Tolna Megyei Népújság, 1988. szeptember (38. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-10 / 217. szám

4 Képújság 1988. szeptember 10. Kínai mezőgazdaság Siker és megtorpanás Vietnam Szigetvita és agrárreform A csökkenő gabona-terméshozamok és a növekvő élelmiszerárak Kínában sokakat elbizonytalanítottak a mezőgaz­dasági reformok jövőjét illetően. Az 1984-es rekordtermést követően 20 mil­lió tonnás visszaesés következett be, és a későbbi esztendőkben sem sikerült tel­jesíteni az előirányzatokat. Érthetőek az aggályok, hiszen földünk legnépesebb országában több mint egymilliárd ember ellátásáról van szó. A kínai vezetés tisztában van a kedve­zőtlen jelenségekkel - a reformpolitikára kétségtelenül az infláció veti a legna­gyobb árnyékot -, de Pekingben úgy vé­lik: átmeneti visszaesésről van csupán szó. Ennek kapcsán emlékeztetnek arra is, hogy az agrárreform kilenc esztendeje alatt sikerült megoldani a hatalmas né­pesség ellátását és ruháztatását. Szá­mottevően növekedtek a többséget alko­tó falusi lakosság jövedelmei is. A sikerek forrását három tényezőben látják. 1. Létrehozták a termelők és az állam saját felelősségét szabályozó szerződé­ses rendszert. Ennek hatására 1979-84 között a gabonatermesztés mértéke meghaladta az azt megelőző 22 év mennyiségét. A megművelt területek ará­nya is jelentősen növekedett. 2. Állami támogatással ugrásszerűen megnőtt a helyi ipar szerepe, amely munkát biztosított a falusi lakosság újabb rétegei­nek. 3. Eltörölték a mezőgazdasági termé­kek felvásárlásának és értékesítésének állami monopóliumát. így a szerződés­ben előirt mennyiségen felüli gabonát a parasztok piaci áron értékesíthetik. Mindezek ismeretében némi ellent­mondásnak tűnhet a bevezetőben már említett stagnálás, visszaesés. Ennek okait helyi szakértők abban látják, hogy a gabonák felvásárlási árai bizony eléggé alacsonyak manapság, s nem követik az általános árszínvonal alakulását. Ez, va­lamint az a körülmény, hogy más agrár­termékek és ipari áruk árai viszont fel­Csehszlovákiában a mezőgazda- sági felvásárlási és nagykereskedel­mi árakat 1989. január 1 -jétől átlago­san 20 százalékkal emelik. A mező- gazdaságban bevezetik az 50 száza­lékos béradót. A többi népgazdasági ágazat termékeinek jelenlegi nagy­kereskedelmi árába be van kalkulál­va 20 százalék társadalombiztosítási hozzájárulás, ez 1989-től 50 száza­lékra emelkedik, és a bruttó bérekből fogják levonni. Ez a levonás a mező- gazdaságban a termelési költsége­ket a kifizetett bérek és munkadíjak 50 százalékának megfelelő összeg­gel emeli. A szakértők azt várják, hogy a béradó bevezetése elő fogja segíteni a munkaerő ésszerű kihasz­nálását. A béradót az egyes termékek fel- vásárlási árába a termék előállítása során átlagosan kifizetett bérössze­gek alapján átlagolva fogják beszá­mítani. Ezért azok a vállalatok, ahol a munkatermelékenység és a mun­kaintenzitás alacsony színvonalú, a felvásárlási árakban nem kapják vissza teljes egészében ezt a kifize­tett béradót. Az egységes mértékű béradó be­vezetését a mezőgazdaságban az indokolja, hogy a mezőgazdasági vállalatok melléküzemágai hasonló .termékeket bocsátanak ki, mint a többi népgazdasági ágazat. Az egy­séges adózás biztosítja az azonos közgazdasági feltételeket. A lakos­sági szolgáltatások és a közétkezte­szöktek, arra kényszeritett számos ter­melőt, hogy kivonuljon a gabonapiacról - mutat rá a China Reconstruction című fo­lyóirat. (Igencsak megdrágultak például a műtrágyák, az üzemanyagok és más, a termesztésben nélkülözhetetlen kellé­kek, szolgáltatások.) Csökkenti az ered­ményeket e mellett az is, hogy az 1985- ben 4,67 millió hektárt vontak ki a műve­lés alól: több helyütt szántóföldekre épí­tettek üzemeket, új településeket. Kína esetében, ahol a lakosság számához vi­szonyítva elenyészően kevés a megmű­velhető földterület, ez igen komoly prob­lémát jelent. Szaporítja a sürgősen megoldandó gondokat, hogy hosszú évekig kevés pénzt fektettek be az ágazat fejlesztésé­be, így azután például az öntözőrendsze­rek számos helyen használhatatlanná váltak. Gondot jelent a szakemberhiány is. A falvakban ugyanis nem szívesen dolgoznak diplomás szakemberek, mert hiányolják a kutatások, a továbbfejlődés