Tolna Megyei Népújság, 1988. október (38. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-26 / 256. szám

1988. október 26. Új szín a testvérmegyei kapcsolatokban Egy jelentés nyomában A szálkai postás és a Szeptember végén tett eleget a Tolna Megyei Könyvtár igazgatója, Elekes Eduárdné, Hargitai Anikó osztályvezető és Ivánné Bányai Ilona gyermekkönyv­tárvezető társaságában annak a meghí­vásnak, mely az év elején érkezett a karl- marx-stadti területi könyvtár vezetőjétől Regina Uhligtól a testvérmegyei kapcso­latok szorgalmazásának szándékával. Az első tapasztalatcsere-látogatás így al­kalma volt egyrészt a kapcsolatfölvétel­nek, másrészt a személyes ismerkedés­nek is.- Milyen szakmai tapasztalatokat ho­zott az út? - kérdeztük jóval a megérke­zés után Elekes Eduárdnétól, arra gon­dolva, hogy Karl-Marx-Stadt hatalmas ipari centrum, csak az itt lakók száma is jóval meghaladja Tolna megye lakossági lélekszámát, nem beszélve a sűrűn lakott megye lakóinak számáról.- Kollégáink könyvtárügye, szolgálta­tási rendszere, anyagi adottságaik, mű­ködési feltételeik és a dolgozók teljesít­ménybérezése a mienktől nagyon eltérő képet mutat, de rendkívül tanulságos. Kezdeném azzal, hogy a karl-marx-stadti területi könyvtár őse az 1100-as években alapított klastromkönyvtár volt. Ennek ré­gi kézirataiból, ősnyomtatványaiból és könyveiből sok művet őriztek meg, s ezeknek egy része a helyismereti gyűjte­mény polcain kapott helyet. A legértéke­sebbek viszont a lipcsei múzeumban lát­hatók. Állományuk meghaladja az egy­milliót, a kurrens folyóiratok száma öt­száz. Devizás periodikákat nem járat­nak, igy csak az NDK-ban és a szocialis­ta országokban megjelenő lapokból vá­laszthatnak az érdeklődők. Rendkívül nagy viszont a választékuk hangleme­zekből, kazettákból, diakeretekből, kes- kenyfilmekből. Ezeket, a folyóiratokkal együtt kölcsönzik. Ugyanakkor nem ren­delkeznek videoberendezéssel, videofil­mekkel és gyorsmásolóval.- Beszélhetnénk az elhelyezésről is?- Hozzánk hasonlóan, a könyvtár épü­letét ők is szívesen rejtenék el a tapaszta­latcserére érkező kollégák elöl. Valósá­gos labirintusban érezheti magát a könyvtárhasználó, mig az ifjúsági ház klubja és a különböző irodák között meg­találja mondjuk a fototékát. De egy, már kijelölt épület átalakításával várhatóan kedvezőbb működési feltételekhez jut rövidesen a területi könyvtár.- Gondolom, nemcsak a könyvtár szakmai központjával ismerkedhettek meg, hanem eljutottak a hálózat néhány egységébe is.- Igy van. Igen kiterjedt a nagyon erős centralizáció jegyében működő megyei hálózat. A szolgáltatóhelyek száma meg­közelíti az ötszázat. Mi a glauchaui és stollbergi járási könyvtárral ismerked­hettünk meg. De jártunk a megyeszék­helynek egy új, lakótelepi könyvtárában és abban a könyvtárban is, amit vendég- munkások részére hoztak létre.- Volt ami a delegáció tagjaiban enyhe szakmai irigységet ébresztett?- Bizony volt. Az NDK-ban jelentősebb a könyvtárak állami támogatása, emellett a hanglemezek, könyvek is olcsóbbak, mint nálunk. A 16 ezer lakosú Stollberg könyvtára például havonta 2-300 hang­lemezzel gyarapítja gyűjteményét. Aztán, az NDK könyvkereskedelmében priori­tást élveznek a könyvtárak, igy a megje­lenés után gyorsan jutnak az olvasók a legújabb könyvekhez. Mi ilyesmiről leg­feljebb álmodozhatunk.- A kint töltött kevés idő alatt volt-e le­hetőség azt is vizsgálni, hogy az ottani könyvtárak miként töltik be a tájékoztatá­si és információs központ szerepét?- Ismerve a hazai könyvtárhasználati igényeket és az ezek nyomán született könyvtárosi kezdeményezéseket, úgy érzem nálunk intenzívebbek a visszake­reső és szétsugárzó szolgáltatások. Ná­luk a munka kölcsönzéscentrikus.