Tolna Megyei Népújság, 1988. szeptember (38. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-13 / 219. szám

2 Képújság 1988. szeptember 13. Belgrad és az el nem kötelezett mozgalom Francia katonapolitika Az el nem kötelezett országok vasár­nap hajnalban véget ért nicosiai külügy­miniszteri értekezlete egyhangúlag úgy határozott, hogy a mozgalom legköze­lebbi csúcstalálkozóját 1989-ben Belg- rádban tartják meg. Ez az állásfoglalás déli szomszédunk számára nemcsak nagy elismerés és megtiszteltetés, ha­nem a nemzetközi politikája iránti biza­lom jele is, mert egyben azt jelenti, hogy a jövő szeptembertől néhány éven át ju­goszláv államférfi tölti be a mozgalom el­nöki tisztét. Az el nem kötelezett mozgalom éppen 27 esztendeje tevékenykedik. Első és egyben alapító csúcstalálkozóját 1961 szeptemberében, 25 résztvevővel tartot­ták meg Belgrádban. Létrehozásának gondolata már 5 esztendővel előbb, Tito, Nehru és Nasszer Brioni-szigeten meg­tartott eszmecseréjén felmerült. Az el­gondolás gyakorlati megvalósításához azonban idő kellett. 1961 tavaszán Tito és Nasszer elnök kairói megbeszélésén aztán konkrét döntés született: létrehoz­ták az előkészítő bizottságot. Tito kezde­ményezésének elismeréséül Nasszer azt javasolta, hogy az el nem kötelezett or­szágok állam- és kormányfőnek első ér­tekezletére Jugoszlávia fővárosában, Belgrádban még ugyanaz év szeptem­berében kerüljön sor. Az első csúcstalál-' kozó öt fő „mozgatója” Tito jugoszláv, Nehru indiai, Nasszer egyiptomi, Nkru- mah ghanai és Sukarno indonéz elnök volt. Múlhatatlan érdemük, hogy a moz­galom akkor meghatározott alapelvei és törekvései a mai napig sem vesztettek ér­tékükből és időszerűségükből. Érdemes emlékeztetni a tanácskozás napirendjén szerepelt kérdésekre: a) a népek önálló­ságra való joga, az imperializmus, a gyar­maturalom és a neokolonializmus elleni harc, b) a faji megkülönböztetés és az apartheid megszüntetése, c) a szuvere­nitás és integritás tiszteletben tartása, a más államok ügyeibe való be nem avat­kozás, d) az általános leszerelés, a nuk­leáris kísérletek megszüntetése, az ide­gen katonai támaszpontok felszámolása, e) a békés egymás mellett élés elvének érvényesítése, f) az Egyesült Nemzetek Szervezete szerepének növelése. Az eltelt közel három évtized alatt a fel­soroltak közül néhány probléma meg­maradt ugyan, de azért sok mindenben megváltozott a világ. A negyedszáz részt­vevővel Belgrádban útjára indult mozga­lom Kairón (1964), Lusakán (1970), Algí­ron (1973), Colombón (1976), Havannán (1979), Delhin (1983) és Hararén (1986) át hatalmas, átfogó, a világ több mint száz országát felölelő, s a békeszerető erők osztatlan rokonszenvét élvező történelmi tényezővé vált. Budimir Loncsar szövetségi külügymi­niszter nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy Belgrád nem pályázott a jövő évi el nem kötelezett csúcstalálkozó házigaz­dájának szerepére. Miután azonban a két jelölt (Indonézia és Nicaragua) visszalé­pett, a jugoszláv államelnökség és a szö­vetségi kormány rendkívüli ülésén úgy döntött, hogy elvállalja ezt a felelősség- teljes feladatot. „Váratlanul ért bennün­ket ez a megtiszteltetés és bizalom - mondotta Loncsar - nagy elismerés ez hazánk következetes, elvszerű el nem kötelezett külpolitikájának. A nicosiai külügyminiszteri konferen­cián kinyilvánított együntetű bizalom nagy felelősségérzetet követel tőlünk. Annyival is inkább, mert napjainkban már halaszthatatlanná vált az el nem kötele­zettség álláspontjainak és gyakorlatának korszerűsítése, a megváltozott világhely­zethez történő alakítása, hogy ez a politi­ka még vonzóbb és még hatékonyabb le­gyen”. Időkorlátozás nélkül folyósítják a külföldre utazók nyugdíját A tunéziai elnök párizsi látogatása László Balázs, az MTI tudósítója jelenti: Zin el-Abidin Ben Ali tunéziai elnök há­romnapos hivatalos látogatásra Párizsba érkezett. Tavaly novemberi beiktatása óta első látogatása az arab térségen kívül a leg­fontosabb politikai és kereskedelmi part­nerhez, Franciaországhoz vezetett. Ben Ali több ízben tárgyal Mitterrand elnök­kel, Rocard miniszterelnökkel és a fran­cia kormány több tagjával. Francia részről a csúcsszintű találko­zóval kapcsolatban azt hangsúlyozzák, hogy a két ország baráti viszonya új sza­kaszba léphet Ben Ali hatalomra kerülé­sével. Párizsból jóindulatú támogatással nézik, ahogyan az,új elnök korszerűsíte­ni, demokratizálni igyekszik az első el­nök, Habib Burgiba tekintélyuralmi rend­szerét. Párizsban a legmegbízhatóbb francia szövetségesnek tartják Észak-Afrikában Tunéziát. A televízió Hét című műsora riportot közölt nyugdíjasokkal, akik sérelmezték, hogy egy Minisztertanácsi rendelet alap­ján azok a nyugdíjasok, akik hosszabb ideig tartózkodnak külföldön, csak kint­létük első 90 napjára kapják meg a nyug­díjukat. Ha ennél tovább maradnak kül­földön, akkor erre az időszakra csak kü­lön kérelemre, egyedi elbírálás alapján kaphatnak nyugdíjat. A legutóbbi vasár­napi adásban az is elhangzott: a legfőbb ügyész indítványozta az Alkotmányjogi Tanácsnak, állapítsa meg, hogy a társa­dalombiztosítási törvény végrehajtásáról intézkedő 1975. évi Minisztertanácsi ren­delet 210. paragrafusának ide vonatkozó két bekezdésében foglaltak alkot­mányellenesek, annak megszüntetése végett forduljon a Minisztertanácshoz, s függessze fel a jogszabály végrehajtását. Az indoklás szerint a nyugdíj olyan mun­kával, járulékfizetéssel szerzett alanyi jog, amely kifizetésének korlátozása ak­kor, ha valaki ugyancsak törvényben biz­tosított állampolgári jogát gyakorolva külföldre utazik, alkotmánysértő. Ezzel kapcsolatban Bálintné Füleki Jo­lán, a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság igaz­gatója arról tájékoztatta az MTI munka­társát, hogy - élve a méltányossági lehe­tőségükkel - az Alkotmányjogi Tanács döntéséig minden külföldről ezután ha­zatérő nyugdíjasnak kifizetik kinttartóz­kodásának teljes idejére a nyugdíját, anélkül, hogy ezt külön kérnie kellene. Ehhez elegendő, ha az érintett nyugdíjas levélben vagy az igazgatóság forma- nyomtatványán bejelenti hazaérkezését. Az igazgatónő azt is elmondta, hogy ezekben az esetkben eddig is igyekeztek méltányosan eljárni. Az elmúlt másfél év­ben körülbelül 300 ilyen kérelem érke­zett személy szerint hozzá, amelyeket minden esetben teljesített az igazgató­ság, ha a nyugdíjas előre bejelentette, hogy külfödre utazik. Ez a bejelentés ugyanis jelenleg még előfeltétele annak, hogy a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság él­hessen azzal a rendelet adta jogával, hogy egyedi méltányosság alapján a 90 napot meghaladó kinttartózkodás idejé­re is folyósíthatja a nyugdijat. A kérelmek számából azonban látszik, hogy erről a lehetőségről csak kevesen tudtak, hi­szen évente többezer nyugdíjas utazik hosszabb időre külföldre. Azoknak az esetében ez eddig sem je­lentett gondot, akik olyan országokba mentek, amelyekkel szociálpolitikai egyezményünk van - ilyen Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelor­szág, az NDK, Románia és a Szovjetunió -, mert az ő részükre mindig időkorláto­zás nélkül folyósították a nyugdíjat. Ez te­hát csak azokat érintette hátrányosan, akik más országokba utaztak. (MTI) A/DS-körkép SIDA, SZPID, AIDS. E három szó vala­melyikét a világ bármely pontján megér­tik. Korunk pestise ma már a világ összes országát érinti. Az Egészségügyi Világ- szervezet (WHO) július végiadatai szerint mintegy 108 ezer AIDS-beteget tartanak nyilván a világon, a fertőzöttek száma pedig óvatos becslések szerint is több millió. Egyedül az Egyesült Államokban több mint 69 ezer a betegek száma, eddig több mint 35 ezren estek áldozatul a gyil­kos kórnak, és legalább másfél millió em­ber hordozza vérében a végzetes HÍV ví­rust. Az amerikai törvényhozás az idei pénzügyi évben kutatásra és tájékozta­tásra egymilliárd dollárt irányzott elő. A probléma méreteire jellemző, hogy Rea­gan elnök különbizottságot nevezett ki, a megelőzés és a gyógyítás kérdéseinek vizsgálatára. Eddig mintegy 600 javasla­tot tettek. Egyebek mellett olyant is, hogy törvény védje az AIDS-es betegeket a hátrányos megkülönböztetéstől. Egyelő­re viszont nem tervezik a széles körű szű­rések bevezetését. Az AIDS-vizsgálat csak a hadseregbe bevonuló újoncok­nak kötelező. Szakemberek ugyanakkor elképzelhetőnek tartják a kötelező szű­rés bevezetését is, mivel a mostani hely­zetre alapozott becslések szerint 1993- ra már 450 ezer lesz az amerikai AIDS- esek száma. A világ és a nyugat-európai AIDS-sta- tisztika második helyén Franciaország áll. Itt az AIDS-szűrés szigorúan önkén­tes és tilos bárkin tudta nélkül a vizsgála­tot elvégezni. Az egészségügyi kormány­zat a célzott szűréseket részesíti előny­ben. így házasságkötés vagy gyermek- vállalás, illetve sebészeti beavatkozás előtt tanácsolják az AIDS-tesztet. Átfogó szűrés a többi nyugat-európai országban sincs. Igaz egyes társadalmi csoportokat kötelezhetnek a teszt elvég­zésére. Az NSZK néhány tartományában a közalkalmazottaknak, Ausztriában pe­dig a nyilvántartott prostituáltaknak kell megjelenniük több kevesebb rendsze­rességgel a szűrésen. Szinte mindenütt nagy hangsúlyt fektetnek a felvilágosí­tásra. Nagy-Britanniában például külön szépségversenyen választották ki azt a bájos hölgyet, aki a legalkalmasabb az óvszer használatának népszerűsítésére. Számos országban az iskolai AIDS-felvi- lágosítással ingyen óvszert is kapnak a nebulók. Az afrikai országok eddig mintegy 10 ezer AIDS-es esetet jeleztek a WHO-nak. A szakértők szerint a fertőzöttek és a be­tegek száma ennél jóval több. Sehol sincs kötelező szűrés, sok helyen megfe­lelő eszközök hiányában még az önkén­tes szűrés sem megoldott. A legkevésbé érintett térség Ázsia. A kontinensen az AIDS-betegek száma „csak” néhány száz. Mivel az ázsiai kormányok többnyire a külföld problémájának tekintik a beteg­séget, általában megelégszenek a külföl­diek szűrésével. Kínában az egy évnél hosszabb időre érkező külföldinek iga­zolnia kell, hogy nem fertőzött, de az egy évnél hosszabb külföldi kiküldetésből visszatérő kínaiaknak is meg kell vizsgál­tatniuk magukat. Indiában hat hónapot meghaladó tartózkodás esetén kötelező a vizsgálat, amelynek a diplomaták és új­ságírók kivételével minden külföldi köte­les magát alávetni. A szocialista országok közül Bulgáriá­ban tervezik a kötelező szűrés bevezeté­sét. 1990-ig a 18-70 év közötti bolgár ál­lampolgárokat vizsgálják meg, azaz mint­egy 8,7 millió embert. Jelenleg az AIDS- vizsgálat csak azoknak kötelező, akik egy hónapnál többet töltöttek külföldön, illetve azoknak a külföldi állampolgárok­nak akik egy hónappal többet szándé­koznak Bulgáriában tölteni. A Szovjetunióban jelenelg 64 vírushor­dozót tartanak nyilván, egy betegen pe­dig már jelentkeztek a betegség tünetei. Széles -körű szűrést nem terveznek, ugyanakkor rendszersen szűrik a rizikó- csoportba tartozókat. Az országban je­lenleg 380, a HIV-vírus diagnosztizálásá­ra szolgáló laboratórium működik, szá­muk a tervek szerint év végére eléri az ezret. Ennek, és a hatékony felvilágo­sító munkának köszönhető, hogy a be­tegség a többi országhoz viszonyítva sokkal lassabban terjed. A szovjet szak­emberek mégis a helyzet romlásával számolnak. A felvilágosító tevékenység szervezése és irányítása érdekében AIDS-tanácsot alapítottak, és szó van egy AIDS-alapítvány létrehozásáról is, amely a megelőzést és a kutatást szol­gálná. Annak ellenére, hogy nincs egységes nemzetközi gyakorlat az AIDS-ellenes intézkedések terén, biztató, hogy a világ közös erővel munkálkodik a kór leküzdé­sén. Az AIDS-ellenes kutatásokban, 115 ország vesz részt, és rendszeresek a küzdelem eredményeit összegző nem­zetközi tanácskozások. KÖTI LÓRÁNT A francia szocialistapárti kormány folytatja az előző, jobboldali kabinet ka­tonapolitikáját - erősítette meg a Libera­tion című lapnak adott nyilatkozatában Jean-Pierre Chevenement. A francia vé­delmi miniszter nyilatkozatát az újság hétfői száma közölte. A nemzetvédelem nem lehet jobboldali vagy baloldali erők külön-külön ügye - indokolta a katonapolitika folyamatossá­gát Chevenement. Szerinte a nukleáris elrettentés elképzelésén alapuló katonai doktrína népi támogatásst élvez Fran­ciaországban. Elismerte, hogy baloldali körökben nagy történelmi hagyományai vannak a militarizmusellenességnek, de azt hangoztatta, hogy manapság e paci­fista áramlatnak nincs létjogosultsága. Azt fejtegette, hogy napjainban a de­mokratikus értékeket és a francia hazafi- ságot kell előtérbe helyezni, mindebből következően pedig elsőbbséget kell adni a honvédelem érdekeinek. Demagógnak nevezte azt a kommu­nista javaslatot, hogy az ország katonai költségvetését csökkentsék negyvenmil- liárd frankkal, a felszabaduló összeget pedig költsék az oktatásügyre. Elutasító álláspontját ekképp magyarázta: helyte­len a két terület érdekeit szembeállítani, hiszen az oktatás és a honvédelem fő célja azonos; ez a cél az állampolgárok szabadságának biztosítása. A miniszter elismerte, hogy saját párt­ján, a Szocialista Párton belül is ellenzik egyes csoportok a francia atomkísérlete­ket, és sokallják a katonai kiadásokat. Ezt a magatartást ő az illetők „tájékozatlan­ságára” vezette vissza. Itt arra hivatko­zott, hogy a katonai kiadások a nemzeti összterméknek kisebb hányadát emész­tik fel Franciaországban, mint a többi nyugati hatalom esetében. Kifejtette azt a nézetét is, hogy a de­mográfiai problémák miatt időszerűtlen­né vált a szocialista pártnak az a korábbi javaslata, amely szerint rövidíteni kellett volna a katonai szolgálati időt. Kitért arra a tervre is, amelynek értel­mében jövőre közel másfél ezer fővel csökkentik a hadsereg hivatásos állomá­nyát. - Ez a létszámcsökkentés nem gyengíti majd a véderőt, csupán arról van szó, hogy a francia hadsereg ezentúl előnyben részesíti a minőséget a meny- nyiséggel szemben. Ez egyaránt vonatkozik a személyi ál­lomány képzettségére és az új technoló­giák meghonosítására - fejtegette a vé­delmi miniszter. Bumerángakció Szántó András, az MTI tudósítója je­lenti: A szovjet és a lengyel állambiztonsági szervezet két évtizeden át követték figye­lemmel, beépített embereik révén, a nyu­gati ukrán emigráció egy részének szov­jet- és lengyelellenes felforgató tevé­kenységét. Az elhárítás munkájának részleteiről közölt hétfőn interjút a Pravda Konsztantyin Viszockij ezredessel, az ukrán állambiztonsági bizottság (KGB) munkatársával. Jó két évtizeddel ezelőtt Szvjatoszlav Pancsisin - egy ukrán értelmiségi család fia, aki Bécsben végezte orvosi tanulmá­nyait - készséget mutatott rá, hogy együttműködjék az ukrán nacionalisták szervezetével. Kezdetben mindenfajta nehéz feladatot bíztak rá, majd Lengyel- országba hívták, ahol egy bizonyos Bi- linszkij folytatott vele hosszas beszélge­tést. Pancsisinnak nem volt könnyű dol­ga, hiszen az ukrán nacionalisták pontos katonai információkat követeltek tőle, s emellett találnia kellett egy alkalmas em­bert, aki létrehozza a szervezet „kordo­non túli egységeinek” helyi csoportját. Ez az alkalmas ember Jurij Ivancsenko új­ságíró lett. Vele is Bilinszkij találkozott, szintén Lengyelországban. Tevékenysé­gük eredményeként Nyugaton már úgy számoltak velük, hogy Lvovban, Kijevben és másutt Ukrajnában velük egyívásúak csoportjai működnek. Pancsisint szolgálatainak elismerése­ként kooptálták a „kordonon túli egysé­gek” központi