Tolna Megyei Népújság, 1988. október (38. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-08 / 241. szám
1988. október 8. TOLNA "N _ “ rtÉPÜJSAG 13 Sípszó előtt A mi dicsöségtáblánkon ott van a fényképe Egy ötödik hely a minden idők legnagyobb olimpiájáról m. „Maynartí az amerikai stílus egyik ékszere” NB II. Szekszárdi Dózsa-BVSC: 14 óra. V.: Kiss B. Teszler Vendel: - Az előző fordulóban a most már listavezető Keszthely othoná- ban jól védekezett csapatunk és a mérkőzés megnyeréséhez szükséges helyzeteket is sikerült megteremtenie. Miután ezek a lehetőségeink kimaradtak, ellenfelünk a kevés megingásaink egyikét kihasználta az utolsó percben. A BVSC ellen teljesen más lesz a játék, információim szerint a fővárosiak beállnak saját térfelükre és a kontrákra alapoznak. Ahhoz, hogy eredményesek legyünk, gyors, pontos támadójátékra lesz szükség. Ennek érdekében egy-két poszton változtatok a korábbi összeállításon. Keretünkből Petrovics kórházban fekszik, Kvan- duk betegség, míg Szabó és Iski sérülés miatt hagyott ki edzéseket.- Hujber - Nagyfalusi, Kalmár, Gracza, Varga II. - Fórizs vagy Szabó, Kniesz, Pfeffer - Iski vagy Kálmán, Lauer. NB III. Atomerőmű SE-MÁV NTE 14 óra. V.: Radó. Botos Atal: - Nehéz mérkőzés vár ránk a tipikusan döntetlenre játszó kanizsai vasutasok ellen. A nagy kérdés, hogy si- kerül-e feltörnünk a vendégek jól záró, tömör védelmét. Sikerül-e megakadályozni a szórványos, de szervezett, veszélyes kontratámadásaikat?- Hornyák - Ignácz, Debreceni, Fritz, Nagy Z. - Mikolics, Nagy L., Porga, Szabó - Juhász, Vörös. Dombóvári Vasas-Bóly 14 óra. V.: Laskai. Olasz János: - A táblázaton előkelő pozícióban lévő Bóly ellen fegyelmezett játékkal pontokat kell szereznünk.- Foki - Banai, Burai, Horváth, Farkas vagy Engert - Vecsei, Fazekas, Tóth-Ba- gi - Lamm, Fekete, Sebestyén. Dunaföldvár-Siklós 14 óra. V.: Dunkler. Tímár Dezső: - Pakson 60 percig ellenálltunk a hazaiak rohamainak, amikor 1 -0 után a játékvezető nevetséges 11 -es megítélésével padlóra küldte együttesünket. Sajnos, újra sok a sérültünk, ennek ellenére mindenképpen nyernünk kell vasárnap. Ellenkező esetben ugyanis veszélyes zónába kerülhetünk.- Nagy - Tímár, Dúnai, Pulai, Molnár - Takács, Kakas, Tilli vagy Fehér, Med- veczki vagy Varjas - Gyöngyösi, Szabó. Szigetvár-Dombóvári VMSE 14 óra. V.: Fokta. Tresch Ferenc: - Döntetlen állásnál legutóbb kimaradt nagy helyzet és Mács kiállítása eldöntötte a mérkőzés sorsát. Hogy csapatunknak végre sikerélménye legyen, le kell győznünk az újonc szigetváriakat.- Bien - Vészi, Banai, Virágosi, Barka - Zsuró, Balassa, Péter, Szabotin - Román, Jsksb Boglárlelle-Paksi SE 14 óra. V.: Ve- licskó. Leskó László pályaedző: - Az utolsó hat mérkőzésünket zsinórban megnyertük. Ilyen esetben óhatatlanul is kicsit könnyebben játszik minden csapat. Vasárnap elsősorban saját magunkat kell legyőznünk. Összpontosítással, töretlen küzdő- szellemmel pontokkal térhetünk haza a Balaton partjáról is.- Kun - Héregi, Blatt, Kolarics, Somogyi - Horváth J., Török, András, Haraszti - Bérezési, Rácz. SZOMBATON JÁTSSZÁK Honvéd Táncsics SE-Bonyhád: 14 óra. V.: Szőke. Kovácsi Ferenc: - A lendületes honvédcsapat otthonában tisztes helytállásra törekszünk. A hátsó alakzatunk megerősítése mellett sem mondunk le a gólszerzésről.