- Bizonyára van még sok érdekessége ennek az útnak, bennünket mégis az ér­dekel, hogy a testvérkapcsolatok fölvéte­le után mi következik?- Elkerülendő a protokolláris kapcso­lattartást, konkrét programot dolgoztunk ki. Ennek jegyében elsőként a módszer­tani kiadványok cseréjével kívánunk élni. Továbbá: Karl-Marx-Stadtból német nyelvű gyermekkönyveket kapunk, ezért cserébe ők térképeket kértek. Szívesen látnak ezenkívül olvasószolgálatukban 2-3 hétre érkező, a nyelvet tanulni kívánó Tolna megyei könyvtárost. Mi a videózás, a számitógépes technika könyvtári alkal­mazásának bemutatását vállaltuk el és húsz diákot látunk vendégül nemzetiségi olvasótáborunkban. A viszontlátogatásra jövő év tavaszán kerül sor, mely alkalomból kiállítást ren­deznek nálunk legfrissebb dokumentu­maikból. LÁSZLÓ IBOLYA Tíz percet késett munkahelyéről a szálkai posta vezetője. Sűrűn el­nézést kért a rá várakozótól:- Ne haragudjon, de az este ké­sőn feküdtem le, színházban vol­tunk... Molnár Ferenc: Üvegcipőjét néztük meg és... Elnézést kérek!... Míg nyitotta a hivatal ajtaját arról beszélt, hogy rendszeresen bejár­nak a megyeszékhelyre színházi előadásokra. Bérletük van... * Kiss Pál István népművelővel, a Babits Mihály megyei művelődési központ ÁMK-tanácsadójával a Szálkához hasonló kistelepülések művelődési helyzetéről beszélge­tünk:- Mennyire jellemző a szálkai postás esete, hogy színházba jár? Számon tart­ják-e az aprófalvak kulturális igényét? Mi­lyen lehetőségekről lehet beszámolni?- Szűk réteg vállal csak ilyen áldozatot mint a postás. Egy hónapja készült el az az összegező jelentésünk - válaszol a népművelő - amelyben a huzamosabb ideje stagnáló vagy funkciói ellátásra al­kalmatlan művelődési otthonokat vizs­gáltuk. Rendelkezésünkre állt a Művelő­dési Minisztérium közművelődési főosz­tályának szempontrendszere, amely kel­lő mértékben körülírta és meghatározta a feladatot. Természetesen voltak kérdés­körök, melyekben önállóan, saját szem­pontjaink szerint döntöttünk. Tolna me­gye 109 településéből, illetve 104 közsé­géből 58 helyen végeztünk elemző vizs­gálatot. Ennek eredményeként a szemé­lyes konzultációk során a helyi fejlesztési stratégiákhoz sikerült szakmai javasla­tokkal hozzájárulni.- Kik végezték ezt a vizsgálatot?- A megyei művelődési osztály intéz­ményi főelőadója és a két megyei szak­felügyelő tanácsadó a kitűzött feladathoz kevésnek bizonyult volna, ezért különö­sen az előkészítő feltáró vizsgálati sza­kaszban igénybe vette a városi közműve­lődési felügyelők és a városi intézmé­nyek módszertani munkatársait is. A vizsgálat egyik legkedvezőbb tapaszta­lata volt, hogy a tanácsi vezetők és elöljá­rók túlnyomó többsége felismerve, hogy szándékunk szerint nem tárgyai, hanem alanyai e vizsgálatnak, vállalták a szá­munkra is igen fontos partneri viszonyt.- A jelentés mellékleteként több táblá­zatban számadatokkal tárják fel a ténye­ket: állandó népesség, természetes sza­porulat, helyben foglalkoztatottak, kiske­reskedelmi boltok, vendéglátóegységek, Interjú a kistelepülésekről épített lakások, körzeti orvos, bölcsődei férőhely, iskolai tantermek, tv-előfizetők, művelődési ház, mozi, könyvtár helyzeté­ről beszédesek a számok. Arról is olvas­hatunk e jelentésben, hogy milyen tanfo­lyamokon hányán vettek részt. Milyen ál­talános tapasztalatok vannak?