Tolna Megyei Népújság, 1988. október (38. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-26 / 256. szám
1988. október 26. TOMA ífféPÜJSÁG 3 Híd a politikai testület és a párttagság között- A munkások munkásnak fogadják el, a vezetők vezetőnek - mondta Fodor Boldizsárról, a tamási Ta-Lux Kisszövetkezet alapszervezeti titkáráról, üzemvezetőjéről, az egykori szerszámkészítőről a szövetkezet elnöke, majd még mintegy magyarázatképpen hozzátette: Amilyen jó szakmunkás volt, ugyanolyan jó vezetőnek is. 1974-től dolgozik Fodor Boldizsár Tamásiban. Szerszámkészítőként kezdte a szövetkezetben, ma a szerszámüzem vezetője.- Sokat jelent nekem, hogy ipari szövetkezetben dolgozom, hiszen a szövetkezeti formának olyan demokratikus kultúrája van, olyan lehetőségeket rejt magában, amivel rendelkeznie kellene más vállalatoknak, szerveknek is. Mi a múltban és a mai viszonyok között is jobban tudunk alkalmazkodni a változó körülményekhez, ezt a rugalmasságot szeretném érezni máshol is, ezért szeretnék tenni. „A mai keveredett világban, ahol az eddigi ideológiával már nem lehet érvelni - is stabil ember, megfontolt kommunista” - mondta a párttitkárról az alapszervezet egyik tagja. - Mi megtiszteltetésnek tekintjük, hogy ö lett a megyei pártbizottság tagja.- Szerencsére nem függetlenített párttitkár vagyok - mondja Fodor Boldizsár-, így közvetlen a kontaktusom az emberekkel, párttagokkal és pártonkfvüliekkel egyaránt. A mindennapok gondjaival munkám során, az üzemben lépten-nyomon találkozom, ismerem a problémákat. Véleményem szerint egy megyei politikai testület csak akkor tudja feladatát jól ellátni, ha be tudja vonni a megye egész területéről a párttagokat a munkába a pártbizottsági tagokon keresztül. Itt érzem én a jelentőségét annak, hogy delegáltak, hiszen híd vagyok tulajdonképpen a politikai testület és a párttagság között. Meggyőződésem, hogy a párt csak akkor képes megújulni, ha az alapszervezetek meg tudnak újulni.- Mit tartok fontosnak mint párttitkár? - töpreng egy pillanatig a kérdésen. - Azt, hogy a pártmunka nem korlátozódhat a taggyűlésekre, a napi pártélet a pártgyűlések között zajlik. Erre kell odafigyelnünk, meg arra, hogy felvállaljuk a szövetkezetekben jelentkező különböző érdekcsoportok problémáit. Támogatnunk, bátorítanunk kell az olyan különböző érdekvédelmi szervezeteket is, amelyek a munkások problémáinak megoldásán gondolkodnak. Nem vagyok nagyhangú ember, de mindig megragadom az alkalmat, hogy az általam képviselt csoport érdekeit, véleményét a megfelelő fórumokon kinyilvánítsam. uym/Atc éva A Müszi - A Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési és Számítástechnikai Közös Vállalat - azzal lopta be magát az emberek szívébe, hogy hónapokon át talányt csinált a nevének rövidítéséből. A zsargonná vált „müszi”, amiről korábbap azt sem tudta senki, hogy eszik-e, vagy isz- szák, arra volt jó, hogy megkérdezzék: mivel is foglalkozik ez a vállalat. Ahogy hallani, egyelőre „pihentetik” a reklámot, s idővel talán más szöveggel láthatjuk viszont a csettintő, cilinderes urat. Amint azt a neve is jelzi, a mezőgazda- sági üzemek ügyvitelével, a számítás- technika alkalmazásával, terjesztésével foglalkozik a 240 dolgozót alkalmazó vállalat. A szakembereik olyan matematikusok és programozók, akik egyben mezőgazdászok is, növénytermesztők és állat- tenyésztők. Számítógép segítségével dolgozzák ki, hogyan lehet a legkisebb befektetéssel a legnagyobb eredményt elérni. Mondjuk a sertéstenyésztésben, ahol a Müszi-receptúrát ha alkalmazzák, 20 ezer hízó esetén annyi takarmányt tudnak megtakarítani, amennyiből további ezer hízót lehet felnevelni. A vállalat eredményspirálja évek óta felfelé tart - noha az agrárágazatban legalább húsz olyan vállalkozást tartanak számon, amely legalább akkora súlyú, mint a Müszi. Tíz éve még rajtuk kívül senki sem foglalkozott mezőgazdasági számítógép alkalmazásával, ma a SZÜV, a Számaik, a MÉM műszaki intézet, és még jó néhány igen nagy technikai és szellemi erőforrásokkal rendelkező intézet kínálja magát a mezőgazdasági üzemeknek. Ennek ellenére a mezőgazda- sági programok hetven százalékát a Müszi adja. A közös vállalat sajátja az is, hogy a tagvállalatoknak a vagyoni betétjük arányában év végén visszaosztanak, mégdosszié hozzá 20 százalékot. Jellemző azonban, hogy az üzemek az osztalékot nem zsebre teszik, hanem bennhagyják a közös vállalat kasszájában. A vállalatnak 1700 partnere van, közülük 59 Tolna megyében. Éppen ezért látta fontosnak a vállalat, hogy Tolna megyében területi felelőst foglalkoztasson: ezt a munkát immár öt éve Barsi Mihályné végzi. Vele nyitogatjuka Müszi Tolna megyei dossziéját. A Tolna megyei tagszövetkezetek az úgynevezett szaktanácsadási szerződés értelmében nagyon gyorsan tájékozódhatnak az aktuális kérdésekről. Az egyik gyorstájékoztató például, amely a közelmúltban jelent meg a lízing magyarországi gyakorlatával és elméletével ismerteti meg a mezőgazdasági üzemeket. Ebből a 74 oldalas kiadványból az égvilágon minden megtudható, ami a lózinggel kapcsolatos, sőt, egy nagyon közérthető esettanulmányon keresztül a számításokkal, az elintézés, a szerződéskötés módjával, a jogi következményekkel, és még számos más fontos dologgal tisztába jöhet az a termelőszövetkezeti vezető, aki vidéken, a fővárostól több száz kilométerre él, dolgozik és lízingelni akar. Programok készítése, ügyvitelgépesítés, számítógépek karbantartása, árszaktanácsadás - minthogy harmincféle szolgáltatást kínálnak a partnereiknek. Megyénkből egyébként nyolc téesz, és a KSZE az alapítók közé tartozik, ők azok, akiknek jogosítványuk van arra, hogy beleszóljanak a Müszi munkájába. A legjobban felszerelt téesz megyénkben a szekszárdi Aranyfürt, a bonyhádi Pannónia, a dombóvári Alkotmány és a faddi Lenin Téesz. Mibe kerül mindez? Az IBM-számító- gépek ára 150 ezer forint. Ehhez készítik el a programot, aminek az ára 800 ezeregymillió forint között mozog. A gazdaságossági számítások azt jelzik, hogy a befektetett összeg gyorsan megtérül, arról nem is szólva, hogy a gazdaságvezetők percek alatt lehívatják a gépen bármelyik fontos adatot. A tervkészítés idején beviszi az üzem a tervadatait, s folymatosan „beütik,, a teljesítést. Csupán néhány gombnyomás, és az év bármelyik napján lehet látni, hol áll például az adott ágazat, mennyi az általános költség, a segédüzem, a bérköltség, a hozam. Csak az tudja, aki kartonlapokról, összesítőkről gyűjtött már ki valamilyen adatot: korábban órák, nemritkán napok kellettek ahhoz, hogy egyetlen apró adatot megtudjon a gazdaság vezetője, esetleg olyat, ami az operatív irányításhoz nélkülözhetetlen. Gépkiárusításra is sor kerül időnként: most például 10-15 százalékos árcsökkentéssel sokszorosító gépet lehet venni a Müszi-ben. A számítógépes toplistát a kezükbe kapják a tagvállalatok, s módjuk nyílik arra, hogy az elöregedett gépparkjukat kedvezményes áron kicseréljék. Tolna megyében most éppen az üzemgazdászklub van alakulóban. Átéli hónapokban aktuális kérdésekről tartanak előadást a szakma legjobbjai a szövetkezetekben dolgozó szakembereknek. Az üzemgazdászklubnak pillanatnyilag 32 tagja van, összejöveteleiken nemcsak a szűk szakmai műveletekkel foglalkoznak majd, hanem hazai és a világ mezőgazdaságának eredményeivel és gondjaival. D. VARGA MARTA Őrlődő malmaink Nyolc malom működik összesen megyénkben ma, 1988-ban. Régi malomépületet azonban falvainkat járva szép számmal láthatunk még. Néhányat közülük felújítottak és új funkcióval láttak el, a többiek elhanyagoltan, siralmas állapotban várják a pusztulást. Sorozatunkkal ezen jelen ipartörténeti emlékeket mutatjuk be. Felhívjuk rájuk a figyelmet. Flátha még megmenthetők. Tamási Tamásiban valaha négy malom is járt. Kettőt már lebontottak, a cserengátiról legutóbb szóltunk. A legnagyobb, s ma is működő üzem a Koppány partján álló, egykori Hirt-test- vérek gőzmalma. Építésének éve ismeretlen, azt viszont tudjuk, hogy 1951-ben, a Tolna Megyei Malomipari Egyesülés megalakulásakor egy emeletet ráhúztak, s gépeit más malmokból hozott villanymeghajtásúakra szerelték át. Ezután a malom napi kapacitása 3 vagon lett, s úgy tervezték, beindulásakor leállítják az értényi, koppányszántói és pari malmot. A korabeli utasítás szerint cseretelepei ellátásához egy 3 tonnás gépkocsit kellett beszereznie. A telepet 1962-ben egy 50 vagonos lisztraktárral és két búzaraktárral bővítették ki, udvarát, útjait lebetonozták, de maga a malom így is kissé zsúfolt. Régi hengerszékei, melyek leltári értéke ma mindössze 100 forint(l), évente 750-780 vagon gabonát őrölnek lisztté, amit többek között a gyermelyi tésztagyárba és a dunakeszi tsz tésztaüzemébe szállítanak. Sándor Rudolf, a 22 dolgozót foglalkoztató üzem vezetője, aki a létesítmény múltjáról a legtöbbet tudja, maga is molnárcsaládból származik. Valaha Szlovákiából költöztek Magyarországra, s ottani A tetőre néhány éve új pala került Az eredeti tölgyfaasztal mellett Keszthelyi István és Zentai József címkéket bélyegeznek malmuk berendezéseit 13 vasúti kocsiban hozták magukkal. Édesapja Seregélyesen épített új malmot, melynek gépeit halála után kilónként 20 fillérért vette át a MÉH... CSER ILDIKÓ Fotó: GOTTVALD KÁROLY Sándor Rudolf Az inflációt a lakosság, a társadalom elsősorban a fogyasztói árak emelkedésén méri és érzékeli. Az infláció azonban nemcsak az árakat mozgatja, hajtja-űzi mind magasabbra, egyidejűleg erodálja, csökkenti a nemzeti valuta, a pénz értékét. így azután olyan anakronisztikus helyzet jön létre, hogy a bérek, a keresetek, a pénzjövedelmek is emelkednek, erőteljesebben, mint a mostaninál jobb években, ám az árinfláció végül is a lakosság reálfogyasztá6át, életszínvonalát csökkenti. Némi túlzással azt mondhatjuk, hogy az infláció önmagát gerjesztő, tápláló jelenség, betegsége a gazdaságnak. Ezt az inflációt élesztő-gerjesztő hatást szemlélteti egyebek között a betéti és hitel kamatlábak állandó növekedése. Ez a folyamat azzal kezdődött, hogy - már a múlt év végén, s az idei évkezdő hónapokban - nyilvánvaló lett: a különböző megtakarítási formák - az értékpapírok, a