Tolna Megyei Népújság, 1988. október (38. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-08 / 241. szám

1988. október 8.

2 NÉPÚJSÁG

Befejezte munkáját az Országgyűlés őszi ülésszaka

Képviselni vagy nem képviselni, ez itt a kérdés

A képviselők jobban különböznek egymástól, mint választóik. Mert, mit is akar egy választójoggal rendelkező magyar honpolgár? Olyan képviselőt, aki az ö társadalmi rétegének, csoportjának érdekét képviseli a törvényhozó testületben. Olyan felelős képviselőket, akik felvállalják problémáikat, és ha erre nem képesek, akkor levonva a konzekvenciát, felállnak és átadják a helyüket másnak.

Hogy a képviselő mit akar? Esete, embere válogatja. Eke Sándor, Csongrád megyei képviselő például azt - mint ahogy most az őszi időszak folyamán elmondta -, hogy a kormány egyes tagjai nem úri becsületszavukat adják a nagy nyilvánosság előtt, mint ahogy az nemrégiben történt, hanem a becsületszavukat, mert az is elég, ha betartják...

A pártonkivüli képviselők - akik a Parlamentben egyébként is kisebbségben vannak - épp olyan frakciót szeretnének alapítani, mint párttag kollegáik. Zárójelben legyen mondva, ez egyenlőre nem sikerült nekik.

Van képviselő, aki új adótörvényt szeretne, de nem olyat, mint ez a mostani, ami „olyan, mint a patkolókovács reszelöje, inkább visz, mint hoz”.

Hogy kinek melyik óhajából mi valósul meg, az még a jövő zenéje. Mindenesetre ebben a mai szituációban a választók vannak könnyebb helyzetben, mert amennyiben a választott képviselőjük nem felel meg elvárásaiknak, visszahívhatják, megvonhatják tőle a bizalmat.

No de, ha egy képviselő csalódik a kormányban, megvonhatja-e tőle a bizal(Folytatás az 1. oldalról.) évében - az ország villamosenergia-fo- gyasztása 44,8 milliárd kWh lesz, amiben az importhányad abszolút értékben várhatóan állandó értéken marad, százalékosan tehát csökkeni fog. A Magyarországon termelt vi34,3 milliárd kWh lesz. A villamosenergia-rendszer csúcsteljesítmény-igénye 7280 MW körül várható. Az 1993-95. években az érvényben lévő erőműépítési program szerint a vízerőművet a magyar felet illető teljes termelésével és teljesítményével vesszük figyelembe az energiamérlegben, ugyanis a vízerőmű 1993-ban teljes kiépítésben elkészül, míg az osztrákok felé a villamos- energia-szállításban történő törlesztés (mely 20 év alatt évi 1,2 mrd kWh) csak 1996-ban kezdődik meg. Erre a kritikus időre még az a jellemző, hogy még a paksi atomerőmű V. blokkjának tervezett 1995-ös belépéséig több száz MW eröGépkocsi orvosoknak (és másoknak is?)

Az új kereskedelmi miniszter csütörtöki sajtótájékoztatóján elmondta, hogy - bár még egy napja sem volt akkor hivatalában - már kb. húsz kérvényt kapott soron kívüli gépkocsikiutalás biztosítására. Nem tudom, hogy a kedvezményért folyamodók között volt-e orvos, mindenesetre innét származott az ötlet, hogy megkérdezzem dr. Papp Elemér körzeti orvost, Zala megyei képviselőt - aki tegnap interpellált gépkocsiügyben a miniszterhez -, hogy mit is szeretne elérni.- A körzeti orvosok - akiknek munkájuk ellátásához nélkülözhetetlen az autó, hiszen több község is tartozik hozzájuk - semmilyen kedvezményt nem élveztek eddig gépkocsivásárlásnál azon a néhány darabon kívül, amit az egészségügyi szakszervezet tudott biztosítani. Az egészségügyi alapellátás pedig nem szakszervezeti feladat - nevetséges lenne például, ha vérnyomásmérőt, vagy egyéb műszereket onnét szereznénk be, - ahhoz a feltételeket az államnak kell biztosítani. Interpellációmban azt kértem, hogy alanyi joga legyen minden körzeti orvosnak, hogy négy-öt évenként vásárolhasson egy új gépkocsit Ez természetesen az államnak nem kerül pénzébe, hiszen mi a saját zsebünk terhére vettük meg. Beck elvtárs az előzetes megbeszélésünkön biztatott: nem lehet akadálya kérésem teljesítésének, hiszen évi ezer, ezerkétszáz gépkocsiról lenne mindössze szó. ,

