Tolna Megyei Népújság, 1988. október (38. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-08 / 241. szám

1988. október 8. TOLNA "N _ “ rtÉPÜJSAG 13 Sípszó előtt A mi dicsöségtáblánkon ott van a fényképe Egy ötödik hely a minden idők legnagyobb olimpiájáról m. „Maynartí az amerikai stílus egyik ékszere” NB II. Szekszárdi Dózsa-BVSC: 14 óra. V.: Kiss B. Teszler Vendel: - Az előző fordulóban a most már listavezető Keszthely othoná- ban jól védekezett csapatunk és a mér­kőzés megnyeréséhez szükséges hely­zeteket is sikerült megteremtenie. Miután ezek a lehetőségeink kimaradtak, ellen­felünk a kevés megingásaink egyikét ki­használta az utolsó percben. A BVSC el­len teljesen más lesz a játék, informá­cióim szerint a fővárosiak beállnak saját térfelükre és a kontrákra alapoznak. Ah­hoz, hogy eredményesek legyünk, gyors, pontos támadójátékra lesz szükség. En­nek érdekében egy-két poszton változta­tok a korábbi összeállításon. Keretünk­ből Petrovics kórházban fekszik, Kvan- duk betegség, míg Szabó és Iski sérülés miatt hagyott ki edzéseket.- Hujber - Nagyfalusi, Kalmár, Gracza, Varga II. - Fórizs vagy Szabó, Kniesz, Pfeffer - Iski vagy Kálmán, Lauer. NB III. Atomerőmű SE-MÁV NTE 14 óra. V.: Radó. Botos Atal: - Nehéz mérkőzés vár ránk a tipikusan döntetlenre játszó kanizsai vasutasok ellen. A nagy kérdés, hogy si- kerül-e feltörnünk a vendégek jól záró, tömör védelmét. Sikerül-e megakadá­lyozni a szórványos, de szervezett, ve­szélyes kontratámadásaikat?- Hornyák - Ignácz, Debreceni, Fritz, Nagy Z. - Mikolics, Nagy L., Porga, Szabó - Juhász, Vörös. Dombóvári Vasas-Bóly 14 óra. V.: Laskai. Olasz János: - A táblázaton előkelő pozícióban lévő Bóly ellen fegyelmezett játékkal pontokat kell szereznünk.- Foki - Banai, Burai, Horváth, Farkas vagy Engert - Vecsei, Fazekas, Tóth-Ba- gi - Lamm, Fekete, Sebestyén. Dunaföldvár-Siklós 14 óra. V.: Dunk­ler. Tímár Dezső: - Pakson 60 percig el­lenálltunk a hazaiak rohamainak, amikor 1 -0 után a játékvezető nevetséges 11 -es megítélésével padlóra küldte együtte­sünket. Sajnos, újra sok a sérültünk, en­nek ellenére mindenképpen nyernünk kell vasárnap. Ellenkező esetben ugyan­is veszélyes zónába kerülhetünk.- Nagy - Tímár, Dúnai, Pulai, Molnár - Takács, Kakas, Tilli vagy Fehér, Med- veczki vagy Varjas - Gyöngyösi, Szabó. Szigetvár-Dombóvári VMSE 14 óra. V.: Fokta. Tresch Ferenc: - Döntetlen állásnál legutóbb kimaradt nagy helyzet és Mács kiállítása eldöntötte a mérkőzés sorsát. Hogy csapatunknak végre sikerélménye legyen, le kell győznünk az újonc sziget­váriakat.- Bien - Vészi, Banai, Virágosi, Barka - Zsuró, Balassa, Péter, Szabotin - Román, Jsksb Boglárlelle-Paksi SE 14 óra. V.: Ve- licskó. Leskó László pályaedző: - Az utolsó hat mérkőzésünket zsinórban megnyer­tük. Ilyen esetben óhatatlanul is kicsit könnyebben játszik minden csapat. Va­sárnap elsősorban saját magunkat kell legyőznünk. Összpontosítással, töretlen küzdő- szellemmel pontokkal térhetünk haza a Balaton partjáról is.- Kun - Héregi, Blatt, Kolarics, Somo­gyi - Horváth J., Török, András, Haraszti - Bérezési, Rácz. SZOMBATON JÁTSSZÁK Honvéd Táncsics SE-Bonyhád: 14 óra. V.: Szőke. Kovácsi Ferenc: - A lendületes hon­védcsapat otthonában tisztes helytállás­ra törekszünk. A hátsó alakzatunk meg­erősítése mellett sem mondunk le a gól­szerzésről.