Tolna Megyei Népújság, 1988. szeptember (38. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-03 / 211. szám
IRODALOM - MŰVÉSZET 1988. szeptember 4. TOLNA \ _ 4 KÉPÚJSÁG EÖTVÖS Százhetvenöt éve született - no de melyik Eötvösről van szó? Semmi esetre sem a gyűlöletesen reakciós felmenőkről, atyáról és nagyatyáról, nem is a névrokon Károlyról, aki pedig már csak ti- szaeszlári szerepe révén sem volt akárki. A legnagyobb Eötvös: József volt - hiszen még fia is az ő nagyságát növelte; mert „legjobb műve" végül is Eötvös Loránd lett, a nagy fiú pályamódosítása ugyanis jelképes tartalmú. Bárcsak az egész magyar úri világ követte volna, a rossz „jogásznemzet” helyett a haladást hordozó természettudomány és technika népe lehettünk volna... Eötvös József tán a legsikeresebb magyar. Az alap: európai műveltsége - a kor kívánalmainak elsajátítása. Jól versel, és a szenti- mentalizmusnak megfelelően megírja a korában legnépszerűbb magyar verset A megfagyott gyer- me/c-ről. De nem éri be a költészettel, még kevésbé a „tiszta lírával”; többre vágyik? eszméi győzedel- mét áhítja. - Huszonhárom éves korában már és még ugyancsak az érzelmesség szelleme diktálja tollának a legszentimentálisabb regényt, a Karthausit, amelynek semmi köze a magyar valósághoz, a kor külföldi divatjának eleget tevő kozmopolita mű az, külföldön is sikere van. De nemcsak sznobságból játszódik Franciaországban, hanem mert ott már létezik olyan polgárosodás, amit be lehet mutatni. Az érzelmességtől aztán a hazai állapotok felé fordul, s elsősorban saját osztályát kritizálja; A falu jegyzője a magyar vidék, a vármegye rettenetes viszonyainak páratlanul gúnyos leleplezése, a Magyarország 1514-ben pedig a főnemesi ostobaság fenyegető bírálata. El is következik a várt forradalom, s a harmincöt éves Eötvös a kormányba kerül, kidolgozza az egyházaktól független oktatás tervét, amit persze még e forradalmi időszakban sem fogad el a felsőház - csak száz évvel később lesz realitás. Csakhogy a politikától majd két évtizedre visszavonult Eötvösnek a kiegyezés után, újból ugyanazon tárca élén, mégis sikerül sokat megvalósítani oktatásügyi elképzeléséből: mindenesetre keresztülviszi a kötelező népoktatást, s nem sokkal később a svájcival rokon szellemű nemzetiségi törvényt, amely azonban írott ma- laszt marad. Eötvös páratlan sikerének titka a sokoldalúsága: írói tevékenységében is politikus, és az irodalom az ő számára nem a politika pótléka, hanem saját pályáján belül is annak művészi segítője. Eötvös a politikában is igazi gondolkodó, filozófus: legkülönb műve épp az önkényuralom alatt írt A XIX. század uralkodó eszméi; ebben korának legnagyobb politikai gondolkodói közé nőtt föl. Fejtegetései a demokratizmusról ma aktuálisabbak, mint megírásának idején voltak! Utolsó műve pdig - a Gondolatok - az etikai nézetek mélységesen filozofikus, és közösségi tartalmú sűrített előadása; az aforizma műfaj legkülönb magyar alkotása. KRISTÓ NAGY ISTVÁN A városépítő Pollack Mihály Házak. Épületek sora. A város, a kor arca, jelené és múlté is. A benne élők igénye, lehetősége, szükséglete alakítja, a sok-sok közös sors. A közösség történelme épül minden falba. A kő, a vas, a márvány, a tégla sokszorosan túlél egy-egy emberi életet. Ha nem pusztítják hadak és háborúk, s laknak a falak között, elélnek száz évekig. Mindig voltak mesterei az építésnek, akik tudásukat, tehetségüket maradandóvá örökítették a falakban. Egy-két évszázad óta pedig már nevüket is őrzi az emlékezet. A reformkor volt az, amely Magyarországon - annyi mással együtt - az építészetet is fellendítette. A polgáriét városokat követelt, hogy megmutassa magát, erősödő hatalmát. Ennek a kornak volt egyik legkiemelkedőbb építésze Pollack Mihály. Bécsben született 1773. augusztus 30-án. A