Tolna Megyei Népújság, 1988. november (38. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-16 / 273. szám

1988. november 16. Képújság 3 Duna-parti gondolatok (3) Közelítések és távolítások „Mester Sándor mintha észrevette volna szorongásomat. Új utakon 11____________________________vezet ki a reaktortérből. Negyedórái folyo­sójárás után megpillantjuk a nap lebukó vörös korongját. A portán hamar túljutunk, Pintér Mihály szalutál. A autóbuszon szótlanul ülnek az emberek. A kishegyi útra fordulva megélénkülnek az arcok, feltűnik a Ra­gacs. A bejáratnál a Kis H. integet, ugorjunk be egy pofa sörre. A kis cigány lotyó az újabb „fuvarral” eltűnik az étterem mögött. Csöndes este ígérkezik.” Ennyi az idézet. Ezekért a sorokért kaptam a „fejemre”. Először egy budapesti kolléganőm háborodott fel és oktatott ki: „INGERÜLTEN” Az ÉS szeptember 27-i száma riportot közöl a Paksi Atomerőmű építkezéséről. A cikk végén lírai zárókép: „A kis cigány lotyó, az újabb „fuvarral" eltűnik az étte­rem mögött. Csöndes este ígérkezik.” Hogy a nemi szolgáltatásra vállalkozó leány valóban cigány volt - nem vonom kétségbe. Biztosan látszott rajta. A tény ismételt leszögezése mégis ingerültté tesz. (Fentebb ugyanis már értesültünk róla, hogy Pakson „A cigánylányoknak megnőtt az ázsiójuk... Itt minden mennyiségben elkél a poshadt sör, meg a nő...) A jelzős szerkezetet - „cigány lotyó” - akkor tartanám természetesnek, ha minden Rákóczi téri - nem cigány - utcalányt ugyanilyen magától értetődően „magyar ribanc”-nak neveznénk, akárcsak az előkelő szállodák valutáért bérelhető höl­gyeit. Ha valaki furcsálja ezt az igényt, próbálja megmagyarázni nekem - magamtól ugyanis képtelen vagyok megérteni -, miért éppen ebben az esetben kell tisztázni a faji hovatartozást? Csak nem azért, hogy mérsékeljük valahogy a cigányok túlzott népszerűségét? „Halda Aliz” Látszólag nem tartozik jelen tárgyunkhoz a fentebb megjelent hozzászólás. Ez csak látszólagos. Mert aki akkor éppen Pakson élt, az tudja és tapasztalhatta, hogy a Ragacsban kizárólag csak cigány lotyók voltak. Ha volt is akkor Pakson magyar lotyó, neki - nekik - nem kellett egy-két korsó sörért bokorban „szolgál­tatni” a gyönyört. Ezért kellett a jelzős szerkezetet használni. A történethez az is hozzátartozott: abban az időben fóliavárost építettek maguknak a város szélén a cigányok. Egyetlen magyar napilapban nem lehetett róla írni, sőt, amikor kollé­gám fényképezni akart, akkor még abban is megakadályozták. Végül nagy ne­hezen sikerült tanácsi és rendőri segédlettel megszabadulni a „fóliaváros” lakói­tól. Ezután következett az egyik riportalanyom, T. József (akkor kiírtam a nevét) helyreigazítási kérelme, kellő segítséggel megírt dörgedelme az újságíró ellen. A lap felkért, hogy válaszoljak a Paksról érkezett levélre, amit megtettem: fenntartva a riportban leírtakat, helyette azonban a szerkesztőség fűzött T. József leveléhez megjegyezést, némi bocsánatkérési szándékkal. Egyébként a szerkesztőségbe sok-sok telefon érkezett, igen magas helyről, igy születhetett meg a bocsánatké­rés is. Az 1980. november 1-jei Élet és Irodalomban a következők jelentek meg: „ATOMNYI ELLENVÉLEMÉNY” Az Élet és Irodalom 1980. szeptember hó 27-én megjelent Atomnyi Paks című írásával kapcsolatban szeretném a véleményemet kinyilvánítani, mint a cikkben név szerint említett egyik személy. Hazafi József riportjában, annak minden sorában gunyoros lebecsülés csen­dül ki Pakssal, a paksiakkal kapcsolatban, akár „őslakosok”, akár „betelepültek”. Mindjárt a cikk elején olyan véleménynek ad nyilvánosságot, melyet senki más nem oszt, a cikkíró szerint sem. Ha pedig nem tud mást Paks nevezetességeiről és történelméről, mint