keretei között történjék meg a végzett munka kritikus értékelése, a po­litikai gyakorlatunk kritikai felülvizsgálata, a politikai munkánk mélyreható megújítása. A pártértekezlet feladata, hogy értékelje a kialakult helyzetet, és mutassa meg a kivezető utat. A hozzászólások ismertetése előtt elmond­juk, hogy a küldöttek tíz percben, a meghívot­tak öt percben szólhattak hozzá a beszámoló­hoz, melyekhez az érdeklődő párttagok egy- egy percben kapcsolódhattak véleményük­kel, javaslatukkal, kérdéseikkel. így mindenki tömörítette mondandóját és meglehetősen sokan jutottak mikrofonhoz. Valószínű, hogy kicsit ennek is volt köszönhe­tő a tanácskozás szlnessége, élénksége, moz­galmassága, vitázó szelleme. Szekszárd 4550 párttagja 176 alapszerve­zetben választott küldötteket a szombati érte­kezletre. A küldöttek és a tanácskozási, illetve szavazati joggal meghívottak száma 289 volt, közülük 272-en vettek részt a legteljesebb nyilvánosság mellett folyó tanácskozáson. Az első hozzászóló Szabó József, az MMG szekszárdi gyárának párttitkára leszögezte, hogy a városi pártbizottság beszámolója és ál­lásfoglalás-tervezete - amit november 19-én lapunkban közöltünk - igen jó visszhangot váltott ki. Szerinte az embereket jobban érdekeltté kellene tenni a munkában, illetve a teljesít­ményekben, amire hivatva lenne az adóre­form. De az sajnos gátat jelent a sok más ide­gesítő dolog mellett. Majd az igazságosabb elosztásról beszélt - használva a „nem terme­lő szféra” kifejezést is, amivel kapcsolatban Antal Pál, a Társadalombiztosítási Igazgató­ság megyei igazgatója egy percben indokolva kijelentette, hogy végre töröljük azt a szótár­ból. Varga Sándor kölesdi téeszelnök úgy fo­galmazott, hogy az idő nem kegyelmez, hanem meglehetősen gyorsan múlik, úgyhogy egy csomó dologban nincs jogunk várakozni. Bár ö is tudja, hogy a megújulás folyamat, ahhoz a percek nem elegendőek, viszont a kijózano­dáshoz igen. Felhívta a figyelmet, hogy az em­berek tényszerű, reális magyarázatot várnak a múltról, de igényelnék a szót a jövőről is, még­pedig a jelenből kiindulva. Szót emelt a bürok­ratizmus ellen, beszélt a tartalékokról és sür­gette a bérreformot, aminek bevezetésétől nem kell félni! Szintén „egypercesben” kérte Lajtai Zoltán tervező mérnök, hogy a hozzászólók konkré­tabb és elsősorban Szekszárdot érintő dol­gokról beszéljenek, hiszen pontosan e célból vagyunk itt, s nem azért, hogy általánosan be­széljünk a naponta többször hallható és ol­vasható kérdésekről, ám azok eldöntése nem e városi pártértekezlet feladata. Barkóczi Nándorné, a megyei pártbizotto- ság küldötte oktatási rendszerünk hibáiról szólt, s kifejtette, hogy a déli városrész iskola­gondjának megoldását mindenképpen támo­gatni kell. Ugyanekkor felhívta a figyelmet; résen kell lenni, nehogy az iskolák munkaerő­felesleget „termeljenek”. Zsédeiy István, a városi szakszervezeti bi­zottság titkára úgy fogalmazott, hogy manap­ság sikk a negatívumokról szólni és hajlamo­sak vagyunk elfelejtkezni az eredményekről, pedig azok vannak Szekszárdon is. Szerinte igen fontos meglelni azokat a pontokat, me­lyek összeköthetik az embereket - különösen egy településen belül. Jó lenne, ha végre az emberek többsége nemcsak megélője, ha­nem részese lenne a városunkban végbeme­nő folyamatoknak. Azt hangsúlyozta, hogy a közvélemény