Tolna Megyei Népújság, 1988. november (38. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-23 / 279. szám
1988. november 23. irsrtEPÜJSÄG 5 A pénzügyi kormányzat fantáziaszegény A vállalkozói nyereségadó nem old meg semmit interjú Villányi Józseffel 11|11||||11| Az elmúlt évtizedek történetében először, az októberi Országgyűlésen a képviselők a vállalkozói nyereségadóról szóló törvénytervezet tárgyalását későbbre halasztották, erre most a november 24-én kezdődő parlamenti ülésen kerül sor. Már az októberi ülésszakon is lehetett hallani arról, s azóta ezt számos hivatalos nyilatkozat megerősítette: nem a múltkori 50, hanem annál nagyobb 55-60 százalékos adókulccsal fogják a T. Ház elé terjeszteni a vállalkozási nyereségadóról szóló törvénytervezetet, sőt az állami tulajdon után az államnak járó osztalékról is hallani. Mindezekről Villányi Józseffel a Tolna Megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatójával beszélgetünk, aki az MSZMP Tolna Megyei Bizottsága mellett működő tanácsadó testület vezetője, s nemrégiben a Magyar Gazdasági Kamara ügyvezetősége a Kiváló Kamarai Munkáért kitüntetésben részesítette. Kéziratos térképek a Tolna Megyei Levéltárban Nyereség és - veszteség- Az állami költségvetés bevételeinek döntő forrása nálunk is a gazdálkodó szervezetek által befizetett adó. A jövő évi költségvetés már készül, s a jelenleginél nagyobb centralizációval lehet, számolni. Milyen adókat fizet a TÁÉV, illetve hova és milyen befizetési kötelezettségei vannak, mennyi ez az összeg?- Az államkasszában való befizetésünk idén 50 millióval kevesebb lesz, mint tavaly volt. Tavaly az a fura helyzet állt elő, hogy a 75,5 millió nyereségnél kétmillióval többet be kellett fizetni, tehát a nyereségből egy fiilés sem maradt. Idén azt terveztük, hogy 20 millió nyereségünk lesz, ennek a felét, 10 milliót nyereségadóként fizetjük be és 10 millió itt marad nálunk. Ha összehasonlítaná két év vállalati eredményét, akkor az idei 20 millió nyereség többet ér nekünk, mint a tavalyi 75,5 millió. Tehát valóban igaz, hogy a szabályzások letisztították az adózás rendszerét a személyi jövedelemadó és a vállalati adózás vonatkozásában, egy egyszerű és világos adózási rendszer alakult ki, s bízom abbán, hogy ez tartósan így lesz. A költségelvonások rovatába többek között a szakmunkás- képzés, a rehabilitációs hozzájárulás és a társadalombiztosítási járulék tartozik. Itt tapasztalható egy jelentősebb növekedés, ami döntően a bruttósítás következménye, hisz a bérnövekmény után a társadalombiztosítási hozzájárulás is több lett. Mindent összevetve a vállalatnak az idén 131 160 millió, míg tavaly 181 624 millió forint befizetési kötelezettsége volt az állammal szemben. A különbség 50 millió forint. De. Az építőipar az idén teljesen új árrendszerre tért át, ami döntően az adóztatási rendszerből és a termelői árrendszer változtatásából fakad. Azok a vállalatok jártak jól, amelyeknek alacsony volt a szerződésállományuk, mert az év elején az új árakon tudtak szerződni. Nekünk nagy volt a szerződésállományunk és így nagyon ráfizettünk. Az ez évi tevékenységünknek a 70 százalékára az előző évben már szerződést kötöttünk. A machinált átállással tehát 50 millió forint körüli az árveszteségünk. Ez a pénz tehát eltűnt. Egy forint bérnövekmény után 50-55-60 fillér adó- Persze szűnnek is meg adók, nem kell fizetni a 20 százalék különadót, ha szakcsoportot, géemkát foglalkoztatnak, megszűnik a teherautók, a buszok után fizetett adó, a bér-büntető adó, és lazábbak lesznek a bérfizetés keretei is. Egyébként ez utóbbi nem arra ösztönzi a vállalatokat, hogy bért fizessenek inkább, s ne fejlesszenek?- Ezek az adók nem jeletősek, egy kétmilliós nagyságrendet jelentenek csupán. Érdekesebb a bérfizetés kereteire vonatkozó kérdése. Lazábbak lesznek valóban, de mi az értelme, ha a személyi jövedelemadó sávjai igen szorosak maradnak? Ha a vállalat növeli a kereseteket, s ezek után tisztességgel befizeti a személyi jövedelemadót, akkor a személyi jövedelemadó rendszere bőven elegendő keresetszabályozó elem. Az az igazság, hogy a kormányzat mégsem bízik a személyi jövedelemadó rendszerében, mert ha bízna benne, akkor hagyná, hogy a keresetszabályozásnak ez legyen az az eleme, amelyik rendet teremt, a vállalatokat korlátozza és a jól gazdálkodó vállalatoknak nagyobb mozgásteret ad. Döntően nem a jelenlegi adóval van baj, hanem azzal, hogy 1989-től megint merev bérbázishoz kötött bérrendszer lesz. Jövőre a bértömegnövekményt adóalapnak tekintenék, s a vállalkozói nyereségadó kulcsának megfelelően minden forint bérnövekmény után a várható adókulcsnak megfelelő adót be kell fizetni. Mire ösztönzi ez a vállalatokat? Arra, hogy idén, ha a gazdálkodása elbírja, akkor minél több bér menjen ki, mert jövőre ez alól a bérfizetési adókötelezettség alól a vállalat már mentesül. Következésképpen magának a kérdésében teljesen igaza van, ez pillanatnyilag a vállalatokat arra ösztönzi, hogy a jövő évi terheket csökkentség, s idén minél több bért kifizessenek. Abban én biztos vagyok, hogy a pénzügyi kormányzat ezzel a vállalati magatartással tisztában van. Az az érzésem, hogy ez azért nem zavarja őket, mert a bérek magasabb adósávba esnek, s a többlet személyi jövedelemadó jó pár milliárd többletbevételt is jelent, -ami bekerül a kincstárba. Sajnos ebből következik, hogy a vállalatok jó része úgy gondokodik, hogy nem a vállalati vagyon növelése, hanem a bérbázis megteremtése a cél. A vállalatok bíznak abban, hogy jövőre ha kevesebb befizetés lesz, több marad fejlesztésre és vagyonnövelésre. Kevesebb pénz, kisebb mozgástér- A bevételeikből telik önöknek az 50-55-60 százalékos nyereségadóra, különösen akkor, ha a társadalombiztosítási járulékot is emelik? Hisz a vállalat például az év első felét veszteséggel zárta.- Mi ezt az adót elbírjuk, hisz ha mondjuk, nulla a nyereség, nem kell adót fizetni. Ez az adó nem gond, de minél kevesebb marad a vállalatnál, annál jobban szűkül a vállalat mozgástere is. Miközben tehát a cél a vállalat fellendítése lenne, a nyereségadó ennek korlátokat szab. A társadalombiztosítással is hasonló a helyzet, amennyivel többet elvisznek, annál kevesebb marad nálunk. Az első féléves veszteségünk fiktiv veszteség volt. Mi az első félévben semmilyen más munkán nem dolgoztunk, mint azon, amire az előző évben szerződést kötöttünk. Az árveszteség, ami az átállásból következett, súlyozottan jelentkezett. Sőt keletkezett egy olyan anomália, ami megint egy értelmetlen pénzügyi számviteli előírásból fakadt, nevezetesen: az a létesítmény, amit még nem adtunk át, tehát még nem árbevétel, az teljesítményként a mérlegbe csak úgy hozható, hogy a közvetlen ráfordításokat könyveljük el. Ez azért értelmetlen, mert mi minden munkát, amit építünk, jogerős szerződéssel és banki fedezettel alátámasztva végzünk. Amit mi csinálunk, azt biztos, hogy eladjuk a piacon is. Félévkor a baktai lakásoknál, és a húsipari hűtőházánál körülbelül 45 millió forint olyan teljesítményünk volt, amit csak közvetlen költségen tudtunk elszámolni, tehát durván 15-16 millió forint megtermelt fedezetet nem tudtunk kimutatni. A vállalatnak a mérlegben félévkor ezt kellett kimutatni. Ez is jelzi, hogy nagyon komoly lemaradás van a vállalkozói gyakorlattól magában a számviteli rendben. Mert elképzelhető, hogy egy vállalat miközben pénzügyi likviditása kifogástalan, nagyvállalkozásokkal előlegekkel dolgozik, és lehet, hogy idén egy fillér bevétele nincs belőle, és óriási a vesztesége. De márciusban már 300 millió a bevétele, és egyszerre megjelenik 100 millió nyereség. A többletelvonások megjelennek az árban I- A komány azt javasolja, hogy a nyereségadó mértéke az eredetileg tervezett 50 százaléknál több, 55 százalék legyen, s az állami tulajdonnál vagyonrészesedést fizetnének a vállalatok, amit ugyan osztaléknak neveztek, noha osztalék csupán a részvénytársaságoknál van. A Parlament erről a héten dönt. Ha a képviselők a vállalkozói nyereségadónak ezt a formáját elfogadják, ön szerint mi lesz ennek a következménye?- Az eddigi tapasztalatok velem azt mondatják, hogy ez nem sok mindent old meg, mert sajnos a gazdaságpolitika sem elméletileg, sem gyakorlatilag nem megalapozott. Nem találták még meg azokat az eszközöket, amelyek egyértelműen teljesítménykényszert jelentenek. Minden központi intézkedés áremelést von maga után. Én úgy látom, hogy ezt a kormány tudomásul is veszi, mert egyszerűen elfogad minden a termelő szférától érkező áremelést. Érdemes lenne azt is megnézni ahogy a termelői árak emelkednek, a fogyasztói árak is halmozottan emelkednek, s hogy mi indokolja mindezt. Szerintem ez azért nem old meg semmit, mert a többletelvonások újra megjelennek az árban. Az a véleményem, hogy a pénzügyi kormányzat nagyon fantáziaszegény. Egy évtizede ugyanabban a szűk térben mozog: a béreket fogjuk meg és a szabályozásnak az a lényege, hogy az államkasszába minél több menjen be. Azért is fantáziaszegény a pénzügyi kormányzat, mert sok eredmény nem várható attól sem, ha azt mondják, hogy átcsoportosítják a minisztériumokat, csökkentik a létszámot. A kormány sűrűn ülésezik, hallottam arról, hogy 14-15 napirendi pontot tárgyaltak meg. Hát kérem szépen: a kormány tagjai is emberek. Ez a fajta sürgetett munka is azt jelzi, hogy sorozatos zavarok vannak, s nem eléggé átgonodoltak a döntések. A fantáziaszegénység jele az is, hogy a puha szektorokhoz egyáltalán nem nyúlnak és ennek semmiféle biztató jele nem mutatkozik. Például: ki nézte, hogy az ingatlankezelő vállalatok mennyi pénzt emésztenek föl minden teljesítmény nélkül? Vagy azt, hogy a közúti igazgatóságok a rendelkezésre álló pénzből öt vagy száz kilométer utat tettek-e rendbe - senki sem kérdezi meg. Itt kellene például az átrendezést elkezdeni. A TÁÉV- nek igen nagy épület- és gépparkja van és igen sok dolgozója. A gépek alkalmasak lennének arra, hogy télen eltolják a havat és elszórják a sót. Tehát lehet, hogy elvállalnánk a hóeltakarítást, az embereink nem téblábolnának és nem égetnék a deszkát, hogy melegedjenek, hanem dolgoznának. A kemény pénzügypolitika támogat és ösztönöz- Véleménye szerint jól összefér a liberális gazdálkodás és a szigorú pénzügyi politika?- Azt mondom, jól összefér. Én nagyon egyetértek a szigorú pénzgazdálkodással, mert az az igazság, hogy a gazdálkodó szervezetek eléggé laza pénzügyi hitelezési feltételek között dolgoztak. Nagy készletek halmozódtak fel, aminek az oka a szervezetlen, a hosszú átfutási idejű munka - ezt szigorú pénzügypolitikával lehet befolyásolni. Egy liberálisabb gazdálkodást a kemény pénzügypolitika támogat és ösztönöz akkor, ha a jó pénzügyi helyzetben lévő és a tőkét gyorsan forgató vállalat jobb pozícióba kerül. Aki erre képtelen, az legyengül. Tehát a jó vállalat működési köre bővüljön, s ez a liberális gazdaságpolitika első és legfontosabb tétele. I- Most az Országgyűlésen miniszterelnököt választanak a képviselők. Kit látna szívesen a miniszterelnöki bársonyszékben?- Pozsgay Imrét. Én úgy érzem, most itt Magyarországon előbb a súlyos társadalmi, morális kérdéseket kell olyan mederbe terelni, ami a gazdaságot is értelmesebb pozícióba hozza. Pozsgay Imrét látom olyan személyiségnek, aki értelmi és érzelmi alapon is tudja mozgósítani az embereket, persze ebben a kérdésben a képviselők döntenek, s mások neve is szóba került. D. VARGA MÁRTA A Tolna Megyei Levéltár gyűjteményében körülbelül ötszáz-ötszázötven térkép van. Ennek egyharmada úgynevezett kéziratos. Az 1700-1800-as években készült, kézzel rajzolt térképek grafikai szempontból is szép, míves munkadarabok. Ezekből rendezett bemutatót a levéltár. A kartográfia, a térképkészítés változását láthatják az érdeklődők az 1721 és 1830-as évszámokkal ellátott térképeken. Érdemes külön említeni egy-egy feltűnően szép darabot. Ilyenek például a bonyhádi Perczelek birtokaira vonatkozó térképek 1776-ból vagy 1789-ből a hő- gyészi Apponyiak kastélyának rendezési terve, aztán hasonlóan szép a Böhm Ferenc készítette térkép 1772-ből, amely a Sárvíz Tolna megyei szakaszát ábrázolja. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem térképészeti tanszékének a segítségével néhány tárggyal sikerült bemutatni, hogy a század elején milyen eszközöket használtak a térképészek. Ezek nem önálló kiállítási tárgyak, csak kiegészítő jelzései Felsőszeli kis község Szlovákiában, Mátyusföld része. Eddig keveset tudtunk róla, hiszen kiesik a szokványos turizmus divatos útvonalaiból. A szlovákiai magyarság kultúrájának, nemzeti létének megnyilvánulása volt november 13-án a helyi Rozmaring kórus tízéves jubileuma. Ebből az alkalomból vendégeskedett itt három napig a mözsi Bartók Béla női kar, élvezve a felsőszeli magyarok gondos, mindenre kiterjedő figyelmes vendégszeretetét. Ezt azért is hangsúlyozzuk e hasábokon is, mivel a határainkon túl élő magyarság anyanyelvének, művészetének és kultúrájának ápolásában egyre nagyobb a felelősség, ami ránk hárul, kinek-kinek ereje, lehetősége és tehetsége szerint. Ennek volt ünnepélyesen szép megnyilvánulása az a hangverseny, melyet a két kórus adott a zsúfolásig megtelt nézőtér előtt. Több is volt ez mint hangverseny: köszöntés, kézfogás, egymás művészetének, a dal iránti szeretetnek meghatóan szép példája. A mözsi kórus szereplését hallgatva mind jobban érezzük, hogy az évtizedes munka Schmidt Józsefné karnagy vezetésével - aminek fontos része a törekvés a szakmai igényesség felé - egyre színvonalasabb és kiegyensúlyoa tárlatnak, amelynek legnagyobb kiterjedésű „földabrosza’’ a kölesdi mezőváros korabeli szerkezete. Azokat a hiteles pecséteket is őrzi, mellyel hitelesítették az egykori földmérők munkáját. Beszédes Ferenc készítette 1830-ban Tolna vármegye térképét. Ennek érdekessége, hogy a Duna Tolna megyei szakaszának szabályozása előtti állapotot mutatja. A levéltár könyvtárának egyik értékes darabja az 1743-ban készült világatlasz. Ezt is megtekinthetik az érdeklődők. A tablókon összekötőszöveg segíti a tájékoztatást. A tárlatvezető részletes ismertetője nyomán a látogató figyelemmel kísérheti a térképkészítés fejlődését az agyagba karcolt jelektől, a műholdfelvételekkel másolt nyomatokig. A levéltár munkatársai a jövő nyárig megtekinthető kiállításra elsősorban a megyénk iskoláiból várják az érdeklődő diákok seregét, Szekszárdon a régi megyeháza épületében. zottabb produkciókat eredményez. Nagy dolog ez, különösen egy kis községben, ahol a míves zene, a közös éneklés öröme ilyen szilárdan tart össze egy közösséget. Kodály Zoltán emléke végig beragyogta ezt a három napot. Különösen így volt ez Galántán, ahol Záreczky László építész, a helyi magyarság képviselője, a galántai Kodály-hagyományok ápolója köszöntötte és kalauzolta az együttest, és mesélte el részletesen a Mester 1943- as találkozását egykori „mezítlábas pajtásával”. Kodály-kórusmű éneklése jelentette a tisztelgést az emlékhely előtt. A hallgató itt érezheti igazán, mit jelenthettek a nagy zeneszerző szavai az egykori látogatás alkalmával: „...Lehettem volna zeneszerző a klasszikus mesterektől tanulva is, s talán európai hírű akkor is, ha sose találkoztam volna Galántával. De magyar zeneszerző, magyar zene szerzője nem lehettem volna soha a házunkban megforduló és élő szolgálólányok nélkül, akiknek danája először döbbentett rá: amit ők dalolnak, az a mi ismeretlen történelmünk során tőlünk elidegenedett, de most újra megtalált saját zenei anyanyelvűnk, az igazi klasszikus magyar zene világa...” THÉSZ LÁSZLÓ dkj. Fotó: sm Térképészeti eszközök A mözsi kórus sikere Szlovákiában A Perczel-család birtokainak földabrosza 1776-ból
