Tolna Megyei Népújság, 1988. szeptember (38. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-13 / 219. szám
1988. szeptember 13. tRiÉPÜJSÁG 5 25 éve történt: A nagy vonatrablás Huszonöt évvel ezelőtt, pontosabban augusztus 8-án hajnali háromkor 14 rabló Buckinghamshire közelében a nyílt pályán megállította a Galsgowból Eus- tonba tartó királyi postavonatot és elkövette azt, ami azóta is a brit nemzeti mitológia része: a nagy vonatrablást. Pontosan 2 millió 631 ezer 684 fontot pakoltak ki a vonatból. Azóta mások sokkal többet is raboltak már Nagy-Britanniában, de ki emlékszik a nevükre? Buster Edwards, Bruce Reynolds, Roy James nevének fénye azonban ma is Robin Hoodéval vetekszik Angliában, a börtönből is megszökő Ronald Biggs pedig éppenséggel világhírű lett. A rablók saját maguknak köszönhették a zsákmányt és a körülményeknek későbbi súlyos büntetésüket. Bruce Reynolds és Buster Edwards korábban hagyományos módon már próbálkozott vonatrablással. A hagyományos módszer: meghúzni a vészféket, kirabolni a postavagont, aztán autón menekülni. Csakhogy ezzel, mint annyian mások, ők is kudarcot vallottak: a vonat egy mérfölddel tovább gurult, messze elhagyva a várakozó kocsit, úgyhogy a rablásról le kellett mondani. Az újítás abban állt, hogy kidolgozták a vonat pontos megállításának módszerét: két kesztyű és két elemlámpa alkalmazásával zöldről pirosra váltották a szemafor jelzését. Onnan már csak fél mérföldet kellett megtenni egy hídig, ahol az autók várakoztak. Ebben egy ólmos- bot volt a segítségükre: ezzel mértek akkora ütést az ellenkező mozdonyvezető fejére, amelytől az nem ájult el, de megértette a helyzet komolyságát. És milyenek voltak a körülmények? Mint annyiszor Nagy-Britannia történetében, ismét egy korszak látszott lezárulni és egy másik kezdődni. Botrányokkal volt terhes az 1963-as év: Kim Philby, a mesterkém a Szovjetunióba menekült - idén hunyt el Moszkvában -, Profumo hadügyminiszter megbukott Keeler kisasszony miatt, aki nemcsak vele osztotta meg az ágyát, hanem a londoni szovjet nagykövetség katonai attaséjával is, s Profuma hazugságai nyomán MacMillan kormányfő ugyancsak kénytelen volt távozni, nemcsak a hatalomból, hanem a Konzervatív Párt éléről is. A hatalom tekintélye repedezett és a láthatáron már ott dübörgött az új korszellem, egyelőre az első sikereit besöprő Beatles együttes képében. Ha ehhez hozzágondoljuk, hogy akkoriban egy középcsatár sztárgázsija mindössze heti 100 font volt, érthető, hogy a csillagászati összegű rablás megmozgatta az emberek fantáziáját és titkon a tettesek mellé állította a közvéleményt. Sokan még ma is úgy vélik: a széles körű nyomozás után elfogott rablókra mért különösen szigorú, általában 30 éves börtönbüntetések nem annyira a tett súlyával, inkább azzal álltak arányban, hogy a hatalom meg akarta mutatni, ki az erősebb, azonfelül az összes többi megoldhatatlan gondjáért-bajáért a „kisembereken” a vonatrablókon töltötte ki mérgét. Igaz, egyikük sem ülte le a teljes büntetést, amnesztiával korábban szabadultak, többnyire 1975-ben. Az egyik szervező, Buster Edwards nem lett hűtlen a vasúthoz. Miután szabadulása után még egy áruházi lopásért is elítélték, virágárus standot nyitott a Victoria pályaudvaron és ma London egyik idegenforgalmi nevezetessége. A tettesek közül hármat ma is keres a rendőrség újabb és újabb bűncselekmények miatt, kettőnek a hetvenes években még voltak összeütközései a törvénnyel,- a többiek végképp jó útra tértek. A leglátványosabban ez Renold Biggsnek sikerült: kilenc hónappal azután, hogy megkapta a maga 30 évét, 1965 elején megszökött a wandsworth-i börtönből. Soha nem fogták el, Brazíliában él élete párjával és fiával. Nem járt ekkora szerencsével egy másik tettes, Charles Wilson, aki már 1964. augusztusban megszökött a Winson Green-i börtönből: őt hamarosan újra elfogták. Csak 1978-ban szabadult. Ma szerelőműhelye van Middlesexben. Egy bizonyos: sok mindent raboltak azóta is Nagy-Britanniában, de vonatrablás azóta sem volt. Régi szép idők. MÉSZÁROS GYÖRGY Zárkában és Liget felől jön két rendőr Megállnak a házunk előtt „Szedjél össze mindent Be kell vigyünk a börtönbe" (Börtöndal) Vajon mennyire változhat meg egy ember a rácsok mögött? Mi járhat a fejében akkor, miután becsukódik mögötte a nehéz vasajtó? Mennyire adja meg magát a ténynek: rab lettem! Rácsok között Rácsos világ a szekszárdi Büntetésvégrehajtási Intézet. Ör áll a kapuban, személyi igazolványunkat kéri. Rácsos vasajtók elektromos zárai kattannak. Az elítélteket - érkezésük után - befogadó zárkába helyezik, majd orvosi vizsgálat következik. A ruhák kiadása után alapos személyiségvizsgálatnak vetik alá őket, melynek elsősorban az a célja, hogy a lehetőségekhez mérten testre- szabott nevelési programot állíthassanak össze a nevelök. Vasajtó nyílik. Az elítélt belép egy homályos helyiségbe, - a zárkába - ahol háromemeletes ágyak sorakoznak. Az ember még a gondolattól is szédül, hogy a doberdón, - ez a legfelső ágy neve - teljen el életéből egy pár hónap. Emellett, ott van még egy WC, függönnyel elkerítve. Lehangoló látvány. Persze ilyenkor arra is gondol az ember, ezek az emberek maguknak keresték a bajt, végül is bűnösök, öltek, loptak, vagy más bűn- cselekményeket követtek el. „Ez egy ördögi kör” Komáromi Gyula 43 éves, már ötödszörvan a börtönben. Kereskedő, összesen tíz évet töltött el az ország börtöneiben. A börtőnviszonyokhoz képest elegáns, modora kifogástalan.- Először 1974-ben kerültem börtönbe sikkasztásért. Kiszabadulásom után hamarosan ismét ez lett az otthonom. Most is lopás miatt vagyok, még 155 napom van hátra.- Meg lehet szokni a bezártságot?- Nem lehet, legfeljebb hozzászokik az ember. Én most itt pénzügyi írnok vagyok, szeretem a munkámat. Nem is értem, hogy ez az érettségizett ember, hogy tölthetett már el tíz évet rácsok között? Mert ugye, megbotlani egyszer lehet, de ötször? Mintha megérezné, hogy mire gondolok, elmondja, hogy a tárgyaláson a bírónő is ezt kérdezte tőle.- Mindenki ezt kérdezi. És én értetlenül állok előtte. Van családom. Igaz, hogy nem tartjuk a kapcsolatot, de ezt én akarom így. A lányom egyetemista, nem szeretném, hogy énmiattam bármiféle hátránya is származna. Nézze - folytatja -, ha valaki egyszer megindul ezen az úton, akkor nagyon nehéz visszatérni neki a rendes civil életbe. Vannak tervei az embernek, mindig arról ábrándozik, milyen lesz, ha kikerül. A lehetőség természetesen adott: hat hónappal a szabadulásunk előtt megkereshetünk számtalan munkáltatót, de ki akar alkalmazni egy elítéltet?! Ekkor nyakunkba kapjuk a várost, rohangálunk napokig, elfogy a pénzünk, utolsó kiút pedig az ital lesz. Ez pedig a legtöbb esetben maga a további ok. Valahogy élni kell, így jön az újabb lopás. Ez egy ördögi kör, a szabadulók nagyon hátrányos helyzetbe kerülnek. Főleg, ha kap egy retet (rendőri felügyelet). Tudja mivel jár. Este otthon kell lenni, sehová nem lehet elmenni. Pedig az ember nemcsak kocsmákban tud bűncselekményeket elkövetni.- A felesége meglátogatja?- Isten őrizzen attól. Utána biztosan két hétig hülye lennék! „A börtön falában mindenkinek megvan a maga téglája”. A másik írnok elmondja, hogy ha név nélkül írom meg a történetét, ’ csak akkor válaszol. ő egy vállalatnak volt" a vezetője, ahová most is visszavárják. A munkahelye és a család is. Nyugodtan beszél, aki elfogadta és megemésztette a megváltoztat- hatatlant.- Építkezünk. Ehhez pedig sok utánjárás, pénz és türelem kell. Amerre mentek a vállalati kocsik, onnét visszafelé elhozták nekem a szükséges anyagokat. Sok ismerősöm is megkeresett - nem pityi-pa- lik! -, de természetesen soha nem fogadtam el a szívességért pénzt. A szerelem az, ami miatt most itt vagyok. A barátnőm férje jelentett fel. így csalás és hatalommal Délutáni sétán az elítéltek való visszaélés miatt kaptam másfél évet.- Ki állt maga mellett?- A vállalat. Remélem, megkapom a kedvezményt, és minél előbb munkába állhatok. 