meghatározó lett, s méginkább az lesz a jövőben. Ez pedig előbb, vagy utóbb, de kikényszeríti Szekszárdon is a várospoliti­ka nyíltabbá tételét. Csányi László író azzal kezdte mondandó­ját, hogy nem a páijonkivüli értelmiség nevé­ben szól, hanem véleménye közülük eggyé. Konkrét példával támasztotta alá a városunk­ban folyó elképesztő tékozlást, s mondta, hogy míg az ország adósságállományán tűnő­dünk, addig saját, itteni dolgainkat kellene rendbe tennünk. Csányi László ezúttal nem a kósza pletykákról beszélt, hanem - elsősor­ban - a kultúra terén elért eredményekről. Eh­hez úgy kapcsolódtak néhányan, „hogy végre valaki a városról beszélt”. S tette ezt dr. Tér­nék Gábor is, a megyei kórház osztályvezető szakfőorvosa - említve például a sportcsarno­kot, melynek befejezése régóta húzódik, de az igazgatói állás már be van töltve. (Valaki meg­jegyezte, hogy a helyettesi(l) is) Nem mint pár- tonkívüli, hanem mint közéleti ember, úgy érzi a főorvos, hogy a különböző pozíciókat betöl­tők alkalmasságát felül kéne vizsgálni, mert a társadalom bizalmára nem számíthatnak a „gumimeggyőződésű, hivatalukhoz görcsö­sen ragaszkodó, a kabaréból jól ismert, általá­nos elvtársak, akik hivatalból mindent jobban tudnak, de tulajdonképpen semmihez sem ér­tenek”. Többen szóltak az alulról építkezés fontos­ságáról, s arról, hogy a pártszervek korábbi gyakorlatával szakítani kell: az alapszerveze­tek munkájának radikális reformjára van szük­ség. Ennek kapcsán vetődött föl a lakóterületi pártmunka, s az, hogy választhassa meg min­denki, melyik alapszervezetben szeretne és tudna dolgozni. Herczig Ferenc hangsúlyozta, hogy ne a párt, hanem a folytonos ülésezések vonuljanak ki a termelésből. Somi Benjámin­ná egyetértve a radikális megújulással, visz- szautasította azt az álláspontot, miszerint „a párt felelős mindenért”, mert ahogyan a párt­tagoknak, úgy mindenkinek van felelőssége - minden szinten. Többen pedig azt szögezték le, hogy a munka legyen minden szinten és mindenkinél az értékmérő. Izgalmas vitát váltott ki Temesi Ágnes, a TIT megyei titkára, aki örömmel veszi a városi pártbizottság megújulási szándékát, s azt, hogy a képviseleti tagok nagy része delegá­lással kerül a pártbizottságba. Annak viszont egyáltalán nem örül, hogy a 45 delegált közül harmincán munkahelyi vezetők, vagy más fon­tos beosztásúak. Ezután a közösségért vég­zett munkáról beszélt, Goethét idézve: „Üljön a trónra, kit érdeke hajt: de mi egyre szavaz­nánk, arra, kinek nincs más érdeke, mint a miénk.” Szó volt az ifjúságról és a KISZ-ről is termé­szetesen. Volt, aki úgy fogalmazott, hogy az egyetemisták igenis, hogy tanulni kivánnak az iskolában, de olyan struktúrában, olyan tan­anyagot, mely a jövőt szolgálja. Erre Gombos Bertalan igy válaszolt: az egyetemisták tanul­janak és ne tiltakozzanak! Rácz Zoltán a Szekszárd-Ért klub egyik alapító tagja számos figyelemre méltó, s vitát kavaró témát vetett fel megyeszékhelyünkkel kapcsolatban. Például felsorolta a „lehetetlen építkezések" - sajnos - hosszú listáját, s hangsúlyozta: nem büszke a város építkezé­sére, ami rendre dózerolással kezdődik. Elfe­lejtjük a régi értékes házakat, utcákat rehabili­tálni, tehát nem becsüljük azt, amink van. Eh­hez Boros Ferenc is csatlakozott, mégpedig úgy, hogy kérte, állítsák le a Mátyás király utca