*

Beck Tamás a sajtótájékoztatón elmondta, hogy gépkocsiügyben előre kell lépni. Hozzátette, hogy a megoldást talán nem egy bolgár-szovjet- magyar kooperációban létrejövő Za- porozsec-összeszerelőben kell keresni. -riSimon Péter

művi kapacitást kell beépíteni az igények színvonalas kielégítése érdekében. Ezt a kapacitást a Magyar Villamos Művek Tröszt kombinált gáz-gőz ciklusú blokkok építésével oldja meg. Erre az időszakra tehát egy igen feszes helyzet lesz jellemző, amikor is a villamosenergiarendszer csúcsidőben praktikusan tartalékok nélkül kénytelen üzemelni, amikor minden termelés oldali zavar ellátási korlátozásokat okozhat.

Nézzük meg, hogy ebben az időszakban a magyar villamosenergia-rendszer- ben milyen jelentőséggel bír a vízerőmű termelése. Az évi 1,9 milliárd kWh vízerőmű villamosenergia-termelés, a hazai termelés 5,5%-át jelenti és a 444 MW-os teljesítmény csúcsideji igények 6,1%-át fedezi majd. Ezekkel a számokkal szeretném érzékeltetni, hogy a vízerőmű villa- mosenergia-termelése a villamosener- gia-ellátásunk igen fontos eleme, amit szélső esetben úgy is jellemezhetnék, hogy hiánya esetén jelentős korlátozásokkal kellene számolni - évi 50-100 órás sávba esően a jelenlegi 12-15 órással szemben. Megjegyzem, hogy nemzetközi gyakorlatban az év 8760 órájából 9 órás ellátási szünet engedhető meg.

Ezt a megközelítést azért választottam, mert a villamos energia tipikusan olyan termék, amelynek előnyeit legplasztikusabban a hiányával lehet jellemezni.

Arról tájékoztatnám tisztelt képviselő- társaimat, hogy a népgazdasági szintű összehasonlító műszaki-gazdasági számítások azt az erőműépítési stratégiát tekintik optimálisnak, amely a legkisebb költséggel állítja elő a villamos energiát.

A vízerőmű villamosenergia-termelé- sének prognosztizált önköltsége 1985 évi árszinten, összevetve más erőműépítési alternatívákkal igen kedvező, még a legolcsóbb egységköltségű atomerőmű- vi változatnál is 60 fillérrel olcsóbb kilowattóránként. A vízerőmű önköltségének struktúrája természetesen sajátos, nagy részarányt képvisel benne a beruházásból és a tőketerhekből adódó állandó költség, és elenyészően kicsi az üzemeltetési költség. Összességében kijelenthető, hogy a bős-nagymarosi vízlépcső- rendszer vízerőmű részét a döntés pillanatában is és ma is kapacitásában és gazdaságosságában egyaránt logikus, a villamosenergia-igényekhez illeszkedő elhatározásnak tartom. Ez a kijelentés energetikusi álláspont, de tudatosan az, mert úgy látom, hogy szegmensekből kell, hogy összeálljon előttünk az egész, és ezt a nézőpontot tájékoztatásunkból hiányoltam. Nézzük meg, ha a beruházás komplex bírálata miatt a nagymarosi vízerőművet nem építenénk meg, az milyen energetikai következményekkel járna.

Csak fő számokra szorítkozva 0,9 milliárd kWh villamosenergia-termelés elmaradás, és 290 MW villamos csúcsteljesítmény-kiesés jelentkezne!

Honnan lehet ezt pótolni?

A villamosenergia-import nem fokozható két okból:

1. mert nincs honnan importálni, az ez irányú tárgyalások nem vezettek eredményre;

2. már most is elviselhetetlen mértékű importhányad - emlékeztetnék, hogy a fogyasztás 25%-a -, ami a rendszer műszaki szabályozhatóságának szab kellemetlen korlátokat.

Konvencionális szén és szénhidrogén erőművek erre az időre már műszakilag nem építhetők meg.

Atomerőmű építés, illetve az épülő blokkok gyorsítása erre az időpontra illuzórikus.

