Tolna Megyei Népújság, 1988. október (38. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-12 / 244. szám
1988. október 12. Képújság 3 Németh Miklós az orvosklubban Szekszárd szellemi életében újszerű dolgot vállalt föl az orvosklub: minden héten olyan vendéget invitálnak a Munkásotthonban működű klubba, aki egy-egy témának avatott szakértője. Hétfő este Németh Miklóssal a Politikai Bizottság tagjával az MSZMP Központi Bizottságának titkárával, országgyűlési képviselővel beszélgettek a közélet iránt fogékony orvosok és érdeklődők. „Láttunk a televízióban egy komor tekintetű fiatalembert, aki csúnyákat mondott a magyar gazdaságról” - így mutatta be dr. Ternák Gábor az orvosklub vezetője Németh Miklóst, majd rögtön föltette az első kérdést: tavaly óta mennyit bontakoztunk ki? A politikus válaszában mindenekelőtt arról szólt, hogy a stabilizációs, és kibontakozási program meghirdetését az indokolta, hogy a szellemi és anyagi források kimerültek, s a gazdaság alapvető stratégiáját ki kellett dolgozni. Komplex társadalompolitikában kellett gondolkodni, olyan reformcsomagot létrehozni, amelyet mindenki akceptál. Az azonban biztos, ennek minden eredménye, vívmánya ellenére a 32 év alatt fölgyülemlett strukturális problémákat, ideológiai beidegződéseket, a demokrácia hiányából fakadó gondokat egy-két-három év alatt nem lehet leküzdeni, bármennyire következetesek vagyunk is. Az alapokat leraktuk, most a végrehajtás-van soron - mondta Németh Miklós. Elfogadható év van mögöttünk, javult a fizetési mérleg, bár nem olyan mértékben, mint ahogyan a terv meghatározta. A végrehajtás természetesen feszültségekkel jár, életszínvonal-csökkenéssel, azzal, hogy magas az inflációs ráta, s hogy másfél millió ember megélhetési gondokkal küszködik. Az érdekek érvényesülését pótolja, hogy hiányoznak bizonyos intézmények, olyanok, amelyek az állampolgárok jogsérelmét orvosolnák. Az Alkotmány átdolgozását az alkotmány-előkészítő bizottság hamarosan megkezdi, de el kell jutnunk a kétkamarás parlamenthez, el kell felejtenünk majd az elnöki tanács intézményét, szükség van alkotmányjogi közigazgatási és cégbíróságra, ez utóbbira mindenekelőtt azért, hogy a minisztériumok, és a vállalatok közötti gát megszűnjék. Az orvosklub vendégei kérdéseket tettek föl az egyesülési és gyülekezési jogról, a párt és a gazdaság kapcsolatáról, arról, hogy igyekeznek ugyan mindenkit meghallgatni, de még tanuljuk csak a párbeszédet. Szó esett arról, hogy az ügyintéző pártmunka helyett érvelő pártmunkára van szükség, mert konkrétan kell politizálni, s hogy a tulajdonviszonyokat ne az ideológiai tételek, hanem a hasznosságuk alapján ítéljük meg. Éppen a kötetlen beszélgetési forma adott módot arra, hogy szóba kerüljön az például, hogy miért nem lehet itthon az állampolgárnak járó devizáért megvenni a hiánycikkeket, miért kell ezért Ausztriába utazni. Kérdés az is, hogy az úgynevezett „nem termelő szférával” kapcsolatban milyen elképzelései vannak a gazdaságpolitikának, s hogy lesz-e autó-összeszerelő üzem Magyarországon. Mint megtudtuk: a Japán Suzuki cégnek juttattak el egy úgynevezett szándéklevelet, de tárgyalások kezdődnek egy dél-koreai autógyártó céggel is. Az e heti rendezvény csaknem két és fél órán át tartott: Németh Miklós este kilenckor búcsúzott el a szekszárdi orvosklub tagjaitól. D v. M. Nyugaton már elsiratták Betiltották a Reform-ot? Egyszerűen csak elfogyott a papír! A hét végén hiába vártuk az első magyar független demokratikus hírmagazint, a Reform-ot. A hírlappavilon elárusítója azt a tájékoztatást adta pénteken, hogy később, hétfőn jelenik meg a lap. Kedden pedig már azt közölte, hogy november 4-én. Az