Tolna Megyei Népújság, 1988. november (38. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-02 / 262. szám

1988. november 2. ifihEPÜJSÄG 5 Magyarhoni apróságok Az embernek időnként megadatik, hogy külföldi vendégeket kísérgethet. Ez nemcsak nyelvgyakorlás céljából jó, hanem azért is, mert a hivatalos tolmácsot megfizetik, magánvendé­gek esetében pedig az az öröm a mérvadó, hogy régi barátok­kal ismét találkozni lehet. Az idei év októberében ez is, az is előfordult felem. Ilyenkor célszerű jól kinyitni a szemet. Itthon lévén, természetesen megszoktuk hazánkat, megyénket. Ide­genek oldalán olykor meglepő apróságokf?) bukkannak elő. Járjuk például egyik kedvenc községem, Decs utcáit. Min­denhol paprika füzérek ékítik a házak falát, az esztétikum és az étvágygerjesztés pompás ötvözeteként. Az egyik német ven­dég szívesen hazavinne egy kurtábbat.- Mi sem lesz könnyebb ennél! - vélem én és megszólítok egy öreg asszonyt az egyik kapuban. 82 éves anyámnál talán valamivel fiatalabb lehet.- Legyen kedves igazítson útba bennünket! Ez a német ven­dég szívesen vásárolna valamicske paprikát! Váratlan fordulat. Az öreg szemek felcsillannak és elhangzik három, nem egészen sárközi gyökerű szó:- Ik libe dik! Ez pontosabb helyesírással „Ich liebe dich!”, vagyis „Szeret­lek!" Általános elképedés.- Ezt hol tanulta, néni!- Itt minálunk. Tudja, a háború alatt sok német pilóta lakott erre. De azok nemcsak mondták, hanem meg is mutatták! Régi emlékek hullámain hajózunk el a paprikaeladásra ki­szemelt házhoz. A gazda azonnal leakaszt egy félméteres, al- karnyi, kettős füzért. Nem kér egy fillért se:- Ha ezt kívánta meg a vendég, teljen öröme benne! A vendégek két faluval később se térnek magukhoz a ma­gyarosvendégszeretettől. Ekkor már el lehet árulni nekik, hogy a német pilóták barátnője a paprika leszedése közben oldalba bökött:- Ugye jó helyre hoztam magukat? Akkor adjon húsz forin­tot! Adtam. * Megyejárás közben a vendégeknek kedve kerekedik egy üveg sörre. Reprezentatívabb hely nem lévén, megállunk az el­ső falu italboltjánál. A legklasszikusabb értelemben italbolt, egy valamikor korcsmáros szégyenkezett volna ilyenért. Az asztaloknál itt is, ott is munkaruhába öltözött férfiak isszák a sört, fröccsöt. Az egyik vendég:- Ma munkaszünet van?- Nincs!- Akkor ezek kicsodák?- Megkérdezzem? Megkérdezem. A helyi termelőszövetkezet raktárosa, két munkás az italbolt előtti útépítésről és még valaki, aki nem nyi­latkozik. Vendégeink összenéznek és nem mondják ki azt, amit valószínűleg gondolnak:- Sajátos magyar szokások! * Később kimondják. Amikor a reprezentatív turistacentrum mini állatkertjében megtekintjük a néhány vadmalacot és a valószínűleg fejlődés­tani rendellenességként őrzött fiatal „gyilkos" szarvasbikát, az ugyancsak reprezentatív étterem következik soron. Van német nyelvű étlapjuk, de a felszolgálónak eszébe se jut kihozni. Fej­ből mondja az ételsort, jó németséggel, de ármegjelölés nél­kül. Egy darabig hallgatom, majd félbeszakítom:- Uram, ez lenyűgöző! De figyelmeztetnem kell, hogy bármit választanak is a vendégek, én hármunk ebédjére nem szánok többet 450 forintnál. Az ételek megérkeznek, ízletesen és félmelegen. Mindkét tényt szóváteszem. A választ tanítani kellene a vendéglátóipari szakközépiskolákban!- Bizonyára hideg volt a tányér és elhütötte! Minden bizonnyal, csakhogy tányérmelegítést is tanítanak ebben a szakmában. A számla egyébként nem 449 forint és nem 451, hanem pontosan 450. Kezdem sajnálni, hogy erede­tileg miért nem 420 forintos határt jelöltem meg... Aki nem tud magyarul, az még sok mindent megérthet. Ez az apróságí?) se marad észrevétlen és megtárgyalatlan. * Még mindig a vendéglátóipar, ezúttal Pécsett a tv-torony- nál. Ide mindig szívesen viszek külföldieket, mert az étterem­ben tanári felügyelettel bár, de tanulók szolgálnak fel. Mindig kifogástalanul, kedvesen, jómodorúan. Őket az élet (vagyis