Tolna Megyei Népújság, 1988. november (38. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-03 / 263. szám
4 ^NÉPÚJSÁG 1988. november 3. Egészségünkért Az igazi öregség ott kezdődik, amikor az idős ember teljesen kivonja magát élethivatásának, tevékenységének köréből, a társadalmi aktivitásból és csak egészsége fenntartásával bajlódik, csak a múlton mereng. „A nap végtelen hosszú annak, aki nem tudja, hogyan értékesítse és használja fel” - mondja Goethe. Hatványozottan így van ezzel az idős, nyugdíjas ember, aki a rendszeres munkába járást megszokta. Meg kell találnia, észre kell vetetni vele életkorának örömforrásait. Ki ne mondta volna már: „ha én egyszer nyugíjba megyek, minden filmet megnézek, hozzájutok végre azokhoz a könyvekhez, amelyeket oly régen szerettem volna elolvasni?” Mégis, amikor elérkezik az ember ahhoz, hogy mindezt valóra váltsa, megtorpan. Új életformát kell kezdenie, amelynek keretét és belső tartalmát az idős embernek magának kell elsősorban meghatároznia. Az idős kor.egyik legnagyobb öröme az olasás, mert feledtetni tudja a világ bajait, az öregkor kellemetlenségeit. Könyvtárainkban igen sok jó könyv áll az olvasók rendelkezésére. Tanácsos az idős embert érdeklődésének megfelelő könyvvel ellátni. A mindennapi mozgás, séta, természetjárás, könnyebb sport - testet, lelket üdit. Beethovenről tudjuk, hogy élete vége felé hallását elvesztette, és emiatt idegesség, ingerlékenység gyötörte. A mozgásra, mint ő maga mondotta, szüksége volt, hogy felizgatott agyát lecsendesitse, s nyugodtan tudjon aludni. Ebben az életkorban az alvás ideje is megrövidül. Sokkal kevesebbet és felületesebben alszik az idős ember, mint a fiatal. Az altatók használata sajnos igen elterjedt. Szedésüket idős korban már csak azért is nagyon meg kell gondolni, mert az egyébként is gyenge vérellátású agyvelő a nyugtatók vérnyomáscsökkentése révén még kevesebb vért kap. A speciális érdeklődésű tevékenység, a hobbi is sok örömöt nyújthat az idős embereknek. Ilyenek például a barkácsolás, a kertészkedés, a gyűjés, a fényképezés stb. Az idős emberek életörömének legjobb biztosítéka azonban az otthon, a család, a családtagokkal való jó kapcsolat. Van ugyan egy magyar szólásmondás, mely szerint „egy szülő felnevel és eltart hat gyermeket, de hat gyermek sem tud eltartani egy szülőt”. Törvényeink gondoskodnak arról, hogy kirívó esetben kötelezzék a gyermeket, vagy gyermekeket a megrokkant, magatehetetlen szülők eltartására, de ez olyan kenyér, melyet előbb epével kevert ecetbe mártottak. Bornemissza Péter a XVI. század haladó szellemű prédikátora így ír egy helyen a szülő és gyermek kapcsolatáról: „... midőn egy apát a fia kihurcolná üstökénél fogva a kapun és sárba ta- podná és verné, mondá az atya: - Hagyd, fiam, én az apámat csak az ajtóküszöbig vontam.” Ez a több mint négyszáz éves történet mai nyelvünkre fordítva azt példázza, hogy amikor ítéletet mondunk gyermekeinkről, nézzük meg, miként bántunk mi a mi szüléinkkel. Vajon mellettük álltunk- e, amikor megfáradtak? Szeretettel vettük-e őket körül idős napjainkban? Jó példát szolgáltattunk-e gyermekeinknek, hogy nyugodt öregkorunk legyen? Széchenyi mondta: „Semmi nevelést nem kaptam, mint drága szüleim példáját.” Szüléink iránt szeretetünkkel, személyes jó példánkkal alapozhatjuk meg békés, nyugodt öregkorunkat a családban. Úgy fognak tisztelni és szeretni bennünket is idős korunkban gyermekeink, mint amilyen példát mi adtunk. DR. FÖLDY FERENC Nem öröm, de van szépsége Ismerősömnek egy éve lenne még a nyugdíjkorhatár