- Szabó D. - dr. Alföldi, Hüber, Stumpf, László - Kiss, György, Joó, Szabó T. - Pfeiffer, Pozsár. Rajt a FIDE nemzetközi értékszámszerző versenyen Három ország kilencven sakkozója Szekszárdon Tegnap reggel csendesen beszélgető, nagy létszámú társaság gyülekezett Szekszárdon, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának székházában. Évről évre ez az épület ad otthont az októberben meg­rendezendő jelentős sakkesemények­nek, így a FIDE nemzetközi értékszám­szerző versenynek is. Első alkalommal 1983-ban rendezték meg Tolna megye Tízek-bajnokságát, amelyet az első két évben a bátaszéki Rudolf László, majd a TÁÉV színeiben Paszler József, az utóbbi két esztendő­ben pedig az Atomerőmű sportolója, Gosztola István nyert meg. Idén nem jött össze tíz jelentkező sem, így ebben a ka­tegóriában nem hirdetnek bajnokot, ehe­lyett a legeredményesebb Tolna megyei sakkozó különdíjat kap. Az ötnapos rendezvénysorozat kere­tében kilencvenen mérik össze tudásu­kat az NDK-ból, Romániából, és termé­szetesen hazánkból. A verseny színvo­nala várhatóan jobb lesz az előző éviek­hez képest, ugyanis több minősített sak­kozó érkezett az idén. Mindhárom nem­zet képviseletében jelen van egy-egy nemzetközi mester, köztük várható a leg­nagyobb küzdelem. A tét sem kicsi, hi­szen a FIDE nemzetközi értékszámszer­ző verseny első helyezettje 20 ezer forint­ban részesül. A minősítő versenyek két csoportban folynak. Az ünnepélyes megnyitón Péti Imre, az SZMT vezető titkára, a verseny fővédnö­ke köszöntötte a csapatok vezetőit, vala­mint a versenyzőket, akiknek többsége már nem első alkalommal vesz részt ezen a rendezvénysorozaton. A megméretést október 7-9., valamint 14-15. között rendezik meg kilenc fordu­lóban. Az erőpróbán megyénket na­gyobb létszámmal az Atomerőmű, a TÁÉV és a Gyönk sakkozói képviselik, re­mélhetőleg eredményesen. [ Ketyegnek a sakkórák az SZMT székházában A kisváros lakói közül nagyon sokan várták már olimpikonjukat, Erős Lajost. Hogy gratuláljanak neki a minden idők legnagyobb olimpiájáról hazahozott ötö­dik helyéhez. Miután befejeződött az Atomerőmű vezetőinek fogadása, a Paks város központjában folytatódott a szöuli események visszaidézése, amikor a já­rókelőkkel, a paksi ökölvívás híveivel elegyedett spontán párbeszédbe me­gyénk egyetlen olimpikonja. De volt né­hány szavuk azon helybelieknek is, akik nem járnak föl a Kishegyre, a bunyó- derbykre, hanem jobbára újságból tájé­kozódnak az eseményekről. Mindenek­előtt arról: „Na, győzött-e az Erős Lajos?” Látva a rajongást, az önfeledt imádatot, az az érzésem, hogy Szöulba netán nyert, vagy ezüstérmes: hintóval viszik végig a városon a szurkolók, és a Béké­nél díszkapu fogadta volna. De egy ilyen párját ritkító népünnepély útjába egy szinte elgördíthetetlen nagy kő állt. Amelyet a szöuli játékokon az amerikai Maynard, a későbbi olimpiai bajnok, a kubaiak távollétében a félne- he'zsúly kimagasló egyénisége szemé­lyesített meg. A megállapításból azt a me­rész következtetést is le lehet vonni: ha nincs Maynard, akkor Erős olimpiai baj­nok vagy tuti, hogy érmes. Ez egy érzelmi túlfűtöttség eredményezte „hazabeszé- lés” lenne. Mert a másik ágon is kemény mérkőzések vártak volna rá, bizonyára még többet kellett volna nyújtani a to­vábbjutáshoz, mint a puertoricói fiú ellen. A „mi lett volna ha” kezdetű mondattal előhozakodni megint nem szerencsés. Ott vannak még ugye a pontozók, akik a vívás zsűrijéhez hasonlóan naponta vol­tak képesek elképesztő döntéseket pro­dukálni. De ettől függetlenül igaz, amit a vezető edző, Balzsay Károly mondott: „Maynardon kívül tulajdonképpen min­denki jöhetett volna.”