Egyetlen lehetséges műszaki megoldás marad, ami a szükséges határidőre megvalósítható, ez gázturbinás erőmű létesítése. Egy ilyen döntés maga után vonna 5,6 mrdFt összes, ezen belül 2,6 mrdFt-nak megfelelő tőkés import beruházási költséget, és évi 2 mrdFt tőkés import üzemeltetési költséget.

A gázturbinás erőműben termelt villamos energia önköltsége 1985 évi árszinten 25%-kal magasabb, mint a vízerőműre számított önköltség. A villamosenergia-rendszer egyik igen fixen betervezett és átgondolt eleme a bős-nagymarosi vízierőmű, és Nagymaros elhagyása, vagy csúcsrajáratás megszüntetése energetikailag csak kedvezőtlenebb megoldással kompenzálható!

Teljesen egyetértek a keresletkorlátos fogyasztói magatartáson szorító, műszaki intézkedésekkel, a kevésbé energia- igényes ipari technológiák alkalmazásával, de mindezek érezhető hatása véleményem szerint - mert erre az átállásra is pénz kell - későbbre tehető annál, hogy az általam vázolt energiamérleget megkérdőjelezhetné. Magyarul úgy érzem, hogy a bős-nagymarosi vízierőmű tervezett energiatermelését 1990-es évek közepéig nem lehet ellentételezni népgazdaságunk energiafogyasztásának csökkentésével.

Mivel választóim között sok mérnök és műszaki szakember található, képviselői feladatomnak tekintem, hogy Bős-Nagymaros kapcsán felhívjam a figyelmet egy olyan folyamatra, ami - ha nem tudja a kormány és a politika értelmes mederben tartani - a stabilizációs program, sőt, a távolabbi műszaki, gazdasági, társadalmi fejlődésünk korlátjává nőheti ki magát. Arról a jelenségről van szó, hogy ma egyre inkább a mérnöki munka gyanús, szakbarbár, a mérnöki létesítmények értelmes alternatívák nélkül meg- kérdőjelezhetők, nagy ipari létesítmények üzembe vétele, építése nem szakmai megfontolások miatt halasztható. Tévedés ne essék, a környezetvédelmet, ökológiát én szakmának tartom.

Az államilag feljogosított mérnöki intézmények, amelyek erkölcsi, anyagi, büntetőjogi felelősséggel tartoznak munkájukért, energiájuk nagy részét olyan vitákkal kötik le, melyben az opponensek kijelentéseikért, annak következményeiért felelősséggel praktikusan nem tartoznak.

Érthetetlen például, hogy vízépítő mérnökeink, hidrológusaink, energetikusaink, gépészmérnökeink, akik hazánkban és külföldön elismert szaktekintélyek, tevékenységüket hatékonyan, biztonságosan üzemelő létesítmények fémjelzik, napjainkban itthon különböző fórumokon érdemi meghallgatást nem nyernek, nem is beszélve arról, hogy szakmai tudásuk megkérdőjelezése mellett emberi méltóságukat sem kímélik.

Ez a kormány tavaly azt ígérte, hogy visszaadja a tudás rangját, számit a műszaki értelmiség alkotó munkájára. Úgy érzem a fenti folyamat a kormány szándéka ellen hat, és erre oda kell figyelni.

A műszaki értelmiség anyagi helyzetének ellentmondásossága, a mérnöki munka hitelének és presztízsének folyamatban lévő rombolása, olyan társadalmi réteg teljesítményét fogja megbocsáthatatlan mértékben csökkenteni, amelyre nem a most igen divatos elosztási szféra reformjában, hanem szerintem ma a legfontosabb kérdésben - az ipar korszerű szerkezetének kialakításában, az innovációban és műszaki fejlesztésben, egy mondatban a népgazdaság értéktermelő képességének helyreállításában várnak igen nagy feladatok.

TÓTH ISTVÁN (Bács-Kiskun m„ 10. vk.), a Kiskunmajsa és Környéke. Vízgazdálkodási Társulat igazgató főmérnöke hangsúlyozta, hogy a vízlépcsőrendszer előnyösen egyesíti az energiatermelés, az árvízvédelem, a folyószabályozás és a hajózás érdekeit.

MEDVETZKY ANTALNÉ (Baranya megye, 4. vk.), a Pollack Mihály Műszaki Főiskola Építőipari Intézetének igazgató- helyettese - maga is vízépítő mérnök - véleménye szerint a vízlépcsőrendszer főművei jók, megépülésük után nagy nemzeti érték jön létre.

