Tolna Megyei Népújság, 1988. szeptember (38. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-10 / 217. szám

1988. szeptember 10. 2 NÉPÚJSÁG Ezt hozta a hét a külpolitikában A hét eseménykrónikája Szombat: Véget érnek az utolsó sztrájkok Lengyelországban - Jan Eliason, az ENSZ főtitkárának megbízottja külön-külön újabb tárgyalást folytat Térik Aziz iraki és Ali Akbar Velajati iráni külügyminiszterrel - Pakisztán elutasítja azt az afgán ja­vaslatot, hogy tartsanak négyhatalmú tárgyalásokat a Genfben kötött megállapo­dás végrehajtására; Vasárnap: Lipcsében a hagyományos őszi vásár megnyitóján Erich Honecker a két német állam kapcsolatait méltatja - szovjet Baltikum több tengermelléki tele­pülésén tízezrek tüntetnek a környezet védelméért - Budapesten és Bős-Nagy­maros vízi erőmű építésének leállítását sürgető határozattal véget ér a duzzasztó­gátról rendezett nemzetközi konferencia - Miklós Imre államtitkár, a Magyar Egy­házügyi Hivatal elnöke küldöttség élén Izraelbe utazik; Hétfő: Teng Hsziao-ping Pekingben fogadja Gustáv Husák csehszlovák állam­főt - Bécsben felújítják a Varsói Szerződés és a NATO tagállamainak konzultáció­ját az európai fegyveres erők és hagyományos fegyverzetek csökkentéséről - Moszkvában megkezdődik Jurij Csurbanov volt belügyminiszter-helyettes és nyolc társának pere; Kedd: Ali Hamenei iráni államfő nem fogadja el Husszein Muszavi miniszterel­nök egy nappal korában benyújtott lemondását - Irak általános amnesztiát hirdet a kurdok számára; Szerda: Teng Hsziao-ping fogadja Frank Carlucci amerikai védelmi minisztert - Műszaki hiba miatt egy nap késéssel szerencsésen földet ér a Szojuz TM-5 űrha­jó szovjet-afgán legénységgel - Milánóban nemzetközi konferencia kezdődik az emberi jogokról. Csütörtök: Kétnapos hivatalos látogatásra Berlinbe érkezik Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke. Az első nap programjában szerepel megbeszélése Erich Honeckerrel, valamint a díszvacsora, amelyen mindkét veze­tő pohárköszöntőt mond - Reagan amerikai elnök az ENSZ-közgyűlés idejére New Yorkba hívja az izraeli és az egyiptomi külügyminisztert - Párizsba érkezik Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár - Brazzaville-ben megállapodás születik arról, hogy a kubai csapatokat 30 hónap alatt vonják ki Angolából; Péntek: Befejeződik Grósz Károly NDK-beli látogatása - Washingtonban beje­lentik, hogy Shultz amerikai és Sevardnadze szovjet külügyminiszter szeptember 23-24-én találkozik az amerikai fővárosban. A hét két kérdése 1. Mit hozott az aradi találkozó utáni második hét? A román-magyar főtitkári találkozó méltán váltott ki nagy érdeklődést, és nem­csak a két szomszédos ország kapcsolatait megkülönböztetett figyelemmel kísé­rő Közép-Európában. A bőséges visszhangból annyi általánosítás kiemelhető, hogy világszerte méltányolták: legalábbis erőfeszítések történnek a feszültségek oldása érdekében. Mindamellett általánosnak mondható az a nézet is, hogy Arad inkább csak a kezdet, igaz, olyan kezdet, amelynek lehet biztató folytatása. Nehezen volt illeszthető az óvatos bizakodásnak ebbe a hangulatába a Scintea vasárnapi cikke, amely támadást intézett a magyar sajtó ellen. A szerkesztőségi kommentár éles fordulat az aradi találkozó utáni román értékelésekhez képest - ezek ugyanis mindeddig nemigen mentek tovább a párbeszéd újrafelvételének méltatásánál. Most a Román KP lapja azzal vádolja az aradi találkozóról és általá­ban véve a romániai helyzetről a magyar sajtóban megjelent tudósításokat, kom­mentárokat, hogy azok támadják Romániát, a román nép eredményeit s mindez nem szolgálja a két ország közötti együttműködést és jószomszédi viszonyt. Hogy mennyire éles fordulatot jelent ez a cikk, azt tanúsítja: alig egy nappal ko­rábban a Lumea című külpolitikai hetilap még nagyon is kedvezően értékelte az aradi találkozót. A Scintea vádjai szerint viszont a magyar sajtó tendenciózus cik­kei mesterséges feszültséget idéznek elő. Mindezen túl a román lap azt „tanácsol­ja” a magyar újságíróknak, foglalkozzanak inkább országuk belső helyzetével. Ezzel kapcsolatban nem rejti véka alá, hogy román részről nem értenek egyet a magyar gazdasági reformmal. A Scintea cikke nem maradt válasz nélkül: a hét közepén a Magyar Hírlap ha­sonló formában, szerkesztőségi cikkben elhárította a vádpontokat, s sajnálkozá­sát kifejezve a cikk miatt, azt is leszögezte: annak hangneme ellenére még mindig reméli, hogy az aradi találkozó után kialakult bizakodó hangulat nem változik. Kitért a sajtópolémiára az MSZMP szóvivője is, a Politikai Bizottság kedden megtartott ülése utáni tájékoztatóján. Kifejezte azt a reményét, hogy a két ország újságíró-küldöttségeinek cseréje nyomán sikerül majd a tényeket szembesíteni a tényekkel, s ennek helyét nem veszik át a két ország sajtója közötti publicisztikai csörték. 2. Változóban a chilei diktatúra jellege? Politikai száműzöttek visszatérését engedélyezte a héten a chilei diktatúra ve­zetője, s az emigránsok egy része azonnal élt is a lehetőséggel. Isabel Allende, az 1973-as katonai puccs során meggyilkolt elnök leánya, Rolando Calderon, a Népi Egység kormányának minisztere, Eduardo Rojas, a chilei dolgozók szakszerve­zetének elnökhelyettese - akik a 15 évvel ezelőtti jobboldali fordulat idején kény­szerültek elhagyni hazájukat - most hazatértek. Valamennyien úgy nyilatkoztak, hogy aktívan részt kívánnak venni a Pinochet elleni politikai harcban. Ugyancsak az elmúlt napok híre, hogy feloldották a szükségállapotot, s azt a rendeletét is, amely bírósági döntés nélkül lehetővé tette bárki kiutasítását, elhur­colását. Fenti hírek magyarázatához hozzá tartozik, hogy Augusto Pinochet, a latin­amerikai kontinens leghlrhedtebb diktátora eközben lázasan készül az október 5- re kihirdetett népszavazásra. Igennel vagy nemmel válaszolnak a voksolók arra a kérdésre, ő maradjon-e az ország élén. Ha a „nem” válaszok lesznek többségben, akkor 1989-ben igazi elnökválasztást tartanak, több jelölttel. Ez utóbbi lehetősé­get az ellenzék már most szívesen látta volna, ám Pinochet mereven elzárkózott, s ebből nem nehéz levonni azt a következtetést, hogy a legszívesebben, a követke­ző, 1997-ig terjedő periódusbn is megtartaná posztját. Feltehető ugyanis, hogy ez a leegyszerűsített szavazás, ahol a választási lehetőség Pinochet megbízatásá­nak méghosszabbításához képest a döntés elodázása, még mindig több esélyt biztosít a diktátor számára. Politikai megfigyelők szerint mindamellett, ha a népszavazást korrekt feltételek mellett rendezik, a voksolókat nem félemlitik meg, az eredményt nem hamisítják meg, akkor aligha győzhet Pinochet. Tarthat ettől a tábornok is, és ezért igyekszik most kedvezőbb színben feltűnni, megcsillantani a demokrácia távlatát - nem be­szélve arról, hogy nemzetközi vonatkozásban is előnyös lenne számára, ha az oly sokat követelt szabadságjogokat legalább részben vagy látszólag helyreállítaná. Hogy mennyi az igazi remény a diktatúra változására, arra van némi utalás. A hét elején Santiagóban megtartott 300 ezres tömegtüntetést a rendőrség brutáli­san szétverte; a kormányzó pedig haladéktalanul betiltott minden további meg­mozdulást a városközpontban. Az október 5-i népszavazás nem lesz sétagalopp; a szövetségbe tömörült 16 ellenzéki pártot a látszatkedvezmények aligha tévesztik meg és nem valószínű, hogy lemondnak a szeptember végére, majd október 2-re meghirdetett tünteté­sekről. Grósz Károly befejezte berlini látogatását (Folytatás az 1. oldalról.)- A tanácskozás azt tükrözte - állapí­totta meg Németh Miklós -, hogy NDK- részről továbbra is a hagyományos együttműködési kapcsolatokra helyezik a hangsúlyt. Készek bővíteni a vállalatok közötti közvetlen kapcsolatokat, a koo­perációt, de nem szándékoznak vegyes­vállalatokat létesíteni. Mint néhány fel­szólalásból kitetszett, az NDK-ban is lát­hatóan kezd előtérbe kerülni a piaci szempontok figyelembevétele. A korábbi évekhez képest nagymértékű légkörja­vulásnak tekinthető, hogy egymás gaz­daságirányítási rendszerét nem minősít- getjük, elismerjük egymás alapelveit, tiszteletben tartjuk egymás gyakorlatát. A két ország irányítási rendszere között im­már két évtizede jelentős eltérések van­nak, e különbségek azonban eddig sem hátráltatták az együttműködést, sőt, pél­dás eredményeket értünk el. A tárgyalá­sok és ez a találkozó minden bizonnyal elősegíti együttműködésünk további fej­lődését - nyilatkozta az MSZMP KB titká­ra. A tanácskozás után Grósz Károly és kísérete a berlini városházát kereste fel, találkozott Erhard Krack főpolgármester­rel, majd városnézésen vett részt, megte­kintette az újonnan helyreállított nikolai negyedet. Pénteken délután befejeződ­tek azok a hivatalos tárgyalások, amelye­ket Grósz Károly, az MSZMP főtitkára vendéglátójával, Erich Honeckerrel, az NSZEP KB főtitkárával, az Államtanács elnökével folytatott. Az MSZMP főtitkára, a Magyar Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnöke magyarországi látoga­tásra hívta meg az NSZEP KB főtitkárát, a Német Demokratikus Köztársaság Ál­lamtanácsának elnökét. A meghívást Erich Honecker köszönettel elfogadta. A Német Szocialista Egységpárt Köz­ponti Bizottságának székházában meg­tartott megbeszélést követően közös közleményt adtak ki. A tárgyalások után Grósz Károly nemzetközi sajtóértekezle­tet tartott a niederschönhauseni kastély konferenciatermében. „Megelégedéssel mondhatom, hogy látogatásom megfelelt a várakozásnak" - mondotta a magyar pártvezetö az egybe- gyült újságíróknak. „Eredményes, hasz­nos eszmecserét folytattunk, jobban megismertük az NDK-beli tapasztalato­kat, az itteni elképzeléseket a jövőről. Nagyra becsüljük a Német Demokratikus Köztársaságban elért eredményeket és tiszteletben tartjuk azt a gyakorlatot, amely megfelel a nemzeti adottságok­nak. Annak is örülünk - ezt tárgyalásaink bizonyították -, hogy a Német Demokrati­kus Köztársaságban megfelelő nyitott­sággal, tárgyilagossággal figyelik a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt politikáját. Úgy éreztük, hogy útkeresésünket ro- konszenv kíséri. Őszinte megelégedés­sel állapítottuk meg, hogy kétoldalú kap­csolataink fejlesztése előtt nincsenek sem politikai, sem gazdasági akadályok. Úgy ítéljük meg, hogy a két országban rendelkezésünkre álló szellemi műszaki kapacitás kihasználása az egyik legsür­gősebb teendő... Grósz Károly kiemelte Magyarország és az NDK külpolitikai törekvéseinek tel­jes összhangját, méltatta az NDK béke­kezdeményezéseit, és hangsúlyozta, hogy Magyarország is mindent megtesz az enyhülési folyamat erősítéséért. A jelen lévő újságírók közül igen sokan választ vártak arra, hogy miként alakul Magyarország és Románia viszonya az aradi Grósz-Ceausescu találkozó után és sok kérdés hangzott el az erdélyi ma­gyar kisebbség helyzetével kapcsolat­ban. Grósz Károly elmondotta, hogy még Ceausescuval történt találkozója előtt le­vélben fordult az ENSZ-hez és ebben a levélben állást foglalt a nemzeti kisebb­ségek jogainak