emberben elindul ilyenkor a „vezérhangya”, mert azért ez a „hűdenagynyilvánosság” még nem az igazi, és mindenfélét gondol. Betiltásról, az üzlettársaknak elfogyott a pénze, a szerkesztőségnek a mondanivalója... A felesleges találgatás helyett tegnap felhívtuk telefonon Tőke Pétert, a Reform igazgató főszerkesztőjét, hogy miért nem jelent meg a lap harmadik száma. A főszerkesztő elmondta, hogy a mutatványszámokra - eddig erről nem tudtunk - 40 tonna papírkiutalásuk volt. Úgy tervezték, hogy ebből négy hétig 80-80 ezer példányban jelentetik meg a lapot. Az első számot mégis 102 ezer példányszámban nyomták, ami elfogyott az utolsó szálig. A következő szám nyomdában volt, amikor a Magyar Posta kérte, hogy a Reform 180 ezer példányban jelenjen meg, mert olyan nagy az érdeklődés. Ekkora szerkesztőség vezetése úgy döntött, hogy addig nyomják a lapot, amíg a papír tart. A papír 204 ezer példányig tartott. Mondani sem kell: ez a lapszám is elfogyott. Csak hát a Reform papír nélkül maradt, s papír nélkül nincs újság. Közben egy nyugati lapban megjelent, hogy Tőke Péter, az egyik cikkéért egy havi szilenciumot kapott, és ha az igazgató főszerkesztő nem írhat, akkor nem is szerkeszthet... A lap tudósítója felkereste Tőke Pétert, és nem hitte el, hogy a papírhiány az oka a november 4-ig tartó szünetnek, így lapjában elsiratta a Reform-ot.- Hogyan tovább? - kérdeztük a főszerkesztőt. A lap megkapta az engedélyt 250 ezer példányra, és novembertől ehhez a papírt is biztosítva látják. Terveik szerint 150 ezer példánnyal indulnak, és egy év alatt érik el az engedélyezett mennyiséget.- A politikai vezetés hogy fogadta a lapot?- A politikai vezetés jól tűrte az eddigi két számot. Apróbb vitáink voltak, de ez együtt jár a lapcsinálássai. /h-balog/ Viták a szakszervezeti megújulásról Az egészségügy, mint válságágazat? A kérdés, mely az egészségügyi dolgozók hangulata iránt érdeklődik, már-már közhelyszerűen hangzik, hiszen a válasz az ágazat köztudottan nehéz helyzetének ismeretében egy pillanatig sem lehet kétséges.- A társadalmi elismertség hiánya, nem megfelelő technikai ellátottság, létszámhiány, túlmunka, kivédhetetlen adórendszer, alacsony bérezés - sorolja a teljesség igénye nélkül dr. Szórni Éva az egészségügyi dolgozók szakszervezete megyebizottsági titkára azokat a gondokat, melyek a közelmúltban a megújulással kapcsolatos viták folyamán merültek fel.- Egy betanított kézi formázó, aki tavaly 13-14 ezer forintot vitt haza, most szomorú, hogy csak 11 ezret keres. Nálunk az osztály- vezető főorvos az, aki ennyit vagy alig valamivel többet visz haza. A pályakezdő orvosokról ne is beszéljünk: nemrég emelték ugyan a bérüket, ami így eléri az 5200 forint átlagot. Az értéktorzulás nyilvánvalóan tetten érhető a példán. Olyan szakemberek, akik adott esetben beavatkozásukkal életet mentenek, a létminimumhoz közeli fizetéssel rendelkeznek. Természetesen a kívülállók számtalan esetben felemlegetik a hálapénzeket, az ebből származó mesés jövedelmeket. Ám a paraszolvencia - ami tagadhatatlanul létezik - a jéghegy csúcsa, s csak egyes intézményeket és orvosokat érint; s ekkor még nem ejtettünk szót például a laboránsokról, az ápolónőkről, s a sort még hosszan lehetne folytatni. Az is tény, hogy a hálapénzeket osztogató réteg egyre jobban beszűkül, a rendelőintézeteket, kórházakat ugyanis mind több idős, kisnyugdíjas ember keresi fel. Mindenesetre ez a témakör - azaz az orvosok jövedelmi viszonyai - külön írást érdemelne, de dr. Szórni Éva szerint az egészségügyi dolgozók nem elsősorban ezért szeretnék az eddigieknél erőteljesebben hallatni hangjukat.- Nemcsak bérkérdésről van szó: az egészségügyi ellátás színvonala legyen olyan, hogy jó közérzettel dolgozhassunk! A megyei kórházban például a kezelésekhez használatos gépek egy része nullára leirt berendezés. Nem vadonatúj nyugati gépeket akarunk, hiszen a világpiaci árakkal már régóta képtelenek vagyunk lépést tartani, hanem legalább használhatókat, melyekkel minél kevesebb fájdalmat okozunk a betegeknek. Sajátos problémát jelent az ágazatnak a tanácsokhoz, mint munkáltatóhoz való kapcsolódás bizonyos vonatkozásokban érzékelhető hiánya. Egyes területek, melyek a közeli városokhoz tartoznak, szerencsés helyzetben vannak, de általában - főként a kistelepüléseken - még nem alakult ki mindenütt a megfelelő együttműködés a dolgozók védelme érdekében.- Elhangzott olyan felvetés is, hogy a tanácsok számára csak a közalkalmazottak szak- szervezete az igazi partner. Éppen ezért sokaknak szándékukban áll átjelentkezni a köz- alkalmazottak szakszervezetébe. Az érdekvédelemnél maradva fokozott figyelmet érdemel a sztrájkjog kérdése, ami itt sem minősül már tabutémának, de azzal szinte mindenki egyetért, hogy erős fenntartásokkal kell kezelni ezt a lehetőséget.- Csak a gazdasági sztrájk szükségszerűségét fogadjuk el - hangsúlyozza dr. Szórni Éva, s azt is úgy, mint legvégső eszközt. - A hippokratészi eskü kötelez, s ezt a kötelmet dolgozóink a súlyának megfelelően, felelősen értelmezik. Magától értetődő, hogy az orvosi esküvel nem egészen fér össze a sztrájk. Egy főorvos ki is jelentette, hogy évekig elképzelhetetlennek tartotta, hogy ez egyáltalán megforduljon valakinek a fejében. S most mégis eljutottunk odáig, hogy nem tartjuk kizártnak a munkabeszüntetést, mint érdekvédelmi formát. A sztrájkkal kapcsolatos tennivalók még alapos kidolgozásra szorulnak, hiszen az életvédelmet, alapellátást soha, semmilyen körülmények között nincs jogunk megtagadni. A fentiek bizonyára jól jelzik azt az alapvető változást, melyen az egészségügy az utóbbi időben keresztülment. Ez vonatkozik az ágazat szakszervezeti alapszervezeteire is, ahol soha nem látott pezsgés és tenni akarás tapasztalható. Nagyobb önállóság, függetlenített helyi szakszervezeti tisztségviselők, a gazdasági kötöttségek felszámolása - íme néhány az új törekvésekből, amit mindenütt az együttműködés igényének jegyében kívánnak megvalósítani. SZERI ÁRPÁD Dombóvári felhívás a progresszívebb tanügyért PHHin harmin/*n\/r\i/*&’yar ^ló író c AfirCkTCkft tzuQfy n&rrntnonyufKt&/.K}r a/cf/rao urrvezeu Sztrájkolni akarnak a dombóvári pedagógusok. Mint hógolyóból lett lavina, hömpölyög a pletyka megyeszerte. Többen örülnek a hírnek, mások mélységesen elítélik az „amúgy is renitenskedő város izgága nevelőit”. Sokan olyanok is, akik se a tanárok felhívását nem olvasták, se a róla szóló rádióadásokat nem hallották. Mi az igazság? A válaszért felkerestük Csáky Lászlót, a Molnár György Általános Iskola igazgatóját, aki kollégájával Gyűrffy Árpáddal megfogalmazta, illetve 74 társával együtt aláírta az országosan port kavart levelet. Tömött borítékok Csáky László asztalán. Az egyik találomra kiválasztott franciakockás lapon ezt olvassuk: „...a pedagógustól elvárják, hogy ne foltos nadrágban jelenjen meg a munkahelyén. A 2200 forintos, márkás edzőcipőben járó gyerek megjegyzést tesz az én „Tisza” cipőmre.” (Egy miskolci testnevelő aláírása.)- Ez sajnos, nem túlzás, több olyan tanárt is ismerek, akinek húszadika körül már csak kétszáz forintja van, s bujkálnia kell, ha jön a díjbeszedő. Vannak kivételek, de a pedagógusok túlnyomó részének anyagi megbecsülése messze elmarad amögött, ami megilletné - mondja a fiatal igazgató. Az új rendelkezés pedig, ami előírja, hogy a nevelő az óraszáma ötven százalékáig túlórára kötelezhető, szerintünk alkotmányellenes. Ilyenkor ugyanis felkészülési idő nem számolható el, s az adólevonások miatt van, aki tizenkét forintért túlórázik. Az ebédeltetésért például - ami mellesleg nem diplomát igénylő pedagógiai tevékenység, de csinálni kell - olyan nevetséges összeg jár, hogy sokan azt mondják, inkább nem vállalják. De nemcsak a plusz munkáért kifizethető bér méltatlanul alacsony, az alapfizetéseket is rendezni kellene. * „A pedagógusok bére legalább a közepesen képzett szakmunkásokét érje el.” (Több, mint húsz aláírás Noszvajból.) *- Emiatt elégedetlenségüknek adnak hangot felhívásukban, amit a rádió „Tanakodó” című műsorában az új művelődési miniszter jelenlétében is felolvastak.-Tulajdonképpen nem önálló kezdeményezésről van szó, a pedagógusok szak- szervezetének szeptember 8-i elnökségi ülésén elfogadott nyilatkozathoz csatlakoztunk, s erre szólítjuk fel az ország minden közoktatásban dolgozóját. Egyetértünk abban, hogy az alacsony nettó óradíjak veszélyeztetik az iskola alapfunkciójának ellátását. A pedagógusok rohamosan romló életszínvonala, hogy egyszerűen nem tudunk megvenni drágább könyveket, folyóiratokat, lehetetlenné teszi a hatékony oktató-nevelőmunka végzését. A túlmunka kötelezősége és a rendkívül alacsony óradíjak szembeállítják az iskolát az irányítókkal, a pedagógusokat a vezetőkkel, a különböző korosztályokat egymással, sőt más társadalmi rétegekkel is. Ezt a helyzetet tarthatatlannak érezzük, gyökeres változtatást akarunk. Mert rétegünk kiszolgáltatottá, s képtelenné válik az új nemzedék eredményes felkészítésére. „Alkalmas-e ez a mai pedagógustársadalom arra, hogy felvértezze a tanulókat azokkal a képességekkel, ismeretekkel és mentalitással, ami szükséges lesz akkor, amikorra a mai gyerekeknek dolgozni, politizálni kell?” (Név, aláírás Zsókáról. Utóirat: Végzettségeim: általános iskolai tanító, általános iskolai tanár, marxista filozófia szakosító. Egyelőre. És a gyakorlatom során szerzett pesszimizmus.)- Felhívásukat háromezer helyre küldték el, s a legtöbb iskolából már válaszoltak is. Jellemző, hogy néhányan igazgatójuk megkerülésével, annak tudta nélkül. Aláírásukkal nevelők tízezrei csatlakoztak a dombóváriak „éleslátást bizonyító” törekvéséhez, s sokan saját tapasztalataikat, tanácsaikat is megírták. Soraikból szinte felszabadult öröm sugárzik, megköszönik, hogy Tolna megyei kollégáik „alulról” kezdeményezve élére mernek állni egy évtizedek óta halogatott reformnak. S fontos hangsúlyozni, folyamatnak. Mert nem egyszeri béremelést akarnak, hanem átfogó, elvi változtatásokat.- Olyan, a nyilvánosság elé tárt programot várunk a kormánytól, amely az ország erejéhez mérten, de radikálisan javít a pedagógusok társadalmi megbecsülésén.- Elsősorban mégis az anyagi helyzetükön. Voksok a haladásért A reformista iskola sajátos (név)- táblája- így van. Nagyobb arányú részesedést kérünk a költségvetésből. Persze tudjuk, hogy nem lehet egyik napról a másikra húsz százalékot az oktatásügyre elkülöníteni, de lehetne és kellene a veszteséges vállalatok támogatására elpazarolt pénzből „szalámipolitikával” mondjuk évről évre 3 százalékot „ránk” költeni. Aki belátja, hogy művelt állampolgárok nélkül nem lehet országot építeni, kibontakozni a válsághelyzetből, nem fél tőlünk, s felfogja, hogy a társadalom érdekében, nem az oktatáspolitika ellen, hanem mellette fogunk össze.- A napokban az érkezett leveleket összesítik, rendszerezik, s a fővárosba viszik a szakszervezet elnökségének, hogy továbbítsa a kormányhoz. Mi lesz, ha nem tudnak megegyezni, s az érdekvédelem alul marad az államvezetéssel folytatott alkuban?- Ebben az esetben egynapos lassító sztájkot tartunk.- Bezárják az iskolát? Nem fogadják a tanítványaikat?- Erről szó sincs. Sportolni, játszani, kirándulni fogunk, de órákat nem tartunk. Ha másképp nem megy, így adunk nyomaté- kot a követeléseinknek. Saját érdekünkben, de a gyerekekért. Sokan nem így látják. A vélemények megoszlanak. A városi pártbizottságban is, amely egyszerűen nem foglalt állást az ügyben. Némelyek úgy vélik, a tanároknak sem rosszabb a helyzetük, mint a gyári munkásoknak, azok mégis nyugton maradnak. Többen cinikus hangon azt tudakolják, miből levelezgetnek a dombóváriak, amikor éppen pénzért sírnak. Egy Szolnok megyei nyugdíjas néni gúnyolódás helyett vonatra ült, s kétszáz forintot hozott postaköltségre. A városi KISZ-bizottság 4800 forintot adott, s a fiatalok ezerkétszáz levél meg- címzését is vállalták. A megyei pedagógusszakszervezet 5000 forinttal járult hozzá a kiadásokhoz, s akadt, aki két felbélyegzett borítékot küldött. Az ország pedagógusai tehát - talán először a magyar történelemben - kezdenek valamiféle közösséggé szerveződni, egységesen fellépni életkörülményeik javítása, elveszett presztízsük visszaszerzése érdekében. Hangjukat, amit eddig nem mertek így felemelni, végre meg kellene hallaniuk mindazoknak, akik felelősek azért, hogy az oktatásügy nem csupán bérekre, de szaklapokra, felszerelésekre, működési feltételeik biztosítására is csak olyan felháborítóan apró morzsákat kap a közös kasszából, ami nemhogy a minél magasabb szintű általános és szakképzésre, de lassan már a szinten tartásra sem elég. CSER ILDIKÓ Fotó: GOTTVALD KÁROLY Innováció és szolgáltatás Gyógyászati eszközök, popszegecs, és alkatrész Mint arról figyelmes olvasóink tájékozódhatnak: hétről hétre szaporodik a csupán közvetítéssel foglalkozó kirendeltségek, irodák, kft-k száma. Tolna megyében ezek közül az egyik legújabb a NOVIKI Tolna megyei kirendeltsége, amely ez év júniusában kezdte meg munkáját a megyeszékhelyen. A budapesti székhelyű innovációs iroda, amely a Kiosz, a Budapest Bank Rt., valamint az Általános Értékforgalmi Bank Rt. társulása, immár hatesztendeje működik, s a szekszárdi kirendeltség az utolsók között nyitott ki, s mindössze ketten dolgoznak itt. Amellett, hogy menedzserek, termeltetéssel is foglalkoznak. Feladatuk kétirányú: egyrészt elősegítik a főleg innovatív jellegű műszaki-szellemi alkotások hasznosítását, megszervezik a találmányok gyakorlati alkalmazását, másrészt az egyedi darabok gyártását, közvetítenek továbbá a felhasználó vállalatok és a kisiparosok között. Az innovációs iroda nemcsak találmányokat gyűjt, de vállalkozik arra is, hogy különböző fejlesztési feladatokhoz vállalkozó szakembereket keressen. Elsősorban azok a vállalatok igénylik a NOVIKI szolgáltatásait, amelyek önerőből valamely műszaki problémát nem tudnak megoldani. Az Agroker mezőgazdasági gépek felújításánál vette igénybe a szolgáltatásaikat, a Szekszárdi Húsipari Vállalat részére sikerült beszerezni a hiánycikknek számító popszegecset, a tamási Vegyépszer, valamint a gyönki AGRAM csavarok, alkatrészek forgácsolását kérte. Az utóbbi időben jó néhány, kisiparosok által gyártott gyógyászati segédeszköz forgalmazását bonyolították. Az innovációs fejlesztésekhez anyagi, jogi, műszaki segítséget adnak, - emellett marketingfeladatokat is ellátnak. Az iroda kísérleti műhelyében lehetőség nyílik a találmányok, jó ötletek mielőbbi megvalósítására. Az új külkereskedelmi betéti társaság, a NOVALK, amelyet az Alkotó Ifjúság egyesüléssel közösen hoztak létre, több országgal üzleti kapcsolatot alakított ki, s így közvetítik a kisvállalkozók exportképes termékeinek a külföldön történő értékesítését is. -d-