- A vizsgált településeken a jelenlevő feszültségek egzisztenciálisak, szociáli­sak - olykor - politikaiak, a közművelő­dés, a kultúra periférikus helyre szorult. Minden második művelődési közösség gyermekek és minden harmadik nyugdí­jasok részére szerveződik. Az aktív dol­gozó korosztály jelenléte az intézmé­nyekben elenyésző. A művelődési ada­tokat vizsgálva láthatjuk: 19 településen nincs népművelő. Az 58 községben ösz- szesen 46 ember dolgozik ilyen munka­körben. Közülük 24 részfoglalkozású és 22 képesítés nélküli. Ennek tükrében már sokat mond, hogy 1987-ben 22 köz­ségben nem működött állandó közműve­lődési forma, 24 településen nem volt is­meretterjesztés, 27 falu lakossága ma­radt műsor nélkül, 14 intézményt még a külső szervek sem vettek igénybe. Mind­össze 9 település intézménye tartott mű­vészeti kiállítást.- Nem olyan dolgokat kérnek számon ezektől az intézményektől, ami felett eljárt az idő?- Mielőtt ilyen vád érne bennünket, megjegyzek néhány dolgot. Először is: elemezni csak azokat az adatokat lehet, amelyek rendelkezésünkre állnak, tehát amire nyilvántartási kötelezettség van. Másodszor: személyes tapasztalataink alapján bizton állíthatjuk, hogy az ilyen módon lepusztult hagyományos tevé­kenység helyére jószerével semmi új, vagy más formáció nem lépett. Végül, de nem utolsósorban: a vizsgálat során ta­lálkoztunk olyan szakképzett és főhivatá­sú - fiatal - kollégával, aki úgy nyilatko­zott: ....Isten ments, hogy ide (mármint: a m űvelődési házba) csak úgy bejárjanak az emberek...” Súlyosbította a helyzetet a művelődési házak tűzvédelmi okokból, illetve az előírt felújítások időtartamára történő bezárása. Ez minimálisan hóna­pokra, de van ahol évekre felfüggesztette a munkát. Ráadásul a fejlesztésre szánt forintok nagy részét is felemésztette. Sok népművelőt elriasztott a pályáról is a fenntartók részéről divatszerűen alkal­mazott megoldási stratégia. Ilyen volt elő­ször a gazdasági összevonások és kör­zetesítések, majd az integrált intézmé­nyek, ÁMK-k létrehozása. Ezek a megol­dások sok mindenre jók, csak arra nem, ami létrehozta őket.- Nevezetesen?- Nem oldja meg a szakemberhiányt, a gazdálkodás nehézségeit és végképp Faddi önkéntes rendőrök Folyamatos csúcskövetéssel üzemeltessék a bős-nagymarosi erőműrendszert V. Nagy Imre professzor javaslata Lehetséges környezetbarát módon is üzemeltetni a bős-nagymarosi erőműrendszert: a dina­mikus energiaigény-követéssel elérhető, hogy naponként egyszer se kelljen teljesen lezárni a Duna folyását a dunakiliti tározónál - javasolta V. Nagy Imre, a Budapesti Műszaki Egyetem pro­fesszora, a Hazafias Népfront Országos Elnöksége környezetvédelmi bizottságának elnöke nem­régiben a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériumnak, amerikai tanulmányútjáról ha­zaérkezve. Miként követhető Igy folyamatosan a napszakonként többször változó elektromos energiaigény? - kérdezte V. Nagy Imrétől Dunai János, az MTI munkatársa. A professzor elmondta: az 1984-es bostoni nemzetközi konferencián is meggyőződött arról, hogy a dinamikus energiaigény-követés - amely a bős-nagymarosi erőműrendszer működteté­sénél is lényeges feladat lenne - megoldható. Amerikában és több nyugat-európai országban, ahol szükség van a csúcsrajáratásra, már régóta csak ilyen, az apró csúcsokat folyamatosan kő­vető és az ökológiai szempontokat jobban érvényesítő üzemmódot használnak. A folyó természe­tes vízjárását igy a duzzasztás idején sem akadályozzák meg lényegesen. Az 1984-es konferencián még vita volt az energiatermelésért felelős és az ökológiai szempontokat érvényesítő szakemberek között a dinamikus követési mód gazdaságosságáról. Akkor ott megbíztak egy nemzetközi bizottságot, hogy elemezzék ezeket a szempontokat is. A vizsgálat azóta bizonyította, hogy a dinamikus igénykövetés nemcsak környezetvédelmi szem­pontból előnyős, hanem gazdaságos is. A Budapesti Műszaki Egyetem három éve rendszeresen oktatókat, kutatókat cserél az ameri­kai