eléréséig, de évek óta betegeskedik a szívével. Utóbbi miatt biztatták az orvosok, hogyne feszítse tovább a húrokat, kérje a rokkantnyugdíjazást. Hosszú vívódás után elhangzott a kérelem. Főnökei, hosszú munkaviszonyára, érdemeire való tekintettel intézték el, hogy korengedményesen mehessen nyugdíjba, mert az előnyösebb, mint a rokkantnyugdijazás. Ismerősöm ennek őszintén örül, mert valóban érzi, hogy az egy évvel hamarabb kezdhető pihenés számára életfontosságú. Mégis azt mondta nekem nemrég, hogy akármennyire készül a váltásra, retteg a búcsúztatástól, mert azt nagyon nehéz lesz átélnie. El kellett gondolkodnom ezen. Elbúcsúztatottnak lenni csakugyan nem könnyű szerep, mert nálunk még nem, vagy alig alakultak ki a nyugalomba vonulás szóvirágokat nem tűrő, emberileg tartalmasabb ceremóniái. Ám ez csak az egyik oldal. Ennél fontosabb, hogy a nyugdíjas életet elkezdő ember önmagával vessen idejében számot. Ne várja mindazt, ami jog és emberség szerint megilletné, így öröme lesz abban, amit a volt munkahely, a volt munkatársak képesek neki nyújtani. Meg kell terveznie kinek-kinek, hogy nyugdíjasként mit kezd önmagával, mire futja ereje, egészsége, nem utolsósorban anyagi okokból. De legalább ennyire fontos eldönteni, erkölcsi értéke miatt, hogy milyen hasznos cselekvésre képes akkor is, ha ezt már csak visszafogottabb tempóban vállalhatja. Igen, igen, tervezni kell! Kitölteni az űrt mindazzal, amire eddig nem jutott idő, vagy kevés jutott: színház, mozi, olvasás, társas élet, pihentető kedvtelések, családi elfoglaltságok, utazás. Igazuk van mindazoknak, akik azt vallják, hogy „nyugdíjba vonulni nem öröm”. Persze, hogy nem az, mert életformaváltást követel, de meg lehet (és meg is kell!) találni a szépségeit az emberélet negyedik negyedének, ha rátalálunk a helyünkre. A „fiatal” nyugdíjas, akinek energiái nem „férnek el” a család, a szőkébb környezet keretei között, rengeteget tehet. Hasznossá teheti magát közéleti munkával lakókörnyezetében, a honismereti, helytörténeti körökben, a nyugdíjasok klubjaiban. Egy valamit nem szabad csinálni: befelé fordulni és ezzel belebukni az életformaváltásba. - a Ebédre várók Tizenegy, negyed tizenkettő... Medinán, a felső bolt előtt nyugdíjasok, kezükben éthordó. Ebédre várnak. Ez amolyan beprogramozott „szertartásnak” is számít. Jó tíz, vagy húsz perces terefere, a hét minden munkanapján, amikor a szedresi Hunyadi Tsz gépkocsija meghozza az aznapi menüt. A tsz úgy fejezi ki megbecsülését nyugdíjas tagjai iránt, hogy a munkanapokon ebédet biztosít az azt igényelőknek. Kőszeg Istvántól, az üzemi konyha vezetőjétől megtudtam, átlagosan 100-110 személyre főznek naponta. Az ebédek felét elviszik. A termelőszövetkezet nyugdíjasai olcsón, 18 forintért jutnak hozzá, másoknak ez 46 forintba kerül. E kényelmes és olcsó szolgáltatást Szedresben és Medinán is igénybe veszik. Az éthordókkal megrakott kocsi egy, illetve három helyen áll meg. így az időseknek alig kell gyalogolniuk. A napi főzéshez szükséges nyersanyaghoz a tsz könnyen hozzájut, ennek megfelelően a kínálat is változatos: hetente kétszer van tészta, háromszor hús. KONRÁD LÁSZLÓ „Egy nagy család vagyunk” (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Hétfő esténként a szekszárdi Kálvin téri fiókkönyvtár igencsak mozgalmas képet nyújt: idősödő asszonyok népdalokat énekelnek, könyvélményeikről számolnak be, egy-egy közös emlék felelevenítésekor pedig vidám nevetés kap szárnyra... Nem kevesebb, mint 57 tagot számlál az olvasó asszonyok klubja, vagy ahogy a köznyelvben elterjedt: a felsővárosi asszonyklub. A nagymama, dédnagymama korú asszonyok boldogok, hogy a szőlőben, földeken végzett munka és a háztartás gondjai után idős korukra megadatott a szórakozás lehetősége is - csekély nyugdíjuk jó beosztásával mindig jut egy kis pénz a közös kirándulásokra. Most éppen Zengővár- konyba készülnek, hogy a gyulai útjukról megmaradt pénzt így költsék el. Ám még ebben az évben egy egynapos pozsonyi kiránduláson is részt vesznek. Itthon pedig? Mindannyian könyvtári tagok, s el» mondásuk szerint egy-egy jó könyv kéz- röl-kézre jár; az unokákat meghíva egyegy klubfoglalkozásra régi népszokásokat elevenítenek fel; orvos, helytörténész előadásait hallgatják. És még hosszan lehetne sorolni, hogy mi mindennel teszik színessé hétfő estéiket.- Tudja kedves, mi itt egy nagy család vagyunk - néz fel hímzéséből Fűzi Jó- zsefné, s érzem, hogy amit mondott, nem üres szólam. Számon tartják ki van ott, ki beteg, kinek kell segítség, hol született unoka. És az ünnepekről sem feledkeznek meg: ilyenkor saját készítésű, apró ajándékokkal lepik meg egymást.- Nem az értéket kell nézni. Kedvesebb az ajándék, ha magam készítem - mondja Töttős Gáborné klubvezető. Annak titkát, hogy immár 18. éve működik sikeresen a klub, egy alapító tag, Domonyai Péterné így fogalmazza meg:- Szükség van az embernek a kikapcsolódásra, egy jó közösségben eltöltött néhány órára. A szekszárdi felsővárosi asszonyklubban ez a szükség már szükségletté alakult. GERGELICS ERZSÉBET Újra együtt (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A nyugdíjas pedagógus klub Tamásiban október elején tartotta évadnyitó összejövetelét, amelyen a tagok igen szép számmal jelentek meg. Bajor József, a tamási Kop-Ka Áfész kereskedelmi osztályvezetője adott áttekintést az Áfész igen jelentős és eredményes tevékenységéről. Ismertette a jelenlegi fejlesztést Tamásiban: üzemel a nagy választékkal rendelkező második cipőbolt, a szeszmentes fagylaltozó, már vendégeket fogad a kulturált italbolt is. Előkészületben a nagyválasztékú illatszerbolt. Az építkezés befejezése előtt áll egy nagy méretű mezőgazdasági üzletház is. Ezután az előadó részletesen válaszolt a klubtagok kérdéseire. DR. KOPPÁN JÓZSEF Figyelem, évad nyitás! Kevés nyugdíjasklubunk működik egész éven át, így az ősz egyúttal az évadnyitás időszaka is a legtöbb klubnak. Nem is lenne célszerű változtatni ezen a „menetrenden”, hiszen maguk az érdekeltek alakították ki így, főleg fal- vainkban, ahol az idős korúak háza táján is akad sok tennivaló tavasztól őszig. Úgy is mondhatnánk, hogy kicsiben „a vetéstől a betakarításig”, hiszen a kikeleti szép időre rendeződnek el a kertek, népesednek be a baromfiudvarok úgy igaziból. Azután megjönnek vakációzni a gyerekek, az unokák. Előbbiek el-, elviszik a papát, a mamát néhány napra várost, vagy más tájékot látni. Ezt teszi a nyugdíjasklub is egy-két alkalommal az egész évre készített program jegyében, de a valódi klubélet ilyenkor kezdődik és mi sem természetesebb, mint az, hogy az együtt szerzett élmények idézésével, majd egyéni beszámolókkal. Az újbóli „össze- rázódás” hetei tehát ezek, hogy a fontossága, érdekessége miatt munkának alig tekinthető munka is elvégeztessék: elkészüljön a soros együttlétek újabb programja igény szerint. Mert ott igazán eleven a nyugdíjasok klubélete, ahol az igények döntenek a működés tartalmáról. Ahol a tagság mondja meg, mivel akarja kitölteni esztendőn át az együttlét heti, vagy kéthetenkénti néhány óráját. És szó esik, persze hogy szó esik egyre többször a működés anyagi természetű gondjairól is, de ott, ahol életerősek a közösségek és nyitottak a lakóhely életében vezető szerepet játszók, ezek miatt a gondok miatt nem zilálódhatnak szét a klubok. Ezért kell ebben az időszakban több figyelmet kérnünk a nyugdíjasklubok számára mindazoktól, akiknek dolga a segítőkész figyelem! -ILassan. lassan, biztosan a rohanók között Segély vasutasoknak Kővári László 17 éve nyugdíjas és azóta tagja a dombóvári Nyugdíjas Vasutasok Önálló Szakszervezetének. De nemcsak tagja, hanem a szervezet segélyezési bizottságának elnöke is.- Hetente két napon, szerdán és pénteken délelőtt tartunk társadalmi munkában ügyeletet a művelődési otthonban, ahol 1200 fős tagságunkból elég sokan felkeresnek bennünket ügyes-bajos dolgaikkal. Leginkább segélyt kérnek. Erre a célra a tagdíjbevételek felét fordítjuk. Ez évben például 54 ezer forintot fordíthattunk a kis nyugdíjasok segélyezésére. Szeptember hónapban nyolcán kaptak pénzbeli segítséget.- Hogyan juthatnak segélyhez a tagok?- Rövid kérelmet kell beadni és a bizalmi javaslatával ellátott beadványt havonta egy alkalommal a 3 tagú segélyezési bizottság bírálja el. A kérelmek zöme megalapozott, ■gy nagyon kevés az olyan kérés, amit nem teljesítünk. A rászoruló tagtársakat kétévenként tudjuk segélyezni. Ennek összege általában 600 forint.- Az elmondottakon kívül még mivel foglalkoznak?- Beteg nyugdíjasainkat rendszeresen felkeresik a beteglátogatók' kisebb ajándékokkal. Ezenkívül szervezünk kirándulásokat és intézzük a nyugdíjas vasutasok üdülését is. -meHarminc év után a közösségé Október elején Szekszárdon tartott klubnapot a Postásszakszervezet Babits Mihály nyugdíjasklubja. A Pécsi Posta- igazgatóság igazgatója, Varga Sándor előadás után - melyben a posta előtt álló feladatokról, valamint a nyugdíjasok foglalkoztatásáról tájékoztatta a jelenlévőket - eljött az a pillanat is, amikor harminc év után Besztercei György nyugalmazott vezető főellenőr ünnepélyesen átadta a volt postaaltisztek egyesületének selyemzászlaját a klub tagságának. A zászló történetét hallgassuk az egyik legilletékesebbtől Besztercei Gyögytől.- A postaaltisztek helyi szervezetét, szekszárdi csoportját itt is megalapítottuk. Budapesten, a Szent Domonkos utca 13. szám alatt volt központunk. Mi, a szekszárdi csoport tagjai azon voltunk, hogy legyen egy zászlónk. Postás-, szüreti- és farsangi-bálokat, színdarabokat rendeztünk, a befolyt összeget pedig félreraktuk, gyűjtöttük az egyesület kasszájában. Amikor már úgy gondoltuk, hogy elég lesz a pénzünk, megkérdeztük a budapesti székházban, hogy milyen úton- módon juthatunk a zászlóhoz. 1935-36 tájékán kaptuk meg, s mintegy hat évig dolgoztunk érte, szerveztük a rendezvényeket. Később jött a háború, 1944-ben a felszabadulás. Konszolidálódott a helyzet, de ez időtájt nem szívesen őrizgette senki a zászlót, már a felirat miatt sem, ami a következő: „Magyarország nagyasszonya könyörögj érettünk!” A volt házmester, Kapronczai József, aki ugyancsak tagja volt a szervezetnek, őrizte egy ideig, míg nem költözött vissza szülőfalujába, Faddra. Mielőtt elment, átadta nekem, vigyázzak rá. Úgy érzem azonban, hogy a zászló nemcsak az enyém, hanem azé a közösségé, amelyik megdolgozott érte. Mindenki azt hitte, hogy elveszett, eltűnt valahol a nagy felfordulásban. Azt hiszem, méltó helyre kerül, mert az új postaépületben kap majd helyet Fotó: SÖRÖS (Fotó: Czakó S.) Társadalmi munkásként a helyzet magaslatán Ismert úton, egyedül Őszi pillanatok Az idős ember lelki élete (2.)