világméretű érvényesíté­se mellett. Az aradi találkozóról a következőket mondotta: „Ceausescu főtitkárral való ta­lálkozásunk eredményeit az élet fogja minősíteni, nem a szavak. Az ENSZ-nek küldött levelünk a találkozó előtt mentei”. „Természetesen tájékoztattam Erich Honeckert romániai tapasztalataimról, amit ö köszönettel tudomásul vett.” Hoz­záfűzte, nem ismeretes számára, hogy az NDK vezetőinek mi az álláspontja a Ro­mániában élő 300 ezer fős német ajkú ki­sebbség helyzetéről. A berlini főtitkári találkozón sort kerí­tettek a magyar gazdasági és politikai re­form kérdéseinek mély elemzésére, hi­szen az MSZMP mindig is kötelességé­nek tartotta, hogy tájékoztassa elképze­léseiről és szándékairól a testvérpárto­kat. „Erich Honeckerrel egyetértésben azt a véleményt valljuk, hogy minden párt a hazai adottságoknak és körülmények­nek megfelelően keresi a választ a felve­tődött kérdésekre; a politika bírája csak az a társadalom lehet, amelyben a párt dolgozik. így tehát az eszmecsere és a beszélgetés kölcsönös tájékoztatás jel­legét ölti - mondotta a főtitkár. Kétnapos hivatalos, baráti látogatásá­nak befejeztével Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnö­ke hazautazott a Német Demokratikus Köztársaságból. A magyar pártvezető Erich Honeckernek, az NSZEP KB főtit­kárának, az Államtanács elnökének meghívására tartózkodott két napig az NDK fővárosában. A berlin-schönefeldi repülőtéren a magyar vezetőt katonai tiszteletadással búcsúztatták. Jelen volt Grósz Károly vendéglátója, Erich Honecker, valamint az NDK párt- és állami vezetésnek szá­mos kiemelkedő személyisége. Szakértői sajtótájékoztató a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszerről A Környezetvédelmi és Vízgazdálko­dási Minisztérium lehetővé tette, hogy megtekintse a bős-nagymarosi vízlép­csőrendszer építését és tanulmányozza a terveket dr. Karádi Gábor egyetemi ta­nár, az Amerikai Egyesült Államok Wis- consini Állami Egyeteme Építőmérnöki Intézetének vezetője, a vízerőhasznosí- tás és a kis esésű folyami vízerőművek nemzetközi hírű szakértője. A látogatás első két napja után, pénteken dr. Karádi Gábor a minisztériumban tartott sajtótá­jékoztatóján számolt be tapasztalatairól, és összegezte véleményét. Elöljáróban elmondta, hogy 1951-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett mérnöki oklevelet, majd a Vízügyi Terve­ző Vállalatnál dolgozott és innen hívták meg - a hatvanas években - a khartomi egyetem, onnan pedig a wisconsini egyetem tanszékvezető tanárának. Szakértőként a Szövetségi Energiaügyi Minisztérium tanácsadója, több nemzet­közi vízgazdálkodási szervezet vezetősé­gének tagja, s vízügyi témákban számos kongresszus vitavezetője. Dr. Karádi Gábor rámutatott arra, hogy az Egyesült Államokban is működnek környezetvédő társaságok, csoportok, s ezeknek fontos szerepük van abban, hogy felhívják a szakemberek figyelmét az építés miatt várható tényleges és vélt környezeti hatások problémáira. Az 1970-ben életbe lépett környezeti tör­vény pedig kimondja, hogy a létesítmé­nyek építési engedélyezési kérelméhez környezeti jelentést kell csatolni. Ám ezt megelőzőleg a környezetvédők vélemé­nyezik, s ennek alapján alakítják ki a szakértők a végleges jelentést, a egyúttal válaszolnak a bírálók felvetéseire, kéte­lyeire is. A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer műszaki adatairól már korábban is érte­sült Karádi Gábor. A most kapott további információk szerint az a véleménye: meg kellene fontolni, hogy a vízlépcsőrend­szert csak a villamosenergia-fogyasztási csúcsok rövidebb - néhány tízperces - szakaszaiban üzemeltessék, s ne egy­folytában hat órán át. Ezzel