Wisconsin állami egyetemmel. A mostani tanulmányúton a magyar szakemberek ezzel a dina­mikus igénykövetéssel is foglalkoztak. A bős-nagymarosi erőműrendszernél az eddig kidolgozott üzemeltetési elképzelés szerint éj­jel, amikor nincs nagy energiaigény, teljesen lezárva avlz folyását, feltöltik a dunakiliti víztározót. Ezután napközben egyszer-kétszer - a nagy energiafogyasztási csúcsok idején másodpercen­ként 4000 köbméter vizet engednek a turbinákhoz ebből a jelentős vízkészletből. A duzzasztás­kor majdnem leáll a vízfolyás, a szennyező, lebegő anyagok leülepednek. A lezúduló nagy meny- nyiségü viz ugyanakkor számottevő vlzszintingadozást idéz elő. A bősi erőműhöz vezető alvíz- csatornánál ez az ingadozás plusz-mlnisz 2,4, a Mosoni-Duna torkolatánál plusz-mínusz 1,5 mé­ter. A professzor emlékezte« arra, hogy a Mosoni-Duna-ágban a csúcs idején visszafele folyna a víz, s ennek is számos kedvezőtlen hatása lehetne. Az egyszerre nagyobb vízigény miatt a régi Dunába is viszonylag kevesebb víz jut. A dinamikus módszerrel mindezek a hátrányok kiküszö­bölhetők: az egy-kétszeri helyett - a számítástechnika lehetőségeit is hasznosítva - 8-10 kisebb csúcstermeléssel követhetik az energiaigény-változást. A mérsékeltebb duzzasztásokat folya­matosan, a csúcsok utáni rövid időszakokban végezhetik el. Ez a számítógépes szisztéma ugyan­akkor a duzzasztások, csúcsrajáratások idejének kijelölésén kívül figyelembe veheti a kör­nyezetvédelmi észlelöhálózat (monitoring-rendszer) pillanatnyi mérési adatait is, megteremtve az energiatermelési és az ökológiai szempontok közötti egyensúlyt. A sok előny mellett a módszer egyetlen hátránya - mondta a professzor -, hogy az igen nagy fogyasztási csúcsoknál a vízi erő­mű teljesítménye kevés, s ezért a hálózat segítséget igényel szénhidrogén bázisú erőművektől. Erre viszont fel lehet készülni. V. Nagy Imre elmondotta: tudomása szerint a tanulmányút tapasztalatai alapján megfogalma­zott szempontokat a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériumban figyelembe veszik, s már foglalkoznak azzal, hogy miként alkalmazható majd ez a módszer a bös-nagymarosi erőmű- rendszer üzemviteli szabályzatának véglegesítésénél. Faddon a közrendet és a közbiztonsá­got 12 önkéntes rendőr vigyázza. Van is munkájuk bőven, ha azt akarják, hogy a településen ne maradjon egyetlen bűn­ügy sem felderítetlenül. S ez a kis csapat nagyon összetart, ha éjjel kell menni, ha a nyomozás több napig is tart, nincs egyetlen zokszó sem. Ezt vállalták, tud­ják, mi a dolguk, kötelességük, de ami a legfontosabb, szeretik ezt a munkát. Szíjártó István körzeti megbízott el­mondja, hogy minden hónap első hétfő­jén van az eligazítás, ilyenkor értékelik tevékenységüket. Legtöbbször éjjel van­nak szolgálatban, megnézik a faddi szó­rakozóhelyeket, lemennek a Duna-part- ra, majd a falut járják végig.- Három csoportra osztottuk a csapa­tot - mondja Szíjártó István. Az egyik a dunai ellenőrző csoport, nekik természe­tesen halőri igazolványuk és horgászen­gedélyük is van, a második a közlekedé­si, a harmadik pedig a közbiztonsági csoport. Utóbbi feladata a szórakozóhe­lyek biztosítása. Hogyan áll valaki az önkéntes rend­őrök sorába? Valamennyien elmondják, hogy egymást hívták, látták, milyen fel­adataik vannak társaiknak és úgy gon­dolták, szívesen segítenének a közrend és a közbiztonság megóvásában Fad­don. De ami igaz, igaz, elmondják, hogy ko­rábban egyáltalán nem volt népszerű feladat önkéntes rendőrnek lenni. Szinte megvetően néztek az emberek rájuk: „Na, ez is elment önkéntesnek.” Harcolni kellett, hogy elfogadja őket a lakosság. S hogy Faddon elfogadták őket, bizonyít­ja, már négy éve nem volt semmilyen ko­molyabb ügyük. Természetesen kisebb lopások, így bicikli-, terménylopás bőven akad, de még egy sem maradt felderítet­lenül.