bécsi akadémián Hohenbergnél tanult, aki udvari építészként először tervezett Ausztriában angolkertet a Schönburg számára. Tőle tanulta Pollack a nyugodt arányok fontosságát. Az iskolaévek után három év külföld következett. A céh'törvényei így kívánták. Pollack Itáliába utazott. Dél derűjével gazdagodva 1798- ben Pestre érkezett, s alig egy évre rá már kérte a céhfelvételét. Első megbízatásként a Deák téri evangélikus templomot készítette el, amelynek azóta már külső (toronnyal tervezte) és belső képe is megváltozott, de még így is érződik Pollack markáns kifejezésmódja: a klasszicizmus. Világos, egyszerű, áttekinthető és finom ritmus jellemzi stiláris és formai tekintetben egyaránt. Keze nyomát még ma is változatlanul őrzi a templom melletti iskola és lelkészi hivatal. A századforduló éveiben alkotta a besztercebányai és a körmöcbányai evangélikus templomot. Ezt követő nagyobb megbízatása a pécsi székesegyház építése volt, amely 1805-től 1832-ig tartott. A régi falakat falköpennyel vette körül kívül-belül, s belülről még vaskapoccsal is összefogta a falakat. 1806-ban kezdődött az egykori Sándor-palota építése a Várban, melyet most fognak felújítani. S erre az időszakra esett a székesfehérvári megyeháza építése, mely ugyancsak Pollack munkája. 1808-ban megalakul a Szépészeti Bizottság, amelynek először tagja, majd vezérlő egyénisége volt. A bizottság létrejötte a pesti építkezések sokasodását eredményezi. 1808-tól 1828-ig Pollack száznyolc lakóházat tervezett, polgárházakat és palotákat. Nagyon sok elpusztult ezek közül, nagyon sokat átépítettek, de a város külöböző pontjain ma is állnak az általa megálmodott falak. Köztük van a Horváth-ház a Kossuth Lajos és Szép utca sarkán, az Andrássy-pa- lota a Szép utcában, a Wurm-ház a Dorottya utca 6. alatt, az Üllői úti Josephineum. Az ablakok elrendezése nyugodtságot és méltóságot sugall, s a bejáratok mindenütt hangsúlyosak. A díszítés visszafogott, egyszerűség és harmónia uralkodik rajtuk. Áll még a Zichy-család kastélya Szőnyben és Nagylángon, a dégi Festetics-kúria, az alcsúti kastély (megjelenésében a Nemzeti Múzeum előzményének tekinthető), s az alkotó Pollack nevét dicséri a terézvárosi plébánia- templom oltárainak sora, s a sárospataki könyvtárterem elrendezése is. Bár Széchenyi nem kedvelte, József nádor (talán épp ezért) becsülte munkásságát. A polgári követelményeknek megfelelő épülettípusok kialakításával stílust teremtett. Tehetséges mesterek, mint Hild József és Kasselik Ferenc csak folytatták, amit ő elkezdett. Talán a Szépészeti Bizottmányban betöltött tiszte miatt 1830-tól megfogyatkoztak megbízásai és semmilyen középítkezés után nem fogadott el tiszteletdijat. Építette a szekszárdi és a jászberényi megyeházat, mindkettő dísze a városának, híres pesti középületei között volt az 1848-ban leégett Vigadó, valamint a sajátos, sok átalakíttatást szenvedett Ludovika Akadémia. Kitartóan dolgozott. Megvetett minden kontármunkát. Hitte, hogy a mivesség és a szorgalom alkothat csak maradandót. Szorgalmazta volna a pesti Országház építését is. Még terveket is készített hozzá. A művészet „politikai, nemzeti, társadalmi életünk emeltyűje" - hangoztatta Kölcsey az 1832-es ország- gyűlésen. Leghíresebb művének a Nemzeti Múzeumnak tervét Pollack már 1836-ban elkészítette. A falak ma nemzeti kincseinket őrzik. Az épület derűt és magabiztosságot sugároz, szinte zenei harmóniát. Nemzeti építészetünk egyik legszebb objektuma. Pollack 1855. január 5-e óta halott, művei azonban tovább élnek. Itt vannak körülöttünk, állnak a falak. Hirdetik városépítő művészetét, azt, hogy építeni csak jövőnek szólót, csak maradandót szabad. JÓZSA ÁGNES Ifj. Koffán Károly: Bacchanália Cyranski Mária: Zénus fürdő után (tűzzománc) S bízvást hihetjük, hogy ebben