Tolna Megyei Népújság, 1988. október (38. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-03 / 236. szám
4 ^NÉPÚJSÁG 1988. október 3. ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Miért kell adópótlékot fizetnie? Molnár Ferencné paksi olvasónk azt szeretné megtudni, hogy miért kell neki adópótlékot fizetni, amikor két részletben befizette a településfejlesztési hozzájárulást. Az első félévre esedékes részletet 1988. március 21-én, a második félévit pedig július 16-án adta postára. Jákli Péter, Paks város tanácselnöke válaszolt:- A 28/1984. (VII. 17.) PM számú rendelet 5. paragrafusa alapján a településfejlesztési hozzájárulás megállapításánál, beszedésénél és behajtásánál a lakossági adóigazgatási eljárás általános szabályairól szóló rendelet előírásait kell alkalmazni. Az említett szabályozás szerint az adó félévenként egyenlő részletben, a félév első napján esedékes és az I. félévi március 15-ig, a második félévi szeptember 15-ig fizethető adópótlékmentesen. Az adópótlék mértéke 1988. január 1 -jétől havi 2 százalék, melyet a tartozás esedékessé válásának napjától a befizetés napjáig kell számítani. Adózónk az első félévi hozzájárulást március 18-án fizette be, tehát az adópótlékmentes fizetési határidő után. A hozzájárulás összegének fele, 300 forint január 1 -jén vált esedékessé, így januártól márciusig havi 2 százalék, ösz- szesen 6 százalék adópótlék jár a késedelmes fizetés miatt. Az adópótlék összege így 18 forint, a második félévi településfejlesztési hozzájárulás 300 forint, ezért 318 forintról kapott adózónk értesítést - helyesen. A második félévi 300 forintot július 16-án fizette, így 18 forint a hátralék. A településfejlesztési hozzájárulást tehát nem az év végéig, hanem az említett időpontig lehet adópótlékmentesen fizetni. Két kérdés Magyarkesziből Brugovicz Károlyné magyarkeszi olvasónk két kérdéssel fordult szerkesztőségünkhöz. Azt írta levelében, hogy vásárolt egy családi házat, aminek vételárát még 1986-ban kifizette, de az előző tulajdonos még nem íratta át az ő nevére. Azt kérdezte, kinek kell az átíratást intézni? Második kérdése: olvasónk a Szurmai utcában lakik, melynek nincs szilárd burkolata. A környező utcák mindegyike betonozott, vagy legalábbis kőzúzalékkal leszórt, s így esős időben is használhatók. Milyen módon lehetne járhatóvá tenni a Szurmai utcát is? Dr. Deák Konrád válaszolt:- Az illetékekről szóló 1986. évi I. törvény 19. paragrafusa így rendelkezik: „A vagyonszerzési illetéket a szerző fél köteles megfizetni.” Ön vásárolt, azaz szerzett egy házat, a vagyonszerzési illetéket tehát - hacsak a szerződésben nem állapodtak meg másként - önnek kell kifizetnie. Egyébként sem az eladónak kell az után járnia, hogy házat az ön nevére Írják, ez elsődlegesen az ön érdeke. Javasoljuk tehát, hogy az adásvételi szerződést megfelelő példányban (de legalább négy példányban) mutassa be a Tolna Megyei Illetékkiszabási és Vállalati Adóhivatalnak. Ha utazásképtelen, küldje meg a szerződést ide, ennek a hivatalnak. Az illetékhivatal közölni fogja, hogy mennyi illetéket kell befizetni, s ha ön ezt befizette, ennek megtörténtét igazolja, a Földhivatal pedig a szerződésnek oda történt bemutatás után a tulajdonjogot az ingatlannyilvántartásba be fogja jegyezni. A másik kérdésére válaszolva indokolt a községi tanácshoz fordulnia, ahol az illetékestől ebben a kérdésben bővebb tájékoztatást fog kapni. Jogosan járt-e el a tanács? Özv. Varga Józsefné koppányszán- tói olvasónk 1987. október 10-én eladta szőlőingatlanát Az adásvételt szabályosan lebonyolították és a tulajdonosváltozást a Nagykónyi Közös Tanácsnál is bejelentették. Sérelmezte, hogy ennek ellenére 1987. évre a boradót terhére kivetették. Azt is kifogásolta, hogy 600 forint összegű településfejlesztési hozzájárulás fizetésére is kötelezték, holott 2690 forint nyugdíján kívül semmilyen más jövedelme nincs. Hegedűs Károlyné Nagykónyi Közös Tanács elnöke válasza:- A boradóra vonatkozó sérelmét jogtalannak tartom, mivel a borforgalmi adót mindig a következő naptári évben kell fizetni. Mivel a szőlőjét terméssel együtt október 10-én adta el, így az új tulajdonos ennek a termésnek az adóját csak 1988- tól köteles fizetni. A kirótt 1987. évi boradó tulajdonképpen az 1986-os őszi termés után került kivetésre. Múlt évi adótörlési kérelmére reagálva értesítem, hogy az 1200 forint (az 1986. és 1987. évi településfejlesztési hozzájárulás) hátralékát 672/1987. számú határozattal eltöröltük. Mulasztást követtünk el annyiban, hogy ennek sem a könyvelése, sem az ön értesítése nem történt meg. Utólag ezt korrigálni fogjuk, s szíves elnézését kérjük. A Nagykónyi Községi Közös Tanács 2/1985. (XII. 17.) számú tanácsrendelete 6. paragrafusa értelmében azokat a személyeket kell mentesíteni a településfejlesztési hozzájárulás fizetése alól, akiknek az 1 főre eső jövedelme nem éri el a havi 2500 forintot Akié ezt meghaladja, köteles lenne fizetni, de méltányosságból nagyon sok esetben részleges, vagy teljes törlést engedélyezünk. Jövedelemadót az ön terhére csupán a használt földterület után vetettünk ki, ha földterülete nagyságában változás van, úgy a 26/1976. (X. 17.) MT számú és a végrehajtására kiadott 38/1976. (X. 31.) PM számú rendelet 32. paragrafusa (1) bekezdése alapján minden év március 1. napjáig köteles ezt az adóhatóság felé jelezni. Őn nem jelentette be, hogy a használatában lévő földterülete csökkent, ezért a korábban bevallott terület után került kivetésre az adója. Kérem, személyesen keresse fel adóügyi dolgozónkat a koppányszántói ügy- félfogadási napon (minden hét csütörtökén) és ott jelentse a földterületében bekövetkezett változást hogy a szükséges adómódosítást elvégezhessük. irr“ m|| VÁLASZOLUNK Az egyes gazdálkodó szervezeteknek a bérszabályozási előírások alól történő mentesítéséről szóló korábbi jogszabályt módosítja a Minisztertanácsnak a Magyar Közlöny idei 37. számában megjelent 65/ 1988. (Vili. 11.) MT számú rendelete, amely kiegészíti a mentesítés megtagadásának, továbbá a feltételek teljesítéséről szóló nyilatkozatadási kötelezettségnek a szabályait, előírja a gazdálkodó szervezeteknek a feltételek vállalására vonatkozó szándéka bejelentési határidejét is. A rendelet f. évi augusztus 15-én hatályba lépett. A művelődési miniszternek a 17/1988. (Vili. 16.) MM számú rendelete a pedagógusok kötelező óraszámáról szóló korábbi jogszabályt módosítja, ennek megfelelően módosulnak a rendelet mellékleteiben foglaltak is. Az egyes munkakörökre irányadó, megváltozott, kőtelező óraszámokat ide átmásolni nem tartjuk indokoltnak, az érintettek a Magyar Közlöny idei 38. számában olvashatják azokat, csupán annyit jegyzünk meg, hogy a jogszabály f. évi szeptember 1. napján hatályba lépett. Hivatalos lapunknak ugyanebben a számában olvasható a pénzügyminiszternek a versenytárgyalás-kiírási kötelezettségről szóló 36/ 1988. (Vili. 16.) PM számú, valamint a szociális és egészségügyi miniszternek a magyar állampolgárok külföldi gyógykezelésével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 10/1988. (Vili. 16.) SZEM számú rendelete. Az előbbi jogszabály előírja, hogy valamely szerződést mely esetekben kell versenytárgyalás útján megkötni, mikor köthető meg a szerződés versenytárgyalás mellőzésével, kimondja azt is, hogy az e rendelet hatálya alá tartozó versenytárgyalási ajánlatok felbontására a finanszírozó pénzintézetek képviselőjét is meg kell hívni. A szociális és egészségügyi miniszter rendelete meghatározza, hogy a külföldön történő gyógykezelést ki kinél kezdeményezheti, mikor indokolt az és ki dönti el a külföldi gyógykezelés indokoltságát, rendelkezik a jogszabály a külföldi gyógykezelés anyagi vonatkozásairól is, ugyanakkor kimondja, hogy a beteg vagy törvényes képviselője a külföldi gyógykezelése után a rendelkezésre bocsátott devizaösszeggel a hazatérést követő 8, a támogatásként kapott forintösszeggel a hazatérést követő 14 napon belül köteles elszámolni. Jó tudni, hogy a külföldi gyógykezelésre javaslatot tevő országos intézet a hazatért beteget - a területileg és szakmailag illetékes intézmények bevonásával - gondozásba veszi. A kereskedelmi és piacfelügyelőségek működési rendjéről szól a kereskedelmi miniszter 8/1988. (Vili. 24.) KeM számú rendelete, amely szerint a megyei kereskedelmi és piac- felügyelöség tagja nem járhat el olyan ügyben, amelyben a vizsgált vagy ellenőrzött személy a hozzátartozója, egyébként a felügyelőség tagjai a vizsgálatot, ellenőrzést felügyelői minőségük igazolásával vagy anélkül, mint fogyasztók végzik. Próbavásárlás vagy szolgáltatás próbaként való igénybevétele esetén a fizetés után kell a felügyelőség tagjának jogosultságát igazolni és a szükséges intézkedést megtennie. Az ellenőrzésről a jogosultság egyidejű igazolása mellett a fogyasztót tájékoztatni kell, ha az ellenőrzésre az árunak a fogyasztó részére történő értékesítése során kerül sor, a fogyasztó azonban az áru átadására nem kötelezhető. Rendelkezik a jogszabály a rendellenességek észlelése esetén teendő további intézkedésekről is. Ez utóbbi jogszabály a Magyar Közlöny f. évi 39. számában jelent meg. DR. DEÁK KONRÁD Dédapáink víg kedélye Hajdanában életre szóló eseményt jelentett, ha valaki a bíróságra került, nem csoda hát, ha minden eszközzel igyekezett becsületét megőrizni. A Tolnamegyei Közlöny 1899. október 8- i számában egy megszorult atyafi állott - amint a humor címe is mondja - a törvény előtt: „Bíró: - Ön az anyósának két fogát kiverte. Mit hozhat fel mentségére? Vádlott:- Felhozom az anyósomat”. Azt hiszem, a meggyőző érv után nem árt azt sem érzékeltetni, milyen régen is volt 1899. Röviden szólva olyan régen, amikor még a vasúton való elhelyezkedéshez szükséges volt az erkölcsi bizonyítvány, ahogy az a fenti lap két héttel későbbi számában is szerepel: „Bemegy a rendőrségre egy öreg parasztasszony. - Erkölcsi bizonyítvány kellene a fiamnak, be akar jutni a vasúthoz. (A fogalmazó erre megkezdi a hivatalos aktust.) - De megérdemli-e a fia az erkölcsi bizonyítványt? - Már hogyne kérem - hangzik a felelet bátran írhat arrul minden jót. - Milyen ember a fia? - Áldott jó lélek. - No, jó, akkor kiállítjuk a bizonyítványt, küldje el a fiát s adjon neki egy koronát bélyegre. - Nem jó lesz ez így! Ha én odaadom a koronát a fiam kezébe, amilyen gazember, bemén a korcsmába, oszt’ elissza”. Ilyen esetben már csak a protekció segíthet - gondolhatnánk, de alighanem tévedünk, hiszen mindössze két évvel előtte született egy olyan rendelkezés, amelyet a Szekszárd Vidéke 1897. október 9- i számában Érdekes miniszteri rendeletnek nevez: „A vallás- és közoktatásügyi miniszter nagyon érdekes rendeletet adott ki e héten. Ugyanis tudtára adja ösz- szes alárendeltjeinek, hogy nála ezentúl megszűnt a protekció. Azt írja, hogy szomorúan tapasztalja, manapság a legtöbb egyén előhaladását a közpályán kimagasló alakokra építi, ami nagyon elhibázott dolog, miért is őnála ezentúl a prote- zsáltak csak károsulhatnak, előre nem mehetnek, mert ha saját érdemeire nem tud hivatkozni, úgy mások érdemeivel csak a maga képességeit teszi gyanússá. Mily szépen hangzik ez a rendelet...” Szépen, bizony, mert ez, ugye az elmélet, de alig fél év múlva, a fenti lap 1898. március 19-i számában már a további fejleményekkel is találkozhatunk, méghozzá Szekszárdon. „Tudvalevő, hogy az egyes miniszterek rendeleti úton egyszerűen beszüntették a protekciót. Kezdette pedig a sorozatot Erdély Sándor igazságügyminiszter. Úgy látszik azonban, erről a régebbi keletű rendeletről megfeledkezett a pénzügy- miniszter is, mert az, ami Szekszárdon megesett, nemigen alkalmas arra, hogy a protekcióellenes rendeleteknek reklámot szerezzen. Két éve megürült Szekszárdon a pénzügyigazgatóságnál egy kataszteri irodatiszti állás, amely állásra 18-an pályáztak, kvalifikált, sőt túlkvalifikált emberek, amint az már történni szokott minden pályázatnál. Annál nagyobb vala az elképedés, mikor az állásra egy hatvanesztendős, kiérdemesült kiskereskedőt nevezett ki a pénzügyminiszter. A nagy csodálkozás azonban csakhamar megszűnt, amikor kiderült, hogy a kinevezett öregúr Erdély Lajos, a protekcióüldöző Erdély Sándor igazságügyminiszter bátyja. így aztán a dolgot mindenki természetesnek találta, annál inkább, mert utóvégre a szolgálati érdek sem szenvedett kárt, minthogy a pénzügyminiszter hamarosan egy új irodatiszti állást szervezett, s arra kinevezett egy fiatal, munkabíró embert, aki most az igazságügyminiszter úr bátyja helyett elvégzi a munkát...” Azóta, úgy tudom, nem egyedül a miniszter urat üldözte a sors, persze, olyan is akadt, akinek neve és az életében szereplő helységek ugyancsak furcsán álltak össze. A „Jó adoma” című írás a Tolnamegyei Közlöny 1883. október 28-i számában pihent mindeddig: „Jó adoma, ráadásul meg is történt. Egy Tolna megyei család az elmúlt nyáron látogatást tett Nyavalyádon, egy Zala megyei községben, s ott egy társaság alkalmával az odavaló lelkész így mutatta be magát: - Pogány apától, ördög anyától pokolban születtem, kínlódon káplánkodtam, s most nyavalyádon plébánoskodom. Magyarázata ez: apját Pogánynak, anyját pedig vezetéknevén Ördögnek hívták, Pokol nevű faluban született, Kínlód községben káplánkodott, s jelenleg nyava- lyádi plébános...” Ilyenkor ősz táján a neveken kívül más hatalom is volt, ami megkeverte a helységeket, legalábbis százkét éve, az előbbi lap október 10-i száma szerint. „A murczi hatalma. A múlt hét végső napjai egyikén egy szegzárdi polgárember vidékről jött komájával kiment borozgatni sógorának csatári pincéjébe. A jó új bor, melyből embereink túlságos sokat élveztek, fejőkbe szállt. Késő éjjel indultak haza. Az út, melyen jó darabig haladtak, ismeretlennek tűnt fel előttük, de ezt mámorukból kifolyó csalódásnak vélték, s tovább haladtak, azaz hogy tántorogtak. Nem győztek azonban már menni, egy fa mögé lefeküdtek aludni, s ott virradtak. Másnap reggelre kijózanodtak, mily nagy volt azonban a meglepetésük, midőn embereink Várdomb község határában találták magukat!” Lehet, hogy a várdombiak érdeklődtek is tőlük, miként jutottak falujukba, de aligha válaszoltak szívesen, akárcsak a Pesti Hírlap kilencven évvel ezelőtti, október 5- i számának tárgyalásán. „- Miért ragaszkodott annyira ahhoz a lopott jószághoz?- fagatta az elnök a leányt. - Csak azért, kérem, mert én a melltűt nem loptam, ajándékba kaptam. - Kitől, a nagyságától?- Óh, a nagyságos asszonytól mindössze egy alsószoknyát kaptam, de olyan rossz állapotban, hogy én restelltem hordani, hát odaadtam a vicinének. A melltűt a fiatalúr adta nékem. - Ki az a fiatalúr? - Géza úrfi, a nagysága fia, aki tavaly az önkéntesi tanfolyamot hallgatta.- Aztán miért ajándékozta volna Géza úrfi az édesanyja ékszerét magának? - Tessék elhinni, nem ingyen. - No, de mégis?- Ha éppen muszáj, megmondom: a fiatalúr szerelmet vallott nekem, és én meghallgattam. - Micsoda? - Hasztalan faggat a tekintetes úr, többet nem mondok, ha még olyan kíváncsi is...” Volt, aki persze többet is mondott volna, ha ugyan hittek volna neki. A főszereplő nevéhez egy fontos októberi eseményt, az ozorai csatát szokták kapcsolni, pedig ebben éppen semmilyen szerepe nem volt. Lehet, hogy Perczel Mórnak - hiszen róla van szó - abban a történetben is csak a legendája élt tovább, amit Mikszáth Kálmán idézett föl az előbbi lap 1882. évi 207. számában: „Valami rendkívül fontos hadi mozdulat meg-, vagy meg nem tevése volt a tapéton. A vélemények meglehetősen eltérők voltak. Perczel Vetterék ellen tartott ezúttal rendkívül fényes szónoklatot. - Uraim! - mondá, mikor már minden kigondolható érvet felhozott, s egészen elragadta hallgatóit - midőn legelőször tábornokká lettem, egy szegény ősz emberrel találkoztam a Bácskaságban. Elém jött, s kezeit áldólag terjesztő fejem fölé. Tábornok úr, így szólt hozzám, az én szívemben egy óhajtás él. Isten írta azt be a szívembe. Nézzen ön a szemeimbe és olvassa ki belőlük azt az óhajtást, mert az mindnyájunk óhajtása. Ha ezt az óhajtást fogja tábornok úr követni, golyó nem éri, s a magyar hadsereg diadalra vergődik. Uraim, azóta előttem van e galambősz aggastyán, s az ő óhajtását akarom most követni, midőn azt ajánlom... - Ohó, uram! - szólt közbe Vetter, - azt csak az az aggastyán maga mondhatná meg!”, s ezzel megmentették a reális haditervet Vannak azonban menthetetlen esetek, köztük az, amelyet a Tolnamegyei Közlöny ismertetett 1880. október 10-én: „Egy bécsi kereskedő levelet küldött Csehország egyik városába, de ama megjegyzéssel kapta vissza, hogy a címzett meghalt. Ismét elküldte, két nap múlva megint visszatért, az előbbi megjegyzés mellett egy újabbal: Még mindig halott...” DR. TÖTTÖS GÁBOR Meghallgatott vallomás (Pogány Willy rajza)