- Mit szólnak a feleségek? - kérdezem őket.- Négy éve vagyok önkéntes rendőr - mondja Vigh Zoltán általános iskolai ta­nár, a csoport legifjabb tagja. Mikor el­kezdtem, a feleségem örült is, meg nem Képújság 5 népművelő nem szünteti meg a fenntartói felelőssé­get...- Hosszan lehetne még sorolni a feltárt tényeket településenként. Nézzük most Szálka esetét! Milyen alternatív javaslattal éltek a népművelők ebben a faluban?- Szekszárd közelsége, a szép termé­szeti környezet, a tudatos felkészülés az üdülőfaluvá fejlesztésre, mind-mind előnye ennek a kistelepülésnek, amely ráadásul önálló maradhatott. Az eredeti­leg német ajkú községben a nemzetiségi arány 30 százalékra csökkent. Hagyo­mányai és nyelve lassan feledésbe me­rülnek, ha nem gondozzák, pedig a terv­be vett idegenforgalom mellett még hasznosulhatna is. A közművelődési ál­lapotok szomorúak. A tűzoltóság 1986 júniusában, elektromos hálózat állapota miatt bezáratta a házat. A felújítás, amely a tetőszerkezetre is kiterjed, a mai napig tart. A „klubkönyvtár” - amelyben nincs könyvtár - vezetője elképesztően ala­csony tiszteletdíj mellett 30 évig tisztes­ségesen ellátta feladatát. Az utóbbi évek nehézségei azonban elárasztották és visszavonulásra késztették a köztiszte­letben álló, nyugalmazott pedagógust. Utódlása, ugyancsak máig, megoldatlan. Így válhatott Szálka ellátási szempontból „fehér folttá”, korábbi tisztes hagyomá­nyai ellenére. Atovábblépési lehetőségei mindaddig kilátástalanok, amíg a felújí­tás tart. Utána a közösségi ház társadal- masitott formája látszana indokoltnak úgy, hogy nyaranként a vele egybeépült vendéglátóegységgel együtt az ott üdü­lők, pihenők igénye szerint szervezné tevékenységét. A megyében az látszik az egyetlen helynek, ahol a vendéglátás, il­letve az idegenforgalom valamelyik hiva­tala akár működtetője is lehetne. * A már említett összegező jelentés befe­jező gondolatait idézzük: „Az MSZMP 1988. májusi pártértekezletének hatására készült közép-és hosszú távú fejlesztési irányelvek, melyek a művelődési ottho­nokra és művelődési mozgalmakra vonat­koznak, az általunk vizsgált települések 50-60 százalékára igazán nehezen értel­mezhetőek, utópisztikusán hatnak... Na­gyon félő, hogy a társadalmasítás (sza­badidő-társaságok, egyesületek, stb.) fel­tételrendszertől független „túlértékelése” könnyen két szék közül a pad alá ejtheti magát az ügyet Tudatosan vállaltuk tehát a településeknek tett javaslataink „föld- szagúságát”. Közvetítettük ugyan, de nem képviseltük azokat az elképzeléseket, amelyek a szakmai anyagokban, szakiro­dalomban itt-ott, mint jövőképek megje­lennek, bár a közvélemény még nem han­golódott rájuk.” DECSI KISS JÁNOS is, hiszen addig sem voltam sokat otthon, így most még kevesebbet. De azt hiszem, megértik és elfogadják feleségeink, ha későn megyünk haza, vagy több napot is eltart, mire elfogunk egy bűnözőt, hisz az ő nyugalmukat is szolgáljuk.- Mi elköteleztük magunkat, de termé­szetesen azért nem szólnak, hogy mikor mész már szolgálatba - mondja Borda János. - Nemrégen is volt egy nagy haj­tásunk. öt éjjel is kint voltunk a faluban, próbáltunk elkapni egy tolvajt. Ekkor a feleségem már nem nagyon örült, mond­ta is, hogy a jóból is megárt a sok. Hogy mi a céljuk? Minél kevesebb gond­juk legyén a községben, minél jobb legyen. Fadd közrendje és közbiztonsága, mondta Szíjártó István. hERBECK ERZSÉBET Fotó: MŰNK JÓZSEF Az igazoltatás során szabálytalan­ságot nem találtak Az önkéntes rendőrök

Next

/
Thumbnails
Contents