Tolna Megyei Népújság, 1988. szeptember (38. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-14 / 220. szám

1988. szeptember 14.

fshÉPÜJSÁG 3

Minőség, választék, piacképesség

Miért sárga a zöldpaprika?

Most, hogy kinyílt az ország nyugati kapuja, és egyre többen jutunk el, ha tovább nem, a szomszédos Ausztriába, csak ámulunk a bőséges áruválasztékon. „Ne törjék be a kirakatüveget” - kiabálnak magyarul a műszaki üzletek előtt álló alkalmazottak. Egyáltalán nem értek a műszaki, híradástechnikai cikkekhez, de tökéletesen megtudom érteni a kirakat előtt tolongó nézőseregletet, hiszen olyan rádiókat, tévéket, Hi Fi-tornyokat látnak, amire itthon nincs módjuk.

így jártam én is: a salzburgi piacon. Számomra eddig teljesen ismeretlen zöldség- és gyümölcsféléket árultak gyönyörű csomagolásban, ládákban, kötegekben, s minden egyes árunál megjelölték azt is, hogy honnan, melyik országból származik. Most láttam először avokádót és papayát, hófehér spárgasípokat, s valami sötétzöld levelű zöldségfélét - mai napig sem tudom vajon mi lehetett. Most láttam először, hogy a még élvezhető, de már nem esztétikus banánt egyharmad áron kínálják, az egyik falusi boltból pedig ingyen el lehetett vinni a töppedt narancsot. Miközben oda-vissza vagy tízszer megkerültük a piacot, egyik ámulatból a másikba esve, egy idő után azt kezdtem kutatni: hol vannak a mi Kert-Magyarországunk híresen szép zöldség- és gyümölcs- féléi. Ilyenre azonban senki ne számítson, merthogy nincsenek.

Az alma mindenütt zöld színű, hatalmas és milliméterre egyforma. Elvétve látni Star- kingot - Görögországból hozzák. A paprika származását tekintve Holland, óriási, s az ize a friss zöld fűre emlékeztet. Azonnyomban eszembe jutott, hogy itthon nálunkaz elmúlt években hektárszámra vágták ki a fákat az almáskertekben, amit leszedtek, nem mind tudták tárolni, és pálinkát főztek az ízletes gyümölcsből. A paprikát, amit nem ettünk meg azonnal, nem tettünk el savanyúságnak, és nem dolgozták fel a konzervgyárak a szárán csípte meg az októberi dér. A sárga színű zöldpaprika exportja ugyanis nálunk minimális.

Pedig még emlékezhetünk arra, hogy Madocsán és Bogyiszlón egy időben selyempapírba csomagolták az almát, Mözsön pedig a Findus cég kamionjába rakták a szép sárgára érett zöldpaprikát.

Egyik neves szakemberünk a következőképpen fogalmaz: „Európában Magyarország a paprika vonatkozásában fehér folt" De hát miért? Miért termelünk mi csak fehér, meg halványsárga étkezési paprikát, ha tőlünk nyugatra és keletre egyarán a zöld színűnek van piaca?

És ha már sárga színű a mi zöldpaprikánk, miért nem jut belőle más országokba is?

A zöld színű paprikát Wonder típusú paprikának hívják, és Hollandiában nemesítették. Magának a fajtának az az előnye, hogy sokáig, két hétig tartja a minőségét, nem romlik, nem rohad, és szállítás közben nem törődik meg. Erre ugyan lehetősége sincs, hisz gondosan csomagolják, de ideje sem, mivel a megrendeléstől számított huszonnégy órán belül a repülőgépen a termelőtől a boltba érkezik.

Az íze, hát az ugyan meg sem közelíti a sárga paprikáét, de hát az agrobussinest némely országban másként értelmezik, mint nálunk. Az agrárüzlet fogalomkörébe ugyanis a termelésen, és a feldolgozáson kívül hozzátartozik a kereskedelem is.

