Tolna Megyei Népújság, 1988. október (38. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-22 / 253. szám

1988. október 22. Képújság 11 Október 30-ig a simontornyai vármúzeumban: Kincsleletek az ozorai várból Az egyiket valószínűleg egy török katona ásta el... A legkorábbi erődöt, a kálvárián emel­ték még az Árpád-korban a község név­adójaként tisztelt egykori Ozorai család védelmére. Az igazi felemelkedést, a tör­ténelemben az utókor visszavonhatatlan elismerése, sőt a kortársak számára is sorsdöntő cselekedetek azonban egy idegen nevéhez fűződnek. Csakúgy, mint az emlékét ma is őrző, igaz nem eredeti formájában megmaradt várkastély... Fillipo Scolari, az itáliai származású, korában művelt embernek számitó - írni, olvasni, számolni tudó - kereskedőse­géd nagy utat járt be addig, amíg a török első visszaverőjét, Hunyadi János neve­lőjét tisztelhették benne, Ozorai Pipóként emlegették. A várépítésre 1416-ban ka­pott engedélyt és a királyi várak mintájá­ra emeltette négyszögű, egyemeletes, gótikus várkastélyát. Ezt özvegye, Borbá­A míves ezüstpohár la, a Héderváry családnak adta el, akik reneszánsz stílusban alakítottak rajta, míg az 1545-öt követő török hódoltság elmúltával, 1730 körül az Eszterházyak kezébe került az építmény. Természete­sen az akkori szokás szerint átépíttették és az immár kétemeletes barokk kastély szerepe 1799 után megszűnt. Napjaink­ig, meglehetősen tipikus sorsként mag­tárnak használták fel. A hét évvel ezelőtt kezdődött kutatások során derült fény a várkastély és a tele­pülés múltjára. A szakemberek számára egyébként értékes tárgyi emlékek között igazi szenzációt a tavaly előkerült kincs­leletek hoztak. Az elmúlt év januárjában a középkori pincében szintsüllyesztés kö­vetkeztében hódoltság kori gödrökre és egy kelet-nyugati irányú kis csatornára bukkantak. Innen került felszínre az I. számú leletegyüttes, amely mintegy 15 ezer ezüstpénzt, közöttük Körmöcbá­nyán vert magyar és külföldi, zömében osztrák tartományokból idekerült érmé­ket, valamint 16. századi kerámiacsere­peket, bronzgyűrűt tartalmazott. Felsőbb rétegben találtak rá a másik kincsleletre, amit feltehetően utólag ás­hattak el a vár pincéjében. Feltételezik, hogy egy török katona rejthette el jobb időkre várva kis vagyonát, a Magyaror­szágon zsákmányolt javakkal és saját zsoldjával együtt. így érthető a török pén­zek, értékes nemesfém tárgyak együttes jelenléte. Laikus számára igazi kurió­zumnak számít a még restaurálás előtt álló pohárból kiemelt pénzes zacskó, amely a tároló edény formáját megőrizte. Szemet gyönyörködtetőek a korall- és borostyánszemekből fűzött gyöngyso­rok, szépen megmunkált ezüstgyűrűk, vagy a mesterien kidolgozott, évszáza­dokat megért ezüstkanál. De mind között a legszebb talán a gránátalma alakú lá­Az egykori használati tárgyak, cse­repek bazaton álló ezüstpohár, amit a mai fo­galmak szerint inkább illethetünk kehely- ként. Az élményt adó, értékes kincslelet ok­tóber végéig a simontornyai vármúzeum­ban látható, a tervek szerint a teljes re­konstrukció után az ozorai várban helye­zik el a kiállítást. Akkor talán nem feled­keznek meg a feltárásban részt vevő szakemberek megnevezéséről sem, akiknek nagyrészt köszönhető a mai le­letegyüttes. Ők pedig Feld István, Gere László és Vizy Márta régészek.- takács - kapfinger ­Dali grafikái dóm, hogy meddig marad a legked­vencebb lassú számunk...- Egészen drámai a lassúsága - veti közbe Hulin István, mire Lőrinczy Gyula egyetértőén bólint, Kelemen Endre pedig láthatóan „kikapcsolta” magát a beszél­getés e részéről. Változatlanul érthető és tiszteletre méltó módon... És ezután a le­mez születésének útjáról, nem akarom mondani, hogy a Hűség útjáról beszél­tünk. Persze, leszögezve azt, hogy ha egy együttes több évtizeden keresztül együtt van, s elér egy „bizonyos" színvonalat, akkor sem tekinthető kis dolognak, ha le­mezen rögzítik műveiket. S ez „titkos vágyálmuk volt” mindannyiuknák. S azért itt jegyezzük meg, hogy az ember úgy tudta eddig (igaziból most is úgy gyanítja), hogy nem az az elsődleges, hogy egy csapat mennyire tehetséges, hanem az, hogy milyen közel van a tűz­höz - értem ez alatt a lemez kiadásának bonyodalmait, illetve egyszerűségét. Ám a kvartett tagjai rájöttek, hogy azért ez nem így van (egészen).- A Hanglemezgyártó Vállalat jelenleg csak úgy nem fizet rá, ha negyvenezer példánnyal indul.- És most ennyiről van szó?- Á - hangzik a „kórus”. - Ez ma már elképzelhetetlen. Sem a klasszikus zene kiadásában, mi több, a beategyüttesek- nél sem. A dzsessznél, mint rétegműfaj­nál egyszerűen elérhetetlen, mert elad­hatatlan. De! Van egy gazdasági társa­ság, amelyik már 15 ezernél rentábilis, de ez szűkíthető. A lemez tulajdoképpen megyei kiadásnak tekinthető, megyei és városi szponzorokkal, és tegyük hozzá, hogy igen sok benne a saját munka.- Ezer lemez így már behozza az árát. A miénk 2600-zal indul - mondja Hulin István, majd a szakmai dolgokról szól, a minisztériumnak való előzetes bemuta­tásról, a jogvédő hivatalról (az együttes lemondott a szerzői jogdíjról). S a lemezt nem egy szokásos nagy stáb készítette, mindössze egy hangmérnök működött közre. Schubert Péter társadalmi mun­kában tervezte a borítót, rajta keresztül a Pátria Nyomda szintén.- Tulajdonképpen három szponzor van - összegez Hulin István - a szekszár­di városi tanács, az Aliscavin és a már említett nyomda.- És azért ne felejtsük el, hogy a lemez kizárólagos menedzsere Fertöszögi Bé- láné, a megyei tanács művészeti fő­előadója volt - teszi hozzá Kelemen End­re, majd Lőrinczy Gyula folytatja, miköz­ben felesége a pogácsát és a jégbe hű­tött madártejet kínálja:- A kiadó pedig a Babits Mihály műve­lődési központ, hiszen munkatársai ren­geteget segítettek, s a terjesztést is vállal­ták a szponzorok mellett. És akkor elérkeztünk a már-már szo­kásos „lemezhez”, azaz ahhoz a ponthoz, hogy mennyivel nehezebb lemezt kiad­nia egy vidéki együttesnek egy fővárosi­val szemben, azonos színvonal esetén. Ennek mérlegelésébe és eldöntésébe az együttes tagjai nemigen mentek bele, he­lyette elmondták, hogy rettenetesen fon­tos dolog a pénz. S e mostani lemez be­vétele valószínű megteremti a következő kiadásának lehetőségét. Bár a Hangle­mezgyártó Vállalat marketing osztálya elismerően szólt a produkcióról, s hozzá­tették azt is, hogy ilyenfajta zene annyira nincs a magyar piacon, hogy ebből ők több tízezret eltudnának adni. Az osztály kért is a kész lemezből, s lehetséges, hogy vállalják a terjesztést, esetleg utánnyomást. Tehát a művekre, a stílus­ra fölfigyeltek, de a kiadás az ő sziszté­májukba „nem fér bele”.- Az én fejembe pedig az nem, hogy miért csak 2600 az első példányszám? Talán félnek az együttes tagjai? Szinte megint egyszerre mondják az igent, s azt, hogy inkább legyen a lemez „hiánycikk”, mint úgy dobják az emberek után az utcán. Mert utánnyomni bármikor lehet.- Nem vagyok egyedül, aki kevesli a koncertjeik számát.- Menedzser nélkül nem mennek a dolgok. Sem a lemez, sem pedig a kon­certek - válaszol Lőrinczy Gyula. Kele­men Endre pedig igy szól:- Ne felejtsük el, hogy a koncertjeink száma csak a kívülállóknak kevés. Ne­künk nagyjából elég annyi föllépés, amennyi van. Mert nem ez a foglalkozá­sunk.