dózerolását. Ugyancsak élénk vitát váltott ki az egyik hozzászóló félmondta, ami így szólt: A múltat egyszerűen meg kell tagadni. A heves szóvál­tás végül a vitakultúránk (kultúrálatlansá- (Folytatás a 3. oldalon.) Szombaton a Központi Műszaki Fej­lesztési Alapról szóló törvényjavaslat fe­letti vitával folytatta munkáját az Or­szággyűlés ülésszaka. Az ülésen részt vett Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács el­nöke, Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, Németh Miklós, a Minisztertanács elnö­ke; jelen voltak a Politikai Bizottság tagjai, a Központi Bizottság titkárai. A páholyok­ban foglaltak helyet a Budapesten akkre­ditált diplomáciai képviseletek vezetői, s a hazai és a nemzetközi sajtó nagy szám­ban megjelent képviselői. A Központi Műszaki Fejlesztési Alapról szóló törvényjavaslat vitájában részt vett: Simon Péter Pál (Borsod m., 23. vk.), a té­ma bizottsági előadója; Tóth János (Bu­dapest, 37. vk.); Lotz Ernő (Borsod- Abaúj-Zemplén m., 12. vk.); Biacs Péter (Budapest, 30. vk.). A vitában elhangzottakra Tétényi Pál, az OMFB elnöke válaszolt, majd határo­zathozatal következett. A képviselők a terv- és költségvetési bizottság jelenté­sében előterjesztett módosító javaslato­kat - 3 ellenszavazattal, 4 tartózkodással - elfogadták, majd a Központi Műszaki Fejlesztési Alapról szóló törvényjavasla­tot általánosságban és a megszavazott módosításokkal részleteiben 13 ellen- szavazattal és 10 tartózkodással elfo­gadták. Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter terjesztette elő a gazdasági társaságok­ról szóló törvényhez kapcsolódó tör­vényjavaslatokat. A téma bizottsági előadója dr. Tallósy Frigyes (Budapest, 24. vk.) volt. Határozathozatal következett. A képvi­selők elfogadták azt, hogy a Polgári Tör­vénykönyv módosításáról szóló törvény- javaslatot, a külföldi tőkebefektetők be­ruházásvédelméről szóló törvényjavas­lattal együtt az Országgyűlés decemberi ülésszakán tárgyalja meg. Majd elfogad­ták a Büntető Törvénykönyv módosításá­ról szóló törvényjavaslatot, valamint a be­terjesztett bizottsági módosítással együtt a polgári eljárási szabályokat módosító törvényjavaslatot. Ez után a képviselők megszavazták az állami pénzügyekkel foglalkozó 1979. évi II. törvény módosítá­sáról szóló törvényjavaslatot, a vonatko­zó bizottsági kiegészítésekkel együtt. Az Országgyűlés ugyancsak elfogadta a nem lakás céljára szolgáló építmények adójáról szóló 1985. évi 23. számú tör­vényerejű rendelet módosítására vonat­kozó törvényjavaslatot. Ezután megkezdődött az 1988. évi ál­lami költségvetés egyes előirányzatainak alakulásáról szóló tájékoztató tárgyalá­sa. A pénzügyminiszter szóban nem fű­zött kiegészítést a képviselőkhöz eljutta­tott írásos anyaghoz. Határozathozatal következett. Az Or­szággyűlés az 1988. évi állami költségve­tés egyes előirányzatainak alakulásáról szóló tájékoztatót elfogadta. Megszavaz­ta azt is, hogy a központi költségvetési szervek körében 275 millió forinttal, a ta­nácsoknál pedig 678 millió forinttal, ösz- szesen tehát 953 millió forinttal felemel­jék a támogatási összeget a költségveté­si tartalék terhére. Az Országgyűlés ezután az Elnöki Ta­nácsnak a legutóbbi ülésszak óta alko­tott törvényerejű rendeletéi áttekintésé­vel folytatta munkáját. A lőfegyverekről szóló új jogszabálygyűjtemény vitájában