Ha a kereskedelem olyan pontosan működne nálunk is, mint másutt, akkor, igen jó ízű zöld színű zöldpaprikát termelhetnénk, s termelnének is az üzemek. Az élelmiszer export piac ezzel bővíthető lenne, s a piac ismeretének a birtokában lehetne fejleszteni, s jobban kiaknázni az ország agrárökológiai potenciálját. Már csak azért is, mert az Agrárgazdasági Kutatóintézet számításai szerint 20 millió ember élelmezésére lenne képes az ország...

A kereskedelem rendszerén kellene tehát mielőbb változtatni, alkalmassá tenni arra, hogy abban az időszakban, mikor nálunk az esportpiacon értékesíthető, jó minőségű friss áru érik, azonnal eladják a portékát. Mondják sokan, hogy az az áru „piacos”, amelyet januártól januárig egyenletes minőségben és pontosan szállítanak. Azokkal az országokkal, ahol az éghajlati adottságok lehetővé teszik, hogy egész évben az év minden hónapjában beérjék bármely termés, versenyezni nagyon nehéz. De az nem igaz, hogy kellő tájékozottság, piaci ismeret birtokában a - nem lehet eléggé ismételni - rendkívül finom ízű magyar zöldségre, gyümölcsre csemegeszőlőre és borra ne lenne vevő.

A paprikánál maradva: csak a magyar ízléskultúrára alapozott sárga paprikára is bizonyosan akadna vevő még akkor is, ha azt nem két, hanem egy hétig lehet a romlás bármiféle jele nélkül tárolni. Más kertészeti kultúrák termékeiről nem is beszélve: a választékbővítés ott is fontos, ahol van miből válogatni.

Az agrárkereskedelem azonban még most is az útkeresés időszakát éli: öt vállalat értékesíti az agrártermékek négyötödét. Igaz ugyan, hogy alanyi joggá vált a külkereskedelem, mégis az élelmiszer-gazdaság vállalatai - főleg a mezőgazdasági nagyüzemek - változatlanul a legtávolabb vannak a külpiactól. Pedig hát a cél, hogy a konvertibilis külkereskedelmi mérleg az ágazatban a kibontakozási program három éve alatt mintegy 300 millió dollárral javuljon, és az élelmiszer-gazdaság termelésének harminc százalékát külpiacokon helyezzük el.

Ma az öt szakkülkereskedelmi vállalaton kívül száz MÉM vállalatnak van külkereskedelmi joga.

Az akadályok felszámolását jól szolgálja majd minden bizonnyal a társasági törvény, jó lehetőséget nyújt az élelmiszer-gazdaság fejlesztéséhez is. Ausztriai példával kezdtük, fejezzük be azzal is, hisz különösen az élelmiszer-ágazatban igen gyakran hasonlítjuk magunkat a szomszédos országhoz. Ami agrárkereskedelmi félépítésük egyik legjellemzőbb vonása: az országban hatezer vállalkozó végez külkereskedelmi tevékenységet.

D. Varga Márta

Számítógépes felügyelőrendszer

A mesterséges intelligencia kifejlesztése a nemzetközi tudományos életben jelenleg még túlnyomórészt az alapkutatásokra korlátozódik. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság anyagi támogatásával, a Budapesti Műszaki Egyetem műszer- és méréstechnika tanszékének fiatal kutatókból álló csoportja kifejlesztett egy olyan technológiai folyamatokat ellenőrző felügyelőrendszert, amely a mesterséges intelligencia alapkutatási eredményeit is felhasználja, önállóan ellenőriz egy-egy technológiai folyamatot, felhívja a figyelmet a berendezés hibáira, kideríti azok okát és javaslatot tesz megszüntetésükre.

Száznyolcmillió forint sorsa III.

A helyi lakástámogatások

felhasználása

Megyei helyzetkép - a népi ellenőrzés javaslatai

A Tolna Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság és valamennyi városi NEB illetékességi területén megvizsgálta, hogyan osztják el a megyében az úgynevezett helyi lakástámogatásokat. Ennek kizárólagos elve a rászorultság, részleteit tanácsrendeletben szabályozzák. A megyei NEB vizsgálati anyagában a legkisebb részt teszik ki a visszaélések és a protekciós ügyek. Sokkal izgalmasabbak mindazok a jelenségek, amelyek nem csupán a tanácsi támogatásban lelhetők fel. Az ügyintézési és döntési mechanizmus, amelyekben nem lehet megítélni, hogy ki a rászorult és ki nem. Ha a vizsgálat tanulságai társadalmi körképet nem is, de kórképet mindenképpen felvázolnak a politikai intézményrendszer egy szeletének működéséről.