amit a cikkben közölt, mert szerinte nincs más, akkor ajánlom, hogy olvassa el a „Paks monográfiája” című könyvet, melyet néhány éve jelente­tett meg az akkor még nagyközségi tanács. Gondolom, az is nyilvánvaló, hogy az atomerőművet építő munkások nem azok a züllött, iszákos, lumpen elemek, melynek Hazafi leírja a cikkben, legalábbis többségükben nem. Amit azonban személyemmel kapcsolatban ír le, az enyhén fogalmazva is messze áll az igazságtól, emellett jócskán sértő rám nézve. Ügyeskedőnek titu­lál, mert állítólag Szekszárdon pénzzé tettem „vagyonomat”, mely bankba vándo­rolt és ügyeskedéssel jutottam előbb lakáshoz. Szekszárdon valóban eladtunk egy lakóházat, mely három testvér tulajdonát képezte, az összegből fedeztem az átköltözés, az új berendezkedés költségeit. Azt hiszem, hogy minden eddigi nagyberuházás azzal járt, hogy lakótelep épült és az odaköltöző szakemberek, munkások lakást kaptak. Azt hiszem, egyet­len család sem vállalja a költözést - egy „alig-városba” úgy, hogy arra még anya­gilag is ráfizessen. Gondolom, hogy ez nem ügyeskedés, hanem természetes. Azzal is adós a cikkíró, hogy milyen természetű ügyesség kell ahhoz, hogy előbb lakást kapjon valaki. Netán vesztegetésre gondol, a lakáselosztásban közreműködők részéről? Kíváncsi lennék a magyarázatra. Mivel a cikk jócskán sért, rágalmaz és kevés az alapja, így kérem, hogy észrevé­telemnek helyet adni szíveskedjenek.” T. (teljes aláírás) József * „Hazafi József riportja véleményük szerint nem gunyorosan és lebecsüléssel fog­lalkozik Pakssal. Kritikusan ad számot benyomásairól. T. József leveleiét megmutattuk a szerzőnek, hogy az utolsó előtti bekezdésben feltett kérdésre válaszoljon. A riport­ban szereplő mondat - „kevesen kapnak Pakson lakást de a nélkülözhetetlen szak­emberek meg az ügyesek itt is előbb jutnak kulcshoz” - nem utal semmiféle korrup­cióra „a lakáselosztásban közreműködők részéről”. Ha a legfontosabb szakembere­ket igyekeznek lakáshoz juttatni, az csak elismerést érdemel. Hogy a kulcs átvételé­hez könnyebben jut el az ügyes ember némi szerencsével, az viszont természetes. Az ügyesség nem szélhámosság. A riporter szerint az írásban T. József céltudatos em­berként szerepel. Mi azonban úgy érezzük, hogy személyének leírása nem mentes némi ironikus felhangtól, s ezért elnézését kérjük. A szerkesztőség.” MinHa7olrot nam Irollott volna idecitálnom, ha nem kerül a kezembe Minqezenei nem neneu egy 1988-as tanulmány, amely megállapít­ja, hogy milyen károkat okozott a városban az ellenségeskedés, az idegengyűlö­let... Idézet a már említett tanulmányból: „Pakson az értelmes feladatok mellett nagyon sok energia fogyott el arra, hogy „mi majd megmutatjuk”. A régi paksiak vezetői, élükön a párt-és állami veze­tőkkel - nem voltak hajlandók figyelembe venni az új viszonyokat, az egészséges kompromisszumok megkötését megalkuvásak tekintették, az atomerőmű pedig kénytelen volt külön életet élni, saját embereinek problémáit külön kezelni. Jel­lemző példája a fedett uszoda építésének tortúrája.” (Folytatjuk) HAZAFI JÓZSEF Hordós paradicsom exportja Kelendő a magyar paradicsom a nyu­gat-európai piacokon. A Budapesti Kon­zervgyár az év első kilenc hónapjában 1100 tonna paradicsompürét értékesített a külkereskedelmi szervezetek közremű­ködésével, háromszor többet, mint a múlt év azonos időszakában. A termék nagy részét Olaszországba szállították, kisebb hányadát pedig NSZK-beli cégek vették meg. Nemcsak az eladott paradicsom mennyiségét sikerült növelni, az ára is nagyobb, mint tavaly. Ezt nemcsak a jó piaci munkának köszönhetik, hanem an­nak is, hogy a kontinensen kevés paradi­csom termett. Szerencsés körülmény, hogy a budapesti gyár viszont az elmúlt egy-két év nagyobb terméséből a szo­kottnál bővebb készleteket tárolt, bizto­sítva, hogy az általa előállított egyéb ter­mékek - például készételek - iránti ke­reslet „megugrásakor” a paradicsom hiánya ne okozzon fennakadást a gyár­tásban. A gyár - félrerakva a szükséges tartalékot - valamennyi fölösleges para­dicsompüréjét értékesítette. Válaszra váró kérdések Vannak napjainkban olyan változások, amelyek sokakban félelmet ébresztenek. Ilyen például a társasági törvény életbe­léptetése is, mely szerint magánszemély vásárolhat részvényt, amivel tulajdoni ré­szesedést nyer és élvezheti tőkéjének hozadékát munka nélkül. Voltak és vannak jó páran akik felhör­dültek ezen, mondván, hogy hová lesz­nek így a szocializmus eszméi. Többek között az, hogy az ember minden jöve­delme a munkájából származik és nem másból. „Ismét lesznek dologtalan tőké­sek?” - tette fel a kérdést ilyen sarkított formában egyik telefonáló olvasónk. Nos ezzel kapcsolatban azért nem árt tisztázni, hogy eddig is voltak munka nélkül szerzett jövedelmek szocialista társadalmunk minden szektorában jócs­kán, még ha nem is hangsúlyoztuk. Nem a „csúszó”, „hála” és egyéb láthatatlan, adómentes „hozadékokra” gondolok most, hanem olyan legális, munka nélküli jövedelmekre, mint amit egy ingatlan adásvétele vagy öröklése jelent. De itt van a lakás, nyaraló bérbe adása vagy akár a totó-lottó nyeremény, az OTP-be- tét, a kötvényekről nem is szólva. Persze máról holnapra átértékelni dol­gokat, elfogadni azt, hogy sehol a világon nincs olyan gazdaság, olyan társadalom, amely működőképes lenne a dolgozói érdekeltsége nélkül, nem könnyű. Nem könnyű még akkor sem, ha felismerjük, hogy Marx nem azt fejtegette „A tőké”- ben, hogy egy gazdaságpolitikai rend­szernek ilyennek kell lennie, mint ami a szocialista országokban több évtizede meghonosodott. A szakemberek és a gondolkodók többsége már régen látja, hogy létrejött egy olyan modell, amely fittyet hány az objektív társadalmi törvényeknek, az ér­téktörvénynek, nem veszi figyelembe a piacot, és központosított, bürokratikus irányításával alacsony hatékonyságra ítéli a szocialista gazdaságot. Látni már sokan látják a hibákat, de kiutat még ke­vesen tudnak mutatni. Annál is inkább, mivel előbb olyan ideológiai fogalmakat kellene tisztázni, amiket eddig evidens­nek vettünk. Mint amilyen például a tulaj­don fogalma. Mert ugye eddig úgy tanul­tuk, hogy a szocialista gazdálkodás vi­szonyai között van állami, szövetkezeti, magán- és személyi tulajdon. Erre most itt van ez a társasági törvény, ami lehetőséget biztosít arra, hogy ala­kuljon például egy olyan vegyesvállalat, amiben mondjuk van egy maszek feltalá­ló, egy tőkével rendelkező egyén és van egy szövetkezet és van egy állami válla­lat, mondjuk egy szovjet vagy egy indo­néz. Hát ebben az esetben ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy milyen tulajdonról van szó. Itt már nem lehet mit kezdeni a hagyományos tulajdoni fogal­makkal. Ami azt illeti, a társasági törvény nem is hasznája a tulajdon szót. Hogy miért nem, arra Sárközy Tamás, a kormány parlamenti titkára, aki részt vett a törvény előkészítésében, a következőket mondta az egyik sajtótájékoztatón:- Nekem mint tudományos dolgozó­nak és nem mint a parlamenti titkárnak, hanem mint egyetemi tanárnak az a véle­ményem, hogy a magántulajdon - sze­mélyi tulajdon megkülönböztetése már régen értelmét vesztette. Szavai igazolásául egy egészen hét­köznapi példát hozott fel a parlament tit­kára: ha valakinek van egy személygép­kocsija, amit ha napközben munkába já­rásra, bevásárlásra használ, az személyi tulajdon, mivel a személyi igényeit elégíti ki vele az illető. De ha ugyanezzel az au­tóval a tulajdonos fia elmegy este taxizni és szolgáltatásáért pénzt fogad el, akkor már magántulajdonról van szó. Ebben az esetben tehát ugyanaz a gépkocsi egy­szerre személyi és magántulajdon is. Ezért értelmetlenek tehát ezek a megkü­lönböztetések. a jogtanácsban ezzel kapcsolatban ki is alakult egy olyan felfo­gás, hogy célszerűbb lenne inkább egyéni-, és társas-állampolgári tulajdon­ról beszélni. Ebben a vonatkozásban tehát nyilvánva­ló, hogy azok a tulajdonviszonyi korlátok - persze nem az összes tulajdonviszonyi, mert állammonopóliumi mindig volt és lesz - jelentős része felülvizsgálandó, és ez al­kotmányjogi feladat. A jogtudomány per­sze ezen a kérdésen már régen túl van, de hogy mikor lehet ezt elismertetni alkotmá­nyosan, az egy másik kérdés. A társasági törvény a tulajdoni szót azért nem használ­ja, mert a törvényhozóknak, a magyar ál­lamnak nincs még válasza ezekre a kérdé­sekre F. KOVÁTS ÉVA Malom épül a gyermelyi Petőfi Tsz-ben A gyermelyi Petőfi Tsz-ben a tésztagyár és a tojásfeldolgozó üzem után most malmot is építenek. A napi 120 tonna kapacitású ma­lom építése jól halad, már a gépek szerelése is elkezdődött. A mint­egy 200 millió forintos saját kivitelezésű beru­házás a jövő évben ké­szül el. A malom elké­szültével lehetővé válik a tésztagyártáshoz szükséges alapanya­gok helyben történő gyártása. Külkereskedelmi bankfiók Pécsett Jövőre a KSZE negyven partner­gazdaságában öntöznek Elkészült a közelmúltban a megye ön­tözési mérlege, amely nem túl bizta­tó képet mutat. A vízjogilag öntözésre engedélyezett terület 4342 hektár, mig az öntözhető terület ennél jóval nagyobb: 6655 hektár. Egyébként az üzemek az elavult berendezéssel rendelkező terüle­tek egy részére idén már nem is kértek öntözési engedélyt, s csupán 1489 hek­tár területre került az idén nyáron ele­gendő mesterséges csapadék. Mostanában egymást követik az aszá­lyos évek, ezért különösen nagy a jelen­tősége az öntözésnek. Öntözni pedig nem olcsó mulatság, de a meg nem ter­melt élelemmel, a parlagon hagyott föld­nél nincs drágább dolog a világon. A növénytermesztésben az aszály igen nagy gondot okozott, mint arról már hírt adtunk a kertészeti növényeken kívül kü­lönösen a kukorica sínylette meg a szá­razságot. Mindemellett folyamatosan csökkent az országban az öntözött terü­let, főleg a költségek növekedése és a berendezések - a szivattyúk, csővezeté­kek, szerelvények - elöregedése miatt. Az ország területének csak kis há­nyada öntözhető a felszíni adottságok, és az öntözésre alkalmas víz hiánya miatt, éppen ezért érdemes a meglévő lehetőségeket jól kihasználni. Mindezt felismerve az elmúlt évtől foglalkozik a KSZE az öntözéses növénytermelési technológia fejlesztésével, és partner­gazdaságainál a Bauer gépek vevőszol­gálatával. A szuperintenziv kukoricatermelési program keretében pályázatot írtak ki tömlős csévélhető öntözőberendezések lízingben történő beszerzésére. Ennek eredményeként idén 12, jövőre várha­tóan 40 Beinlich öntözőberendezéssel bírnak a KSZE partnergazdaságai. A szántóföldi növénykultúrák öntözése mellett lehetséges az öntözővízhez híg­trágya, műtrágya keverése is. A műanyag tömlőhöz egy nagy teljesítményű szóró­fej, vagy egy 80 méter munkaszélességű, alacsony nyomású konzol kapcsolható. Az öntözhető táblahossz 560 méter, a leöntözött sáv szélessége pedig 110-130 méter közötti. A KSZE partnergazdaságai közül töb­bek között a hartai Lenin Téeszben, a Felsőabódi Állami Gazdaságban, a Bö- hönyei Állami Gazdaságban végeztek idén öntözést. Tolna megye üzemei közül előreláthatólag többen kívánják a KSZE szervezésében öntözni a területeiket. A szakemberek a számításokat elvégezték: 25-30 tonna hektáronkénti többletterme­lés esetén valamennyi többletráfordítás megtérül. A „külkereskedelmi ügyeletek devizá­lis lebonyolítása” és a „mindent egy há­zon belül” lehetnek talán azok a kulcs­szavak, amelyek egy Tolna megyei gaz­dálkodó szervezetet arra ösztökélnek, hogy bizonyos banki szolgáltatásokat a Pécsett múlt hét végén megnyitott, a Ma­gyar Külkereskedelmi Bank Rt-hez tarto­zó bankfióknál vegyen igénybe. A Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. a kétszintű bankrendszer létrehozása óta teljes jogú kereskedelmi és hitelbank is, azaz belföldi szolgáltatásokat nyújt fo­rintért, hasonlóan a többi hitelbankhoz. Hitelállománya például jelenleg 28 mil­liárd forint, amit mindenekelőtt a külke­reskedelem finanszírozására, azon belül is elsősorban a mezőgazdasági és élel­miszertermelők igényeinek kielégítésére nyújt. Kibocsát, vesz, elad és kezel érték­papírokat is, mostani állománya 5 mil­liárd forint. Ezen fölül betétet gyűjt, lízingszerző­déseket közvetít és finanszíroz, számlát vezet és sorolhatnánk. Mindezeket a szolgáltatásokat Tolna megyén belül is megtalálhatja, aki keresi. Általános devi­zabanki fölhatalmazás azonban nem adatott meg a többi hitelbanknak, ez az a versenyelőny - így fogalmazott Heffner Tamás a bank szakembere a megnyitón -, amit pár évig még biztosan élveznek, s ha a többi bank is megkapja ezt a jogot, akkor nekik még mindig lesz negyven év előnyük tapasztalatokban. Részt vehet a bank valamennyi külföldi pénzügyi tevé­kenységben: hogy csak néhány példát említsünk, a külföldi fizetési forgalom­ban, váltók, csekkek és egyéb banki ok­mányok kibocsátásában, különleges külkereskedelmi ügyleteket (ellenüzlete­ket, vegyes vállalkozásokat, kooperáció­kat, reexportot, reimportot) segítenek elő banki szolgáltatásokkal stb. Vállalják de­vizaszámla vezetését is, s ehhez kap­csolódóan visa-kártyát - „elektronikus pénzt” - is kibocsátanak. A hazai bankok sorában több mutató alapján nagyságrendben harmadik-ne­gyedik helyen álló bank - alaptőkéje 6 milliárd forint, részvényeseinek a száma 254 - első vezérigazgató-helyettese arra biztatta a megnyitón résztvevő vállalatve­zetőket, pénzügyi szakembereket, „Pró­bálják ki, hogy mit csinálunk, mert sok­szor mi magunk sem tudjuk. Nem szabad panelekben gondolkodni, azokat a prob­lémákat kell megoldani, amelyeket az élet fölvet.” S hogy minél többeknek módja legyen próbálkozni, a bank elindult Budapestről az ügyfelek után, hiszen bizonyos szol­gáltatások túl nagy távolság esetén nem vehetők igénybe és menniük kell a külke­reskedelmi tevékenység után is, mert az is decentralizálódott. Kérdésemre, hogy pontosan mikortól kereshetik föl az ügyfelek a pécsi fiókot és tudnak-e már kezdetben is olyan szolgáltatásokat nyújtani, ami megyénk­ben vállalatokat is vonzhatja, dr. Kéri Ist­ván igazgató azt mondta, hogy mozgó rajtvonal az övék. Három szobában - a Mészöv épületében - öten kezdik épít­getni ügyfélkörüket s fokozatosan terem­tik majd meg a személyi és technikai fel­tételeket a továbblépéshez. December elejétől talán már részt tudnak venni de­vizahitelek nyújtásában, export-import ügyletek segítésében. Tárgyalásokat kezdenek számlavezetésre, e tevékeny­ség tényleges beindítása azonban majd a mérlegek leadása után lenne célszerű. A tervek szerint 1990. eléső negyedévé­ben költözhetnek be korszerű bankhá­zukba, amikortól ők is tudják majd nyúj­tani mindazt a sokféle szolgáltatást, amit maga a bank tud. Speciális nemzetközi ügyletekbe rövid időn belül nem tudnak beszállni, de központjuk felé közvetítik az ilyen irányú gondokat, konzultációs le­hetőséget biztosítanak, s ilyen módon meggyorsítják az ügyletek lebonyolítá­sát. - ri -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents