Tolna Megyei Népújság, 1988. szeptember (38. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-13 / 219. szám

1988. szeptember 13. Képújság 3 Erkölcsös beruházások?- Üzleti elöntéseket ritkán hoznak eti­kai szempontok alapján. Mégis növek­szik azoknak a száma - bár egyenlőre kevesen vannak akik nemcsak jöve­delmezőségi, hanem bizonyos erkölcsi meggondolásoknak is alávetik befekte­téseiket. Nem akarják például, hogy pén­zükből az emberi környezetre, az egész­ségre ártalmas beruházásokat finanszí­rozzanak, vagy parancsuralmi rendsze­reket támogassanak. Az etikus beruházási lehetőségek fel­tárásával foglalkozó, jótékonysági szer­vezetek és egyházak által 1983-ban léte­sített londoni intézet, az EIRIS azt állítja, hogy az Egyesült Államokban, ahol már 10-15 éve téma a befektetések etikai vo­natkozása, talán már s 10 százalékot is elérheti az „erkölcsös” tőkebefekteté­sek aránya. Nagy-Britanniában az arány kevesebb mint 1 százalék, s hasonlóan alacsony az ázsiai pénzközpontokban is. A Friends Provident brit pénzügyi inté­zet, amely Nagy-Britanniában elsőként hozott létre „erkölcsös” vagyonkezelő alapítványt, azt állítja, hogy a szigetor­szágban ma már 10 olyan intézet műkö­dik, amely a tőkebefektetők pénzének el­helyezésekor etikai szempontból is vizs­gálja, hogy mire fordítják a pénzt. A Ste­wardship, a Friends Provident elsőként létesített ilyen vagyonkezelő társasága eddig összesen 140 millió dollárt mozga­tott. A Friends Provident 10 vagyonkezelő társaság közül 3 ügyel arra, hogy a rájuk bízott pénzből ne finanszírozzák alkohol, dohány, fegyverek gyártását vagy „el­nyomó” rendszerek fenntartását, sem olyan vállalatok működését, amelyeknek közük van állatok kínzásához. Érdeklődést tanúsított az erkölcsi szempontok iránt a bankszakma is. Az észak-angliai Ecology Building Society 1981 óta környezetvédelmi szempontból hasznos beruházásokat támogat hitelei­vel. A takarékpénztár igazgatója szerint az emberek szívesen teszik be pénzüket bankjába, mert egyetértenek erkölcsi el­veivel. Az NSZK-ban, Frankfurtban májusban nyitották meg az „ökobank”-ot, amely olyan környezetvédelmi és más alternatív beruházások finanszírozását tekinti fő fe­ladatának, amelyeket a hagyományos pénzintézetek figyelemre sem méltatná­nak. A bank biztosította ügyfeleit, hogy pén­züket nem fektetik be Dél-Afrikában, a hadiiparban és semmiféle más olyan szektorban, amelyet a környezetvédők, illetve a baloldal ellenez. A magasztos elvek nem feltétlenül je­lentenek sekélyes hasznot: mind a brit Ecology Building Society, mind a frank­furti Ökobank a szokásos kamatot fizeti a náluk elhelyezett betétek után. Bárdos József a lapszabászgépet kezeli Új gépsor Makón, a Medicor Maros Bútoripari Részvénytársaság üzemében 60 millió forintos költséggel új olasz faanyag-megmunkáló gépeket helyeztek üzembe. A bútorlapok megmunkálására alkalmas, automatizált gépek lehetővé tették az önálló, komplex bú­torgyártás bevezetését. MTI FOTÓ: Stekovics János Balázs Imre a sorozatfúró, tiplizőgépén dolgozik Száznyolcmillió forint sorsa II. A helyi lakástámogatások felhasználása A Tolna Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság, és valamennyi városi NEB illeté­kességi területén, megvizsgálta, hogyan osztják el a megyében az úgynevezett helyi lakástámogatásokat. Ennek kizárólagos elve a rászorultság, részleteit ta­nácsrendeletben szabályozzák. A megyei NEB vizsgálati anyagában a legkisebb részt teszik meg a visszaélé­sek és a protekciós ügyek. Sokkal izgalmasabbak mindazok a jelenségek, amelyek nem csupán a tanácsi támogatásban lelhetők fel. Az ügyintézési és döntési mechanizmus, amelyekben nem lehet megítélni, hogy ki a rászorult és ki nem. Ha a vizsgálat tanulságai társadalmi körképet nem is, de kórképet mindenképpen felvázolnak a politikai intézményrendszer egy szeletének műkö­déséről. Természetesen nemcsak Szekszár- don vannak esetek. Dombóvár város ta­nácselnöke, Vidóczy László 1986. no­vember 17-én Putnoki Zoltán és felesége kaposvári lakosok kérelmére - akiknek három gyerekük van - biztosít kamat­mentes kölcsönként százezer forintot egyénileg kezelt csekkszámlára átutalva. A férj Kaposváron irodavezető, a feleség kisiparos. November harmadikén kérel­mükben azt adták elő, hogy nagyon meg­tetszett nekik Dombóvár, és ott majd az OTP-től lakást kívánnak venni. Valós anyagi helyzetük nem állapítható meg. Mit mondjon erre az ember? Tényleg szép város lehet az a Dombóvár! A NEB- ülésen Vidóczy László azt mondta el, hogy ebben - és még három másik eset­ben - a döntést a kétségkívül sok más munka és túlterhelés mellett - egysze­rűen elfelejtette utólagos jóváhagyásra a végrehajtó bizottság elé terjeszteni. A vizsgált ügyiratok alapján összesen eny- nyiszer döntött saját hatáskörében, míg Kovács János szekszárdi tanácselnök nyolcvanszor - 3 esetben utólagos jóvá­hagyást sem kérve. Az is igaz viszont, hogy Szekszárdon jóval nagyobb az ügyiratok száma. Kósa Csaba feleségével és egy gyer­mekkel 70 négyzetméteres lakásban la­kott Nakon, de kapott a dombóvári ta­nácstól hatvanezer, fele részben vissza nem térítendő támogatást. Igaz, a felesé­ge Dombóvárott dolgozott. Simontornyán majdnem minden taná­csi dolgozó kapott támogatást, Bencéné Soós Julianna és Körtés Istvánná pél­dául fűtéskorszerűsítésre, amire kifeje­zetten nem adható, lévén az OTP-köl- csön felvételének lehetősége. Ugyanez Szekszárdon is előfordult, nem is egy esetben. Szinte véletlenszerű a simotor- nyai példa, ifj. Beidek László százezer forint támogatásban részesült lakásvá­sárláshoz, de nemcsak ebben az eset­ben, hanem szinte mindegyikben Simon­tornyán, vagy megállapítható, hogy nem rászoruló kapta, vagy nem megfelelő az indok, vagy nem volt megállapítható, hogy rászorult-e a támogatásra. Bonyhádon inkább rendben vannak az iratok, éppen ezért derülhetett ki, nem egy esetben, hogy több támogatást kap­tak az állampolgárok, nemcsak annál, mint amennyit kértek, hanem annál is, mint amennyire szükségük volt az adott lakás megvásárlásához, vagy elcserélé- séhez. Itt is adtak luxusnagyságú lakás építéséhez kamatmentes kölcsönt. Ezer Mihály tanácselnök a tényeket nem vitatta a NEB-ülésen, de elmondta, hogy előfordult, miszerint a kölcsön nyúj­tásának időpontjában valóban úgy tűnt, mintha a család nem lett volna rászorult, de aztán a gyerekek megszületésével a helyzet módosult, és a rászorultság „előállt”. Pakson visszaélésre nem bukkantak a népi ellenőrök, és a tanácsi dolgozók sem kaptak feltűnő számban lakástámo­gatást. Ott azt kifogásolta a népi ellenőr­zés - mert ezt a jogszabály sem teszi le­hetővé - hogy névjegyzékbe foglalták a támogatottakat, mintegy előre, amikor még nem látszott, hogy ki milyen lakást épí, vesz vagy cserél. A listát viszont ki­függesztették. A vb-titkár a tanácsülésen elmondta, hogy a tanácsrendeletet már a vizsgálat ideje alatt átdolgozták, a nyilvá­nosság egyértelműbbé tétele és a de­mokratizmus növelése érdekében a jö­vőben valamennyi kérelmezőt összehív­nak és ott ismertetik a társadalmi bi­zottság álláspontját arról, hogy javasolja- e a végrehjató bizottságnak a támogatás megadását, vagy nem. * 61/1985. (XII. 27.) MT számú rendelet a lakásépítés (-vásárlás) pénzügyi feltéte­leiről és a szociálpolitikai kedvezmény­ről. Helyi támogatás 7. § (1) A helyi tanácsok kamatmentes kölcsönt, illetőleg részben vagy egész­ben vissza nem térítendő támogatást nyújthatnak a rászoruló családok részé­re a lakótelep, az új vagy használt lakás megszerzéséhez, a lakás bővítéséhez, felújításához, fenntartásához az állami, vagy bankkölcsön törlesztő részleteinek megfizetéséhez, vagy más, a lakással kapcsolatos költség viseléséhez. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott célokra nyújtható támogatás odaítélésé­nek feltételeit - az építés, a szervezés és a megszerzés módjától függetlenül, kizá­rólag a rászorultságra tekintettel - a fő­városi, illetőleg a helyi tanács rendelet­ben állapítja meg. (3) Ha a támogatni kívánt célra pénzin­tézet is nyújt kölcsönt, úgy a támogatás összegét e pénzintézet útján kell folyósí­tani. * Kovács János szekszárdi tanácselnök •kérése az volt, hogy a sorozat a vele ké­szült interjúval kezdődjön, ezt nem volt módunkban teljesíteni, hiszen így az ol­vasó nem tudhatta volna, hogy miért is éppen őt kérdeztük, miért éppen azokat a kérdéseket tettük fel, amelyekre vála­szolt. Többórás beszélgetésünk lényege az volt, hogy a tanácsi támogatást a lakás- gazdálkodás részének kell tekinteni. Ezen az alapon ítélhető meg az az álta­lános tendencia is, ami szerint a város­ban először azok kaptak, akik „közel ül­tek a tűzhöz”, vagyis a városi tanács dol­gozói és családtagjaik? A népi ellenőrzés több esetben kimu­tatta, hogy egy-egy dolgozó mindkét gyereke is kapott ilyen támogatást. Olyan családok is részesültek a támogatásban, amelyek közben garázst, műhelyt, ólat építettek, következésképpen nem lehet­tek rászorultak. A szekszárdi koncepció szerint azok­nak is kell adni a támogatást, akik meglé­vő lakásukat visszaadják a tanácsnak, így a lakások ismét bekerülnek a forga­lomba és szerényebb igényeket, vagy éppen első lakás célját szolgálhatják. A tanácselnök elmondása szerint adtak annak is, aki másutt épített, hiszen a laká­sa így visszakerült a városi forgalomba, újraértékesítésre. Csak 1987-ben mint­egy 40 állami és körülbelül kettőszáz OTP-öröklakás szabadult fel a lakásgaz­dálkodás számára, annak is köszönhe­tően, hogy a támogatással is gazdálko­dott a tanács, hiszen az újonnan épülő la­kások árát egyre kevesebben tudják megfizetni. Állami lakás pedig ma már szinte egyáltalán nem épül -, érvelt a szekszárdi városi tanács elnöke második beszélgetésünk során, mert sem a NEB- ülésen, sem pedig azt követően nem ren­delkezett olyan adattal, amelyik bizonyí­taná azt, hogy a helyi támogatás mennyi­re járult hozzá a lakásmobilitáshoz. Szekszárdon 1987-ben 236-an kaptak a helyi támogatásból. Ez többé-kevésbé azonos a tanácselnök által említett adat­tal, amiből vagy az következik, hogy ab­ban az évben minden támogatott ren­delkezett már valamilyen lakással, vagy pedig a szám nem a támogatásokra, ha­nem a teljes lakáscsere-forgalomra vo­natkozhat. Nem vitatható, hogy egy megyeszék­hely tanácsának sokféle igényt kell figye­lembe vennie. A város érdeke az is, hogy legyen ele­gendő szakember, például orvos is. A ta­nácselnök szerint ennek a „figyelmes­ségnek” is köszönhető, hogy jelenleg nincs betöltetlen orvosi állás a városban. Az első részben ismertetett ügy is ebbe a körbe utalható, hiszen más orvosok és főorvosok is részesültek hasonló ked­vezményben. A másik esetben pedig fél­revezették a szakigazgatási szervet, így fordulhatott elő, hogy jogtalanul fizettek ki pénzt, és itt ügyészi óvást kértek. Az ügyintézés hiányosságaival kap­csolatban azt mondta, hogy annak meg­vannak az általános szabályai, a tanács nem folytathat vizsgálatot, az állampolgár nyilatkozata pedig náluk olyan doku­mentum, amelyet figyelembe vesznek, más bizonyítékot nem követelnek, és nem is követelhetnek. Kétségtelen tény viszont, hogy a kifo­gásolt esetek többsége 1985-86-ban történt, ezt követően az igazgatási osztá­lyon és annak vezetésében javult a vég­rehajtó bizottság döntéseit előkészítő munka színvonala. A NEB-ülésen is utaltak arra tanácsel­nökök, hogy a „kívülről” jött kifogások tu­lajdonképpen sértik a tanácsi önállósá­got, hiszen a végrehajtó bizottság jogo­sult ebben az ügyben dönteni. Mások te­hát a testsületi döntésbe ugyan minek szólnak bele? Érvként hangzott el az is, hogy itt nem az „állam bácsi” pénzéről van szó. Csakhogy az állam pénze az ál­lampolgáré, nem pedig az apparátusé, vagy annak vezetőié. A tanácsi apparátust is az állampolgá­rok tartják fent és el. A testületet választ­ják, de arra a célra, hogy működésével a település érdekeit szolgálja, éppen ezért a választópolgároknak van ellenőrzési joguk. Nem hangzott el ez az érv sem az ülé­sen, sem pedig később, amit viszont valóban figyelembe kellene venni: az ál­lami támogatás tulajdonképpen csak a bankkölcsön kamatának tekinthető, hi­szen a támogatások legnagyobb része visszatérítendő. IHÁROSI IBOLYA (Következik: Megyei helyzetkép, a népi ellenőrzés javaslatai.) Sorra alakulnak az egészségvédelmi tanácsok- Mind többen vállalnak részt az egészségmegőrzés társadalmi program­jából adódó feladatok megvalósításából. A területi és a helyi programok kialakítá­sára, illetve összehangolására sorra ala­kulnak és az év végéig az országban mindenütt megkezdik működésüket az egészségvédelmi tanácsok. Szaporod­nak az egészségmegőrzéssel kapcsola­tos alapítványok és közérdekű felajánlá­sok is. Az Országos Egészségvédelmi Ta­nács az év elején adott ki ajánlásokat a területi tanácsok számára, hogy szer­vezetükön belül hozzanak létre olyan testületet, amely figyelemmel kíséri és összehangolja az egészség megőrzését, illetve fejlesztését szolgáló programokat és kezdeményezéseket. Ennek eredmé­nyeként szeptember 7-ig 17 helyen az egészségvédelemben leginkább érde­kelt állami szervek, társadalmi és tömeg­szervezetek tagjaiból, valamint a tömeg­tájékoztatás és az egyházak képviselői­ből már megalakultak a megyei egész­ségvédelmi tanácsok. E szervezetek fel­adata egyebek mellett az, hogy felkarol­ják és támogasság a káros szenvedélyek elleni küzdelemmel, az aktív életmódot serkentő, valamint az egészséges táplál­kozással összefüggő helyi kezdeménye­zéseket. A tanácsok közül eddig 11 egészségvédelmi alapot hozott létre, ösz- szesen több mint 36 millió forinttal: ki­emelkedik közülük a Hajdú-Bihar Me­gyei Tanács 5 millió, valamint a Fővárosi Tanács 10 millió forintos alapja. Tervezik, hogy jövőre minden megyében létrehoz­nak egészségvédelmi alapot. Számos vá­ros és község tanácsa pedig helyi össze­hangoló testület felállításáról is döntött. A társadalmi aktivitás növekedését jelzi az is, hogy napjainkig mintegy 50 millió fo­rinttal hívtak életre alapítványokat és tettek közérdekű felajánlásokat. Ezek közül a „Rák ellen az emberért, a holnapért” alapít­vány - amelyet az Országos Egészségvé­delmi Tanács Titkársága kezel - 23 millió forintos tőkével rendelkezik, s ebből főként a betegség megelőzésével kapcsolatos te­vékenységet finanszírozza. A helyi alapít­ványok közül legnagyobb a 11 millió forin­tos alaptőkéjű dunaújvárosi „Az egészsé­ges emberért” alapítvány, s jelentős a Ba­ranya megyei „Rákellenes”, valamint a VI. kerületi tanács által létrehozott egészség­megőrzési alapítvány is.

Next

/
Thumbnails
Contents