Már a NEB-ülés előtt, de azon is felmerült a tanácsi apparátus részéről, hogy a népi ellenőrzés meglehetősen egyoldalúan vizsgálta meg a lakástámogatások odaítélését. Miért nincs pozitív példája, miért csak a hibákat keresik? Hát van pozitív példa is. Tamási tanácsrendelete a legkényesebb jogi igényektől a társadalompolitikai szempontokig minden lényeges kérdéssel foglalkozik. Ennek megfelelően alakult aztán a helyi gyakorlat is. Ott is kaptak vezetők gyerekei támogatást, de általában csak akkor, ha az illető valóban rászorult. Senki nem mondja ugyanis - a népi ellenőrzés se -, hogy vezető, vagy annak a hozzátartozója nem lehet sok mindenre, így a lakástámogatásra is rászorult.

Tanácselnöki érvek között szerepelt az a szempont is, hogy a tanácsi dolgozók - társadalmi mértékkel mérve - nincsenek megfizetve, tehát az apparátushoz való kötődést ezzel a lehetőséggel is lehet erősíteni. Igaz, hogy ez is szempont lehet, de csak abban az esetben, ha az illető valóban rászorult.

A szekszárdi tanácselnök azt mondta, hogy minden rászoruló kapott támogatást.

A népi ellenőrzés viszont megállapította, hogy az első években, tehát 1985-ben és ’86-ban nem volt kellő nyilvánossága ennek a lehetőségnek, emiatt aztán szinte mindenütt kevesebb volt a kérelmező, mint amennyi pénz a rendelkezésre állt. Később a helyzet megváltozott, elterjedt a lehetőség híre és az igények száma is megnőtt.

Az is igaz, hogy a negatív példák zömmel a korábbi időkből származnak, tavaly és az idén már sokkal körültekintőbben jártak el a tanácsok. Nem az lenne tehát a megoldás, hogy a jövőben ezt az alapot megszüntetik - erre nézve is hangzottak el kijelentések -, hanem az, hogyha minden esetben szociálpolitikai szempontokat vennének figyelembe. Többségében eddig is így történt, de a kirívó ellenél- dákról sem lehet hallgatni.

Az ülésen a NEB-tagok azt sem vitat- ' ták, hogy a szakemberellátás felelőssége is a tanácsi vezetők és testületek feladata. Igenis kapjanak azok kedvezményeket, előnyös lehetőségeket, akikra szükség van az adott településen. De akkor ezt nyíltan ki kell mondani és tanács- rendeletben megfogalmazva kell lehetővé tenni. Egy fiatal pedagógus házasár két gyerekkel egészen biztosan meg tud felelni a mostani tanácsrendeletnek is. A pénzügyminiszter és az építésügyi és városfejlesztési miniszter 1986-os együttes rendelete ezt ki is mondja, de így: „Alapvető a lakáshoz jutás feltételeinek javítását szolgáló helyi programokban szereplő leginkább rászoruló fiatal házasok, illetve többgyerekes családok támogatása. Emellett, indokolt esetben más rászoruló családok is részesülhetnek a támogatásban.

Közülük is figyelmet érdemelnek a pályakezdő szakemberek, különösen a letelepülő pedagógusok, orvosok.”

*

Még néhány részlet az irányelvekből.

„Támogatást azoknak a családoknak célszerű nyújtani, amelyek önhibájukon kívül létrejött vagyoni, jövedelmi, szociális helyzetük következtében, saját erejükből a központi jogszabályokban foglalt támogatások mellett nem képesek lakásgondjukat megoldani. Következetesen érvényesítendő az, hogy támogatás a családok lakásigénye felső határát meg nem haladó méretű lakás esetén adható, átlagos költségszintű lakás építésére, vásárlására, illetve egyéb építési munkáihoz.”