39 évesen került először és remélhetőleg utoljára börtönbe. Próbálom elképzelni, milyen lehetett az első nap neki. Iszonyú! Egy addig sikeres és a munkahelyén is megbecsült ember egyik nap vezetői állásából a sittre kerül. Megkapja a matracot, a lepedőt, a vánkost, párnahajat, és a pokrócot. Vételez egy ütött- kopott alumínium csajkát, hozzá egy sárga tálcát, és természetesen alumíniumból kanalat, bicskát.- Milyen érzés volt az ajtó első kattanása?- Mintha szíven szúrtak volna. Éreztem, hogy megsemmisülök. Az első három nap hamar elment. Új volt minden, talán még izgalmasnak is nevezném, ha tudtam volna, hogy két nap és vége. Ilyent én még csak filmen láttam. Sokkal rosszabbnak képzeltem a börtönt. Bevágják a kaját, verik az embereket. Azt tapasztaltam, hogy rendesek velük a nevelők. Mondják, a börtön falában mindenkinek megvan a maga téglája. Hát én most elviszem magammal, mert én biztos, hogy. nem fogok ide többet visszakerülni. Szerencsés helyzetben vagyok. Visszavár a család, a munkahely, de a legtöbb ittlévőt senki sem várja. Most már tudom, hogy sokan a hányatott életük miatt kerültek ide. „Szeretném, ha elvinnének katonának!” Engyel István 21 éves, Tolna megyei lakos. A jóképű srác megtörve meséli történetét. Szekszárdra járt az 505-ös Ipari Szakmunkásképző Intézetbe, ahol jeles eredménnyel tett szakmunkásvizsgát. A szülei szerették volna, ha továbbtanul, de ö úgy gondolta, jobb, ha megmarad szakmunkásnak, úgy nem piszkálják a beosztottai. Volt egy lány ismerőse, aki kiskorában intézetben nevelkedett. Szerelem szövődött köztük, de a szülők ellenezték a kapcsolatot. Akkor 17 éves volt, és meg akarta mutatni a világnak, hogy képes a saját lábán is megállni. Elköltöztek albérletbe és természetesen kezdődtek az anyagi gondok. Lopás, börtönbüntetés...- Derékba törtem az életemet. Most másodszor vagyok büntetve. Az elsőt még valahogy megmagyarázza az ember botlásként, de ezt a másodikat már nem lehet. Ide jutottam, de úgy érzem, hogy van bennem akaraterő. A legjobb az lenne, ha elvinnének katonának, ott a másfél év alatt biztosan embert nevelnének belőlem. Addig meg marad az ábrándozás, mint egyik nap is. Azt álmodtam, hogy otthon vagyok, reggel indulok munkába és csörög az óra. Csörgött is, és miután kinyitottam a szemem, megláttam a rácsokat. Aki mindig vigyorog Balogh Attila intézetben nevelkedett 14 éves korában volt először börtönben, Tökölön. Mindössze 21 éves, és már összesen 5 év 8 hónapot töltött rács mögött Míg ezeket elmondja, kedvesen mosolyog, ha kint találkoznék vele, biztosan nem jutna eszembe, hogy bűnöző. Jármű önkényes elvétele miatt van most itt és hamarosan szabadul. Egy színháznál lesz kellékes. És nevelői nagyon bíznak benne, hogy többet nem fog visszatérni. Az elítéltek zömét itt a börtönben a Börzsöny Vegyesipari Vállalat szekszárdi üzemrésze foglalkoztatja labdavarróként Nehéz munka, nagy figyelmet és kézügyességet igényel. A többi elítélt a műhelyben dolgozik, továbbá a konyhán és a mosodában. Reggel öt órakor van ébresztő, akkor szólal meg a központi óra rikácsoló hangja. Tisztálkodás, és rendrakás. Szigorú a fegyelem. Délután félórás szabad levegőn tartózkodás, ekkor a kis udvaron sétálhatnak, sportolhatnak. Takarodó kilenc órakor van, de ha a zárka kiérdemli, akkor megkapják a tévét és nézhetik tovább az adást. Egyhangúan telnek napjaik. A nevelők azon fáradoznak, hogy minél kevesebben kerüljenek újra vissza a börtönbe. És itt bent mindig is az az érzésük, hogy megszűnik az ok, ami megszünteti az okozatot. Két lakat őrzi az ajtót, vasrács van az ablakán, Keményfa ágyon kerül az álom, terólad álmodozom. Raboknak öt perc a séta Rab sétál az udvaron, Magas a kőfal, mindenhol őr van, Nem szállt át a sóhajom. (Börtöndal) HERBECK ERZSÉBET Fotó: KAPFINGER ANDRÁS Egy „ifjú” az előzetesben Hogy legyen pénz Magánzárkában Balogh Attila: - Szeptemberben szabadulok-------------- ■ --------------------------------------------------- - 1 y H ...... B tyLINCSBEflM