- Mi még koncertet nem utasítottunk vissza - mondja Hulin István. - Legfel­jebb objektív akadályok miatt. Legfeljebb nem keressük a fellépési lehetőségeket. (S míg ők ezen polemizálnak, kicsit ka­jánul az jár a fejemben, hogy a lemez megjelenését követően lesz gondjuk ép­pen elég. Merthogy megnő irántuk az igény, az biztos. S remélem, mielőbb megírhatom a lemez utáni „fejezetet”, ami nem lesz (visszautasitási) gondoktól mentes!) V. HORVÁTH MÁRIA Fotó: K. A. Ennek a kiállításnak már a története is fantasztikus. Hát még az anyaga! Egy nagyméretű fotó igazíthat útba, ame­lyen együtt látható Salvador Dali, a művész, Perrot Moore, a gyűjtemény tulajdonosa és Alexander Korda, a filmrendező. Barátság, al­kotó kapcsolat fűzte össze a három kiváló fér­fiút. Perrot Moore, aki gyűjteményéből a spa­nyolországi Cadaquesben Dali grafikáiból múzeumot alapított, Magyarországra hozta a kiállítást. Előzőleg az NSZK-ban és Bécsben láthatta a közönség a „szürrealizmus fenegye­rekének” hatszázötven rajzát és öt szobrát. És hogy Budapesten a Magyar Nemzeti Galériá­nak igen jutányosán sikerült megszereznie, másfél hónapra (október 31-ig) a kollekciót, az Korda Sándornak is köszönhető, aki a mes­tere volt Perrot Moore-nak. Ezért Korda szülő­hazája is különösen kedves a spanyol úrnak. (A filmmel Dali is próbálkozott, az Un chien Andalou és az Aranykor cimű hires szürrealis­ta filmek fűződnek nevéhez). A hatszázötven grafikában szinte az egész Dali-életmű jelen van, minden motívumával összetéveszthetetlen egyediségével. Annál is meglepőbb ez, mert Dali elsősorban festő, grafikáiban mégis teljes fegyverzetben, min­den festői erényével, stílusbravúrjával, techni­kai sokoldalúságával jelenik meg. Dali volt az, aki az offszetnyomást, a fotografika újfaj­ta lehetőségét feltárta, miközben tökélyre vitte a klasszikus grafikai technikát is. Dalit tartja a műtörténetirás a szürrealizmus legszélsőségesebb képviselőjének. Rajzain, illusztrációin is jelen vannak e stilus kellékei - sajátos, Dali-féle megfogalmazásban. A na­gyon valóságos, naturalisztikus elemek ab­szolút nem reális környezetben lépnek elénk. Egyik lapon a szem él önálló életet, a másikon a végtelent és a nemiséget jelképező spirál motívum. Fiókkal ellátott emberalakok, belek, csontok, csigák, hosszú árnyékok, emberi tu­lajdonságokat (és testrészeket) viselő virágok, állatok - se szeri se száma Dali „jelképeinek”. És közben a futurizmus, a dada, a fasizmus Én is ismertem a császárt (Picasso arcképe) vagy a reneszánsz és a klasszicizmus kellék­tára is felvonul a rajzain. Illusztrációi a világirodalom remekművei­hez kötődnek. A szürrealizmus irodalmi vezé­rének, a francia Lautréamont-nak versei ugyanúgy megihlették Dalit, mint Dante Isteni színjátékénak sorai. Most itt van kiállítva mind a száz Dante-illusztráció - a Paradicsomhoz, a Purgatóriumhoz, és a Pokolhoz. (E rajzok kö­zül harminc már szerepelt tavaly egy francia kiadó jóvoltából budapesti kiállításon, amikor a Helikon Kiadó megjelentette a Dali illusztrál­ta Dante-müvet.) A Biblia ótestamentumi jelenetei, Madonna­variációk, a Grál legenda, a Faust, Trisztán és Izolda története, az Énekek éneke, Ovidius-, Boccaccio-, Calderón-, Shakespeare-, Cer- vantes-illusztrációk jelzik, hogy Dalit éppúgy érdeklik a klasszikus mesterek, mint ahogy a meghökkent Mao-Ce-tung, Sacher Mazoch megjelenítésével (akinek nevéből származik a mazochizmus szó) vagy Casanova pornóso­rozatával, erotikus rajzaival. Háborúval terhes korunkban különösen aktuálisnak tartja a nagy festöelöd, Goya megidézését. Felhasz­nálja kellékeit - a mankót, az emberi csonto­kat, szörnyalakokat, amikor száz rézkarc la­pon megrajzolja Goya Caprichos sorozatát. Illusztrációi, amelyeket az írott (rajzolt) mű mélységes alázata jellemez, öntörvényű re­mekművek, csakúgy mint sokjelentésű virág­sorozata, hippi rajzai, portréi vagy városképei. KÁDÁR MÁRTA (FOTÓ: MTI-PRESS) Tizenötezer pénzérme került felszínre Akt felemelt karral

Next

/
Thumbnails
Contents