- Amikor bejutottam a legjobb nyolc közé, tudtam, hogy „kifogtam Amerikát”, a sorsolás nem fogadott kegyeibe az öt­karikás játékokon. A másik ágon egysze­rűen nem kerülhettem volna ekkora fel­adat elé. Ott töltöttem napjaim legjelentő­sebb részét az ökölvívócsarnokban, a félnehézsúly valamennyi mérkőzését lát­tam, van összehasonlítási alapom.- így Maynardot is, ahogy a nyolc közé jutott... A gyorsasága, a virtouzitása, az ütőereje mennyire kedvetlenítette el, sokkolta-e a feladat nagysága?- Nem. El tudtam űzni magam körül minden olyan gondolatot, érzést, ami kis­hitűséget eredményezett volna.- Ha nem így van, akkor aligha lehetett volna ilyen tisztességes három menet a dologból...- Jó hogy említi a tisztességes jelzőt, mert a tévéközvetítés után - mivel csak a harmadik menetet mutatták Magyaror­szágon - egy más kép maradt meg a szurkolókban. Ekkor már az amerikai va­lóban nagy fölényben volt, számomra nem maradt más, mint derekasan állni a rohamokat, az ütéseket. De, aki nem hi­szi, annak a videofelvételt szívesen meg­mutatom. Volt egy olyan, ezt megelőző két menet, ahol helyenként teljesen egyenrangúvá tudtam tenni a küzdelmet. A rohamokra válaszolnom kellett. Mivel olimpiai szorítóban zajló mérkőzésről volt szó, valamennyi energiatartalékomat mozgósítottam. Ha jól emlékszem, a má­sodik menetben három olyan ütést vittem be, amiből ha csak egy is idehaza, vagy akár egy európai nemzetközi versenyen betalál - ko-val nyerek. - Az amerikai pe­dig nemhogy talpon maradt, hanem eb­ből kijőve produkált egy csaknem szá­momra végzetes harmadik menetet.- Tisztelem és csodálom ezt a köny- nyedséget, lazaságot, ami az amerikai ökölvívókat általában jellemzi. Engem - az eddigi tapasztalatokra építkezve - az olimpián is úgy küldtek szorítóba, hogy nekem kell menni előre, kezdeményezni, irányítani, mert ha én megyek hátrafelé, abból csak baj lehet. Nos, néger ellenfe­lem azzal a bámulatos mozgáskultúrával, ami neki van, s az ezzel párosuló ütőerő­vel minden kísérletemet megkontrázott. Gyomorra indult, oda ütött többet, innét jött föl fejre és az előszeretettel alkalma­zott felütéseit rendre egy bal vagy jobb csapottal zárta.- Egy olimpiai bajnoksághoz ezek a tu­lajdonságegyüttesek bőven elegendők, és akkor még nem szóltunk az állandó kezdeményezőkészség egyik nagyon fontos kritériumáról, az ütésálló-képes­ségről. Februárban a kubai bokszpápá­val, Sagarrával is beszélgettünk erről, de amikor a kubai sikerek kapcsán ezt fon­tos tényezőként említettük, Sagarra vitá­ba szállt velünk, mondván, nem ezen mú­lik.