„A szociálpolitikai kedvezmény és az állami kölcsön kiegészítéseként a támogatás érdemi segítség legyen a költség, vagy ár megfizetéséhez.”

„Speciális támogatási szabályok alakíthatók ki - az előzőeken túlmenően - a sokgyerekes családból származó, vagy a volt állami gondozott fiatalokra, az egyedül élő, alacsony jövedelmű idősko- rúakra, a mozgáskorlátozottakra, a szociális körülményeknek meg nem felelő telepek felszámolása során lakáshoz jutókra, stb.”

*

Sajnos a tamásin kívül a többi tanács- rendeletből nem igazán tűnik ki, hogy a támogatás célja szociálpolitikai. Nincs szabályozva az sem, hogy a kérelmezők milyen adatokat kötelesek szolgáltatni a végrehajtó bizottság döntéséhez. Arról sincs szó, hogy a szerződéseket milyen tartalommal kell elkészíteni, illetve a támogatás milyen feltételek mellett vonható vissza, az államigazgatási szervnek milyen ellenőrzési kötelezettségei vannak.

A vb elé került anyagok legnagyobb része ezért nem ad alkalmat annak megítélésére, hogy a kérelmező milyen mér- tékban, avagy milyen összegre rászorult. A munkahelyi kereseti igazolások általában csak az alapfizetést tartalmazzák, nem a keresetet. Ugyanakkor nem tapasztalható, hogy a döntés-előkészítő munkában a lényeges adatokat feltárják, még azokat sem, amelyeket például ugyanannál a tanácsnál az építési ügyekkel foglalkozó szakigazgatási szervnél fellelhetnének.

Külön témakört képezett a vizsgálat során, hogy sok esetben a vagyonközösség megszüntetéséhez kérték és kapták a támogatást éppen azok, akik a közös lakás kizárólagos tulajdonjogát megszerezték, itt tehát nyilvánvaló, hogy nem a lakással nem rendelkező kapta a támogatást. De, volt példa arra is, hogy a többi örököst fizette ki valaki a támogatás segítségével. Nem vizsgálták a kérelmezők vagyoni viszonyait sem.

Szekszárdon például 284 támogatott közül 76-an rendelkeztek már megfelelő lakással.

A differenciálás is kívánnivalókat hagy maga után, mert általában meglehetősen egységes összegeket adtak és egységes visszafizetési feltételeket szabtak

meg, holott a körülmények változhatnak. Az ellenőrzést nemcsak a helyi, hanem a megyei tanács is elhanyagolta, a fenti szabálytalanságokra az úgynevezett komplex vizsgálatok sem „bukkantak” rá.

Sok vita volt arról is a NEB-ülésen, hogy miért átlagosan 100 ezer forint a támogatás mértéke, hiszen ezt sem a rendelet, sem pedig a végrehajtási irányelvek nem tartalmazzák. Egy sokgyerekes család, a szociálpoltikai kedvezménnyel, a kölcsönökkel és például 300 ezer forint támogatással már inkább tudott volna lakást venni. A 80-100 ezer forint sok esetben nem érdemi segítség. Nem alkalmazták kellő differenciálással és mérlegeléssel - adatok híján nehezen is tehették volna meg - a visszatérítendő és a vissza nem térítendő támogatásokat.

Végül vitát váltott ki a nyilvánosság kérdése is - amit egyébként a megyei tanács elnöke már egy korábbi vizsgálat kapcsán elrendelt.

Sem a tanácsiak, sem pedig maguk a kérelmezők nincsenek elragadtatva attól, hogy a listákat nyilvánosságra hozzák mind a támogatottakról, mind pedig az elutasított kérelmekről. Pedig meggyőződésünk, hogy csak a nagyobb társadalmasítás - a lakásügyi bizottságok jobb bevonása - és a nyilvánosság az, ami segíthet és nemcsak ebben a kérdésben.

Mindezeken túlmenően a népi ellenőrzés - a városi NEB-ek még ezután tárgyalják a témát - javasolja a tanácsrendeletek felülvizsgálatát, a megyei NEB által vizsgált és bizonyítottan szabálytalan esetek miatt pedig a fegyelmi felelősség megállapítását. Megtárgyalja a témát - a megyei NEB kiegészítéseivel - a megyei tanács végrehajtó bizottsága is.