rejlett a tolnai táj üzenete is. BÓKA RÓBERT Kölesd Újrázásra paprancsoló vastaps is jelezte és kifejezte a múzsák tes- vériségét múlt héten csütörtökön este Tengelicen az oktatási központban. Képzőművészek népes csapata tapsolt ezúttal az igényes zene, a klasszikus értékeket is a legkorszerűbb formában közvetítő jazz képviselőinek. Az előadás végén három orvos és egy építészmérnök hajtott fejet a közönség elismerése előtt. A Szekszárdi Kvartettre nemcsak a „csapat” összetétele, de kiváltképp nagyszerű zenéjük alapján lehet ráismerni. Nemcsak mifelénk, de már a tágabb hazában is. Tekintsünk el a nevek sorolásától, maradjunk a cáfolhatatlan tényéknél. A már hagyományt teremtő kölesdi kezdeményezésnek köszönhetően 11. alkalommal találkoztak a megyében élő vagy innen elszármazott képzőművészek, s természetesen az épp olyan szeretettel látott és hívott nem őshonos alkotók is. Az idén először - bővítve a kört - nemcsak az ecset, a rajztoll, a véső mestereit hívta ki- kapcsolódásra, feltöltődésre Ten- gelic, de zenészeket, írókat, fotóművészeket, újságírókat is. Vitathatjuk a becsvágy jogosságát, de a minden évben felkínált alkalom jelentőségét és a már évtizedes múlttal rendelkező találkozók, kiállítások hivatását nem. Igaz, a vártnál kevesebben érkeztek - mondják a házigazdák évek óta, a mindenkori vendégvárók szeretetteljes elégedetlenségével. Most is több kedves vendég - festőművész, író - jelenlétét hiányolhatjuk,- Tengelic 1988 holott az idei alkotótábor minden korábbinál népesebb volt. S mint a megnyitóban elhangzott, korántsem öntömjénező gondolatok tanúsították, a hasonló kezdeményezések közt a legéletrevalóbbak egyike hazánkban. A kölesdi, a tengelici táj még az esőtől frissült földek, a sárgálló kazlak illatával terhes, csak a köddé sűrűsödő hajnali pára és a fák levelein szaporodó rozsdafoltok ígérik az őszt. Az itt eltöltött idő, mindössze egy hét, kiállítás látogatással, nagy sétákkal, beszélgetésekkel, borkóstolóval. Egy hét nem a világ, vagy épp ellenkezőleg: teremtésnyi idő, Mayer Berta: Tűzzománc- kompozíciók a nyár után az elmélyülés, a munka termékeny hétköznapjait készíti elő. Remélhetően friss benyomásoktól, a személyes találkozások és emlékek súlyától elnehezült hétköznapokat. Az emlékek közt például a bogyiszlóival, ahol - mint elmondták - a fővárosi kiállítótermek protokollárissá üresedett megnyitóit feledtették a rakott asztalok, a forró fogadtatás. Baka István: Szürke felhők (Liszt Ferenc: Nuages gris) Felhők lefittyedt bőrredői a golyvás alkonyati égen valaha másnak láttalak most - lüktető hüllőtoroknak- míg nézem hogy pattannak el a fények mint zongorahúrok lehajtod tarajos fejed megvillan ősgyík-fogsorod valaha másnak láttalak most - már tudom hogy elemésztesz leszek hókása sár az olvadás bádogzajában szürke zengés- leszek a végsőt pattanó húr vemhed az éjszaka előtt Adamecz Kálmán: Találkozás- Bocsásson meg, hogy megszólítom, de maga olyan ismerős...- Maga is nekem, csak nem tudom, honnan...- Együtt jártunk a Lótusz Utcai Általános Iskolába...- Nahát!- A „bé”-be...- Mit nem mond...- Ahol a KQvásznai volt az osztályfőnök...- Nem emlékszem. Az utóbbi Szépkilátó, vihar időben egyre romlik a memóriám.- És egy padban ültünk nyolc éven keresztül...- Azt mondja, egy padban?- És azután együtt jártunk a Ló Utcai Gimnáziumba...- A mindenit!- És egy padban ültünk négy éven keresztül...- A kutyafáját!- És az egyetem alatt közös szobában laktunk...- Hihetetlen!- És én voltam az egyik tanú az esküvődön...- Jé!- Aztán tanúskodtam a válópereden is...- Megáll az eszem!- És te vagy a lányom keresztapja...- Megőrülök!- No, most már bevallód, hogy te vagy a Balogh Pali?- Várjunk csak... Tényleg! Én vagyok a Balogh Pali! Köszönöm szépen. Viszontlátásra. Eötvös József portréja