tararékbetétek - kamata, hozamai, noha nemzetközi összehasonlításban is meglehetősen magasak, a jelenlegi és várható infláció közepette elveszítették ösztönző erejüket. Ezt bizonyította, s erre figyelmeztetett a lakossági takarékbetétek állományának alakulása, s a kötvénypiac forgalmának stagnálása. Az év kezdetén az 1 -3 évre lekötött betétek kamatai a 3 százalékos prémiummal kiegészítve 9-12,5 százalék közöttiek voltak, míg az 1987-ben kibocsátott kötvények kamathozama 11-12 százalék. Erről - az ösztönzés szempontjából nem kielégítő - szintről indult el a kamat- verseny. Elsőként az OTP kamatlábai emelkedtek, áprilisban csak néhány betéti formánál és mindössze 2 százalékkal, majd júniusban általános jelleggel és nagyobb mértékben. Az 1-2 évre lekötött megtakarítások kamat + prémium hozama 13-15 százalékra emelkedett, mégpedig nettó jelleggel, mert az OTP a kamat után fizetendő 20 százalékos személyi jövedelemadót magára vállalta. A kötvénykibocsátó vállalatok, pénzintézetek olymódon válaszoltak e kihívásra, hogy korábban - 1987 végéig - kibocsátott mindössze 11-12 százalékos kamatozású, SZJA-mentes - kötvények hozamát néhány százalékos prémiummal egészítették ki. Ezek a kamat- és hozamemelkedések érdemben nem hatottak a pénz- és piachelyzetre, a lakossági megtakarítás nem nőtt, sem takarékbetétben, sem értékpaKamatinfláció pír formában. A kamatszintnövekedés eszkalációjának következő lépését a tavasz folyamán útnak indított - mindenki, a lakosság, a közületek, a vállalatok által megvásárolható - kincstárjegy eredeti kamatlábainak felemelése jelentette. A kamatlétra következő, magasabb fokára az új kötvénykibocsátások léptek fel. Miután idén megszűnt a lakossági és a közületi kötvénypiacok elválasztása, az újonnan kibocsátott kötvények hozamainak egyidejűleg mindkét vásárló számára vonzónak kell lennie. Nos, az év első felében a kereskedelmi bankok és a szakosított pénzintézetek az éves lekötésű vállalati betétekre általában 12 százalékos kamatot kínálnak, az év második felében már 15-16 százalékot, s még többet az egy éven túli lekötésű betétekre. Ezekután nem meglepő, hogy a lakosság és a gazdálkodó szervek által egyaránt megvásárolható új kötvények éves alapkamata 15-16 százalék, kiegészítve 2-4 százalék prémiummal. Ám arra is van már példa, hogy bruttó 19 százalékos fix kamatozással bocsátottak ki új kötvényt. Várhatóan az év utolsó negyedében kerül sor a legfiatalabb megtakarítási forma, a letéti jegy forgalmazására, amelyet kizárólag pénzintézetek bocsáthatnak ki, mind jogi személyek, mind magánszemélyek számára egyazon feltételekkel. Ez szükségszerűen alkalmazkodik az év korábbi időszakában megemelkedett kamatszinthez. Az 1 -3 évi lejárattal piacra kerülő értékpapírok éves kamatlába 18, nettó értékben 14,4 százalék. Megkerülhetnénk a tanulságok levonását, mondván, nincsenek még ismereteink, adataink a kamatinfláció hatásáról. Azt viszont tudjuk, hogy az egymással konkuráló, versenyző magasabb kamatlábak nem növelték sem a lakossági megtakarításokat, sem a gazdálkodó szervek kereskedelmi bankoknál lekötött betéteit. Az év eleje óta emelkedő kamatlábak, a magasabb kamatszint végül is a hitelpénz árát, költségét növeli, ami a mi viszonyaink között tovább hárítható. Ebben az összefüggésben a kamatlábak tekintélyes mértékű emelkedése is az infláció folyamatát táplálja, erősíti. „