- Szabó D. - dr. Alföldi, Hüber, Stumpf, László - Kiss, György, Joó, Szabó T. - Pfeiffer, Pozsár. Rajt a FIDE nemzetközi értékszámszerző versenyen Három ország kilencven sakkozója Szekszárdon Tegnap reggel csendesen beszélgető, nagy létszámú társaság gyülekezett Szekszárdon, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának székházában. Évről évre ez az épület ad otthont az októberben megrendezendő jelentős sakkeseményeknek, így a FIDE nemzetközi értékszámszerző versenynek is. Első alkalommal 1983-ban rendezték meg Tolna megye Tízek-bajnokságát, amelyet az első két évben a bátaszéki Rudolf László, majd a TÁÉV színeiben Paszler József, az utóbbi két esztendőben pedig az Atomerőmű sportolója, Gosztola István nyert meg. Idén nem jött össze tíz jelentkező sem, így ebben a kategóriában nem hirdetnek bajnokot, ehelyett a legeredményesebb Tolna megyei sakkozó különdíjat kap. Az ötnapos rendezvénysorozat keretében kilencvenen mérik össze tudásukat az NDK-ból, Romániából, és természetesen hazánkból. A verseny színvonala várhatóan jobb lesz az előző éviekhez képest, ugyanis több minősített sakkozó érkezett az idén. Mindhárom nemzet képviseletében jelen van egy-egy nemzetközi mester, köztük várható a legnagyobb küzdelem. A tét sem kicsi, hiszen a FIDE nemzetközi értékszámszerző verseny első helyezettje 20 ezer forintban részesül. A minősítő versenyek két csoportban folynak. Az ünnepélyes megnyitón Péti Imre, az SZMT vezető titkára, a verseny fővédnöke köszöntötte a csapatok vezetőit, valamint a versenyzőket, akiknek többsége már nem első alkalommal vesz részt ezen a rendezvénysorozaton. A megméretést október 7-9., valamint 14-15. között rendezik meg kilenc fordulóban. Az erőpróbán megyénket nagyobb létszámmal az Atomerőmű, a TÁÉV és a Gyönk sakkozói képviselik, remélhetőleg eredményesen. [ Ketyegnek a sakkórák az SZMT székházában A kisváros lakói közül nagyon sokan várták már olimpikonjukat, Erős Lajost. Hogy gratuláljanak neki a minden idők legnagyobb olimpiájáról hazahozott ötödik helyéhez. Miután befejeződött az Atomerőmű vezetőinek fogadása, a Paks város központjában folytatódott a szöuli események visszaidézése, amikor a járókelőkkel, a paksi ökölvívás híveivel elegyedett spontán párbeszédbe megyénk egyetlen olimpikonja. De volt néhány szavuk azon helybelieknek is, akik nem járnak föl a Kishegyre, a bunyó- derbykre, hanem jobbára újságból tájékozódnak az eseményekről. Mindenekelőtt arról: „Na, győzött-e az Erős Lajos?” Látva a rajongást, az önfeledt imádatot, az az érzésem, hogy Szöulba netán nyert, vagy ezüstérmes: hintóval viszik végig a városon a szurkolók, és a Békénél díszkapu fogadta volna. De egy ilyen párját ritkító népünnepély útjába egy szinte elgördíthetetlen nagy kő állt. Amelyet a szöuli játékokon az amerikai Maynard, a későbbi olimpiai bajnok, a kubaiak távollétében a félne- he'zsúly kimagasló egyénisége személyesített meg. A megállapításból azt a merész következtetést is le lehet vonni: ha nincs Maynard, akkor Erős olimpiai bajnok vagy tuti, hogy érmes. Ez egy érzelmi túlfűtöttség eredményezte „hazabeszé- lés” lenne. Mert a másik ágon is kemény mérkőzések vártak volna rá, bizonyára még többet kellett volna nyújtani a továbbjutáshoz, mint a puertoricói fiú ellen. A „mi lett volna ha” kezdetű mondattal előhozakodni megint nem szerencsés. Ott vannak még ugye a pontozók, akik a vívás zsűrijéhez hasonlóan naponta voltak képesek elképesztő döntéseket produkálni. De ettől függetlenül igaz, amit a vezető edző, Balzsay Károly mondott: „Maynardon kívül tulajdonképpen mindenki jöhetett volna.”- Amikor bejutottam a legjobb nyolc közé, tudtam, hogy „kifogtam Amerikát”, a sorsolás nem fogadott kegyeibe az ötkarikás játékokon. A másik ágon egyszerűen nem kerülhettem volna ekkora feladat elé. Ott töltöttem napjaim legjelentősebb részét az ökölvívócsarnokban, a félnehézsúly valamennyi mérkőzését láttam, van összehasonlítási alapom.- így Maynardot is, ahogy a nyolc közé jutott... A gyorsasága, a virtouzitása, az ütőereje mennyire kedvetlenítette el, sokkolta-e a feladat nagysága?- Nem. El tudtam űzni magam körül minden olyan gondolatot, érzést, ami kishitűséget eredményezett volna.- Ha nem így van, akkor aligha lehetett volna ilyen tisztességes három menet a dologból...- Jó hogy említi a tisztességes jelzőt, mert a tévéközvetítés után - mivel csak a harmadik menetet mutatták Magyarországon - egy más kép maradt meg a szurkolókban. Ekkor már az amerikai valóban nagy fölényben volt, számomra nem maradt más, mint derekasan állni a rohamokat, az ütéseket. De, aki nem hiszi, annak a videofelvételt szívesen megmutatom. Volt egy olyan, ezt megelőző két menet, ahol helyenként teljesen egyenrangúvá tudtam tenni a küzdelmet. A rohamokra válaszolnom kellett. Mivel olimpiai szorítóban zajló mérkőzésről volt szó, valamennyi energiatartalékomat mozgósítottam. Ha jól emlékszem, a második menetben három olyan ütést vittem be, amiből ha csak egy is idehaza, vagy akár egy európai nemzetközi versenyen betalál - ko-val nyerek. - Az amerikai pedig nemhogy talpon maradt, hanem ebből kijőve produkált egy csaknem számomra végzetes harmadik menetet.- Tisztelem és csodálom ezt a köny- nyedséget, lazaságot, ami az amerikai ökölvívókat általában jellemzi. Engem - az eddigi tapasztalatokra építkezve - az olimpián is úgy küldtek szorítóba, hogy nekem kell menni előre, kezdeményezni, irányítani, mert ha én megyek hátrafelé, abból csak baj lehet. Nos, néger ellenfelem azzal a bámulatos mozgáskultúrával, ami neki van, s az ezzel párosuló ütőerővel minden kísérletemet megkontrázott. Gyomorra indult, oda ütött többet, innét jött föl fejre és az előszeretettel alkalmazott felütéseit rendre egy bal vagy jobb csapottal zárta.- Egy olimpiai bajnoksághoz ezek a tulajdonságegyüttesek bőven elegendők, és akkor még nem szóltunk az állandó kezdeményezőkészség egyik nagyon fontos kritériumáról, az ütésálló-képességről. Februárban a kubai bokszpápával, Sagarrával is beszélgettünk erről, de amikor a kubai sikerek kapcsán ezt fontos tényezőként említettük, Sagarra vitába szállt velünk, mondván, nem ezen múlik.