SÜDI BERTALAN (Bács-Kiskun m., 12. vk.), a jánoshalmi Petőfi Mgtsz pártbizottságának titkára vitába szállt azzal a vízlépcső építését szorgalmazó véleménnyel, hogy az építkezés túl előrehaladott az eredeti állapot visszaállításához. Rámutatott: azért alakulhatott ki ilyen patthelyzet, mert az előkészítés szakaszában hiányzott a széleskörű társadalmi vita.

SZABÓ TAMÁS (Fejér m„ 7. vk.), az Ercsi Cukorgyár osztályvezetője elmondotta, hogy nem szabad zsarnok módjára kihasználni a természetadta erőket. A Dunán épülő erőmű mindenképpen erőteljes nyomot hagy maga után, alapvetően megváltoztatja a környezetet. Ez elkerülhetetlen. Éppen ezért fontos, hogy a beruházáshoz kapcsolódó fejlesztések, a mechanikus és biológiai szennyvíztisztítók, a talajvízszint-szabályozó csatornák a beruházás befejezéséig elkészüljenek.

SIMON PÉTER PÁL (Borsod-Abaúj- Zemplén megye, 23. vk.), a Tiszai Vegyi Kombinát gyáregységvezetője szerint a továbbépítés és a beruházás leállításának összevetése csak egy eredményt hozhat, azt, hogy az adott ütemterv szerint meg kell építeni a vízlépcsőrendszert.

KIRÁLY ZOLTÁN (Csongrád megye, 5. vk.), a Magyar Televízió szegedi stúdiójának szerkesztő riportere úgy foglalt állást, hogy a miniszteri tájékoztatót a maga részéről nem tartja elfogadhatónak. Bejelentette: 31 képviselőtársa aláírásával az Országgyűlés elnökéhez eljuttatott levélben kéri, hogy a miniszteri tájékoztatóról - az ügyrend adta lehetőség értelmében - név szerint szavazzon a Parlament.

BARCS SÁNDOR (országos lista), az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának elnöke úgy foglalt állást, hogy el kell fogadni a Magyar Tudományos Akadémia ad hoc bizottsága jelentésében felvázolt két alternatívát.

VÁNCSA JENŐ mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter annak a véleményének adott hangot, hogy az érintett térségekben folytatni kell az intezív mező- gazdasági termelést, a fejlesztési programokat meg kell valósítani. A kormány

Amíg a képviselő felemeli a kezét

Az Országgyűlés jelenlegi, őszi ülésszakának témasorozata minden korábbinál keményebb volt, hiszen a tárgyalás anyagát képezte a társasági törvénytervezet, a vállalkozási nyereségadótervezet, ez utóbbit elnapolták ugyan, de azért megmaradt vitatémának a személyi jövedelemadó és az általános forgalmiadó-törvények módosítási javaslata, valamint a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszerről előterjesztett kormányálláspont minősítése. Ez a közel ezer oldal áttanulmányozása még a témában abszolút jártas szakember számára is megterhelő. Mit mondjon akkor az a képviselő, akinek más a szakmája, az érdeklődési területe? Hogy képesek ezzel az adatözönnel megbirkózni? Mi játszódik le addig a pillanatig, amíg egy képviselő felemii a kezét, erről érdeklődtem a Tolna megyei képviselőcsoport tagjainál.

Nem értettem az írott szót- Minél nagyobb a képviselői múltam, annál inkább érzem a döntés felelősségét, egyre hosszabb mérlegelés után emelem fel a kezem - mondta Bozsó Jánosné, a Tolna megyei képviselőcsoport vezetője. - Pár éve még azért is könnyebb dolgunk volt, mert nem ilyen lényegbevágó dolgokban és sürgősen kellett döntenünk. A jelenlegi ülésszak előtt, amikor először olvastam el az anyagokat, úgy éreztem, hogy hosszas pedagógusmúlttal a hátam mögött sem értem az írott szót. Némely törvénytervezet ugyanis olyan bonyolult megfogalmazású, hogy egy laikus, aki nem specialistája a területnek, nem sokat ért belőle.

