Tolna Megyei Népújság, 1988. október (38. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-12 / 244. szám

MA Dombóvári felhívás 1988. október 12. SZERDA a progresszívebb XXXVIII. évfolyam, 244. szám tanügyért ÁRA: 1,80 Ft (3. oldal) Jó üzlet a kenyérkifli Új termék, javuló minőség, eredmények Grósz Károly fogadta az iraki tervezési minisztert Nyirő Jánosné táblás, a kulcsos kalácsot készíti, amit csak egyéni megrendelés­re sütnek A Tolna Megyei Sütőipari Vállalat nagydorogi, 152-es számú üzeme tizen­egy településen 28 egységet lát el ke­nyérrel és péksüteménnyel. Naponta át­lagban 18-20 mázsa kenyeret, 3800- 4000 darab kiflit, zsemlét, zsemleveknit 60-70-et, kenyérkifliből 600 darabot süt­nek. Ezenkívül kisebb mennyiségben ké­szül fonott és kakaós kalács, kuglóf, briós. Ez utóbbiak iránt jelentősen meg­csappant a kereslet az áremelkedés miatt. Egy héten kétszer a nagydorogi napközi otthon rendel nagyobb mennyi­ségben ezekből a süteményekből ­300-400 darabot. Legnagyobb sikere a kenyérkiflinek van. Április közepétől kezdték el Nagydorogon is sütni a Tolna Megyei Sütőipari Vállalat, szekszárdi 110-es számú üzeme kollektívájának jól bevált receptje szerint. Azóta közel 82 ezer darabot adtak el, sütöttek meg. Pe­recet is készítenek kedden és csütörtö­kön. Az 1988-as év háromnegyed éves ter­vében ötmillió-hétszázkilencvennyolc- ezer forintot irányoztak elő, ezzel szem­ben hatmillió egyszázkilencvenhárom- ezer forint volt az árbevétel. Ezt a növeke­Mihail Gorbacsov és Franz Vranitzky találkozója A szovjet-osztrák kapcsolatok elő­mozdítása nemcsak a két ország, de egész Európa szempontjából is szüksé­ges - állapította meg Mihail Gorbacsov Franz Vranitzkyvel folytatott keddi talál­kozóján. A szovjet vezető szerint a Szov­jetunió és Ausztria kapcsolatai példaér­tékűek, különösen annak figyelembe vé­telével, hogy két különböző társadalmi berendezkedésű országról van szó. A kormányfői megbeszélésekhez ha­sonlóan Grobacsov és Vranitzky találko­zóján is fontos helyet kaptak a nyugat­európai integrációs folyamatok, a terve­zett egységes piac várható következmé­nyei. A szovjet vezető szerint e kérdésben még nem minden világos, további alapos, minden realitással számoló átgondolásra van szükség. Jelentős problémának ne­vezte például a nemzetgazdaságok össze­kapcsolódása és a politikai függetlenség kölcsönhatását, összefüggését. Hasonló­képpen aggodalmának adott hangot a hel­sinki folyamat kapcsán: - Hogyan épül fel a közös európai otthpn, ha a kontinens nyu­gati része bezárkózik az új képződmény­be? - tette fel a kérdést Gorbacsov. - Az európaiaknak együtt kell élniük, függetle­nül attól, milyen társadalmi, politikai rend­szerben élnek - tette hozzá. Vjacseszlav Szicsov nyilatkozata a KGST-röl A szocialista országok együttműködé­si mechanizmusa gyökeres átalakításra szorul. Alkalmassá kell válnia a tagorszá­gok termelővállalatai közötti közvetlen kapcsolatok lebonyolítására, s ki kell ala­kítani az ehhez szükséges rugalmas el­számolási-hitelnyújtási rendszert is - hangoztatta egyebek között Vjacseszlav Szicsov. A KGST titkára kedden, a KGST Végrehajtó Bizottsága 129. ülése után válaszolt az MTI moszkvai tudósítójának kérdéseire. A kétnapos ülés munkájából Szicsov két konzultációt tartott fontosnak kiemel­ni: az egyik az együttműködés szociális irányultságát, a másik pedig a tagorszá­gok együttműködésének