Tolna Megyei Népújság, 1988. október (38. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-22 / 253. szám
1988. október 22. NÉPÚJSÁG 3 Történelmi jelentőségű változásoknak vagyunk a résztvevői ~ Beszélgetés Németh Miklóssá), a Politikai Bizottság tágjává!, a Központi Bizottság titkárával - Ön 1987-ben lett az MSZMP Központi Bizottságának a gazdaságpolitikával foglalkozó titkára, a KB tagja. A májusi pártértekezleten a Politikai bizottság tagjává, most pedig az Országgyűlés októberi ülésszakán képviselőnek is megválasztották. Több funkcióban felelős tehát az ország sorsáért. Még 1987 májusában a kamara elnökségi ülésén mint az MSZMP gazdaságpolitikai osztályának vezetője a következőket mondta: a tények azt mutatják, hogy eddig inkább az elavult struktúra fenntartására költöttük a pénzt. A népgazdaság nehézségei most kifejezetten strukturális jellegűek és ezek megoldásához más módszerekre, más intézkedésekre van szükség, mint az 1981-82-es évek likvidális nehézségeinek elhárításához. Az azóta eltelt időben és megváltozott szerepkörében mit tudott tenni azért, hogy az óhajoktól, vágyaktól, a valóságtól idegen elképzelésektől elszakadjon a központi tervezés és irányítás, valamint a nagyobb önállósággal bíró vállalati gazdálkodás?- Az utóbbi egy-másfél esztendő alatt hazánkban - úgy vélem - több minden történt, mint máskor öt-tiz év során. Azt is egyre inkább érezzük, hogy történelmi jelentőségű változásoknak vagyunk a résztvevői a pártban és a társadalomban egyaránt. Mire volt elég ez az idő, mit tudtunk tenni? Úgy érzem, nem keveset. Azt, amit az adott szakaszban tennünk kellett. De nem biztos, hogy mindent, amit lehetett. Fontosnak, eredményesnek tartom, hogy az 1986 végére, 1987-re kialakult gazdasági helyzet lényegileg helyes elemzését meg tudtuk adni, noha a részletes értékelés, az oknyomozás még hátravan. Ez az elemzés jelent meg az 1986 novemberi és az 1987 júliusi központi bizottsági határozatokban. Ezen az alapon tudott lekezdődni az a munka, mely a kiút keresését, a programadást jelentette. Azt hiszem, hogy alapvetően helyes irányát fogalmazta meg a teendőknek a kibontakozási, majd az annak konkretizálását szolgáló stabilizációs program. E programok új módon közelítik meg a gazdaságpolitikai és irányítási feladatokat. Ez a megközelítés nem más, mint hogy a vágyaktól vezérelt, életidegen és sikerpropagandára építő politikai és irányítási magatartás helyett egy kemény, realista magatartást választottunk. Ha valamikor, most nagy szükség van a realizmusra, még akkor is, ha - s ezt személyesen is tapasztalom - ez nem mindig népszerű. Úgy gondolom, hogy amit a pártértekezlet állásfoglalása megfogalmazott a gazdaságpolitika számára - tehát a szocialista piacgazdaság építése -aztörténelmileg új, sok ideológiai beidegződéssel való szakítást is igénylő, nehéz feladat, amely azonban világos vonalat ad reformlépéseinkhez a következő évtizedekre. Az 1989. évi tervkoncepció kapcsán lefolytatott központi bizottsági ülés dokumentumában összegeződött az elmúlt egy-másfél éves időszak több felismerése. Nem elsősorban a tényleges alternatívákban - az A és B változat - való gondolkodás szükségességére utalnék itt, mert ez régi követelmény, bár gyakorlatát talán csak most kezdtük el. Sokkal fontosabbnak érzem azt a felismerést, hogy nem elég a gazdaságirányításban a változás, a gazdaságpolitikában kell fordulatot végrehajtanunk. Nem ugyanazt - a XIII. kongresszuson elhatározott, az ötéves tervbe foglalt - politikát kell jobban csinálnunk, hanem valami mást kell csinálni. A gazdálkodói mozgástér növelésén alapuló, az állami beavatkozást mérséklő gazdaságpolitikát kell követni, előnyt adva a tehetségnek, az alkotóképességnek, a gazdálkodó szervezetek és egyének esetében egyaránt. A siker attól függ, hogy ezt mennyire leszünk képesek a mindennapok gyakorlatában megvalósítani. Összegezve: úgy vélem, hogy az utóbbi egy-másfél évben sokat tettünk, ami az intézkedéseket illeti és ezeket vállalhatjuk is. Ami az intézkedések eredményét illeti, már kevésbé pozitív a kép. Tudni kell azonban azt is, hogy a gazdaság természete miatt eleinte óhatatlanul nem a kedvező, hanem a kedvezőtlen jelenségeket érezzük. De bízom abban, hogy ha következetesen a reformok útján haladunk, az eredmények is jelentkezni fognak.- A vállalatok, a megyében viszonylag nagy számban található gyáregységek és telephelyek, állami gazdaságok és mezőgazdasági szövetkezetek vezetőitől nap mint nap hallani: még most októberben sincsenek meg a jövő évi közgazda- sági szabályozóknak azok a sarokpontjai, amelyekhez a következő év terveit lehetne igazítani. Mikor válnak ismertté az 1989. évi közgazdasági szabályzók?- Évek óta felmerülő jogos igény a szabályozók időbeli közzététele, s ez idén sem sikerült, ami kétségtelenül nehezíti a vállalati felkészülést. Ebben részben a tervezési munka ütemtelensége mutatkozik meg, másrészt az Országgyűlés nagyobb felelősségérzete is, hiszen köztudott, hogy a központi szerepet játszó vállalkozói nyereségadót csak első olvasásban tárgyalta, de döntést nem hozott. Ehhez még hadd tegyem hozzá, hogy a reformfolyamat keretében olyan stabil szabályozórendszer kiépítésére törekszünk, amelynek révén a jövőben talán már nem kell a vállalatoknak minden ősszel kíváncsian várni, milyen új meglepetést tartalmaznak a jogszabályok.- A Központi Bizottság ez évi júliusi ülésén kidolgozta a jövő évi gazdaságpolitikai elgondolások „A", illetve „B" változatát, s ebből a gyorsabb „A" változatot fogadták el. Hol tart ma az „A ” variáns kidolgozása - amely mint köztudott, a szerkezetátalakításra épül?- A következő időszak gazdaságpolitikájának egyidejűleg megvalósítandó feladata a .fizetésképtelenség esélyének elhárítása és a kibontakozás feltételeinek erősítése. A megoldás módját tekintve azt kell mérlegelni, hogy mennyiben és hogyan lehetséges érvényesíteni a világgazdaságba való tarós integrálódás követelményeit és az ezt megalapozó gazdasági szerkezetváltás meggyorsítását az adott gazdasági-társadalmi mozgástérben. A Központi Bizottság ez év júliusi ülése alapvariánsként fogadta el az „A” változatot, de szükségesnek ítélte a „B" változat kimunkálását is. A részletes tervező- munka által feltárt összefüggések, a külső és belső egyensúlyi viszonyok, valamint a társadalmi feltételek ismeretében azonban nem zárható ki egy közbülső változat kidolgozása sem. Az „A” változat cél- és eszközrendszere a világgazdasági folyamatokhoz való mielőbbi felzárkózást, az exportképesség javítását, a vállalkozói készség és képesség erősítését tekinti alapvető céljának. Radikális gazdaságpolitikai váltással, a tőke- és integrációs kapcsolatok erősítésével, piaci versenyfeltételekkel, változatos tulajdonviszonyokkal és határozott állami struktúrapolitikával kívánja elérni a magyar gazdaság modernizálását, a kibontakozást. Az „A” változat több évre szóló gazdasági stratégiát fogalmaz meg, amelyben kitüntetett szerepet kap az 1989. év. A jövő évben ugyanis már olyan mértékű változtatásokat kell megvalósítani, amelyek hatása a termelés szerkezetében és a reálfolyamatokban érezhető változást eredményeznek. Ezt elősegítheti, hogy a nemzetközi pénzpiaci kapcsolatainkban 1989-ben átmenetileg kisebbek az adósságszolgálati kötelezettségek. Az eddigi tervmunkálatok során nagy vonalakban kialakultak az irányváltás körvonalai. Ezek finomítása, összerendezése még további munkát jelent, figye______ l embe véve a már elhatározott, nagy jelentőségű intézkedések, például a társasági törvény várható hatásait.- Mint azt a megyei pártbizottság szeptember 22-i ülésének határozata is megállapította: a gazdálkodó szervek széles körben nem értenek egyet a visszafogott fejlesztési lehetőségekkel, a rosszul gazdálkodó vállalatok állami támogatásának további fennmaradásával, az a megítélés, hogy a stabilizációs és kibontakozási program gyakorlati jelei még csíráiban sem érzékelhetők. Mi erről az ön véleménye?- A gazdasági kibontakozás érdekében szükséges strukturális megújulásnak jelentős forrásigénye van, s ennek szűkösségét valós problémának tartom. Ezen érdemben csak a gazdaság potenciális jövedelemtermelő képességének növelésével, a jövedelemfelhasználás elosztási arányainak módosításával, a rosszul gazdálkodók állami támogatásának erőteljes mérséklésével, illetve megszüntetésével lehet változtatni. Jogos kifogása a gazdálkodó szervezeteknek, hogy mozgásterüket korlátozza a fejlesztésekre fordítható források hiánya. Úgy érzem azonban, hogy esetenként nagyobb a szegénység a piaci igényekre alapozott, a kívánt jövedelmezőséget ígérő fejlesztési elgondolásokban, az ésszerű gazdálkodásban, mint a pénzforrásokban. Minden gazdálkodó hozzájuthat a szükséges forrásokhoz, még a jelenlegi szűkös pénzeszközök mellett is, ha valóban versenyképes fejlesztésekre tud vállalkozni. Vitatkoznék azzal az állítással, hogy a stabilizáció és kibontakozás gyakorlati jelei még csíráiban sem érzékelhetők. Most, a stabilizáció és a kibontakozás megalapozásának első szakaszában markáns reformokat vezetünk be, illetve készítünk elő. Olyan összehangolt, komplex reformokról van szó, amelyek alapjaiban változtatják meg a politikai gondolkodást, intézményrendszert, a gazdaságpolitikát, a gazdaságirányítást, illetve a gazdaság szereplőinek magatartását, szemléletét. E reformlépések egy részének hatásai már ma is jelentkeznek a gyakorlatban. így például az állami támogatások csökkentése, a gazdaságtalan tevékenységek megszüntetése körültekintőbb gazdálkodásra késztet egyes vállalatokat, amelyek a nagyobb mozgásszabadságra alapozva keresik erőforrásaik hatékonyabb kombinációit.-Ön a júliusi KB-ülésen a gazdaságpolitika irányelveinek meghatározásán túl - amely a külvilágra nyitó és teljesítményelvű gazdaságpolitika megvalósítását tűzte ki célul - szólt arról is, hogy olyan társadalompolitikát kell kialakítanunk, amely egyrészt ösztönzi a termelést, másrészt olyan szociális védőhálót kell létrehozni, amely gondoskodni képes a hátrányos helyze- tűekről és a rászorulókról. Az azóta eltelt három hónap alatt milyen nagyra sikerült szőni ezt a védőhálót?- Az elmúlt 3 hónap gazdasági és társadalmi folyamatai mellett, az adott szociálpolitikai intézményrendszer keretei között csak megkezdeni lehetett e háló szövögetését. Az átgondolt, hatásaiban és kapcsolódási pontjaiban is teljes, reform-konform szociális rendszer kiépítése nem megy egyik napról a másikra. Egyidejűleg kell szembenéznünk a napi társadalmi-szociális feszültségek szükségszerű enyhítésének a követelményeivel, valamint gazdasági adottságainkból, termelési viszonyváltozásainkból következő hosszabb távú feladatokkal. Egy időben kell tehát például a 70 éven felüli nyugdíjasok körében - kötelezettségvállalásainknak megfelelően - ellentételezni az áremeléseket, kiigazítani az adótörvényeket; s ugyanakkor kialakítani az új feltételeknek megfelelő, a tartósan, hosszabb távra érvényes nyugdíjrendszert. Amikor arról beszéltem, hogy olyan szociális rendszert kell kialakítani, amelyben van lehetőség a hátrányos helyzetek, az önhibán kívüli perifériára szorulók csökkentésére, visszafordíthatatlanságának megakadályozására, akkor a pénzbeli és természetbeni társadalmi juttatások teljes körének áttekintésére, elveinek újragondolására, gyakorlatának újrarendezésére gondoltam. Ez azonban nem megy egyik napról a másikra, felelősségteljes megalapozott, társadalmilag kontrollált munkát igényel. Ezek a munkák beindultak. Folynak az előkészítő vizsgálódások egész elosztáspolitikánk megújítására. Kialakult elképzelések vannak a társadalombiztosítási rendszer önállósodására, az állami költségvetésről történő leválasztására. Előre láthatóan a jövő év első felében az Országgyűlés elé kerülhet a nyugdíjrendszer korszerűsítési javaslata is. Mindezeket a költségvetési reformmunkálatoknál is figyelembe kell venni. E változások egész társadalmi fejlődésünkre kihatnak. Amennyire indokoltnak érezzük a mielőbbi lépések megtételét, legalább annyira indokolt az, hogy végig- gondoltan cselekedjünk - nincs lehetőség hibázni.- Úton-útfélen tapasztalható, hogy az emberek nap mint nap bátrabban és kritikusabban politizálnak, s nemcsak baráti társaságokban, hanem a munkahelyen is. Szóbeszéd tárgya többek között a politikai intézményrendszer korszerűsítésével kapcsolatban az, hogy az SZKP Központi Bizottságának október elejei ülésén átszervezték a Központi Bizottság munkáját és apparátusát, többek között osztályokat szüntettek meg. Várható-e hasonló átszervezés a magyar pártapparátusban?- Azt hiszem, jó dolog, hogy az emberek ma szakmai körökben, társaságban jobban odafigyelnek, mi történik a világban, mi történik az országban. Azért sem marasztalhatók el, ha a korábbiaknál bátrabban és kritikusabban politizálnak, nyilvánítják véleményüket helyi, vagy országos kérdésekben. A májusi pártértekezletet követően egyik fő célunk éppen a politikai aktivitás kibontakoztatása volt. A társadalmi-gazdasági stabilizáció nem képzelhető el a legszélesebb demokratizálás, az emberek beavatottsági élménye, jobbító szándékú beleszólása, a társadalom cselekvő részvétele nélkül. A párttagok, a pártonkívüliek felvetéseinek, javaslatainak el kell jutniuk a megfelelő politikai és állami döntési szintekre. Ugyanakkor az új várakozásoknak megfelelő, korszerű, közvetett módszerek szükségesek a közvélemény formálására, befolyásolására. Ezeknek a követelményeknek csa a politikai intézmény- rendszer átfogó korszerűsítésével lehet megfelelni. A politikai intézményrendszer reformja igen sokrétű feladatot jelent. Kiterjed a politikai, államhatalmi, államigazgatási, gazdálkodási szervek funkcióinak, felelősségi viszonyainak teljes körű