Ezen a téren, remélem, segít az a tervezett országgyűlési szaktanácsadó szolgálat, ahol az adott téma legjobb szakembereitől kaphatunk az elkövetkezőkben választ egy-egy bonyolultabb kérdésben. Mindenesetre ez sem fogja mentesíteni a képviselőt a döntéshozatal felelőssége alól. Egy kézfelemelésnél mindig a választóinkra kell gondolnunk, az ő sokszínű véleményüket kell megszűrni ahhoz, hogy a többség véleményét tudjuk tolmácsolni. Én nem tudok annál rettenetesebb dolgot elképzelni, mintha egy képviselő nem felel meg választói bizalmának, ha visszahívják.

Komplexen kell látni- A képviselők az elmúlt ülésszakokon reklamáltak, hogy nem kaptak elég információt, most aztán itt van, saját dugájukba dőltek - utal az ezer oldal szakanyag áttanulmányozására célozva Péter Szigfrid képviselő. - Egyébként az én helyzetem egy kicsit könnyebb e téren, mivel beosztásomnál fogva egy apparátus véleményére, ítéletalkotására támaszkodhatom.

A képviselőknek mindig komplexen kell látni a problémákat, hiszen az össztársadalmi érdek megjelenítői, nem pedig a kormány elkötelezettjei.

Könnyebb volt képviselőnek lenni akkor, amikor prosperitás volt, ma ez nehezebb feladat. Abban az időben egy alternatíva volt csak, egy vélemény, és így nem sokat kellett töprengeni egy- egy szavazás előtt. Ma nagy a konfliktushelyzet, különböző érdekek ütköznek, sokszor kell kompromisszumot kötnünk, engedményt tennünk. Választóink figyelnek bennünket, döntéseinket, hozzászólásainkat, és ez jó pont. Régen ugyanis nem volt meg a képviselő kontrollja, most a fokozott közéleti érdeklődés mellett ez megvan. A választóim kényszerítenek rá, hogy az ő szemükkel is lássak.

A többségi elv alapján- Vagyok olyan becsületes, hogy minden anyagot átolvasok, hát most ugyancsak volt mit - kezdi Kovács Sándor képviselő. - Ezért tűnt fel az a kijelentés, amit egyik képviselőtársam tett felszólalása alkalmával, amikor is másfél kiló anyagról beszélt. Rögtön azt gondoltam, hogyha elolvasta volna végig mind a megküldött anyagot, akkor nem kilóról, hanem oldalszámról beszélne.

Szerintem ma könnyebb dolgunk van, mert nincsenek titkos anyagok, mint régebben, amelyekről nem lehetett konzultálni. Én ugyanis egy-egy döntéshozatal előtt igyekszem több csatornán informálódni. Elmegyek a Hazafias Népfronthoz, találkozom szövetkezeti emberekkel, tanácsiakkal, fiatalokkal, beszélek, konzultálok velük egy-egy ügyben. Ezenkívül olvasom a sajtó idevonatkozó írásait is. A választóim véleményét mindig kikérem. Mindez persze igen időigényes tevékenység, hiszen választókörzetem Bölcskétől Kajdacsig tart, és ez sok elfoglaltságot ad. Próbálom a többségi elv alapján meghozni a döntésemet. De még a legnagyobb megfontolás, töprengés mellett is előfordul olykor, hogy az utolsó pillanatban, az ülésteremben, képviselőtársaimmal való konzultáció után döntöm el véglegesen, hogy az igennél, a nemnél, vagy a tartózkodásnál emelem föl a kezemet.

Hátrányban vagyok- Az előző időszakban voltak olyan ülésszakok, amikor kellő információ hiányában arra voltunk kényszerítve, hogy érzelmi alapon döntsünk - mondta Kosár István képviselő. - Ma kapunk kellő anyagot, és ha kételyei vannak, kikérhetjük az országgyűlési szakbizottságok vezetőinek véleményét. Mindezek mellett úgy érzem, hogy hátrányban vagyok azon kollégáimmal szemben, akik fő- foglalkozásuk mellett is tudnak kellő információt beszerezni. Én csak a pihenőidőm terhére tudom bővíteni tájékozottságomat.

Remélem, hogy az Országgyűlés ügyrendi módosítása során gondolnak arra, hogy annyi, és olyan tájékoztatást kapjunk mi laikusok, hogy habozás nélkül tudjuk fölemelni egy-egy döntésre a kezünket.

F. KOVÁCS ÉVA