távlatait érintet­te. - A Végrehajtó Bizottság tudatában van annak - hangoztatta a KGST titkára -, hogy a gazdasági fejlődés jelenlegi szakaszában a szociális kérdések a leg­fontosabb nemzeti stratégiai kérdések közé tartoznak. A VB álláspontja szerint ennek tükröződnie kell a tagországok sokoldalú együttműködésében is. Ami a második konzultáció témakörét illeti: a VB nyomatékkai rámutatott, hogy a tag­országok népgazdasági terveinek koor­dinálásakor, az együttműködés minőségi és mennyiségi mutatóinak meghatározá­sakor figyelembe kell venni a világgazda­sági folyamatokat, a tudomány eredmé­nyeit. A korábban kialakult gyakorlat szerint az együttműködési megállapodások pénzügyi vonatkozásai mind a tagorszá­gok nemzeti bankjai, mind a KGST két közös nemzetközi bankja számára teher­tételt jelentettek. A VB tüzetesen tanul­mányozta annak a több tagország által elvégzett elemző munkának az első eredményeit, amellyel egy KGST szintű közös kereskedelmi bank létrehozásá­nak gazdasági feltételeit akarták megha­tározni. Ennek a banknak kifejezetten a termelővállalatok közötti közvetlen kap­csolatok finanszírozása lesz a feladata - mutatott rá Szicsov. Az EGK és a KGST közötti hivatalos kapcsolatfelvétel után most itt az ideje meghatározni azokat a konkrét területeket és formákat, ame­lyekben a két szervezet együttműködése kibontakozhat. Ezzel kapcsolatban Szi­csov elmondta: a VB nagy megelégedés­sel vette tudomásul az EGK és Magyaror­szág között létrejött megállapodást. Böhl Ferencné, táblás a kiflisodró gépbe adagolja a tésztát dést a kenyér és főként kenyérkifli iránti kereslet eredményezte. Az utolsó ne­gyedévre előreláthatólag az éves terven - hétmillió-nyolcszázhatvanhétezer fo­rinton - felül lesz a bevétel, hisz október végére az üzem egy korszerűbb gyors­dagasztó gépet kap, amely térfogatjavító hatást is eredményez, nagyobbak, szeb­bek lesznek a kenyerek a különböző pékáruk. Az emberek két műszakban dolgoz­nak, összesen 14-en látják el a teendő­ket, biztosítják tizenegy település min­dennapi kenyerét. Horn Gyula New Yorkban Horn Gyula külügyminisztériumi államtitkár elutazott New Yorkba, hogy átvegye az ENSZ-közgyűlés 43. ülésszakán részt vevő magyar küldöttség vezetését. Grósz Károly, a Minisztertanács elnö­ke kedden a Parlamentben fogadta Sza­mai Madzsid Faradzs iraki tervezési mi­nisztert, a magyar-iraki gazdasági együttműködési állandó vegyesbizott­ság iraki társelnökét. A Hazafias Népfront Országos Taná­csa Kállai Gyula elnökletével - ülést tar­tott kedden a Parlament Kongresszusi termében. A tanácskozáson részt vett Pozsgay Imre, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, államminiszter. A testület először személyi kérdésekben döntött, majd a népfrontnak a mai magyar társa­dalomban betöltendő helyét, szerepét vitatta meg. Megnyitójában Kállai Gyula utalt arra, hogy több állami, társadalmi szervezet élén a közelmúltban személycserék tör­téntek. A HNF OT munkájában eddig is részt vettek ezeknek a szervezeteknek a vezetői, s ezt a hagyományt a továb­biakban is meg kívánják őrizni. Az Országos Tanács Grósz Károlyt, az MSZMP főtitkárát, miniszterelnököt két tartózkodással, Nagy Sándort, a SZOT főtitkárát két elienszavazattal és fiat tar­tózkodással, Stadinger Istvánt, az Or­szággyűlés elnökét tizenegy ellensza­vazattal és hét tartózkodással, Baradlai Györgyöt, a Kiskereskedők Országos Szervezetének elnökét pedig egyhangú­lag megválasztotta az Országos Tanács tagjává. A népfront helyével, szerepével, fel­adataival foglalkozó vitaindítójában Hu­szár István, a HNF OT főtitkára elöljá­róban a belpolitikai folyamatok jellemzői­ről szólt. Kiemelte: egyfelől erősödni lát­szanak azok a remények, hogy megint, mint már annyiszor, „lesz magyar újjá­születés”. Másfelől nem várt, kellemetlen meglepetések is érnek bennünket. A bi­zalomszerzés és bizalomvesztés sajátos hullámverésében evezünk. Ilyen viszo­nyok között érzékelhetővé válik az az el­A szívélyes légkörű megbeszélésen részt vett Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter, a vegyesbi­zottság magyar társelnöke. Jelen volt Mohamed Ganim Al-Annaz, az Iraki Köz­társaság kijelölt budapesti nagykövete. lentmondás: az új társadalmi stratégia, amely a pártértekezleten kapott markáns megfogalmazást, a magyarok többsége számára nemcsak vonzó, hanem olyan­nak is tűnik, amely köré kialakítható egy új nemzeti összefogás. Ám eközben egyelőre csak a szülés kínjai érzékelőd­nek, rosszabbodik az emberek jelentős részének társadalmi helyzete, s ezzel együtt a közérzete. Nyomatékkai szólt arról, hogy az útke­resés időszakában élünk. Ennek az útke­resésnek a célja a történelmi perifériára sodródás megakadályozása, a felzárkó­zási lehetőségek megalapozása, a konk­rét cselekvés irányainak kijelölése, a cselekvés szervezése. Az útkeresés bi­zonytalansággal is jár, a tekintetben azonban a népfront senkit sem kíván bizonytalanságban hagyni: útkeresése a szocializmus szolgálatában áll. A fel- emelkedés biztos alapjainak létrejötté­hez teljesitőképesebb gazdaság kell, szociális értékeket érvényesítő, művelt­séget növelő közösségek kellenek, és demokratikusan működő politikai mec­hanizmus szükséges. A népfront nem ideológiai alapon, ha­nem a közös, átfogó nemzeti érdekek je­gyében törekszik az összefogásra - han­goztatta a HNF OT főtitkára. A mozgalom nem kezdeményez ideológiai vitákat, de ha ilyenek felmerülnek, nem rejti véka alá a véleményét. Ezt a jövőre nézve is követendő elv­nek tekinti. A Hazafias Népfront történel­mi küldetését éppen a nemzeti összefo­gás erősítésével, ha kell újraszervezésé­vel teljesítheti. (Folytatás a 2. oldalon.) A Hazafias Népfront Országos Tanácsának ülése Üres konyhának... Nemcsak történelmi léptékkel mérve élünk átmeneti társa­dalomban a kapitalizmus és a kommunizmus között, ami a klasszikusok szerint is hosszú időszak, hanem a mindennapi társadalmi élet szintjén is. Átmeneti állapotban van a gazdaság, a politikai intézményrendszer korszerűsítése, bár ez utóbbi mintha a szükségesnél és a lehetségesnél is lassabban akar­na „átmenni” egy korábbi atyáskodó és adakozó stílusból egy szolgáltató, sőt az állampolgárt kiszolgáló állapotba. Átmeneti helyzetben van maga a párt is, ahol már megkezdődött a kor­szerűsítési és korszerűsödési folyamat, ami belső demokrati­zálást éppúgy jelent, mint az uralkodó párt szerepéről való le­mondást, egy ténylegesen és közmegegyezésen alapuló ve­zető párt szerepének a megtartásáért, stablizálásáért. Éppen a párt által az utolsó harminc évben mindig hirdetett, de ténylegesen csak most bontakozó társadalmi demokratizá­lás része például az egyesülési és a gyülekezési törvények nyilvános vitája. Nem most először, hanem a párt vezető szere­péről szóló tézisek vitájában merült fel nyilvánosan fórumokon és a sajtóban a többpártrendszer gondolata, mint a demokrá­cia magasabb szintje, és ugyanakkor biztosítéka. A törvénytervezetek vitájának szinte mindegyikén felmerült a kérdés éppen azért, mert az egyesülési jogról szóló törvény megkerüli a választ a kérdésre. Mindösszesen azt tartalmazza, hogy az MSZMP-re nem terjed ki a törvény hatálya. Jogilag ez nem is lehetséges másként, hiszen az Alkotmány kimondja, hogy a társadalom vezető ereje ez a párt, és nem szól másikról. Ennek szellemében egy törvény sem mondhat mást, mint az érvényes alkotmány. Olyan ez, mint a népszavazás kérdése. A parlamennt felszólíthatja az Elnöki Tanácsot, hogy rendeljen el népszavazást, de hogy azt hogyan lehet illetve kell lebonyolíta­ni, azt vissza kell utalni az országgyűlés hatáskörébe, hogy er­ről a kérdésről fogadjon el törvényt. Ezek után az országgyű­lésnek nyilván meg kellene bíznia az Igazságügyi Minisztériu­mot, hogy a törvénytervezetet dolgozza ki. Jogi csapda mindkettő, de nem szabad, hogy ebből társa­dalmi csapda lehessen, ezért nincs más hátra, mint előre ­gyorsított ütemben, de meggondoltan meg kell hozni a szüksé­ges törvényeket. De, megint marad a kérdés, illetve a problé­ma, amit Tolna megyében is megfogalmaztak a tervezetek vi­táiban, hogy legyen-e többpártrendszer, vagy ne? Most még, ha nem követelték is a vita résztvevői, mindenesetre követel­ményként fogalmazták meg. Recept persze nincs sem a klasszikusok példatárában sem pedig a szocialista gyakorlatban. Nem is szeretném a választ sem megkerülni, hiszen véleménye mindenkinek lehet erről, de azért meggondolandó, hogy egyáltalán jó-e a kérdés, illetve ez-e most a legfontosabb társadalmi probléma, amire a vála­szoló gyakorlati lépések sürgetőek. Nem jó a kérésfeltevés, mert a régi gyakorlatban gyökere­zik, hiszen aki azt várja, hogy a párt mondja ki a választ, az tudo­másul veszi, hogy a párt engedélye szükséges. Valójában nem erről van szó, mert pártok ott és akkor jönnek létre, ahol ennek a társadalmi feltételei megértek. A pártokat persze alakítják, szervezőik és vezetőik vannak, de ez már csak formális aktus, mert a pártok alakulnak, bizonyos társadalmi osztályok, cso­portok érdekeinek kifejeződéseképpen. Tömegbázis nélkül a párt formális szervezet. Ha következetesen marxista módon végiggondoljuk a kérdést, rögtön kiderül, hogy ha valóságos igény és szükséglet hozza létre a pártokat, akkor azok műkö­dését legfeljebb tiltani, vagy akadályozni lehet, de az a párt ak­kor is van, ha formálisan nem létezhet. Egy párt akkor is párt, ha nem annak nevezi magát. Végig kellene azt is gondolni, hogy ne essünk megint az illúziók csapdájába. Több beszélgetésben a többpártrendszer valamiféle csodaszerként mint a valóságos társadalmi demokrácia egyetlen lehetséges módja illetve biztosítéka jelent meg. Sajnos, nemcsak a mai politikai gyakorlat de még saját történelmi tapasztalataink is azt mutatják, hogy a többpártrendszer nem jelent automatikusan több demokráciát Jelen viszonyaink között kettő, öt vagy tíz párt működése ugyan milyen közvetlen és azonnali hatással lehetne a gazdaság reálfolyamataira? Márpedig ha a gazdaságban nem lesz fordulat akkor demokrácia lehet nemcsak több, de akár sok is, és belekerülhetünk egy olyan helyzetbe, amit a népnyelv úgy fogalmaz meg, hogy üres konyhának bolond - valamennyi - sza­kácsa IHÁROSI

Next

/
Thumbnails
Contents