átgondolására és szükséges módosítására. így többek között a párton belül rendezésre kerül a Politikai Bizottság, a Központi Bizottság, illetve az apparátus feladatköre, funkciója is. A Magyar Szocialista Munkáspárt politizáló pártként kíván működni. Ennek megfelelően a párt központi szervei munkájának, kapcsolatrendszerének korszerűsítésével el kell érni, hogy a párt a politika, a társadalom formálásának egyik kezdeményező stratégiai műhelyévé váljon. A Központi Bizottságnak egyértelműen a párt vezető szervévé kell válnia, amely nagy érzékenységgel reagál a fontosabb társadalmi eseményekre, kialakítja a társadalomfejlesztés stratégiáját, messzemenően támaszkodva az alapszervezetek jelzéseire és mozgalmi aktivitásukra. A Központi Bizottság apparátusának legfőbb feladata pedig a párt központi vezető testületéi döntéseinek előkészítése, munkájának segítése. Az apparátus munkájának átszervezésénél az a kiindulópont, hogy a politikai stratégiát kidolgozó műhelymunka álljon a középpontban, a múltban jellemző, de még -jelenleg is nyomokban fellelhető direkt befolyásoló szerep helyett. Ennek megfelelően történik majd meg az apparátus szerkezetének átalakítása, megszüntetve az államigazgatási szerkezet leképezését.- Sokan úgy látják, hogy a pártapparátus túlságosan elfoglalt önmaga átszervezésével, sokkal inkább keresi a saját helyét, mint a kibontakozás módjait.- A pártapparátusok, miközben átgondolják saját szerepüket, funkcióikat, átalakítják szervezetüket, tudatában kell lenniük azzal, hogy ez a szervezőmunka semmiképpen sem lehet öncélú. Elsősorban azt kell szem előtt tartaniuk, hogy az átalakított szervezetben miként tudják segíteni a választott párttestületek munkáját, hogyan tudják betölteni azt a szerepet, amelyet elvár tőlük az adott testület és a párttagság. Az apparátusok átformálásánál nem lehet helye presztízsszempontoknak, bár a dolgok természeténél fogva előfordulhatnak utóvédharcok a korábbi állapotok fenntartására. A szükséges szervezeti, személyi változtatásokat haladéktalanul végre kell hajtani, hogy a megújulás után az apparátusok hatékonyan járuljanak hozzá a kibontakozás feladatainak megoldásához.- Nem érzi úgy, hogy túlságosan türelmetlenek vagyunk? Hisz tudós közgazdászok bebizonyították: az új gazdaságpolitika az első két évben nem eredményt, hanem veszteséget hoz, a gazdaság átalakítására hozott szigorú és reális intézkedések hatása csupán a harmadik, negyedik évben érzékelhető.- A társadalomban ma valóban tapasztalható egyfajta türelmetlenség, ami az elmúlt évtized stagnálása, esetenkénti visszaesése tükrében érthető, de tisztában kell lenni azzal is, hogy a szükséges változtatások eredményei többségükben nem jelentkezhetnek rövid időn belül. így például - bármennyire szeretnénk - nincs realitása annak, hogy 1 -2 év alatt lényeges javulás érhető el az életszínvonalban. Tudomásul kell venni ugyanis, hogy az életszínvonal alakulása nem a politikai és állami szervek szubjektív elhatározásától függ, hanem az ország gazdasági helyzete, a nemzetközi környezet által minősített teljesítőképessége határozza meg. El kell érnünk, hogy a közvélemény megértse: áldozata nem hiábavaló, mert olyan jelentős átalakulás kezdődött meg a magyar társadalomban és gazdaságban, amely belátható időn belül lehetővé teszi az ország modernizálását, és ezen keresztül népünk életviszonyainak érzékelhető mértékű fokozatos javulását. D. VARGA MÁRTA