lehetőségeit. Mindezek ellenére - mint a már idézett folyóirat aláhúzza - az ország tés területén nem alkalmazzák az új béradót, így ilyen tevékenység után a mezőgazdasági vállalatok sem fog­nak 50 százalékos béradót fizetni. Az új felvásárlási árakat az 1986. évi tényleges ráfordítások alapján ál­lapítják meg, de nem veszik figye­lembe a be nem tervezett hiányokat, károkat, kötbéreket, sőt a társadalmi fogyasztási költségek egy részét sem. Ezeket a jövőben a nyereség­ből fogják fedezni. A költségeket 1989-re tervezett költségcsökken­tésnek megfelelően módosítják, és figyelembe veszik a felhasznált anyagok árcsökkenésének hatását. A költségekbe nem számítják be a kamatokat, amelyeket ezentúl a nye­reségből kell fizetni. A kamatok ösz- szességükben kétszeresére emel­kednek. A ráfordításokban érvénye­sülni fog egyebek közt a takarmány- keverékek nagykereskedelmi árá­nak részleges emelése, ami lénye­gében a béradó bevezetéséből adó­dik. A mezőgazdasági vállalatok ösz- szes költségei mindezek hatására mintegy 11,2 százalékkal emelked­nek. Az árintézkedéseket más gazda­sági ösztönzők módosításával is ki­egészítik. Például tervezik a földadó emelését. Az élelmiszer-ipari termékek nagykereskedelmi árának átalakítá­sát a felvásárlási árak átalakításában alkalmazott elvek alapján fogják vég­rehajtani. illetékesei bizakodóak a jövőt illetően. Egy év eleji tanácskozáson például a me­zőgazdasági miniszter a 2000. év pers­pektíváit vázolta fel a hallgatóság előtt. E szerint a mezőgazdasági dolgozók éves jövedelme eléri akkorra az évi 800 jüant (a jelenlegi 463-mal szemben), a gabona terméshozama pedig a mostani 411 mil­lió tonnáról 500 millióra nő. E nagy szabású elképzelések teljesíté­séhez nem utolsósorban tökéletesíteni kell a szerződések rendszerét. A vállalt mennyiséget leszállító gazdaságok ré­szére biztosítani kell, hogy ennek fejében bizonyos árukat kedvezményesen kap­janak meg, s ugyanakkor számításba kell venni a felvásárlási árak emelését is. A kínai agrárreformok sikere a felsorol­takon túl függ attól is, hogy meg tudják-e ál­lítani a szántóföldek nem mezőgazdasági célú hasznosításának tendenciáját és attól is, hogy milyen sikeresen tevékenykednek a családi gazdaságok. Egy biztos, össze­hangolt erőfeszítések szükségesek, hogy az átemenetinek tekintett megtorpanás gátjait elsodorják a reformok hullámai. Szuperszegfű Bulgáriából A világ már eddig is ismert szuper­marketet, szupermant, szuperkom­putereket stb..., de szuperszegfűt még nem. Ezért fogadták a szakem­berek nagy érdeklődéssel a hírt, hogy Bulgáriában kikísérleteztek egy szuperszegfűt. Különlegessége, hogy virágjának átmérője eléri a 12 centimétert, s ez mintegy háromszorosa a szegfűk átlagos virágméretének. Természe­tesen a szárak is hosszabbak, egye­seknél még a két métert is megha­ladja. Meglepődésre adott okot az a tény is, hogy a szuperszegfű szülő­hazája nem a virágkertészetéről híres Hollandia, hanem Bulgária, amely eddig csak rózsáival büszkél­kedhetett. A fajtát szelekciós módszer segít­ségével fejlesztették ki. Kigondolója Alekszandar Bojkov volt, a szófiai SZELKA vállalat kutatási vezetője. Ez a vállalat karolta fel az újfajta szegfűk kitermesztését és terjesztését. Ter­mészetesen a vállalat ez irányú tudo­mányos és kereskedelmi tevékeny­ségének részleteit üzleti okokból hallgatás övezi. Annyit azért megtudhattunk, hogy tizenöt országból érdeklődtek már az új szegfűk iránt. A szuperszegfűk nemcsak szeb­bek hagyományos társaiknál, de gazdasági szempontból is több elő­nyös tulajdonsággal rendelkeznek. „Választani kell: Vietnam vagy megvalósítja a reformot, vagy el­pusztul.” Meglehet, első olvasásra kissé túlzónak, netán hatásvadászó- nak tűnik a fenti kijelentés, ám aki ki­csit is közelebbről ismeri a távol­keleti baráti ország helyzetét, gaz­dasági és társadalmi teendőit, való­színűleg átérzi Nguyen Van Linh sza­vainak igazságát. Ugyanis éppen a Vietnami Kommunista Párt főtitkára volt az, aki ennyire végletes, sarkított megfogalmazással igyekezett kife­jezni a hazája előtt meredező, kor­szakos feladatot, azt a parancsoló szükségszerűséget, ami az indokí­nai állam vezetését a korábbi mód­szerekkel való szakításra kényszerí­tette - és kényszeríti mindinkább napjainkban is. Rendelkezéssorozat Legutóbb az a rendelkezéssorozat irányította a figyelmet a vietnami megújulási, korszerűsítési törekvé­sekre, amely - immár logikus rend­szert alkotva - a népgazdaság gya­korlatilag minden ágáben új feltéte­leket hozott létre. A változtatások, a túlzottan merev, központosított terv­utasításos eszközök leépítését szol­gáló kezdeményezések jobbára a VKP 1986. decemberi kongresszu­sa óta szaporodtak meg, de tény, hogy a módosítások sokszor helyi érvényűek és kísérleti jellegűek ma­radtak. Voltaképp ez év elején vált telje­sebbé a gazdaságirányítási mecha­nizmus politikai-jogi átformálása, amikor Hanoiban közzétették a szo­cialista piacgazdaság kialakítására vonatkozó új rendeleteket. A tör­vénycsomag lényege: szakítás a ko­rábbi, főleg a hadigazdálkodásra épülő elosztási és beszolgáltatási rendszerrel, s helyettük az áru- és pénzviszonyok fejlesztésének, a közgazdasági szabályozóknak, a vállalati önállóságnak és önelszá­molásnak a megvalósítása. Meg­szűnt az állami támogatás automatiz­musa, kiterjedtebbé vált a külkeres­kedelmi jogosultság, jelentősen könnyítették a külföldi tőke beáram­lását, vegyesvállalatok alakítását. A rendelkezés-komplexumot né­hány hét múlva újabb, ezúttal a ma­gánszféra mozgásterét bővítő sza­bályozások követték. A miniszterta­nácsi intézkedés hosszú távra is­merte el, mi több, tette egyenrangúvá a magántermelés és -kereskedelem ágazatát, segítette számos kérdés­ben a vállalkozók dolgát. Önkritikus elemzések Végül az április közepén közzétett politikai bizottsági határozat kimond­ta: a népgazdaság legalapvetőbb szférájában, a mezőgazdaságban kell elkezdeni az irányítási rendszer megújítását. Dióhéjban összefoglal­va: a lényeg itt is az árutermelő ag­rárgazdaság létrejöttének elősegíté­se, a közvetlen felső utasítások le­építése, az érdekeltség és az önel­számolás érvényesítése a beszol­gáltatás erőltetése helyett. Kiemelt fejezet foglalkozik a kényszer-szö- vetkezetesités módszerének elveté­sével. S hogy mindez miért kiemelke­dően jelentős? A válaszhoz elég ta­lán emlékeztetni arra, hogy az elma­radottság megannyi terhével küzdő délkelet-ázsiai államban a lakosság mintegy 85 százaléka még ma is a mezőgazdaságban dolgozik. Létfon­tosságú, sikerül-e irányváltásra, ha­tékonyságnövelésre, többletterme­lésre késztetni e sokmillió embert, hiszen (az önkritikus elemzések ezt már rég nem hallgatják el) az ország­nak még ma is az élelmiszerellátás alapvető gondjaival kell megbirkóz­nia. S ha még csak ez lenne az egyetlen probléma! Ám a súlyos gondok sora hosszúra nyúlik: ezer százalék körül járó infláció, gyötrő munkanélküliség, nyomasztó de­mográfiai hullám, ami szorosan összefügg a foglalkoztatási nehéz­ségekkel, elmaradott termelési vi­szonyok, nyersanyag- és energia­hiány, irányítási hibák, korrupció, áruhiány és félresikerült pénzügyi reform - mindennek tükrében látszik igazán, mennyire megalapozott volt Nguyen Van Linh kijelentése. Igaz, a jogi formák megteremtése önmagá­ban nem jelent még biztosítékot a megoldásra, a rendeletek kihirdeté­sétől hosszú út vezet az érezhe­tő életszínvonal-javulásig. Mégis - mutatnak rá Hanoiban - a következetes reformintézkedések jelentik továbbra is az egyetlen igazi lehetőséget az előrelépésre. Újabb konfliktusforrás Sajnos, a belső gondokhoz jó né­hány külső probléma is hozzájárul, ami korántsem könnyíti meg a veze­tés dolgát. Közismert, milyen diplo­máciai és pénzügyi terheket jelent Vietnam számára a kambodzsai je­lenlét, így az is érthető, hogy Hanoi mindig is támogatta a Phnom Penh-i kormányzat törekvését a nemzeti megbékélésre. Ez év tavaszán, saj­nos egy újabb konfliktusforrás került előtérbe: a Spratly-szigetek hovatar­tozása fölött Kínával folyó vita, ami ál­dozatokat követelő összecsapások­ba is torkollott. Biztató jelenség vi­szont, hogy Vietnam - bár továbbra is elutasítja a pekingi területi igénye­ket - változatlanul a békés, tárgyalá­sos rendezésre törekszik. Hanoi számára a külső nyugalom éppoly fontos lenne, mint az időjárás ke- 9Ve SZEGŐ GÁBOR Árreform a csehszlovák mezőgazdaságban Aratás közben Santung tartományban Selyemhernyó-tenyészet Dien Quang falu termelőszövetkezetében

Next

/
Thumbnails
Contents