a kedves vendég) még nem rontotta el. Most sincs semmi baj, egy sugárzó kislány sugárzó mosollyal hozza a német nyelvű étlapot. Láthatóan örül, hogy ilyennel is büszkélkedhet. A ma­gyar és a német étlap külsőre egyforma, az egyes ételek sor­számozva. Vendégeim mondják a sorszámot, én utánanézek a magaméban, aztán megismétlem magyarul. A választottakra még csaknem is emlékeztető, ámbár jó fo­gások kerülnek az asztalra. A két étlap sorszámozását valaki elvétette. * Nemcsak a magyaros vendégszeretetet bajos megérteni nálunk, hanem úgylehet sok mást is. Az érkezők már a repü­lőtéren óvatosan megtudakolják:- Kitől, mit szabad kérdezni?- Mindenkitől mindent! Ebbe, noha lassan, fokozatosan, de azért belejönnek. Meg­magyarázhatatlan rejtélyek azért maradnak. Ott van például az ország egyik legjobb állami gazdasága, a Dalmandi Mezőgaz­dasági Kombinát. Főnöke távollétében a vezérigazgató-he­lyettes visz körül bennünket a különböző telepeken. Az össz­benyomás tökéletes, az ebéd nem kevésbé, ezenkívül olcsó is. A dalmandiaknak szerencsére eszükbe se jut holmi repre­zentációs keretből potyáztatni az idegent. Közben beszélge­tünk:- A vezérigazgató mióta van itt?- Huszonnyolc éve. Nemrég választottuk meg ismét!- Választották? Kik?- Az üzemi tanács, aminek történetesen én vagyok az elnö­ke...- Tehát főnöke a saját főnökének? Ezen a vezérigazgató-helyettes láthatólag még sosem gon­dolkozott.- Ilyen értelemben és ekkor tulajdonképpen igen! Az értetlenség teljes marad. Bonyolult ez a kis Magyaror­szág! Hát még a magyar peresztrojka... ORDAS IVÁN A maguk sorsát kovácsolják Új üzletág a szekszárdi áfésznél A szocialista országok közti kereske­delem anomáliái néha vicclapba kíván­koznak, máskor megdöbbentően komo­lyak. Ritka az olyan partner, mint a Prior Pardubice áruház Csehszlovákiában, akivel el lehet odáig jutni, hogy a keret- szerződés tartalma a szükségletnek megfelelően folyamatosan alakítható, aki már tekintettel van a szezonjellegre és annak megfelelően ütemezi szállításait, akitől a hagyományos ruházati, sport- és papíráru mellett már a nálunk hiánycikk­nek számító víz-, gáz- és fűtéscsöveket, lemezeket, kerítésdrótot, padlóburkolót és csempét is lehet vásárolni, s aki igényli azt a farmert, fonalat és kötöttárut, amiből nálunk jelenleg túlkínálat van. Ezt a „kellemes” kapcsolatot - két NDK-beli, egy-egy bolgár és lengyel partnerrel egyetemben - a szekszárdi Skála Áru­ház és a volt Tolna-Szövker által bonyolí­tott áruházi cserékből örökölte a Szek- szárd Sárköz és Vidéke Áfész nagyke­reskedelmi üzletága. A kiskereskedelmi szervezet nagyke­reskedelemmel foglalkozó részlege ez év elején jött létre, egyik feladata éppen az említett szocialista áruházi cserekap­csolatok továbbfejlesztése. A hagyomá­nyos áruházak közötti kapcsolatot cél­szerűnek látszott egy nagykereskedelmi szervezettel megtámogatni, hiszen sok­szor olyan tömegben hoztak be egy-egy áruféleséget, amit egy áruházban már nem lehetett értékesíteni. A hagyományos nagykereskedelmi te­vékenység - a belföldi áruk beszerzése, a belföldi iparral való kapcsolattartás - továbbfejlesztése is szükségessé vált, így a januárban megalakult szervezetben összekapcsolták a két feladatot, kiegé­szítve a külkereskedelmi szervezeteken keresztül szocialista országokból való áruválaszték bővítésével, a tőkés üzleti lehetőségek kutatásával, valamint az önálló külkereskedelmi jog megszerzé­sének előkészítésével. Az utóbbiak egyelőre inkább szervező munkát igényelnek, az áruházi kapcso­latok viszont élnek már és több területen fejlődnek. Az említett partnerek köre eb­ben az évben bővült egy csehszlovák és két lengyel féllel, a tavalyi - - a Skála és a Tolna-Szövker által bonyolított - 1,3 mil­lió rubelnyi export - és csereügyletről lé­vén szó, ugyanekkora import - is meg­nőtt, az idei szerződésállomány 3,4 millió rubel mindkét oldalon. Bár nem minden partnerrel lehet olyan zavartalanul ke­reskedni, mint a Prior áruházzal, a vá­lasztékra - s nemcsak a szekszárdi áfésznál, hiszen a fölösleget eladják - és a szövetkezet eredményességére így is jó hatással vannak ezek a kapcsolatok - tudtuk meg Neubauer Józseftől, a nagy­kereskedelmi üzletág igazgatójától. Talán nehezebben érthető a részleg másik fő profilja, a belföldi nagykeres­kedelmi tevékenység. Miért kell egy új szervezetnek alakulnia és beékelődnie a termelő és a fogyasztó közé, amikor má­sutt az utóbbi időben éppen az ellenkező tendencia figyelhető meg? Ráadásul hát­rányban is vannak más nagykereskedel­mi szervezetekkel szemben a termelők­kel való egyezkedésben, mivel kicsik és újak.- Ha egy ilyen kicsi nagykereskedelmi részleg hátrányt szenved és kisebb esé­lyekkel indul bizonyos termékekért a versenyben, akkor egy áruháznak még kisebbek az esélyei, egy falusi boltról nem is beszélve. Nekünk pedig a kisebb településeken lévő egységeinkre, az ott élő tagjainkra is tekintettel kell lenni. Emellett persze eredményesen is kívánjuk ezt a tevé­kenységet folytatni, amit néha gátol az iparnak az osztott árrésre irányuló törek­vése. A mi előnyünk az, hogy nálunk mind a nagykereskedelmi, mind a kiske­reskedelmi árrés „házon belül” marad - mondta Neubauer József. Az említett nehézségek miatt a belföldi nagykereskedelmi munka ugyan nem hozza a tervezett nyereséget az idén, de ezt ellensúlyozza a szocialista partnerkör bővülése. Összességében a szövetkezet új üzletága a tervezett 250 millió forintos forgalmat és 20 milliós nyereséget előre­láthatóan hozni fogja működésének első évében. - ri ­Pedagógusok kitüntetése Budapesten, a Magyar Néphadsereg Művelődési Házában került sor azoknak a pe­dagógusoknak, társadalmi aktíváknak az elismerésére, akik több éve eredményesen vesznek részt a tanulóifjúság pályaválasztásának segítésében, a katonai pályára irá­nyító munkában. Az ünnepségre a honvédelmi miniszter megyénk négy pedagógusát hívta meg, akik magas elismerésben részesültek. A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát Bolvári Józsefné, a tolnai Földvári Mihály Gimnázium és Szakközépiskola igazgatója, ezüst fokozatát Miklós Eszter, a tol- nanémedi általános művelődési központ igazgatója, bronz fokozatát Dudái Jánosné, a tolnai I. Sz. Általános Iskola igazgatóhelyettese kapta. A tetszetős kivitelű „Katonai pá­lyára irányításért Emlékplakett”-et Halász Bálint az 505. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet már nyugállományban lévő, de ma is dolgozó szaktanára kapta. Érdemes volt... Szakszervezeti olvasópályázat A szekszárdi vállalatok dolgozóinak az SZMT Központi Könyvtára és Munkásott­hona és a Városi Szakszervezeti Bizott­ság olvasópályázatot hirdetett az elmúlt év őszén. A pályázat értelmében Sánta Ferenc Az ötödik pecsét, Moldova György Ma­lom a pokolban, Fejes Endre, A fiú, aki­nek angyalarca volt, Kertész Ákos Csalá­di ház manzárddal és Galgóczi Erzsébet Törvényen kívül és belül című könyvét kellett elolvasni, a könyvre vonatkozó fel­adatlapot kitölteni. Az októbertől októberig tartó olvasó­pályázatra 110 csapat és 6 egyéni neve­zés érkezett. Az öt forduló feladatait 18 csapat teljesítette. Közülük a legjobb 7 vetélkedett október 29-én a Munkásott­honban az elsőségért, amit a Gyógyszer­tári Központ dolgozóinak sikerült meg­szerezni. Második a Vértranszfúziós Állo­más 2. csapata, harmadik az MSV Tolna- text Leányvállalat lett. A regényeken kívül ismerniük kellett az Írók életét, munkásságát, a regényekből készült filmeket is. A vetélkedővel a pá­lyázat befejeződött. NAGY GÁBOR Decsi Kiss János A padlás Magad magasát életed padlását munkáddal építed a befutott távod a résnyi világod innen szemléled napjaid gyümölcsét megroppant fedélszék elődök edényét lehet menedék itt őrizheted ha öregbül lépted KAPF1NGER ANDRÁS FELVÉTELEI Dudái Jánosné Miklós Eszter Bolvári Józsefné Halász Bálint

Next

/
Thumbnails
Contents