vezetőségébe, „kinevez­ték” ukrajnai „legfelsőbb bíróvá” és az „ukrán biztonsági szolgálat" fejévé is. Későb „aranykereszttel” tüntették ki és tagja lett az „ukrán kormánynak”. A szer­vezet úgy vélte, emberei révén ellenőrzi az ukrajnai helyzetet. Az interjúból a továbbiakban kirajzoló­dik, milyen konkrét akciókkal akarták lét­rehozni az „önálló Ukrajnát”. A szervezet tevékenysége élesen el­lenséges a Szovjetunió mai politikájával szemben: kormányellenes folyamatokat akartak kibontakoztatni, amelyeket sze­rettek volna „tömeges forradalmi jellegű­vé” tenni. A hosszú ideig tartó elhárító akcióban a szovjet és a lengyel állambiztonsági szervek - Pancsisin, Ivancsenko és má­sok közvetlen részvételével - ellenőrizték az Egyesült Államokban, Angliában, Ka­nadában, az NSZK-ban és másutt tevé­kenykedő ukrán nacionalista szerveze­teket. Az elhárítási akció részleteiről, a felfor­gatás tárgyi bizonyítékairól az akcióban részt vevők szerdán Kijevben nemzetközi sajtóértekezletet tartanak. PANORÁMA BUDAPEST - Szabó István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Termelőszövetkezetek Országos Taná­csa elnöke, Kovács Imre, a KB Gazda­ságpolitikai Osztályának vezetője és Szokai Imre, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője az MSZMP Központi Bizottsága képviseletében hétfőn rész­vétlátogatást tett a Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövetségén Werner Felfe, a Német Szocialista Egy­ségpárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára elhunyta alkal­mából. MOSZKVA - Hétfő hajnalban, moszkvai idős szerint 5 óra 22 perckor összekapcsolódott a Progressz-38 szovjet teherűrhajó a Mir űrállomással. Az összekapcsolási műveletet a fedélzeti automatikus irányítási rendszer vezé­nyelte a földi központ ellenőrzésével és a Mir űrállomáson tartózkodó három űr­hajós közreműködésével. A Prog- ressz-38, amely fűtőanyagot, élelmi­szert, berendezéseket és leveleket vitt az űrállomásra, a Kvant modul oldalán kap­csolódott a Mir-hez. Az űrállomás fedél­zeti rendszerei normálisan működnek, Vlagyimir Tyitov, Musza Manarov és Va- lerij Poljakov közérzete jó. * Harri Holkeri finn miniszterelnök hét­főn nem hivatalos látogatásra Moszkvá­ba érkezett. A vendéget - aki vonaton utazott - a pályaudvaron szovjet kollégá­ja, Nyikolaj Rizskov köszöntötte. BELGRÁD - Raif Dizdarevics, a ju­goszláv államelnökség elnöke a zágrábi nemzetközi vásáron tett látogatása ide­jén, vasárnap, fogadta Joan Ungur ro­mán külkereskedelmi és nemzetközi gazdasági együttműködési minisztert, akivel rövid megbeszélést folytatott. Hi­vatalos közlemény szerint a találkozón megállapították, hogyajugoszláv-román gazdasági együttműködés eredménye­sen fejlődik. Hangsúlyozták, hogy a két­oldalú kapcsolatoknak újabb serkentést adnak majd Raif Dizdarevics és Nicolae Ceausescu elnök hamarosan sorra ke­rülő tárgyalásai. OSLO - Brit és kanadai hadihajó üt­között össze vasárnap a norvég partok­nál, a NATO nagyszabású hadgyakorla­tának színhelyén. A brit „Penelope” nevű fregatt az éjszakai órákban üzemanyagot vételezett a kanadai kiszolgáló hajótól, s az ütközés eközben történt, eddig isme­retlen okokból. Személyi sérülés nem volt, de a brit hadihajó megrongálódott és javításra skóciai támaszpontjára tért vissza. JOHANNESBURG - Pieter Botha dél-afrikai elnök hétfőn Mozambikba utazott, hogy találkozzék Joaquim Chis- sano elnökkel - jelentette be a pretóriai külügyminisztérium. Ez lesz Botha elnök első nyilvánosságra hozott találkozója a Dél-afrikai Köztársasággal határos, úgy­nevezett frontországok egyikének állam­főjével 1984 óta: Botha és Chissano elődje, Samora Machel ekkor írta alá Nkomatiban a két ország közötti meg nem támadási szerződést. A mostani lá­togatáson főleg a békés egymás mellett élés és a gazdasági együttműködés kér­déseiről tárgyalnak.

Next

/
Thumbnails
Contents