felszólalt: Straub F. Brúnó, az Elnöki Ta­nács elnöke; Török Mihály (Fejér m., 6. vk.), a Honvédelmi Bizottság titkára; dr. Juhár János (Pest m., 24. vk.); Szirtesné dr. Tomsits Erika (Budapest, 22. vk.); Né­meth Ferenc (Békés m., 9. vk.); Fillió Pál (Budapest, 18. vk.). A vitában elhangzottakra Horváth Ist­ván belügyminiszter válaszolt. Az Országgyűlés úgy határozott, hogy a lőfegyverekkel és a lőszerekkel kap­csolatban törvény szülessen, s felkéri az Elnöki Tanácsot a törvény előkészíté­sére, s a törvényerejű rendelet hatályta­lanítására. A képviselők ezután tudomásul vették az Elnöki Tanács jelentését. A napirend szerint ezután Kovács Lászlóné (Budapest, 7. vk.) az élelmisze­rekről szóló 1976. évi IV. törvényt módo­sító 1988. évi IV. törvényhez fűzött módo­sító javaslatát terjesztette elő. A képvise­lői indítványra Váncsa Jenő mezőgazda- sági és élelmezésügyi miniszter reagált. Az Országgyűlés a képviselői indítványt nem fogadta el. Ezután interpellációk és kérdések kö­vetkeztek: Südi Bertalan (Bács-Kiskun m., 12. vk.) a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez; Weisz- böck Rezsőné (Győr-Sopron m., 15. vk.) a közlekedési miniszterhez; dr. Hellner Károly (Budapest, 32. vk.) az igazság­ügy-miniszterhez; Bozsó Lajosné (Buda­pest, 10. vk.) az Országos Árhivatal elnö­kéhez; dr. Vodila Barna (Borsod-Abaúj- Zemplén m., 15. vk.) az igazságügy-mi­niszterhez és Antal Imre (Pest m., 19. vk.) (Folytatás a 2. oldalon.) A folyosón (MUNKATÁRSUNKTÓL) Az Országház legizgalmasabb ré­sze ilyenkor a folyosó. Itt hangzanak el az ülésteremben elhallgatott gon­dolatok, itt fejezdönek be a megkez­dett félmondatok, itt szólal meg oly­kor a képviselők lelkiismerete Miért pont úgy döntöttek, ahogy... Itt állít­hatja meg bárki az állam első számú vezetőit, és itt zajlanak le az egyes te­lepülések sorsát később befolyásoló baráti beszélgetések. Na és itt tudhat­ja meg az ember, kit, miért, kinek a tá­mogatására jelöltek valamelyik bár­sonyszékbe, vagy milyen erő hatásá­ra esett el ettől, ki készül menni és ki jön a kormányba. És itt készülnek az interjúk, a tévé stábja állandó készen- " létben áll, melléjük sorakozott a rádió is. Ha máskor nem is, ilyenkor köny- nyebben szóba állnak az emberrel az országot irányító tárcavezetők. De tudj’ Isten miért, az ülésszak el­ső napján mintha eltűntek volna a kormány tagjai. Megválasztották az Új miniszterelnököt, de a következő szünetben hiába nézelődtünk, nem beszélgettek, sétáltak a folyosón, nem kávéztak az előcsarnokban. A rossz nyelvek szerint többen eltöp­rengtek azon a képviselői vélemé­nyen, hogy a kormányfőnek rögtön lehetőséget kellene adni a munkatár­sai megválasztására, kormányalakí­tásra. Igaz, maguk a miniszterek is el­gondolkodhattak azon, hogy akar­nak-e egyáltalán az új szereposztás­ban dolgozni. így könnyen lehet, hogy a várakozás vagy kizárás miatt igyekeztek elkerülni a kérdéseket, a sajtó kíváncsiskodását Vagy az egész véletlen volt csu­pán? Egy nappal később mintha több ismerős arccal találkozott volna már az ember. De vajon mindannyiukkal összefutunk majd a decemberi ülésszak idején is...? T.ZS. Rácz Zoltán várostervezési és fejlesztési témákról szólt A zsúfolásig megtelt színházteremben Lajtai Zoltán egyik „egypercesét” mondja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents