Tolna Megyei Népújság, 1988. szeptember (38. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-10 / 217. szám
6 Képújság r • 1988. szeptember 10. I Istvánné Bajner Mária és Sales László János a nyelvtanításról MÚLTUNKBÓL I- Most nagyon is találó egykori gyermekjátékunk első mondata...- Mire gondol? I- Magára és erre a mondatra: „Amerikából jöttem, mesterségem címere: ny. t”. Nemrégiben tért haza az Amerikai Egyesült Államok egyik államának egyeteméről, ahol angolt tanult.- Kilenc éve tanítok az orosz mellett angolt is. Ez idő alatt szinte minden nyáron részt vettem különböző továbbképzésen. Nagyon fontosnak tartom, hogy az ember nyáron két-három hetet nyelvi közegben töltsön el. Ilyenkor sok ismeretet adnak át a brit, amerikai kollégák, szinten tarthatom nyelvtudásomat. I- Ne haragudjon meg, de úgy gondolom, hogy ez a tény kissé kevés egy amerikai tanulmányúihoz.- Ebben igaza is van. Én úgy hiszem, hogy ezeket a tanfolyamokat valahol azért mégis jegyzik, és talán azt is, hogy az illető nyelvtanárnak vannak-e eredményei. A Soros Alapítvány hirdette meg ezt a pályázatot huszonöt angolt tanító hazai középiskolai tanárnak. Megpályáztam az utat, amelyet egy előzetes elbeszélgetés követett. Ott mindenre kíváncsiak voltak. I- Gyanítom, a kérdezőket az is érdekelte, hogy Istvánné Bajner Mária miért szeretne az USA-ba menni tanulni.- Azért, hogy gyarapítsam a módszertani ismereteimet és az ottani, eredeti, kinti közegben gyakorolhassam az amerikai angolt. Hogy a továbbiakban magasabb szinten tudjam átadni tanítványaimnak a nyelvet... I Mit érzett, amikor átvette a Magyar Tudományos Akadémia igenlő borítékját?- Hihetetlen volt, hogy én, a szekszárdi nyelvtanár mehetek. Nem éreztem magam annyira kiválónak, hogy ebben a lehetőségben részesítsenek. ■ - Kishitű?- Bizonyos mértékig az vagyok. Arra is gondoltam, hogy Tolna kis megye, Szek- szárd pedig kis város, és engem a szakmában nem is jegyeznek. Még az is a fejemben járt, hogy ebben az országban a szekszárdi Bezerédj kereskedelmi szak- középiskolánál vannak nevesebb oktatási intézmények is, ahol magasabb szinten tanítják az angolt. Budapesten sok kísérletet folytatnak a nyelvtanárok és ugye azért tudjuk, hogy az oktatásban is fővárosközpontúak vagyunk. I- Én persze örülök, hogy maga is kijutott. És ezt nemcsak a lokálpatrióta szekszárdi polgár mondatja velem...- Nagyon féltem az indulás előtt. Mindentől. Vajon, az Egyesült Államokban fel tudom-e dolgozni mindazt, amit látok, érzek, tapasztalok, tanulok. Öt hétig voltam huszonnégy magyar társammal az Amerikai Egyesült Államok legkisebb államában, a Bostontól délre lévő Rhode lsland-i Brown egyetemen. Ez egy magánegyetem, ahol a Soros György-ala- pítvány fizeti és szervezi a magyar nyelvtanárok taníttatását. Í- Miként teltek a napok a Brown egyetemen?- Az amerikaiakra nagyon jellemző, hogy kiváncsiak az emberre. Elvárják, hogy mindenről elmondják a véleményüket. Még a nekünk adott ismeretekről is. I - De melyek voltak azok?- Délelőtt előadásokat hallgattunk, majd ezt szeminárium követte. Helyi tanárok tartottak előadásokat kötetlenül a mai Amerikáról, amely mindig átváltozott beszélgetéssé. Konkrét szakmai képzésünk a délelőtti szemináriumokon zajlott, ahol a mi beszédértésünket és -készségünket fejlesztettük kis csoportokban. Használhattuk az egyetem nyelvi laboratóriumát, kutathattunk és részt vehettünk a diákoknak meghirdetett nyári előkészítő tanfolyamok valamelyikén. Emellett még kirándulhattunk, ismeretségeket kötöttünk. Meghagyták nekünk, hogy mi „fedezzük fel” magunknak az országot. Í- A vendéglátók milyen nyíltsággal beszéltek saját hazájukról?- Az amerikaiak nagyon kritikusak és egyáltalán nincsenek elragadtatva maguktól, a politikai rendszerüktől, beleértve a választásokat is. Egyáltalán, semmitől. Elmondták, hogy mi nem tetszik nekik, hogy érzésük szerint az igazi és várt demokrácia még nem valósult meg teljesen. I- Az ottaniak milyennek tudják hazánkat? Gondolom erről is volt szó.- Akiket hozzánk beosztottak, már volt elképzelésük Magyarországról. Szerintem sokkal jobbnak ítélték meg a mi életünket, helyzetünket, mint mi. Mi próbáltuk szépíteni a dolgokat... Í- Miért? A mundér becsülete miatt?- Erre nem tudok még most sem igazából válaszolni. Ott annyira más minden. Arra gondoltunk, hogy akkor teszünk jót hazánknak, ha nem állunk elő Rhode Islandban a magunk bajaival. Azt hiszem, hogy magatartásunkat mégiscsak a magunk eredményeire való büszkeség motiválta.- Amikor kint voltak, Grósz Károly éppen akkor készült az Amerikai Egyesült Államokba. Istvánné Bajner Mária mit tapasztalt a helyszínen a magyar főtitkár-kormányfő látogatásának előestéjén?- Grósz Károly látogatásával foglalkozott a sajtó, de a nagy televíziókban is láttunk hazánkról dokumentumfilmeket. Mindegyikből azt vettük ki, hogy a segítő szándék jellemzi az amerikaiakat velünk kapcsolatban. Elismerően nyilatkoztak Grósz Károlyról és az országról, mind a sajtóban, mind pedig a televízióban. I- Azt már tudjuk, hogy a vendéglátók szakmailag mit adtak önöknek. Most beszéljünk arról, hogy a huszonöt magyar középiskolai tanár mit várt az öthetes tanulmányúitól.- Amerika „felfedezését”. A náluk honos nyelv és oktatási módszer megismerését és megtanulását. Kutatásokat kívántunk, könyvtárakba akartunk menni. Mindez sikerült. Végül is addig semmit nem tudtunk róluk. Többet kaptam ettől az úttól, mint azt vártam volna, szakmailag és emberileg egyaránt. Kissé megismertem az amerikaiak viselkedésmódját. Ott a gyerekek nem tekintélytisztelők, ha véleményük van bármiről, mindent elmondanak. Azonnal, semmivel nem törődve. Nálunk ez másként van. Magyar- országon a tanár messze, távol ül a katedrán, ő a tekintély, aki mindent jól csinál. Megközelíthetetlen. A gyerek pedig kiszolgáltatott.- Hazaért Telve tapasztalatokkal. Nem tudom, hogy Szekszárdon, a Bezerédj szakközépiskolában egyáltalán mit tud mindabból megvalósítani, amit az USA-ban megtanult- Higgye el, a mi iskolánkban már nincsenek megkötések. A tanár végre a maga ura lehet. A végeredmény a fontos. Az, hogy a gyerekek megismerjék és megtanulják a nyelvet. Csak ez a lényeg. A metodikának és a nevelési közegnek ehhez kell igazodnia. Ezeket pedig magam választom meg. Nem nekem kell tanítanom, hanem engednem kell a gyerekeket, hogy tanulhassanak. Ezt teszem. Az a legfontosabb, hogy a gyerekek levessék a gátlásaikat. Felszabadultnak érezzék magukat.- Lapozzunk egyet Azért munkáját zömmel maga sem a tengeren túl végzi. Szekszárdon él, azt már tudjuk, hogy főállásban dolgozik. De többen azzal is tisztában vannak, hogy Istvánné Bajner Mária egy magánnyelviskola képviselője itt Szekszárdon, a Béri Balogh Ádám utcában.- Három éve vezetem a Polifont. A napi tanítás után tanártársaimmal itt oktatjuk a szekszárdi gyerekeket angol és német nyelvre.- Három évvel ezelőtt alapították az iskolát, polgári névvel, a munka- közösséget. Akkor még az ilyen vállalkozások körül olyan zavaros világ volt. Nem hozott magának köny- nyebbséget a hivatalos hercehurca során, hogy az apósa a Tolna Megyei Tanács elnökhelyettese?- Legalább annyi nehézséget, mint könnyebbséget okozott az ő beosztása. Tőle függetlenül is megvannak a barátaink, ellenségeink és mindazok az emberek, akik rokonszenveznek velünk. Ha folytatni akarja tovább, akkor kérem kapcsolja ki őt ebből a beszélgetésből... I- Tisztelem a véleményét Más. Miért született meg a Polifon nyelvklub? Humán szolgáltatásként? Üzleti beruházásként? Kultúrmisszióként?- Talán mindegyikből egy kicsi van benne. Szűkebb és tágabb hazánkban nagy az igény a nyelvtanulásra. Az iskolai oktatásban honos porosz módszer kevés ahhoz, hogy a tanulók valójában megtanuljanak egy-egy idegen nyelvet. Nálunk sok helyen többnyire az iskola határoz arról, hogy a gyerek milyen nyelvet tanuljon. ■ - Ez antidemokratikus helyzet...-... osztályok és keretszámok vannak. Nyelvet igazán tudó és értő pedagógus pedig kevés van. Én a nyelviskolában kipróbálhatom, hogy a hallgató mire, és én mire is vagyok képes, mit tudok neki adni. Felállítok egy szintet. Önmagámnak és a gyereknek is. Nem fonnak körül kényszerrel, mert csak a végeredmény a meghatározó. I- Ha jól tudom, akkor három éve két csoporttal kezdtek, ma hét csoportot tanítanak. Ez összesen majdnem hetven gyerek.- Mi kötetlen formában tanítunk. Nincs porosz modell. A gyerekek felszabadul- tabbak, részesei a foglalkozásoknak. Erőnkhöz és anyagi lehetőségeinkhez mérten eredeti tankönyveket és videofilmeket, mi mindent bevonunk az oktatásba. Továbbá mi magunk készítjük a szemléltető anyagokat és meg is van a haszna... I- Elhallgatott egy kérdést. Nevezetesen, üzletként mennyire jött be a Polifon?- Még nem fizettünk rá. Emellett még szeretjük is mindazt, amit csinálunk. ■ - Kik azok a mi?- Fischer Lajos és Drescher J. Attila. Ök a társaim, németet tanítanak a Polifonban. Sokan jönnek hozzánk, mert kíváncsiak a mi képzési rendszerünkre, vagy már tudják - saját gyermekeik előmenetele alapján hogy ez a nyelvklub mit ad. A mi sikerünk ott van, hogy a gyerekek szeretik azt az oktatást. Kevés a lemorzsolódás. ■ - Irigyei nincsenek?- Biztosan vannak, mint minden embernek. Ellenben ez ellen nem tudok és nem is akarok semmit sem tenni. Aki énrám vagy kollegáimra irigykedik, azt kívánom neki, hogy szüntelenül tanítson, újítson. I- Már mindenről beszéltünk. Az Amerikai Egyesült Államokról, Grósz Károlyról, Szekszárdról, a Polifon nyelvklubról. Majdnem elfelejtettem megkérdezni, hogy miért lett nyelvtanár?- Én nem akartam ez lenni. Külkereskedelmi szakra jelentkeztem, nem vettek fel. Egy év múlva orosz-angol szakos tanárnak jelentkeztem. Máig sem bánom akkori döntésemet. Szeretem a gyerekeket, szeretem a munkámat. Hiszem, hogy komoly felkészültséggel és gyermekszeretettel minden akadály leküzdhető. És szüntelenül tanulok. Í- Ha elfogadja, akkor ennyiben maradunk. Száznegyvenegy esztendővel ezelőtt, 1847-ben, csaknem ezekben a napokban, szeptember 27-29. között ülésezett a megyegyűlés Szekszárdon. Az volt a - joggal fogalmazhatjuk: történelmi - feladata, hogy utasításokat állítson össze a Pozsonyban lévő követei számára. A gyűlés jelentőségét növeli, hogy a magyar reformkor ekkor már a végéhez közeledett, mind élesebb lett a politikai küzdelem a reform hívei és ellenzői között. Ilyen körülmények között alakította ki a megye közgyűlése a saját álláspontját, s azt 37 pontba és számos alpontba foglalva adta át a követeinek. Természetesen nincs arra lehetőség, hogy mind a 37 pontot és alpontjait itt idézzük, de arra igen, hogy érzékeltessük: a megye elkötelezettje a reformnak, a történelmi jelentőségű változtatásoknak. A követi utasítás első pontja az érvényben lévő törvények végrehajtását sürgeti, különösen „a visszacsatolt részek iránt hozott 1836:21. te. teljesítése Erdély országának méltányos hozzájárulásával a kormány által eszközöltessék”. A második pontban sok követelés, állásfoglalás fogalmazódott meg. „A kijelölt több országos kivánatok közül” című részben arról olvashatunk, hogy a megye követelte:- Őfelsége a király többször jelenjen meg az országban és huzamosabb időt töltsön itt; Pesten építsenek országházat, és az országgyűlés Pesten is tartson gyűlést; a Ludovica Katonai Akadémiának továbbépítéséhez a megye kész anyagiakkal hozzájárulni, de követeli, hogy ott magyar nyelven oktassanak.- Dicsérőleg szólt a megyegyűlés arról, hogy az ország számos főiskoláján és a gimnáziumok egy részében magyarul oktatnak - de azt kívánja Tolna megye, hogy további oktatási intézményekben is a magyar legyen a tanítási nyelv;- Kifejezi kívánságát a megye, hogy a Magyar Tudományos Akadémiát országos intézménnyé fejlesszék.- Indokoltnak tartja az országos statisztikai hivatal megszervezését.- Követeli, hogy az országgyűlés munkája kellő nyilvánosságot kapjon - ehhez megfelelő sajtó álljon rendelkezésre.- Kívánja a büntető törvénykönyv elkészítését (ezzel kapcsolatban nyolc alpontban fogalmazza meg elképzeléseit). - Visszatér az oktatásra ismételten, s kifejti, hogy a népnevelés érdekében szaporítani szükséges a tanítóképzők számát „s a tanítók polgári állása becsben- tekintélyben emeltessék, élelmezési gondoktól lehetőleg megmentessenek...”- A megye kívánja, hogy a kisdedóvó intézetek országos patronálásban részesüljenek. Feltűnő, a fenti, progresszív gondolkodásról tanúskodó pontok után kifejtik, hogy a zsidók „jogainak a többi polgá- rokkali egyenlősítését idő előttinek véli a választmány”. A terjedelmes 2. pont után Erdély sorsáról nyilatkozott a megye. Idézzük: „Erdély országnak Magyar országgali összekapcsolását a megye óhajtván, ha Erdély részéről lépés tétetik, ezt minden mód pártolni véli a választmány.” A követi utasítás negyedik pontjának, első része, egy kicsit mintha napjainkhoz is szólna: „A vélemény szabadságának a közta- nácskozásokbani biztosítására nézve a követek oda működjenek, hogy az országgyűlési tanácskozásokat tartván szem előtt a létező törvények alapján az alkotmányos nyilvánosság fenntartása, sőt józan fejlesztése” legyen a cél, de „... a tanácskozásra nem jogosítottak, azokra bármi módon gyakorlandó befolyásának egyáltaljában eleje vétessék, sőt, szigorú módok is alkalmaztassanak elhárítására. Az országgyűlési, úgy szinte megyei tanácskozási szabályokat létrehozni igyekezzenek, mely által indítvány-rögtönzések és meglepetések mellőztesse- nek, és a vitatkozásokkal keletkező határozatok minden oldalról higgadt és való- dilag szabad tanácskozások eredményeit képezhessék, minden erőszakolás vagy személyes és hely szentségének sértését minél szigorúbb fenyíték rögtön kövessék”. A megye tehát elkötelezi magát arra, hogy külső „bekiabálókat”, s mindenkit, akit nem ruháztak fel a vita jogával, ha kell, erős fenyítéssel is, elhallgattassanak. Testületekben csak a testületi tagok kérhettek és kaphattak szót. Olvasható néhány sor a vallásszabadságról is, egyetért vele a választmány. A vagyonszerzés, a gyarapodás mindig is törekvése volt az emberiségnek. Ez a dokumentum is foglalkozik vele. Azt kívánja, hogy Magyarországon idegenek birtokot ne szerezhessenek. A fejletlen ipar fejlesztését is igényli Tolna megye. Az iparosodás segítése érdekében kimondotta: „Az ipari tanoda felállítása hálás elismeréssel méltányoltassék és ennek politechnikummá emeltetése szorgalmaz- tassék a szükséges pótló költségek megajánlandók lévén.” A megye véleménye szerint szükség van az úrbéri viszonyokból a békés kibontakozásra. Ennek érdekében: „Azon akadályok elhárítását véli eszközlendő- nek, melyek jelenleg az úrbéri örökvált- ságot illetőleg az ősiségi viszonyokban fekszenek.” Siettetni kell a tagositási pereket, meg kell szüntetni az ősiséget, s a pénzhez jutás könnyítését nemzeti hitelbank alapításával kell elősegíteni. A múlt században a politikai küzdelmek egyik pontja a közteherviselés volt. Ezt nem kerülhette meg a megye követi utasítása sem. Terjedelmes részben fejtik ki a közgyűlés álláspontját. Ebből idézünk: „Az országjavitás terhe közös legyen, és ahhoz járuljon egy vagy más úton mindenki, de az e végből felállítandó közjövedelmek forrásai úgy legyenek kiszámítva, hogy ezen országjavitási teher nagyja az eddig tehermentes osztályokat érje leginkább: nevezetesen a nemességet áltoljában; egy bizonyos adómentességet, melyhez számára nézve követ urak 2 milliómon felül hozzájárulni fel nem hatalmaztatnak, nem mintha a megye ezen mennyiséget - melynek kivetése csak azon hold számára történhetik, melyet minden egyes nemes 20 holdon felül bír - az ország minden szükséges fedezetére elegendőnek tartaná, hanem mivel az erre kívántató pénzmennyiséget inkább az adózandók osztályait a lehető legigazságosabban érő közvetett adó által kívánja azon esetre pótolni, ha ezáltal az ország hitele s általános felvirágzása tekintetiben oly kívánatos vámmentességet eszközölni reménye leend." A fentiek szerint tehát a közteherviseléssel a megye ugyan egyetért, de megköti a követek kezét a 2 millión felüli hozzájárulásnál, s az esetleg szükséges kiadások fedezésére póthitel kivetését látja indokoltnak. Igényli a megye az ország gazdasági fellendülését. Ehhez a szükséges eszközök megteremtését szorgalmazza: „Utasítandók követ urak, hogy a hazai kereskedés előmozdítása tekintetéből minden azt elősegítő módokat, mint is egy önállású Nemzeti Bank felállításával, a fiumei kikötő tágításával, a vasutaknak az országos általános érdekek alapján megállapítandó sorozat szerinti létrehozásával, úgy a Duna-út megváltásának létesítésével.- törvényeket életbe léptetni igyekezzenek.” Napjainkban az érdeklődés középpontjában áll az országgyűlés szerepének, feladatának módosítása. Száznegyvenegy esztendővel ezelőtt is így volt ez. Hogyan foglalt állást e kérdésben Tolna megye? „Az országos közpénztár forrásait az ország gyűlése jeleli ki, aránylagos kivetési elveit az állapítja meg - a kiadásokat, országos beruházásokat, javításokat, az országgyűlési időközre az országgyűlés határozza meg, kezelését az rendezi el, - a kezelők szoros felelet terhével járó számadásokat követeli és vizsgálja meg.” Mint látjuk, az országgyűlés hatáskörét elsősorban gazdasági téren - lásd költségvetés - kívánja erősíteni. Legyen gazdája az országgyűlés az országos méretű és jelentőségű beruházásoknak, s azok, akiket megbíz ezek kezelésével üzemeltetésével, kötelesek legyenek meghatározott időközönként számot adni a végzett munkájukról. A megye utasítja a követeit arra is, hogy a közigazgatás korszerűsítéséért is kardoskodjanak az országgyűlésben. Az utasítás erre vonatkozóan a következőket tartalmazza: „Szolgabíró és alispáni bíróságok szüntessenek meg és előttük folyó perek állandó törvényszékekre tétessenek át; - Követ urak eszközöljenek oly törvény hozatalát, mely által az uradalmak polgári úriszékeknek évenként kétszeri tartására köteleztessenek.” A múlt század közepén felerősödött a céhrendszer fékező hatása a gazdaságra. Azok az előírások, amelyek a céhek életét szabályozták, mind nagyobb ellentétbe kerültek az iparfejlődésével. Sokasodtak a céhen kívüli kontárok is, akik közül számosán itt a megyében is kiváló szakismeretekkel rendelkeztek. Munkájukra szükség volt, jól megéltek. A megye azonban ekkor még úgy vélte, hogy a céhrendszer maradjon meg, csupán ki kell igazítani néhány dolgot. Idézzük: „A céhek tovább is álljanak fenn, és azok visszaélései szüntessenek meg; - azokon kívül lévő személyekre nézve szabadon munkálhassanak ugyan, de a céhekből eredő javadalmakban nem ré- szesíttetnek.” Az 1847-es országgyűlésen Tolna megye országgyűlési követe Forster Károly és Gaál Eduárd volt, mindketten kormánypártiak. A fenti utasítás - több haladó gondolata ellenére is - visszalépést jelentett a 30-as évek megyei követi utasításaihoz viszonyítva. K. BALOG JÁNOS Hét végi