- De ezen is, mert a négerekből nem vesznek ki annyit az ütések. Ott vannak például az amerikaiakhoz és a kubaiakhoz egyáltalán nem hasonlítható többiek, akiket mi magunk között szólva, amolyan „bokorugróként” emlegetünk. A végsőkig küzdenek, szinte lehetetlen kiütni őket. De úgy gondolom, ez nemcsak születéskor kapott ajándék. Hogy ilyen kemények legyenek, ezért a sportág, maga a képzés is tesz valamit. Ahogy hazajöttem, beszélgettem edzőmmel, Balzsay Karcsival arról, hogy lehet-e az én bunyómhoz hozzátenni valamit ebből a bel- harcos, laza, kiismerhetetlen amerikai stílusból: Vajon, ha ilyen irányba tesszük speciálissá, célirányossá a munkát, lesz- e annak jótékony hatása? Az ember megpróbál bizakodni, de tudomásul kell vennem, hogy 24 éves vagyok, s azok az évek már nem jönnek vissza, amelyek tulajdonképpen magukban hordozták a még nagyobb siker lehetőségét. De akkor ki gondolt erre komolyan?! No és a betegségek és a sérülések. Az ezek miatti kihagyásokat mégjobban sajnálom. Tulajdonképpen ez az Erős Lajos, aki szöuli olimpián csupán tízéves ökölvívó múlttal háta mögött valahová mégiscsak eljutott - ötödik lettem -, már ilyen szinten bunyózhatott volna 1985-ben, a budapesti EB idején. És ilyen szintről kezdhettem volna az olimpia idejéig tartó három évet.- Az a tíz év, amit az ökölvívásba beleöltem, már ezért az olimpiáért, az ötödik helyért megérte...- Teljesen. Apropó, ötödik hely! Úgy tudom, nem tették fel a képemet arra az úgynevezett dicsőségtáblára, amelyen a pontszerző negyedikek, ötödikek és hatodikak szerepelnek, így többek előtt nem lettem sehányadik. Ez tévedés. Ugyanis, az AIBA (Nemzetközi Ökölvívó Szövetség) rendelkezései értelmében a legjobb nyolc között az a versenyző, aki az éremért vívott mérkőzésen a későbbi olimpiai bajnoktól kapott ki, az az ötödik, aki az ezüstérmestől az a hatodik. Ez a helyezés ugyanúgy két pontot ért, mint a többi, ugyanúgy megkapom érte az ezért járó pénzjutalmat. Felhagyunk néhány perc erejéig az ökölvívás berkeiben történő „bujkálással”. Arról kérdezem Erős Lajost, hogy mi maradt meg úgy a bokszon kívül a Koreai Köztársaságból, ahová az átlagembernek idehaza egy életen keresztül nem adatik meg, hogy eljusson. Mindjárt leszögezi, hogy egy olimpiai kiküldetést ne próbáljunk összevetni egy tíznapos turis- taúttal. Ő több mint három héten át az olimpiai faluban, azon csodálatos lakosztályok egyikében élt, ahol világ sportolói. A táj egzotikuma, a házigazdák barátsága, az imponáló műszaki, technikai színvonal persze tetten is érhető volt. A sportcsarnokokban történő oda-visz- sza utazgatásai során megadatott neki az a rendkívüli élmény, hogy megcsodálja a kajak-kenu versenyek színhelyének, a Han folyónak a környékét. De csakúgy magától senki sem indulhatott a nagy Szöul felé. Egy napra kapott az ökölvívó-válogatott is egy kirándulóbuszt, amikor motoros rendőrök díszkíséretében az olimpiai falun túlra is merészkedhettek. A többi nap viszont edzésekkel, mérkőzésekkel, mérkőzésnézésekkel telt el. Azért a feszített program ellenére ott tudott lenni az egyik magyar arany születésekor, amikor Darnyi világcsúccsal elkápráztatta a sportvilágot. Így megyénkben ő tudja igazán: milyen is volt Szöulban magyarnak lenni. BÁLINT GY. Sportemberek kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a szöuli XXIV. nyári olimpiai játékokon sikeresen szerepelt sportolóknak, valamint a felkészítésben és a lebonyolításban kiemelkedő munkát végzett személyeknek pénteken az alábbi kitüntetéseket adományozta: A Magyar Népköztársaság Csillagrendje kitüntetést: Ábrahám Attila kajakozó, Borkai Zsolt tornász, Bujdosó Imre vívó, Csípés Ferenc kajakozó, Csongrádi László vívó, Darnyi