- De ezen is, mert a négerekből nem vesznek ki annyit az ütések. Ott vannak például az amerikaiakhoz és a kubaiak­hoz egyáltalán nem hasonlítható többiek, akiket mi magunk között szólva, amolyan „bokorugróként” emlegetünk. A végsők­ig küzdenek, szinte lehetetlen kiütni őket. De úgy gondolom, ez nemcsak születés­kor kapott ajándék. Hogy ilyen kemé­nyek legyenek, ezért a sportág, ma­ga a képzés is tesz valamit. Ahogy haza­jöttem, beszélgettem edzőmmel, Balzsay Karcsival arról, hogy lehet-e az én bu­nyómhoz hozzátenni valamit ebből a bel- harcos, laza, kiismerhetetlen amerikai stílusból: Vajon, ha ilyen irányba tesszük speciálissá, célirányossá a munkát, lesz- e annak jótékony hatása? Az ember megpróbál bizakodni, de tudomásul kell vennem, hogy 24 éves vagyok, s azok az évek már nem jönnek vissza, amelyek tu­lajdonképpen magukban hordozták a még nagyobb siker lehetőségét. De ak­kor ki gondolt erre komolyan?! No és a betegségek és a sérülések. Az ezek miat­ti kihagyásokat mégjobban sajnálom. Tulajdonképpen ez az Erős Lajos, aki szöuli olimpián csupán tízéves ökölvívó múlttal háta mögött valahová mégiscsak eljutott - ötödik lettem -, már ilyen szin­ten bunyózhatott volna 1985-ben, a bu­dapesti EB idején. És ilyen szintről kezd­hettem volna az olimpia idejéig tartó há­rom évet.- Az a tíz év, amit az ökölvívásba be­leöltem, már ezért az olimpiáért, az ötödik helyért megérte...- Teljesen. Apropó, ötödik hely! Úgy tudom, nem tették fel a képemet arra az úgynevezett dicsőségtáblára, amelyen a pontszerző negyedikek, ötödikek és ha­todikak szerepelnek, így többek előtt nem lettem sehányadik. Ez tévedés. Ugyanis, az AIBA (Nemzetközi Ökölvívó Szövetség) rendelkezései értelmében a legjobb nyolc között az a versenyző, aki az éremért vívott mérkőzésen a ké­sőbbi olimpiai bajnoktól kapott ki, az az ötödik, aki az ezüstérmestől az a hatodik. Ez a helyezés ugyanúgy két pontot ért, mint a többi, ugyanúgy megkapom érte az ezért járó pénzjutalmat. Felhagyunk néhány perc erejéig az ökölvívás berkeiben történő „bujkálás­sal”. Arról kérdezem Erős Lajost, hogy mi maradt meg úgy a bokszon kívül a Koreai Köztársaságból, ahová az átlagember­nek idehaza egy életen keresztül nem adatik meg, hogy eljusson. Mindjárt le­szögezi, hogy egy olimpiai kiküldetést ne próbáljunk összevetni egy tíznapos turis- taúttal. Ő több mint három héten át az olimpiai faluban, azon csodálatos lak­osztályok egyikében élt, ahol világ spor­tolói. A táj egzotikuma, a házigazdák ba­rátsága, az imponáló műszaki, technikai színvonal persze tetten is érhető volt. A sportcsarnokokban történő oda-visz- sza utazgatásai során megadatott neki az a rendkívüli élmény, hogy megcsodál­ja a kajak-kenu versenyek színhelyének, a Han folyónak a környékét. De csakúgy magától senki sem indulhatott a nagy Szöul felé. Egy napra kapott az ökölvívó-váloga­tott is egy kirándulóbuszt, amikor moto­ros rendőrök díszkíséretében az olimpiai falun túlra is merészkedhettek. A többi nap viszont edzésekkel, mérkőzésekkel, mérkőzésnézésekkel telt el. Azért a feszített program ellenére ott tudott lenni az egyik magyar arany szüle­tésekor, amikor Darnyi világcsúccsal el­kápráztatta a sportvilágot. Így megyénk­ben ő tudja igazán: milyen is volt Szöul­ban magyarnak lenni. BÁLINT GY. Sportemberek kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a szöuli XXIV. nyári olimpiai játékokon sikeresen szerepelt spor­tolóknak, valamint a felkészítésben és a lebonyolítás­ban kiemelkedő munkát végzett személyeknek pénte­ken az alábbi kitüntetéseket adományozta: A Magyar Népköztársaság Csillagrendje kitüntetést: Ábrahám Attila kajakozó, Borkai Zsolt tornász, Buj­dosó Imre vívó, Csípés Ferenc kajakozó, Csongrádi László