a megoldás­sal ugyanis néhány centiméterre lehetne csökkenteni az erőművek működése miatt csaknem egy méterig kiterjedő víz­ingadozást a Dunán. így jobban megkö­zelítik a folyó természetes vízszintválto- zásait. Alapvető követelmény - ami a tervek­ben is szerepel - a vízlépcsőrendszer hatásterületén olyan környezetvédelmi és üzemeltetési észlelőhálózat, úgyneve­zett monitoring-rendszer kiépítése, amely lehetővé teszi, hogy a megfigyelé­sek alapján azonnali beavatkozással előzzék meg a káros hatásokat. Kijelen­tette, hogy a vízlépcsőrendszer műszaki tervei olyan rugalmas megoldásokat tesznek lehetővé, amelyekkel el lehet vé­gezni menet közben a szükséges változ­tatásokat, és az esetleg előforduló káros hatások minimálisra csökkenhetők, vagy teljesen kiküszöbölhetők. Dr. Karádi Gábor az újságírók kérdé­seire válaszolva elmondotta, hogy a bős-nagymarosi duzzasztóművek nem sorolhatók a nagy gátak kategóriájába, s a tározókban összegyűlt víz mennyisége is viszonylag kicsi. A nagy gátak mintegy tízszer akkorák, és ötvenszer-százszor annyi vizet tartanak fel, mint a nagymaro­si vízlépcső. Ám a nagy gátak átszakadá­sát sehol sem földrengések, hanem mű­szaki hibák okozták. Ezért nagyobb esé­lye van annak, hogy egy esetleges föld­rengés miatt a Gellérthegy a Dunába csússzon, mint a nagymarosi vízlépcső átszakadásának. A biztonság minimáli­san tízszeresnek, de inkább százszoros­nak mondható. Vitathatatlan azonban, hogy a Duna érintett szakaszán változik a vízminőség, s ennek mértékét, ökológiai hatását nem lehet pontosan előre kiszá­mítani. De az is kétségtelen, hogy a víz­lépcsőrendszer nélkül is fokozódik a Du­na és a talajvíz szennyeződése. Minden­képpen nagyon fontos, hogy a vízlépcső- rendszer energiatermelését a vízminősé­gi követelményeknek rendeljék alá. így szükség esetén átmenetileg le kell állítani az energiatermelést is, hogy a tározókból és a folyó medréből kellő erejű átöblítés- sel távolítsák el a káros lerakódásokat. Ha romlanak az , nem kell félni a vezetőváltástól Az MSZMP Bonyhád Városi Végrehaj­tó Bizottságának tegnap délelőtti ülésén a KB 1987. júliusi határozata alapján ké­szült cselekvési program helyi végrehaj­tásáról, valamint a városi pártbizottság­nak az országos pártértekezlet állásfog­lalásából fakadó tennivalóiról tárgyaltak a testület tagjai. A több, mint négyórás vi­tákkal átszőtt eszmecserén részt vett Vá- radi László, a megyei pártbizottság tatká­ra is. Elhangzott, hogy a gazdasági egysé­gek vezetői közül annak idején többen is feleslegesnek ítélték, hogy saját kibonta­koztatási programot készítsenek, s a szerkezetváltás szükségességével is egyetértettek ugyan, de úgy, hogy azt csak másoknak kell végrehajtaniuk, ne­kik nem. A párttagok körében sok kritika érte a vezetőket, s a vb-tagok egyetértet­tek abban, hogy ahol több éven keresztül eredménytelen a gazdálkodás, ott bátran le kell váltani a felelősöket. Arról is vita alakult ki, hogy hívjanak-e össze városi pártértekezletet. A javaslat ellenzői szerint felesleges, mert a kong­resszust megelőzően jövőre úgyis helyi pártértekezleteket kell tartani. A támoga­tók úgy vélik, hogy a fórumra szükség lenne, mert szélesítené a demokráciát és válaszolhatna olyan kérdésekre, ame­lyeket ha éveken keresztül halogatunk, megoldásuk nehezebb lesz. Egy megfo­galmazás szerint: a fórumok összehívá­sát feladatokhoz kell kötni, nem kitűzött határidőkhöz. A testület végül úgy döntött, hogy nem tartja indokoltnak városi pártértekezlet összehívását, de ezt az alapszervezeti vélemények módosíthatják. A vb egyéb­ként a tegnap tárgyalt vitaanyagot köz­readja a párttagságnak.

Next

/
Thumbnails
Contents