Tamás úszó, Egerszegi Krisztina úszó, Fábián László öttusázó, dr. Gedővári Imre vívó, Gyulay Zsolt kajakozó, dr. Hegedűs Csaba birkózó szövetségi kapitány, Hódosi Sándor kajakozó, Martinék János öttusázó, Mizsér Attila öttusázó, Nébald György vívó, dr. Parti János kajak-kenu szövetségi kapitány, Sike András birkózó, Szabó Bence vívó, Szabó József úszó, Széchy Tamás úszóedző és dr. Török Ferenc öttusa szövetségi kapitány kapta. A Munka Érdemrend aranyfokozata kitüntetést: Bordán Dezső torna szövetségi kapitány, Hólya István sportegyesületi elnök, Kiss László úszóedző, Kovács Tamás vívó szövetségi kapitány, Lochmayer György ÁISH főosztályvezető, Zarándi Csaba vívóedző. A Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést: Angyal Zoltán kajakedző, Édes László, az ÁISH versenysport főosztályának csoportvezetője, Géczi Erika kajakozónő, Güttler Károly úszó, Jacsó József súlyemelő, Komáromi Tibor birkózó, Kőbán Rita kajakozónő, Messzi István súlyemelő, Mészáros Erika kajakozónő, Mizsér Jenő öttusaedző, Müller Ferdinánd bírkozóedzö, Pazár Sándor, a Bp. Spartacus SC elnöke, Rakusz Éva kajakozónő. A Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést: Palócz Rudolf birkózóedző, Sebes Ferenc gyúró, Va- szari Zoltán kajak technikai vezető és Vásárhelyi György, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség sportgyúrója vehette át. Magyar Népköztársaság sportérdemérem arany fokozata kitüntetést adományozza Beliczay Sándor vívóedzőnek, Busa István vívónak, Dobi Lajos öttusázónak, dr. Dobos József sportorvosnak, Érsek Zsolt vívónak, Forgács Róbert, a Magyar Torna Szövetség főtitkárának, Füleky András, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség főtitkárának, Gátai Róbert vívónak, Gerber László tornaedzőnek, dr. Hargitay András, a Magyar Úszó Szövetség szövetségi kapitányának, Hargitai Károly, a Ferencvárosi Torna Club ügyvezető elnökének, Isaszegi Róbert ökölvívónak, dr. Kausz István sportorvosnak, Kovács Edit vívónőnek, Kovács Zoltán sportlövőnek, Kruj Iván birkózóbírónak, Lang Elemér, a Budapesti Honvéd ügyvezető elnökhelyettesének, Némethné Jánosi Zsuzsa vívónőnek, Rózsavölgyi István, a Tatai Edzőtábor sportszakmai vezetőjének, Stefanek Gertrúd vívónőnek, Szekeres Pál vívónak, Szelei István vívónak, dr. Székely Gabriella sportorvosnak, Szilágyiné Tuschák Katalin vívónőnek, Szőcs Zsuzsanna vívó- nőnek, Záhonyi Attila sportlövőnek. A Magyar Népköztársaság Sportérdemérem ezüst fokozatát Batizi Séndor vívóedzönek, Bodolai Lászlóné gyógytornásznak, Buzgó József öttusaedzőnek, Csötönyi Sándor ökölvívóedzőnek, Farkas Zoltán kajakedzőnek, Frőlich Péter vívóedzőnek, Gaál Tibor a Nemzeti Sportuszoda igazgatójának, dr. Gótzy Gyula sportorvosnak, Gyertyánffy Tamás úszóedzőnek, Hajnal Béla vívóedzőnek, Horváth Kornél öttusaedzőnek, lllényi Pál öttusaedzőnek, Kancsal Tamás öttusaedzőnek, Kellner Ádám gyúrónak, Konta Rita, az ÁISH főelőadójának, Kovács Károly fegyvermesternek, dr. Kovács Tibor sportorvosnak, dr. Sidó Zoltán sportorvonak, Solti Antal vívóedzőnek, Száll Antal öttusaedzőnek, Szlovenszky Lajos vívóedzőnek, Szőcs Bertalanná vívóedzönek, Takács Antal vívóedzönek. A Magyar Népköztársaság Sportérdemérem bronz fokozatát Novák Lajos fegyvermesternek. Erős Lajos újra itthon