*

Murphy törvénykönyve szerint: Mindenbe könnyebb belekeveredni, mint kimászni belőle.

A lakástámogatások - tágabban a lakásgazdálkodás -, mert csak komplexen szabad - és lehet - szemlélni a dolgokat, indulatokat kavartak már a NEB-vizsgálat hónapjai alatt.

A jogos és a jogtalan, az indokolt és az indokolatlan indulatoktól elkezdve a hamis gyanúig, a vezetőellenes általánosításokig minden megtalálható körülötte. Az egyik fél álláspontja szerint X., Y., Z. korrupt kiskirály, mások szerint ártatlan áldozata a „nagyok” hatalmi harcának.

A játék persze nem babra megy, így aztán előkerült a „szaldó elv”, ami így szól: „Én kérem nemzettem 20 gyereket, ha egyet-kettőt meg is öltem közülük, ugyan ki vetheti a szememre azok közül, akik közel ennyit sem produkáltak.”

Végezetül az újságíró személyes motivációi sem hallgathatók el, mert - minden ellenkező híreszteléssel szemben ő is ember és sokakkal ellentétben - minden esetben aláírja nevét, ha állást foglal, véleményt mond. Ezzel szemben nem tévedhetetlen, még az is előfordul, hogy egyszerűen csak tájékozatlan egyes kérdésekben és állásfoglalása ezért vitatható. Vitatják is igencsak. Egészen odáig, hogy vannak, akik tudni vélik, hogy kik az újságíró „megbízói”, és hogy ennek okából eleve elrendeltetett, hogy kit - kell - lehet - megtámadni, érveiről tudomást sem venni.

Az újságíró ezzel szemben igyekszik a közvéleményt képviselni. Jelen esetben a megye 268 ezer polgárát, az ő érdekeiket. IHÁROSI IBOLYA

A kukorica egy része is „váltós” lesz- Bizonytalan a kukorica terméskilátása, a mezőgazdák és a gabonaipari vállalatok újabb és újabb mintavételekkel igyekeznek felmérni, valójában milyen hozamra számíthatnak ebből a fontos takarmánynövényből. Az ország egyes déli vidékein már a betakarítást is megkezdték - így például Baranyában és Tolnában is -, ám ez amolyan kényszerű megoldás, hiszen a tartós nyári szárazság következtében van szükség a gépek korai indítására. A termés ugyanis sokfelé „megsült”, és így már semmi remény arra, hogy normálisan érjen be, s kielégítően fizessen a gazdálkodóknak.

A Gabonatröszt szakemberei arra számítottak, hogy az idei termésből 1,8 millió

tonna feletti mennyiséget vehetnek majd át az állami gazdaságoktól és a termelő- szövetkezetektől. A gabonaipar megyei vállalatainak eddigi jelzése szerint azonban esetleg szerényebb mennyiséggel is be kell érniük; az eddigiek szerint 1,65 millió tonnát kínálnak fel a termelők, mindenekelőtt azért kevesebb, mert az idei termés a tervezettnél várhatóan kisebb lesz.

A jelenlegi szerződésállomány szintén ezt tükrözi, de ez a továbbiakban még módosulhat; az elmúlt évek átlagában a ténylegesen átvett mennyiség 300-400 ezer tonnával meghaladja azt, amit a szerződésekben eredetileg lekötöttek. A tröszt mindenesetre valamennyi kukoricáért 5 százalékos felárat fizet, a jelenlegi árrendelet értelmében.

Technikailag felkészültek a termés fogadására.

A tröszt, valamint a vállalatok a felvásárláshoz szükséges anyagiak megteremtésében igyekeznek kedvező feltételeket biztosítani mezőgazdasági partnereiknek, akik szívesen vennék, ha árujukért készpénzt kapnának. Ezért a felvásárlók megpróbálnak újabb banki hitelekhez jutni, a lehetőségek azonban korlátozottak.

Ezért a kukoricáért részben váltóval fizetnek majd, ugyanúgy, mint az a kalászos gabona esetében korábban megtörtént.