vívó, Darnyi Tamás úszó, Egerszegi Krisztina úszó, Fábián László öttusázó, dr. Gedővári Imre vívó, Gyulay Zsolt kajakozó, dr. Hegedűs Csaba birkózó szö­vetségi kapitány, Hódosi Sándor kajakozó, Martinék Já­nos öttusázó, Mizsér Attila öttusázó, Nébald György ví­vó, dr. Parti János kajak-kenu szövetségi kapitány, Sike András birkózó, Szabó Bence vívó, Szabó József úszó, Széchy Tamás úszóedző és dr. Török Ferenc öttusa szövetségi kapitány kapta. A Munka Érdemrend aranyfokozata kitüntetést: Bordán Dezső torna szövetségi kapitány, Hólya Ist­ván sportegyesületi elnök, Kiss László úszóedző, Ko­vács Tamás vívó szövetségi kapitány, Lochmayer György ÁISH főosztályvezető, Zarándi Csaba vívóedző. A Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést: Angyal Zoltán kajakedző, Édes László, az ÁISH ver­senysport főosztályának csoportvezetője, Géczi Erika kajakozónő, Güttler Károly úszó, Jacsó József súlyeme­lő, Komáromi Tibor birkózó, Kőbán Rita kajakozónő, Messzi István súlyemelő, Mészáros Erika kajakozónő, Mizsér Jenő öttusaedző, Müller Ferdinánd bírkozóedzö, Pazár Sándor, a Bp. Spartacus SC elnöke, Rakusz Éva kajakozónő. A Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést: Palócz Rudolf birkózóedző, Sebes Ferenc gyúró, Va- szari Zoltán kajak technikai vezető és Vásárhelyi György, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség sportgyúrója vehette át. Magyar Népköztársaság sportérdemérem arany fo­kozata kitüntetést adományozza Beliczay Sándor vívóedzőnek, Busa István vívónak, Dobi Lajos öttusázónak, dr. Dobos József sportorvos­nak, Érsek Zsolt vívónak, Forgács Róbert, a Magyar Tor­na Szövetség főtitkárának, Füleky András, a Magyar Ka­jak-Kenu Szövetség főtitkárának, Gátai Róbert vívónak, Gerber László tornaedzőnek, dr. Hargitay András, a Ma­gyar Úszó Szövetség szövetségi kapitányának, Hargitai Károly, a Ferencvárosi Torna Club ügyvezető elnöké­nek, Isaszegi Róbert ökölvívónak, dr. Kausz István sportorvosnak, Kovács Edit vívónőnek, Kovács Zoltán sportlövőnek, Kruj Iván birkózóbírónak, Lang Elemér, a Budapesti Honvéd ügyvezető elnökhelyettesének, Né­methné Jánosi Zsuzsa vívónőnek, Rózsavölgyi István, a Tatai Edzőtábor sportszakmai vezetőjének, Stefanek Gertrúd vívónőnek, Szekeres Pál vívónak, Szelei István vívónak, dr. Székely Gabriella sportorvosnak, Szilágyi­né Tuschák Katalin vívónőnek, Szőcs Zsuzsanna vívó- nőnek, Záhonyi Attila sportlövőnek. A Magyar Népköztársaság Sportérdemérem ezüst fo­kozatát Batizi Séndor vívóedzönek, Bodolai Lászlóné gyógy­tornásznak, Buzgó József öttusaedzőnek, Csötönyi Sándor ökölvívóedzőnek, Farkas Zoltán kajakedzőnek, Frőlich Péter vívóedzőnek, Gaál Tibor a Nemzeti Sport­uszoda igazgatójának, dr. Gótzy Gyula sportorvosnak, Gyertyánffy Tamás úszóedzőnek, Hajnal Béla vívóedző­nek, Horváth Kornél öttusaedzőnek, lllényi Pál öttu­saedzőnek, Kancsal Tamás öttusaedzőnek, Kellner Ádám gyúrónak, Konta Rita, az ÁISH főelőadójának, Ko­vács Károly fegyvermesternek, dr. Kovács Tibor sport­orvosnak, dr. Sidó Zoltán sportorvonak, Solti Antal ví­vóedzőnek, Száll Antal öttusaedzőnek, Szlovenszky La­jos vívóedzőnek, Szőcs Bertalanná vívóedzönek, Ta­kács Antal vívóedzönek. A Magyar Népköztársaság Sportérdemérem bronz fokozatát Novák Lajos fegyvermesternek. Erős Lajos újra itthon

Next

/
Thumbnails
Contents